Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-09 / 290. szám

1992. december 9., szerda SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Mártírjaira emlékezett Salgótarján múltat, fel kell emeljék szavu­kat! Ez az, amibe nem egyezhe­tünk bele! Nem nyugodhatunk, amíg ki nem derítettük az igaz­ságot! Úgy érzem, minden je­lenlévő megbocsátott volna már, ha lett volna kinek! Meg­esküszünk azoknak, akik vala­mikor a szabadságért ontották vérüket, akiket ártatlanul elti­portak, soha nem feledjük őket! Utódainknak hagyjuk az üzene­Fotók: Rigó Tibor Fónay Jenő, a Pofosz elnöke emlékezett az áldozatokra dalt. Akkor régen a buzdítás szándékával, most a halott baj­társakra emlékezve. E rövid irodalmi'összeállítás után koszorúzás következett. Elhelyezték a megemlékezés vi­rágait az emlékműnél Salgótar­ján város önkormányzatának képviselői, clr. Skultéty Sándor a régió köztársasági megbízottja, Nógrád Megye Közgyűlésének munkatársai, valamint Salgótar­ján város szervezeteinek, in­tézményeinek és a politikai pártjainak képviselői. Elhelyezték a kegyelet és megemíékézés koszorúit a NODISZ, a KDNP, az SZDSZ, az MSZP és az MSZDP vezető munkatársai, a területvédelmi parancsnokság, a városi rendőr- kapitányság, valamint az 1956-os emlékmű alapítvány képviselői is. Salgótarjánban, a gyásznape­seménysorozata reggel 7 óra 30 perckor kezdődött, az öblös- üveggyár főkapujánál, az elmúlt esztendőben felavatott emlék­tábla előtt. A fekete márványlap mementó és tisztelgés azoknak a gyári áldozatoknak, akik 1956. december 8-án a tragédi­ába forduló nap szenvedő ré­szesei voltak. Kazinczi Gyula, a Salgótarjáni Öblösüveggyár igazgatója, munkatársai és ta­nítványai jelenlétében helyezte el a kegyelet, és emlékezés vi­rágkoszorúját a fal előtt egész nap lobogó mécses fényénél. A gyár dolgozói és az itt ta­nuló fiatalok rövid szertartással hajtottak fejet az elhalt ártatla­nok és a ma is élő akkori áldo­zatok hozzátartozói előtt. „Gyilkolt a kommunizmus. Akiket elpusztított, tiszta szívű magyarok voltak, olyanok akik azt merték mondani, elég a dik­tatúrából, a megalázott életből! A gyilkos rendszer pedig nem tudta elviselni, hogy ellent mondjanak neki, harminchat éve százharmincegy ártatlan emberek életét oltották ki ezen a napon. Amíg élünk el fogunk jönni, hogy megemlékezzünk róluk!” - Kalmár Imre, a Ma­gyar Politikai Foglyok Szövet­ségének Nógrád Megyei Szer­vezetének elnökhelyettese ezekkel a szavakkal nyitotta meg azt a gyászünnepséget, mellyel az 1956-os salgótarjáni sortűz áldozataira emlékeztek. Ez a program a salgótarjáni nagytemplomban kegyeleti is­tentisztelettel kezdődött, ezt követően vonult a két-három- száz emberből álló tömeg az ’56 december 8-ai események tisz­teletére felállított szoborhoz, ahol Kalmár Imre szavait köve­tően Fónay Jenő, a Pofosz el­nöke mondta el beszédét. A megemlékezés résztvevői a délelőtti ünnepségen- Két eszme küzd most el­mémben: béküljünk, vagy har­coljunk? - tette fel a költőinek szánt kérdést az etetők, azonban a tömegből többen felszólítás­nak értelmezve a kérést, bekia­báltak. - Akit negyvenöt évig üldöztek, akiket megaláztak, meghurcoltak, viaskodik most önmagával, de mikor azt látja, hogy a mai napig is megpróbál­ják eltakarni a gyászos napok emlékét, meg akarják másítani a tét, míg élünk, az emlékezés vi­rágait mindig elhozzuk, soha nem felejtjük a mártírjainkat! És várjuk a jogot, hogy a bűnö­söket felelősségre vonhassuk, ha -pedig nem születik meg a megfelelő döntés, hangunkat fogjuk hallatni, megmutatjuk érőnké*! Bár a Pofosz elnökének érez­hetően visszafogott beszéde több hangos megnyilvánulást váltott ki az egybegyűlt tömeg­Hozzátartozók, családtagok rótták le kegyeletüket a vásártéri emlékmű előtt bői, nem volt olyan erejű, mint Hajnal Zsuzsanna református lelkész rövid szónoklata.- Az igazságos forradalom eredménye még mindig késle­kedik! Ártatlan áldozatok vég­tisztessége befejezetlenül ma­radt! Nekünk nem elég emlé­kezni, emlékműveket állítani, kötelességünk kiharcolni, hogy mindenki feleljen tetteiért, hogy a névtelenségnek legyen vége! A lelkésznő szavait néhányan megzavarták közbekiabálásuk­kal: „Pusztuljanak a gyilko­sok!” - hangzott több helyről, bár ezek a megnyilvánulások nem egyhangú reakciók voltak. Erezhető volt, mély és kitö­rölhetetlen nyomokat hagyott a jelenlévőkben az idestova négy évtizede lezajlott eseménysoro­zat, azonban már nem a minden áron való retorzió hozhat szá­mukra megnyugvást, még ha némelyik felszólaló ezt köve­telte is. Az összességében csendes­nek nevezhető gyászünnepély végén több országos szervezet, a Pofosz, a Történelmi Igazság- tétel Bizottság valamint néhány szolidaritást vállaló város és megye '56-os szövetségének képviselői helyezték el a koszo­rúikat az emlékmű talapzatánál. Délután fél ötkor kezdődött ugyanezen a helyen Salgótarján város önkormányzata és az 1956-os emlékmű alapítvány koszorúzás! ünnepsége, amelyet a harminckét évvel ezelőtt el­dördült véres sortűz áldozatai­nak emlékezetére tartottak. A A mült fájó emlékeit még min­dig nem lehet elfelejteni kegyeletes ünnepség előtt halk, méltóságteljes gyászzene fo­gadta a vásártéri emlékműhöz érkező salgótarjáni polgárokat. Azon a helyen most a Decem­ber 8. emlékmű áll, örök me- mentóként. Fél ötkor nemzeti imánkkal kezdődött a gyászünnepség. Nagy László: A város címere című versét Fenes Melinda mondta el. Ő a fiatalok nevében tolmácsolta a szent lelkű, korán halt költő rettenetes segélykiál­tását az 50-es évek embert pok­lából, fenyegetettségéből. Ezt követően Csákvári László mondta el Füst Milán: Szózat a sírból című versét. Az az ember lépett most ősz hajjal, ismét a képzeletbeli pódiumra, aki ’56 december 8-án is oda mert állni fiatalon a tüntető tö­meg elé, elszavalni a Nemzeti Az esti megemlékezés résztvevőinek egy csoportja Dr. Skultéty Sándor köztársasági megbízott is lerótta kegyeletét Salgótarján és környéke Anyaggyűjtés • Etes.A községi önkormány­zat, készülve az 1993-adik évi költségvetési évre a képviselők útján lakossági véleményeket kért, milyen feladatok megoldá­sát tűzzék napirendre. Az ál­lampolgárok véleményeit ezek­ben a napokban összegzik a polgármesteri hivatalban. Az etesiek közül a legtöbben azt javasolják, hogy a község útjai­nak a rendbehozását tegye meg egyik feladatának jövőre az ön- kormányzat. Képtárat terveznek • Kazár. Az életért és emberért helyi kulturális, egészségügyi és sport alapítvány a napokban megvásárolta Szabó Gáspár fes­tőművész huszonkét festmé­nyét. A polgármesteri hivatal rövidesen megteremti annak a lehetőségét, hogy állandó kiállí­tási helyet biztosítson a néhány hónappal ezelőtt elhunyt helyi származású festőművész képei­nek. Védekezés víz ellen • Karancsberény. A község fiataljai nagyon örülnek annak, hogy az önkormányzat támo­gatja kulturális törekvéseiket. E támogatás viszonzásaként szí­vesen végeznek társadalmi munkát a községben. A napok­ban tizennyolc fiatal a kultúrház körül húzódó árkokat tisztította ki mintegy hatvan méter hosz- szúságban, nehogy alakalomad- tán a csapadékvíz elöntse az épületet. Falugyűlés • Cered. December 14-én, hét­főn 18 órakor falugyűlést ren­deznek a községben. Napiren­den az ívóvízhálózat jelenlegi helyzete szerepel, de szó lesz az 1993. évi feladatokról is. A ren­dezvény színhelye a faluház, az érdeklődőket várják. Orvosi lakás kell ® Barna. A megyeszékhelyhez közel eső kis községben orvosi rendelő van, azonban orvosa nincs a bárnaiaknak. Ennek pe­dig az az egyetlen akadálya, hogy nem rendelkeznek orvosi lakással. Az önkormányzat mie­lőbb szeretné ezt a gondot meg­oldani a jövőben, ezért már most elkülönített a költségveté­séből hárommillió forintot. Folyik a vízbekötés • Etes. A községben folyó vízvezeték rendszer egy részé­nek átadása és üzembe helye­zése december közepén lesz a községben. Ezáltal kétszázöt­ven család jut vezetékes ivóvíz­hez. Kétszáz családhoz a ta­vasszal köti be a vizet a salgó­tarjáni Hidrovill GM., amely eddig kiváló munkát végzett. Ajándékozás • Vizslás. Százhúsz hetven éven felüli lakost részesítenek egyenként ötszáz forint értékű élelmiszercsomagban a közelgő karácsony alkalmából a köz­ségben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom