Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-02 / 284. szám
HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. december 2., szerda A nógrádi vasutak egy része is veszélyeztetett helyzetben van Tilosra áll a szemafor? __ A minap két órára Magyar Államvasutak egész területén megbénult az élet. A példaértékű szervezés nyomán úgy gyakorolták törvényadta jogaikat a vasutasok, hogy az utasoknak minél kisebb bosszúsága, a fuvaroztatóknak és a nemzetgazdaságnak minél kevesebb kára legyen. A még mindig mintegy százezer alkalmazottat foglalkoztató vállalat öt érdekelt szakszervezete - félretéve nézetkülönbségeiket is - összehangoltan, fegyelmezetten „vezényelte le” az akciót. A figyelmeztető sztrájk az érdekegyeztető tárgyalássorozat döntő szakaszában jelentősen javította a szakszervezeti oldal alkupozícióit is. Mégis, aligha mondható az, hogy minden területen elérte célját. A vasutasok azt szeretnék, hogy az általuk így is minimálisnak tartott követeléseiket teljesítené a kormány. Ám félő, hogy ez nem következik be. De mit is követelnek ők? Mindenekelőtt azt, hogy kenyéradó gazdájuk, a magyar állam valóban jó gazda módjára bánjon saját vasútjával! Ennek megfelelően pedig az állami költségvetésből ne 4,2 milliárd forintot biztosítson az üzemeltetésre, hanem legalább annyit, hogy egy olyan ütemezett leépítési folyamat alakulhasson ki, amely tervezhető és kezelhető. A feltétlenül szükséges pénz mellett egy teljesen új közlekedési koncepcióra és vasúti törvényre is szükség lenne, mivel a jelenlegiek már évekkel ezelőtt is jócskán elavultak, már az akkori igényeknek sem feleltek meg! A feltételek pedig éppen az utóbbi időben süllyedtek a tűrési határ szintjére. Ha a kért költségvetési ösz- szeget rendkívül gyorsan nem kapja meg a MÁV, olyan folyamat indulhat el, amely katasztrofális következményekkel járhat s ezeket Nógrád megye is közvetlenül és nagyon keményen megsínylene. Amennyiben a „gazda” nem juttatja a többszörösét vasújának, mint amennyit eredetileg szánt, mintegy 1500 folyókilométeren szünetel azonnal tartósan a forgalom. Ebben a Váctól, illetve Aszódtól északra eső vonalak, vagyis az egész balassagyarmati térség érintett. A „kikapcsolást” pedig a felszámolás követheti annak ellenére, hogy a vasúti vezetésnek legkevésbé sem áll szándékában ezt megcselekedni. Feleslegessé válnak sínek, épületek - és emberek! Már az első lépésben mintegy 600 fő szaporítaná a megyében amúgyis sok munkanélküli számát. További hatszáz fő pedig akkor lenne felesleges, amikor a jelenlegi folyamatos szolgálatot felfüggesztve éjszaka szünetelne a vasútüzem. Tilosra kellene állítani a' szemafort, nem közlekedhetnének még a postavagonok sem és elmaradna megyénk egyetlen nemzetközi gyorsvonata, a Bem expressz is. Aki pedig 6 órától 22 óráig mégis vonatra ülne, 130 százalékkal drágábban lenne kénytelen utazni. Salgótarján - Budapest viszonylatában ez azt jelentené, hogy egy teljesárú, 2. osztályra szóló menettérti jegy mintegy 1500 forintba kerülne! Mindezek természetesen csak a „jéghegy csúcsát” jelentenék. Megyénkben több tucatnyi, országosan 256 helység kikapcsolásához vezetne a vasút felszedése. Az elmúlt évtizedek keserű tapasztalata, hogy ahol a vasútvonalakat „tudományos alapossággal”, ám de annál fel- előtlenebbül felszámolták, ott a települések szerkezetében, a lakosság életvitelében erőteljes visszafejlődés mutatkozott. A közúti közlekedésre való áttérés pedig a jelenlegi gazdasági helyzetben végképp nem lehet alternatíva. Nemzetgazdaságunk kritikus állapotát mindenki ismeri. Ma aligha találni olyan szakmát, foglalkozási ágat, amely elégedett lenne a sorsával és nyugodtan tekintene a jövőjébe. Az egészségügy lázong. Oktatók és oktatottak egyaránt forronga- nak. A közalkalmazottak hábo- rognak. A mezőgazdaság és a bányászat kilátástalannak tekinti jt jövőjét. A legtöbb ágazat lényegében a leépülés irányába halad. Most a vasutasok hívták fel a figyelmet egy, a nemzetgazdaságot alapvetően meghatározó terület vészhelyzetére. Úgy tűnik kormányszinten is látják már a veszélyt. Mert az nem lehet véletlen, hogy személyesen Kupa Mihály pénzügyminiszter vette át az idáig kormánykoalíció egyes körei által igencsak lebecsült szakszervezetekkel való tárgyalás vezetését. Ennek ellenére eddig nem született megegyezés. Kétségtelen, hogy a tervbe vett kétnapos sztrájk óriási kárt okozna a gazdaságban és jelentős presztizscsökkenést. Viszont a MÁV összeomlása felbecsülhetetlen károk előidézője lenne. A tét tehát nem mindennapi! Nógrád megye lakossága és vezetése legelsőként fogta, illetve mérte fel a vidéki régiók közül, hogy mit veszíthetne a vasútüzem ellenőrizhetetlen leépülésével. Azóta minden szinten személyiségek, szervezetek, közösségek harcolnak egy egészséges kompromisszumért - az utasok, a fuvaroztatók, a nemzetgazdaság egésze, és természetesen a vasút és a vasutas- ság érdekében. G. Szűcs László Szűkebb pátriánk „nép- tánc-boszorkánykohányháján”, a salgótarjáni táncházban még az év utolsó hónapjára is készül meglepetés minden folklórkedvelő számára. Akár a Mikulás is hozhatná a szécsényi programot. December 6-án, 14 órakor veszi kezdetét a városi művelődési házban a megyei néptánc antológia. Szervezésében oroszlánrésze van a megyei közművelődési központnak, és a salgótarjáni táncháznak. Vendégegyüttes a jászberényi Jászság. Álig egy hétre rá a salgótarjáni Viganó gyermektáncegyüttes vendégszerepei Budapesten, az Erkel Színházban, itt rendezik meg az országos gyermek néptánc-antológiát, amelyre megyénkből a fenti csoport jutott be Szmo- lenszky Gábor Játékok és táncok Rimócról című koreográfiájával. Az előadásra december 12-én kerül sor. Folk hátán folk” 99 Egy nappal előbb, 11-én viszont a Nógrád táncegyüttes utazik Százhalombattára, az ottani Forrás táncosainak meghívására, ahol közös műsort láthat a nagyérdemű. E programról Salgótarján sem marad le, hisz ugyanez a produkció - amikor Nógrád látja vendégül a Forrást - december 21-én, este hat órai kezdettel a József Attila Művelődési Központ színpadán is bemutatásra kerül. Valamennyi műsör talpalá- való zenéjét a Düvő együttes szolgáltatja. A szólótáncosok közelmúltban rendezett területi versenyén Nógrád megyét „egy, csak egy legény” képviselte, nevezetesen Tóth Balázs, a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium tanulója, aki évek óta tagja a Nógrád táncegyüttesnek. Az országos szólótánc fesztiválra - ez már hagyomány -januárban kerül sor Békéscsabán, amelyre egyenes ágon - korábbi teljesítményük alapján - bejutott a megyéből - egyben a Nógrádiról - három táncos: Dénes Annamária, Gyebnár László és Szmolenszky Gábor. Januárban lesz még egy jelentős esemény, amelyen a „nógrádosok” is érdekeltek. Budapesten, a Kongresszusi Központban rendezik az országos felnőtt néptánc-antológiát, amelyre táncosaink Hájas Tibor együttesvezető Dél-alföldi táncok című koreográfiájával készülnek. (deák) Ösztöndíj - felhívás Az Európa Institut Budapest 3-6 hónapos ösztöndíjakat adományoz társadalomtudományokkal foglalkozó és egyetemi-főiskolai diplomával már rendelkező személyeknek. Az ösztöndíj célkitűzése, hogy európai látókörű fiatal értelmiség utánpótlását biztosítsa a társadalomtudományok területén. Huszonkettőtől harmincöt éves korig lehet jelentkezni magyar és külföldi továbbképzésre. A pályázathoz rövid önéletrajz és a kutatandó téma részletes leírása szükséges, valamint a jelölt legmagasabb iskolai végzettsége és ajánlás két korábbi professzortól. A pályázat szövegét német, angol, vagy francia nyelven kell benyújtani a következő címre: Európa Institut, H—1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 19-21. Elhunytak - valahol Oroszországban Az Üj Magyarország nyomán heti rendszerességgel közöljük az Oroszországban elhalálozott Nógrád megyeiek listáját. Nemcsak azok nevét (születési évét, helyszínét, lakóhelyét, rendfokozatát, a fogvatartás jellegét: hadifogoly, kényszer- munkás) adjuk közre, akik a jelenlegi Nógrád megyében éltek, hanem azokét is, akik a korabeli vagy a történelmi megyehatáron születtek. Amennyiben bárki hozzátartozóját véli egy név mögött felfedezni, forduljon a Magyar Vöröskereszt megyei szervezetéhez, ahol keresőlapot tölthet ki, s az MV Keresőszolgálata megpróbálja az adatokat azonosítani. Hosszúra nyúló eljárásra kell számítani. Verboc József 1912. Kösd (Nógrád m.), honvéd, 1945. 02. 10. hdf. Vida Sándor 1911. Csécse (?), honvéd, 1946. 08. 02. hdf. Vince Géza 1920. Szé- csényke, alhgy. 1945. 02. 08. hdf. Wiesinger György 1911. Szendehely, *, 1945. 08. 10. km. Zára Flórián 1923. Nóg- rádmegyer, honvéd, 1945. (?),(?)., hdf. Zára István 1924. Nógrád, tizedes, 1945. 01.26. hdf. Több mint ezer ifjú zenészt várnak Országos fesztivál lesz Salgótarjánban Nagyszabású kulturális esemény színhelye lesz a jövő év tavaszán Salgótarján. 1993. április 2-ától 4-éig a nógrádi megyeszékhelyen rendezik meg az ifjúsági zenekarok második országos fesztiválját mintegy 1300 magyar és külföldi gyermek részvételével. A fesztivál óhatatlanul Nógrád megyére, Salgótarjánra irányítja a zenei szakemberek de a szélesebb közvélemény figyelmét is. A rendezők szándékában áll, hogy a rendezvénnyel kivívják a résztvevők elismerését és a fesztivál a tömegkommunikációs eszközökön keresztül a megye és a város reklámhordozója is legyen. E cél érdekében a Zenélő ifjúságért alapítvány (OTP körzeti fiók Salgótarján 379-98075 751-5274-2) a Salgótarjánban és környékén élő vállalkozókhoz, magánszemélyekhez, az itt működő kft.-khez, betéti társaságokhoz, vállalatokhoz fordul, hogy a fenti csekkszámlaszámon nyújtandó anyagi támogatásukkal segítsék elő a salgótarjáni fesztivál minél sikeresebb megrendezését. Kályhagyűjtemény magánmúzeumban Öntöttvas kályhák magánmúzeumát tervezi Hajdúsámsonban Bárdi János, aki tizenöt éve gyűjt öntöttvas tárgyakat. A legjelentősebb kollekciója kétszázhúsz kályhát tartalmaz. Az ország legnagyobb kályhagyűjteményének gazdája tárolási gondokkal küzd, ezért várja a község segítségét. Képünkön gondos kézi munkával állítja helyre az ódon kályhákat. MTI Fotó Lobognak tiszta gyertyalángok Advent, igen, advent van immár. A zöldkoszorúk négy gyertyája közül vasárnap meggyújtották az elsőt, melynek gyönge melege, fénye a mindent beborító magasságos ég alatt száll fel a végtelen ragyogás felé, s üzen a megváltóért, hirdeti Krisztus visszatértét. Ó, azok a régi-régi hajnalok! Friss hó fedi az apró, alvó falvakat. Más nem is világít, ennek derengésében nyílnak meg a kapuk, fekete vállkendős asszonyok, ünnepnek öltözött komoly férfiak indulnak el a templomba, ahol most misére csendítenek. Fényesek, szépek a csizmák, minden lépéssel közelebb az imádságos ház, a lelket emelő hajnali megtisztulás. Jöjj vissza, Krisztusunk! Várunk s gondolunk a messzi Északra, a mindent ellepő tiszta hó világára, barna faházak meseszépségére, csendjükre, békéjükre, tiszta levegőjükre, és ablakaikban a zöld koszorúkon a gyertyák lángjaira. Szebbek és jobbak ilyenkor az emberek is. A szent várakozás heteiben mind akik ehelyt, a mi kis honunkban hisznek Jézus visszatértében, mintha őszintébbek és igazabbak, egymáshoz türelmesebbek lennének. Hitében annak, hogy Jézus visszatér, s az igazságnak végtelen világa jön el. Csengettyűszó hallik itt is, ott is. Az égő gyertyák illata mint tömjén tölti be a templomokat. Csendülnek gyönyörűszép énekek, szívünkbe katarzis költözik. S feledve sok búnkat, bajunkat, fel a végtelenbe, az örök mindenség felé tekintünk s készek vagyunk köszöntni az Ő visszatértét. Advent van. Hozsánna, hozsánna néked Krisztusunk! Kun-Kő Tibor Váljék látható erővé a békevágy! A második világháború befejezése óta, 1945. május 9-étől napjainkig huszonegy millió ember halt meg fegyveres harcban. . . A hosszú béke korszakában. .. Különböző ürügyekkel kirobbantott, feltupírozott háborúkban, háborúéskákban 21 millió ember életét oltották ki fegyverek, így bizonyos, hogy a századvég történetének mérlegelésekor: aligha nyerőszám a „21 ”. Gondoljuk meg: ezeket a bűnöket már a civilizált, űr- utazó, űrkapcsolatokra ' készülő, müveit ember követte el, s megint más civilizált emberek milliói nem tudták megakadályozni a pusztítást, az őrületek kiterjedését. . . Most 1992 decemberének első napjaiban mindezeket új tények teszik még abszurdabbá: Boszniában immár 120.000 áldozata van a háborúnak, s a halottak között 13 ezer gyermek! Több mint 130 ezer ember sebesült meg, és közöttük 33 ezer kisgyerek! Ezek az áldozatok, ezek a sebesültek, pusztítások még alig számítódtak bele a 21 milliós névsorba, hiszen az iszo.- nyatos statisztikai összállítás adatait 1992. januárjáig lezárták. S nincs a 21 millió között az a tadzsikisztáni 800 áldozat sem, akiket a közelmúltban mészároltak le egy menekülttáborban, és nincs közöttük az a néhányszáz Szomáliái állam-, polgár se, akiket az éhhalál küszöbén gyilkoltak le az élelmiszersegélyszállítmányok elra- bolásával politizáló gerillák. S mikor kell végre felébrednünk? Nekünk mikor kell tenni végre valamit, túl a szörnyülködéseken? Azon túl, hogy krokodilkönnyekkel nekikeseredünk, s a 21 millió áldozat emléke miatt még azt is kinyögjük: szinte hihetetlen . .. Tessék mondani: annyira megcsömör- löttünk az elmúlt évtizedek álságos, hazug „békeharcától”, hogy már elképzelhetetlenné vált bármiféle tisztességes, komoly mozgalom a béke érdekében? Már lehetetlen vállalkozás: szervezetten, egységesen szót emelni a békességért, a humánum felülkerekedéséért? Nem lehetne végre a fegyverek eladásának árnyékában működtetett „békeharcot’’ végre csak történelmi ügyként a történészekre bízni? S a többiek pedig nyugodtan, felelősséggel megszólaltathatnánk a magunk, s a megszülető gyermekeink nyugodt jövőjéért?! Szabad-e még ma is áltatnunk magunkat a régi ringató hazugsággal: uraim, vannak kisebb, nagyobb problémák, de végül is itt senki nem akarja elsüllyeszteni a hajót. . . Majdcsak akad valami racionális megoldás!? Lehet nyugodtan csendben várni, amikor a vak is látja, hogy egész térségekben felülkerekedik a kollektív lezüllés, s már-már univerzális méreteket ölt az irracionalitás?! Ilyen helyzetekben igenis komoly összefogásai ki kell mutatnunk egy erős békeakaratot, egy határozott akarat-kifejezést. Az is nagyszerű mozzanat, ha elindul egy aláírást gyűjtő mozgalom valahonnan egy gyermekkórházból: „Tégy a gyűlölet ellen!’’ Nagyszerű lépés! De igen sok határozott lépés kell, hogy látható erővé, figyelmeztetéssé váljon az állampolgárok közös fellépése a békéért, a békességért. Béke-erővé, amellyel számolni kell! Amelyet nem tud kisajátítani egyetlen politikai párt se. Huszonegy millió elesett ember emléke nevében meg kel! szólalni, az élők, reménykedők nevében ki kell nyilvánítani: uraim, elég volt! Elég, hogy újra meg újra berendezkednek a rivalizálásra épülő politizálásra . . . Itt az ideje berendezkedni a békességre, a harmónia őszinte akarására . . . Erdős István