Nógrád Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-02-03 / 1. szám

1993. január 2-3:, szombat-vasárnap SPORTTÜKÖR HÍRLAP 11- Problémamentes, sikerek­ben és - ez nagyon fontos - anyagiakban gazdag új eszten­dőt kívánok saját magamnak és mindannyiunknak. Remélem, 1993-ban az SKK-t elkerülik azok a problémák, amelyek az elmúlt másfél évben megnehe­zítették az eredményesebb sze­replést. Itt a gazdasági nehézsé­gekre gondolok elsősorban.- Remélem, a játékosok és a vezetők egységes csapatot tud­nak alkotni az új esztendőben. Célunk változatlan: szeretnénk feljutni az NB I. A csoportjába. Hiszem, hogy ezt a jelenlegi együttes képes lesz kiharcolni.-Remélem, hogy csapatom minden zökkenő nélkül vissza­kerül az NB I. B csoportjába. Erre minden lehetőségünk adott, nagy fölénnyel vezetjük az NB II. tabelláját. Szerényte­lenül mondhatom, csapatunk most olyan jó, hogy talán már szánt szándékkal se tudnánk „megúszni” az első osztályt.- Bízom benne, hogy az eredményes NB I-es szereplésre Bátonyterenyén sikerül megte­remteni az anyagi feltételeket.- Az egész település számára szép ajándék lesz 1993-ban, hogy a tervek szerint augusz­tusban átadják a városi sport­csarnokot. A szép új létesít­ményhez csapatunk révén azonnal társulhat egy eredmé­nyes teremsport is.-Nagyon várom már, hogy az országban valamelyest javul­- Nagyon komoly terveink vannak 1993-ra. Minden vá­gyunk, hogy a balassagyarmati atlétikát - Szabó Béla és Fábri Gábor edzők munkája révén — az országos élvonal szintjére emeljük. Ehhez a felnőttváloga­tott Kovács Dusán mellett az utánpótlás-korosztályokban rendkívül tehetséges fiatal ver­senyzőkkel rendelkezünk. Tö- ‘ rekvésünk sikere az önkor­mányzati támogatás meglétén, mértékén áll, vagy bukik.- Balassagyarmat városának négy nagy sportrendezvényét 1993-ban is legalább a tavalyi­hoz hasonló színvonalon sze­retnénk megrendezni. Ennyivel azonban nem elégszünk meg, mindig tökéletesebb és tökéle­tesebb rendezésre törekszünk. Balás Róbert elmúlt évben segítették, támo­gatták munkánkat. Perényi László úr, dr. Palásti Tamás úr és Schulcz Zoltán úr a legnehe­zebb pillanatainkban is mellet­tünk álltak. Az új évben hosz- szább távú együttműködés van kilátásban a Sarló Béla úr által vezetett Palóctáj Kft-vel. Bízom benne, hogy 1993-ban hozzáju­tunk a céljaink eléréséhez szük­séges anyagiakhoz.- Sportegyesületünk nevében mindenkinek sikerekben gaz­dag, boldog új évet kívánok. ILLÉS ZOLTÁN A Hasznosi SE gazdasági ve­zetője.- Községünk labdarúgócsa­pata újonc létére a negyedik he­lyen zárta az őszi idényt a me­gyei I. osztály Keleti csoportjá­ban. Ezt a pozíciót tavasszal szeretnénk megőrizni. Az után­pótlás-nevelés javítása érdeké­ben képesített edzőt szerződte­tünk az ifjúsági csapat mellé. Létesítményünk fejlesztése ugyancsak napirendre kerül.-Az egyesület továbbra is támogatja a község tömegsport­ját. A helyi művelődési házban lehetőséget teremtünk az aszta­liteniszre és a testépítésre. A labdarúgópálya melletti terüle­ten teniszpályát kívánunk kiala­kítani. Létesítményeinket fel­ajánljuk használatra a község lakossága számára.- Feladataink anyagi hátterét az önkormányzat támogatása mellett a helyi sportszerető la­kosság, a vállalkozók segítsé­gével szeretnénk megteremteni. Folyamatban van a Hasznos Sportjáért Alapítvány megte­remtése is. jón a gazdasági helyzet, s ennek eredményeként a sport is több támogatást kapjon, minél több ember bekapcsolódhasson az egészséges testmozgásba. RÉVÉSZ LÁSZLÓ Cserhátsurány jegyzője, a Magyar Triatlon Szövetség elnökségi tagja, a Balassa­gyarmati Vitalitás SE elnöke; Esterházy Miksa-díjjal kitün­tetett sportvezető. Én személy szerint nagyon fon­tosnak tartom, hogy pályafutá­som során szerepeljek még az élvonalban. 1993-ban ez a ter­vem megvalósulni látszik. GASPARIN JÁNOS A Salgótarjáni Viktória Vívó Egyesület edzője, igazgatója.- 1993-ban legalább annyi sikert szertnénk elérni, mint az elmúlt esztendőben. Ehhez azonban át kell alakítani csapa­tainkat. A bajnoki ezüstérmes párbajtőrözők közül két erőssé­günk, a világbajnok Székely Zoltán és Takács Péter abba kí­vánja hagyni az aktív sportolást. Lehet, hogy Takácsot még jobb belátásra tudjuk bírni, Székely pedig menedzserként továbbra is segíti a Viktória munkáját. Már vannak elképzeléseink az erősítésre, de ezek attól függ­nek, miként alakulnak a klub anyagi lehetőségei.- Szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetét mondjak mindazoknak, akik az Ü| esztendő, új remények Nógrád sportéletében KÖVENDI JÓZSEF A Bátonyterenyei Asztalite­nisz Sportkör NB Il-es férfi­csapatának edzője. Mit várnak az 1993-as évtől? 1993-ba érkezvén, ismét fel­tettük szokásos körkérdésün­ket: „Mit várnak az új esz­tendőtől?” * * * FARKAS ATTILA A Salgótarjáni Kosárlabda Klub NB I-es férficsapatának kapitánya, ötvenszeres válo­gatott kosárlabdázó. Bérczy Károly-díj • Salgótarján. A Nógrád Me­gyei Közgyűlés által alapított Bérczy Károly-díjat minden év­ben azok a személyek nyerhetik el, akik a megye sportja érdeké­ben hosszabb időn keresztül ki­emelkedő munkát végeztek, vagy nemzetközi szinten is je­lentős sporteredményt értek el. A díj odaítéléséről a Nógrád Sportjáért Alapítvány kuratóri­uma dönt. Horváth Mihály sporttanácsnok felkérte a megye sporttal foglalkozó társadalmi szerveit, a sportfelügyelőségek, a megyei sportági szakszövet­ségek, valamint Nógrád na­gyobb sportegyel ületeinek ve­zetőit, hogy február 1-jéig te­gyék meg javaslataikat, szerin­tük ki lenne érdemes arra, hogy március 15-én átvegye a Bérczy Károly-díjat. SKK-január 4-től • A Salgótarjáni KK NB I-es férfi-kosárlabdacsapata - Tatár István edző irányításával - ja­nuár 4-én, hétfőn délelőtt, a sportcsarnokban kezdi meg a felkészülést az 1993-as felada­tokra. Csapatunk január 13-án, szerdán játssza idei első bajnoki mérkőzését, amikor is a B cso­port listavezetője, a Debreceni Sí látogat a salgótarjáni sport­csarnokba, s ez lesz az esztendő egyik legfontosabb találkozója az SKK számára. Tarjáni teremfoci • Salgótarján. Január 2-án, szombaton már a középdöntők második fordulójával folytató­dik a városi kispályás labda­rúgó-bajnokság rájátszása, a te- remlabdarúgó-toma. A Szlivka Lászlóról elnevezett serdülő­emléktornán az ötödik helyet döntik el a csapatok. A városi sportcsarnokban 15.30-kor kez­dődnek a küzdelmek. Temetőstadion Szarajevó. A Koszovo-sta- dion történetében emlékezetes időpont 1984. február 8-a. Ek­kor rendezték itt a XIV. téli olimpia nyitóünnepségét. A stadionban 50 ezer néző ünne­pelte békében és barátságban az olimpiai eszmét, tapsviharral ér­tékelve a háromezer muzulmán, szerb és horvát fiatal élőképét. A 80 mecset városában az olimpiai zászló lassan a ma­gasba kúszott, míg Juan Anto­nio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke az olimpizmust a barátság és test­vériség fényes demonstrációja­ként üdvözölte beszédében. Az akkori Koszovo-stadionra ma már lehetetlen ráismerni. A polgárháború szörnyű pusztítást végzett itt is. A pálya füve, ahol az olimpikonok vonultak fel, temetővé változott. Szarajevó nem tudja kegyelettel eltemetni halottad, ezért a stadiomgyepén is sírhantok emelkednek, akár­csak a Miljacka folyó partján és a város parkjaiban. Az olimpiai küzdelmek szín­helyeit a lángok és a fegyverek uralják. A műkorcsolyaverse­nyeknek otthont adó jégcsamok szinte porig égett. Az olimpiai létesítmények romokban hever­nek. A polgárháború kegyetle­nül szedi áldozatait. A házak­ban fegyveresek leselkednek, és mindenre lőnek, ami mozog. A hófedte lejtőkön, ahol az alpesi sízők és síugrók versengtek az olimpiai helyezésekért, fanati­kus nacionalisták üldözte város­lakók keresnek pillanatnyi me­nedéket. A heves harcok közepette a városrészek és a környező terü­letek különböző nemzeti had­erők irányításai alá tartoznak. Mojmilo a 639 lakásból álló, 1984-ben létrehozott olimpiai faluval a boszniaiak ellenőrzése alatt áll, a déli városrész, Grba- vica, valamint a Zseljezni- csar-stadion a szerbeké. A bob­pályát a Trebevic-hegyen szin­tén szerbek uralják. Az olimpia szép emlékei lassan semmivé fosztanak. Szarajevóban a pol­gárháború áldozataival együtt meghalt az olimpia is. Van Basten és az Aranylabda Mint már beszámoltunk róla, a legjobb európai labdarúgónak járó Arany labdát 1992-ben az olasz AC Milan sztárja, a hol­land Marco van Basten nyerte el, 1988 és 1989 után immár harmadik alkalommal. íme, most képen is megmu­tatjuk, hogy a 28 éves csatár mi­lyen jól mutat a díszes trófeá­val. Ismeretes, hogy van Bas- tent a közelmúltban megoperál­ták, emiatt még némi időre van szükség, amíg újra visszatérhet sikerei színhelyére, a pályára. Az Eyssen-legénység vezet Balassagyarmat. Egy for­duló híján félidejéhez érkezett a város téli teremlabdarúgó-baj­noksága. Az élen most is azok a csapatok tanyáznak, melyek már évek óta uralják a küzde­lemsorozatot. Új színfolt a szé- csényiek megjelenése (SZÜV, Paradiso). A csapatok legköze­lebb január 5-én lépnek po­rondra. Csapatunk, a Nógrád Megyei Hírlap legénysége a kö­zépmezőnyben, a kilencedik he­lyen ütött tanyát. A rendes játékidőben elért győzelemért 3 pont jár, döntet­len esetén 7-eseket rúgnak, s aki így győz, az 2, aki veszít, az 1 ponttal lesz gazdagabb. A bajnokság állása 1. Eyssen Kft. 2. Samsung FC 3. IPOSZ 4. MNGUFT 5. SZÜV C. 6. Oázis 7. Unitim 8. Paradiso 9. Nógrád M. Hír. 10. Cserhátprint 11. Nagy Gmk. 12. Határőrség 13. FC Origó 14. Patvarc 6 6 0 0 0 33-13 18 660 00 33-14 18 66 000 27-10 18 65 1 00 20-13 17 63022 16-18 11 62 2 02 22-14 10 6301 2 14-15 10 62 004 23-21 6 6 1 10 4 15-30 5 6 10 12 13-20 4 6 1014 12-20 4 6 0 1 14 14-30 3 601 14 7-20 3 60 105 12-23 2 „Innen el kell menni!” A kisváros egyik gyári kultúrotthonában zsú­folásig megtelt a szín­házterem. Az ese­mény, amely így megmozgatta a környék lakóit, nem volt nagy horderejű, csupán az újonnan alakult helyi ökölvívócsapat mutatkozott be. Hogy ez miért hozta ennyire izgalomba az em­bereket, sokak számára rejtély, hiszen az ellenfél csapata csupa jónevű bokszolóból állt, és elle­nük a tisztes vereség is hősies helytállásnak számított volna. Á parányi színpadon elhelye­zett szorító mellett a versenybí­róságnak is alig jutott hely. A zsúfoltságban az öklözök iz­galma futótűzként terjedt. Síri csendben kezdődött az első pár küzdelme, az emberek még a lé­legzetüket is visszatartották, de amikor a bíró kihirdette a hazai versenyző győzelmét, az öröm majd szétvetette a helyiséget. Ä tomboló ünneplést egy csapásra döbbent csend váltotta fel, amikor a hazaiak második bokszolója lépett a kötelek közé. A hátsó sorokban valaki kuncogni kezdett. Példáját má­sok is követték, a nézőtér egy pillanat alatt ellenállhatatlan nevetésben tört ki. Az öklöző zavartan toporgott a szorító közepén, izgalomtól piruló arcát hatalmas kesztyűi mögé rejtette. Óriási kék ga- tyája kétszer kerülte meg a de­rekát - hátul biztosítótű fogta össze - a térde alá érő egy nad­rágszárból a két pipaszárláb alig látszott ki. Amikor az ellenfél is ringbe mászott, a nézőknek úgy tűnt, a bokszolók között leg­alább két sűlycsoportnyi kü­lönbség van. M egszólalt a gong. A magasabb, erősebb fiú két hatalmas po­fonnal adta tudtul a világnak, hogy a szorítóban ő az úr, akár véget is érhet a mérkő­zés. A kisebb egy kicsit el is ká­bult a csapásoktól. A második menet ugyanígy folytatódott. Néhány másodperc után, ami­kor a kicsi már a sokadik pofon­ját kapta, a nézőtérről egy hatá­rozott felszólítás törte meg a csendet. „Bokszolj! A mindenit neki!” „A jó öreg van itt!" - villant át a kicsin. Áz iskolában volt az osztályfőnöke, s akkor azt mondta a kicsi apjának: „Ha ezt a fiút bokszolni engeded, nem vagy többé a barátom. Ne en­gedd a fiadat hülyévé verni!” A fiúnak ezek a szavak rette­netesen rosszul estek. Hát senki sem érti meg, hogy ő nem hü­lye, hanem erős akar lenni, olyan bokszoló, mint Papp Laci. London olimpiai bajnoka! És lám most, itt van az az ember, aki ellenzi, hogy verekedjen! Meg kell mutatni, hogy mit tud! A kicsi rohamozni kezdett. Beugrásokkal próbálkozott, so­rozásokkal, melyeket olykor ha­tásos ütéssel sikerült befejeznie. Ha pedig az ellenfél hosszabb karjával igyekezett őt távol tar­tani, megütni, elhajlással, vagy eltáncolva ügyesen tért ki öklei útjából. Amikor kihirdették a döntetlent, a nézők olyan ová­cióval ünnepelték, mintha olimpiát nyert volna. Pironkodva, a közönség vas­tapsa közepette hagyta el a szo- rítót, és fáradtan, reménykedve kérdezte társait: „Ugye, nem vallottam szégyent?” Csak ak­kor nyugodott meg, amikor Er­zsi néni, az otthon gondnoka, megsimogatta fejebúbját, egy puszit adott izzadt homlokára és azt mondta neki: „Te, te kis Papp Laci!” A következő párban Feri került sorra, a nagy példakép. A kicsi jól tudta, hogy barátját az Isten ökölvívónak teremtette. Feri ezen a mérkőzésen is brillí­rozott. A váratlanul jó kezdés megrészegítette a nézőket. Feri nagy arányú győzelme után so­kan elragadtatták magukat. A sportban azonban nincsenek csodák. A továbbiakban a hazai gárda már csak egyetlen mérkő­zést tudott megnyerni. A vere­ség ellenére a tehetséges fiúk elnyerték a közönség rokon- szenvét, ezért meglepő, hogy a szakosztály - észrevétlenül - egy hónap múlva megszűnt. S ok év telt el azóta. A kis városka nagyobb lett. Egyik, modern sport­csarnokában elvesznek a nézők, pedig most rangos nem­zetközi ökölvívógálát rendez­nek benne. A bokszolókon jobbnál jobb szerelés, minden szünetben csinos lányok bille­getik magukat föl s alá. Nagy a felhajtás. Ez a nap a sportág ün­nepnapja. Néhányan az izga­lomtól és az erőlködéstől kivö­rösödve rohangálnak. Keresik a szponzorok kegyeit. Hiába, ne­héz az élet, oly hosszú az idő két ünnepnap között. A kék sarokban egy kis, vé­kony emberke sürgölődik tanít­ványai körül. A döntők ötödik mérkőzésén lép a szorítóba a kis öreg legtehetségesebb bokszo­lója. Ahogyan a ringben mozog, a mester nosztalgiázik: ifjúsága és Feri jut eszébe. Az ellenfél, a kemény öklű, erőszakos lengyel fiú irányítja a küzdelmet. A szünetben a kis emberke varázslatos dolgokat művel, míg tanítványa szemei a lányo­kon, gondolatai pedig aligha­nem másutt járnak. Érzi, hogy nem tisztességes dolog, ahogy viselkedik, de tudja azt is, hogy a mester tanácsai tudat alatt, a porcikáiba ivódva, irányítani fogják mozdulatait. A harmadik menetben a len­gyel nehezen érti meg, hogy egy teljesen más ellenfél táncol előtte. Eddig általában a mérkő­zések vége felé szokott vetély- társai fölé kerekedni, így már zsebében érezte a győzelmet és az érte járó pénzt. Most azonban pimaszul ficánkol előtte a fickó, akkor és úgy üti meg, amikor és ahogy akarja. Ezt nem lehet ép ésszel kibírni! Fokozza erőfe­szítéseit, de erőlködése mara­dék erejét is elveszi. A mérkő­zést a hazai fiú nyeri meg. A kis ember tanítványai jól szerepelnek, a döntőben hat kö­zül négyen győznek. A mester azonban nem elégedett. Gondo­latai már az elkövetkező nagy verseny feladatai körül járnak. Szavait is e szerint formázza, a fiúk egyetértőén bólogatnak rá. M ondandóját befe­jezve tanítványai véleményére kíván­csi. Legtehetsége­sebb fia a többiek véleményét tolmácsolja: „Nehezen tudom megfogalmazni, mit jelent szá­munkra Laci bácsi személye, segítsége. Tudjuk, hogy szeret bennünket és mindent megtesz értünk. De úgy érezzük, túl so­kat kíván tőlünk. Laci bácsinak nincs családja, vagyona, csak az ökölvívásnak él. Én szeretnék olimpiai bajnok lenni, de hogy kijuthassak, el kell hagynom Laci bácsit és a szakosztályt. Nagyon sajnálom, hogy így kell a dolgoknak történni.” A csend hosszú ideig megül a társaság felett. Hertelendy Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom