Nógrád Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-12 / 267. szám
8 HÍRLAP ÉG-IGÉRÖ 1992. november 12., csütörtök Uj próbálkozás a gyarmati kereskedelmi iskolában Idő kell a kibontakozáshoz Az I/h osztály jól érzi magát a szünetben „Már régóta tetszik ez a szakma. Mikor kisebb voltam iskola után a boltba mentem, ahol anyu dolgozott. Hát így kezdődött, most végre beteljesülhet ez a vágyam.” - írta a Balassagyarmati Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkás- képző és Szakközépiskola egyik elsőse. A legtöbben azért jelentkeztek ide, mert a szakmának komoly jövőjét látják. Valóban, kereskedőkre szükség van, tehát az iskolára is. De ebben a formában? Mi a véleményük a diákoknak az itteni képzési rendszerről? Miért szeretnek itt tanulni és miért nem? „Az iskolában az egyik legnagyobb probléma az integrált képzésnél jelentkezik. Ezt pontosan tudom, hiszen érzem a saját bőrömön. Nehezen tudják megoldani a nyelvtanítást: tanár és tanterem hiányában 0-dik és 8-dik órákban is kell tanulnunk, ami nagyon fárasztó. De az is látjuk, hogy az iskola vezetősége megpróbál minden tőle telhetőt megtenni, van tanboltunk, tankonyhánk. Időt kell hagyni nekik, hisz az intézmény még fiatal, nincsenek hagyományaik.” - írta egy harmadikos diák. Időt kell hagyni, hogy kibontakozzon a kezdeményezés. De miről is van szó? Erről beszélgettünk dr. Bacskó Józseffel, az iskola igazgatójával.- A rendszerváltást követően a legtöbb üzlet és vendéglátó- egység megszűnt Balassagyarmaton, ezzel az iskola képzési szintere is, holott kereskedőkre szükség van és lesz. A kialakuló új rendszer - amibe mi is bekapcsolódtunk - finanszírozását az állam vállalta fel.- Mi a képzés lényege?- A tanulóknak egy ágazaton belül szakmát csak két év után kell választaniuk, az első két évben mindennel megismerkednek. A képzés előnye, hogy átjárható. Lényeges eleme a struktúrának, hogy a gyerekeknek lehetőségük van kilépni belőle: harmadikban szakmunkásbizonyítványt kaphat, aki úgy dönt, befejezi az itteni tanulmányait. Aki folytatja, negyedikben érettségit szerezhet, és tervezzük ötödik osztály indítását is, ahol vállalkozói és üzletkötői ismereteket kapnak a diákok.- Említette, az oktatáshoz szükséges tárgyi feltételeket az iskolának kell előteremtenie.- A kereskedelmi képzés feltétele a tanáruház, amely idén tavasszal nyílt meg, nem csak a termelői hanem az alapképzést is kielégíti. Ami a vendéglátósszakmákat illeti, az idén kaptuk meg egy napközis konyhát, itt épül egy 1500 adagos tankonyha, ahol a termelőüzemi gyakorlat folyhat, de egy tizenkét fős tankonyhát is kialakítunk az alapképzéshez. Nyilván sok minden kellene még, hogy az iskola optimálisan működjék, mi arra törekszünk, hogy az itt tanuló diákok minél több, valóban hasznos ismeretet sajátítsanak el, és az ehhez szükséges feltételeket is próbáljuk megteremteni. Fenyvesi Ágnes György Katalin Menők. Bizonyára lehet találni szempontokat, amiért nem illik rájuk a jelző, de miért kell mindig a hibákat kutatni? Egy a lényeg. Nekik sikerült, amiről sok felnőtt is csak álmodik: munkáikból kiállítást rendeztek a balassagyarmati városi könyvKiválasztottak tárban. György Katalin és Farkas Mária, mindketten a gyarmati Balassi-gimnázium diákjai, Katalin nyolcadikos, Mária idén végzi el a középiskolát. Kik ezek a kedves hölgyek és honnét a rajz iránti szeretet?- A rajzolás pici korom óta hobbim - mesélte Mária. - Rám már az óvodában felfigyeltek, észrevették, ügyesebb vagyok, mint a többiek: határozott élményt jelentett mikor megjutalmaztak munkáimért. Később sokat jelentett, hogy jó rajztanáraim voltak, az általános iskolában Lengyel Péter, itt a gimnáziumban pedig Nagy Márta.- Én úgy gondolom - kezdte önjellemzését Katalin -, sokan vannak, akik jobban rajzolnak mint én, de ők nem tartják fontosnak ezt. Itt a gimnáziumban a rajzórák azért tetszenek, mert Farkas Mária szabadjára engedhetem a fantáziámat, nem csak mértani testek léteznek, hanem ha jó a kedvem vagy ha rossz, azt is papírra vethetem. Érdekes, korábban nem szerettem ezt a tárgyat, de már tudom, csak azt nem kedveltem, ahogyan tanították. írd meg problémáidat! Üktor Mlaszol A rovatunkhoz érkezett levelek közül most egy gyarmati leányét választottuk ki. „ Reggel rendszeresen fél ötkor kelek, mert másként nem érnék he hétre a suliba, a nulladik órára. Nem értem, miből gondolják a tanárok, hogy képes az ember hajnali héttő! délután háromig odafigyelni, utána pedig még van kedve azt az őrült sok házit megcsinálni és tanulni. Azt hiszik valami tanulógépek vagyunk. Arról nem is szólva, hogy alig van szabadidőm, mikor a barátommal, aki Ersekvadkerten__ dolgozik, találkozni tudok. Én határozottan tudom, hogy manager akarok lenni, de még nem döntöttem el, melyik sulit választom konkrétan. Értem, hogy tanulni kell, ha valaki tudni akar, meg azt akarja, hogy bekerüljön valami fósulira. De azzal nem értek egyet, hogy mindent be kell szívnia a begyemnek, kezdve a töritől az irodalom legmélységesebb bugyrain át a matek homályáig. Néha azon vagyok, hogy nem érdekel, befejeztem, nem tanulok, mert látom, hiába végez el valaki egy külkerfóisko- lát, nincs garantált munkalehetősége. Aki pedig csak nyolc általánossal, vagy anélkül seftel, dúskál a pénzben.” Ahogy jeligédben írtad, ez az állapot sajnos tényleg tudathasadásos. Tanulni vagy nem, hiszen sokan nagyon jól megélnek enélkül is? - nagy kérdés. Őszinte leszek: nem tudok tuti receptet adni. A magam példáját mondhatom, én tanultam, nem bántam meg. Emlékszem középiskolás koromban sokat beszélgettem, többek közt erről is, egy öreg barátommal, aki mindig valamilyen példával világította meg mondandóját. Neki a háború családját, házát elvitte, csoda, hogy ő megmaradt és viszonylag ép elmével. Ő mondogatta, hogy mindenedet elvehetik, de a tudásodat soha. Szerinte ennek köszönhette, hogy ismét lett családja, háza, ami a normális élethez kell. Kicsit elkanyarodtam, de talán megérted, én miért gondolom, hogy érdemes tanulni. Vajon hol tanulnak a jövő mesterei? Szép emlékek a nyári gyakorlatról A vidám ursbergi csapat „Ezen a nyáron az iskola Németországba vitt ki bennünket nyári gyakorlatra. Az út nagyon hosszú és fárasztó volt, de végül megérkeztünk Ursbergbe. (Ez a település Münchentől délre van.) Egy szép csendes helyen lévő kolostorban szállásoltak el bennünket és ott is étkeztünk. A gyakorlaton egy üzemben dolgoztunk, a munka negyed 8-kor kezdődött, ami leginkább megfogott, az a pontosság volt. Ez nem csak a munkafegyelmen látszott meg, hanem amit készítettek, azon is. A másik, ami tetszett, az a tisztaság. Igaz nem lehet elképzelni bútorgyárat hulladék nélkül, de itt kosz szinte minimálisan fordult elő. A munkaidő végén mindenki összetakarított és nem csak seprővel, hanem minden asztal végén volt egy sűrített levegős pisztoly, amivel a lyukakból, vályatokból is ki lehetett takarítani a piszkot. A munka közben az is jó benyomást tett rám, hogyha mi elrontottunk valamit, azt az oktató nem dobta el, hanem addig javítgatta, amíg jó nem lett. A két mester, Ottó és Kari úr pedig megmutatta, amit nem tudtunk, így sokkal könnyebben tanultunk meg mindent. A szabadnapokat kellemesen töltöttük el, volt, amikor elmentünk megnézni néhány nevezetes helyet, este pedig focizni és pingpongozni lehetett. Mindent összevetve nagyon jó helyen voltunk és nagyon sokat tanultunk a németektől.” - A balassagyarmati Szondi György Ipari Szakmunkásképző Intézet másodikos faipari tanulói írták ezt a rövid visszatekintést németországi nyári gyakorlatukról. Ők és a ruhaipari szakmunkás láMunka közben nyok két hetet töltöttek kinn. A faipari szakmunkás csoport másik fele Erdélyben volt, őket egy erdélyi grafikus Molnár Dénes tanította a fafaragás és a fametszetkészítés fortélyaira. Az iskola szervezésében és az intézmény alapítványának pénzéből utazhattak ki a diákok, egy csere keretében. Hogy megérte-e? Tanultak-e mindebből, vagy csak arra emlékeznek ami a határon történt, tudniillik, hogy Erdélyből hosszas várakozás után jutottak haza? A diákok beszámolói alapján kiderül, számukra az volt a fontos, amit láttak és tanultak: „Kopjafát faragtunk, de én egy motívumot elrontottam, mert a fa elrepedt és a minta sarka leesett. Erre az esetre kaptam a jó tanácsot Molnár Dénestől, hogy nem kell idegeskedni, de még búsulni sem, mert így születnek az új minták.” (fá) Programsoroló Salgótarján. November 12-én délután fél 4-től a Balassi Bálint megyei könyvtárban a háziolvasmányok videón sorozatban Sophokles Antigone című darabját nézhetitek meg. November 13-án este 6-tól az MTTSZ (volt MHSZ) székházban PP1-diszkó lesz. Ugyanekkor az SVT-W művelődési házban Depeche Mode klub, a zagyvapálfalvai művelődési házban alternatív buli lesz. November 16-án fél 3-tól a megyei könyvtárban a videómozi kívánságra sorozatban az Egy jenki Arthur király udvarában című filmet vetítik. November 17-én az SVT-W művelődési házban este 6-tól bluesklubot tartanak. Azok a salgótarjániak, akik egyéb foglalatosságok iránt is érdeklődnek, ingyenesen kaphatnak felvilágosítást a SITI-ben (Főtér 19. tel.: 11-777) Balassagyarmat. November 13-án 20 órától a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban diszkó lesz, másnap, szintén 8-tól, a rocktáncházban az Andersen együttes lép fel. Bátonyterenye. November 19-én este 6 órától az Ady Endre Művelődési Házban a Volt egyszer egy fesztivál című produkciót nézhetik meg az érdeklődők. Ki beszél itt a gyerekekről? Társadalmunkban olyan tendenciák erősödnek, melyek károsan hatnak a gyerekekre. Nap mint nap érinti őket a társadalom válságjelensége, mint például az elszegényedés, a csaladok gyakori szétesése, a jövőjük kilátástalansága és így tovább. Ezek a tények arra ösztönöztek néhány budapesti közéleti embert, hogy a gyermeknevelés demokratikus szociális értékei alapján újjáalakítsák a századelő gyermekbarát-mozgalmát. Minden olyan személy, szervezet, aki (amely) felelősséget érez a gyermekeinkért jelentkezhet a mozgalomba! Jó lenne, ha minden településen gyermekbarátcsoport jönne létre. A mozgalomhoz az alábbi címen lehet csatlakozni: Budapest, pf. 244. 1701. tel.:178-6108. Amikor ő még kis srác volt „Ezzel a gyerekkel érdemes foglalkozni!” Nem hiszem, hogy akadna gyarmati polgár, aki nem ismeri legalább névről Ember Csaba képviselőt, aki „mellesleg” a Rózsavölgyi Márk Zeneiskola igazgatója is, valamint a város dalegyletének karnagya. Ő az, aki a jég hátán is megél, aki előteremti intézménye és kórusa számára a szükséges dolgokat. Ő, a hajdani ecsegi fiú, aki hatévesen került GyárEmber Csabi matra, azok közé tartozik, akiket már kiskorukban sem kellett félteni. Háromévesen kezdett zongorázni, pedig akkor még nem volt hangszerük, édesanyja kartonra rajzolt billentyűin vette az első leckéket.-Nagy élmény volt, mikor először zongora elé ültem, elcsodálkoztam. hogy tudok játszani. Baranyi Jancsi, a falu hírneves cigányprímása is mondogatta: „Ezzel a gyerekkel érdemes foglalkozni”. — Ha jól tudom, foglalkoztak is, hiszen elismert zenész lett. Önnek, mint a klasszikus irányzatok művelőjének, milyen élményei vannak a beatkorszak kezdeteiről?- Ebben az időben középiskolába jártam, a Szántó-gimnáziumba. Akkor mindenkinek a „mániája” volt, hogy angolul énekelte a dalokat, az sem volt baj, ha nem ismerte valaki a pontos szöveget. Emlékszem egy esetre, mikor osztálytársaimmal. Molnár Jancsival, Tibai Gézával, rendeztünk magunknak a tanítási időben egy házikoncertet. Jancsi volt a dobos, Tibai egy seprűvel a gitáros, én természetesen a zongorista. Annyira belejöttünk a zenélésbe, hogy Tibai a seprű nyelével még a padlón is verte az ütemet. A dolognak az volt a szépséghibája, hogy alattunk óra volt. amit - mint később kiderült -, éppen az osztályfőnökünk tartott.- Tehát nem volt hatástalan a koncert. De ilyen iskolai „ki- kapcsolódásokon” túl, komolyabban nem foglalkozott a könnyűzenével?- i 970-ben, mikor az édesapám meghalt, azért, hogy a zeneakadémiai tanévnyitón legyen egy öltönyöm, nyáron a gyarmati Tünde presszóban zongoráztam. Azóta tudom, hogy a bárzongoristaság milyen nehéz dolog. Itt a törzsközönségnek nem illik azt mondani, hogy „nem ismerem a kért számot, tisztelt uram”. Ha nem tudtam egy dalt, megkértem a vendéget, hogy énekelje el, én pedig kísértem. Mire a végére értünk, tudtam a nótát. Ember Csaba igazgató- Az akadémiai évek után visszatért Gyarmatra, pedig maradhatott volna a rádiónál, vagy akár a tv-nél.- Valóban kaptam ajánlatokat az említett két helyről is, azonban úgy érzetem, kötelességem, hogy hazatérjek. Ebben szerepe volt annak, hogy édesapám halálával az akadémián csak úgy tudtam magam eltartani. hogy a várostól támogatást kaptam. Nem bántam meg, hogy visszajöttem, mert bárhová kerülök is, ugyanígy bizonyítanom kellett volna. Aki pedig erre nem képes, adja át a helyét nálánál rátermettebbeknek. -fenyvesi-
