Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-15 / 295. szám

KÜLFÖLD 1992. december 15., kedd Templomosok Ausztriában Egy éve már, hogy Ausztriá­ban ismét priorátusa van a Templomos Lovagrendnek (Or- do Militiae Crucis Templi), amely a keresztes hadjáratok idején alakult. A lovagrend ausztriai elöljárója, Hartwig Sip- pel salzburgi iparos közölte, hogy szombaton hivatalosan is felavatták a rend bécsi központ­ját is. A Templomos Lovagrend tag­jai gyakorló keresztények, akik a gazdaságban, a tudományok te­rületén, a politikában, az egyhá­zakban tevékenykednek, vagy szabad foglalkozásúak — közöl­te Sippel. A 800 éves lovagrend hagyományainak ökumenikus szdlemben történő ápolása ép­pen úgy feladataik közé tartozik, mint a türelmetlenség és a totali­tarizmus elleni harc. A rend nem képvisel pártpolitikai érdekeket, és elsősorban a karitatív tevé­kenység terén óhajt az egyházak segítségére lenni. Libanonban, jelenlegi fő mű­ködési területükön a templomos lovagok 1993-ban védnökséget vállalnak árva gyermekek fölött. A Templomos Lovagrendet 1119-ben Hugo van Payens ala­pította a jeruzsálemi zarándokok védelmére, elsőnek a három nagy keresztény lovagrend kö­zük A rend első szabályzatát cla- irvaux-i Szent Bernát állította össze. 1128-ban kapta meg a Templomos Lovagrend a Katoli­kus Egyház elismerését, s utána nagy fejlődésnek indult. 1312- ben azonban Szép (IV.) Fülöp francia király nyomására az Avignonban székelő V. Kelemen pápa feloszlatta a rendet. Öltözetüket tekintve a temp­lomos lovagok abban különböz­nek a máltai lovagoktól, hogy — a ciszterci rend megalapítójától, clairvaux-i Szent Bernattól köl­csönözve — fehér köpenyt visel­nek, rajta a nyolcágú vörös ke­reszttel. Kérdőjelek Japánnal könnyű? A japán kormányfő „a re­ménység csillagának” nevezte Magyarországot Jeszenszky kül­ügyminiszter előtt. Csak udvari­asságból tette vajon? Bizonyára szerepet játszott benne a tavol- keleti sikerország páratlanul hí­res előzékenysége, az viszont kézzelfogható' ígéretnek tekint­hető — immár a japán külügymi­niszter megfogalmazásában —, hogy Tokio a jövőben „minden módón támogatja a magyar erő­feszítéseket” a demokrácia meg­szilárdítására és a gazdaság fej­lesztésére. Mire számíthatunk akkor? Például arra, hogy Japán új hitel­konstrukciós programot kínál környezetvédelmi célokra. To­vábbra is magyar gyógyszerszál­lításokat várnak ahhoz a japán programhoz, amely a FÁK or­szágainak megsegítését szolgál­ja. Közben vizsgálják a vízum- kényszer eltörlésének lehetősé­gét, ami egyrészt a hozzánk láto­gató japan turisták számának növelésével kecsegtet, másrészt példává válhat más ázsiai orszá­gok számára. S minden jel szerint eppen Japánban tudjak igazán értékelni azt a magyar gesztust, hogy elsőnek őket hívtuk meg az 1996-os Expóra. De csak ennyi a Tokióból ne­künk címzett üzenet? A külügy­miniszteri látogatás alatt azért az is elhangzott, hogy Budapest használja ki a már meglévő lehe­tőségeket: így a két éve felaján­lott 500 millió dolláros hitelt, s azt az újabb 100 millió dollárt, amit kis- és középvállalatok tá­mogatására kínáltak. Közölték azt is: tanulmányozni fogják a Suzuki magyarországi működé­sét, hogy ebből vonjanak le kö­vetkeztetéseket további befekte­tésekre vonatkozóan. Könnyű tehát Japánnal? Jó, hogy nyitott sebek nem mérgezik a viszonyt. Gond viszont a két ország műszaki fejlettsége kö­zötti nagy távolság, így nehéz olyan magyar árukat találni, amelyekre náluk valóban szük­ség van. De előny nekünk, hogy Japán szívesen látja Magyaror­szágot olyan kapunak, amelyen át gazdaságosan tud továbbjutni a Közös Piac Európájába. A ja­pánok udvariasak, de legalább annyira céltudatosak is. Kapcso­lataink jövőjének ezért az a kul­csa, hogy tudjuk-e a magunk szá­mára hasznosítani valamennyi jó tulajdonságukat. (FEB) ítéletidő a VSA-ban Legkevesebb 17 személy vesztette életét az Egyesült Államok északkeleti részén a hét végén pusztított ítéletidő következtében. Az AFP a leg­frissebb hivatalos jelentésekra hivatkozó beszámo­lója szerint az áldozatok többsége beszakadó tetők alatt lelte halálát, mások autóbalesetekben hunytak el, vagy megfulladtak. Az érintett államokban — New Jersey-ben, Pennsylvaniában, Connecticutban és Massachu- settsben — az élet többé-kevésbé már visszatért a normális kerékvágásba, bár néhány településen még nem állt helyre az áramszolgáltatás, és számos területet még hó bont, miután az elmúlt két napban több mint 120 cm csapadék hullott. A szakértők egyelőre még nem mérték fel a máris igen jelentősnek ígérkező anyagi károk nagyságát. Rövidesen megszületik a START-2 Lehetséges, hogy még a Bush- adminisztráció hivatali ideje alatt megszületik a hadászati fegyverzetek csökkentéséről szóló START-2 szerződés — kö­zölte egybehangzóan vasárnap közös sajtóértekezletén az orosz és az amerikai külügyminiszter. Andrej Kozirev es Lawrence Eagleburger a stockholmi orosz nagykövetségen megtartott, a ter­vezettnél jóval hosszabbra nyúlt találkozó után tájékoztatta az új­ságírókat. A házigazda Kozirev megfogalmazása szerint a megbe­szélés célja az volt, hogy jogi szer­ződéssé formálják azt a keretme­gállapodást, amelyet Bush és Jel­cin ért el a nyáron a hadászati fegyverzetek csökkentéséről. Az orosz külügyminiszter szerint a lé­nyeget illetően változatlan az egyetértés, nem merültek fel poli­tikai problémák, de még vannak megoldásra váró technikai és gaz­dasági kérdések. Mindkét kül­ügyminiszter külön kiemelte, hogy a találkozó légköre rendkí- vüfjó volt, és Eagleburger külön is hangsúlyozta, hogy nem került sor vitára. Mindkét részről javas­latok hangzottak el, amelyeket is­mertetnek kormányaikkal, s a kö­zeli napokban Stockholmban, majd a hét végén az Észak-atlanti Együttműködési Tanács brüsszeli ülésén visszatérnek rájuk. Tűzszünet Szomáliában Ali Mahdi Mohamed, Szomá­lia ideiglenes államfője vasárnap este betiltotta a fegyverviselést Mogadisuban, és azonnali tűz­szünetben állapodott meg riváli­sával, Mohamed Farah Aidid tá­bornokkal. A DPA jelentése szerint a po­litikus ezenkívül utasította a kor­mánycsapatokat, hogy újabb pa­rancsig maradjanak kaszárnyá­ikban. A rendeletek azonnali ha­tállyal érvénybe léptek. Az egy­mással szemben álló vezetők ta­lálkozója érdekében Robert Oakley, amerikai nagykövet közvetített. Ugyancsak vasárnap elindult Szomáliába az első szaud-arábiai katonai alakulat. A Reuter jelen­tése nem közölte, hány katoná­ról van szó. Jelcin kongresszusi pókeije Borisz Jelcin, mint már annyi­szor viharos pályafutása során, ismét bebizonyította: kemény fából faragták, és nem hagyja magát egykönnyen sarokba szo­rítani, sót — akár egy igazi pó- keijátékos — gyenge lappal is ké­pes elvinni a bankot. Á népkép­viselők kongresszusán az orosz elnöknek ügyes kompromisz- szummal sikerült ugyanis elér­nie: tartsanak népszavazást az alkotmánymódosításról, amely a jövőben véget vethet a törvény­hozói és végrehajtói hatalom kö­zötti terméketlen hatalmi harc­nak. Más szóval, letisztulhatnak a hatalmi viszonyok és jogkörök, ami elengedhetetlen a piacgaz­dasági reformok továbbvitele szempontjából. Mar az orosz szu] ülésének kezdete el Jelcin úgy keverni a kártyát, hogy sikerüljön legalább elha­lasztani a kongresszust. Előre le­hetett ugyanis látni, hogy hatal­mának csökkenése és tisztáldo­zatok nélkül aligha úszhatja meg az államfő a népképviselőkkel az összecsapást. Á honatyák jó elő­re készültek ugyanis elverni a port Jelcin csapatán, amiért az elmúlt egy évben a piacgazda­ságra való áttérés a termelés me­redek zuhanását, jelentős mun­kanélküliséget, kétezer százalé­kos hiperinflációt és a lakosság többségének elnyomojodását okozta. Jelcin, amikor nyilván­valóvá vált, hogy nem lehet el­odázni a kongresszust, élénk tak­tikázásba kezdett, amelynek cél­ja az volt, hogy minél olcsóbban ússza meg az összecsapást a nép­képviselőkkel. Az államfőnek tavaly még többé-kevésbé engedelmes kongresszus most jogot akart formálni a kormány összetételé­nek meghatározására, amit Jel­cin két dolog miatt sem nézhetett jó szemmel. Egyrészt a kongresz- szus egyértelműen csökkentette volna az államfő hatalmát, korlá­tozva az alkotmányban rögzített jogköreit, másrészt a napi politi­ka szintjén felvetette annak ve­szélyét, hogy szétesik a reform­csapat, ami az amúgy is döcögő átalakítás kifulladásához vezet­hetett volna. A hatalmi harc a kongresszus menete során a fel­színen a Gajdar kormányfő kine­vezése körüli csatározásban nyil­vánult meg leginkább. Amikor a népképviselők le­szavazták Gajdar meghosszab­bítását, és ráadásul megtagadták Jelcin rendkívüli jogköreinek, így az elnöki rendeletekkel való kormányzásra vonatkozó felha­talmazás meghosszabbítását is, már-már úgy látszott, hogy Jel­cin elvesztette a játszmát. Áz el­nök, mint már annyiszor, ismét megrázta magát, és a végső esz­közhöz folyamodott. Akár a pó­kerben, az egészre ment. A hu­szárvágás lényege, hogy — az al­kotmányos válságot is kockáz­tatva — kilátásba helyezte a szu­perparlament feloszlatását. Ez hatott. A még a szovjet időkben megválasztott népkép­viselők — féltve egzisztenciáju­kat — beadták a derekukat, azaz bedobták lapjaikat. A szombati kompromisszum ugyanis lénye­gében hatályon kívül helyezte, il­letve semlegesítette a Jelcin ha­talomvesztesét jelentő határoza­tokat. Mindezért Jelcin viszony­lag csekély árat fizetett. Meg kel­lett ugyan válnia az egyik fő ta­nácsadójától, Burbulisztól, vissza kellett vonnia a kongreszus fel­oszlatására vonatkozó javaslatát, a kongresszusi jegyzőkönyvből pedig törölték a képviselőket sértő megjegyzéseit, amelyekért így nem kell elnézést sem kérnie. A kompromisszum legfonto­sabb eleme a jövő áprilisi nép­szavazásra vonatkozó megálla­podás, amely lehetővé teszi an­nak eldöntését, hogy parlamenti, vagy elnöki típusú demokrácia legyen-e a jövőben Oroszország. Bar az elnök nem volt hajlandó sem győzelemről, sem vereségről beszélni, mondván: a legfőbb eredmény, hogy nem kell alkot­mányellenes akcióktól, így puccstól tartani. Igazából azonban alighanem az orosz demokrácia ügye nyert, a népszavazás nyomán ugyanis letisztulhat a meg a gorbacsovi idők örökségeként Oroszország­ra maradt öszvér elnöki-parla­menti rendszer. Igaz, a kompro­misszum értelmében — maradva a pókerhasonlatnál — két éven át, a választásokig le kell még ját­szania néhány partit a szuper­parlamenttel, amelyekben eset­leg veszíthet is, de ahogy monda­ni szokták, a pakliban ez is benne van. Egy biztos: a mostani nyere­séget már nem lehet elvenni Jel­cintől. Ki lesz az orosz kormányfő? Összesen 14 név került fel a kormányfőjelöltségre pályázók listájára — közölte tegnap reggeli parlamenti előzetesében a Radio Rosszii nevű moszkvai rádióál­lomás. A már ismert nevek—Je- gor Gajdar, Jurij Szkokov, Alek- szandr Ruckoj — mellett több, kevésbé ismert név is felkerült a listára. Csatasorba állt például a Lada-gyár vezérigazgatója, az egyik novoszibirszki üzem veze­tője, és mások. A Kremlben olyan várakozás tapasztalható, hogy Jelcin elnök mindenképpen Gajdar megbíza­tását tekinti elsődlegesnek. En­nek egyik módja, hogy a három legnépszerűbb jelölt közül őt je­löli ismét. Ha Gajdar mégsem kerülne be a trojkába, akkor Jel­cin a legesélytelenebb jelöltet terjeszti be, s ha a kongresszus nem szavazza meg az illető kine­vezését, lehetősége nyílik Gajdar ügyvezető kormányfői megbízá­sára, amely a következő kongresz- szusig, áprilisig szólna. A lengyel szükségállapot évfordulója A lengyelországi szükségálla­pot bevezetése 11. évfordulójá­nak előestéjén a lengyel lapok vezető témája e máig elevenen élő és ható esemény értékelése volt. A vélemények változatla­nul megoszlanak: vannak, akik elfogadják Wojciech Jaruzelski tábornok érvelését, s e döntését a „kisebb rossznak” tartják, má­sok szerint azonban nem igaz, hogy 1981-ben tartani kellett a szovjet katonai beavatkozástól, így az akkori vezetés kizárólag a szocialista rendszer, illetve saját hatalmának megmentése érde­kében hajtott végre katonai pucs- csot. Ez utóbbi véleményt erősíti a jobboldali Nowy Swiat interjúja Artur Gotówko ezredessel, aki több mint 8 éven át volt Jaruzels­ki testőrségének parancsnoka, s egy héttel a szükségállapot beve­zetése előtt váltották le. Az ezre­des szerint az oroszoknak eszük ágában sem volt bevonulni, Jaru­zelski viszont annyira félt hatal­ma elvesztésétől, hogy saját ma­ga vitte Lengyelország megszál­lásának kidolgozott tervét Moszkvába, s kérte az oroszok beavatkozását — ezt azonban az ezredes szerint elutasították. Egészen mást bizonyítanak azok a dokumentumok, amelye­ket a PAP lengyel hírügynökség moszkvai tudósítója talált a tit­kosság alól most feloldott orosz dokumentumok között. Az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak üléseiről készült feljegyzé­sek azt bizonyítják, hogy rendkí­vül erős nyomás nehezedett az akkori lengyel vezetésre. Ezeken a tanácskozásokon Brezsnyev kifejtette, hogy Lengyelország­ban tombol az ellenforradalom, a nemzet és a szocializmus ellen­ségei egyre inkább teret hódíta­nak, a párt és az ország vezetése egyre csak hátrál. Dmitrij Usz- tyinov marsall, honvédelmi mi­niszter 1980. október 29-én a PB-ülésen a következőt mon­dotta: „Ha nem vezetik be a szükségállapotot, a dolgok még bonyolultabbá és nehezebbé vál­nak. A hadsereg ingadozik. A mi északi hadseregcsoportunk azonban fel van készülve, és tel­jes harckészültségben van.” A későbbi feljegyzések azt bi­zonyítják, hogy egyre kevésbé bízott a Kreml Jaruzelskiben. 1981. október 29-én, vagyis hat héttel a szükségállapot bevezeté­se előtt a következők hangzottak el az SZKP Politikai Bizottságá­ban: „Brezsnyev: Nem hiszem, hogy Jaruzelski elvtárs csinált valami konstruktívat. Nekem úgy tűnik, hogy nem elég bátor. Andropov: Jaruzelski lényegé­ben semmit sem tett, pedig ép­pen elég idő telt el.” Ugyanezen az ülésen viszont mind Andro­pov, mind Usztyinov úgy foglalt állást, hogy nem szabad katonai­lag beavatkozni Lengyelország­ban. A legfontosabb politikai bi­zottsági ülések anyaga azonban változatlanul titkos, csakúgy, mint a hozott határozatok. Ä nyilvánosságra került részletek csakúgy, mint az egykori esemé­nyek tanúinak beszámolói, vál­tozatlanul ellentmondásosak, és lehetőséget adnak arra, hogy mindenki saját feltételezésének bizonyítékát találja meg bennük. Nincs magyar veszély Nem létezik magyar veszély, nem fenyeget magyar invázió” — közölte Bukarestben német újsá­gírókkal beszélgetve Nicolae Spi- roiu román védelmi miniszter, s ezzel — mint a berlini Der Tagess­piegel hétvégi számában közölt is­mertetés szerzője megjegyezte — fellépett a román nacionalisták ál­tal szított félelmekkel szemben, akiknek a képviselői azt állítják: a kisebbségi jogok követelése ma­gyar részről csupán ürügy, hogy kivívják a köztes állapotot, a regi­onális autonómiát, majd a függet­lenséget és Erdély egyesítését Magyarországgal. 400 menekülő halt meg „Bizonyossággal lehet állítani, hogy messze több mint 400 em­ber lelte halálát” az egykori NDK-NSZK határon, a keleti oldalon, menekülés közben. Ezt közölte a Welt am Sonntag című lappal az úgynevezett keletné­met kormányzati bűnözést vizs­gáló csoport berlini központjá­nak vezetője, Manfred Kittlaus. Kezdetben abból indultak ki, hogy a menekülés közben lelőtt, határvédelmi berendezések mű­ködésbe lépése következtében meghalt emberek száma nem egészen kétszáz, idén júliusban azonban már 350-re tették az ál­dozatok számát. Környezetvédelmi adó Környezetvédelmi különadó­val sújtanak egy sor terméket a jövő évtől Belgiumban abból a célból, hogy takarékosságra és környezetbarát csomagolóanya­gok felhasználására ösztönözze­nek. Az ökoadó főként italokra, vegyszerekre, ceruzaelemekre, papírra és bizonyos, egyszer használatos árucikkekre vonat­kozik. A „büntetőadó” mértékét annak arányában határozzák meg, hogy egy-egy termék vagy cég milyen mértekben hasznai fefbetétdijas vagy újrahasznosít­ható csomagoloanyagot. Adót kell fizetni az olyan, egyszer használatos termékek után is, mint az eldobható borotva vagy fényképezőgép. Cseh prognózis A cseh kormány fokozatos gazdasági teljesítményjavulást vár jövőre, kiegyensúlyozott költségvetési mérleget, és a brut­tó hazai össztermék (GDP) 1-3 százalékos növekedését — jelen­tette ki Ivan Kocarnik cseh pénz­ügyminiszter a prágai parla­mentben. A miniszter hangsú­lyozta, hogy az élénkülés jelei már az idén mutatkoztak: ilyen jel volt az építőipar teljesítmé­nye, a 2 százalékos ipán terme- lesnövekedés és az emelkedő kiskereskedelmi árak. Az inflá­ció szerinte 17, a munkanélküli­ség aránya 10 százalék alatt ma­rad jövőre. A Kuril-szigetcsoportról Borisz Jelcin orosz elnök ren­deletileg különleges gazdasági övezette nyilvánította a Kuril- szigetcsoportot, melynek négy tagját Japán magának követeli. A minap aláírt dokumentum széles körű kedvezményeket (kereskedelmi és adókönnyíté­seket) biztosít a térségben gazda­sági tevékenységet folytató vál­lalatoknak, köztük külföldi be­fektetőknek, melyek például akár 99 évre is bérbe vehetnek ingatlant az orosz kormánytól. A japán kormány tiltakozott a ren­delet ellen, mondván, hogy az „rontja a megoldás esélyeit’. Az EBEE a válsággócokban Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet dip­lomatái hovatovább többet van­nak úton, mint egy helyben: az EBEÉ szinte egyfolytában válság- elhárítással foglalkozik, és Szer­biától Grúziáig úton vannak a küldöttségek. Ezek a küldetések nagyon kü­lönbözőek, mint ahogy eredmé­nyességük sem egyforma. A volt Jugoszláviában eddig már öt misszió tevékenykedett. Újabb indult Grúziába — alig egy héttel ezelőtt, egyszersmind első ízben a volt Szovjetunió területére. Ve­zetője magyar diplomata: Gyar­mati István. Egy svéd és egy tö­rök diplomata, valamint francia, lengyel, magyar és német kato­nai tanácsadó segíti munkáját. Három hónapig maradnak Tbili­sziben, és ezalatt megpróbálják elősegíteni a grúzok és dél-oszé- tok, illetve az abházok tárgyalá­sait. Az igazi siker az lenne, ha el­érnék a két válságterületen a fe­szültség enyhülését. Bécsi nyu­gati diplomaták ennek a misszió­nak az esélyéről azt mondják: „nem is olyan rossz”. A remény oka, hogy a konfliktus valameny- nyi résztvevője óhajtotta az EBEÉ segítségét. Maguk a grú­zok kormányépületben helyez­ték el a missziót, gépkocsikat bo­csátottak rendelkezésükre, Oroszország pedig katonai dzsi­peket, szállítóhelikoptert aján­lott fel — szükség esetére. Az EBEÉ számára igen fontos ez a küldetés — afféle tesztelése a volt Szovjetunió területén végre­hajtandó további hasonlók kilá­tásainak. Nemigen jut el ebbe a szakasz­ba a Karabah-hegyvidéki akció. Mintha az EBEÉ ezzel kapcsola­tos tevékenysége megrekedt vol­na a tárgyalások szintjén. Ennek ellenére most már körvonalazó­dik a megegyezés az örmények­kel és azerbajdzsánokkal az első felderítő misszió indítására. S hogy miért? Egy bécsi diplomata úgy fogalmaz: nincs még meg a szembenállókban a hajlandóság a megoldásra. Szó van az EBEÉ tanácskozá­sain arról is, hogy Moldovába küldöttséget kellene meneszteni. Tádzsikisztán azonban szóba se jön, azt túl veszélyesnek ítélik. Az eddigi jugoszláviai misszi­ókat Bécsben hasznosnak tart­ják. Jelenleg dolgoznak EBEÉ- diplomaták a Vajdaságban, Ko­szovóban és a Szandzsákban. Főhadiszállásuk Belgrád, „főpa­rancsnokuk” pedig a norvég Bogh nagykövet. A feladat in­kább a megelőzés vagy az elret­tentés: abban bíznak, hogy jelen­létük segít megakadályozni az erőszakos cselekedeteket. Tizenkét tagú EBEÉ-küldött- ség tartózkodik Macedóniában, azzal a megbízatással, hogy aka­dályozzák meg a bosznia-herce- govinai polgárháború átterjedé­sét. A belgrádi missziót egyéb­ként éppen a következő hetek­ben erősítik meg: 12 helyett húsz lesz a létszám. Valójában nem sokat tudni ar­ról, hogyan végzik nem könnyű munkájukat az EBEÉ-diploma- ták, mit tartalmaznak a központ­ba továbbított jelentéseik, és mi­lyen eszközzel próbálnak befo­lyást gyakorolni az eseményekre. Szándékosan nem verik nagy­dobra tevékenységüket. S hogy miért? Nem lenne célszerű a helyszínen dolgozó diplomaták biztonságát veszélyeztetni, emel­lett továbbra is célszerűnek lát­ják diplomáciai csatornákon ki­fejteni mérséklő hatásukat. Leg­alábbis Bécsben ezzel indokolják az EBEÉ csendes diplomáciáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom