Nógrád Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-07-08 / 263. szám
4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1992. november 7-8., szombat-vasárnap Békési László szerint az átalakulást egyetlen szakembergárda sem úszhatná meg veszteség nélkül A politikai csatákban a gazdaság háttérbe szorul A lakossági terheket hosszú évekig csak mérsékelni, csökenteni lehet A közelmúltban Nógrád megyébe látogatott Békési László expénzügyminiszter, az MSZP országgyűlési képviselője. Az alkalmat megragadva kértük, mondja el, hogyan látja gazdaságunk jelenlegi helyzetét.- Mi jellemző a magyar gazdaságra 1992. vége felé?- Mindenki tudja, érzi, hogy a magyar gazdaság évek óta re- cesszióval küzd. Csökken a termelés, ennek folyamán a jövedelmek, a végső felhasználás. Lelassultak a beruházások. A sokat emlegetett gazdasági átalakulás, a korszerű ipar megteremtése, a fejlettebb infrastruktúra kialakulása késik. Ennek következményei: egy igen gyorsan növekvő munkanélküliség, erőteljes életszínvonal-csökkenés, a szociális feszültségek kiéleződése, infláció. A politikai csatározások között a gazdaság még mindig háttérbe szorul. Pillanatnyilag a változásnak, az átalakulásnak a negatív következményeit érzi a társadalom. / \ Mindegy ki vezet V _______________________- Miben látja a gazdaság jelenlegi helyzetének fő problémáit?- Őszintén el kell mondani: egy olyan típusú gazdasági átalakulás amely jelenleg ma- gyarországon ma megfigyelhető veszteség nélkül nem úszható meg. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy ki kormányoz, milyen politikai erő van hatalmon. Egyetlen politikai, egyetlen szakembergárda sem lenne arra képes, hogy ezt az óriási átalakulást, amely történelmi léptékű veszteség nélkül megússza. Aki ennek az ellenkezőjét mondja, azt nem érdemes meghallgatni. A másik ok - s ez többé-ke- vésbé történelmi és földrajzi helyzetünkből adódik -, hogy azoknak a gazdasági függőségeknek az elszakítása, amelyek a térség országait összekötötték, egyik napról a másikra nem pótolható. Egy olyan gazdasági berendezkedés felszámolása, amely 40 évig arra épült, hogy nyersanyagot, energiahordozót, a tömegben előállított magyar ipari és mezőgazdasági termékekért kapott hatalmas vákuumot teremtett a gazdaságban. A harmadik dolog, azok az illúziók, amelyek ehhez a gyökeres gazdasági átalakuláshoz fűződtek. Sokan úgy gondolták, hogy az átalakulásban játszott szerepünket a Nyugat tőkével is elismeri. Támogatásban, olcsó hitelekben, segélyekben reménykedett az ország. Naivitás azt hinni, hogy mi fontosak vagyunk a világnak. Mi csak magunknak vagyunk igazán fontosak. Nincs ma már szükség arra a hídszerepre amit évekig betöltöttünk. A fejlett világ önmagával van elfoglalva. A gazdaságban nem lehet politikai szándékokkal csodát csinálni és főleg csatát nyerni.-Hogy lehetne az átalakulás terheit csökkenteni, a folyamatot felgyorsítani?-A magyar gazdaság jelenlegi teljesítménye nem képes arra hogy meghódítsa a fizetőképes nyugati piacot. A kelet-európai térségeinket elveszítettük. Többet termelni, keresletet fellendíteni csak akkor lehet, ha termékeinket külföldön el lehet adni.- Mi a helyzet a belföldi piac növekedésével?- Mikor érdemes a termelést úgy fejleszteni, hogy az a belső piac növekvő igényeit szolgálja ki? Akkor, ha a termelés növekedéséhez szükséges feltételek hiánytalanul megvannak. Energia nyersanyag, munkaerő. A nyersanyagot, az energia jelentős részét csak importból tudjuk beszerezni. Ha az így megnövekvő termelés csak a hazai piacot szolgálja ki, akkor a termeléshez szükséges import növekedését nem tudjuk kitermelni. Egy kizárólagos belső piac élénkítése a további eladósodáshoz vezet. Gazdasági növekedés magyarországon csak külpiaci növekedéssel érhető el. r \ Vissza Keletre V ________________________A nyugati piacot még nem tudtuk meghódítani, a keleti állásainkat feladtuk. Mi legyen a külkereskedelmünk iránya?- Európának a keleti térségében el tudtuk adni a gyenge vagy közepes minőségű tömegáruinkat. A 8()-as években a külkereskedelmünk 60 százalékát ezekkel az országokkal bonyolítottuk le. Most ez 17 százalék. Akinek dollárja van, az nem veszi meg a gyengébb áruinkat. Nem lehet a külkereskedelmünket kizárólagosan a nyugati piacra építeni. A magyar gazdaság fellendítésének egyik lényeges alapja, hogy mikor nyeri vissza kelet-európai piacait.-Ám ezek az országok nem fizetnek, nekünk pedig nincs tartalékunk, hogy hitelezzünk.- Ez igaz. De nem szabad elfelejteni. hogy nekünk legalább olyan szükségünk van azokra az energiahordozókra, nyersanyagokra, amit tőlük cserébe megkapunk, s amelyet jelenleg a világpiacon dollárért kell megvásárolnunk, mint nekik a mi termékeinkre. Az tény, hogy közgazdaságilag nem csúcsteljesítmény visszatérni a naturális cserére, de az adott körülmények között elfogadható.- Ahhoz, hogy a magyar gazdaság versenyképes legyen, tökére és korszerűbb technikára van szüksége. Mi az Ón véleménye a nyugati töke bekapcsolásáról a magyar gazdaságba?- Röviden: a magyar gazdaságnak égetően nagy szüksége van erre a tőkére. Nem szabad gyanakvónak lenni, kételyekkel fogadni a nyugati tőkét. Olyan politikai viszonyokat kell teremteni, hogy az bejöjjön az országba. Tudomásul kell venni, hogy aki ide pénzt fektet be, az nyerni akar. A korszerű technika itt fog működni, itt ad munkahelyet, és a mi gazdaságunkat élénkíti. Nem az a perdöntő, hogy a termelőerő kinek a tulajdonában van. hanem milyen hatékonysággal működik.- Mit várhat a magyar gazdaság 1993-tól?- Nincs áttörés a külföldi piacon. A legjelentősebb nyugat-európai kereskedelmi partnerünket, Németországot utolérte a recesszió. Az Európai Gazdasági Közösség országai a belső integráció gondjaival vannak elfoglalva. Nehezen engedik az új demokráciát magukhoz. A tengeren túli országokkal nagyon nehéz széleskörű gazdasági kapcsolatot elképzelni. A környező országokban csökken a fizetőképes kereslet, növekszik a politikai feszültség. A külkereskedelem fellendülése, ami élénkítően hatna a gazdaságra a jövő évben nem következik be. Jó esetben stagnálás várható. Ennek egyenes következménye, hogy nő a munkanélküliség, amely jelenleg 600 ezer, de jövőre eléri az 1 milliót. Ennek kapcsán a jövedelmek a beruházások, éppen a stagnáló gazdaság miatt nem élénkülnek meg. / \ Kényszerlépés v________________________-Napjainkban élénken foglalkoztatja a közvéleményt a kétkulcsos áfa bevezetése.. .- Közgazdaságilag helyes az adózásnak ez a formája. Csakhogy a bevezetésnek három alapfeltétele van: az egyéb jövedelmeket terhelő adók csökkentése; figyelembe kell venni, hogy arányaiban milyen hatással van a termelésre; s akkor érdemes bevezetni, ha nő a fogyasztás. A jelenlegi, kényszerlépés - kompenzálni a költség- vetés hiányát. A lakosságot a személyi jövedelemadó, a kétkulcsos áfa mellett egyiéb közterhek is fogják érinteni. Például emelkedni fog a szolidaritási alap, az önkormányotok eddig a személyi jövedelem adóból 50 százalék helyett, minden kompenzálás nélkül csak 30 százalékot kapnak. Rá lesznek kényszerítve, a helyi adók kivetésére, ami tovább növeli a lakosság terheit.- Végezetül fogalmazza meg, hogy pártjának, az MSZP-nek milyen javaslata van a gazdaság mielőbb fellendítésére?- Összegezve azt mondhatom, hogy kedvező feltételeket kell teremteni a belföldi és a külföldi tőkének. Vissza kell szerezni a kelet-európai piacokat. Csökkenteni kell az állami háztartás kiadásait. A belföldi adósságunkat drasztikusan le kell építeni. Korábban, pénzügyminiszter koromban a kormányunk kidolgozott erre egy hároméves programot. A devizatartalékokat be kell vonni a gazdaságba. Az oktatásra több pénzt kívánunk fordítani. (------------------------------------\ „Epilógus” v _______________________y A zzal szeretném befejezni, hogy nem kergetünk mi illúziókat. Tisztában vagyunk azzal, hogy a lakosság terheit még hosszú évekig csak mérsékelni, csökkenteni lehet, de megszüntetni, jóléti társadalmat hirdetni - esztelenség. Szenográdi Ferenc A táncdalfesztiválok atyja: Bánki László Átalakulást, de jó szándékkal és tiszta lappal! Hol van már a hőskor? Történelmet írnak a mezőgazdaságban Nevét régóta sokan ismerik, de arcával, alakjával, s talán személyiségével is csak a közelmúltban, a Déri János készítette „Volt egyszer egy fesztivál...” műsor révén kerültek közelebbi ismeretségbe a nézők milliói. Pedig Bánki László „ős-televíziós”: 1957 áprilisában került a tévéhez, amikor még adás sem volt. Eredeti szakmája bölcsész, dramaturg. Minden műsor, aminek a tévében részese volt, a zenéhez kötődött. Eveken át a zenei és kulturális főosztály helyetteseként működött - jelenleg nyugdíjas.- A táncdalfesztivál annak idején a tévé igazi nagy dobása volt, s ennek ön volt a szellemi atyja. Hogyan jutott eszébe az ötlet?- A Kisstadionban 65-ben az akkori sztárok közreműködésével koncert volt, s az egyik énekesnőt megkértem: két, angolul előadott szám között énekeljen egyet magyar szöveggel. Megtette, de a tizenötezres publikum kifütyülte: nem őt, hanem a tényt, hogy a nóta a mi nyelvünkön szólalt meg. Elképedtem, dühöngtem, de kész volt az ötlet: csináljunk olyan tévé-sorozatot, ahol csak magyarul lehet énekelni.-Lám, régi ötlete nyomán az idén újra volt fesztivál?-Annak idején öt fesztiválnak voltam gazdája és munkatársa. A mostani döntőjére is meghívtak zsűritagnak, de ehhez nekem már nem volt semmi közöm. Az az országos cirkusz, ami a hőskorban volt, nem ismételhető meg. Hogy miért? Az ok talán a könnyűzene akkori és mostani helyzete közötti különbségben rejlik. S igaza lehetett Bródy Jánosnak is: abban az időben ott, a fesztiválon lehetett először szabadon választani.- A minap Koncz Zsuzsa azt nyilatkozta, hogy számára a fellépés lehetőségét jelentették a fesztiválok, de azok világképével nem értett egyet.- A véleményét persze tisztelem, de gyanítom, hogy napi po- litikiai okok kereshetők mögötte. Szerintem Bródy, Benkő László, Zorán és sok kiválóság nem világképet keresett ott. Énekelt és sikere volt.-A fesztiváloknak nem volt közük a politikához, bár néha megpróbálták belemagyarázni, de Szörényiék szövegeiben és magatartásában - a fesztiváloktól teljesen függetlenül - volt valami szimpatikus, szelíd ellenállás. Amikor egy halom fesztiváldíjat és fődíjat hazavittek, mondtam is nekik, hogy „gyerekek, baj van, benneteket államosítottak.- Ón nemcsak a nagy „nóta- szemle", hanem a Zenés TV Színház bölcsőjénél is bábáskodott.-Igen, ott voltam a születésénél, de nagyon fájlalom, hogy a halálánál is. Húsz év alatt 147 produkciót csináltam, csináltunk. Igaz, elkészítésük többe került - kerülne ma is -, mint egy kész külföldi produkció, de ezekből húsz esztendő múltán is kihallani, micsoda felejthetetlen énekes volt Gulyás Dénes, milyen pazar Rigoletto - Miller Lajos.- A mostani vezetés úgy véli, hogy a képernyőn elsősorban a politikának van helye. S persze egy vitaműsorhoz elég egy asztal és néhány szék. De ahogy a szórakoztató műsorokhoz lehet támogatókat találni, lehetne ilyen vállalkozásokhoz is. Nem elég a nemzeti kultúráról beszélni, tenni kell a „házhoz szállításáért” is! kornis Igaza van Tácsik Jánosnak, a szécsényi téesz műszaki ágazatvezetőjének, amikor minduntalan hangoztatja: a mezőgazdaságban most folyó átalakítások során történelmet írnak, sok munkával, nagy felelősséggel. A néhány évtizede lezajlott, sokak által elmarasztalt mező- gazdasági robbanás arra inti a mostani átalakulásra indulókat, hogy a rendszerváltást sem konfliktusmentesen, minden akadály nélkül élhetjük meg, s erre az eddig eltel időben is nagyon sok jel utalt. Egyik eklatáns példa a szécsényi II. Rákóczi Termelőszövetkezet mostanáig tartó átalakulási vajúdása. A végkifejletet nagy bátorság lenne megjósolni. ám a bizonytalanságok ellenére ez a mezőgazdasági üzem még ma is az ország egyik legnevesebb földművelő, állat- tenyésztő, iparral rendelkező egysége. Az átalakulás a termelő munkát sem törte meg, leszámítva azt a nyugtalanságot, amely a nem mindennapi események következtében kialakult az emberekben és rontja is közérzetünket. A közelmúltban, még a napfényesebb őszi napokon, határszemlét tartottak, ami igazán megnyugtató képet nyújtott a jelenlévő szakembereknek. A termést maradéktalanul betakarították. A termőföldet gondos munkával megművelték. Felemelően szép látvány volt az üdén zöldellő őszi vetés a hosz- szan tartó szárazság ellenére is. Kiválóan termelnek a fejőstehenek, igen korszerű tartási és fejési körülmények között. Sok millió forintot érők a gépek, még annak ellenére is, hogy nem ma vették azokat, ám jó képességű szerelők tartják karban, hogy műszakilag rendben legyenek. Jól felszerelt a műhely, a raktárban a legszükségesebb alkatrészek mind a gazdaság vagyonát képezik. Aztán itt vannak a korszerű ipari üzemek, amelyek éppen ebben az esztendőben leltek újabb piacokra, akár a műanyag ágazatot, akár az öntödét vesz- szük is alapul, szintén jó ütemben dolgoznak. Ez utóbbiban munkásfelvétel is van. A csomagolóiparban. mégha nem is nagymértékűt, de fellendülést jeleztek. És az emberek!? Kiváló mezőgazdászok, állattenyésztők, traktorosok, szerelők, műszakiak, akik itt élnek már hosszú évek óta, itt keresik meg kenyerüket, nem is takargatva, hogy együtt kívánnak maradni, legyen akár új típusú szövetkezet, vagy társasági formáció a jövőben. De mindezt együtt!!! Tizenketten léptek ki a szövetkezetből és lettek egyéni gazdálkodók ezidáig. Nem vette senki sem rossz néven lépésüket, sőt ellenkezőleg, őszinte sikereket kívántak nekik. Ám a távozók csupán két százalékát teszik a tagságnak és munkához is láttak. Hangjáról ítélve öreg traktor zúg a szőlők alatt. Ki tudja vajon, melyik fészer alól került elő? De a törvényeknek megfelelően a kilépetteknek is jár - vagyonjegyüknek megfelelően - a korszerűbb gépparkból, a végelszámoláskor. Ennek az osztozkodásnak az ideje érkezett el. A közgyűlés ugyanis úgy döntött, hogy nem választja a társasági formát, jóllehet ezért többek kardoskodtak. A vita nem hozott eredményt. Maradt tehát annak lehetősége, hogy mindenki saját elhatározásából, vagyonával rendelkezve megválasztja a jövőjét. Három lehetőség kínálkozik az emberek számára. Az egyéni gazdálkodás útja - mint említettük volt a tagság két százaléka ezt választotta, a másik lehetőség korlátolt felelősségű társas- ság alakítása. (Ez a formáció már jobban felkeltette a tagság érdeklődését hiszen körülbelül egyszázötven millió forint törzs- tőikével a tagság huszonhat százaléka erre voksolt.) Az új típusú szövetkezeti forma kapta a legtöbb szavazatot: három- százmillió forint törzstőkével, a tagok harminchét százalékának szavazatával. November első napjáig ez volt a helyzet, mert közben mozgolódni kezdtek az emberek és a korábban a kft alakítására adott voksaikat többen visszavonták. Arról nyilatkoztak ugyanis, hogy a mezőgazda- sági munkához közelebb állnak, mint az erősebbnek tűnő ipari tevékenységhez. Vagyonukat is biztonságosabban tudják az új típusú szövetkezetben elképzelni. mint egy korlátolt felelő- séggű társaságban. November első hetében - az eléggé bonyolult előzmények után - a szécsényi II. Rákóczi Termelőszövetkezet a következőképpen alakult át: Ludányhalászi kivált és önállósította magát új típusú szövetkezeti formációban. Nógrád- szakál állattenyésztés és ipari ágazattá alakult. Szécsény új típusú szövetkezetben földműveléssel, állattenyésztéssel kíván foglalkozni. Folynak a tárgyalások - belső feszültséggel - a vagyon megosztásáról. Ehhez kell elvégezni egy mindenre kiterjedő, alapos és pontos leltárt. A gyakorlat eddig azt igazolja, hogy zavartalanul készül mindenki a holnapra. Jó is lenne, ha így maradna, ám olykor fellelhető egyes emberek körében az általuk képviselt formációk melletti némileg erőszakos propagandában. Ennek során ezek a vezetők igyekeznek túlságosan kihangsúlyozni a maguk által kijelölt forma előnyeit, s elhallgatni az esetleges hátrányokat. Mások ellenérvként csak a hátrányokat, a káros következményeket emelik ki egyéni beszélgetéseik során. Ennek következménye, hogy a tagok bizonytalanná válnak és a korábban megtett állásfoglalásaikat sok esetben visszavonják. Nem igazán viszi előre a kibontakozást a tön'ény által meghatározott feladatoktól eltérő, vagy azt akkor homályosan ismertető - a saját érdekekre ügyelő - zavarkeltés a tagság, a dolgozók körében. Szécsényben a gazdálkodásnak az átalakulás ellenére töretlenül kell folytatódni - vallja a többség.. A nagy vagyonnak mozgásba lendülni és újabb és újabb értékeket termelni, a jövedelmet pedig a korábbinál nagyobb mértékben növelni. Ezt a vezetők egymással való versengésével nem lehet megoldani, a tagság ugyanis jól ismeri a valóságot, a háttérben mozgó indulatkeltő okokat. A mezőgazdaságban az elmúlt időszaknak nem szabad megismétlődni: az embereknek maguknak kell dönteni jövőjükről, de úgy, hogy azt soha többé meg ne bánják. Igaza van annak. aki azt mondja: történelmet írnak ezekben a napokban és ezt a történelmet tiszta lapon kell megírni. Minden körülmények között. Bobál Gyula
