Nógrád Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-25 / 20. szám

Kérdőjelek A tragédiák összekötnek, ugye? Vannak-e különbségek a magyar-izraeli kapcsolatok hivata­los értékelésében itt és ott? A magyar külügyminiszter mostani lá­togatása Izraelben azokat látszik igazolni, akik e téren csak ár­nyalatnyi eltéréseket látnak, ami örvendetes lehet. Jeszenszky Géza ezúttal úgy fogalmazott, hogy „politikai nézetkülönbségek a két ország között nincsenek, a kétoldalú kapcsolatainkkal elé­gedettek vagyunk”. Izrael diplomáciájának vezetője, Simon Pe­rez pedig úgy foglalta össze véleményét, hogy a kapcsolatok „jó irányban, gyorsan fejlődnek, egyre gazdagabbak politikai, gaz­dasági és egyéb téren”. S ami a korántsem zavarmentes múltat illeti? Ügy tűnik, több puszta udvariasságnál, hogy izraeli részről felidézték: Budapest volt az első e térségben, amely széleskörű kapcsolatokat épített ki Izraellel. Jeruzsálemben a kormányzat — immár a jelenbe ér­kezve — „nagyra értékelte a magyar vezetés magatartását mind a zsidó állam, mind a magyarországi zsidók irányában”. Je­szenszky pedig azt mondta, hogy „Magyarországon az emberek mindig is rokonszenvet éreztek Izrael iránt”. E megfogalmazások talán elsősorban a jövőnek szóltak? A gazdasági és egyéb kapcsoaltok fejlesztése, a további megbeszé­lések témáját képező magyarországi befektetések eredményes­sége mindenesetre épp úgy közös érdek, mint Rabin miniszterel­nök és a külügyminiszter tervezett budapesti útjának sikere. Elegendő alapja ez a derűlátásnak? Jeszenszky reményével, hogy ugyanis „a történelmi tragédiáknak nem megosztani, ha­nem összekötniük kell”, talán igen. A jövő nagy kérdése: tartja-e magát a remény megvalósításához mindenki, akin a bonyolult magyar-izraeli kapcsolatrendszer hétköznapjai múlnak?(FEB) Meciar „demokratizmusa" Jósol a Sony elnöke Nehezen sajátítják el a költsé­gekben való gondolkodást azok a mérnökök, akik nem üzleti for­galomba kerülő termékek fej­lesztésén dolgoztak, hanem a legfejlettebb katonai technológi­ákon — vélte az Egyesült Álla­mok jövőjével kapcsolatban a Sony cég alapító-elnöke. Morita Akio szerint az új amerikai veze­tés egyik legnehezebb gondja lesz megoldani „a szinte lehetet­lent”, hogy a kormányzati kuta­tással, fejlesztésekkel kialakított korszerű katonai technológiák­kal polgári célú termékeket le­hessen előállítani. A japán üzlet­ember az amerikai-japán kap­csolatok jövőjéről szólva azt jó­solta, hogy Bili Clinton a „fair play” híve lesz, vagyis nem fogja Japánt zaklatni a tetemes keres­kedelmi mérlegtöbblet miatt, feltéve, ha a szigetország teljesen leépíti a pénzpiaci, az ipari, vagy a szolgáltatások versenyét korlá­tozó akadályokat. Eltűntek Miki egérék A Jugoszlávia elleni ENSZ- szankciók legújabb áldozata Mi­ki egér és a Disney-birodalom több más világhírű tagja: a Politi­ka című belgrádi napilapban nemrégiben jelent meg utoljára a rajzfilmfigurákat felvonultató képregénysorozat. Miki egér és társai 1932 óta rendszeres sze­replői a befolyásos belgrádi lap­nak, de a kiadó közölte: a Walt Disney cég hivatalos értesítése alapján a továbbiakban nincs jo­ga a sorozat közlésére a világ- szervezet mindenre kiterjedő gazdasági embargója miatt. A lengyel iparról A recesszió évei után 1992- ben Lengyelországban az ipari termelés egyes területein megin­dult a gazdasági növekedés, s e tendencia tartósnak ígérkezik - jelentette a varsói Központi Tervhivatal. Az ipari termelés az előző évhez képest 3,5 százalék­kal