Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-31-1993-01-01 / 307. szám
4 HÍRLAP____________________________________MÉRLEG ____________ 1992. december 31., csütörtök-1993.január 1.,péntek K inek milyen volt a távozó 1992-es esztendő? Az alábbiakban erre a kérdésre keressük a választ megyénk különböző településein élő, eltérő foglalkozású, életkorú emberek körében. Bíró Zoltán alezredes, a rétsági lövészdandár parancsnoka:- 1992 semmivel sem volt jobb vagy rosszabb, mint amilyen a tavalyi év volt - mondta. - Rengeteget dolgoztunk, és munkánk eredményét jelzi, hogy az egységek harckészültségét, valamint a kiképzés színvonalát is sikerült változatlanul magas szinten tartani. Természetesen a seregben is alapvetően minden két dologtól függ: a pénztől és az embertől. Nagyon lényegesnek tartom, hogy az állom., nál sikerült a tevékenységünk értelmébe vetett hitet megőrizni, és ez is hozzájárult munkánk színvonalának folyamatosságához. Hasonló hozzáállás mellett meggyőződésem, hogy jövőre sem fog romlani a helyzet! Ami a fegyelmezetlenségeket illeti, minimálisan emelkedett a számuk, de súlyos baleset, rendkívüli esemény nem fordult elő a dandárnál egész évben. Ez mindenképpen a felelős beosztású alegység parancsnoki állomány fegyelmi nevelőmunkáját dicséri. Remélem, hogy 1993 sem lesz rosszabb semmivel, mint amilyen 1992 volt! * Kamarás József a balassagyarmati Civitas Fortisima kör elnökhelyettese:- Szorongó gondolatok foglalkoztatnak az óesztendő lezárásakor. Amikor azt hallom, hogy a gazdasági talpraállása még a jövő esztendőben sem várható, s amikor magam is megélhetési nehézségekkel küzdők, s látom magam körül nemzeti létünk sorsa iránti közömbösséget, akkor bizony keserűen gondolok a hamarosan végetérő évre. Keserűségemet növeli, hogy azt a fölséges ideológiát, amely azt hirdeti, hogy Isten nélkül nem lehet csak múló eredményeket elérni, ezt a rendszerváltás vezetése nem vette komolyan, s így nálunk is és világszerte is kül- és belpolitikai kérdésekkel nem bírnak megbirkózni. Szerintem minden eredménytelenség hátterében az Isten nélküliség katasztrófája húzódik meg. De azért voltak eredmények is. A Civitas kör célja a békesség és a szeretet alapján embertársaink segítése. S ennek hála Istennek számos tanújelét adhattuk. Talán e szerény munkának elismeréseképpen kaphattuk meg a megyei közgyűlés Szontágh Pál díját. * Sándor Károly, a pásztói polgármesteri hivatal gazdasági-pénzügyi teamvezetője:- Az idei esztendő, az 1991-eshez viszonyítva, bizonyos értelemben fellélegzésnek volt tekinthető. Sikerült egy olyan költségvetést alkotni, amely keretén belül, az alapvető célkitűzéseket tudtuk tartani, s nem zavarta a testület, illetve az intézmények működését pénzhiány. Ugyan némi bizonytalanságot az év végén a közalkalmazotti és köztisztviselői törvényből eredő bérjellegű kifizetések okoztak, ezeket a gondokat azonban az intézményvezetőkkel sikerült tisztáznunk. Most, így évvégén elmondhatjuk, a külső körülményekhez képest viszonylag nyugodt évet zárt az önkormányzat, eredményesnek volt tekinthető 1992. Eredményként kell azt is elkönyvelnünk, hogy bár vannak jelentős számban megszűnő és felszámolás alatt álló gazdasági egységek a városban, de ugyanakkor a nyugati érdeklődés a terület és a gazdálkodó egységek után megnövekedett, amelynek köszönhetően új munkahelyek létesülhetnek és ezzel egyidejűleg a várhatóan a bizonytalanságban élők száma csökken. Mindezek segítségével talán majd mi is elérjük azt, ami a nyugati demokráciákban szorosan hozzátartozik az önkormányzatok működéséhez, azaz: a helyben képződő bevételek olyan mértékű forrást biztosítanak az önkormányzatiság mellé, amivel rendezni tudják a saját feladataikat. * Bocsi Károly bátonyterenyei nyugdíjas:-A bányánál dolgoztam és most, 22 esztendő után szűnt meg kenyérkereső munkája. Ezek után mit mondhatnék 1992-ről? A munkában töltött évtizedekről többet és szívesebben tudnék beszélni, csakhogy szeptember 1-től kitelt az én időm is. Legtovább a vasas és a bányászatellátó reszortban dolgoztam, de egy ideig a kistere- nyei építészeti raktárban is. Amikor az megszűnt, visszakerültem a központi raktárba, és itt ért végül a villámcsapás. Az sem vigasztal, hogy nem voltam egyedül, hiszen csak nehezíti a helyzetünket, hogy a közvetlen családunkhoz tartozók közül hatan lettünk munka- nélküliek. Még szerencse, hogy a feleségem a vízműveknél dolgozik, azt talán mégsem számolják fel egyhamar. Erre támaszkodhatunk majd és talán muszáj lesz az öreg szülők nyugdíjára is, amit sohasem gondoltam volna, hiszen úgy való az, hogy az erős, a fiatal segítse idős anyját, apját, ne pedig fordítva. Fejtetőre állt kérem, ez a világ, és nekem fogalmam sincs, hogy mit tehetek. Igaz, kaptam 170 ezer forint végkielégítést, de egy négytagú család hogyan élhetne meg ebből. Ez akkor sem elég, ha hozzászámítom a feleségem fizetését. Munkanélküli segélyt viszont csak jövő szeptembertől kaphatok. Tudom, erre azt válaszolhatják, hogy ennyi idő alatt talán kereshetnék új munkát magamnak. De hol? - kérdezem én. Mert hiába értek ehhez-ahhoz, hiába szereltem vizet, fűtést, raktam tetőt, igazán egyik sem szakmám, és ha az lenne, sem biztos, hogy segítene rajtam. Egyre csak á bányán jár az eszem, hogy mind elbocsátottak bennünket, itt most az egész utca munkanélküli. És nem akar a fejünkbe menni, hogy ennek valóban muszáj volt így történnie. Kivált, hogy félfüllel azt hallja az ember: a románok vevők lettek volna a szenünkre, nekik megfelelt volna ez a minőség is. Ha igaz, akkor sem tudunk már mit kezdeni, ahogy mondani szokás - elment ez a hajó ... Mint a nagyobbik kislányom, Renáta számára is, hogy mint tehetséges fuvolás, a balassagyarmati zenei gimnáziumban tanulhasson tovább. Marad számára itt a Váci gimnázium. Bernadett, a kicsi még csak 11 éves, neki legalább ilyen gondja nincs és ne is legyen. De őszintén szólva, már ebben sem, semmiben sem bízok igazán. * Virág Adrienn, a salgótarjáni Madách gimnázium elsős tanulója Ságújfaluból. Alsótagozatos kora óta tanulja az eszperantót, amellyel már az előző években is szép eredményeket ért el. A 92-es esztendőben azonban kiemelkedő teljesítményt nyújtott: az eszperantó megyei versenyen első, a Vácott megrendezett országoson második helyezést ért el. S miközben ő a feladatok megoldásán törte a fejét, falubeli társai - a faluszépítő és művelődő egyesület és mások segítségével - jutalom látogatásra a Parlamentbe készültek.- Úgy éreztem, nem szabad lemaradnom erről sem. A felkészítő tanárom közbenjárására szerencsére sikerült „kimenőt” kapnom, így ott lehettem a töbi- ekkel az Országházban. Ezt az erőpróbát számos itthoni előzte meg. Voltak köztük olyanok is, amelyekre nem túl jóleső érzéssel emlékezik.- Nem egy esetben részt kellett vennem olyan tanulmányi versenyeken, amiket legszívesebben elkerültem volna. Hogy mégsem ezt tettem, ennek egyszerűen ez volt az oka: tudtam, hogy a tanáraim számítanak rám, és én nem hagyhatom őket cserben. Mintegy a verseny folytatásaként a nyáron ott lehetett az eszperantó táborban, Za- labéren. Énnek programja felejthetetlen élményt nyújtott az eszperantistáknak. Innen utaztunk ki Bécsbe, az eszperantó világkongresszusra, ahol ismeretlen ismerősöktől, a nyelvet tanuló és beszélő külföldiektől kis ajándéktárgyakat kaptunk. Azért nagyszerű az eszperantó, mert az összetartozást erősíti, s erre mindig - de manapság különösen - nagy szüksége van az emberiségnek. Adrienn lelkes tagja a faluszépítő és művelődő egyesületnek. Ott volt az ennek égisze alatt megszervezett faluszépítő helyi táborban, dolgozott az egyesületi kiadványok összeállításán, s ifjúsági pályázatokat nyújtott be a Város- és Faluvédők Országos Szövetsége felhívásaira; Komoly siker, hogy A milyennek szeretném látni lakóhelyemet? címmel meghirdetett témakörben az országos első díjat szerezte meg. Jeles események emléke Tisztelgés a képernyőn Ezt megelőzően aligha volt rá példa, hogy a televízió közvetlenül egymás után két nógrádi vonatkozású filmet sugározzon. A minap ennek az élménynek a részesei lehettek a figyelmes tévénézők. Először a Rajeczky Benjamin emlékére címmel volt látható egy dokumentumfilm, amelynek apropóját a november 29-ei emlékműavatás képezte. A képernyőn megelevenedtek a pásztói ünnepség felemelő mozzanatai, mégis a film varázsát a megidézett ciszterci pap, a jeles zenetudós felejthetetlen személyisége jelentette. Neve összeforrott a középkori egyházi zene, a gregorián és a magyar népzene kutatásával, egyszersmind Pásztó városával, ahonnan több, mint negyven éven át utazgatott hetente többször is a fővárosba. A tudomány művelését komoly feladatnak tartotta, de - mint mondta - bármikor visszatérne az iskolai katedrára, hisz nincs annál fontosabb, - vallotta e helyütt is minthogy a felnövekvő nemzedék megkapja a műveltség szilárd alapjait. Ezt követően a Pártul fogott a nagy örökkévalóság című, Mindszenty József Felsőpetény- ben alcímű filmet vetítette a TV2. Ebben az 1992-es esztendő egy másik emlékezetes nógrádi eseménye játszotta a főszerepet. Október 30-án, a bíboros kiszabadításának harminchatodik évfordulóján a felsőpetényi Almássy-kastély homlokzatán, illetve a rétsági laktanya udvarán avattak emléktáblát a főpap életműve előtti tisztelgés jeléül. A társadalmi megbékélést célzó eseménysorozat „ország-világ” előtti bemutatása csak jó hírét keltheti Nógrád megyének. - dyb A kijózanodás éve? (FEB) A híres francia látnok, Mario de Sabato, ezúttal visszafelé is nézve, a kijózanodás évének nevezte 1992—t. Miért? Mert ebben az esztendőben nem kevesebbről kellett töprengenie az emberiségnek, mint arról, hogy meg tudja-e fékezni az éhséget, a riasztóan terjedő szegénységet, sőt el tudja-e hárítani az általános zűrzavar veszélyét? Kérdésessé vált szerinte az is, hogy az európai egység reményét nem söpri-e el hosszú időre a nemzeti öntudat hullámverése? A jövendőmondó rendíthetetlen hite a világ bedugulásában ezúttal közmondások bölcsességében fogalmazódott meg. Róma sem épült fel egyetlen év alatt, így az ésszerűség birodalmának megszületéséhez sem elég néhány esztendő. A vajúdás fájdalma nélkül nem lehet boldog az emberiség. Bizakodjunk tehát, hogy vajúdással végül boldogság köszönthet a Földre? Legalább ennyit joggal elvárhat tőlünk de Sabato. S mit hoz a gondokkal terhes emberiségnek 1993? A jós szerint nem kevés újabb gondot: Németország és Nagy-Britan- nia például szakít az Európai Közösséggel, Jelcint eltávolítják Oroszország éléről, a balkáni válság kiterjed Albániára és Görögországra is. Mindezek ellenére azonban megerősödik az általános érzés, hogy a világ békésebb vizek felé hajózik a viharos tengeren. Az ezredfordulón pedig már együtt örülünk annak, hogy egyszerre választanak feketebőrű pápát Rómában a bíborosok, s szinesbőrű elnököt Washingtonba az amerikaiak. Addig pedig? Higgyünk abban, amit szívünk szerint remélünk: a bejósolt bajok ellenére nem kell a világnak folytatnia az 1992-őt jellemző kijózanodást. De Sabato is arra biztat derűlátóan: felhők nélkül nincs szivárvány a politikában sem. Kocsis Tamás Lakásépítés anno ’92 Csaknem 24 ezer a munkanélküli, 400-nál alig több a munkahely Minden erőnkkel a munkanélkülieket szolgáltuk Szabó Kálmánnal, a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ igazgatójával való beszélgetésünk fonalát is az 1992-es évre való visszatekintés adta.-Milyen öröme, netán szomorúsága volt az év során?- A magánélet szféráját most hagyjuk ki - mondta mosolyogva de a munkámmal kapcsolatban szívesen válaszolok. Mindenekelőtt azt mondhatom, hogy ez az év számos kedvező, de kedvezőtlen tapasztalatot is hozott. Amit a legfontosabbnak tartok ebben az az, hogy a tavaly, vagy még az év közben is megítélt munkanélküliségi ráta nem lett igaz. Itt a megyében ezt 20 százalékot meghaladóra becsültük, de ez kevesebb lett egyetlen százalékkal, ami csaknem 23.800 főt jelent. Nem nagy eredmény, de eredmény. Ezzel szemben azonban nagy gond, hogy a felajánlható munkahelyek száma is nagyon kevés, alig több mint 400. Ha a két számadatot egymáshoz viszonyítjuk látható, hogy az elhelyezkedési esélyek nagyon kicsik. A gondjaink nagyon árnyaltak, hiszen vannak területeink ahol az átlagosnál nagyobb a munkanélküliség dinamizmusa, így például nem változott a ma is a legrosszab, a szécsényi térség helyzete. Rosszul érintett minket az, hogy Pásztó és Rét- ság térségében is nagy volt a munkanélküliség növekedése, aminek fő oka, hogy a Pest megyei és a fővárosi munkahelyek megszűnése miatt e térségekben sokan maradtak munka nélkül. A megyében megszűnt munkahelyek helyett más munkahelyeket kell kialakítani. A megyében megszűnőktől többet, mivel azoknak a baja is a mi gondunk, akik nem a megyében dolgoztak, de itt élnek. A gondok mellett örömeink is voltak. Az év közben munkaügyi központunk törésmentesen tudta biztosítani a munkanélküliek ellátását. Ennek csak az ad rossz szájízt, hogy több mint huszonháromezer embert kellett kezelnünk. Az igazi az lett volna, ha az október, november tájékán észlelt tendencia - a munkanélküliek száma alig nőtt, sőt a járadékosok, segélyezettek száma kicsit csökkent is - tartós maradt volna.-Sikerült-e a feladatokhoz igazítani a személyi és tárgyi feltételeiket?- Jóleső érzéssel tudom azt is elmondani, hogy a megyében a munkanélküliség kezelésére az év elején rendelkezésre adott 200 millió forintot a megyei pályázatokkal a duplájára sikerült emelni. A feladatokhoz igazodott a munkaügyi központ is, e sokoldalú és árnyaltságot, tapintatot igénylő munkának javultak a személyi és a tárgyi feltételei. A Munkaügyi Minisztérium és az Országos Munkaügyi Központ gondoskodása nyomán az év eleji csaknem száz főről több mint 170 főre növekedett a létszámunk. Rendeződött elhelyezési gondjaink egy része, így Balassagyarmaton saját épüAz utóbbi években megyénkben erősen csökkent a lakásépítések száma. Mint azt Tamássy István megyei főépítésztől megtudtuk, öt évvel ezelőtt Nógrádban még évi kétezer lakást építettek fel, ezzel szemben idén már csak 430-at.- Nem egységes eloszlásban esett persze vissza az építési kedv - mondta. A megye nyugati csücskében változatlanul sok lakóépületet adnak át, hiszen Vác és Budapest közelsége miatt többen jönnek ide lakni, illetve térnek vissza szülőfalujukba. Salgótarjánban idén közel ötven OTP lakás készült el, jóval kevesebb, mint régebben. letbe költözhettünk, míg a bátonyterenyei kirendeltségünk Kisterenyéről Nagybátonyba került, jobb körülmények közé, s a megyei központ is új épületben nyert elhelyezést.- Nagyon nehéz a fiatalok helyzete és azoké, akik mind többen kerülnek ki a járadékosok köréből. Hogyan készülnek ezeknek a gondoknak a megoldására?- Az örömbe üröm is vegyült, és vegyül. Szomorú, hogy az idei pályakezdők közül csak nagyon kevesen és nagyon nehezen tudtak elhelyezkedni. A helyzeten igyekeztünk átképzési lehetőségekkel enyhíteni, ámde a szeptemberben, októberben indított tanfolyamok eredményét csak jövőre tudjuk meg. Akkor látjuk, hogy menynyire volt eredményes az átállítás, a pályamódosítás. Az is nyomaszt, hogy mind többen kerülnek ki a járadékosok köréből, s ha nem találnak maguknak munkát és mi sem tudunk segíteni, a szociális támogatásra hagyatkozhatnak, ami már teljesen új élethelyzetet teremt, s ennek a kezelése külön gond. Erre kell nekünk is felkészülnünk. Abban bizakodom, hogy a gazdaság elindul végre felfelé a lejtőn s ez növekvő számú munkahelyet jelenthet az erre rászorulóknak. Pádár András Egyelőre csak szép emlék az elmúlt téli hó. Gyurkó Péter archív felvétele
