Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-10 / 291. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. december 10., csütörtök Jelentem, érettségiztem! Háromezer új rendőrt keresnek Az egzisztencializmus fogalmát egészen biztos sokan ismerik azok is, akik soha nem foglalkoztak behatóan filozófiával, nem folytattak bölcselettörténeti tanulmányokat. Egy időben ugyanis gyakorta lehetett hallani erről az izmusról, mint bírálandó polgári eszmeáramlatról. A közvéleményben e kategória elsősorban Jean-Paul Sartre és Albert Camus nevéhez kötődik, annál is inkább, mert ők szépíróként is egzisztencialistáknak számítottak. Ez persze mit sem ártott tekintélyüknek, sőt - mint lenni szokott - az ellenkampány csak fokozta népszerűségüket, olvasottságukat. Az egzisztencializmus Heidegger, Jaspers, Kierkegaard nevével fémjelzett másik vonulata elsősorban a szakemberek körében ismerős, és ez így természetes. Gyanítom, hogy Sörén Kierkegaard tizenkilencedik századi dán gondolkodó neve és munkássága attól sem lesz közismert Magyarországon, hogy Budapesten egy hetet szenteltek bemutatásának. Filozófusok, pszichológusok, teológusok tanácskoztak, vitatkoztak, koncertet, kabarét, kiállítást rendeztek és bemutató is volt a Budapesti Kamaraszínházban, ahol Nagy András A csábító naplója című Kierkegaard-ról szóló drámáját láthatta a közönség. Váradi Júlia a darab szerzőjével, - aki egyszersmind a hét kezdeményezője, mentora is volt -, a Gondolat - Jel mikrofonja előtt beszélgetett. Érthető, hogy a színműről esett a legtöbb szó. Voltak azonban ennek a párbeszédnek olyan meglepő részei is, amelyek joggal kelthették fel a témakörben kevésbé járatos rádióhallgatók figyelmét. Nagy András azzal indokolta a Kierkegaard hetet, hogy az alapvető emberi problémák előtérbe állításával ellenpontozni lehet és kell a a társadalom túlpolitizáltságát. A szorongás, amely minden emberi választás velejárója, nem avult el a huszadik század végére, sőt az ember ítéletére az istennel, vagy a szabadsággal szemben még rákérdezni sem sikerül igazán jól. Nagy András kijelentette, hogy Kierkegaard-nál következetesebb antidemokrata aligha élt valaha is. Azért nem szerette a demokráciát, mert szerinte mindig halálra ítélte a nagy gondolkodókat, a zseniket. A Magyarországra érkezett vendégtudósok maguk is azt vallották, hogy ez a megállapítás a mára is érvényes. Persze nem direkt módon, hanem például úgy, hogy integrálják s ezáltal hatástalanítják gondolataikat. Bár Nagy András óvott az aktualizálástól, figyelmeztetett arra, hogy a demokráciához nem szabad illúziókat társítani. Ismerni kell a korlátáit is, hogy az előnyeit élvezni tudjuk. A reálisabb reménykedés kevesebb csalódással jár ... * * * A TV2-nek van egy Létkérdések című sorozata, amely elnevezéséhez méltón a mindennapi élet egy-egy aktuális problémakörét járja körül Feledy Péter riporteri közreműködésével, néhány szakember, más-más pártbéli országgyűlési képviselő és a jelenlévő közönség aktív részvételével. Legutóbb a kultúra került terítékre és ez jó. Jelzi, hogy a tévé a létkérdések sorába illőnek tartja e témát. Rossz volt azonban látni a máskor tömött széksorok foghíjait, a kérdezők, hozzászólók szenvedélytelen, szinte közönyös megnyilvánulásait. E képsorok azt bizonyították, hogy az emberek számára a kultúra nem tartozik az izgalmat keltő közügyek közé. Mással vannak elfoglalva, más köti le az érdeklődésüket. S erről nem ők tehetnek elsősorban. Vendégként Fekete György, a művelődési tárca áliamtit- kár-helyettese, valamint két parlamenti képviselő: Jánossy György (MSZP) és Rajk László (SZDSZ) fejtette ki véleményét, válaszolt a kérdésekre és vitatkozott egymással. Hiszen az lett volna a csoda, ha ők hárman - más-más nézőpontból - azonos nézeteket fejtettek volna ki. Nyilvánvaló volt, hogy Fekete György - már csak hivatalból is -jóval eredményesebbnek ítélte meg meg a tárca és kormány elmúlt két évben végzett kulturális tevékenységét, míg az ellenzéki pártok képviselői — ugyancsak saját érdekükből is - főleg kifogásaiknak, hiányérzetüknek adtak hangot a kultúra finanszírozását, az állam kulturális szerepét, az eddigi eredményeket illetően. Minden bizonnyal megoszlottak a nézők is, pártállástól, szimpátiától függően. Abban azonban egyet kellett érteniök, hogy a tévéműsor főszereplői méltók voltak a meghívásra, példát mutattak az érvelő, kulturált vitából.- csongrády A barokk éve A Madách Imre Városi Könyvtár és a Balassagyarmati Honismereti Kör kiállítást rendez Nagy Márta festőművész képeiből. A tárlatra a barokk éve alkalmából kerül sor. A kiállítás -amelyet Bódi Tóth Elemér költő ajánl a közönség figyelmébe - hétfőn, december 15-én 16 órakor nyílik meg a könyvtárban. Közreműködik Fogarasi Béla gitárművész. A művészek bemutatkozását a Nógrádi Mecénás Alapítvány és Balassagyarmat Város Önkormányzata tette lehetővé. A megnyitót követően 17 órakor a Helytörténeti Gyűjteményben a honismereti kör műsoros karácsonyi összejövetelt tart, melyet képes beszámoló zár az év jelentős eseményeiről. Kevés a rendőr, rossz a köz- biztonság. Az Országos Rendőrfőkapitányság vezetői a tervek szerint még az idén háromezer fiatalembert szeretnének mundérba bújtatni, és mielőbb iskolapadba ültetni, hogy megszerezhessék a szolgálathoz elengedhetetlenül szükséges szakmai ismereteket. A rendőrtoborzás újdonsága, hogy ezúttal nem érik be a megfelelő életkorral, a leszolgált katonaévekkel, hanem a jelentkezőktől érettségi bizonyítványt is kémek. Új arculatú, jobban felkészült, műveltebb, kulturáltabb rendőrség kialakítását tervezik a kilencvenes évtized második felére. Mint az ORFK-án megtudtuk, a „rendőmebulók” tanmenete alaposan megváltozik a közeljövőben. Továbbra is megmaradnak a hagyományos (FEB) Három évvel ezelőtt, még a Németh-kormány köt- ségvetésében jelent meg először a benzin fogyasztói árába beépített 2 forintnyi útalap, amelyet a törvény szerint az országos közúthálózat fejlesztésére, illetve fenntartására kell fordítani. Azóta háromszor emelték ezt az összeget: legutóbb tavasszal, amikor a benzin árában 5 forint 20 fillér, a gázolajban 5 forint lett ez a tétel.-Mire fordítják az így befolyt mintegy 40 milliárdot? - kérdeztük Kálnoki Kiss Sándort, a közlekedési tárca helyettes államtitkárát.- Mindenekelőtt szeretnék eloszlatni egy félreértést. Az útalapba befolyt összegek 60 százalékát fenntartásra fordítjuk, ezekből javítjuk ki a felfagyásokat, kátyúkat, ebből fizetjük a burkolati jelek újrafestését, a táblacseréket, a szőnyegezést. Ez a pénz a forrása a mintegy 46 ezer kilométernyi árok és csatorna, 5816 híd, 30500 áteresz javításának, karbantartászaktárgyak, de a korábbinál fontosabb szerepet kap a kiképzésben például a lövészet. Igaz, az elmúlt években sem lehetett ezt a tantárgyat elbliccelni, de a rengeteg szolgálati teendő mellett kiseb figyelmet fordítottak rá a kelleténél. Amióta havonta egyszer szigorúan számonkérik mindenkin a lőlapot, sokat javult a fegyverhasználat biztonsága az „öreg rendőröknél” is. Nagyobb jelentőséget tulajdonítanak majd a közelharcra való felkészítésnek is, mert a közbiztonság romlásával egy- időben bátrabbá váltak a bűnözők, gátlástalanabbá, sokszor csoportosan támadnak az intézkedő rendőrre a garázdák. Éppen a közelmúltban szerencsétlenül végződött esztergomi eset a példa, hogy a közelharc ismerete megmenthette volna a rendőr életét. sának. A téli síkosságmentesítés és hóeltakarítás mintegy 500 millió forintos költsége is ezt a számlát terheli. De hadd tegyem hozzá, hogy nemcsak az üzemanyag árában lévő forintok, hanem a súlyadóból befolyt forintok fele is ide kerül, igaz, az ön- kormányzatok döntenek arról, hol, mit építenek belőlük. Elkészült az Ml-es autópálya Tatabánya-Győr között hiányzó fél oldala, átadtuk az új polgári Tisza hidat, kiszélesítettük a bajai Duna hidat és újat építettünk a 42-es úton a Berettyó felett. Csaknem elkészült a szolnoki és a mezőkövesdi megkerülő út és megindult a forgalom az MO-ás első kilométerein is. Kész az 51-es Dunaha- rasztit megkerülő, a 82-es győri, a 67-es kaposvári bevezető szakasza. Jelenleg épül az MO-ás második szakasza, 1944-re szeretnénk átadni a győri és az érdi megkerülő utakat, jövőre pedig befejezni a szolnoki „kitérőt”. Koós Tamás Mozgó hírközpont Budapesten A Polgári Védelem Országos Parancsnoksága a rádiósok országos egyesületének segítségével elkészített egy Ford Tranzit gépjárműbe telepített, katasztrófák esetén használható hírközpontot, mely URH adó-vevővel, rádiótelefonnal, CB-vel, számítógéppel rendelkezik. MTI Fotó Mire költötték a benzinre befolyt milliárdokat? Cél: a szociális biztonság megteremtése (Az alábbiak részletek az országgyűlés plenáris ülésén, a szociálpolitikai törvény vitájában elhangzott hozzászólásból.) (...) A személyiségi elv és a szolidaritás elvét különösen lényeges hangsúlyozni egy olyan időszakban, amikor a társadalmi feszültségek egyre fokozódnak. A rendszerváltást ugyanis nem forradalom, hanem a megelőző társadalmi rend világméretű összeomlása tette lehetővé. Az összeomlást - jól tudjuk - elsősorban a szocialista gazdasági modell életképtelensége okozta. Ezt a megrokkant gazdaságot örököltük. Talpraállítását rengeteg áldozatta] érhetjük el még akkor is, ha az átalakulási folyamatot ma kormányzat igyekszik optimái- san vezényelni. (...) Az előttünk lévő javaslat által felvállalt feladat tehát nem kicsi. Már csak azért sem, mivel a szocialista rendszert a szociális gondozás számos formáját építette ki, nem egyszer az ország anyagi állapotához képest túlzóan. A mai ember természetesen ehhez viszonyít és ad hangot elégedetlenségének. A törvényjavaslat igyekszik megfelelni a várakozásnak, új intézményeket, megoldásokat tár elő. Fontos fogalmakat tisztáz és összességében érzékenyen határozza meg az a szorult helyzetben lévők számára biztosítható segélynyújtás rendszerét, annak mozgásszabályait. Csakhogy elegendő-e segítség- nyújtásról beszélni? Kifogásolom, hogy a tervezetnek nincs preambuluma, amely annak a leírását tartalmazná, miért szabályoz és miért nem szabályoz bizonyos ellátá- .sokat a törvény, továbbá helyet kellene adnia a szociális biztonság megetermtésére vonatkozó lgfontosabb elveknek is. Kétségtelen: a törvényjavaslat célul tűzi ki a szociális biztonság megteremtését, és ennek érdekében meghatározza az állam által biztosított egyes szociális ellátások formáit, szervezetét, a szociális ellátásokra való jogosultság feltételeit, érvényesítésének garanciáit, a „bonum commune”, a közjó szellemében. Megnyugtató, hogy kiterjeszti hatályát a Magyarországon élő magyar állampolgárokon kívül az állandó tartózkodásra jogosító, személyi igazolvánnyal rendelkező bevándorolt, valamint a magyar hatóságok által menekültnek elismert személyekre is. Etikai értékéhez tartozik, hogy a figyelmet az egyének és a helyi közösségek önmagukért vállalt felelősségére fordítja. Az előző rendszer kiölte az emberekből a felelősségérzést, amelyre egy felnőtt társadal- momnak feltétlenül szüksége van, hogy ne nevezzék kiskorúnak. Az embert hirdették meg legfőbb értéknek, ugyanakkor például az egészségvédelemről úgy gondolkodtak: majd a táppénz mindent megold. A javaslat ugyan jelzi, hogy mire terjed ki a jövendő törvény hatálya, azonban a felsorolást hiányosnak érzem. Vannak jogilag rendezett ellátási formák, amelyekről a tervezet nem rendelkezik. Gondolok például a súlyosan fogyatékos emberekre, például a vakokra, gyengénlá- tókra és az alanyi jogon biztosított egészségkárosodási járadékokra. Jómagam is fontosnak tartom, hgy a törvény 3. cikkelyében erről szó essék, mert egy készülő törvénynek a szociális ellátásokról, az igazgatásról nem a napi gazdasági szintnek megfeleően kell rendelkeznie. A bevezető rendelkezésekre utalva: a közeli hozzátartozó fogalmát pontosabban kellene tisztázni. (...) Nagyon emberséges rendelkezés a szociális igazgatási eljárás költség illetékmentessé nyilvánítása. De legalább ilyen fontosnak tartom azt is, hogy az eljárás alanyai jogilag azonos pozícióban legyenek. így nem fordulhatna elő az álampolgárokat sújtó esetleges negatív diszkrimináció. (...) A törvényjavaslat lényeges, új eleme a munkanélküli járadékra már nem jogosultak támogatásáról szóló rendelkezések beépítése. Nagy szükség van erre, hiszen új munkahelyek tömeges létrehozása hosz- szabb időbe telik. Természetesen, akinek lehetősége adódik elhelyezkedni, kötelessége az. Viszont nem egyszer el kell fogadnia a képzettségénél alacsonyabb szintű végzettséget igénylő munkahe lyet is. Megfontolandó ez, hiszen, aki pl. középfokú végzettséggel rendelkezik, az is befogható segédmunkára, ez pedig nem éppen humánus megoldás. A támogatás összegéről nem beszélve. Az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 86 százalékából sem most, sem később nem lehet megélni. Az öregségi nyugdíjnak legalább a legkisebb mértékét elérő támogatásra van szüksége annak, aki önhibáján kívül képtelen elhelyezkedni. Ugyancsak új eleme a javaslatnak a lakásfenntartási támogatás bevezetése. Örömmel olvasom, hogy ennél a támogatásnál az egy háztartásban élők egy főre jutó havi jövedelmét veszik figyelembe. Ugyanakkor az a véleményem, hogy a nevezett támogatás mégis számos vita forrása lesz. (...) Sokan, sokat küzdöttek az ápolási díj törvényi szabályozásáért. Természetesen nem mindig jogosult ápolási díjra a hozzátartozó. A javaslat rögzíti azt az esetet, ha az ápolt két hónapot meghaladóan bármilyen nvelési, oktatási, egészségügyi vagy szociális intézményi ellátásban részesült. Csak azt felejti el szabályozni, hogy mindez milyen terjedelmű időszakon belül jogvesztő. (...) További problémám: a javaslat az ápolási díjra jogosultak köréből kizárja azt a személyt, aki a munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesült. (...) Elfogadhatatlan kitétel, hogy az ápolási díj mértéke független az ápoltak számától, egyrészt mivel egy teljesítményorientált társaalomban a több munkáért több díjazás jár, másrészt, ott, ahol több a magatehetetlen beteg, elképesztővé válik az anyagi helyzet. El kell mondanom azt is, hogy a tizennyolc éven felülieket ápolók ápolási díjául megszabott összeg a legkisebb öregségi nygdíjak mindössze hatvan százaléka, redkívül alacsony. Korántsem biztos, hogy a tizennyolc éven felüli beteg mellől, akár rövid időre is el lehet menni dolgozni. (...) S ha már az öregekről, betegekről szóltam, hadd fűzzek még néhány megjegyzést a tervezethez ebből a szempontból. Nem kívánom lebecsülni a szociális igazgatás, ellátás területén ténykedő állami, önkormányzati alkalmazottak ügyszeretetét, azonban létszámunkat tekintve is kétlem, hogy meg tudnak birkózni a leendő törvény alapján a rájuk váró munkával. Legalább a szociási gondoskodásban nagy szükség lenne a nonprofit szervezetek működési szabályozására. Csak ezen szervezetek tömegessé válásával lehet remélni, hogy a nagyszámú magányosnak, betegnek, fogyatékosnak, sérültének segítő kezet tud majd nyújtani a társadalom. Házirend jellegű szabályok törvényre emelése helyett inkább ezzel foglalkoznék a javaslat. Gyakorlati humánpolitikai kérdés lehetne az ún. nyugdíjasok háza, ahol az idősek közösen, mégis külön lakásokban élnek, biztosított számukra a rendszeres ellátás. Annál is inkább indokolt erről szólni, mivel az önkormányzati lakások bérleti díja emelkedik. (...) Ennek a törvénynek az olvastán az ember nemhogy elfelejti, hanem egy kicsit megerősödve érzi magában azt a másik világot, amely a racionalitásokon túlmutatva, de azzal egységben, az embert belülről ragadja meg. Ezt a belsőből fakadó, az emberrel törődő észrevételemet kívánom én is megemlíteni. A tervezet, mint minden jogi rendelkezés hivatalos hangú, és a feladatokat is tényszerűen, jogi tömörséggel adja elő. A gondom az: szociális rászorultságot lehet-e csupán hivatali kötelezettségként kezelni. Szükségesnek tartom a minél szélesebb körű társadalmi véleményeztetést, azoknak a szervezeteknek az ajánlását, amelyik az adott települést ismeri. Ennek kapcsán hadd említsem meg az egyházközségek, egyházi közösségek, gyülekezetek jelenlétét, és éppen a szociá- lis-kraitatív munkára vonatkoztatva. Települések lelki pásztorai, egyházi szolgálatban ténykedő civiljei, azt hiszem, mindenkinél jobban érzik a feszültséget, tudják a gondokat, ismerik az igazán nehezen élőket, és önzetlenül segítségre sietnek majd rászoruló embertársainknak, mint ahogy már a jelen órákban, napokban is teszik. A törvényjavaslat efogadását javaslom - megfelelő korrekciókkal. (...) Tóth Sándor országgyűlési képviselő KDNP