emelkedett. A növekedés áp­rilisban kezdődött, s e hónaptól az év végéig az iparban az ütem 1991-hez képest elérte a 9 száza­lékot. Éves átlagban a termelé­kenység növekedése mintegy 12 százalék volt, ezen belül a negye­dik évnegyedben 17 százalék. Energiahiány Örmény- országban Az energiahiány miatt hét vál­lalat kivételével február 1-jéig szünetelteti a termelést az egész örmény ipar. A rendeletet az ör­mény ipari minisztérium hozta. A Reuter jelentése szerint a ter­melés szüneteltetését lehet, hogy meg kell majd hosszabbítani. A Sivatagi Vihar költségei Eddig csaknem 10 milliár dol­lárt fizettek ki az Egyesült Arab Emírségek hozzájárulásként az Öböl-háború költségeihez — de­rült ki az államszövetség köz­ponti bankjának minap közzé­tett jelentéséből. Az Emírségek a Sivatagi Vihar hadművelet költ­ségeihez 4 milliárd dollárral já­rultak hozzá, a fennmaradó ösz- szeget arab és más országok kap­ták segélyként és kompenzáció­ként az Öböl-háború miatti vesz­teségeikért. A The New York Times című lap tudósításban foglalkozik Szlovákiával. A lapban az az állí­tás olvasható, hogy amint a kor­mány egyre szorosabban vonja ellenőrzése alá a sajtót és a tele­víziót, ellenzéki politikusok és egyes újságírók mindinkább két­ségbe vonják Meciar miniszterel­nök demokratikus meggyőződé­sét. Egyesek — így a lap — ép­penséggel új „normalizálási” korszakról beszélnek — azt a ki­Kis-Jugoszlávia szövetségi kormánya döntést hozott arról, hogy az új jugoszláv címer vörös pajzs lesz, rajta ezüst kétfejű sas­sal. A kormány elfogadta a címer tervét elkészítő bizottság javasla­tát, amely szerint a sas csőre, nyelve és karmai aranyozottak. A részekre osztott pajzson a két szövetségi köztársaság, Szerbia és Montenegro címere látható. A kormány elhatározta továb­bá, hogy kezdeményezi az alkot­A trónörökös pár házasságá­nak megromlásáról napvilágot látott legújabb jelentések nyo­mán erősen csökkent az angol ki­rályi család népszerűsége. Ez de­rül ki a Daily Expressben megje­lent közvéleménykutatási ered­ményekből. Minden megkérdezett tíz sze­mély közül hét vélekedett úgy, hogy az ausztrál folyóiratban megjelent „Camilla-gate” story „súlyos kárt okozott a monarchi­ának, és kétségessé teszi, hogy Károly trónörökösből valaha is király lehet”. Az ICM Intézet az elmúlt hét folyamán mintegy ezer embert fejezést használva, amellyel a Moszkva 1968-as beavatkozása utáni tisztogatásokat jellemez­tek. A vezető amerikai napilap szerint Meciar már beiktatása el­ső órájától világossá tette, hogy új irányvonalat fog követni, és újévi beszédében határozottan elutasította a Cseh Köztársaság politikájának két alapelvét: a pi­acgazdaságot és a volt kommu­nisták eltiltását vezető kormány­posztoktól. mány olyan értelmű módosítá­sát, amely szerint az ország új nemzeti zászlaja a trikolor lesz, vízszintes vörös, kék és fehér sá­vokkal. Jelenleg a jugoszláv lo­bogó kék-fehér-vörös trikolor. Az egykori hat tagú szövetségi államnak ugyanez volt a zászlaja, öt ágú csillaggal a közepén. Kis-Jugoszlávia mindkét je­lenlegi tagállamának ugyanaz a kérdezett meg. Közülük 37 szá­zalék látná szívesen II. Erzsébet udótaként Vilmos herceget, Ká­roly és Diana fiát a trónon. A „Camilla-gate” kirobbanása előtt ez az arány még csak 19 szá­zalék volt. A válaszokból az is kiderül, hogy a megkérdezettek 46 száza­léka Károlyt teszi felelőssé há­zasságának megromlásáért, és csak 26 százalékuk Dianát. Ha­sonlóképpen 70 százalék vélte úgy, hogy a walesi herceg nem tett eleget házasságának meg­mentéséért, míg a novemberi közvéleménykutatás során ez az arány csak 59 százalék volt. Az új jugoszláv felségjelek zászlaja — vörös-kék-fehér szí­nű. Csökken az angol királyi család népszerűsége Amerikában keresik a brit főmadámot A Scotland Yardnak immár meggyőződése, hogy Lindi St. Clairt, Nagy-Britannia leghíre­sebb szalontulajdonosnőjét nem ölték meg a leleplezéstől félő előkelő ügyfelei. Minden bizony­nyal beugratás a prostituáltak jo­gaiért is gyakran lobbyzó, „kor- bácsos kisasszony” művésznevű negyvenéves hölgy eltűnése. Ä rendőrségen azt mondták, hogy kinyomozták: Lindi csak Angliából tűnt el, ellenben Flori­dában, Fort Lauderdale-ben megvan, és a jelek szerint kelle­mesen üdül. Közben az ügyet a The Sun cí­mű vezető pletykalap már ki­használta. Megjelentette Lindi levelét, amelyben a kisasszony, még eltűnése előtt, kizárólagos közlésre felkínálta a lapnak tit­kait. Megismételte, hogy szalon­jában az elmúlt két évtizedben ő és kolléganői összesen 267 kü­lönböző nemű parlamenti képvi­selőt, továbbá számtalan királyi tanácsost, főbírót és tábornokot szolgáltak ki. A biztonsági okból elhelyezett mikrofonjai és kame­rái, mint valami új Kitty-szalon- ban, megvesztegetést, fegyver- és kábítószer-csempészeti ügyle­teket, gyilkossági terveket, kato­nai titkok kiárusítását, orosz, né­met, közép-amerikai és közel- keleti titkosügynökökkel folyta­tott tárgyalásokat rögzítettek, le­galábbis ezt állította Lindi. Azt írta, hogy az elkövetők között hét kabinetminiszter is volt, akik közül egy transzvesztita, három pedig azt szereti, ha elfenekelik. A The Sun főszerkesztőjét, Kelvin MacKenzie-t épp a hétvé­gén hallgatta meg a brit parla­ment illetékes bizottsága a ké­szülő új sajtótörvény vitájában. Az új szabályozás korlátozni akarja a brit sajtó példátlan pletykaéhségét és leskelődését. A sajtószabadságot védelmező főszerkesztő mintegy csereáru­ként megígérte a honatyáknak, hogy lapja egyelőre nem hozza nyilvánosságra sem a Linditől eddig kapott anyagokat, sem a bennük szereplők nevét. A lap csak annyit árult el, miheztartás végett, hogy a birtokába került dokumentumok egyelőre 17 par­lamenti képviselőről szólnak. A jóhumorú pletykalap azért annyit megosztott a nagyközön­séggel, hogy egy meg nevezett konzervatív politikus például úgy szeretett szerelmeskedni Lindi szalonjában, hogy a hölgy közben Margaret Thatchert for­mázó álarcot viselt. — „Nesze, te ilyen-olyan — kiabálta aktus közben dühödten a politikus, amire nekem azt kellett felel­nem: — Nono, hát ez a konzerva­tív politika?” — írta Lindi St. Clair a The Sun-nak. A miniszterelnök csatát nyert (Folytatás az 1. oldalról) Csurka emlékeztetett azokra a harcaira, amelyet a Magyar Fó­rum hasábjain és a rádióban, a Vasárnapi Újság jegyzeteiben folytatott. S kijelentette: „Nem merünk szakítani a régi politiká­val, nem történik meg az igazi váltás.” Véleménye szerint olyan mértékű a hatalmi koncentráció, amely már egészségtelen. Kije­lentette, hogy nem történt meg a rendszerváltás, a régi kurzus két óra alatt visszaállítható. Mint mondta, azt szeretné, hogy ne minden Antall-bírálat sújtsa egyben az MDF-et is. S végül ki­jelentette: „akkor vagyunk le- győzhetetlenek, ha egységesek vagyunk, s az egyes egyedül ma­gyarságunkban van letéve.” Azonnal heves reagálások ér­keztek, elsőként Bethlen István, az MDF gazdasági szakértője fo­galmazta meg erőteljesen: „egy politikusnak hideg fejre van szüksége.” Úgy minősítette An­tall Józsefet, hogy ő a térség egyetlen európai szintű államfér­fija. Úgy vélte, hogy nem azt kell kimondani, ami népszerű, ha­nem azt, ami igaz. Majd közvet­lenül Csurka Istvánhoz szólt, mondván, hogy ne próbáljon a herkulesi erőfeszítés elé újabb akadályokat gördíteni. Védte a kormány politikáját, tárgyszerű érveket sorolva. Grezsa Ferenc szerint a Csurka-féle politika tá­volodik a népi gondolattól. Sza­bó Iván ipari miniszter Karinthy novellájára hivatkozott, mond­ván: ne hangozzék Barabásnak, ha külön-külön mindenki Krisz­tust kiált. Hozzátette azt is, hogy stílust kell váltani, kevesebb re­torikára van szükség, s több ha­tározott cselekvésre. Felidézte azt, amit a ’60-as években Kádár Jánosról mondtak: balra indexel, és jobbra kormányoz — most könnyen előfordulhat az ellen­kezője: jobbra indexelnek, s bal­ra lökik a kormányt. Fónay Jenő szerint a vitázó pillanatokban vált valóban párttá az MDF. Ar­ra kérte a jelenlévőket, hogy hallják meg, amit a nép nevében mond el Csurka. S leszögezte: ő és sorstársai minden nap érzik a régi rend visszatérését. Zacsek Gyula is elégedetlenségének adott hangot, és kifejtette: vala­mi nincs rendben a Bem-téren, az MDF központjában. Az ő el­nökségi jelölése is elsikkadt. (A panaszt megvizsgálták, és végül Zacsek fölkerült a jelöltek listá­jára, sőt később be is választották az elnökségbe.) Tisztességet és tisztaságot követelt, s nagy tap­sot aratott azzal a megfogalma­zásával, hogy nincs olyan téesz- átalakulás Magyarországon, ahol a tagokat ki ne rabolnák. Véle­ménye szerint a pártot el lehet választani a kormányzattól. A vita nagy hevességgel, s kü­lönös hangulatban folyt. Mint egy-két hozzászóló meg is állapí­totta: ellentétes érvek is hasonló nagyságú tetszést arattak a kül­döttek között. Nem volt könnyű dolga Szabad György levezető elnöknek, akitől a Hírlap a fá­rasztó nap végén nyilatkozatot is kért, amelyet holnapi számunk­ban közlünk. Néhányszor el is szabadultak az indulatok, példá­ul amikor a hosszú Csurka-be- széd közben megjegyezte: "Az időmúlóban van...’’Sok szenve­Az elnökség A VI. országos gyűlésen megválasztott MDF elnök­ségi tagok, a szavazatok sor­rendjében: Lezsák Sándor (675), Für Lajos (668), Kónya Imre (575), Csurka István (536), Boross Péter (530), Szabó Iván (465), Nahimi Péter (454), Szabad György (424), Katona Tamás (393), Zété- nyi Zsolt (390), Kulin Ferenc (350), Farkas Gabriella (345), Jeszenszky Géza (326), Zacsek Gyula (308), Szabó Tamás (288), Fekete Gyula (266), Medgyasszay László (266), Balás István (259), Bogárdi Zoltán (247), Sárossy László (224). Csurka István nem győzött, de nem is érzi magát vesztesnek (Fotó: Szántó György) A kérdések egy jelentős része már a napirend megszavazásánál el­dőlt — képünkön Szabad György és Farkas Gabriella szerint a 20 tagú elnökségben öten képviselik Csurka irányvo­nalát. A többség megfelel az An­tall József által igényelt szem­pontoknak. Az eredmény kihirdetése után sajtótájékoztatót tartottak, amin a kormányfő, s egyben újjává­lasztott pártelnök hangsúlyozta: az elnökségi összetétel az MDF küldötteinek jelenlegi vélemé­nyét tükrözi, s az elnökség nagy többségének politikai vélemé­nyével egyetért. Leszögezte azonban, hogy nem szereti az el­lenzéki „törpe lucifereket”, de a párt soraiban a „mefisztókat” sem. Véleménye szerint érvekkel kell meggyőzni a másikat, nem csapdákat és aknákat elhelyezni. A Pravda róla leírt mondatát idézte, amely megnyerte tetszé­sét: "Nyers, kemény, de kiszámít­ható a magyar miniszterelnök.” A kérdésekre válaszolva Csurka István elmondta, hogy elfogadja a demokratikus válasz­tások eredményét, és maga szá­mára kötelezőnek tartja azokat. Nem értékelte vereségként az eredményt, mert nem került ki „politikai hullaként” az össze­csapásokból. Aláhúzta, hogy többen is bekerültek az elnök­ségbe, akiket ők támogattak. Vé­leménye szerint a kritika és az önkritika beépült a párt műkö­désébe. A nemzeti liberálisként ismert Kulin Ferenc sem ítélte vesztesnek irányvonalát mond­ván, hogy az elnökség egésze képviseli az általuk fontosnak tartott nézeteket. Józannak és politikailag bölcsnek nevezte a tagság döntését Szabad György, aki emlékeztetett arra, hogy a ré­gi elnökség 14 tagját újjáválasz­tották. Antall József a. sajtótájékozta­tón beszélt gazdasági kérdések­ről is, s megerősítette, hogy nyit­ni kíván a párt a társadalom kü­lönböző rétegei felé. Kifejtette álláspontját a sajtóval kapcsolat­ban is, mondván, hogy nagyobb felelősségérzetet vár, s azt, hogy ne vegyék el a nemzet életkedvét. A tanácskozás 12 munkacso­portban folytatódott, szinte vala­mennyiben konkrét lépéseket is javasoltak a gazdasági, társadal­mi és a kultúrális életben. Szó esett a privatizációról, lényeges­nek tartják, hogy földtörvény mondja ki: külföldiek nem sze­rezhetnek termőföldet hazánk­ban. Mindent meg kell tenni az ügyészségi, valamint a rendőrségi törvény mielőbbi elfogadásáért. Az országgyűlés hozzon létre vizsgálóbizottságot az elmúlt rendszer vezetői személyes fele­lősségének megállapítására. Lét­re kell hozni az igazi Magyar Te­levíziót, és Magyar Rádiót. Meg kell teremteni — akár állami szubvencióval is — a nemzeti saj­tó esélyegyenlőségét. Késő délután általános politi­kai vitát folytattak az országos gyűlés politikai nyilatkozat-ter­vezetéről, majd elfogadták az új alapszabályt. A három napos ta­nácskozás Antall József pártel­nök, miniszterelnök zárszavával ért véget. Tekintélye vitathatat­lannak bizonyult, egybehangzó vélemények szerint ezt a csatát mindenképpen megnyerte. Az elemzések szerint azonban to­vábbi „ütközetekre” is van még kilátás, mert valamennyi ellenté­tet lehetetlen volt tisztázni. délyes hozzászólás hangzott el, a zárszó előtt Csoóri Sándor más húrokat szólaltatott meg. Han­goztatta, hogy legyen itt is érde­mes magyarnak lenni, akkor máshol is az lesz. Összegzésében Antall József aláhúzta, hogy nem lehet biza­lomvesztésben kormányozni. Az MDF-nek továbbra is az ország első pártjának kell maradnia, amely valamennyi testületével együtt a kormány mögött áll. Emlékeztetett arra, hogy a hata­lomátvételkor katasztrófa fenye­gette az országot, és felidézte azokat a lépéseket, amelyeket a kormányzat tett. Csurka megfo­galmazásával kapcsolatban kije­lentette: ne adjon ötleteket a két­órás hatalomátvételre. Végül ki­emelte: nem utópiát kínál, ame­lyet csalfa nemzeti úton lehet megközelíteni, hanem valódi magyar reáltörténelmet a követ­kező évtizedekre. Ehhez műkö­dőképes elnökséget kért, amely­ben a tagok nem egymás rovásá­ra dolgoznak. Ezután a jelölőbizottság elnö­ke ismertette, hogy elnöknek egyedül Antall Józsefet jelölték, s az elnökség tagjaira 86 érvé­nyesjavaslat futott be. Ezenkívül jelölték az etikai és a számvizsgá­ló bizottságot is. A szavazás 10 órakor kezdődött, s éjfélre ért véget. Az igazi tét az elnökség összetétele volt, amelyről szom­baton délelőtt 10 órától értesül­hetett az országos gyűlés, illetve a közvélemény. Az elemzések Gábor László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom