Nógrád Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-02-03 / 1. szám

1993. január 2-3., szombat-vasárnap MEGYEI KÖRKÉP HÍRLAP 3 Reménykedő kilátások az új esztendőre (Folytatás az 1. oldalról) jelentkeznek. Magunknak - s ezen itt a hi­vatalunkat értem - azt kívánom, hogy végezzük továbbra is tör­vényesen, részrehajlás nélkül a munkánkat. Segítsük az önkor­mányzatokat a törvényes mű­ködésben, a közigazgatás terén pedig a még egymás mellett élő régi és új jogszabályok helyes alkalmazásában. Magamnak a korábbihoz ha­sonló munkabírást, és továbbra is a közérdekű megyei ügyek elkötelezett szolgálatát kívá­nom. Egyéni életemben talán egy negyedik unokát, és némi szabadidőt, hogy szépirodalmat is olvashassak. Végül mindany- nyiunknak békét, több megér­tést, türelmet és szeretet egymás iránt, nem utolsó sorban na­gyobb önbizalmat. * * *- Nap mint nap, lépten-nyo- mon nagyon rossz látni, meny­nyit romlott az életszínvonal. Mi, a magunk szerény eszköze­ivel próbáltuk, próbáljuk enyhí­teni az ebből adódó feszültsé­geket, csak az a gond, hogy eh­hez is pénz kell, s az azonban vékonyan csordogál. Behatárolt lehetőségeinket pályázatokkal kívánjuk szélesíteni 1993-ban is- magyarázta Pinczés Rudolfné Kiss Klára, Ságújfalu pedagó­gus-alpolgármestere. - Konkré­tumokról ma még túl korai lenne beszélni, hiszen jórészt csupán az elképzeléseinkkel számolhatunk, a fedezeteket még elő kell teremteni. Szeret­nénk felújítani, illetve bővíteni két közintézményünket, s terve­ink között szerepel fiókgyógy­szertár kialakítása a kastélyban. A faluszépítő és művelődő egyesülettel folytatjuk a további kiadványok összeállítását, s részt veszünk a rekonstrukciós munkálatokban is. Pinczés Rudolfné szerint az új esztendőt jó lenne vidá­mabbra, mosolygósabbra vará­zsolni. A saját szűkebb miliőjé­ben ez bizonyára sikerülni fog, hiszen szülési szabadságon van, (nemsokára féléves lesz a kislá­nya), s így több időt tölthet az- óvodás kisfiával és a férjével. A nagy és a még nagyobb közös­ségre vonatkozóan viszont talán elég az óhaj: bárcsak beteljesül­hetne a kívánsága. * * *- Rengeteg feladat vár az ön- kormányzatra ebben az évben is- mondta Szegner László, Nő­tincs polgármestere, egyben a megyei közgyűlés tagja. - Saj­nos, nem túlságosan biztató elő­jelekkel vágunk neki az 1993-as esztendőnek. A társadalombiz­tosítással kapcsolatos törvény még nem készült el, és ha a szo­ciális törvényt meg is szavazza a parlament, utólag bizonyára módosítgat majd rajta. A mun­kaügyi alapról sem tudunk még semmi közelebbit, és az előbb említett rendeletek hiányában a község ez évi költségvetése is bizonytalan. Tudniillik nincse­nek pontos információink arról, hogy milyen szabályozás mel­lett dolgozhatunk... Nőtincs fejlesztésére termé­szetesen vannak kidolgozott terveink. Ilyen például a gáz bevezetése, melyet a környező településekkel közösen akarunk elvégezni. Tervezzük a község útjainak szélesíttetését, a régi nőtincsi vízbázis rendbetételét. A telefonellátást szintén tervbe vettük, a központnak biztosíta­nunk kell egy helyiséget. Janu­árban a rétsági körzetben meg­alakul a regionális fejlesztési tanács. Reméljük, térségünk infrastrukturális fejlődéséhez sok segítséget nyújt majd az új szervezet. Ami az élet minden területére jellemző pénzhiányt illeti, kü­lönféle pályázatokkal próbáljuk tágítani szűkös anyagi lehetősé­geink körét. Az a pénz, ami nem alanyi jogon jár, ilyen módon mégiscsak előteremthető az ille­tékes szaktárcáktól. * * * Dr. Horváth József, a balas­sagyarmati áfész elnöke:- Magánéletemben családom egészségét és egybetartozása további erősítését szeretném. De legalább ennyire vágyom arra, hogy szövetkezetünk tag­jainak és dolgozóinak a boldo­gulásáért is tehessek. A tör­vényhozástól és a végrehajtó hatalomtól azt várom, hogy egyrészt foglalkozzon többet a gazdaság erősítésével, másrészt a társadalom békéjére, a kie­gyezésre fordítson nagyobb fi­gyelmet. Szűntesse meg a gyű­lölködést, az acsarkodást. * * * Dr. Rafael Károly, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője: Az új évben tovább kívánjuk folytatni azt a múlt esztendőben megkezdett munkát, amely a rendőrség bizonyos fokú átala­kítását szolgálja. A speciális feladatokon túl tovább szeret­nénk erősíteni a rendőrség köz- szolgálati jellegét, hogy minden eszközzel a tisztességesen élő és dolgozó állampolgár védel­mét szolgáljuk. Biztosítani sze­retnénk a megye lakosságának köznyugalmát: legyen rend a közutakon, a közterületeken. Szeretnénk az 1992. évi ered­ményeinket megőrizni. Az óévben bűnügyi eredmé­nyességünk alapján az ország legjobban dolgozó főkapitány­ságai közé tartoztunk. Az is­mertté vált bűncselekmények növekedési ütemét sikerült egy elfogadható szintre, 5 száza­lékra (az országos mutató 11 százalék) csökenteni megyénk­ben, a korábbi évek 25-30 szá­zalékához viszonyítva. Ha terveink valóra válnak, akkor bizton ígérhetem Nógrád lakosságának, hogy 1993-ban normális közállapotok fognak uralkodni. Kiemelten fontos cé­lunk, hogy a nemrégiben Pásztó térségében elkövetett súlyos bűncselekmény elkövetőit kézre kerítsük. Ehhez kérjük az állapolgárok segítségét, hiszen -ezt több példa is mutatja - támogatásuk nélkül nem lehet igazán sikeres a munkánk. Állampolgárként csak annyit kívánok magamnak 1993-ra, hogy magánember is lehessek, s az elmúlt évhez képest több időt fordíthassak a családomra. * * * Madlena József alsótoldi kör­jegyző, aki hat település ön- kormányzatának törvényességi felügyeletét látja el.- Úgy ítélem meg, hogy 1993-ban megfeszítettebb munkatempóban, rosszabb anyagi körülmények közt fo­gunk dolgozni, mint tettük azt '92-ben. Meggyőződésem sze­rint, ennek a területnek, objek­tív helyzeténél fogva, benne kellene lennie az elmaradott tér­ségi kategóriában, akár az egy főre jutó személyi jövedela- madó, akár a munkanéküliségi ráta mutatói alapján. Nem élvezhetjük azt a hátrá­nyos helyzetünkből fakadó plusz támogatást sem, amit az elmaradott térségek megkap­nak. Nem kevésről, állandó la­kosonként 2200 forintról van szó, amely összességében több millió forintot jelentene szá­munkra. Feszültséget okozhat, hogy amennyiben a munkanélküli el­látásból kikerülők - várhatóan ötvenen - nem tudnak elhe­lyezkedni, úgy az önkormány­zatnak kell őket anyagilag tá­mogatni. Ez pedig komoly szo­ciális problémával járhat, mivel az erre a célra fordítható pénz nem növekszik az év során. Magyarul, kevesebb lesz az egyszeri és szociális segély, mivel csak ezek terhére tudjuk támogatni őket. Mindezek ellenére bizako­dom, nem lesz fennakadás a munkánkban, és alapvető fel­adatainkat meg tudjuk majd ol­dani. * * *- Remélem, nem az össznépi elégedetlenség újrafogalmazá­sát várja tőlem - kezdte válaszát Deczky Lajos a bátonyterenyei körzeztből. - Csupán azért sze­retném ezt előrebocsátani, mert 23 évi munkaviszony után, melyből 22 esztendőn át mű­szaki vezetői beosztásban dol­goztam, most, 45 évesen úgy határoztam, hogy valami újat kezdek. Sokat nem szeretnék erről beszélni, de elkerülhetet­len, hogy meg ne mondjam: a valamikori megyei tanácsi út­karbantartónál, ismertebb nevén az UKKÜ-nél, majd annak Via et vita névre keresztelt utódjá­nál dolgoztam. Mivel pedig az ottani változásokkal nem értet­tem egyet, kiléptem. Miután ez az egész most, év végén történt, illetve történik, természetesen meghatározza az 1993-mal kapcsolatos elképze­léseimet. Amikor sok-sok tana­kodás végén erről döntöttünk a családdal, abból indultunk ki, hogy az életkorom még lehe­tővé tesz egy utolsó újrakez­dést. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az efféle lépések az elmúlt évtizedekben szinte eret­nekség-számba mentek, köte­lességünk volt a „munkahelyi hűség” jegyében lubickolni és lustulni az össznépi nagy lan­gyoslavórban.) Most, amikor úgy tűnik, szabadabb teret kap a vállalkozás, merem remélni, hogy gazdag szakmai tapaszta­latommal, gyakorlati ismerete­immel és nem utolsó sorban jó Üzleti kapcsolataim révén eredményesen kezdhetek hozzá valami újhoz. Hogy valójában miből is áll ez az új, arról egyelőre hadd ne beszéljek. De nehogy túlzottan, és ráadásul indokolatlanul titko- lózónak tartsanak, annyit még elmondok, hogy nálunk a csa­ládban kicsit mindenki szakma­beli, a feleségem építőipari ár­szakértő, a lányom negyedéves a műszaki egyetemen, a fiam pedig harmadikos az építőipari technikumban. Tehát ilyen csa­lád vagyunk, és ebből követke­zik, hogy szakmában szeretnék maradni. Legyen elég itt, hogy erős bizodalom van bennem, amikor nemcsak új évet, hanem új életet is kezdek. Ennek je­gyében mi mást is várhatnék 1993-tól, minthogy olyan felté­teleket teremtsen a szabályzó- rendszereivel, amely nem lo­hasztja a vállalkozók kedvét, hanem inkább feltranszfor­málja. * * * Mit vár 1993-tól, az új esz­tendőtől, kérdeztük Hopka Lászlótól, a jövőre fennállásá­nak 125. évfordulójához érkező Salgótarjáni Kohászati Üzemek vezérigazgatójától.- Optimista ember vagyok, így érthető, hogy reményekkel tele várom az új évet. 1992-ben sok olyan kőkemény, kegyetlen intézkedést kellett hozni, melyre sem a vezetés, sem az érintettek nem szívesen emlé­keznek vissza. Az 1993. évi feladatot úgy fogalmaztuk meg, hogy stabili­zálni kell a vállalat helyzetét. További erőfeszítéseket kell tennünk a belföldi fizetőképes vevőink visszahódítására, s költségeink csökkentésével az export fokozására. Vevőkörün­ket ki kívánjuk terjeszteni a ke­let-európai és a közelkeleti pia­cokra is. Csak a termelés bőví­tése lehet a kivezető út. Alapvető feladatunk tehát a likviditási helyzetünk javítása. 1992-ben már néhány ered­ménnyel járó módszert kialakí­tottunk. 1993-ban ezek mellé újakat vezetünk be, de minden­képpen szükséges hiteleink csökkentése is. Remélem a kormány döntése a hitelek leírá­sára minket is kedvezően fog érinteni. Úgy is, hogy az SKŰ hitelei is csökkenthetők, s úgy is, hogy vevői kerülnek fizető­képes helyzetbe. A másik fon­tos lehetőség a privatizáció. 1993-ban nem szeretnénk újabb nagyobb létszámleépítést. Ha a termelés bővíthető lesz, legfeljebb vállalaton belül kell a közvetlen termelő munkára át­csoportosítani az u.n. inproduk- tív területekről. Nem hiszem, hogy jelentős bérfejlesztést tu­dunk végrehajtani, de szeret­nénk megközelíteni az országos átlagot. A tavasszal várhatóan be tud­juk fejezni a gyárkerítésén kívül lévő létesítményeink és a lakó­házak energiaellátásának át­szervezését, mert azt hiszem az itt dolgozók és lakók közül senki sem szeretne még egy ilyen telet. A vállalat termelésének stabi­lizálása, illetve bővítése mellett 1993-ban a legnagyobb válto­zást a privatizációban remélek. Mert ha megfelelő kompro­misszumot alakítunk ki az ÁVÜ-vel tulajdonképpen csak a döntés van hátra. Azt hiszen, hogy már az első negyedévben konkrét lépéseket tudunk tenni ez ügyben és legkésőbb a má­sodikban megtörténhet a válla­lat teljes átalakulása. Ez az egyik fontos feltétele a pénz­ügyi helyzetünk megbízható rendezésének. A nyár derekán úgy szeret­nénk megemlékezni a gyár ala­pításának 125 éves évfordulójá­ról, hogy lássuk a jövőnket, tud­juk, hogy szükség van az itt dolgozókra, az itt előállított termékekre. Az 1867. évi alapí­tás óta nagyon sok dinasztia büszkén valotta, hogy az acél­gyárban dolgozik. Szeretnénk mi is követni őket. * * * Korill Ferenc, a Nógrád Me­gyei Közgyűlés elnöke:- Ez bizony fogas kérdés lenne még Kasszandrának, a jö­vőbelátó trójai királylánynak is. Arról nem is szólva, hogy itthon túlkínálat van prófétákból, és mind az ígérgetésekkel, mind a fenyegetésekkel tele van a pad­lás. Eközben a mindennapi élet egyre nehezebb, s a politikai imamalom forog, forog ... Ezért csak arra vállalkozom, hogy elmondjam: miből nem kérek az új esztendőben, mit látnék szívesen, és azt, hogy mi­lyen megyei önkormányzatot észre vételezhetnek a választók. Nem kérek a valódi feladatok elől pótcselekvésekbe mene­külő hisztérikus politikából, a bűnbakkképzésből, a kiszorí­tósdiból. Nem vagyok vevő gyűlöletszótárra, torz visszapil­lantótűkörre és husángra sem. Szívesen látnám, érezném vi­szont „az ember Szépbe-szőtt hitét”. A közéleti tisztességet, az emberi hangot, a nagy kihí­vásokra értelmesen gondol­kodó, cselekvő választ adó poli­tikát. Azt várom, hogy végre mindenki megértse: ebből a helyzetből csak előrefelé és összefogással van kiút. Végezetül biztosan olyan megyei önkormányzattal talál­koznak jövőre, amelyik az utóbbiakat magára nézve köte­lezőnek tartja, amelyik meg­oldja hétköznapi feladatait; tal­pon marad a lakossági szolgál­tatást végző intézményeivel együtt, és ezzel maga is ad esélyt a jövőnek. A nők védelmében Tanácsadó szolgálat Az országgyűlés által a mi­nap elfogadott magzatvédelmi törvény értelmében, a család és nővédelmi tanácsadó szolgálat 1993. január 4-étől, hétfőtől működik Nógrád megyében is. Salgótarjánban: a rendelőin­tézet III. emeletén, a család és nővédelmi helyiségben, mun­kanapokon 13.00 órától 15.30-ig. Balassagyarmaton: a kórház szülészet-nőgyógyászati osz­tály III. emeleti család és nővé­delmi helyiségében, hétfőn 13.00 órától 15.30-ig, csütörtö­kön 8.00 órától 15.30-ig. Pásztón: a rendelőintézet föl­dszintjén, a család és nővédelmi helyiségben, munkanapokon 11.00 órától 13.00-ig. Traffípax Január 2-án, szombaton dél­előtt 10-től este 8 óráig Balas­sagyarmat belterületén, január 3-án pedig délután 2-től este 10 óráig Salgótarján belterületén valamint a 21. számú főút Sal­gótarjántól Mátraverebélyig ter­jedő szakaszán számíthatnak az autósok traffipaxos ellenőr­zésre. Békésen(?) múlattuk az óévet Bár szilveszter délutánján a rend őrei több utcai árustól is elkoboztak engedély nélkül áru­sított petárdákat és rakétákat, már kora este úgy tűnt Salgótar­jánban, hogy „frontvonalon” helyezkedik el a város, mivel sorozatos petárda pukkanások tették próbára a városlakók nyugalmát. Aztán amikor éjfélt ütütt az óra, s elültek a Himnusz dallamai, valóságos tűzijáték köszöntötte az új esztendőt. Mint megtudtuk, a rakéták sehol sem okoztak tüzet vagy balesetet, s egyéb események­hez sem kellett kivonulnia a megyében mentőknek, tűzol­tóknak és a rendőrségnek. A pénzszűke miatt talán visszafo­gottabban ünnepeltek az állam­polgárok, mivel olyan sem akadt, akit a túlzásba vitt ko- cintgatások miatt a kijózanító állomásra kellett volna szállí­tani. Hogyan készülnek a jégemberek? Fél négy volt. Nemsokára jön a 37-es - mondtam magamban optimistán. A nap ugyan még sütött, de negyed óra várakozás is elég, hogy elkezdjen fázni az ember lába. A szél mintha erő­sebben fújt volna, de most már tényleg jönnie kell annak a „fránya” busznak, mert 4 óra. Negyed 5-kor azonban kezdett elegem lenni. 45 perc mínusz 15 fokban. Nem írom le, kinek és melyik ősére gondoltam, azt sem taglalom, milyen színezetű mondatok kavarogtak bennem. Körülöttem még türelmesen álldogáltak sorstársaim, igaz, ők akkor még „csak” fél órája várakoztak, de én és még néhá­nyon nem kevesebb, mint 50 perce. A távolban feltűnt egy busz. 63-as. A sofőr dicséretére legyen mondva, a zsúfolt jármű összes ajtaját kinyitotta, mert elől, a legnagyobb jószándék el­lenére is legfeljebb csak egy egér fért volna fel. Nos bevallom, nekem ekkor fogyott el az erőm. Kész. A lá­bam a hidegtől, a gyomrom a dühtől görcsben: kénytelen-kel­letlen lemondtam arról, hogy december egyik utolsó napján Salgótarjánban autóbusszal bárhová eljussak. Az, hogy a volán a két ünnep között alaposan megritkította járatait, részben érthető. De nem vagyok biztos abban, hogy a buszok kihasználatlansága egyformán igaz minden vo­nalra. - fenyvesi ­Váratlan öröm Sokan segítettek Mint arról lapunkban koráb­ban beszámoltunk, a római ka­tolikus, a református egyház, valamint a megyei Vöröske­reszt és több más szervezet tá­mogatásával igen jól sikerült idősek karácsonyát szerveztek Salgótarjánban. Az idős emberek, a rászorul­tak ügyét szivükön viselő szer­vezők a program után beszá­moltak arról, hogy a fentebb említettek mellett csakis a kö­szönet hangján emlékezhetnek meg a Kakuk Toyota Kft., a Pedagógusok és Barátaik Egy­házi Kórustagsága, a Népjóléti Oktatási Központ, a Nógrád Megyei Balassi Bálint Könyv­tár, a Nógrád Volán Palóctáj Kft., a Salgóboy üzeme, Járosi Sándorné Tünde falatozója, va­lamint Salgótarján Város Ön- kormányzata önzetlen segítsé­géről. Nagyon sok szempontból a felsorolt szerveknek, intézmé­nyeknek köszönhető, hogy túl a kiosztott kétszázharminc aján­dékcsomag anyagi értékén, si­került, remélhetőleg igazi kará­csonyi örömet szerezni azok­nak, akik ezt már nem is remél­hették. December 28-ától 31-éig a Nógrád Volán járatai Salgótar­jánban a szünnapi menetrend szerint közlekedtek. Több olva­sónkat érdekelte, hogy vajon miért így jártak az autóbuszok, hiszen nagyon sokan még ebben az időszakban is dolgoztak, a szilveszteri készülődés vásár­lásra sarkallta az embereket.- Mi állt az intézkedés hátte­rében? - erről kérdeztük Vár­völgyi Istvánt, a Nógrád Volán forgalmi igazgatóját.-A korábbi évek tapasztala­tai nyomán a karácsony és újév A napokban egy baglyasal- jai olvasónkat leszállították a 14-es helyijáratról, mert sem jegye, sem bérlete nem volt. Miért nem lehet megoldani, hogy a busz vezetője is ren­delkezzen jegyekkel, amelyből a „megszorult” utasok vásá­rolhatnának? - tette fel olva­sónk rovatunkhoz címzett le- velében a kérdést.-A probléma már nem prob­léma - mondta Vérségi Pál, a Nógrád Volán menetrendi és díjszabási irodájának vezetője. közötti napokban az utasfor­galmunk 30-40 százalékkal csökken. Mindez nem meglepő, hiszen ekkor sok gyár, üzem le­áll, és a diákoknak sem kell is­kolába járniuk. Ezek figyelem- bevételével döntöttünk úgy, hogy december végén, a hét­köznapokon megszokottnál rit­kábban járnak az autóbuszaink. (Természetesen a tarjáni ön- kormányzat jegyzője is jóvá­hagyta a javaslatunkat.) Január 4-étől azonban újból a hétköz­nap megszokott rendben közle­kednek a járatok.- Ugyanis január 1-jétől, a sal­gótarjáni helyijárati autóbuszo­kon, a busz vezetőjénél is lehet váltani jegyet, igaz nem 25, ha­nem 30 forintért. Egy bátonyterenyei olva­sónk többek nevében kérdezi: A salgótarjáni vásárcsarnok­hoz tartozó belső parkolóban akkor is fizetnie kell az autós­nak, ha mindössze 2-3 percre hajt a területre. Nem kap­hatna engedményt az, aki csak rövid időt akar a parko­lóban eltölteni? Kíváncsiskodó A buszon is lehet jegyet venni Gyalog járj, tovább érsz!?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom