Nógrád Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-22 / 18. szám

4 HÍRLAP MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY 1993. január 22., péntek Kevesebb erőszakot! A közvélemény és a törvény­hozók többéves nyomásának engedve megegyezett három vezető amerikai tévécsatorna, az ABC, a CBS és az NBC, hogy a jövőben nagyobb vissza­fogottságot tanúsít a szex és az erőszak ábrázolásában. Szándé­kukat közös közleményben hoz­ták nyilvánosságra. Énnek ér­telmében a szex és az erőszak együttes ábrázolása esetén az alkotók „különösen elővigyáza­tosan járjanak el”, illetve a gyermekműsorok ne tartalmaz­zanak „félelmet keltő” jelenete­ket. A három tévéállomás meg­próbál jó példát mutatni. Ha be­tartják szavukat, több gyilkos­sági sorozat, többek között a Miami Vice is lekerül a képer­nyőről. Persze az ABC, a CBS és az NBC állomásokon kívül még jó néhány műsor vehető a készülékeken, s ők semmiféle fogadalmat nem tettek. Nem va­lószínű, hogy a szex és az erő­szak „szórakoztató” hatására építő kábeltelevíziók valaha is alávetik magukat az önkéntes cenzúrának. A washingtoni egyetem pszi­chológusa, Brandon Center­wall, nemrég egy szakfolyóirat­ban közzétett tanulmányában Robot mozgatja a bábokat A hagyományos japán „Bun- raku” bábot legalább három művésznek kell mozgatnia, s mindegyiknek legalább 10 év­nyi gyakorlatra van szüksége ahhoz, hogy a „Bunraku” test­részeit tökéletesen hibátlanul működtesse. A jövőben mindezt egy japán cég által kifejlesztett, mintegy 500 alkatrészből álló robot végzi majd. Kis motorok és hid­raulikus emelők irányítják meg­felelő program szerint a bábok lágy mozdulatait. A japán robotok azonban nemcsak a paraván mögött mű­ködnek, hanem maguk is fel­lépnek a színpadon. Nemrégi­ben egy japán táncfesztiválon 12 életnagyságú robot „ropta a táncot” a beépített mikrokomp- juterek vezérletével. Melanie Griffith és Don Johnson a Miami Vice-ban fejtette ki, hogy az Egyesült Ál­lamokban elkövetett gyilkossá­gok fele összefüggésben van a gyermekkori tévézés során megismert erőszakkal. Ha nem lenne tévé, - fejtegette - évente 10 ezerrel kevesebb gyilkosság, 70 ezerre] kevesebb erőszakos nemi közösülés és 700 ezerrel kevesebb testi sértés fordulna elő. Egyelőre nem tudni, mit szól Bili Clinton a műsorkészítők fogadkozásához. Véleménye a tévézésről mindemellett az új­ságok jóvoltából ma már köz­ismert: „A televíziós műsorokban a szex és az erőszak uralma árt az egész amerikai társadalomnak és a kultúrának". Egyenes beszéd! Az önkifejezés elhagyhatatlan eleme A seattlei irányzat zaja és lármája 100 taggal, fantasztikus értékkel Jubiláló cigányzenekar A 100 tagú Budapest Ci­gányzenekar kivételes együt­tes. Sehol a világon nem léte­zik hozzájuk hasonlítható művészeti alakulat. Örülhe­tünk ennek a fantasztikus ér­tékű kultúrának, amelyet a magyar cigányság táncban, zenében, irodalomban és képzőművészetben hordoz, és amelynek részesei lehe­tünk - hangzott el az együttes hétéves tevékenységét repr­ezentáló tárlat minapi meg­nyitóján. A 100 tagú cigány- zenekar története képek és dokumentumok tükrében címmel, a budapesti Duna Palotában látható bemutató szándéka bizonyítani: a roma művészet az egyetemes és a magyar kultúra szerves része. Fényképek, újságcikkek, hazai és nemzetközi kitünte­tések, elismerő kritikák, hanglemezfelvétek borítói­nak segítségével mutatják be az 1985-ben alakult művé­szeti társulat eddigi tevé­kenységét. A zenekar hírne­vét fémjelzi az is, hogy tiszte­letbeli elnöke a világhírű zongoraművész: Cziffra György. Boross Lajos prí­máskirály a Duna palotai ün­nepségen vette át a Magyar Köztársasági Arany Érdem­kereszt kitüntetést, amelyet művészi munkássága elisme­réseként adományozott a köztársasági elnök. A magyar kultúra napjához kapcsolódó tárlat január 27-ig tekinthető meg a Zrínyi utcában. A zaj, a lárma soha nem volt hivatalosan bejegyezve - nem vállalták szinte már büszkén az együttesek - , amíg a Nirvana, és általában az úgynevezett se­attlei irányzat képviselői nem proklamálták jó hangosan, hogy a harsánykodás, a zajongás - a noise - zenei önkifejezésüknek elhagyhatatlan eleme: anélkül bizony akár ne is léteznének. Pedig hát a lármázás, a sok­szor kis híján már ok nélküli za­jongás, ha jól megnézzük vé­gigkíséri a rockzenét. A Who együttes a hatvanas évek legis­mertebb noisy bandája tudott lenni. Színpadon különösen, de a „The Ox” című felvételük szépen mutatja, hogy a stúdió­ban is. No igen, a Who a maga korában roppant robajos, han­gos volt, de bárhogyan nézem, nem hihetem, hogy elveiben tel­jesen megegyezett volna a Se- attle-i zenekarokkal. És két dol­got mindenképp látni kell: most már bizonyos, hogy a Who egész pályafutása alatt elsősor­ban építeni igyekezett, a zenét szakadatlanul megújítani, és végül is a fejlődés jó irányába vinni. A hanghatások szélsősé­geiben az együttes - ha lehet nyersen fogalmazni - meg, vagy le is volt fizetve. Egysze­rűen mondva: reklámoznia kel­lett (így is!) a Marshall cég ter­mékeinek, az erősítőknek, a hangfalaknak és a többinek mi­nőségi verhetetlenségét. A színpadi „attrocitások”, a hang­falak és más kellékek, a mikro­fonok, a hangszerek látványos tönkretétele, megsemmisítése - reklámfogás (is) volt. Látjátok, emberek? A Marshall cucc rom­jaiban is, holtában is szól, mű­ködik! A Marshall-tesztelő Who azonban elsősorban han­gosságában volt noisy, egy-két követőjével együtt egyébként - a zenét tekintve, összhangzatai- ban, vagy az úgynevezett egy- üttlétben, együttmuzsikálásban- „normális” volt. Néhány évvel később, az un- dergroundban, a zaj már nem csak az esetleges hangosságból, énekesek igazán fékevesztett „süket ortájozásából”, a gitárok bömböltetéséből, kínzásából ke­letkezik, hanem a harmónia (úgyis mint köznapi összhang!) egyre gyakoribb - talán tudatos- mellőzéséből, vagy abból, hogy a zenészek, vagy tettetik, vagy valóban nem tudnak a hangszereken megfelelően ját­szani. A hetvenes évek közepén jelentkező punk zene meghök­kentően gazdag a zajeffektek­ben. Nem csoda, hisz egyrészt ezzel akar meghökkenteni. Tu­datosan rombolja a harmóniát, az illúziókat, és kérkedve nem tudnak a „muzsikusok” a hang­szerükkel bánni. Igaz, rengete­gen megjátsszák ignorenciáju- kat, hogy ezzel még fájóbbat csapjanak a füleken, az ízlésen, az érzéseken. Lázadnak. Már nem csak azért, mert igen nehe­zen tudják elfogadtatni, amit csinálnak. Aztán a lázongás, a zaj, rövid idő múltával öncél lesz náluk. Ebbe bele is fárad­nak. A seattlei „hangzás” megtar­totta, sőt továbbvitte a punkok szövegbeni zajongását, nem ret­ten vissza a trágárságtól, dal­lamvilága csakazértis szegé­nyes, ha nem primitív - ugyan­úgy, mint a harmóniavilág, de hisz ez természetes -, van mi ellen lázadjon: az üzlet és a fo­gyasztás vaskezű törvénye egy­formává, színtelenné, unal­massá teszi a zenét, és ezt nem szabad hagyni. A punkok ke­serű indulatainak is ez volt az egyik oka, és a Slade énekéből kicsapó agresszivitásnak is. Nem kell az egyformaság bé­kessége, zajtalansága. Annyira különbözni akarnak a megvetett, közönséges, min­dennapi masszától, és oly egy­formák a lázadás milyenségét il­letően: egyformán zajonganak, a noisy színben aligha van kü­lönbség. Vass Imre Hóekeóriás A tél nem csak az autók, a re­pülőgépek közlekedését is ala­posan meg tudja nehezíteni. Ha a kifutó- és leszállópályák egy kiadós havazás után csúszóssá vagy rosszul láthatóvá válnak, veszélyes a felszállás, a lando­lás. Egy amerikai cég megtalálta a megoldást! Egy 9 méter széles és 1 méter 20 centiméter magas hóekeóriást, amely ezzel a szu­permérettel szupergyorsan le tudja takarítani a behavazott ki­futó- és leszállópályákat. Hihe­tetlen, de ez a csodahókotró egy óra alatt képes 6500 négyzetmé­tert megtisztítani. Ez szupertel­jesítmény! Semmi nem tökéletes azon­ban: a világ legnagyobb hóekéje ezt az eredményt csak akkor tudja hozni, ha a hótakaró nem vastagabb 15 centiméternél. Színházi siker külföldön Nagy sikert aratott a Nemzeti Színház társulata január 15-től 20-áig tartó turnéján, amelynek során Stuttgartban, Párizsban és Strasbourgban, a határainkon túl élő magyar közönség előtt mutatták be Illyés Gyula: Kü­lönc című drámáját - mondta meg az MTI munkatársának a társulat hazaérkezése után Moór Marianna, a darab egyik szerep­lője. A Magyar Kultúra Napja tisz­teletére szervezett turnén a stuttgarti Amerika Házban, a Párizsi Magyar Intézetben, va­lamint Strasbourgban, az Egye­temi Színházban, egyaránt telt ház előtt játszottak. A vendéglá­tók - jegyezte meg Moór Mari­anna — szívesen vették volna, ha a társulat több előadást tart egy- egy helyen, hiszen sokan jegy hiányában nem tudták meg­nézni a darabot. A Különc című Illyés drámát a hazai közönség január 22-én, a Magyar Kultúra Napján, a Nemzeti Színház várbeli refek- tóriumában láthatja. A darabot Sík Ferenc állította színre. Te­leki Lászlót Kozák András ala­kítja. További szereplők: Pere- martoni Krisztina, Szakácsi Sándor, Sörös Sándor, Moór Marianna, Szirtes Gábor, Ré- kasi Károly, Tahi József. A jel­mezt - meghívott vendégként - Gombár Judit tervezte, a díszlet Kemény Árpád munkája. Szupervonat A harmincas években két óra 17 perc volt a gyorsvonat mene­tideje Berlin és Hamburg kö­zött. Napjainkban furcsa módon erre egy órával több idő kell. Nem véletlen, ha a sietősebbek (s persze tehetősebbek) a repü­lőt részesítik előnyben a vasút­tal szemben. A Lufthansának azonban komoly konkurenciát jelenthet, ha megvalósítják azt a nagyszabású tervet, hogy a „Transrapid” elnevezésű gyors­vasút kösse össze Berlint a ki­kötővárossal. A háromszáz ki­lométeres távot a szerelvény öt­ven perc alatt teszi majd meg. A Transrapid megépítése egyelőre a környezetvédők kemény elle­nállásába ütközik. A zöldek szerint a szupergyors vonat túl sok energiát használ fel és ma­gas a zajszintje. A csodavasutat tesztpályán mutatták be. 306 kilométeres sebesség mellett is normális hangerővel lehet társalogni a kocsi belsejében; a Transrapid hangtalanul siklik egy mágnes- párnán, nem is érinti a pályates­tet. A külső zajszint is nagyon alacsony. Modellből filmsztár Diego Serrano, Amerika egyik legkeresettebb férfi modellje volt. Kiváló adottságaira felfigyeltek a filmesek is. Első nagy sikere igazolja is őket: főszereplője volt A villámlovas című filmnek. Di­ego egyébként 10 évvel ezelőtt költözött Amerikába. Képes technikatörténet A parittyagép A lovagkor alkonya az ost­romfegyverek alkalmazásával kezdődött el. A XV. században a várak, a maguk erődítményei­vel, várárkaival, védőbástyáival egyre bevehetetlenebbekké vál­tak. A Courtrai melletti csatában 1302-ben elvéreztek a francia lovagok díszei-virágai, a fla- mand gyalogcsapatok, 1346-ban pedig Crécy mellett az angol gyalogság nyilaitól szenvedtek vereséget. A várost­romoknál ez időben már szóba sem jöhetett a nehéz, vagy akár a könnyű fegyverzetű lovagok alkalmazása. A középkori hadviselésben a várak egyre inkább hosszantartó ostromára kellett felkészülni, s az ostromeszközök közül itt a parittyagépet mutatjuk be, melynek golyóbisai már ered­ményesen rombolták a várfala­kat és nyitottak kaput az ost­romló gyalogságnak. Jellemző az ostromgépek hatására, hogy a százéves háború során (1337— Működésben a parittyagép 1453) VII. Károly francia király csapatai csupán egy év alatt (1449-50) Normandiában hat­van angol várat vettek be, míg korábban egy-egy vár elfoglalá­sához egy évnyi idő volt szük­séges. K.A. A lakihegyi szivarantenna makettje is látható Rádió-tv múzeum Diósdon Megnyílt az első Rádió és Te­levízió Múzeum csütörtökön Diósdon, az Antenna Hungária Rt. és a Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány támogatá­sával. Ez a létesítmény a Posta nyolcadik szakmai múzeuma: eddig a postai szolgáltatások történetét, a telefon történeté­nek relikviáit, bélyegmúzeumot és más hasonló gyűjteményeket tártak már a nyilvánosság elé. Az Antenna Hungária diósdi épületében most a két év múlva 70 éves évfordulóját ünneplő magyar rádiózásnak szeretné­nek egy szakmai bemutatót szentelni, ezért várják a gyűj­teménybe értékes relikviákat felajánló polgárok jelentkezését is. Jelenleg a rádiózás őstörténe­tét idéző detektoros rádiókészü­lékek, különböző néprádiók lát­hatók a múzeumban, s a Massá- nyi Károly tervezte lakihegyi óriás szivarantenna makettje is. A televízió is helyet kap a kiállí­táson: bemutatják az első széria készülékeit. Antennák a fókák fején Miniadók segítségével akar­ják kutatni a fókák életét Hol­landia és Dánia között a tenger­ben. Az adókat a fiatal állatok fejére ragasztják úgy, hogy az a mozgásban egyáltalán ne akadá­lyozza őket. Áz adó a legköze­lebbi vedlésnél magától leesik, így a tudósok megtudhatják, hogy a fiatal állatok milyen gyorsan verődnek csapatba és merre járnak. Minden adó külön frekvencián működik, s azokat Hollandia és Dánia valamennyi állomásán fogni lehet. A fókaál­lomány az Északi-tengerben az 1988-as évi pusztulás után újra gyarapszik: a schleswig-holste- ini parton az idén már 2800 fó­kát számláltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom