Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-22 / 301. szám

2 KÜLFÖLD 1992. december 22., kedd Nukleáris szakértők a rács mögött Észak-koreai szolgálatba sze­gődött orosz nukleáris szakértő­ket tartóztattak le Moszkva egyik közelebbről meg nem nevezett repülőterén. Az eset december 6-án történt, de az erről szóló in­formáció csak most, a The Sun­day Times hasábjain jelent meg. A harminchat szakértő a már fel­szállni készülő repülőgépen tar­tózkodott, amikor a gépet külön­leges osztagosok rohamozták meg. A havi 1500-3000 dollá­rért „elszegődött” szakértőket őrizetbe vették. A lap szerint Bo­risz Jelcin orosz elnök a múlt hó­napban közölte, hogy Moszkva leállít minden katonai segélyt Észak-Koreának. Elengedik a vörös khmerek túszaikat A vörös khmerek vezetői meg­parancsolták az ENSZ-katoná- kat fogva tartó gerilláknak, hogy haladéktalanul engedjék szaba­don túszaikat. Ezt Khieu Samp- han közölte Norodom Szihanuk herceggel, aki előzőleg szemé­lyesen szólította fel a fegyverese­ket foglyaik elengedésére. Idő­közben egy vörös khmer tábor­nok és egy ENSZ-illetékes abba a körzetbe repült, ahol a túszejtés történt, hogy személyesen intéz­kedjen a tizenegy legutóbb fog­lyul ejtett ENSZ-katona szaba­don bocsátásáról. Folyamatosság az orosz kormányban Az orosz elnök és kormányfő­je a hét végén többórás tárgyalás után megegyezett, hogy a követ­kező minisztertanács megőrzi az előző alapvető szerkezeti eleme­it, és személyi összetételében is a Jegor Gajdar vezette kabinetre fog épülni. Az elnöki szóvivőre hivatkozó közlés szerint Borisz Jelcin és Viktor Csernomirgyin egyetértett a folyamatosság meg­őrzésének fontosságával és az új kormány reformok iránti elköte­lezettségének kimondásával. A Cl A manipulálta a tájékoztatást Az amerikai titkosszolgálat igyekezett manipulálni a tájé­koztatást a II. János Pál pápa el­leni merényletről, hogy a felelős­séget a Szovjetunióra és szövet­ségeseire háríthassa — ezt a CIA egy magas rangú volt vezetője, Melvin Goodman állította egy olasz katolikus folyóiratban. Azt mondta: biztos benne, hogy a CIA-tól függetlenül az olasz tit­kosszolgálat szintén játszani pró­bált a bizonyítékokkal, amelye­ket a per anyagához összesze­dett. II. János Pál ellen 1981. má­jus 13-án, a Szent Péter téren kö­vette el a merényletet Ali Agca fanatikus török terrorista. Nyolcszázmillió éhező világa Atom helyett a szegénység fenyegeti a békét Abból az összegből, amennyi­be egy géppisztolyhoz való töl- ténytár kerül, meg lehetne mente­ni egy gyermek szeme világát. S Földünkön ma 560 ezer kiskorút fenyeget a veszély, hogy az A-vi­tamin krónikus hiánya miatt megvakul. Milliók, elsősorban újszülöttek szenvednek agykáro­sodást jódhiány miatt, pedig elv­ben elegendő jódtartalmú táplá­lék és folyadék állna rendelke­zésre. A fejlődő világban csak az anyatej ígérkezik biztosnak, ak­kor tudják kiküszöbölni a fertő­zött víz és élelem fogyasztásának kockázatát, ha a csecsemő leg­alább hét hónapos koráig anyate­jet kap. Ám ahhoz, hogy az asz- szonyok szoptatni tudják kicsi­nyeiket, maguknak is enniök kell: a képernyőkön sajnos any- nyiszor látott, csontváz sovány- ságú nők, leapadt emlőikkel erre nem képesek. Az ENSZ Élelmezési (FAO) és Egészségügyi Világszervezete (WFIO) a minap hétnapos kon­ferenciát szervezett Rómában — a megnyitó ülésen II. János Pál pápa is felszólalt —, s a szó köz­vetlen értelmében azt tűzte napi­rendre: miből élünk, vagy inkább miből élhetnénk. A kidolgozott negyvenhat pontos program a legfontosabb tennivalókat fog­lalja össze, valamint részletezi, milyen közremőködést várnak ebben a fejlett országoktól. Edo­uard Sanuma, a FAO főigazgató­ja azt tartja elsődleges feladat­nak, hogy megfelelő segítséggel magukban a harmadik világ or­szágaiban csökkentsék a terhe­ket, hogy azok mindenki számá­ra elviselhetők maradjanak, és ne kerüljön veszélybe a társadal­mi béke sem. Piacgazdaságról lévén szó, meg kellett azonban teremteni a vállalkozói szabadságot is. Az el­ső lépés az volt, hogy megszaba­dították a kis- és nagyvállalkozó­kat a nemzeti-szocialista hadi- gazdaság béklyóitól, és feloldot­ták a versenykorlátokat. Az erre vonatkozó 1957-es törvényt a gazdaság alkotmányaként kezel­ték és kezelik mind a mai napig. Minden túlzás nélkül a német gazdaság Magna Chartájának tartja a közgazdász-világ. A gyakorlatban azonban ki­derült, hogy könnyebb a gazda­ság dinamikus erőit a vállalkozói szabadság révén aktivitásra késztetni, mint azoknak utólag rendezett mozgási pályát szabni. Erhard professzor — a szociális piacgazdasági miniszter és kan­cellár — mindezt felismerve megpróbálta elérni, hogy ne csak a gazdaság, hanem az egész tár­sadalom a korábbinál nagyobb szervezettséggel működjön. A „német gazdasági csoda” minden eredménye és sikere egyben újabb próbatételt szült, újabb kihívásokat teremtett. Mindjárt az egyik legnagyobb próbatétel a világpiaci beillesz­kedés volt: meg kellett birkózni a fellendüléssel járó inflációs nyo­mással, miközben a belső növe­kedés energiái éppen elfogyóban voltak. De a német gazdaság vá­laszt talált a problémára. Bácskai Tamás Jó tanácsok a NATO-nak A NATO-nak formális garan­ciát kellene adnia a Közép- és Kelet-Európábán, illetve a Bal­kánon fennálló határok fenntar­tásához — írja az ismert amerikai kommentátor, William Pf aff. Az International Herald Tri­bune hétvégi számában buda­pesti keltezéssel megjelent cik­kében sürgeti, hogy az atlanti szövetség „biztosítsa a határokat mindenfajta agresszió és bármi­féle olyan változás ellen, amely nem az érdekelt felek között lét­rejött és az ENSZ által jóváha­gyott megállapodáson alapul”. Az amerikai kommentátor szerint az ilyen garanciával egy­részt meg lehetne akadályozni a volt Jugoszlávia területén dúló háborúk továbbterjedését, más­részt befolyásolni lehetne a tér­ségben levő nemzeti kisebbségek és kormányaik magatartását és felfogását. Dél-koreai elnökválasztás A demokrácia gyökere? Kim Jung Szám, a kormányon levő Demokratikus Liberális Pártjelöltje veszi át a hatalmat Ro Te Vu államfőtől, amikor an­nak februárban lejár ötéves meg­bízatása. Kim Jung Szám, a vala­mikori ellenzéki politikus, a várt­nál biztosabban nyerte me| a pénteken rendezett választáso­kat, a szavazatok több mint 40 százalékához jutott. Ő lesz há­rom évtized után az ország első olyan államfője, akit sohasem fűztek szoros kapcsolatok a ka­tonai rendszerhez. A „stabilitás megőrzése mel­letti változásokat” ígérő Kim győzött a radikális intézményi reformokat hirdető ellenzéki je­lölttel, Kim De Dzsunggal és a Hyundai konszern volt elnöké­vel szemben. Kim De Dzsung el­ismerte vereségét, és bejelentette visszavonulási szándékát. A voksok 85 százalékának megszámlálása után Kim Jung Szám a szavazatok mintegy 42 százalékát, Kim De Dzsung 35 százalékát szerezte meg, és tőlük messze lemaradva végzett a har­madik helyen Csang Dzsu Jane 17 százalék körüli eredménnyel Az előzetes jóslatokban az szere­pelt, hogy a Hyundai volt vezető­jének csatasorba állása szavaza­tok sokaságát terelheti át a kor­mánypárti Kimtől, az ellenzéki Kim felé, ez azonban nem követ­kezett be.) A politikai megfigyelők nem is a jelöltek közötti különbsége­ket, hanem azt hangsúlyozzák a mostani elnökválasztás kapcsán, hogy az fordulópontot jelent a demokrácia kiteljesedése szem­pontjából. — A demokratikus úton meg­választott, civil múlttal rendelke­ző elnök hatalomra kerülésével még mélyebb gyökereket ereszt­het a dél-koreai demokrácia — értékelte az eredményt szomba­ton a japán külügyminisztérium egyik illetékese. A The Economist elemzése A kelet-európai gazdaságokról Egyesek megkockáztatják azt a megállapítást, hogy Kelet-Eu- rópában megkezdődött a gazda­sági kilábalás. Lengyelország­ban, Magyarországon és Cseh­szlovákiában már nem csökken az ipari termelés. Romániában, Bulgáriában és Albániában még recesszió van, de ezeket az orszá­gokat is olyan emberek vezetik, akik reformerek módjára beszél­nek. Az egész térségben lehetet­len a visszatérés a tervgazdaság­hoz. Hacsak nem terjed tovább a balkáni háború, veszélyes társa­dalmi nyugtalanságra nincs kilá­tás — írta minap megjelent szá­mában a The Economist című brit gazdasági hetilap. A „kapitalista munka hőse” kitüntető cím az idén Csehszlo­vákiát illeti. A politikai nyomá­sok és a vártnál kisebb adóbevé­telek miatt Lengyelországban és Magyarországon csökkent a színvonal, idei költségvetési hiá­nyaik a GDP 7-8 százaléka körül vannak, az infláció 20 százalékos Magyarországon és 40 százalé­kos Lengyelországban. Az IMF mindkét országnak felfüggesz­tette a hitelt, de a reform nincs veszélyben, a gazdasági növeke­dés pedig növelheti a jövedelme­ket. Magyarország ipari termelé­se 1990 óta először javul — írta a The Economist. Kelet-Európábán egy éve még kevesen jósolták volna meg, mi­lyen nagy része származik most a gazdasági növekedésnek a ma­gáncégek teljesítményéből. Ezek állították meg a visszaesést Len­gyelországban, miattuk növek­szik gyorsan Magyarország ke­reskedelme a Nyugattal, és ezek szívják fel a munkanélkülieket Csehszlovákiában. Magyaror­szág a többieknél korábban kezdte a privatizálást, 2000 álla­mi cégből eddig mintegy 200-at adott el, 160-at külföldieknek. Miközben csökken a külföldi ér­deklődés, a magyarok és a len­gyelek is tömeges privatizálást terveznek, ingyen adva egyes na­gyobb vállalatok részvényeit — nja a lap. Magyarországon és Csehszlo­vákiában nem a külföldi segély, hanem a beruházás a döntő. A külföldi cégek 1991-ben 1,46 milliárd dollárt fektettek be Ma­gyarországon. Az idén csökkent az ütem, 1,08 milliárd dollár ér­kezett szeptemberig, mégis a ve­gyes vállalatok adják az idén 1 milliárd dollárra vart magyar ke­reskedelmi többlet nagy részét. Csehszlovákiában szeptemberig 1,7 milliárd dollár külföldi tőkét fektettek be az idén, igaz, ennek 90 százaléka Csehországba ju­tott. Káros, hogy a térség fő ex­portcikkeire — a mezőgazdasági termékekre, textilre, acélra — még mindig szigorú kvóták és vámok vonatkoznak az EK-ban. AIDS-es majmoknak Kísérleti szérum éppen olyan erőteljesen reagált, mint az első oltásra. Ezzel párhu­zamosan SIV-vírussal oltottak be 12 másik majmot, amelyek nem kaptak a védő szérumból, és valamennyi elpusztult. A kísérletet végző csoport ve­zetője, Ronald Desrosiers el­mondta, hogy az alkalmazott el­járás ugyanaz, mint a jjyermek- bénulás és más fertőző betegsé­gek elleni vakcinánál, de gyöke­resen eltér attól a módszertől, amelyet jelenleg az embereken végzett ÁIDS-oltóanyag előállí­tásánál használnak. A kutatócsoport egyik tagja, dr. Alan Shultz szerint a SlV- vakcinával elért eredményt nem lehet azonnal hasznosítani az AIDS-ellenes oltóanyag előállí­tásánál, de fontos mérföldkő le­het a hozzá vezető úton. A Harvard Egyetem tudósai a hét végén közöltek, hogy sikerült olyan szérumot elődllítaniok, amely eddig a leghatásosabb és a leghosszabb ideig tartó védettsé­get biztosította majmok SIV(Si­mian Immunodeficiency Vírus) megbetegedésével (az AIDS-hez hasonló betegség majmoknál) szemben. Ezek szerint négy rhesus maj­mot beoltottak élő, de genetikai­lag megváltoztatott SIV-vírussal. Három évvel azt követően, hogy a szérumot megkapták, és több mint nyolc hónappal azután, hogy beoltották őket meg nem változtatott SIV-vírussal, a négy majom életben van, és a jelek szerint egészséges. Mi több, a SIV-vírussal történő beoltást há­rom évre rá megismételték, de a négy majom immunrendszere Sikertelen hazatérés Sikertelenül próbált hazatérni 44 boszniai állampolgár vasár­nap. Mint a Határőrség helyettes szóvivője, Kőműves József el­mondta: a menekültek a Dráva gyorsvonaton indultak haza, ám a murakeresztúri vasúti határát­kelőnél a horvát határőrök le­szállították őket a vonatról, mert nem rendelkeztek horvát vízum­mal. A bosnyák menekülteket ezt követően a magyar hatósá­§ ok a nagyatádi menekülttábor­án helyezték el. Ugyancsak határőrségi hír: a magyar illetékesek arra kérték a román határőrség vezetőit, hogy a karácsonyi ünnepek alatt nyis­sák meg a méhkeréki és a batto- nyai átkelőt. (MTI) A szélsőséges erők előretörése, a jogi bizonytalanság közepette az er­délyi magyarság ostromhangulatban él, és a helyzet rendkívül veszé­lyes. A Helsinki Watch a jogsértések kivizsgálását, az oktatásügy ren­dezését és kisebbségi kormányhivatal felállítását javasolja majd a ro­mán kormánynak — erről nyilatkozott Holly Cartner, a New York-i Emberi Jogi Központ vezető jogtanácsosa az MTI tudósítójának. Ostromhangulatban az erdélyi magyarság kiüthető bölcsnek. Néha nem kellene mást tennie, mint kije­lenteni, hogy nem ért ugyan egyet bizonyos magyar igények­kel, de kész azokat megvitatni. Az őszinte szó, a párbeszéd kere­sése helyett azonban a vezetés a szélsőségesek felé fordul, nem­csak a magyarok, a többi kisebb­ség esetében is. Súlyosbító ténye­ző a jogi helyzet rendezetlensége. Az igazságügy-minisztérium ar­ra hivatkozik, hogy jó szándéka ellenére nem avatkozhat az ügyészek, a bírák munkájába, akik közül igen sokan a régi rendszerből maradtak a helyü­kön — mondta. A Helsinki Watch 1993 elején teszi közzé Holly Cartner tapasz­talatain alapuló új jelentését és ajánlásait a román kormánynak. Javasolni fogják, hogy vizsgálják felül az igazságszolgáltatás jog­sértő döntéseit, köztük a maros­vásárhelyi ítéleteket, amelyek­ben csak magyarokat és cigányo­kat marasztaltak el. Ugyancsak javasolni fogják szilárd jogi kere­tek megteremtését a közoktatás­ban. A szervezet kezdeményezni fogja: állítsanak fel Romániában kormányszintű kisebbségi hiva­talt, ahol a szétforgácsolt hatás­körök egy helyre kerülnek, és ahol a nemzetközi normáknak megfelelő jogi alapokon tudnak foglalkozni a kérdésekkel. Cartner először 1981-ben, Fulbright-ösztöndijasként dol­gozott Romániában; 1989 óta a világhírű Helsinki Watch mun­katársaként rendszeresen tölt hosszú időszakokat az ország­ban, amelynek nyelvét is elsajátí­totta. Munkája nyomán készül­tek alapvető, tárgyilagos tanul­mányok a temesvári és a maros­vásárhelyi eseményekről, a ro­mániai magyarság és a cigányság helyzetéről Az ügyvédnő a na­pokban tért vissza legutóbbi ta- nulmányútjáról, amelyen ismét a magyar kisebbség helyzetét vizs­gálta. Találkozott a román kor­mány illetékes államtitkáraival, a bukaresti amerikai és a magyar nagykövettel, a politikai pártok, köztük az RMDSZ vezetőivel. — Tapasztalataim szerint a magyarság, amely oly lelkesen fogadta az 1989-es forradalmat, becsapottnak érzi magát. 1990 elején még mind ők, mind a ki­sebbségi jogokkal rokonszenve­ző románok alapvető változá­sokban bíztak. Talán naívság is volt gyorsan nagy változásokat remélni. A remények helyébe most a kiábrándultság és a bi­zonytalanság érzése lépett: ezt tapasztaltam Tirgu Muresben (Marosvásárhelyen), Mures (Maros) megyeben, a Székely- földön. A félelem nem alaptalan, hiszen mértéktelenül megnőtt a magyarokkal szembeni ellensé­ges, szélsőséges román naciona­lizmus, és külön aggasztó, hogy ezek az erők óriási teret kapnak a tévében is, amit ugyancsak a ki­sebbségek elleni támadásokra használnak fel. Az elkeseredett magyarok ostromhangulatban vannak, és ebben a légkörben ők is egyre drámaibb igényekkel lépnek fel, amelyekkel még az őket addig támogató, mérsékelt románok sem érthetnek egyet. így a válság eszkalálódik, és újabb összecsapások lehetősége alakul ki — mondotta. A tárgyilagosságáról ismert jogász, aki például marosvásár­helyi jelentésében azt írta, hogy a történtekért mindkét oldal fe­lelős, kijelentette: a központi kor­mány helyenként tett lépéseket a magyar sérelmek orvoslására, de a nacionalista hangulatok e tö­rekvéseket fékezik. — Az Iliescu- kormány éppenséggel nem te­A Nassaui Paktum Anglia „független függése” Harminc évvel ezelőtt, 1962. december 21-én született a „Nassaui Paktum”, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia egyezsége a szi­getország atomfegyverkezésének jövőjéről. Az 1962 őszi karibi válság után az Egyesült Államok feszesebbre fogta az atlanti atom­gyeplőt, és Washington ismét rögzíttetni akarta: a NATO-ban az ő kizárólagos joga az indítőgoinb használata, de a költségeknek ugyanúgy meg kell osztaniuk a tömb tagállamai között, mint a lehe­tőleg minél nagyobb területen széttelepített atomtámaszpontok­nak. A kelet-angliai légibázisokat már egy 1948-as — nyilvános­ságra soha nem hozott — megál­lapodás alapján használhatta az amerikai légierő hadászati kiren­deltsége, s csak 1952. január 9-i washingtoni látogatásakor sike­rült Churchill brit miniszterel­nöknek egy olyan hozzájárulást kicsikarnia Truman elnöktől, hogy a keleti bevetésre induló amerikai atombombázók a két kormány közös döntése alapján emelkedjenek a levegőbe. 1958. február 22-én Anglia közepes hatótávolságú amerikai ballisztikus rakétákat kapott. Robbanótölteteik amerikai fel­ügyelet és ellenőrzés alatt ma­radtak, a rakéták brit kezelősze­mélyzetét az Egyesült Államok­ban képezték ki. Ezeket a raké­tákat is csak közös megegyezés­sel lehetett indítani. Harold Macmillan brit mi­niszterelnök 1960. november 1-jén tudatta az angol alsóház­zal, hogy az Egyesült Államok a Polaris rakétákkal felszerelt atomhajtóműves tengeralattjá­rók hadrendbe állításával elret­tentő erejét egy új, lényeges és rugalmas elemmel gyarapította. Mindjárt fel is ajánlotta támasz­pontul a Clyde torkolatában levő Holy Loch-ot azzal, hogy az őr- járatozó amerikai hadászati ten­geralattjárók portyáit összehan­golják a brit flotta hasonló, vala­mint tengeralattjáró-elhárító te­vékenységével. John E Kennedy amerikai el­nök és Harold Macmillan brit kormányfő 1962. december 18- 21-én több miniszterük társasá­gában megbeszéléssorozatot tar­tott a brit birtokban levő Baha- ma-sziset fővárosában, Nassau- ban. Áttekintették a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatokat, a kubai válság utáni helyzetet, a kí­nai-indiai natárviszáíy fejlemé­nyeit, de a fő megállapodás atomügyben született: az Egye­sült Államok „folyamatos ala­pon” Polaris rakétákat bocsát Nagy-Britannia rendelkezésére (atom-robbanótöltet nélkül), mihelyt utóbbi a megfelelő ten­geralattjárókat megépíti. A szükséges robbanótölteteket ugyancsak a brit fél állítja elő. Az amerikai Polaris rakétákat 20-30 méteres mélységben ma­ximum ötcsomós sebességgel ha­ladó tengeralattjáróról való indí­tásra fejlesztették ki 0,6-1,0 megatonnás hatóerejű robbanó­töltettel. Az A-1, A-2, A-3 válto­zat hatótávolsága 2200-4600 ki­lométer között, sebessége a hangsebesség 10-15-szöröse kö­zött, induló tömege 12-16 tonna között mozgott. Az indító, 5900-7000 tonnás vízkiszorítású tengeralattjárók hónapokat tölt­hettek a víz alatt anélkül, hogy a tenger felszínére kellett volna emelkedniök. Nassauban Kennedy súlyos csapást mért az angol „ónálló el- rettentési” igényekre. Angliától megtagadták a korábban meg­ígért „levegő-föld” osztályú amerikai Skybolt rakétákat, amelyeket az angol hadászati bombázókról szerettek volna in­dítani. E kétezer kilométeres ha­tótávolságú repülőgép-fedélzeti atomraketák nélkül a brit „V” bombázók elvesztették jelentő­ségüket, mert semmi esélyük nem volt arra, hogy áthatoljanak a Varsói Szerződés légvédelmén. Nassauban tehát Macmillan olyan „karácsonyi ajándékot” kapott, amellyel nemigen dicse­kedhetett. Igaz, az amerikaiak arra hivatkoztak, hogy „célsze­rűségi okokból” leállítják a Skybolt-programot. Az egyesített, vagy „többol­dalú” NÁTO-atomhaderő létre­hozásának terve szerint egy köz­vetlen atlanti parancsnokság alatt álló, hadászati légierőből) kereskedelmi hajóknak álcázott felszíni egységekből és Polaris tengeralattjárókból összetevődő alakulatot az Egyesült Államok és Nagy-Britannia, a felszíni ha­dihajókat a NATO-közösség ad­ta volna. A második terv „szövetségkö­zi nukleáris erők” létrehozását célozta amerikai Polaris-tenger- alattjárókkal, brit hadászati bombázókkal, francia, nyugat­német, olasz, kanadai, belga, holland, görög és török harcá­szati repülőgépekkel. Az angol hadászati bombázókat brit atomeszközökkel, a harcászati- gép-állományt amerikai ellenőr- zésű atomfegyverekkel tervezték ellátni. A NATO-tanács 1963. májusi ottawai ülésszakán lényegében a második változatot hagyta jóvá, amit szovjet részről a nyugatné­met atomambícióknak tett en­gedményként értékeltek. Nassau egy időre mindenképpen meg­erősítette az Egyesült Államok atomrendelkezesi monopóliu­mát a NATO atomhatalmai kö­zött, de Anglia megalázásáért néhány év múlva Franciaország törlesztett. Pirityi Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom