Nógrád Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-05 / 261. szám

6 HÍRLAP OLVASÓKTÓL OLVASÓKNAK 1992. november 5., csütörtök Hadüzenet nélküli háború? Felgyorsult világunkban a demokrácia köntösében és a szabadság bajnokaként meg- és átélni a történéseket rendkívüli és folytonos sikerélmény hor­dozója lehet, kivált ha a szabad­ság bajnoka (megszállottja) kor­látlanul szabad. Vagy annak hi­szi magát. A korlátlan szabadság ugyanis nemcsak a szabados­sággal, hanem a diktatúrával is rokon. A 3. magyar köztársa­ság, mint államforma a függet­lenséget és felelősséget együtt jelenti. Tudom, a magyar társadalom átalakulása édes mustként csor­dogál mindazok szívében, lel­kében, akik a Kossuth-téren megünnepelték az új magyar ál­lamiság kikiáltását és akik a tévé képernyőjén, vagy más úton e pezsdítő áramkörbe tar­tozónak érezték magukat. Ez korunk érzeménye, ez az origó, a nulla pont, az elindulást is irányító, összetartó, a feszült­ségeket oldó középpont. Nos, az eltelt önkormányzati két esztendő meg volt rakva bú- val-bajjal, de a fel- és felüle­melkedés biztos lehetőségével is. A must erjedése is törvény­szerűen indult meg, minthogy törvényszerűen veti ki magából a piszkot, a zavaros részeket, hogy a visszamaradt egész éle­tet és éltető erőt sugározza áttet­sző tisztaságával. Miközben Arany „Epilógu­sán” elmélkedem, a sűrített „félepilógus” 730 napjának sú­lya (számomra édes terhe) alatt vettem kezembe történelmi vármegyénk jeles lapjának még az ünnepi hangulat mezsgyéjén (október 24, 25-én) megjelent „Szemtől szembe” című soroza­tát, s megdöbbenve tapasztal­tam: városunkban már elindul­tak a választási előkészületek, sőt fergeteges szélvihar tépázza a zsenge hajtásokat. A „Választási viharok az igazgatói poszt körül” című ol­dalas cikk eredője és végki­csengése teljes bizonyossággal meghatározható: egy belső kényszert nem ismerő, külső regulákat, mi több, jogszabá­lyokat mellőző háttérből az in­tézmény fölé emelt drámai mű politikai köntösben. Csoór Imre (SZDSZ) képvi­selőtársam kezébe ugyanis e párt helyi vezetője - dr. Novak László - adott tollat, aki - a vá­rosi kórházban az alkotmánybí­róság által utóbb törvénytelen­nek ítélt titkos munkahelyi vé­leménynyilvánítással, illetve azt követően - a képviselő-testület nyílt (nem egyhangú) szavazá­sával lett 1991. január 28-ától az intézmény főállású igazga­tója. A tiszta (tisztább) látáshoz hozzáfűzöm: „Egy interpelláció nyomában" című kefelenyoma­tot ismertettek velem rövid úton (faxon), s hogy ebből az ártat­lannak hitt főcímből miként és hogyan lett összegzett (újságírói vagy más?) ítélet, csak sejteni tudom. Sejtésem viszont egy­ben sejtet is valamit: a határta­lan szabadságvágy túlburjánzá­sát, dekadens indítékait, azok „kegyes” fogadását rokonér­telmű cikksorozatokon keresz­tül (lásd az október 26-ai, októ­ber 29-ei megyei lapokat), mert ugyanis: „szemtől szembe” az igazgató úrral csak a képvi­selő-testület helyett és nevében kerültem. fenntartói-tulajdo- nosi minőségben, a cikkel ösz- szefüggésben sohasem! Akkor kezdjük . .. Az igazgató aggodalma, hogy a kórház elfekvő lesz, csak beosztásához mérten jogos, mert a kórház jövőjét jelentő testületi (bizottsági) határoza­tokat rendre nem teljesítik. Nemcsak a fenntartói, testü­leti döntésekkel, a népegész­ségügyi tisztiorvosi szolgálat szakmai orientációival sem ért egyet. Mai napig sem kaptam kézhez a kórház belső rekonst­rukciójának, átépítésének üte­mezését, bár a testület beadta a pályázatot az 1993. évi 1 milli­árd nagyságrendű címzett tá­mogatás elnyeréséhez. Biztosíthatom az olvasót, hogy a kórház és a sebészeti osztály jó hírnevét már az elő­dök megalapozták! Az önkor­mányzati képviselő-testületnek tisztességesek és~ racionálisak a kórház jövőjével kapcsolatban hozott döntései. E döntéseket hívja az intéz­mény vezetője dilettantizmus­nak! Jelentős tényeket ugyan­akkor „agyonhallgat”! Többek között azt a makacs, megdönthetetlen tényt, hogy a 2 éve fennálló, a kórházat vállaló városi önkormányzat eddig 15 millió forinttal segítette elő az orvosi gép-, műszerbeszerzést, kisebb felújítást! (A volt me­gyei tanács az azt megelőző öt /!/ év alatt mindössze 600 ezer forintot bocsátott ilyen célra rendelkezésre). Dr. Novak László továbbá az országos tudományos szakmai kollégium előtt - mint szintén pályázó sebész - megmérette­tett: az egyébként 21 tagú testü­let 17 tagjából 16-an találták „nem alkalmasnak” a sebészeti osztály vezetésére. Egyébként a szakmai kollégium elé nem szokták behívni a pályázókat, s minthogy az igazgató is pályá­zott - aki saját ügyében emiatt nem járhatott el - nem hívhatták meg! Ezért dr. Thassy Gábor vá­rosi tisztifőorvos nem az igaz­gató helyett, hanem az említett okból volt hivatalos a kollégium ülésére. Az intézményért ag­gódó igazgató szerint „szakmai megfontolások” vezették, ami­kor az osztályok folytonosságát jelentő főorvosokat egyszerre menesztette. Tény, hogy a belgyógyászati osztálynak már több mint 10 hónapja nincs kinevezett főor­vosa. Talán ez az állapot még­sem áll arányban az igazgató komoly „szakmai megfontolá­sával”, s állításával szemben sorsa nem azért vált bizonyta­lanná, mert a megyegyűlésen az elmúlt évben nem támogattam egy alapítványi kuratóriumbeli tagságát. Az ugyanis olyan közjogi és közéleti méltóság, amelyre in­tézményvezetői munkája és emberi hozzáállása alapján nem tartottam alkalmasnak. (A testü­let egyébként javaslatomra - egyhangúlag - elfogadta Dr. Eles János szülész-nőgyógyász főorvos kuratóriumi tagságát). A „pártfogó” tiszti főorvosi minősítést alantasnak és etikát­lannak tartom attól a volt sebész kolléga jelenlegi igazgatótól, aki egykori felettesét sem tekin­tette kollégájának. A vetélytársi minősítés is el­lenségkeresés. A testületi ülés ugyanis nem januárban, hanem február 11-én volt. Az igazgató - mint írja - annak ellenére vágott bele a se­bész-főorvosi pályázatba, hogy az országos szakmai sebész kol­légium dr. Méreit javasolta. Ez pedig egy álnok hazugság! Hisz Jánosi, Mérei, Novák esélye­gyenlősége minden ellentétes állítás ellenére is adott volt, va­gyis: nem az a bizonyos tojás volt előbb ... ! S hogy mégis kinek van ad­minisztratív módszere? - Talán akinek a háza ég ... S végezetül: az igazgató úr- akit most is, mint mindig - meghívtam a testületi ülésre, tudta, vagy tudnia kellett az in- terpellálónak írt válaszom tar­talmából, minthogy' Csoór Imre képviselőtársam professzionista (szakmai) kérdéseit - a háttér­ben - dr. Novák László tette fel. Aggódása öncélú és hitelte­len. Az általa rendelkezésemre bocsátott statisztikai adatok is ezt támasztják alá. Marad bennem egy nagy di­lemma: az utolsó szó jogán nyi­latkozó Csoór-Novák együttes színe- és címváltoztatását - a mindig tárgyilagos sajtó - mi­ként fogadhatta végső konklú­zióként? A megoldóképlet előt­tem nem egy több ismeretlenből álló egyenletrendszer, de az egészségesebb közélet és kö­zérzet bajnokainak a várospoli­tikát is átfogó felhívása kissé groteszk. Én mindenesetre megszívle­lem. I)r. Dobrovoczky István polgármester Pásztó Kilóg a s0rból... Természetfeletti ember Salgótarján közismert' alakja Gecse István, a szerencseszel­vények árusa. Sokan megnézik „Rambós” figuráját, és azt tart­ják róla. hogy érdekes ember. Ő azt tartja, hogy még ettől is érdekesebb. Az egykori varrógépműsze­rész elmondja, hogy gyerekko­rában az Isten kétszer megérin­tette, amit figyelmeztetésnek tart. Nem kötelezte el magát egyik vallásnak sem, de hiszi az Istent. Tudja, hogy van és, vele van. Eddigi élete során többször is érezte, hogy hatalmas erők­kel rendelkezik. Hisz a miszti­kában. A névkártyáján ez áll: ügy­nök. Ám szerinte ez csak egy jelző. A következő kártyáján több minden lesz, legalább nyolcféle felsorolás. A legvé­gén az, hogy mágus. Nem folytat tanulmányokat a misztikum világában, mert azt állítja nem szükséges, ő ez­zel az erővel, tudással született. Tudja, hogy mit akar, azt eléri. Az Isten segítségével. S amikor magához szólítja, bármikor kész elmenni hozzá. Ezért tartja veszélyesnek, ha valaki szembe kerül vele. Imádkozni sosem szokott. A természetfölötti erőkkel nem foglalkozik, mert ő már ezeket érti. Azt állítja, hogy vannak ufók és neki köze van hozzá­juk. Tapasztalatai szerint van­nak jó és rossz ufók. Azt mondja, hogy ő kiválasztott, akinek feladata az emberiség védelme. Ezért neveli az embe­reket a jóra. Önmagával nem foglalko­zik, de érdekli és tanulmá­nyozza a számmisztikát. Erre példákat is mond. Nos, a kettő mintha egybehangzana, a számmisztika és a szeren­cse-szelvények árusítása. Misztikus ereje mellett is hétköznapi embernek tartja magát, konyakot szeret inni, partikra jár, és „szórja” a pénzt - ha van. De annak van, aki dolgozik - tartja. Neki tetszik a napi politika, a nyugodt erő, csak a folytonos áremelések idegesítik. Véle­ménye szerint van erő az embe­rekben a felemelkedésre. Sze­rinte aki megadja magát és le­fekszik, már nem kel fel. Akit viszont leütnek, az még fel tud állni. P. A. Üzenetek a mának és a jövőnek Korill Ferencnek, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnökének alábbi beszéde október 30-án, a felsőpetényi Mindszenty ünnepségen hangzott el. „Nógrád Megye Közgyűlé­sének, a megye polgárainak képviseletében őszinte nagyra­becsüléssel köszöntöm a Mind- szenty-emléknap valamennyi résztvevőjét. Az emléktábla, amelyet most felavatunk Mindszenty József bíboros, hercegprímás, eszter­gomi érsek egykori börtönének falán, szabadulásának napját őrzi kőbe vésve. De ez a tábla - amit a balassagyarmati Civitas Fortissima Kör kezdeményezé­sére a megye közgyűlése állított - nem csupán kőbe írt jel, ha­nem a mának és a jövőnek egy­aránt szóló üzenet. A hely szelleme arra kötelez, hogy a bíboros életének példája, tanítása alapján kiemeljek há­rom gondolatot ebből az egye­temes érvényű üzenetből. Az első üzenet, hogy „egy­szer el kell kezdeni a megbéké­lést, mert belepusztulunk a fo­lyamatos megtorlások végesza- kadhatatlan láncolatába." Szeretném hinni, hogy az az összefogás, ami az emléknap előkészületeit meghatározta, már ennek a megbékélésnek igaz kicsi, de mégis biztató jele. Hiszen itt teljes megértésben együtt dolgoztak nagyon is kü­lönböző gondolkodású, szárma­zású, hitű és foglalkozású em­berek a közös cél érdekében. Meggyőződésem, hogy ezen az úton szűnhet meg a „gyűlölet váltógazdasága” ahogyan azt a bíboros akarta. És csak halkan ajánlom a hatalmon lévőknek; a bíboros tanításában arra is van egyértelmű válasz, hogy ki kezdje a megbékélést... A második üzenet közvetle­nül a nap történéseiből szárma­zik. „Köszönöm a magyar nép­nek, hogy rabságomból '56-ban kiszabadított. Büszke emlékként viszem a sírba a tudatot, hogy népem szabadított ki, és nem az elítélésből és rehabilitációból egyaránt taktikai játékot űző ha­talom.” Ezek már végakaratának!) szavai, de Mindszenty József nemcsak a múltat bízta ránk. hanem a jövőt is. És ismerve a főpap kemény következetessé­gét, hajlíthatatlan és szakíthatat- lan jellemét, biztosak lehetünk abban, hogy egyetlen hatalom számára sem ad felmentést, amelyik taktikai, napi politikai játékot űz az elítélésből és reha­bilitációból. A harmadik üzenet ahhoz kapcsolódik, hogy ez az emlék­tábla elsősorban nem vallási, vagy politikai ihletésű. A szent életű főpásztor munkáját egy­háza hivatott megítélni - tudjuk folyamatban van boldoggá ava­tása. A politikus Mindszenty Józsefet a történelemtudomány minősíti majd - csak remélhet­jük, hogy a napi politikától, mentesen - biztosan nemzetünk kiemelkedő személyiségeinek sorában. Mi, itt az ember előtt hajtunk fejet, aki megtalálta az utat: „Nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem fontos. Nem azt keresem, ami nekem hasznos, hanem ami másoknak van javára.” A bíboros nem játszott a sza­vakkal; a nemzet, a nép, a má­sok javának szolgálata nála nem retorikai fogás. Eme hitvallásá­nak élete és munkája valódi aranyfedezetet ad, és ez állít az ércnél is maradandó emléket személyének. Kívánom mindannyiunknak, hogy ne csak a mai napunk tel­jék e gondolatok jegyében.” Egy mandátum volt a tét? A Nógrád Megyei Hírlap ok­tóber 8-ai számában a fenti címmel jelent meg rövid tájé­koztatás, amelynek végén a szerző pozitívan zárja vélemé­nyét; a „demokrácia, a törvé­nyesség, a jogállamiság győ­zelme lett a vétó vége.” Nem mindenki érti, mi is rej­tőzik egy mandátum mögött. Nem képes elviselni az MDF. hogy a kisgazdapárt kilépett a koalícióból azzal a kevés képvi­selővel, aki nem hajlandó tag­ság- és a mezőgazdaság-ellenes intézkedésekben résztvenni. Van egy bábkoalíció, benne a kisgazdapártból puccsal, vagy anélkül eltávozott és kizárt, vá­lasztóikat cserbenhagyó képvi­selők, akiket valaki(k) pén­zednek) és úgy erőlteti(k) a tag­ságra. Az MDF vezetői az una­lomig koptatják a jogállamiság, demokrácia szavait. Nem akar­ják tudomásul venni azt, hogy független kisgazdapárt egy van, a párttól elszakadt tömeg és tag­ság nélküli képviselők normális ember számára nem jelenthet­nek képviseletet. Mit szólna hozzá az MDF, ha Bíró Zoltán, Beke Kata, Palotás János azt mondanák, ők az igazi képviselői az MDF-nek. Az MDF, illetve Csutka logikája szerint ki kell vezetni a kom­munistákat a tévéből. Kivétel Pálfy G. István, mert ő az MDF érdekében beszélt. Jól el tudta magyarázni az MDF szájíze szerint a kisgazda demonstrá­ciót, pár másodpercet engedett mutatni belőle. A kisgazdapárt nem hajlandó a négyek bandája, (kisgazda puccsisták) és az őket hátulról irányítók uralma alá kerülni. Azt hiszik, ha Torgyánt valami­lyen jogi manipulációval „le­válthatnák”, akkor ellophatnák a kisgazdapártot. Torgyánt az országos nagygyűlésen erősen kritizálták azért, amiért nem előbb lépett ki a koalícióból. Az, hogy a parlament sokáig - két napig - vitatta az egy man­dátum jogosságát, az ellenzéki pártok kiállásának köszönhető, általuk érvényesült a törvényes­ség, a demokrácia. Az MDF a végén semlegességet mutatott, hogy ne maradjanak szégyen­ben, és a mandátum ellen már csak a hat hűséges talpnyaló szavazott. Az úgynevezett plat- formosok - a történelmi tagozat -, ők sem tudják minek nevez­zék magukat. A történelmi tagozat annak idején is erőszakkal telepedett be a kisgazdapárt vezetésébe. Van köztük egykor hortysta ka­tonatiszt, aki a kommunista idő­szakban magas érdemrendet fo­gadott el ezért, hogy Dobit túl­szárnyalta, ma is kisgazdapárti vezetőnek tartja magát. Van kö­zöttük lemezlovas, aki mindig aszfaltkoptató volt, többszörös milliomos. Etetnek bennünket a nemze­tiségiek elnyomásával. Tanúja voltam október 20-án 10 és 11 óra között az Agroker szlová­kiai megfelelőjénél, hogy az „elnyomott magyar” kisgazda egy Zetort vásárolt, de egy fil­lért sem kellett fizetnie, teljesen kamatmentesen, hosszú távú részletfizetésre, 360 ezer koro­náért. Csupán be kellett mutat­nia házát, ingatlanának iratait, hogy 16 hektáros földjét vissza­igényli. művelni akarja. Ilyen feltételek mellett vásárolhatta meg a traktort. Ettől még na­gyobb lesz a következő időben a munkagépek értéke. A szlo­vák képviselő jobban képviselte a magyar nyelvű kisgazdát. A 37-ek inkább saját fizetésük emeléséért dolgoznak, és részt vesznek egy bábkoalícióban, nem pedig választóik érdekében ténykednek. Ugyancsak az október 8-ai számban a „13+1” címmel meg­jelent cikk szintén jellemző volt az MDF-re. Az természetes, hogy vezérigazgató akar lenni az MDF-es, de legalább egy bá­nyászt is szeretnének a pártba szerezni, csak rosszul választot­ták ki. Nekik kötelező gyűlölni Torgyánt, mert előre megjó­solta. hogy anyagilag tönkrete­szik a lakosságot, utána bagóért össze lehet vásárolni a kárpót­lási jegyeket. Megfosztják tu­lajdonuktól az embereket. A téesz csak használta a föl­det, de a reprivatizáció szerinti tulajdon-visszahelyezéssel a té­esz is maradhatott volna, a tu­lajdon is maradt volna, nem ha­táridőhöz kötni, hogy elévüljön. Van-e olyan MDF-tag, aki be­vallja, hogy az ő pártjuk verte széjjel a tsz-t, nem a kisgazda- párt? Eddig bármikor több tá­mogatást kapott a mezőgazda- sági termékeiért a termelő. A sok kistermelő egyéni, vagy kétlaki, már csak saját ellátására termel, mert tönkremenne a rá­fordítások miatt. Ezt tudatosan csinálják, nem hogy mi exportáljunk, hanem idehozhassa a Nyugat felesle­geit. A rossz termelési adottsá­gaink miatt volt a demonstráció, amit szégyenletesen félrema­gyaráztak Pálfy úrék, kirándu­lásnak titulálva. Azt nem mer­ték mutatni, hogy két méter magas vaskorláttal vették körbe a Parlamentet. Ennyi rendőrt Rákosi sem vezényelt ki. mint ezek azok ellen, akik a szájukba dolgoznak. Balkáni színvonalra sorolják a magyar népet. Úgy tudom, nem Magyarországon forgatták fel a libamáj- meg élelmi­szer-kamionokat, és traktorral elzárt úttorlaszokat emelnek ér­dekeik védelmében. Kisgazda botrányokon lovagolt az MDF. Most ők nézzenek saját házuk tájára: a mi szemünkben az MDF értelmiségi gyülekezet. Bármennyire is tagadja az Magyar Demokrata Fórum, hogy semmi köze a Göncz Ár­pád elleni, október huszonhar- madikai tüntetéshez, az állítás könnyen cáfolható. Manapság hazánkban nincs tömeg, amely a kormányt éljenezné, mint itt történt, s a résztvevők összeté­tele is bizonyíték rá, igenis szervezett akció történt a Par­lamentnél. Aki másként vélekedik, azzal nyilvános vitában is hajlandó vagyok részt venni. Horváth Ágoston FKgP-tag Karancslapujtő A polgárőrség is említést érdemel A Szécsényben október 22-én megtartott közmeghallga­táson jelen voltam én is. Hallot­tam, amint dr. Rafael Károly, a megyei rendőr-főkapitányság parancsnoka beszámolt a me­gyei rendőrség munkájáról. Jól­eső érzés volt megtudni a rend­őrség megerősödését, jó felké­szültségét, s ennek megfelelően a bűnözések elkövetőinek felde­rítésében elért eredményeit. Én is egyetértek azzal a megállapí­tással. hogy a legjobb bűnmege­lőzés a sikeres felderítés. Rafael Károly köszönetét mondott az önkormányzatok képviselőinek az általuk nyúj­tott segítségért. Én azonban - mint a községi polgárőrség pa­rancsnokhelyettese és gazda­ságvezetője - hiányoltam, hogy elfelejtette megemlíteni az ön­tevékeny polgárőrség tevékeny­ségét, az önvédelmi csapatok munkáját. Véleményem szerint a megyében működő polgárőr­ségek és önvédelmi csoportok áldozatos éjszakai őrjáratai is hozzájárultak a bűnözés vissza­szorításához. Mi sok éjszakát töltöttünk el figyelőszolgálat­ban akkor, amikor a rendőrök aludtak, s éppen a helyi kmb-s is pihent a családja körében. Kérem Rafael Károlyt, hogy amennyiben egyetért velem, máskor említse meg pár mon­datban ezeknek az önzetlen em­bereknek a munkáját is. Horváth János Nagylóc

Next

/
Oldalképek
Tartalom