Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-01 / 283. szám
1992. december 1., kedd BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE hírlap 5 Kis vásár - jó vásár Kis hal, jó hal - tartja a mondás. Miért ne lehetne hát kis vásár is jó vásár. Valahogy így spekulálhatnak azok, akik a bátonyi kis autós kirakodón árulnak vagy vásárolnak. Foto: kun Máltától remél Verebély Hajótörést szenvedett Hadusovszky Rudolfné élete! Égő ház tüzénél megmelegedni? Pontosabban: a Máltai Szeretetszolgálattól remél némi segítséget a Mátraverebélyen élő cigányszármazású lakosság. Mégpediglen azok, akik közülük hátrányos helyzetűnék számítanak. Érdekükben a Magyar Cigányok Demokratikus Szövetségének elnöke levélben fordult a hímeves szeretetszolgálathoz. Válaszként azt a tanácsot kapták, hogy képviselőjük keresse fel a máltaiak mátrade- recskei irodáját, és ott beszéljék meg, mit tehetnek a segélyezés ügyében. Kamion indul A bátonyterenyei Fűtőber Épületgépészeti Kft. az export növelésével tudja ellensúlyozni a termékei iránti belföldi igény csökkenését. Most a szállítások határidejének betartása, és a minőség megőrzése a legfontosabb feladatuk. Legújabb pedig az, hogy egy német megrendelő számára el kell küldeni az első kamionszállítmányt, s ennek sikerétől a Fűtőber visszatérő megrendelésket remél. Csomagok Ezerkétszáz élelmiszer csomagot osztottak szét a rászorulók közt Bátonyterenyén. Az igazságos elosztás érdekében az ön- kormányzat kikérte a szociális-, egészségügyi bizottság, a családsegítő központ, a védőnők és Kellemesen szórakozott az a kis, idősekből álló társaság, amely részese lehetett Bátonyterenyén, a Rákóczi telepi III. számú napköziben részükre rendezett ünnepségnek. Az idősek napja alkalmából néhány közvetlen szóval Nagy Mihály polgármester is köszöntötte őket, s hozzá csatlakozott jókívánságaival Országáé dr. MolA szomszédos községben kiderült, hogy - sajnos ez a karitatív szervezet is nehéz helyzetbe került. Mióta a menekültáradat rázúdúlt a világra, egyre csökkennek tartalékaik, hiszen rengeteg segítségre szoruló jelentkezett náluk, készleteik így gyorsan kimerülőben vannak. Ennek ellenére a mátravere- bélyiek számára még pislákol némi remény. Annyi azonban már mindenképpen valószínűnek látszik, hogy az ügyeket mégis jobb a fővárosban intézni. Számtanóra Dorogháza. A helyi iskolába Szuháról és Nemtiből is járnak gyerekek. Köztudomású, hogy központi hozzájárulásként az iskolák évente minden tanulóra 36 ezer forintot kapnak, az egyébként 55 ezer forintot kitevő költségekhez. A különbö- zetet Dorogháza korábban kérte és nemrégiben meg is kapta a szuhai és a nemti önkormányzattól. a képviselők véleményét. így a legrászorultabbak, az alacsony nyugdíjasok, a gyerekeiket egyedül nevelő szülők és a rossz körülményeik miatt leginkább rászorulók részesültek a segítségnek ebben a formájában. Köztük olyanok is, akik eddig nem fordultak segélyért az önkormányzathoz. Jókedvükre nár Zsuzsanna, az egészség- ügyi- és szociális osztály vezetője. Kellemes színfoltot jelentett a telepi ovisok kis műsora. A fénypont pedig a finom, hangulatos vacsora jelentette. Az összejövetel hosszan tartó, jóízű beszélgetéssel ért véget. Ez lenne hát a könyörtelen kapitalizmus? Ezt szajkóztuk a szemináriumokon, s mint has- baakasztó szövegen, röhögtünk rajta nagyokat - csak a titkár elvtárs meg ne tudja?! És most döbbenten mérlegeljük: mégis igazat szólt volna a brossára?! Létezik, igaz lehet, hogy két év leforgása alatt, a magunk kívánta rendben sikerült ily mélyre zuhannunk? Bátonyterenyén, a „milliomos” lakások egyikében Hadusovszky Rudolfné nem töri ezen a fejét. Legszívesebben öngyilkos lenne 43 évesen. Istenem, csak merné magukra gyújtani a lakást, legalább annak tüzénél megmelegedni... De nem lehet. persze, nem lehet, hiszen öt világra szült gyereke közül Évike és Ádi öt-és hat évesek s a most 15 esztendős Robi is tanul még. A legidősebb fiú már nős, akiben pedig annyira bízott, Henrik - nos, ő katonai szolgálatát tölti. Hiába volt minden erőlködés, nem sikerült felmentetni. De járt náluk egy nagyon megértő százados, és ígérte, katonai segélyt kap a család, s rosszul nem járnak, annyi biztos. Am ebből nem lett semmi - később kiderül, miért. Tény viszont, hogy Robival és a kicsinyekkel végleg hajótörést szenvedett Hadusovszkyné élete. Aki igazából már rég nem is Hadusovszkyné, hiszen a férfi, kinek „jogán” e nevet viseli, elvált tőle, nem a családé többé. Kimutatás az egészségügyiés szociális osztálytól a számukra kiutalt juttatásokról: 1992. I. félévben Hadusovszky Éva és Adám részére 1500-1500 forint, óvodai térítésre. A három kiskorú gyerek részére havi 4350 forint rendszeres nevelési segély, rendkívüli segély 3000 forint. 1992 januártól márciusig: tejjegy 2700 forint értékben. November: élelmiszercsomag. Mindezekhez plusz priusz még a segélyek sorában, hogy az 1988-ban vásárolt lakásukra felvett 200 ezer forint kamatmentes kölcsön törlesztőrészleteire halasztást kapott. Nem így a végül is 22 ezer forintra felszaladt gázszámla- tartozásra: kegyetlenül leszerelték a mérőórát, s bár jön a tél, csak hideget ontanak a konvektorok. Főzni sem tud az asz- szony, csak egy kis kölcsönkapott villanyrezsón, bár ami azt illeti, ahhoz a kevéshez, amit alig pénzéért kap a mai árakon, a rezsó elég neki. Ha nem csaptak volna be a fiam bevonulásával, ha fizetnék a honvédelmi segélyt, nem jutunk erre a sorsra! — gondolatai egyre csak ide kanyarodnak vissza. Semmiként sem tudja felfogni, megérteni, hogy a százados egykori ígérete, sajnos tévedésen alapult. A segély csak akkor járna, ha ő. Hadusovszkyné - 67 százalékos csökkent munkaképességű lenne. Sajnos, nem az. Csupán munkanélküli, aki a „rendes” segélykeretet már ki is merítette, s így már csak a havi 4000 forint „szocsegélyt” érdemli. De vigyázat! — azt sem sokáig, mivel a munkaügyi központnál az előírások ellenére egyáltalán nem jelentkezik. És magyarázkodni ez ügyben sem lehet, kit érdekel, hogy míg ő Bátonyból átmenne Kistere- nyére, nincs kire hagyni a kicsiket. Sok nagy baja mellett tehát még renitens is, anélkül, hogy tudna róla. Egyelőre nagyobb gondja kívül rekeszteni a szerencsére még nem igazán fagyos hideget, hogy a betevő falatra valót előteremtse a gyerekeknek. Hogy rászakadt nyomorában kiújult a gyomorfekélye, az már szinte természetes. Mint ahogy az is, hogy orvoshoz nem megy - akkor ki kellene váltani a gyógyszereket. Jónás Istvánné azon ritka szomszédok egyike, aki segít, néha egy kis kölcsönt ad, máskor meleg ételt a kicsiknek. Borzasztó - fakad ki, s elreked a hangja -, borzasztó belegondolni, hogy ez az asszony többet sír, mint eszik, szegény. S mintha hallaná ezeket a szavakat, a nyirkos hideggel küzdő, rideg lakásban egy tönkrement asszony némán nyeli a könnyeit, nehogy a kicsik észrevegyék.-Anya, ne sírj! - mondja Évike, s Ádika visszhangozza, puha kis kezével arcát simogatja:- Ne sírj anya, ne sírj anya! Kun-Kő Tibor Bátonyterenye és környéke Pénz, de mennyi? ft Dorogháza. Néhány nappal ezelőtt a községben tanácskozott a helyi polgármester, a szomszédos szuhai és nemti kollégájával. Megbeszélésük a pedagógusok számára volt fontos igazán, itt határozták el ugyanis, hogy a pedagógusfizetéseket a három faluban megpróbálják egymáshoz közelíteni. Tették ezt a bérfeszültségek elkerülése és az igazságosság érdekében. Halló, telefon • Nagybárkány. Bár a megvalósulástól kicsit még messze van, a faluban így is sokan örömmel fogadták a hírt, hogy 1993-ban bekapcsolják a községet a nemzetközi távhívási hálózatba. A 712 lakosból eddig 48-an jelezték igényüket a telefon bevezetésére. Via et vita • Szuha. Ez a hangzatos név nagyon is hétköznapi, de annál fontosabb tevékenységre utal: útépítésre. A Vizslási Útépítő Kft. nevezi így önmagát. De a társközség, Mátraalmás lakosai ezt csak akkor tudnák igazán értékelni, ha betartanák a velük kötött egyességet. Tehát megújítanák a Rákóczi út általuk felvállalt, mintegy 330 méter hosszú szakaszát. A határidő október 15-e volt. Mikulás-kupa • Bátonyterenye. December 4-én és 5-én Mikulás-kupa elnevezéssel ismét megtartják a hagyományos teremlabdarúgó-tornát. Több, mint tíz csapat nevezésére számítanak, a mérkőzések színhelye a Bartók Béla Általános Iskola lesz. Nevezni még szerdán is lehet a polgármesteri hivatalban. Holnapi számunkban „Szécsény és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Új arculatú a mai Márkháza Akár jelképe is lehetne ez a felvétel a mai Márkházának: ú j házak, homokhalom a további építkezéshez és egy édesanya a két gyermekével. Ami nem látható, de szintén tény: az utóbbi időben sokat fejlődött a falu. Napjainkban sokkal szebb és jobb körülmények között élnek a márkháziak. Zólyomról tornacsarnok Új rendelőben Márháza. Jelentős összeget, 1,5 millió forintot fordítottak idén az orvosi rendelő fejlesztésére. Az eredmény: teljes megújulás, és végre egy kis komfort. Mindenekelőtt a régen esedékes vízbevezetést valósították meg, az egyenletes meleget pedig elektromos fűtés biztosítja. Korszerűbb rendelő, váróhelyiség várja hát a betegeket, a vizsgálatra érkezőket. A megújulás lehetővé teszi, hogy szakrendeléseket is tartsanak itt. Tornateremnek nemigen neveznék, legfeljebb csak tornaszobának azt a helyiséget, ahol jelenleg a mátraverebélyi gyerekek tartják testnevelés óráikat. így aztán már jó ideje esedékes megvalósítani azt, amire most készülnek: tornacsarnokot építeni. Mint Oláh Sándor polgármester elmondotta, Mátra- novákon járva hallották, hogy ott már 70-80 százalékos készültséget ért el a készülő tornacsarnok. Kiderült az is, hogy az egész egy jó zólyomi kapcsolatnak köszönhető. A Bucina fa- feldolgozó gyár TI8-as és T 12-es modellt ajánl az érdeklődőknek. A verebélyieknek megfelel a kisebb, 20x24 négyzet- méter alapterületű tornacsarnok. Ennek már valamennyi tartozéka megérkezett, a munkák kezdetéig zárt helyen tárolják. A tervek szerint szeptemberben birtokba vehetik a gyerekek. n Őszi roham Ősz lévén, ritka már az olyan reggel, amikor nem borítja köd a földet. így indulnak, így érkeznek a gyerekek iskolába, s így kezdik a tanulást is. A képen látható bátonyterenyei lányok szintén ködben kergetik, dobálják egymásnak a labdát. Kéziz- nek, gólra megy a játék. Lelkesednek, lihegnek, örülnek a gólnak, a mozgásnak, önmaguknak, egymásnak. Esztendőre két hetes lesz .. .- Verehélyi András vagyok. Egy igazi Verebélyi. Már csak azért, mert itt, Mátraverebélyen sem mindenki igazi. Mármint Verebélyi... Érti ugye, ha ugyan érti?- Talán, de azt el nem hiszem, hogy mint mondják, a nyolcvanat közelíti.- Ne is higgye, rosszakarók találták ki. Az az igaz, amit mondok: esztendőre leszek kéthetes, már persze, csak ha megérem. Vasutas volt az édesapja, két tehenet tartottak a biztos kenyérhez, kisgyerekként a töltésnél ezeket legeltette. Amit később elérhetett, azt elérte: tanitói oklevelet szerzett. - Most sírnak -rínak az emberek -kalandozik kicsit vissza a jelenbe -, hogy ilyen rossz, meg olyan. Akkor mit mondhattam én 1936-ban, friss diplomásán? Arról, hogy tanítsak, szó sem lehetett. Katonának sem kellettem. Később mégis: másfél évig voltam orosz fogságban. Végre aztán újra itthon, teljesülhet a vágya: taníthat s mindvégig szülőfalujában: földrajzot, emberéletet, testnevelést, történelmet. Szerettei, becsülettel, tudással jó és okos dolgokra tanította a gyereket. Később, amikor iskolaigazgató lett, ugyanezt kérte kartársaitól. Azóta is folyvást jelen van a közéletben: szervező, tanácstag, mindenes. Jelenlegi, nyug- díjasklub-vezetői tisztét pedig immár 15 éve tölti be. Legalább ennyire fontos lehet, hogy gyümölcsöző évei alatt immár dokumentumértékű és erejű tablókat készített faluja életéről és fejlődéséről. Emellett kitűnő monográfiát írt Mátraverebélyről és a közeli búcsújáró helyről, a híres Szentkútról. (Csak zárójelben jegyzi meg, hogy míg jobban bírta szusszal, lapunknak is írt cikkeket.) így kanyarodunk vissza a beszélgetés fonalán a máig. Kérdezem még, hogyan fogadja a világ változásait?-Nehezen - feleli -, nehezen. Itt van rá, jó példa a kertem. Tudja, a végében ott folyik a Zagyva. Én azt gondoltam, hogy amint öregszek, úgy mos le mindig valamennyit a végéből, hogy könnyebben bejárhassam, dolgozhassam. De mintha csak ezzel a rossz lábammal incselkedne, inkább hozzá hord a kerthez, hogy nekem nehezebb legyen. így illeszt folyvást tréfához tréfát a szóban, el csak akkor komolyodik, amikor a névnapjáról kérdezem: - Mit kíván önmagának most, a híres András napon?- Csak azt kérem az Istentől, hogy nagy fájdalmaim ne legyenek, és még vagy két évig éljek. Csak is azért, hogy az unokáim közben nőnek, s ha nagyobbak lesznek, rám majd inkább emlékeznek. (ku-ti)
