Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-03 / 285. szám
8 HÍRLAP ÉG - ÍGÉRŐ 1992. december 3., csütörtök Ne kérdezd a miérteket, a hogyanra figyelj! Lökd ide a sört! Csendélet haverok nélkül FotórGvurkó „Haveri körben az Arany Ökörben” egy-két korsóval meginni valóban jó dolog. De annak, aki már egy feles nélkül nem igazán tudja és akarja elviselni, ami körülötte zajlik, érdemes megállnia egy gondolat erejéig (ha tud). A Központi Statisztikai Hivatal megyénkre vonatkozó adatai alapján 1989 óta folyamatosan csökken az alkoholos eredetű betegségben elhunytak száma. Sőt! Az alkohol elvonó intézetekben év végén nyilvántartottak száma is megfogyatkozott: amíg 1989-ben 3139 embert, 1991-ben „csak” 2582-t tartottak számon. Tehát optimisták lehetünk? Aligha.- Egy ifjúsági ideggondozóba elmenni stigmatizáló, ide már csak viszik az embert - mondta Godó Anna, a Salgótarjáni Ifjúsági Iroda munkatársa. - Általános gond ez, csak nem olyan divatos, mint például a droggal kapcsolatos problémák, holott a fiataljaink keményen isznak, hiszen az alkohol köny- nyen hozzáférhető és gyorsan oldja a feszültséget. De a statisztikai adatok mintha cáfolnák ezeket a szavakat. Dr. Rencz László orvos, a gyarmati kórház férfipszichiátriájának munkatársa rendha- gyóan vélekedik a témáról.-Mindig a hozzá nem értés tetőfokán hágott a medicina gőgje a legmagasabbra.Ilyenkor mérgezte, bezárta, elzárta és így tovább a szerencsétlen betegeket, és minél inkább nem gyógyult, annál nagyobb szenvedéllyel feszült neki a kezelésnek. Jaj volt a gyógyulni nem tudónak, a belebújt ördöggel együtt esetleg elpusztították a beteg embert is. Nézzük csak mit példáz a jelenlegi gyakorlati alkohológiánk! Önmagára és a környezetére veszélyesnek titulálja a beteget, mindannyiunk megnyugtatására egy csomó megértő látszattevékenységet űz, hogy segítő szándékát bizonyítsa, de valójában segíteni nem tud, ha csak véletlenül nem. De vajon elkezdhetjük a bizalomra épülő gyógyítást úgy, hogy aki iszik, azt nem tartjuk beszámíthatónak? A legtöbb szenvedélybeteg logikus, vagy annak látszó érveléssel magyarázza meg szenvedélye szükségességét. Kerülnünk kell az ellenérvelést, mert ha ezt tennénk, olyan, mintha valakinek be akarnánk bizonyítani, hogy a csúnya szép, hogy az élet nem is bánt el vele gáládul, problémái csupán számára gondok: visszajuttatjuk a magányba, ami elől az italhoz menekült. Az ilyenforma „segítség” képtelenségét bizonyítja az is, hogy az ivás egyik legmélyebb értelme az, hogy a gondolkodás kikapcsolására törekszik, mert az minden baj forrása, az okozza a szenvedést, a szorongást a boldogtalanságot. Nem lehet megváltoztatni az embereket akaratuk ellenére, vagy legalábbis jó irányba nem. Ez azt jelenti, hogy nem kerülhetjük meg az akarat problémáját, mert e nélkül mindent meg lehet magyarázni, csak semmin nem lehet változtatni. Létünkben igyekszünk megmaradni, ez adja meg életünk értékét és mértékét. Magától azonban senki nem lesz több. A kórházakban - ahol sokszor a laikusnak sem minősíthető lelki segítség, a tanácsoknak szánt közhelyek mellé adott -, mintegy a gyógyító munka látszatát, professzionalizmusát bizonyító pirula még senkit nem okosított ki, legfeljebb elkábított, vagy felizgatott. Egy eszköz azonban mindig kéznél van, ez a figyelem. Nézzük csak meg milyen mély értelmet hordoz ez az egyszerű kifejezés! Figyelmet nem lehet adni, vagy nyújtani, azt áldozni vagy szentelni kell a magyarnak. így figyelni csak az tud, akinek sok ideje van, végtelen sok ideje, személyisége valóságába beágyazva, aki a végtelenhez kötődik, nem pedig egy elvont kiátlagolt normatívához, valami múló megfeleléshez. Ez a figyelem javíthat ki minket és segíthet másoknak. Ezért van az, hogy egy jó pap, vagy akár csak egy jó ember eleve többet tud nyújtani egy lelki- vagy szenvedélybetegnek, mint egy átlagos orvos a maga arzenáljával. Ez nem lehet rutin dolga, ahol stopperral mérik az időt, mely szabadságunk legnagyobb akadálya, a gondolkodás folyománya, mely megreked az ok és okozat logikai bűvkörében, pedig sem a világ sem az élet nem logikus, hogyne szenvedne az ember hogyha olyannak szeretné látni? Ha meg akarsz tehát gyógyulni, ne kérdezd a miérteket, csak a hogyanra koncentrálj! (fenyvesi á) A végtelen lehetőségek birodalmában Belépés az álmok birodalmába „1872-ben, az Atlanti-óceánon a New Yorkból Gibraltárba közlekedő „Dei Gratia” vitorláshajó legénysége a nyílt óceánon egy rendkívül furcsán viselkedő másik vitorlást pillantott meg. Az a kétárbocos hajó majdnem teljes vitorlázattál ide-oda csapongón a tengeren, egy-egy széllökésre gyakran irányt változtatott. Úgy viselkedett, akárha részeg kormányos vezetné. A Dei Gratia kapitánya úgy döntött, megközelíti az idegen hajót. Távcsővel senkit sem látott a fedélzeten, a leadott jelekre válasz nem érkezett. Csónakot tettek a vízre és néhány ember, köztük egy tiszt átevezet a másik hajóhoz.” Akit érdekel a befejezés, az Nemere István három éve kiadott Tények és talányok című könyvében elolvashatja. De hol lehet megszerezni ezt, mikor már nincs bolti forgalomban? A több mint egy éve megszűnt, fénykorában 70 tagot is számláló salgótarjáni science fiction klub újjá szerveződik, és itt lehetőség nyílik többek közt arra, hogy a műfaj iránt érdeklődők könyveket, kazettákat, hanglemezeket valamint egyéb, a témával kapcsolatos dolgokat cseréljenek. Tehát akár az imént említett könyvre, vagy más kuriózumra, például a magyarul eddig még meg sem jelent, de annál híresebb, a Majom király történeteit elmesélő regényre is ráakadhatnak. A klubban azonban egyéb programokra is érdemes lesz elmenni, izgalmas témákban hallgathatnak meg előadásokat a tagok, lesz film- és videovetí- tés. A társaság minden hónap utolsó keddjén gyűlik össze a József Attila Művelődési Központban, pontosabb információkat a klub vezetőjétől, Buda Lászlótól kérhetnek személyesen, vagy telefonon (Salgótarján, Nógrádi Történeti Múzeum, tel.: 32/10-140) írd meg a problémáidat! Viktor Válaszol „Hamarosan itt a téli szünet, és a barátaim Lengyelországba készülnek síelni - írta egy szé- csényi középiskolás fiú. - Szívesen velük tartanék én is, de anyámék nem akarnak pénzt adni, nem akarják kifizetni még az utazás költségeit sem, pedig csak a szállást kellene finanszírozniuk, a többi megoldható lenne másként. Állandóan ez megy, megígérik hogy elmehetek, azt is, hogy kifizetik az egészet, aztán majdnem az utolsó percben vissza az egész. A húgomat persze elengedik mindenhová, ö a mintapéldány, ö mindig megérdemli, mert jól tanul. Ja, mert ezzel az ürüggyel akarnak állandóan röghöz kötni, „tanulj, mert nem lesz belőled semmi, pláne nem a mai világban!”. Oké, igazuk van, de ilyen idétlen módszerrel senkit nem lehet rávenni a tanulásra! Csak az idegesít, ha egyszer megígérnek valamit, miért nem akarják betartani a szavukat? Mert akkor biztos, hogy én is úgy készülök." Kedves „Luftballon” jelige. Ami azt illeti tényleg eléggé fel vagy fújódva a dühtől. Miért a szüléidét okolod a problémáidért? Ha már máskor is előfordult, hogy lemondták a megígért dolgokat, miért nem veszed ezt figyelembe, és tervezel ennek megfelelően? Legközelebb a kifogások keresése helyett inkább a megoldásokon próbálj gondolkodni! A kikeléstől a repülésig A klub októberben kiállításon mutatkozott be Hanslnak, a dolmányos varjúnak, amelyik beszéd dolgában a legtehetségesebb papagájjal is felvehette a versenyt, az egyik napon nyoma veszett. Hetekkel később tért vissza gazdájához, piszkosan, csapzottan, sőt, jobb lábán a hátsó ujj eltörött és kacskán forrt össze. Mégsem maradt titok, hogy mi történt, mert azt maga a madár „mesélte el”, ugyanis hazatérvén, igazi ebadta kiejtéssel egy újabb mondatot tudott: „Csapdával csíptük el a nyavajást!” Több varjúfaj és közismerten a papagájok képesek emberi szavakat utánozni. Talán innét ered a szenvedély, mely a díszmadarak tartására ösztönöz, nem meglepő, hogy immár egy éve Bátonyterenyén Sándor János és dr. György Zsolt megalakították a díszmadárklubot. Tagjai időről időre összejönnek az Ady Endre Művelődési Központban, hogy az aktuális tennivalókat megbeszéljék. A fiatal tagok általában hullámos papagájokat, nimfapapagájt vagy zebrapintyet tartanak, ezek a fajok lakásban is szaporíthatók, a fiókák neveléséhez köles, fénymag, napraforgómag és főtt tojás is elegendő. Nagy élmény, ha sikerül a szaporítás, mert megfigyelhetjük a madarak fejlődését a kikeléstől a kirepülésig. Aki úgy döntött, lát fantáziát a díszmadártartásban, aki kedvet kapott, hogy maga is foglalkozzon ezzel, Sándor Jánosnál (3070 Bátonyterenye, Alkotmány út 5.), a klub elnökénél jelentkezhet levélben vagy személyesen. Programsoroló Salgótarján. December 3-án a megyei könyvtárban fél 4-től a házi olvasmányok videón sorozatban a Twist Olivért vetítik. December 4-én, este ó órától az SVT-W Művelődési Házban Techno Wave klub lesz. December 5-én, reggel 7 órakor a városi könyvtár előtt gyülekezhetnek azok, akik a teljesítmény túrázók tagtoborzó túráján részt akarnak venni. Az útirányt a Karancs-Medves teljesítménytúra vonala szabja meg. December 7-én fél 3-tól, a megyei könyvtárban az Elza a vadon szülötte című film megy. December 8-án este 6-tól az SVT-W Művelődési Házban bluesklubot tartanak. December 11-én 18 órakor, a városi sportcsarnokban Manhat- tan-koncert lesz. Balassagyarmat. December 4-én 20 órától az Mikszáth Kálmán Művelődési Központban diszkó lesz. December 5-én, este 8-tól Rocktáncház, ahol a Perfect Name együttes ad koncertet. December 7-én, fél 3-kor a Madách Imre városi könyvtárban Pásztor Sándor nyitja meg Mahót Lajos és Bíró Balázs, két Rákóczi-iskolás fiú kiállítását. Bátonyterenye. December 5-én 15 órától, a kisterenyei mozgalmi házban Mikulás-délután és játszóház lesz, délután 2 és 4 órakor az ifjúsági klub várja a régi és az új tagokat. December 8-án 10 és 11 órakor az Ady Endre Művelődési Központban B. Horváth István és Márai Enikő ad műsort a kicsiknek. Magyarnándor. A művelődési házban december 4-én 18 órától ifjúsági klub lesz. December 5-én, este 9 órától diszkó, sztárvendég a Dolli Roll. December 6-án, este 7 órai kezdettel vendégségi bál. December 9-én 18 órától a népfőiskola keretében Balázs Miklós, a Híd alapítvány megyei képviselője beszél az egyéni vállalkozás segítéséről. December 10-én 18 órától Aigner Szilárd tart előadást érdekes orvosmeteorológiai megfigyelésekről. Pásztó. December 8-án este 6 órakor a művelődési házban Kovács Kati és Koós János lépnek fel közös műsorban. A Teleki László Városi Könyvtárban a kicsik hozzájuthatnak az „Amit tudni kell...” című vetélkedő újabb kérdéssorához. Amikor ő még kislány volt Győzni is csak játék árán érdemes!- Csókolom! - köszön rám két nyolcéves forma gyerkőc széles vigyorral.- Sziasztok! - válaszolom, pedig sosem láttam azelőtt őket, és tudom, most azzal szórakoznak, hogy minden útjukba kerülőre ráköszönnek, de mégis jókedvre derülök az egésztől. Hasonló csi- bészséget a ma már sikeres üzTóth Ilike letasszony, Szemán Józsefné Tóth Ilona, a salgótarjáni Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat igazgatója, is „elkövetett”, amikor még kislány volt.- Amellett, hogy benne volt a huncutság a vérében, jól tanult?- Még az egyetemi éveim alatt is.- Gondolom azért becsúszott egy-két elégtelen . . .- Nem nagyon. Mégsem számítottam strébernek, mert a többiek tudták, rám lehet számítani, ha a szükség úgy hozza.- Előfordult, hogy súgott is?- Igen. Az egyik alkalommal a barátnőm, aki most a miskolci nehézipari egyetemen tanít fizikát, éppen fizikából felelt. Nagyon jól tudta az anyagot, de azért besegítettem neki, mondtam vele a kérdésekre a választ. A dolog végül azzal zárult, hogy a tanár úr mindkettőnknek adott egy-egy elégtelent. Feleletre, dolgozatra sohasem kaptam egyest, még kettesre sem emlékszem.- Mi ösztönözte a tanulásra?- A kötelességtudat, az, hogy a családban azt láttam: mindenki tette a dolgát legjobb tudása szerint. Nekem akkor ez volt az életem, a tanulás, a kisdobos-, az úttörő- és később a KISZ-programok - amit most illik letagadni, pedig sok élmény adott a mi korosztályunknak ez a mozgalom és végül de egyáltalán nem utolsó- sorban, a sport. Asztaliteniszeztem. még az egyetemen is, országos bajnokságokat nyertem.- Elmesélné egy emlékezetes győzelmét?- Egyik alkalommal egy OSC-s versenyzővel kerültem szembe, aki valami miatt elkésett a versenyről, így játék nélkül én lettem volna a győztes. Ezt azonban meg nem érdemeltnek, unalmasan egyszerűnek éreztem. így nem fogadtam el. Miután ellenfelem megérkezett, lejátszottuk a meccset.- Érdemes volt lemondani a harc nélkül szerzett győzelemről? Szemánné Tóth Ilona- Igen, mert így is győztem.- A veszprémi vegyipari egyetem elvégzése után rendszerszervezői és mérnök-köz- gazdászi végzettséget szerzett, ma egy prosperáló vállalat főnök asszonya, egy kívülálló szemében sikeres ember.- Soha nem gondolok arra, hogy mindent megtettem, nyugodtan ülhetek a babérjaimon. A munkahelyemen és otthon is napról napra meg kell küzdeni a mindig adódó újabb nehézségekkel. Ez adja számomra az élet savát-borsát: a problémák megoldása.-fenyvesi-
