Nógrád Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-07-08 / 263. szám

6 HÍRLAP HÉTVÉGI MAGAZIN 1992. november 7-8., szombat-vasárnap NÓGRÁDI HÍRLAP Időzített bombák a közoktatásban? Pedagógusok a társadalmi minimumon (FEB) A közalkalmazottak egymilliós táborába tartozókat az utóbbi időben élénken fog­lalkoztatja: megkapják-e a tör­vény betűje szerint nekik járó tizenharmadik havi fizetést, vagy sem? A kérdésre egyelőre nincs válasz, mert a kormány szerint a szaktárcák, a miniszté­riumok véleménye alapján az önkormányzatokon, míg ez utóbbiak értelmezésében kizá­rólag az adott munkahelyeken múlik, hogy mi lesz a nagyon várt járandóság sorsa. Az egyik legjelentősebb közalkalmazotti réteg, a pedagógusok többsége eközben a társadalmi minimum szintjén él, tudtuk meg Szőllősi Istvánnétól. A Pedagógusok Szakszerve­zetének főtitkára a elmondta: az utóbbi két hónapban 26 száza­lékkal nőtt az állásukat elvesz­tett tanárok, óvónők száma, ma már több mint négyezer mun­kanélküli pedagógus van. Négy időzített bomba ketyeg alattunk: a költségvetési tör­vényjavaslat szerint jövőre semmit sem emelkedne a köz­oktatásban a dologi kiadásokra fordítható költségkeret. Egy fél fillért sem terveztek bérnöveke­désre. Az önkormányzatoknak a személyi jövedelemadó vissza­térítésből származó bevétele több mint a felére csökken. A tervek szerint bevezetik a két­kulcsos áfát. Hol van az a pénz­ügyi zseni, aki ilyen feltételek között legalább a közoktatás szinten tartását garantálja!- A törvényalkotók szerint nagy a költségvetés hiánya, azért nem telik töhh a közokta­tásra . . .- Igen, ezt a pedagógusok is pontosan tudják. Tanulva a ko­rábban már ránk zúdított vá­dakból - bírálni könnyebb, mint a kevés pénzt elosztani -, sza­kértőink alaposan tanulmányoz­ták a költségvetési javaslatot ta­láltak olyan kiadásokat, ame­lyek létjogosultságát megkérdő­jelezzük. Nem értjük miért kell újabb és újabb épületeket emelni a munkaügyi átképző központoknak, amikor a műve­lődési házak többsége amúgyis üres. Nehéz elképzelni, hogy ilyen költségvetési javaslat el­fogadása esetén hogyan fejező­dik be a tanév. Már most is van olyan iskola, ahol nincs pénz szénre és emiatt tanítási szüne­tet rendeltek el. Ha így folyta­tódik, mi lesz jövőre? sz. m. Az Üdvhadsereg Csabán Lakásvásárlás kárpótlási jegyért A londoni székhelyű Üdvhadsereget 1865-ben alakították. Rá­koscsabán Bánki Miklós és felesége Robyn vezetésével müködik.a magyarországi második egységük. MTI Fotó (FEB) Kárpótlási jegyért a jelenleg is állami tulajdonban álló, továbbá azokat a lakásokat lehet megvenni, amelyek a tör­vény kihirdetése után ingyene­sen kerültek az önkormányza­tok tulajdonába. Az erre vonat­kozó törvény 1991 júliusában lépett hatályba, s ezt követte szeptemberben az egyes'állami tulajdonú ingatlanok és vagyon­tárgyak önkormányzati tulaj­donba adásáról szóló törvény, amely a lakásállomány zömét az önkormányzatok rendelkezé­sére bocsátotta. Ez azt jelenti, hogy amennyi­ben az ilyen módon kapott laká­sokat az önkormányzatok érté­kesítik, akkor - ha a kárpótlásra jogosult úgy kívánja - fizetség­ként kötelesek elfogadni a kár­pótlási jegyet. Eladni viszont nem kötelesek az ingatlant, még akkor sem, ha a bentlakó az ér­tékpapírjaiért azt szívesén meg­venné. Akik lakásingatlant vásárol­nak, a kárpótlási jegyüket a ka­matokkal növelt aktuális névér­téken számítják be! A kamatok mértékét a kárpótlási hivatal havonta közzéteszi és mindig az adás-vétel pillanatában esedé­kes kamatösszeg adható az aíapnévértékhez. (Földvásárlás esetében hiába kamatozik a kárpótlási jegy. a címletértéket kell figyelembe.) Az új lakástörvény érvénybe lépéséig az 1969-ben kelt, az állami tulajdonú lakások eladá­sát szabályozó kormányrendelet van érvényben. Történelmi dublőrök Volt politikus, aki kedvelt színészének gesztusait, hang­hordozását figyelte órákon át, ellesve egy kecses meghajlás, rágyújtás, kézcsók egy kemény kézszorítás manirjait. Voltak, akik költők szóvirágait használ­ták beszédeikben, betanulva még a rögtönzés látszatát, a megjátszott spontaneitás rövid határszüneteit is. Sőt, még arra is van történelmi példázat, hogy nagyjelentőségű üzenetek vagy rádiószózatok előzetes hangfel­vételénél beszédtanárok és elő- adóművézek bábáskodtak. A klasszikus hadviselések korában, amikor a hadvezérek, de gyakran a királyok is ott vol­tak a harcmezőn a testőrök fejé­ben bizonyára megfogant már a helyettesítés gondolata, de elő­állni ilyen nemtelen ötlettel egyikük sem mert. Egészen ad­dig volt ez így, amíg III. Napó­leon egyszer ágynak nem esett, és ő maga rendelkezett úgy, hogy helyette udvartartásának egyik bizalmi embere lovagol­jon el tisztes távolságban az az­napi testőrparádé katonáinak arcéle előtt. Mondják, hogy Sztálin is rej­tegetett a Kremlben 4-5 altere- gót, akiknek 1953-ban, titkos végrendelet szerint, az ő halála után meg kellett halniok. Ám, lehet, hogy mindez csak le­genda. Ezen a téren a brit titkosszol­gálat vihetné el a pálmát a má­sodik világháború idején vég­zett remekléseiért. Ugyanis meg volt a maga dublőré nemcsak Montgomerynek, de Chruchill- nek is. Egy interjúból tudni, hogy Lawrence Olivier csak mosolygott és nem adott választ arra a kérdésre „igaz-e, hogy- néhányszor ő is felült kemény­kalapban. és hosszú szivarral a Royal Air Force 1. sz. gépére?” Az a hadtápkari hadnagy, aki Monthy dublőré volt. hónapo­kat tölthetett a 8. hadsereg pa­rancsnokának közvetlen köze­lében, hogy hányaveti mozdula­tait, sportos viselkedését és hanghordozását is kifigyelje. Nem is volt gond vele sosem. Megtévesztés volt a Churchillt utánzó színész főfeladata is. 1944 június 5-én, amikor a há­borús kabinet főnöke inkogni­tóban már Eisenhower dél-ang­liai főhadiszállásán tartózko­dott, a dublőr kilátogatott a lon­doni állatkertbe és a sápadt kis óvodásgyerekek nagy élveze­tére vidáman etette a fókákat. Ebből az etetésből kijutott a náci kémeknek is, akik Lon­donban követték az eseménye­ket és még, azt is megfigyelhet­ték, hogy ugyanezen a napon a díszöltözetet viselő tábornagy („alighanem Montgomery”) ebédidőben, gépkocsijával a Downing Street felé tart. Mindez elég volt ahhoz, hogy Svájcon keresztül a Wehrmacht főparancsnoksága megkapja ezeket az üzeneteket és lefújja a már 36 órája tartó riadókészült­séget az Atlanti Falnál. Mint ismeretes, másnap szürkületkor megkezdődött minden idők leg­nagyobb katonai vállalkozása: a normandiai partraszállás. Napjainkra e módszer már „kihűlt”. A tévék állandóan fi­gyelő kameráinak jelenlétében nem lehet többé rászedni az eseményeket figyelő nézőket. Egyébként De Gaulle sosem já­rult hozzá az ilyen szerepcse­rékhez. Azt mondta gorillái leg­főbb parancsnokának: „Kép­zelje el. micsoda blamázs lenne, ha egy ismereteién embert lő­nének le helyettem!” Kennedy sem akart hallani ilyesmiről. Pedig a Sakál-ok mindig a helyükön voltak. Hol a diadalív árnyékában, hol egy stockholmi mozi előtt... L. B. Vörös csillag lovagja a Ladában Nem igazán régi még ez a történet. Talán úgy másfél évti­zed, ami közben elpereghetett. Megesett pedig, innen nem is nagyon messzire, hogy a nagy, a dicsőséges októberi forrada­lom évfordulójának közeledté­vel megyei első titkár elvtárs igen nagy izgalmak között lele- dzett. Fülest kapott fentről ugyanis, hogy most talán telje­sül régi vágya s bekerül a Moszkvába utazó delegációba. A lelkes felvonulók tízezreinek talán majd éppen Brezsnyev elvtárs oldalán integethet a ma­uzóleum mellvédjéről. Reményteli várakozásában egy tulajdonképpen lényegtelen kis ügy zavarta meg: Kardos bácsi, a város közismert, s im­már nem is kicsit szenilis vete­ránja ismét - sokadszor - betop­pantott hozzá. Fogadni kellett, hiszen valószínűleg volt valami abban, hogy az öreg a 17-es for­radalomban ... Dokumentum persze semmi, az meg egysze­rűen hihetetlen, amit konokul állít, hogy Lenin egyik futárja lett volna. Egy kis vörösse­gélyre azért elegendő volt ez a hóbort, és ami azt illeti, rá is fért szegényre. Közben az első titkár tele vá­rakozással. Ezekben a napok­ban kell Moszkvából érkeznie a meghívónak, oda fel. a Lenin mauzóleum mellvédjére! De telnek-múlnak a napok, ám se­hol a vörös pecsétes levél. Első titkárunk kedve egyre rosszabb, az újfent beállító Kardos bácsit is szinte kirúgja, de csak lepasz- szolja végül egyik titkárának. És éppen ekkor megtörténik a csoda. Moszkvai távirattal nyit be az ajtón kedvenc titkárnője, Rózsika.- Az SZKP-től... - csak ennyit tud mondani, és a főnök már ki is tépte kezéből a néhány soros papírt. Az aláírást nézi először, és nem akar hinni a szemének. Mert az áll ott, igen, az áll, hogy Leonyid Iljics Brezsnyev. Moszkva! Hát mégis ott leszek november he­tedikén! Ujjong, s csókot nyom a meglepett titkárnő arcára, s akár ha szerelmi vallomást mondana, úgy tör fel belőle: - Elvtársnő, irány Moszkva! Csak ezután olvas bele a cirill betűs szövegbe - orosz egye­temre járt, kapásból fordít -, s menten ledermed. „Értesítem első titkár elvtársat, hogy az SzK(B)T központi bizottsága a Nagy Októberi Szocialista For­radalom idején Lenin elvtárs környezetében kifejtett forra­dalmi tevékenysége elismeré­seként tovaris Kardost kitünteti Vörös Csillag Érdemrenddel.” És még egy rövid kis utalás arra. hogy az öreg a kitüntetést a Parlamentben veheti át. Kéré­sük, hogy az első titkár gondos­kodjon arról, hogy a veterán elvtárs az eseményhez méltó módon jelenjen meg az Ország- házban. Üvöltés, pánik, rohanás. És az eredmény nem marad el, az eltelt hosszú évek során alapo­san lerongyolódott öreg bolsit teljesen kiöltöztetik. Új öltönyt kap, cipőt, gatyát, inget, nyak­kendőt, vöröset. Mire elérkezik a nagy nap, saját szolgálati La­dájával küldi Budapestre a vete­ránt. Ő maga egy nappal hama­rabb utazik, pihent és nyugodt benyomást szeretne kelteni a Parlamentben. Az öreget pedig a szilvakék kocsiban legkivá­lóbb gépkocsivezetőjük, Erős elvtárs fuvarozza. Erős Bence kipróbált, sokat látott, tapasztalt gyerek, ha ő megy, akkor még véletlenül sem történhet semmi­féle meglepetés, baleset. És a nagy nap reggelén Erős Bence úton van a főváros felé az immár ritka kincset érő vete­ránnal. Csodaszép kocsijával 120-szal seper a sztrádán, s oly­kor a visszapillantóból rá-rápil- lant az öregre. Büszkeséget érez, hogy az egykori Lenin-fiút ő viheti, de ejnye, mi lehet vele? Fészkelődik, úgy látszik, na­gyon nyugtalan, az arca sötét­lila, talán az indulás előtti vodka van a dologban. Dagad a szeme is, és, igen, valami ször­nyű szag terjed a kocsitérben, Bencét elönti a több mint sejte­lem, a megérzés, hogy az öreg, az ő. Erős Bence kocsijában - hiszen három év futás után szinte még új állapotban potom pénzért az övé lesz, szóval, igen, ez a vén szenilis itt - hogy azt a jó úristenit!- Mi történt?! - sikolt fel s beletapos a fékbe.- Befostam, fiam - suttog az öreg azt hittem, hogy csak egy kis szél lesz ... A sofőr szinte őrjöng, nem tudja, hogy a kocsiját sajnálja jobban, vagy egyáltalán mi le­gyen. Megáll, szinte feltépi a hátsó ajtót, s az ülésről valóság­gal kirepíti a vén bolsit. Aztán kétségbeesetten szétnéz, hogy most mi a fenét is lehetne tenni, szerencséjére nem messze az út­tól egy régi gémeskutat lát, oda cipeli, ráncigálja Kardos papát. A kútnál rámordul: - Dobjon le mindent, nadrágot, gatyát, mo­sakodjon meg, aztán itt ez a pokróc, nem fázik meg, míg én bemegyek a faluba és valami gatyát szerzek. Az elképzelés nem lenne rossz, de Bence arról megfeled­kezett, hogy ünnep lévén, nyitva egyetlen boltot sem lel­het. Vissza a kúthoz, ahol az öreg csendesen reszket az őszi hidegben. A pilóta nézi, nem tudja, hogy most sírjon-e, avagy nevessen, végül, mert nincs mit kezdeni, letolja saját nadrágját, utasa kezébe nyomja, s rámor­dul:- Ezt vegye fel! - ő maga pe­dig lenge fehérben visszaül a volánhoz, gázt ad, s immár megállás nélkül száguld a fővá­rosba. Amint közeledik, mind­inkább hősnek kezdi érezni ma­gát, hogy lám, ez is most, ez az övé is egy igazi forradalmi tett, mert lám a szó szoros értelmé­ben kimosta a szarból a vén ve­teránt, aki nélküle most nem le­hetne jelen az ünnepségen. S míg fenn, a gyönyörű ku­pola alatt tart a dáridó, míg az elvtársak ünnepelnek, Bence lent, a Parlament falainál egy szál gatyában ül kedvenc Ladá­jában - és a történelemről medi­tál ... Kun-Kő Tibor Panaszosok Mekkája s Átvert utasok, becsapott vásárlók Folyamatosan emelkedik a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelő­séghez érkező panaszok száma. Radó Károly, a felügyelőség ügyfélszolgálati irodájának ta­nácsosa, az utóbbi időben főleg a külföldi társasutazásokkal kapcsolatos panaszokkal fog­lalkozik.-Utolsó pillanatban lemon­dott programok, az igértnél rosszabb szállodai besorolás miatt háborognak a legtöbben, és ragaszkodnak a kártérítéshez. Viszont a keletkezett kár nagy­ságát polgári peres eljárással a bíróság állapíthatja meg. Nem biztos, hogy a panaszos meg­kapja a kártérítést, mert időköz­ben az iroda tönkrement, vagy csődöt jelentett. Ideje, hogy megszigorítsák az utazási iro­dák működési feltételeit! Tu­domásom szerint 1500-ról má­ris 500 alá csökkent a számuk.-Általában mire panaszkod­nak a vásárlók?- A tartós használatra rendelt termékekre, amelyeket azelőtt tartós fogyasztási cikknek hív­tunk. Nemcsak a nevük válto­zott, hanem a jótállásukkal kap­csolatos jogaszabály is. Még­hozzá a vásárlók előnyére: 1991. szeptember 15-ike óta bővült a két év jótállási idővel rendelkző termékek száma.-Mi a véleménye arról a: árukapcsolásól, amikor a a vevő nem pénzt, hanem vásár­lási utalványt kap?- Teljesen szabálytalan, hi­szen a rendeletek szerint vissza kell adni a pénzt.- szó ­Mindszenty Nogradban (IV.) Véget ért a forradalom 1956. november 4-én. Nagy Imre felhívása után az ezrednél általános riadót rendeltek el. Garami és Pálinkás irányításá­val a páncélosok védelmi állást foglaltak el. részben Szende- hely-Berkenye-Diósjenő irá­nyában, részben pedig - miután hírét vették, hogy Vác-Kosd- Nőtincs irányából szovjet pán­célos oszlop közeledik -, a nő- tincsi elágazóval szemben. Ezekben az órákban a rétsági páncélos ezred minden bizony­nyal a forradalom legnagyobb méretű tankcsatájára készülő­dött. Már a szovjetek megérkeztek az elágazóhoz és hadrendbe nyíltak szét, amikor Garaminak sikerült kapcsolatot teremtenie Váradi vezérőrnaggyal, aki kö­zölte velük: tilos harcba bocsát­kozniuk. A két parancsnok ekkor, elő­zetes megbeszélések után. a lö- vegek csövét felemeltette és a teljes tisztikarral átvonult a szovjetekhez. A legénység nagy része szétszéledt. Véget ért a forradalom. * * * Mikor Andrássy Borbála boldog sorait a naplójába írta, Pallavicini Pálinkás Antalt (balról) ártatlanul kivégezték még nem tudta, hogy fiát alig harminc nap múlva - karácsony másnapján - három fiatal had­nagy, Devcsics Miklós, Biczó József és Bányai János letartóz­tatja. (Devcsics, a forradalom előtt ezredagitátor volt. No­vember 1-én. Deli főhadnagy vezetésével, társaihoz hason­lóan a feladatra önként jelent­kezve, egy különítménnyel Sal­gótarjánba távozott, ahol a sza­kasszal részt vett AVH-sok le­fegyverzésében, járőrözésben és egyéb rendfenntartó felada­tok ellátásában. Csak decem­berben tért vissza Rétságra. A tiszti eskü letétele után lépett be a karhatalomba, ahol a rétsági szakasz politikai helyettese lett. Biczó József szintén sokáig volt távol az alakulattól, ő november 2- án tért vissza Vácról, ahol há­rom harckocsival az ottani lak­tanyát biztosította.) Pálinkás letartóztatásának öt­lete állítólag akkor jutott a fiatal tisztek eszébe, amikor kará­csony előtt - jelszavakat me­szeltek Rétság közfalaira. Mindszenty bíboros kiszaba­dítok közös perben ítélték el. Garami Lajos másodfokon 10 év, Stijft Róbert 1 év hat hónap, Galajda Béla és Vajtai Gyula 3- 3 év és végül Tóth József 1 év börtönbüntetést kapott. Pálinkás Antalnak, ha a Sal­gótarjánba vitelt túl is élte. a sors és a vérbíróság nem ke­gyelmezett: 1957. december 10-én. reggeli 6 óra 43 perckor, „törvényes keretek között”, ki­végezték. Tyekvicska Árpád (Vége)

Next

/
Oldalképek
Tartalom