Nógrád Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-26 / 279. szám

1992. november 26., csütörtök SPORTTÜKÖR HÍRLAP 11 Labdarugó Magyar Kupa, a 16 köze jutasert Gázoltak Csank tankjai Aligha gondolhatta bárki is komolyan az előzetes esélyla­tolgatásoknál, hogy - amint azt a Nemzeti Sport fogalmazta - a tarjáni oroszlánbarlangban a Magyar Kupa legjobb 16 közé kerülésért vívandó összecsapá­son csepp esélye is legyen a je­lenlegi legjobb formában lévő, s talán legjobb magyar csapat, a Vác FC-Samsung ellen a má­sodosztályban is bukdácsoló SBTC-Salgglas együttesének. A nép, a nagyérdemű a kenyér mellett azonban cirkuszt is akar. hajrájában büntetőhöz jutohat- tak a hazaiak. Okozott is a lehe­tőség nagy riadalmat a nézők és a hazai játékosok között is, majd a pályán lezajlott hosszas vita után Gyetvai lett az ítélet- végrehajtó, Koszta pedig a bün­tető biztos kezű védője. Mond­ták is sokan a félidőben: lehet, hogy a szünetben szokásos bün- tetőrúgó-verseny győztesének kellett volna elvégeznie az emlí­tett tizenegyest is. Az ember persze minden szebbet, a még jobbat akarták, a kombinációk viszont sokszor sikertelenül végződtek. Ennek ellenére rágtak néhány kapufát, trükköztek, szóval megmutat­ták: nem véletlenül foglalnak el olyan helyet a magyar futball­ban, amire az ország minden ré­szén csettintenek. A hazai csapat teljesítményét ezúttal nem lehet igazán mér­legre tenni. Már a meccs kezde­tét jelző sípszó után látszott, hogy Kajliék nagyon tisztelik Nyugalom a vendégek kispadján: a felvétel jobb szélén Csank Já nos, a váciak sikeredzője figyeli a találkozót. s talán ezért sem véletlen, hogy az ősz rekordszámú nézőközön­sége látogatott ki szerdán a Tóstrandra, hogy élőben lát­hassa Csank János tankjait, azaz tizenegyét. Mégha valaki valóban komo­lyan gondolta is esetleg a tarjáni bravúrt, a vendégek gyorsan szertefoszlanák az amúgy is meseszerű álmokat. Igaz, kellett ehhez a hazaiak védelmének segítsége, dehát ez is benne van a fociban. A ..kedélyhűtés” után a publikum tanúja lehetett an­nak is, hogy ebben az oroszlán­barlangban ha nem is nyuszik, de kutyák valóban szaladgál­nak. A második váci gól előtt ugyanis egy jámbor eb nyüs­tölte a labdát, ám a rendezőknek másodszori kísérletezésre sike­rült a fürgelábú kutyát rendre teremteniük. Látszott, s ez így volt a meccs végéig, hogy ezen a találkozón izgalomra aligha lesz ok. Az NB I. listavezetője könnyedén, de komolyan, cseppet sem eről­ködve futballozott, gondosan ügyelve arra, hogy nehogy le­zsernek, könnyelműnek, nagy­képűnek nevezhessék őket. Némi hiba aztán akadt gépeze­tükben, mert az első játékrész Futballett: háttal Tresó megjegyzés és nézőtéri cseveré- szés ellenére élvezettel nézhette a meccset. A Vác úgy futballo­zott - dehát ez el is várható tőle -, mint ahogy azt a nagykönyv­ben megírták. Amikor beindul­tak Csank mester tankjai, öröm volt követni az egyérintős játé­kot. Füléék olykor elvesztek a szépségben, mert a legkecsegte­tőbb helyzetekben is a még ellenfelüket - persze nem alap­talanul s ez az érzés rányomja bélyegét teljesítményükre. így is volt ez 90 percen át, de szem­rehányást most senki sem tehet a tóstrandi legénységnek, mert harcuk eleve reménytelen volt. A sima vereség ellenére játé­kosok, szurkolók annyival min­denképpen gazdagabbak lettek, hogy láthatták: miként űzik ma Gyurkó Péter felvételei profi szinten a labdarúgást. Úgy, ahogy tették ezt évtize­dekkel ezelőtt Salgótarjánban, úgy, ahogy reményeink szerint egyszer még teszik - valahol Nógrádban. Egyéb iránt pedig valóban nem érheti szemrehá­nyás az SBTC-Salgglas gárdá­ját, mert ahogyan a régi szlogen is mondja: a jobbtól kikapni nem szégyen. Vaskor István Jegyzőkönyv SBTC-Salgglas - Vác FC-Samsung 0-4 (0-3). Salgótarján, 2000 néző, v.: Márton (Lettrich, Bede). SBTC-Salgglas: Szén - Tresó, Juhász, Sági - Kajli, Novák, Oláh, Kő­házi, Gyetvai - Horváth, Hunyás. Edző: Szalay Miklós. Vác: Koszta - Puglits, Bánfi, Hahn, Aranyos - Nyilas, Simon, Bereczki, Romanek - Szedlacsek, Füle. Edző: Csank János. * * * Csere: Romanek h. Sándor T. és Horváth h. Bocsó a 46., Novák h. Gáspár a 68., Bereczki h. Sándor N. a 73. percben. * * * Gólszerzők: Szedlacsek (közeli fejesből) az 5., Nyilas (távoli lövésből) a 14., Simon (20 m-es sza­badrúgásból) a 24., Nyilas (közeli lövésből) a 47. percben. A családi terror tovább növelte az elszántságot A nagymesternő harcművészete Mecser Lajos: A hajrá három pillanata (1.) A pályafutás kezdete Öt) BANK MINT MINDIG Bírd búcsúja • Boston. Nagyszabású gálaest keretében búcsúztatja legneve­sebb játékosát, Larry Bird-öt a Boston Celtics NBA-kosár- labda csapata február 4—én. Bird - aki december 7-én lesz 36 éves - 13 esztendőt játszott Bostonban, háromszor volt a bajnokcsapat tagja. Idén au­gusztusban a „Dream Tearn,,- mel olimpiai bajnokságot nyert Barcelonában. Szurkálás a bárban • Gateshead. Kórházba került a britek volt nehézsúlyú ököl­vívó Európa-bajnoka, John L. Gardner. A hetvenes évek kivá­lósága verekedésbe keveredett egy bárban, és ő húzta a rövi- debbet: késsel mellbe- és gyomron szúrták, súlyos álla­potban vitte el a mentő. Onopko a legjobb • Moszkva. A sportban az év­vége közeledtének egyik jele, hogy különböző szavazásokon megválasztják az esztendő leg­jobb versenyzőit. Oroszország­ban a labdarúgó bajnokság befe­jeztével az edzők eldöntötték: ki volt az idény legjobb játékosa. A „felsőház” 16 trénerének voksa szerint ezt a címet Viktor Onopko, a Szpartak Moszkva és az orosz válogatott tagja érde­melte ki. Együtt a békéért • Neuss. Tüntetést szervez 42 német labdarugó klub december 12-re. A 18 első-, és 24 má­sodosztályú csapat „Együtt a békéért!” jelszóval tiltakozik a Németországban az utóbbi idő­ben mind gyakoribb rasszista és antiszemita megmozdulások el­len. A zavargások sokszor a labdarúgó pályákon kezdődnek és résztvevőik általában azok a 20 év körüli fiatalok, akik a sta­dionokban kedvenc csapataikat bíztatják. A harci sportok 5000 éves történetében Tae Yun Kim az első, és mai napig az egyetlen nő, aki nagymesteri címet szer­zett a tae kwon do tudományá­ban. A harci sportban olyan szintre fejlesztette állóképessé­gét, tudását, hogy férfiban is alig akad méltó ellenfele. A történet még a koreai há­ború idején kezdődött: az akkor öt éves Kim szeme láttára rob­bant fel egyik kis barátja. Ott, abban a percben, nem tudott mást tenni, csak ordítani a ma­gasan szálló amerikai repülő­gépre. Majd megőrült, de elha­tározta: akármilyen módon, de le kell győznie félelmét. Hogy egy ötéves kislány ilyen tragikus szituációban gondol-e effélére, nem tudjuk. Az bizonyos, hogy ebből a kis­lányból bizony a tae kwon do nagymestemője lett, noha, nagybátyjai csak hosszas kö­nyörgésre fogadták maguk közé. Tanítgatni kezdték, s rö­videsen meglepődtek, hogy a kislány a kemény edzések elle­nére másnap, harmadnap is ott áll közöttük, végigcsinálja a gyötrő gyakorlatokat. Mindezt persze a család nem nézte jó szemmel.-A küzdősport a férfiak ki­váltsága, egy lány szégyent hoz a családra, ha az ötezer éves múltat meghazudtolva férfiak közé áll maga is — háborogtak az öregek. Kim erre fütyült. Bezárták, megverték, levágták a haját, számtalan módon megszégyení­tették. Kim hajthatatlan maradt, s a családi terror csak növelte elszántságát. Tíz esztendős ko­rára olyan tehetséget bizonyí­tott, hogy messze vidékről a csodájára jártak. A család? Per­sze, hogy beadta a derekát. A történet ettől kezdve ka- landfilm-szerű fordulatot vett: a lányra felfigyelt egy öreg mes­ter. Magához fogadta, felvitte a hegyek közé, és tanítani kezdte. Csiszolta a gyémántot - hosszú éveken át. A lelki és fizikai tel­jesítőképesség határait már- már súroló edzések nem törték meg Kimet. A világ egyetlen női nagymestere, a tae kwon do női harcművésze lett. 1968-ban Amerikát válasz­totta új hazájául. Először sike­res edzőként működött, majd, mint már nemzetközileg elis­mert, kitüntetésekkel díjazott előadó és tanár, továbbadta tu­dását a harci sport iránt érdek­lődőknek. Kim ma felnőtteket és diákokat oktat, híres sporto­lóknak segít a felkészülésben, a lelki erő és az akarat megacélo- zásában. Újabban pedig üzle­temberek is felkeresik. Akik közülük elvégzik Kim iskoláját, esküsznek arra, hogy megválto­zott állóképességüknek és aka­ratuknak köszönhetik új üzleti sikereiket. (A közelmúltban került a nagyközönség elé Mecser La­jos: A hajrá három pillanata című önéletrajzi könyve. A ki­váló sportember alkotásából - mely a budapesti VIVA Kiadó és Reklámügynökség gondozásá­ban készült - az elkövetkező na­pokban közlünk részleteket la­punk hasábjain.) 1942. szeptember 23-án, Bükkaranyoson születtem. Ez a kis falu a Bükk lábánál terül el, a hegy alján már az Alföld kez­dődik. A szüleim földművelők voltak, apám az uradalmi kerté­szetben dolgozott.(...) 1949-ben kerültünk Salgó­tarjánba, az általános második osztályát már itt jártam. Nehéz körülmények között éltünk, ne­velőapám volt.(...) Szegényen éltünk, de boldog gyermekkorom volt. A régi öregektől azt tanultam, hogy nehéz becsületesen élni, de jó. Ehhez egész életemben tartot­tam magam. Szívósságomat és ' at édesapámtól örö-J ci például 1943-ban <ől hazahajtotta /osra a vásárban vett _Jj csaknem száz kilo­méter távolságból.(...) N yolcadikos voltam az álta­lános iskolában - ez ismét Sal­gótarjánban volt -, amikor éle­tem első futóversenyén indul­tam, harmadik lettem.(...) A futóversenyeket a három­tusában általában megnyertem, de úszni nemigen tudtam, a ba­rátaim már azt fontolgatták, hogy mentőövet dobnak be.(...) A mai napig sem tudok ren­desen úszni, pedig Székely Éva olimpiai bajnok is tanított lu­bickolni 1967-ben, egy kubai edzőtáborozásunk alkalmával, a mexikói olimpia előtt. A háromtusa mellett mással is foglalkoztam, mert barátaim elcsaltak atlétizálni az SBTC- hez.(...) Megyei versenyeket kezdtem nyerni; először a sebaji réten győztem 17 éves koromban. Már rendszeresen edzettem. A szegénységben is lelkes csapat alakult ki a szakosztá­lyon belül. Tudtunk egymás eredményeinek örülni és ha va­laki kapott egy új trikót, melegí­tőt, az ünnepnap volt az éle­tünkben. 1960-ban Budapesten orszá­gos ifjúsági mezei bajnokságon harmadik lettem. Már ugyaneb­ben az évben ifi válogatott vol­tam. Debrecenben az NDK fia­taljaival volt páros vidadal, 3000 méteren 8:50-es idővel második lettem. Ekkor már úgy éreztem, hogy az atlétika - ezen belül pedig a távfutás -, az a sportág, amiben kiemelkedőt tudnék nyújtani. Ebben a korszakomban síe­léssel foglalkoztam, mint kiegé­szítő sporttal. Hangonyi János volt az edzőm.(...) Letettem a kőművesvizsgát, de munkahelyem nem volt. Nagy élményem volt, amikor meghívtak a tatai edzőtáborba, 1960-ban. Életem nagy pilla­nata volt ez, mert itt találkoztam először életemben személyesen Rózsavölgyi Istvánnal, Iharos Sándorral, a világhírű futókkal, akik a példaképeim voltak.(...) Meg kell mondanom, hogy én sosem éreztem a „hosszútáv­futó magányosságát”. Mindig arra gondoltam futás közben, hogy milyen módon tudnék még jobb eredményeket elérni. Versenyen nem volt időm a magányon töprengeni. Munkaidőben ötven-hatvan fektőtámaszt is megcsináltam, hogy kondiban tartsam magam, no, persze virtuskodtam is a ha­verok előtt!(...) Rendszeres, kemény edzéssel 1961. szeptember 10-én a MAFC-pályán, ifjúsági ver­senyzőként I. osztályú szintet futottam 3000 méteren: 8:31,8- cal. Ez az eredmény akkor igen jónak számított!(...) (Folytatjuk) Jön Puskás Öcsi • Salgótarján. Puskás Ferenc - azaz Puskás Öcsi -, a legen­dás magyar aranycsapat tagja december 8-án Salgótarjánba látogat, ahol a megyei labda­rúgó szövetség vezetőivel, va­lamint az utánpótlásnevelésben érintett klubok, iskolák szak­embereivel tárgyal az előrelépés lehetőségeiről, a jelen helyzeté­ről. Törlés a totóban • Budapest. A totó 48. heti szelvényén szereplő UTE-Vi- deoton Waltham találkozót - mivel ezt november 30-án, hét­főn vívják - törölték a szelvény­ről. Tippelni természetesen kell a találkozóra, de az érvényes ta­lálat nem a mérkőzés valós eredménye lesz, hanem az úgy­nevezett - még vasárnap - megállapított eredmény lesz. Hajrá Hírlap! A napokban kezdődött ba­lassagyarmati teremfoci baj­nokságon lapunk válogatottja is indult. Örülni persze nem kell annak, hogy a botlábú toliforgatók veszik fel a küz­delmet. Ennél jobbat talál­tunk ki, ugyanis előfizetőink közül verbuváltuk az arany- lábúakat, akik a következők: Csampa Róbert, Vizoviczki Norbert, Németh Győző, Kó- már Gábor, Csábi János, Oravecz Gusztáv, Végh Fe­renc, Várszögi Attila, Tresó Tamás - mindannyian Szé- csényből - és Zsélyi Csaba Kisbárkányból. A gárda állítólag nagyon jó. Reméljük ez helyezésük­ben is megmutatkozik majd. Addig is: hajrá, Hírlap! Harcművészek „mutatvány” közben Fotó:ABC-Europress

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom