Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-31-1993-01-01 / 307. szám

4 HÍRLAP____________________________________MÉRLEG ____________ 1992. december 31., csütörtök-1993.január 1.,péntek K inek milyen volt a távozó 1992-es esztendő? Az alábbiakban erre a kér­désre keressük a választ me­gyénk különböző településein élő, eltérő foglalkozású, élet­korú emberek körében. Bíró Zoltán alezredes, a rét­sági lövészdandár parancsnoka:- 1992 semmivel sem volt jobb vagy rosszabb, mint ami­lyen a tavalyi év volt - mondta. - Rengeteget dolgoztunk, és munkánk eredményét jelzi, hogy az egységek harckészült­ségét, valamint a kiképzés szín­vonalát is sikerült változatlanul magas szinten tartani. Természetesen a seregben is alapvetően minden két dologtól függ: a pénztől és az embertől. Nagyon lényegesnek tartom, hogy az állom., nál sikerült a tevékenységünk értelmébe ve­tett hitet megőrizni, és ez is hozzájárult munkánk színvona­lának folyamatosságához. Ha­sonló hozzáállás mellett meg­győződésem, hogy jövőre sem fog romlani a helyzet! Ami a fegyelmezetlenségeket illeti, minimálisan emelkedett a számuk, de súlyos baleset, rendkívüli esemény nem fordult elő a dandárnál egész évben. Ez mindenképpen a felelős beosz­tású alegység parancsnoki ál­lomány fegyelmi nevelőmunká­ját dicséri. Remélem, hogy 1993 sem lesz rosszabb semmi­vel, mint amilyen 1992 volt! * Kamarás József a balassa­gyarmati Civitas Fortisima kör elnökhelyettese:- Szorongó gondolatok fog­lalkoztatnak az óesztendő lezá­rásakor. Amikor azt hallom, hogy a gazdasági talpraállása még a jövő esztendőben sem várható, s amikor magam is megélhetési nehézségekkel küzdők, s látom magam körül nemzeti létünk sorsa iránti kö­zömbösséget, akkor bizony ke­serűen gondolok a hamarosan végetérő évre. Keserűségemet növeli, hogy azt a fölséges ideológiát, amely azt hirdeti, hogy Isten nélkül nem lehet csak múló eredmé­nyeket elérni, ezt a rendszervál­tás vezetése nem vette komo­lyan, s így nálunk is és világ­szerte is kül- és belpolitikai kérdésekkel nem bírnak meg­birkózni. Szerintem minden eredménytelenség hátterében az Isten nélküliség katasztrófája húzódik meg. De azért voltak eredmények is. A Civitas kör célja a békes­ség és a szeretet alapján ember­társaink segítése. S ennek hála Istennek számos tanújelét ad­hattuk. Talán e szerény munká­nak elismeréseképpen kaphat­tuk meg a megyei közgyűlés Szontágh Pál díját. * Sándor Károly, a pásztói polgármesteri hivatal gazda­sági-pénzügyi teamvezetője:- Az idei esztendő, az 1991-eshez viszonyítva, bizo­nyos értelemben fellélegzésnek volt tekinthető. Sikerült egy olyan költségvetést alkotni, amely keretén belül, az alapvető célkitűzéseket tudtuk tartani, s nem zavarta a testület, illetve az intézmények működését pénz­hiány. Ugyan némi bizonyta­lanságot az év végén a közal­kalmazotti és köztisztviselői törvényből eredő bérjellegű ki­fizetések okoztak, ezeket a gondokat azonban az intéz­ményvezetőkkel sikerült tisz­táznunk. Most, így évvégén elmond­hatjuk, a külső körülményekhez képest viszonylag nyugodt évet zárt az önkormányzat, eredmé­nyesnek volt tekinthető 1992. Eredményként kell azt is el­könyvelnünk, hogy bár vannak jelentős számban megszűnő és felszámolás alatt álló gazdasági egységek a városban, de ugyan­akkor a nyugati érdeklődés a te­rület és a gazdálkodó egységek után megnövekedett, amelynek köszönhetően új munkahelyek létesülhetnek és ezzel egyidejű­leg a várhatóan a bizonytalan­ságban élők száma csökken. Mindezek segítségével talán majd mi is elérjük azt, ami a nyugati demokráciákban szoro­san hozzátartozik az önkor­mányzatok működéséhez, azaz: a helyben képződő bevételek olyan mértékű forrást biztosíta­nak az önkormányzatiság mellé, amivel rendezni tudják a saját feladataikat. * Bocsi Károly bátonyterenyei nyugdíjas:-A bányánál dolgoztam és most, 22 esztendő után szűnt meg kenyérkereső munkája. Ezek után mit mondhatnék 1992-ről? A munkában töltött évtizedekről többet és szíveseb­ben tudnék beszélni, csakhogy szeptember 1-től kitelt az én időm is. Legtovább a vasas és a bányászatellátó reszortban dol­goztam, de egy ideig a kistere- nyei építészeti raktárban is. Amikor az megszűnt, visszake­rültem a központi raktárba, és itt ért végül a villámcsapás. Az sem vigasztal, hogy nem voltam egyedül, hiszen csak nehezíti a helyzetünket, hogy a közvetlen családunkhoz tarto­zók közül hatan lettünk munka- nélküliek. Még szerencse, hogy a feleségem a vízműveknél dol­gozik, azt talán mégsem szá­molják fel egyhamar. Erre tá­maszkodhatunk majd és talán muszáj lesz az öreg szülők nyugdíjára is, amit sohasem gondoltam volna, hiszen úgy való az, hogy az erős, a fiatal segítse idős anyját, apját, ne pe­dig fordítva. Fejtetőre állt kérem, ez a vi­lág, és nekem fogalmam sincs, hogy mit tehetek. Igaz, kaptam 170 ezer forint végkielégítést, de egy négytagú család hogyan élhetne meg ebből. Ez akkor sem elég, ha hozzászámítom a feleségem fizetését. Munkanél­küli segélyt viszont csak jövő szeptembertől kaphatok. Tu­dom, erre azt válaszolhatják, hogy ennyi idő alatt talán ke­reshetnék új munkát magam­nak. De hol? - kérdezem én. Mert hiába értek ehhez-ahhoz, hiába szereltem vizet, fűtést, raktam tetőt, igazán egyik sem szakmám, és ha az lenne, sem biztos, hogy segítene rajtam. Egyre csak á bányán jár az eszem, hogy mind elbocsátottak bennünket, itt most az egész utca munkanélküli. És nem akar a fejünkbe menni, hogy ennek valóban muszáj volt így történ­nie. Kivált, hogy félfüllel azt hallja az ember: a románok ve­vők lettek volna a szenünkre, nekik megfelelt volna ez a mi­nőség is. Ha igaz, akkor sem tu­dunk már mit kezdeni, ahogy mondani szokás - elment ez a hajó ... Mint a nagyobbik kis­lányom, Renáta számára is, hogy mint tehetséges fuvolás, a balassagyarmati zenei gimnázi­umban tanulhasson tovább. Ma­rad számára itt a Váci gimná­zium. Bernadett, a kicsi még csak 11 éves, neki legalább ilyen gondja nincs és ne is le­gyen. De őszintén szólva, már ebben sem, semmiben sem bí­zok igazán. * Virág Adrienn, a salgótarjáni Madách gimnázium elsős tanu­lója Ságújfaluból. Alsótagozatos kora óta ta­nulja az eszperantót, amellyel már az előző években is szép eredményeket ért el. A 92-es esztendőben azonban kiemel­kedő teljesítményt nyújtott: az eszperantó megyei versenyen első, a Vácott megrendezett or­szágoson második helyezést ért el. S miközben ő a feladatok megoldásán törte a fejét, falu­beli társai - a faluszépítő és művelődő egyesület és mások segítségével - jutalom látoga­tásra a Parlamentbe készültek.- Úgy éreztem, nem szabad lemaradnom erről sem. A felké­szítő tanárom közbenjárására szerencsére sikerült „kimenőt” kapnom, így ott lehettem a töbi- ekkel az Országházban. Ezt az erőpróbát számos itt­honi előzte meg. Voltak köztük olyanok is, amelyekre nem túl jóleső érzéssel emlékezik.- Nem egy esetben részt kel­lett vennem olyan tanulmányi versenyeken, amiket legszíve­sebben elkerültem volna. Hogy mégsem ezt tettem, ennek egy­szerűen ez volt az oka: tudtam, hogy a tanáraim számítanak rám, és én nem hagyhatom őket cserben. Mintegy a verseny folytatásaként a nyáron ott lehe­tett az eszperantó táborban, Za- labéren. Énnek programja fe­lejthetetlen élményt nyújtott az eszperantistáknak. Innen utaztunk ki Bécsbe, az eszperantó világkongresszusra, ahol ismeretlen ismerősöktől, a nyelvet tanuló és beszélő kül­földiektől kis ajándéktárgyakat kaptunk. Azért nagyszerű az eszperantó, mert az összetarto­zást erősíti, s erre mindig - de manapság különösen - nagy szüksége van az emberiségnek. Adrienn lelkes tagja a falu­szépítő és művelődő egyesület­nek. Ott volt az ennek égisze alatt megszervezett faluszépítő helyi táborban, dolgozott az egyesületi kiadványok összeál­lításán, s ifjúsági pályázatokat nyújtott be a Város- és Faluvé­dők Országos Szövetsége felhí­vásaira; Komoly siker, hogy A milyennek szeretném látni la­kóhelyemet? címmel meghirde­tett témakörben az országos első díjat szerezte meg. Jeles események emléke Tisztelgés a képernyőn Ezt megelőzően aligha volt rá példa, hogy a televízió közvet­lenül egymás után két nógrádi vonatkozású filmet sugározzon. A minap ennek az élménynek a részesei lehettek a figyelmes té­vénézők. Először a Rajeczky Benjamin emlékére címmel volt látható egy dokumentumfilm, amely­nek apropóját a november 29-ei emlékműavatás képezte. A ké­pernyőn megelevenedtek a pásztói ünnepség felemelő mozzanatai, mégis a film vará­zsát a megidézett ciszterci pap, a jeles zenetudós felejthetetlen személyisége jelentette. Neve összeforrott a középkori egy­házi zene, a gregorián és a ma­gyar népzene kutatásával, egy­szersmind Pásztó városával, ahonnan több, mint negyven éven át utazgatott hetente több­ször is a fővárosba. A tudomány művelését komoly feladatnak tartotta, de - mint mondta - bármikor visszatérne az iskolai katedrára, hisz nincs annál fon­tosabb, - vallotta e helyütt is minthogy a felnövekvő nemze­dék megkapja a műveltség szi­lárd alapjait. Ezt követően a Pártul fogott a nagy örökkévalóság című, Mindszenty József Felsőpetény- ben alcímű filmet vetítette a TV2. Ebben az 1992-es esz­tendő egy másik emlékezetes nógrádi eseménye játszotta a főszerepet. Október 30-án, a bí­boros kiszabadításának harmin­chatodik évfordulóján a felsőpe­tényi Almássy-kastély homlok­zatán, illetve a rétsági laktanya udvarán avattak emléktáblát a főpap életműve előtti tisztelgés jeléül. A társadalmi megbéké­lést célzó eseménysorozat „or­szág-világ” előtti bemutatása csak jó hírét keltheti Nógrád megyének. - dyb ­A kijózanodás éve? (FEB) A híres francia látnok, Mario de Sabato, ezúttal vissza­felé is nézve, a kijózanodás évének nevezte 1992—t. Miért? Mert ebben az esztendőben nem kevesebbről kellett töprengenie az emberiségnek, mint arról, hogy meg tudja-e fékezni az éh­séget, a riasztóan terjedő sze­génységet, sőt el tudja-e hárí­tani az általános zűrzavar veszé­lyét? Kérdésessé vált szerinte az is, hogy az európai egység re­ményét nem söpri-e el hosszú időre a nemzeti öntudat hullám­verése? A jövendőmondó ren­díthetetlen hite a világ bedugu­lásában ezúttal közmondások bölcsességében fogalmazódott meg. Róma sem épült fel egyet­len év alatt, így az ésszerűség birodalmának megszületéséhez sem elég néhány esztendő. A vajúdás fájdalma nélkül nem lehet boldog az emberiség. Bi­zakodjunk tehát, hogy vajúdás­sal végül boldogság köszönthet a Földre? Legalább ennyit jog­gal elvárhat tőlünk de Sabato. S mit hoz a gondokkal terhes emberiségnek 1993? A jós sze­rint nem kevés újabb gondot: Németország és Nagy-Britan- nia például szakít az Európai Közösséggel, Jelcint eltávolít­ják Oroszország éléről, a bal­káni válság kiterjed Albániára és Görögországra is. Mindezek ellenére azonban megerősödik az általános érzés, hogy a világ békésebb vizek felé hajózik a viharos tengeren. Az ezredfor­dulón pedig már együtt örülünk annak, hogy egyszerre válasz­tanak feketebőrű pápát Rómá­ban a bíborosok, s szinesbőrű elnököt Washingtonba az ame­rikaiak. Addig pedig? Higgyünk ab­ban, amit szívünk szerint remé­lünk: a bejósolt bajok ellenére nem kell a világnak folytatnia az 1992-őt jellemző kijózano­dást. De Sabato is arra biztat derű­látóan: felhők nélkül nincs szi­várvány a politikában sem. Kocsis Tamás Lakásépítés anno ’92 Csaknem 24 ezer a munkanélküli, 400-nál alig több a munkahely Minden erőnkkel a munkanélkülieket szolgáltuk Szabó Kálmánnal, a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ igazgatójával való beszélgeté­sünk fonalát is az 1992-es évre való visszatekintés adta.-Milyen öröme, netán szo­morúsága volt az év során?- A magánélet szféráját most hagyjuk ki - mondta moso­lyogva de a munkámmal kapcsolatban szívesen válaszo­lok. Mindenekelőtt azt mondha­tom, hogy ez az év számos ked­vező, de kedvezőtlen tapasztala­tot is hozott. Amit a legfonto­sabbnak tartok ebben az az, hogy a tavaly, vagy még az év közben is megítélt munkanélkü­liségi ráta nem lett igaz. Itt a megyében ezt 20 százalékot meghaladóra becsültük, de ez kevesebb lett egyetlen száza­lékkal, ami csaknem 23.800 főt jelent. Nem nagy eredmény, de eredmény. Ezzel szemben azonban nagy gond, hogy a felajánlható mun­kahelyek száma is nagyon ke­vés, alig több mint 400. Ha a két számadatot egymáshoz viszo­nyítjuk látható, hogy az elhe­lyezkedési esélyek nagyon ki­csik. A gondjaink nagyon árnyal­tak, hiszen vannak területeink ahol az átlagosnál nagyobb a munkanélküliség dinamizmusa, így például nem változott a ma is a legrosszab, a szécsényi tér­ség helyzete. Rosszul érintett minket az, hogy Pásztó és Rét- ság térségében is nagy volt a munkanélküliség növekedése, aminek fő oka, hogy a Pest me­gyei és a fővárosi munkahelyek megszűnése miatt e térségekben sokan maradtak munka nélkül. A megyében megszűnt munka­helyek helyett más munkahe­lyeket kell kialakítani. A me­gyében megszűnőktől többet, mivel azoknak a baja is a mi gondunk, akik nem a megyében dolgoztak, de itt élnek. A gondok mellett örömeink is voltak. Az év közben munka­ügyi központunk törésmentesen tudta biztosítani a munkanélkü­liek ellátását. Ennek csak az ad rossz szájízt, hogy több mint huszonháromezer embert kellett kezelnünk. Az igazi az lett volna, ha az október, november tájékán észlelt tendencia - a munkanélküliek száma alig nőtt, sőt a járadékosok, segélye­zettek száma kicsit csökkent is - tartós maradt volna.-Sikerült-e a feladatokhoz igazítani a személyi és tárgyi feltételeiket?- Jóleső érzéssel tudom azt is elmondani, hogy a megyében a munkanélküliség kezelésére az év elején rendelkezésre adott 200 millió forintot a megyei pá­lyázatokkal a duplájára sikerült emelni. A feladatokhoz igazo­dott a munkaügyi központ is, e sokoldalú és árnyaltságot, tapin­tatot igénylő munkának javultak a személyi és a tárgyi feltételei. A Munkaügyi Minisztérium és az Országos Munkaügyi Köz­pont gondoskodása nyomán az év eleji csaknem száz főről több mint 170 főre növekedett a lét­számunk. Rendeződött elhelye­zési gondjaink egy része, így Balassagyarmaton saját épü­Az utóbbi években me­gyénkben erősen csökkent a la­kásépítések száma. Mint azt Tamássy István megyei főépí­tésztől megtudtuk, öt évvel ez­előtt Nógrádban még évi két­ezer lakást építettek fel, ezzel szemben idén már csak 430-at.- Nem egységes eloszlásban esett persze vissza az építési kedv - mondta. A megye nyu­gati csücskében változatlanul sok lakóépületet adnak át, hi­szen Vác és Budapest közelsége miatt többen jönnek ide lakni, illetve térnek vissza szülőfalu­jukba. Salgótarjánban idén kö­zel ötven OTP lakás készült el, jóval kevesebb, mint régebben. letbe költözhettünk, míg a bá­tonyterenyei kirendeltségünk Kisterenyéről Nagybátonyba került, jobb körülmények közé, s a megyei központ is új épület­ben nyert elhelyezést.- Nagyon nehéz a fiatalok helyzete és azoké, akik mind többen kerülnek ki a járadéko­sok köréből. Hogyan készülnek ezeknek a gondoknak a megol­dására?- Az örömbe üröm is ve­gyült, és vegyül. Szomorú, hogy az idei pályakezdők közül csak nagyon kevesen és nagyon nehezen tudtak elhelyezkedni. A helyzeten igyekeztünk átkép­zési lehetőségekkel enyhíteni, ámde a szeptemberben, októ­berben indított tanfolyamok eredményét csak jövőre tudjuk meg. Akkor látjuk, hogy meny­nyire volt eredményes az átállí­tás, a pályamódosítás. Az is nyomaszt, hogy mind többen kerülnek ki a járadékosok köré­ből, s ha nem találnak maguk­nak munkát és mi sem tudunk segíteni, a szociális támogatásra hagyatkozhatnak, ami már tel­jesen új élethelyzetet teremt, s ennek a kezelése külön gond. Erre kell nekünk is felkészül­nünk. Abban bizakodom, hogy a gazdaság elindul végre felfelé a lejtőn s ez növekvő számú munkahelyet jelenthet az erre rászorulóknak. Pádár András Egyelőre csak szép emlék az elmúlt téli hó. Gyurkó Péter archív felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom