Nógrád Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-05 / 261. szám
6 HÍRLAP OLVASÓKTÓL OLVASÓKNAK 1992. november 5., csütörtök Hadüzenet nélküli háború? Felgyorsult világunkban a demokrácia köntösében és a szabadság bajnokaként meg- és átélni a történéseket rendkívüli és folytonos sikerélmény hordozója lehet, kivált ha a szabadság bajnoka (megszállottja) korlátlanul szabad. Vagy annak hiszi magát. A korlátlan szabadság ugyanis nemcsak a szabadossággal, hanem a diktatúrával is rokon. A 3. magyar köztársaság, mint államforma a függetlenséget és felelősséget együtt jelenti. Tudom, a magyar társadalom átalakulása édes mustként csordogál mindazok szívében, lelkében, akik a Kossuth-téren megünnepelték az új magyar államiság kikiáltását és akik a tévé képernyőjén, vagy más úton e pezsdítő áramkörbe tartozónak érezték magukat. Ez korunk érzeménye, ez az origó, a nulla pont, az elindulást is irányító, összetartó, a feszültségeket oldó középpont. Nos, az eltelt önkormányzati két esztendő meg volt rakva bú- val-bajjal, de a fel- és felülemelkedés biztos lehetőségével is. A must erjedése is törvényszerűen indult meg, minthogy törvényszerűen veti ki magából a piszkot, a zavaros részeket, hogy a visszamaradt egész életet és éltető erőt sugározza áttetsző tisztaságával. Miközben Arany „Epilógusán” elmélkedem, a sűrített „félepilógus” 730 napjának súlya (számomra édes terhe) alatt vettem kezembe történelmi vármegyénk jeles lapjának még az ünnepi hangulat mezsgyéjén (október 24, 25-én) megjelent „Szemtől szembe” című sorozatát, s megdöbbenve tapasztaltam: városunkban már elindultak a választási előkészületek, sőt fergeteges szélvihar tépázza a zsenge hajtásokat. A „Választási viharok az igazgatói poszt körül” című oldalas cikk eredője és végkicsengése teljes bizonyossággal meghatározható: egy belső kényszert nem ismerő, külső regulákat, mi több, jogszabályokat mellőző háttérből az intézmény fölé emelt drámai mű politikai köntösben. Csoór Imre (SZDSZ) képviselőtársam kezébe ugyanis e párt helyi vezetője - dr. Novak László - adott tollat, aki - a városi kórházban az alkotmánybíróság által utóbb törvénytelennek ítélt titkos munkahelyi véleménynyilvánítással, illetve azt követően - a képviselő-testület nyílt (nem egyhangú) szavazásával lett 1991. január 28-ától az intézmény főállású igazgatója. A tiszta (tisztább) látáshoz hozzáfűzöm: „Egy interpelláció nyomában" című kefelenyomatot ismertettek velem rövid úton (faxon), s hogy ebből az ártatlannak hitt főcímből miként és hogyan lett összegzett (újságírói vagy más?) ítélet, csak sejteni tudom. Sejtésem viszont egyben sejtet is valamit: a határtalan szabadságvágy túlburjánzását, dekadens indítékait, azok „kegyes” fogadását rokonértelmű cikksorozatokon keresztül (lásd az október 26-ai, október 29-ei megyei lapokat), mert ugyanis: „szemtől szembe” az igazgató úrral csak a képviselő-testület helyett és nevében kerültem. fenntartói-tulajdo- nosi minőségben, a cikkel ösz- szefüggésben sohasem! Akkor kezdjük . .. Az igazgató aggodalma, hogy a kórház elfekvő lesz, csak beosztásához mérten jogos, mert a kórház jövőjét jelentő testületi (bizottsági) határozatokat rendre nem teljesítik. Nemcsak a fenntartói, testületi döntésekkel, a népegészségügyi tisztiorvosi szolgálat szakmai orientációival sem ért egyet. Mai napig sem kaptam kézhez a kórház belső rekonstrukciójának, átépítésének ütemezését, bár a testület beadta a pályázatot az 1993. évi 1 milliárd nagyságrendű címzett támogatás elnyeréséhez. Biztosíthatom az olvasót, hogy a kórház és a sebészeti osztály jó hírnevét már az elődök megalapozták! Az önkormányzati képviselő-testületnek tisztességesek és~ racionálisak a kórház jövőjével kapcsolatban hozott döntései. E döntéseket hívja az intézmény vezetője dilettantizmusnak! Jelentős tényeket ugyanakkor „agyonhallgat”! Többek között azt a makacs, megdönthetetlen tényt, hogy a 2 éve fennálló, a kórházat vállaló városi önkormányzat eddig 15 millió forinttal segítette elő az orvosi gép-, műszerbeszerzést, kisebb felújítást! (A volt megyei tanács az azt megelőző öt /!/ év alatt mindössze 600 ezer forintot bocsátott ilyen célra rendelkezésre). Dr. Novak László továbbá az országos tudományos szakmai kollégium előtt - mint szintén pályázó sebész - megmérettetett: az egyébként 21 tagú testület 17 tagjából 16-an találták „nem alkalmasnak” a sebészeti osztály vezetésére. Egyébként a szakmai kollégium elé nem szokták behívni a pályázókat, s minthogy az igazgató is pályázott - aki saját ügyében emiatt nem járhatott el - nem hívhatták meg! Ezért dr. Thassy Gábor városi tisztifőorvos nem az igazgató helyett, hanem az említett okból volt hivatalos a kollégium ülésére. Az intézményért aggódó igazgató szerint „szakmai megfontolások” vezették, amikor az osztályok folytonosságát jelentő főorvosokat egyszerre menesztette. Tény, hogy a belgyógyászati osztálynak már több mint 10 hónapja nincs kinevezett főorvosa. Talán ez az állapot mégsem áll arányban az igazgató komoly „szakmai megfontolásával”, s állításával szemben sorsa nem azért vált bizonytalanná, mert a megyegyűlésen az elmúlt évben nem támogattam egy alapítványi kuratóriumbeli tagságát. Az ugyanis olyan közjogi és közéleti méltóság, amelyre intézményvezetői munkája és emberi hozzáállása alapján nem tartottam alkalmasnak. (A testület egyébként javaslatomra - egyhangúlag - elfogadta Dr. Eles János szülész-nőgyógyász főorvos kuratóriumi tagságát). A „pártfogó” tiszti főorvosi minősítést alantasnak és etikátlannak tartom attól a volt sebész kolléga jelenlegi igazgatótól, aki egykori felettesét sem tekintette kollégájának. A vetélytársi minősítés is ellenségkeresés. A testületi ülés ugyanis nem januárban, hanem február 11-én volt. Az igazgató - mint írja - annak ellenére vágott bele a sebész-főorvosi pályázatba, hogy az országos szakmai sebész kollégium dr. Méreit javasolta. Ez pedig egy álnok hazugság! Hisz Jánosi, Mérei, Novák esélyegyenlősége minden ellentétes állítás ellenére is adott volt, vagyis: nem az a bizonyos tojás volt előbb ... ! S hogy mégis kinek van adminisztratív módszere? - Talán akinek a háza ég ... S végezetül: az igazgató úr- akit most is, mint mindig - meghívtam a testületi ülésre, tudta, vagy tudnia kellett az in- terpellálónak írt válaszom tartalmából, minthogy' Csoór Imre képviselőtársam professzionista (szakmai) kérdéseit - a háttérben - dr. Novák László tette fel. Aggódása öncélú és hiteltelen. Az általa rendelkezésemre bocsátott statisztikai adatok is ezt támasztják alá. Marad bennem egy nagy dilemma: az utolsó szó jogán nyilatkozó Csoór-Novák együttes színe- és címváltoztatását - a mindig tárgyilagos sajtó - miként fogadhatta végső konklúzióként? A megoldóképlet előttem nem egy több ismeretlenből álló egyenletrendszer, de az egészségesebb közélet és közérzet bajnokainak a várospolitikát is átfogó felhívása kissé groteszk. Én mindenesetre megszívlelem. I)r. Dobrovoczky István polgármester Pásztó Kilóg a s0rból... Természetfeletti ember Salgótarján közismert' alakja Gecse István, a szerencseszelvények árusa. Sokan megnézik „Rambós” figuráját, és azt tartják róla. hogy érdekes ember. Ő azt tartja, hogy még ettől is érdekesebb. Az egykori varrógépműszerész elmondja, hogy gyerekkorában az Isten kétszer megérintette, amit figyelmeztetésnek tart. Nem kötelezte el magát egyik vallásnak sem, de hiszi az Istent. Tudja, hogy van és, vele van. Eddigi élete során többször is érezte, hogy hatalmas erőkkel rendelkezik. Hisz a misztikában. A névkártyáján ez áll: ügynök. Ám szerinte ez csak egy jelző. A következő kártyáján több minden lesz, legalább nyolcféle felsorolás. A legvégén az, hogy mágus. Nem folytat tanulmányokat a misztikum világában, mert azt állítja nem szükséges, ő ezzel az erővel, tudással született. Tudja, hogy mit akar, azt eléri. Az Isten segítségével. S amikor magához szólítja, bármikor kész elmenni hozzá. Ezért tartja veszélyesnek, ha valaki szembe kerül vele. Imádkozni sosem szokott. A természetfölötti erőkkel nem foglalkozik, mert ő már ezeket érti. Azt állítja, hogy vannak ufók és neki köze van hozzájuk. Tapasztalatai szerint vannak jó és rossz ufók. Azt mondja, hogy ő kiválasztott, akinek feladata az emberiség védelme. Ezért neveli az embereket a jóra. Önmagával nem foglalkozik, de érdekli és tanulmányozza a számmisztikát. Erre példákat is mond. Nos, a kettő mintha egybehangzana, a számmisztika és a szerencse-szelvények árusítása. Misztikus ereje mellett is hétköznapi embernek tartja magát, konyakot szeret inni, partikra jár, és „szórja” a pénzt - ha van. De annak van, aki dolgozik - tartja. Neki tetszik a napi politika, a nyugodt erő, csak a folytonos áremelések idegesítik. Véleménye szerint van erő az emberekben a felemelkedésre. Szerinte aki megadja magát és lefekszik, már nem kel fel. Akit viszont leütnek, az még fel tud állni. P. A. Üzenetek a mának és a jövőnek Korill Ferencnek, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnökének alábbi beszéde október 30-án, a felsőpetényi Mindszenty ünnepségen hangzott el. „Nógrád Megye Közgyűlésének, a megye polgárainak képviseletében őszinte nagyrabecsüléssel köszöntöm a Mind- szenty-emléknap valamennyi résztvevőjét. Az emléktábla, amelyet most felavatunk Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek egykori börtönének falán, szabadulásának napját őrzi kőbe vésve. De ez a tábla - amit a balassagyarmati Civitas Fortissima Kör kezdeményezésére a megye közgyűlése állított - nem csupán kőbe írt jel, hanem a mának és a jövőnek egyaránt szóló üzenet. A hely szelleme arra kötelez, hogy a bíboros életének példája, tanítása alapján kiemeljek három gondolatot ebből az egyetemes érvényű üzenetből. Az első üzenet, hogy „egyszer el kell kezdeni a megbékélést, mert belepusztulunk a folyamatos megtorlások végesza- kadhatatlan láncolatába." Szeretném hinni, hogy az az összefogás, ami az emléknap előkészületeit meghatározta, már ennek a megbékélésnek igaz kicsi, de mégis biztató jele. Hiszen itt teljes megértésben együtt dolgoztak nagyon is különböző gondolkodású, származású, hitű és foglalkozású emberek a közös cél érdekében. Meggyőződésem, hogy ezen az úton szűnhet meg a „gyűlölet váltógazdasága” ahogyan azt a bíboros akarta. És csak halkan ajánlom a hatalmon lévőknek; a bíboros tanításában arra is van egyértelmű válasz, hogy ki kezdje a megbékélést... A második üzenet közvetlenül a nap történéseiből származik. „Köszönöm a magyar népnek, hogy rabságomból '56-ban kiszabadított. Büszke emlékként viszem a sírba a tudatot, hogy népem szabadított ki, és nem az elítélésből és rehabilitációból egyaránt taktikai játékot űző hatalom.” Ezek már végakaratának!) szavai, de Mindszenty József nemcsak a múltat bízta ránk. hanem a jövőt is. És ismerve a főpap kemény következetességét, hajlíthatatlan és szakíthatat- lan jellemét, biztosak lehetünk abban, hogy egyetlen hatalom számára sem ad felmentést, amelyik taktikai, napi politikai játékot űz az elítélésből és rehabilitációból. A harmadik üzenet ahhoz kapcsolódik, hogy ez az emléktábla elsősorban nem vallási, vagy politikai ihletésű. A szent életű főpásztor munkáját egyháza hivatott megítélni - tudjuk folyamatban van boldoggá avatása. A politikus Mindszenty Józsefet a történelemtudomány minősíti majd - csak remélhetjük, hogy a napi politikától, mentesen - biztosan nemzetünk kiemelkedő személyiségeinek sorában. Mi, itt az ember előtt hajtunk fejet, aki megtalálta az utat: „Nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem fontos. Nem azt keresem, ami nekem hasznos, hanem ami másoknak van javára.” A bíboros nem játszott a szavakkal; a nemzet, a nép, a mások javának szolgálata nála nem retorikai fogás. Eme hitvallásának élete és munkája valódi aranyfedezetet ad, és ez állít az ércnél is maradandó emléket személyének. Kívánom mindannyiunknak, hogy ne csak a mai napunk teljék e gondolatok jegyében.” Egy mandátum volt a tét? A Nógrád Megyei Hírlap október 8-ai számában a fenti címmel jelent meg rövid tájékoztatás, amelynek végén a szerző pozitívan zárja véleményét; a „demokrácia, a törvényesség, a jogállamiság győzelme lett a vétó vége.” Nem mindenki érti, mi is rejtőzik egy mandátum mögött. Nem képes elviselni az MDF. hogy a kisgazdapárt kilépett a koalícióból azzal a kevés képviselővel, aki nem hajlandó tagság- és a mezőgazdaság-ellenes intézkedésekben résztvenni. Van egy bábkoalíció, benne a kisgazdapártból puccsal, vagy anélkül eltávozott és kizárt, választóikat cserbenhagyó képviselők, akiket valaki(k) pénzednek) és úgy erőlteti(k) a tagságra. Az MDF vezetői az unalomig koptatják a jogállamiság, demokrácia szavait. Nem akarják tudomásul venni azt, hogy független kisgazdapárt egy van, a párttól elszakadt tömeg és tagság nélküli képviselők normális ember számára nem jelenthetnek képviseletet. Mit szólna hozzá az MDF, ha Bíró Zoltán, Beke Kata, Palotás János azt mondanák, ők az igazi képviselői az MDF-nek. Az MDF, illetve Csutka logikája szerint ki kell vezetni a kommunistákat a tévéből. Kivétel Pálfy G. István, mert ő az MDF érdekében beszélt. Jól el tudta magyarázni az MDF szájíze szerint a kisgazda demonstrációt, pár másodpercet engedett mutatni belőle. A kisgazdapárt nem hajlandó a négyek bandája, (kisgazda puccsisták) és az őket hátulról irányítók uralma alá kerülni. Azt hiszik, ha Torgyánt valamilyen jogi manipulációval „leválthatnák”, akkor ellophatnák a kisgazdapártot. Torgyánt az országos nagygyűlésen erősen kritizálták azért, amiért nem előbb lépett ki a koalícióból. Az, hogy a parlament sokáig - két napig - vitatta az egy mandátum jogosságát, az ellenzéki pártok kiállásának köszönhető, általuk érvényesült a törvényesség, a demokrácia. Az MDF a végén semlegességet mutatott, hogy ne maradjanak szégyenben, és a mandátum ellen már csak a hat hűséges talpnyaló szavazott. Az úgynevezett plat- formosok - a történelmi tagozat -, ők sem tudják minek nevezzék magukat. A történelmi tagozat annak idején is erőszakkal telepedett be a kisgazdapárt vezetésébe. Van köztük egykor hortysta katonatiszt, aki a kommunista időszakban magas érdemrendet fogadott el ezért, hogy Dobit túlszárnyalta, ma is kisgazdapárti vezetőnek tartja magát. Van közöttük lemezlovas, aki mindig aszfaltkoptató volt, többszörös milliomos. Etetnek bennünket a nemzetiségiek elnyomásával. Tanúja voltam október 20-án 10 és 11 óra között az Agroker szlovákiai megfelelőjénél, hogy az „elnyomott magyar” kisgazda egy Zetort vásárolt, de egy fillért sem kellett fizetnie, teljesen kamatmentesen, hosszú távú részletfizetésre, 360 ezer koronáért. Csupán be kellett mutatnia házát, ingatlanának iratait, hogy 16 hektáros földjét visszaigényli. művelni akarja. Ilyen feltételek mellett vásárolhatta meg a traktort. Ettől még nagyobb lesz a következő időben a munkagépek értéke. A szlovák képviselő jobban képviselte a magyar nyelvű kisgazdát. A 37-ek inkább saját fizetésük emeléséért dolgoznak, és részt vesznek egy bábkoalícióban, nem pedig választóik érdekében ténykednek. Ugyancsak az október 8-ai számban a „13+1” címmel megjelent cikk szintén jellemző volt az MDF-re. Az természetes, hogy vezérigazgató akar lenni az MDF-es, de legalább egy bányászt is szeretnének a pártba szerezni, csak rosszul választották ki. Nekik kötelező gyűlölni Torgyánt, mert előre megjósolta. hogy anyagilag tönkreteszik a lakosságot, utána bagóért össze lehet vásárolni a kárpótlási jegyeket. Megfosztják tulajdonuktól az embereket. A téesz csak használta a földet, de a reprivatizáció szerinti tulajdon-visszahelyezéssel a téesz is maradhatott volna, a tulajdon is maradt volna, nem határidőhöz kötni, hogy elévüljön. Van-e olyan MDF-tag, aki bevallja, hogy az ő pártjuk verte széjjel a tsz-t, nem a kisgazda- párt? Eddig bármikor több támogatást kapott a mezőgazda- sági termékeiért a termelő. A sok kistermelő egyéni, vagy kétlaki, már csak saját ellátására termel, mert tönkremenne a ráfordítások miatt. Ezt tudatosan csinálják, nem hogy mi exportáljunk, hanem idehozhassa a Nyugat feleslegeit. A rossz termelési adottságaink miatt volt a demonstráció, amit szégyenletesen félremagyaráztak Pálfy úrék, kirándulásnak titulálva. Azt nem merték mutatni, hogy két méter magas vaskorláttal vették körbe a Parlamentet. Ennyi rendőrt Rákosi sem vezényelt ki. mint ezek azok ellen, akik a szájukba dolgoznak. Balkáni színvonalra sorolják a magyar népet. Úgy tudom, nem Magyarországon forgatták fel a libamáj- meg élelmiszer-kamionokat, és traktorral elzárt úttorlaszokat emelnek érdekeik védelmében. Kisgazda botrányokon lovagolt az MDF. Most ők nézzenek saját házuk tájára: a mi szemünkben az MDF értelmiségi gyülekezet. Bármennyire is tagadja az Magyar Demokrata Fórum, hogy semmi köze a Göncz Árpád elleni, október huszonhar- madikai tüntetéshez, az állítás könnyen cáfolható. Manapság hazánkban nincs tömeg, amely a kormányt éljenezné, mint itt történt, s a résztvevők összetétele is bizonyíték rá, igenis szervezett akció történt a Parlamentnél. Aki másként vélekedik, azzal nyilvános vitában is hajlandó vagyok részt venni. Horváth Ágoston FKgP-tag Karancslapujtő A polgárőrség is említést érdemel A Szécsényben október 22-én megtartott közmeghallgatáson jelen voltam én is. Hallottam, amint dr. Rafael Károly, a megyei rendőr-főkapitányság parancsnoka beszámolt a megyei rendőrség munkájáról. Jóleső érzés volt megtudni a rendőrség megerősödését, jó felkészültségét, s ennek megfelelően a bűnözések elkövetőinek felderítésében elért eredményeit. Én is egyetértek azzal a megállapítással. hogy a legjobb bűnmegelőzés a sikeres felderítés. Rafael Károly köszönetét mondott az önkormányzatok képviselőinek az általuk nyújtott segítségért. Én azonban - mint a községi polgárőrség parancsnokhelyettese és gazdaságvezetője - hiányoltam, hogy elfelejtette megemlíteni az öntevékeny polgárőrség tevékenységét, az önvédelmi csapatok munkáját. Véleményem szerint a megyében működő polgárőrségek és önvédelmi csoportok áldozatos éjszakai őrjáratai is hozzájárultak a bűnözés visszaszorításához. Mi sok éjszakát töltöttünk el figyelőszolgálatban akkor, amikor a rendőrök aludtak, s éppen a helyi kmb-s is pihent a családja körében. Kérem Rafael Károlyt, hogy amennyiben egyetért velem, máskor említse meg pár mondatban ezeknek az önzetlen embereknek a munkáját is. Horváth János Nagylóc