Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-10 / 291. szám
2 KÜLFÖLD 1992. december 10., csütörtök Tyminski vádjai A „nemzetiszocialista gondolatot” kívánja népszerűsíteni Lengyelországban Stanislaw Tyminski, az X párt elnöke, aki az első szabad elnökválasztáson legyőzte Tadeusz Mazowiecki miniszterelnököt, és csupán Lech Walesától szenvedett vereséget. A pártvezér kifejtette, hogy Lengyelországban és Euró- pa-szerte „nemzeti forradalmak” kitörése várható. A jelenlegi varsói kormányt „megszállónak, rablónak és ügynökökből állónak” minősítette. Kijelentette, hogy pártja összeállította több száz, külföldi hírszerző ügynökségnek dolgozó kém névjegyzékét, akik rendkívül fontos állami tisztségeket töltenek be. Földcsuszamlás Bolíviában Legkevesebb hetvenöt ember vesztette életét kedden Bolíviában az esőzések okozta földcsuszamlásban. Az AP szerdai jelentése szerint a lezúduló sár és föld az Andok lábánál maga alá temetett egy aranybányatelepet. Félő, hogy az áldozatok száma tovább emelkedik, ugyanis a földcsuszamlás nyomán több száz ember eltűnt. A fővárostól, La Paztól 120 kilométerrel északra lévő körzetben mintegy 1200 bányászcsalád él. Szomália: partraszállás „rivaldafényben” A Pentagon illetékesei bosz- szúságuknak adtak hangot a partraszállás túlzott sajtónyilvánossága miatt. A fegyveres szo- máliaiak esetleges ellenállásától tartó előőrsöket ugyanis a parti fövenynél a nemzetközi sajtó tudósítóinak serege és valóságos rivaldafény várta. A hadügyminisztérium tisztviselői szerint a tévéfelvételek fénye fölösleges kockázatot jelentett a katonák számára, orvlövészek könnyű célpontjává válhattak volna. A Pentagon rengeteg telefonhívást kapott. Közleményben azt tanácsolta az újságíróknak, hogy ne tartózkodjanak a repülőtéren és a közeli partszakaszon. Ajodhjai mecsetrombolás Rao öngyilkos lépése A hinduk nemzeti és vallási érdekeinek védelmezőjeként fellépő Bháratija Dzsanata Párt ÍBJP) szerdára általános sztrájkot hirdetett meg vezetőinek letartóztatása miatt. Lal Krisna Advani és Murli Manohar Dzso- si pártvezetőket kedden tartóztatta le a szövetségi rendőrség a felekezeti-közösségi viszály szításáért; hírek szerint Faizabádban bíróság elé állítják őket. Mindketten jelen voltak vasárnap az ajodhjai muzulmán mecset lerombolásánál, amelynek nyomán egész Indiában elszabadultak az indulatok. A zavargások halálos áldozatainak száma kedd estére 535-re emelkedett. Naraszimha Rao szövetségi miniszterelnök a jelek szerint határozott cselekvésre szánta el magát, miután őt magát is bírálatok érték az események elfajulásához vezető tétlenségéért és erélytelenségéért. Az ellentéteket szító pártvezetők letartóztatásán kívül a kormányfő kilátásba helyezte a felekezeti-közösségi alapon álló pártok betiltását, és bejelentette: a kormány újjáépíti az ajodhjai mecsetet. A BJP egyik vezetője öngyilkos lépésnek minősítette a döntést, egy másik pedig azzal fenyegetett, hogy a hinduk az újjáépített mecsetet is le fogják rombolni. Az indiai szövetségi parlament szerdán egy teljes hétre elnapolta ülését. Megfigyelők szerint ez lélegzetvételnyi időhöz juttatja a törvényhozásban, de saját háza táján, a Nemzeti Kongresszus (I) Párton belül is szorongatott Naraszimha Raót, és esélyt ad neki helyzete megszilárdítására. Vita Gajdar jelöltségéről Jelcin jól időzített bombája Jel'entős kormányátalakítást helyezett kilátásba szerda reggel Jegor Gajdar ügyvezető kormányfő, ha a kongresszus jóváhagyja miniszterelnöki kinevezését. Váratlannak mondható ígéretével kijátszotta Borisz Jelcin második „ütőkártyáját” is, amelyet a képviselők meggyőzésére tartogatott. így az államfő lényegében két lényeges engedményt ajánlott fel a kongresszusnak Gajdar kinevezése fejében: egyrészt átadja négy kulcsfontosságú (a belügyi, külügyi, biztonsági és védelmi) miniszter kinevezésijogát, másrészt számottevő változásokat ígér a kabinet sorain belül. Moszkvai sajtókörökben egyébként a kedden ismertetett első ajánlat kapcsán szinte egyöntetűen az a vélemény alakult ki, ezzel Jelcin feláldozta Andrej Kozirev külügyminisztert, aki már hosszú ideje vörös posztó a képviselők szemében. Ruszlan Haszbulatov parlamenti elnök Gajdar beszéde után szerette volna „rövidre zárni” a kérdést, és áttérni a kinevezés azonnali megszavazására, ezt azonban a küldöttek szavazás útján elvetették, és vitát nyitottak a jelölésről. Az első hozzászólók egyike, Vlagyimir Lukin washingtoni orosz nagykövet, akit — az Állampolgári Szövetséghez fűződő szoros kapcsolatai miatt is — a külügyminiszteri bársonyszék legfőbb várományosaként emlegetnek, szerda délelőtt, feltehetőleg a kínálkozó lehetőséget is megérezve, állt ki teljes mellszélességgel Jegor Gajdar jelölésének elfogadása mellett. Utalt egyben arra, hogy a meghatározó fontosságú külügyminiszteri poszt betöltéséhez való parlamenti hozzájárulás jelentős engedmény Borisz Jelcin részéről, amivel a képviselőknek élniük kell. A Komszomolszkaja Pravda című lap szerdán jól időzített bombának nevezte Borisz Jelcin előző napi beszédét, amelyben az újság szerint — ha úgy tetszik — önként tett gesztust a kongresz- szusnak. A kémfonök memoárja Ha valaki kiérdemli, hogy az ellenfél is kulcsfigurának tekintse, akkor ez a volt szovjet hírszerzőfőnöknek mindenképpen kijár. Leonyid Sebarsin 1983- ban még csak osztályvezetőként szervezi az afganisztáni akciót, de hat évvel később már őt nevezik ki az egész, külföldre irányuló hírszerzés vezetőjévé. Az 1991. augusztusi puccs után az egész KGB „ügyvezető” elnöke lett, majd menesztették, ezután megírja emlékiratait. Á könyv még nyomdában volt, ám Londont különösképpen érdekelte az MI-6-ról alkotott moszkvai vélemény, és mozgósította embereit egy kézirat (vagy nyomdai levonat?) megszerzésére. Ennek birtokában a The Sunday Times szemleírója fel is kereste az extábornokot, és kérdéseivel nem is hagyott kétséf et az iránt, hogy tudja, mi van a önyvben. Mindattól, amit az újságíró célratörő kérdéseire Sebarsin válaszolt, nem volt boldog a Downing Street, hiszen a tábornok által összeállított titkosszolgálati rangsorban az angolok hátrább szerepelnek, mintáz amerikaiak, a németek és a francia kémek. Nem kevesebbet állít a szerző, mint azt, hogy az'50-es,'60-as évek kettős ügynökei, pontosabban KimPhilby, George Balkeés Guy Burgess átpártolása a KGB- hez nemcsak megtépázták a hajdan világelső Secret Intelligene Service hírnevét, de arra is alkalmat adtak, hogy a szovjetek a más NATO-országokbol származó angol értesülésekhez is hozzájussanak. Nincs jó véleménye a szerzőnek a francia DGSE-ről sem, amely szerinte mindig is képtelen volt jó kelet-európai hírforrásokra szert tenni, s ezért leginkább az MI-6 véleményére hagyatkozott. Dicséri viszont az izraeli Sin Bet és Moszad ügynökeinek módszereit, kiemelve azt az előnyt, hogy főként olyan bevándorlókat szerveztek be, akik nyelvtudás, helyi tapasztalatok és ismeretségek dolgában utolérhetetlen otthonossággal mozogtak elhagyott szülőföldjükön. A The Sunday Times — egy brit szakértőre hivatkozva — a szovjet tábornokot elfogultsággal vádolta, és „köztudott tény”- ként szögezi le, hogy a Philby- ügy kipattanása után mégiscsak a CIA-MI-6 volt a szovjet térség legjobb ismerője. Ha Sebarsint annak idején beavatták volna a kémelhántás legbizalmasabb ügyeibe, maga is igazolhatná ezt. Mármost, hogy mit tudott akkor és miben lapozhatott vissza azóta az ex-kémfőnök, azt senki nem tudhatja. Készíthetett éppenséggel jegyzeteket, másolatokat éppen eleget rég megtervezett emlékiratához, akkor, amikor teljhatalmú főnöke volt a KGB-nek. Nem is kellett degeszre tömött aktatáskával távoznia a valamikor Dzezsinszkij térről. Lehet, hogy mikrofilmek voltak a zsebében, de az is elképzelhető, hogy dácsájában, ahová visz- szavonult, elég volt számára néhány noteszlap. Ebben a szakmában ugyanis csak az tud érvényesülni, akinek a memóriája is jól működik. A Sebarsin-könyv minden bizonnyal bestseller lesz, még akkor is, ha az MI-6 rossz néven veszi tőle értékesítéseit. (FEB) Milan Panic: „Ez a háború őrültség volt..." A Politika televízió kedden éjszaka sugárzott híradójában Dobrica Cosic jugoszláv elnök sajtószóvivője cáfolta azt az orosz értesülést, hogy az államfő a lemondást is kilátásba helyezte arra az esetre, ha folytatódik a huzavona Milan Panic kormányfő jelölésével kapcsolatban. — Kedden este hétig, amikor utoljára beszéltünk, szó sem volt erről — nyilatkozta Dragoslav Rande szóvivő. A Dobrica Cosic lemondásával kapcsolatos orosz értesülést a Borba című belgrádi lap szerdai száma is közölte, hozzátéve, hogy erről Cosic levélben tájékoztatta Slobodan Milosevic szerb elnököt. A jugoszláv államfő az 1. hadtestnél tett látogatása során egyébként elítélte azt, hogy a nemzetvédelmi minisztérium kollégiuma elhatárolta magát Milan Panic miniszterelnöktől. Cosic rámutatott, hogy a tiszti kollégium ezzel túllépett hatáskörén, s hogy ő törvényesnek tartja Milan Panic jelölését a szerb elnöki tisztségre. Maga Milan Panic vidéki kampánybeszédében kiemelte, hogy el kell felejteni a múltat, s a jövő felé kell fordulni. — Szeretném, ha mindenki a rendszerváltozás érdekében lépne fel— mutatott rá a kormányfő, aki a választási bizottság ismételt elutasító döntése ellenére folytatj a választási programját. Ez a háború — mondotta — őrültség volt, fölösleges, s a jövőben már nem szabad megengedni, hogy gyermekeink életüket áldozzak. Arafat akadály a béke útjában? A PFSZ - tabu A sajtószabadság érvényesüléséért A köztársasági elnök törvénymódosító javaslata A Köztársasági Elnöki Hivatal Sajtóirodája szerdán az MTI rendelkezésére bocsátotta azt a törvényjavaslatot, amelyet Göncz Árpád köztársasági elnök juttatott el ugyancsak szerdán — sürgős tárgyalást kérve — Szabad György házelnökhöz. A törvényjavaslat célja: a közszolgálati tájékoztatási eszközök (Magyar Rádió, Magyar Televízió, Magyar Távirati Iroda) vezetőinek kinevezési rendjéről szóló 1990. évi LVII. törvény módosítása. A dokumentum preambulu- ma így hangzik: „a sajtószabadság alkotmányban meghatározott elve mind teljesebb megvalósulása érdekében, továbbá, hogy a közszolgálati tájékoztatási eszközök tekintetében a pártatlanság társadalmi igénye méltó helyet kapjon, a közszolgálati rádió, televízió és hírügynökség vezetőinek kinevezési rendjének módosításáról az Országgyűlés az alábbi törvényt hozza: Ezután a köztársasági elnök „A” és „B” változatot fogalmazott meg. Az A-változat szerint a köztársasági elnök — a miniszter- elnöknek az Országgyűlés kulturális és sajtóügyekkel foglalkozó bizottsága tagjai kétharmadának egyetértésevei tett javaslata alapján — kinevezi és felmenti a Magyar Rádió és a Magyar Televízió elnökét, továbbá a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatóját. A B-változat szerint a Magyar Rádió és a Magyar Televízió elnökét, továbbá az MTI vezér- igazgatóját egy 13 tagból álló bizottság — tagjai kétharmadának szavazatával — nevezi ki, illetve menti fel. A bizottságba a kormánypártok és az ellenzéki pártok képviselőcsoportjai a törvényjavaslat szerint együttesen három-három tagot delegálnak. A delegált tagok további hét, szakmailag hozzáértő személyt kérnek fel a bizottság munkájában való részvételre. A bizottság tagjai maguk közül elnököt választanak. A tagok személyében az együttesen jelölő képviselő- csoportoknak, illetve delegáltjaiknak a kinevezési törvénymódosítás hatályba lépését követő 30 napon belül kell megállapodniuk. A bizottság összetételerői a miniszterelnököt tájékoztatni kell. A bizottság összehívását — indokolt javaslattal — a miniszterelnök kezdeményezi. A közszolgálati média vezetőinek kinevezése mindkét variáció szerint három évre szólna, és a törvény kihirdetése napján lépne hatályba. A törvényjavaslat indoklása leszögezi: „a Magyar Köztársaságban — különösen, amíg monopolhelyzetet élvez a Magyar Rádió és a Televízió — az állampolgárok joggal várják el, hogy a mindenkori kormányzó erőnél szélesebb társadalmi megegyezés érvényesüljön a közszolgálati tömegtájékoztatási eszközök vezetőinek kiválasztásában. Annak érdekében, hogy a sajtószabadság alkotmányban meghatározott elve mind teljesebben valósuljon meg, továbbá, hogy a közszolgálati tájékoztatási eszközök tekintetében a pártatlanság társadalmi igénye méltó helyet kapjon, a vezetők kinevezését az Országgyűlés — az 1990. évi LVII. törvénnyel — a köztársasági elnök feladataként határozza meg”. Az egykori külügyminiszter véleménye: Az USA-nak be kell avatkoznia Boszniában Az „etnikai tisztogatás” ugyanazt jelenti, mint a hitleri haláltáborok, és a Nyugat e gyilkolást éppoly kevéssé tűrheti el, mint a nácikat — jelentette ki kedden este George Shultz. A Reagan-kormány volt külügyminisztere a PBS tv-nek adott nyilatkozatában kijelentette: az Egyesült Államoknak e kérdésben is vezető szerepet kellene vállalnia, követelve es szükség esetén fegyverrel kikényszerítve az ENSZ-határozatok megtartását. Szerbia a BT-tilalom ellenére folytatja a katonai repüléseket, és a legsúlyosabban megsérti az emberi jogokat. Válaszul az USA, a NATO légierejének be kell avatkoznia, lehetetlenné téve a szerb repüléseket, és a határozatok további megsértése esetén bombázva a szerb katonai raktárakat, támaszpontokat. Nincs szükség földi csapatok bevetésére, amitől a Bush-kormány tart: Amerikának, a NATO-nak elég ereje van ahhoz, hogy a levegőből is hatékonyan fellépjen — mondotta Shultz, hangoztatva: személyesen is felelősségre kell vonni a háborús bűnök elkövetőit. Csődbe jutott, hát: Miközben az izraeli-arab, és kiváltképpen az izraeli-palesztin kétoldalú tárgyalások mély hullámvölgybe jutottak, Jichak Rabin nyár óta hatalmon lévő kormánya, ha óvatosan is, de tagadhatatlanul új fejezet nyitására szánta el magát a zsidó állam és a PFSZ kapcsolatának történetében. Mozi nyílik Cousteau parkja helyén Már a Kneszet — az izraeli parlament — elé került az a törvénymódosítási javaslat, amely arra hivatott, hogy érvényen kívül helyezze a tuniszi központú szervezet tagjaival való érintkezést tiltó és büntetőjogi előírást. A baloldali koalíció felállása óta nem volt titok, hogy a jobboldali előd által 1986-ban elfogadtatott törvény napjai, vagy inkább hónapjai meg vannak számlálva, így a törvényjavaslat beterjesztése nem jelentett meglepetést sem hívei, sem ellenzői számára. Már-már tabu döntésnek számít viszont az a hangnem, amelyet Rab in néhány napja a Palesztinái Felszabadítási Szervezettel kapcsolatban használ. A PFSZ-vezető Jasszer Arafatot támadó megjegyzést — „Arafat személye a béke útjában álló akadály” — az az izraeli közegben feltűnést keltő mellékmondat kísérte, amely szerint a tuniszi szervezetben vannak nála „realistább palesztinok” is. Kétségtelen, hogy az országot kormányzó koalíció egyik tagja, a Merec Párt, nyíltan szorgalmazza a PFSZ-szel való párbeszédet. Mi több, független palesztin állam felállításában látja a palesztin probléma megfelelő megoldását, a Munkapárt héjájaként ismert kormányfő részéről azonban merőben más a jelentősége a szervezet irányában kezdett mégoly lassú nyitásnak. Az előzményekhez tartozik az az elnéző magatartás, amellyel az új kormány tudomásul veszi a palesztin tárgyalóküldöttség rendszeres tuniszi konzultációit. Az előző, Jichak Samir vezette kabinet az ilyen érintkezések hírére nyomban a most megszűnni készülő törvényt kezdte lobogtatni, s a küldöttség Tuniszt megjárt tagjai alapvetően az izraeliekre gyakorolt amerikai nyomásnak köszönhették, hogy a kormány megtalálta a jogi formulát, amelynek segítségével elállt a törvény alkalmazásának tervétől. A Rabin-kormány tagjai vállalják, hogy országuk küldöttségének tárgyalópartnerei azzal konzultálnak, akivel jónak látják. Rabin múlt vasárnap egy újabb lépést tett az úton, ezúttal megtörve a „PFSZ-szel nem tárgyalunk” régi keletű és örök érvényűnek hitt izraeli szentséget. Izraeli lapok főszerkesztőivel beszélgetve nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy a megszállt területek végleges státusáról hazája a PFSZ-szel tárgyaljon. Egészen pontosan: azzal indokolta a PFSZ-szel való azonnali tárgyalások elutasítását, hogy jelenleg az átmeneti státus van napirenden, s erről a területek lakóival zajlik a tárgyalás. Igaz, a miniszterelnök ugyanezen a napon továbbment Arafat támadásában is, egy politikai gyűlésen azt állítva róla, hogy személyes érdeke fűződik a békefolyamat megtorpedózásához. Nem vitatva az izraeli kormányfő ellenszenvének őszinteségét, mindenesetre gyanítható, hogy e személyre szóló támadások élessége a PFSZ-ta- bu megdöntésének sokkját hivatott tompítani az izraeli közvéleményben. Az új szelek az izraeli médiát is átjárják: rövid egymásutánban a tévé és a legnagyobb példánya számú napilap, a Jediot Ahronot közölt interjút Jasszer Arafattal. A jobboldali sajtó nem is mulasztotta el rendkívül aggasztónak minősíteni azt a perspektívát, hogy ez a gyakorlat a PFSZ- propaganda széles körű terjesztését vonja majd maga után az országban. Palesztin oldalról nézve a tabu döntés túlságosan lassúnak tetszik. Szaeb Oreikat, a megszállt területeket képviselő tárgyaló- küldöttség vezetőjének helyettese szerint most kell elkezdeni az ellenségek, azaz Izrael és a PFSZ közötti tárgyalásokat, és senki sem folytathat struccpolitikát. Oreikat, aki Rabin feltűnést keltő kijelentéseire reagált, úgy látja, hogy a politikai realizmus nemcsak azt diktálja Izraelnek, hogy elismerje, de azt, hogy el is fogadja a PFSZ-t. Véglegesen csődbe jutott a világhírűkörnyezetvédő, Cousteau kapitány párizsi „óceáni parkja ”, az a nagy kiállítás, amely a Les Halles, az alig néhány éve megnyílt párizsi óriási bevásárló- és kulturális központ mélyében, a föld alatt mutatta be az óceánok életét. A park viszonylag kevés látogatót vonzott, mert akváriumok helyett csupán makettekkel, képekkel, vetítésekkel mutatta be a mélytengerek élővilágát, a kutatómunkát. Fennmaradásához legalább évi 800 ezer látogatónak kellett volna megfizetnie a meglehetősen borsos belépti díjat, de átlagosan csak 460 ezer kíváncsi kereste fel a létesítményt, így a bemutatópark százmillió frankos adósságot halmozott már fel. A párizsi csődbíróság, többszöri halasztás után, most elrendelte bezárását. A nagy forgalmú központban Cousteau óceáni parkja helyén többtermes óriási mozikomplexum létesül. Párizs városa, a Les Halles tulajdonosa az UGC filmvállalatnak adott engedélyt az átépítésre, a mozik megnyitására. (MTI) Lengyel ócskavastelepen Negyven tonna bomba Negyven tonnányi gyakorló légihomhát, ágyúlövedékeket és rakétákat találtak a rendőrök Lengyelországban, a legnicai vajdaság egyik ócskavastelepén. A telep tulajdonosának álb'tá- sa szerint valamennyit a környékbeli lakosoktól vásárolta — annak ellenére, hogy ugyan cirill betűkkel, de valamennyi lövedékre világosan rá van írva, melyik országból származik. Az úgy mulatságos is lehetne, lia nem okozott volna már kétszer is hasonló eset súlyos üzemi balesetet. Az ócskavasat ugyanis a vasmííveknek adják el, ahol azt beolvasztják. Az eddigi kísérletek a szovjet bombák és ágyúgolyók Martin-kemencében történő hasznosítására a várt eredménnyel, vagyis hatalmas robbanással végződtek. (MTI)
