Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-24-25 / 251. szám
4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1992. október 24-25., szombat-vasárnap Egészségesebb közéletet és közérzetet kellene teremteni a pásztói kórházban és a városban egyaránt Választási viharok az igazgatói poszt körül „Nyílt titok, hogy az emberek Pásztón és környékén beszélik, hogy az utóbbi két hónapban lényegesen csökkent a sebészeti osztály forgalma, ugyanakkor a költségei növekedtek, de a műtétek száma minimális, nem éri el a korábbi mennyiséget. Tud-e a polgármester úr arról, hogy a betegek az utolsó két hónapban elfordultak a sebészeti osztálytól, máshol operáltatják magukat? Ha ilyen kevés műtét lesz, akkor a jövő évi teljesítményfinanszírozási támogatás mellett hogyan fogja magát eltartani a kórház? Nem fenyegeti-e a veszély, hogy „elfekvőként” fogják működtetni?” - így hangzik annak az képviselői interpellációnak egy részlete, amelyet Csoór Imre nyújtott be szeptember 8-án Pásztó polgármesteréhez a kórházban kialakult helyzet kapcsán. A szakmai és emberi ellentétekről, az esetleges presztízs- harcról elsőkén a legilletékesebbel. dr. Novak László kórházi orvos-igazgatóval beszélgettünk, akinek ugyan inog az igazgatói széke, mégis vállalta az eszmecserét.- Bár nem szokás kutakodni egy kórház halálozási statisztikájában, mégis szeretném megkérdezni, hogyan alakult az elmúlt évhez képest? Az érdeklődés oka, hogy akadnak Pásztón olyanok, akik megnövekedett halálozásról beszélnek és ezt közvetlen összefüggésbe hozzák a közelmúltban történt sebész- fóorvosi váltással. / \ Az igazgató v _____________JNincs emelkedés. Az idén eddig 152 elhaltat regisztráltunk. Tavaly, ugyaneddig az időszakig 158-an haltak meg. Tény, hogy a hosszú nyári kánikula is, amelyben szenvedtek az idős betegek, kihatott a halálozási statisztikánkra.- Jogos az aggodalom, hogy elfekvő lesz a kórházból?-Igen. Mint ahogyan sok kiskórházat is fenyeget hasonló veszély. Mi sokat tettünk ellene, hogy ez ne következzen be. Az országos sebészeti szakmai kollégium véleménye szerint, azokat az osztályokat ahol az évi műtéti szám 500 alatt van. be kellene zárni. Én 7 hónapig - amíg sebészfőorvos voltam - azon fáradoztam, hogy jó híre legyen a sebészeti osztálynak. Az első fél év eredményei alapján úgy tűnt, hogy az év végére elérjük a 600-as műtéti átlagot is. Ilyen „mutató” mellett, nem csukhatnák be az osztály. Alkalmazkodni kell egy űj teljesítményfinanszírozási rendszerhez. Példaként: egy epehólyag-műtétért kap a kórház a társadalombiztosítástól, mondjuk 60 ezer forintot. Ha valamilyen oknál fogva ez nekünk mondjuk 80-90 ezer forintunkba kerül, s nem tudjuk kigazdálkodni. akkor csukhatjuk be lassan a kaput.- Ön és a polgármesteri hivatal között nincs egyetértés a kórház fejlesztési terveiben.-A hivatal nagyvonalú elképzeléseket dédelget. Ezt én dilettantizmusnak hívom. Véleményem szerint a négy alapszakmát kell szintre hozni, fejleszteni. Tavaly januártól olyan műszereket vettünk meg amit már régen, 10-15 éve meg kellett volna vásárolni. Ilyen fejlettségi szint mellett szívspecialistát idecsábítani nem lehet. Fontos tény, hogy a mai napig nem fizetésképtelen a kórház. Az egyre magasabb számlákat, s az egyre dráguló gyógyszereket még ki tudtuk fizetni.- Azt beszélik, hogy elüldözte a volt belgyógyász és nőgyógyász főorvosokat, akik köztiszteletnek örvendtek Pásztón.- Hogy is mondjam, hogy ne bántsak meg senkit? Valóban évtizedekig dolgoztak a kórházban, s nem csak a betegek, én is nagyra becsültem mindkettőt. Azonban régen túljutottak már a nyugdíjkorhatáron, sőt az egészségi állapotukkal is problémák voltak. Úgy érzem, hogy Dobrovoczky István polgármester kifejezetten érzelmi okok alapján ítéli meg úgy, hogy én elüldöztem őket. Szó sincs erről, csupán szakmai meggondolások vezettek.- Hasonló egyet nem értés van Ón és a polgármester között az igazgató által kinevezett dr. Szász István nőgyógyász és a pályázatot nyert dr. Mérei János sebészfóorvos megítélésében?- Igen. Dr. Szászt én neveztem ki. Dr. Méreit pedig az országos sebész szakmai kollégium javaslata alapján, a testület. Óriási különbség. A városi lapban - amikor röviden bemutatták a két főorvost -, megütközve olvastam, hogy „kinevezték Szász István salgótarjáni lakost”, Mérei főorvosról pedig valóságos ódákat zengtek, s továbbra is megkülönböztetett gondoskodás övezi.- Ez év tavaszán meghirdették a sebészfőorvosi állást, s Ön is próbálkozott.-Igazgatóként én írtam ki a pályázatot, de azok nem hozzám érkeztek, hanem a városházára. Az utolsó pillanatban tudtam meg a polgármestertől, hogy van két pályázó, s ha akarom én is megpróbálhatom. Megtettem. Elküldtem az anyagot. Jött faxon a kérés: küldjem el a működési bizonyítványomat, s ha lehet - hogy ne veszítsünk időt - vigyem fel személyesen - üzente a szakmai kollégium titkára.- Nem próbált a kollégium tagjaira hatni, pályázatának sikere érdekében?- Jó, hogy kérdezi. Amikor felmentem, a titkár azt kérdezte tőlem az egyik pályázóról: „Hogy viselkednél mint igazgató, ha J. doktor lenne a főorvos?” Azt válaszoltam: „Akkor az baj lenne, mert őt a kórházban nem akarják”. Véleményemet a titkár minden jelöltre vonatkoztatva adta elő. Egyébként a szakmai kollégium elé be szokták hívni a pályázókat és az igazgatókat. Éngem sehová nem hívtak. Ment helyettem dr. Thassy Gábor városi tisztifőorvos. Ő aztán rám húzta a vizeslepedőt. Elmondta, hogy pártvonalon lettem igazgató. Fegyelmit kaptam. Eljárás van ellenem folyamatban, amit valahonnan leállítottak, s a kórházban nem szeretnek a beosztottaim. Erre csak azt válaszolhatom, hogy titkos szavazással választottak meg igazgatónak. ( ; á A „pártfogó” v _______________________ D r. Thassy Gábor városi tisztifőorvos így nyilatkozott a kérdésről:- Akkor kezdődött a feszültség a kórházban, amikor dr. Novák Dél-Afrikából hazajött. Külföldi tartózkodása alatt ugyanis a kórházban a státusza megszűnt. Az akkori sebészfőorvos, Káposztás doktor semmiképpen sem akarta visszafogadni az osztályra. Gyakorlatilag nem volt addig állása, amíg nem került sor a kórházigazgató-választásra, amelyen dr. Novák megkapta a szavazatok döntő többségét. Káposztás doktor továbbra is fenntartotta a véleményét, hogy nem hajlandó vele dolgozni. Sőt nem akarta beengedni még a műtőbe sem. Én beszéltem rá a főorvost, hogy tarthatatlan ez a helyzet. Végül hosszú hónapok után engedélyezte dr. Novák igazgatónak, hogy szakmai napot tarthasson, operálhasson, betegei legyenek az osztályon. Halála után a megüresedett sebészfőorvosi állásra meghirdették a pályázatot. Mivel a kórházigazgató is pályázott, jogilag más eljárásra volt szükség, mint az ilyenkor általában szokásos. A javasló szakmai szervezet tehát, az országos sebész szakmai kollégium volt. Közben a kórházigazgató elterjesztette. hogy a polgármester és én megfúrtuk a pályázatát. Ennek alaptalanságáról személyesen is próbáltam meggyőzni. Arról is, hogy nem látogattuk végig a szakmai kollégium tagjait. hogy ellene beszéljünk. Városi tisztifőorvosként meghívtak a kollégium megbeszélésére, mivel az igazgató saját ügyeit nem intézheti. Elmentem. elmondtam a véleményem. A három jelölt közül dr. Méreit tartottam a legalkalmasabbnak. Szakmailag én megfelelőnek tartottam volna Novák doktort is a főorvosi posztra, de emberi tulajdonságai alapján kevésbé. Valóban érzékelhető feszültség, elsősorban az igazgató és a polgármester között. Ahhoz, hogy ez végleg megszűnjön, ahhoz mindkettőnek kompromisszumkészségre lenne szüksége. r \ A vetélytárs v ________________________ Hogy miért pályáztam? - tette fel magának a kérdést Novák László, s rögtön válaszolt is: - Azért, mert egy januári testületi ülésen, Káposztás főorvos halála következtében megüresedett sebészfőorvosi állást felajánlották, 42 ezer 500 forintos fizetéssel. Hogyan? - hiszen jogilag nem lehetséges, hogy igazgatóból főorvos legyek. „Nem baj - mondta Thassy doktor -, majd kivételes elbírálást kérünk a minisztertől, hogy téged kinevezhessünk". Aztán változtak a szabályok, de nem felejtettem el ezt a januári biztatást. Ezért vágtam bele. Annak ellenére, hogy az országos szakmai sebész kollégium dr. Méreit javasolta. A városi ön- kormányzat szociális és egészségügyi bizottsága egyhangúlag úgy döntött, előbb kérdezzék meg a kórháziakat: kivel szeretnének dolgozni? - addig ne szülessen döntés. Mindez délután volt. Este már az új főorvos dr. Mérei kinevezése mellett voksoltak. Dr. Mérei János sebészfőorvos:- Diplomát a budapesti orvostudományi egyetemen kaptam 1968-ban, summa cum laude minősítéssel. Onnan az I. számú sebészeti klinikára kerültem. Négy év után szereztem sebész szakorvosi képesítést. 1987-ben neveztek ki osztály- vezető adjunktusnak. Mivel az egyetemi klinikán több az elmélet és kevesebb a műtéti lehetőség, a szekszárdi kórházban szereztem meg a kellő szakmai gyakorlatot. Pajzsmirigy-, mellékpajzsmirigy-, mellékveseműtéteket végeztem, s csak mellékesen jegyzem meg, hogy eddig a legtöbbet az országban. Bár a hazai egészségügyi vezetés a kis kórházak megszüntetésére is gondol, szerintem nagy szükség van ezekre. S, hogy ezt így gondolom, annak egyik jele, hogy a klinikáról eljöttem ide. A klinika és a pásztói kórház között évek óta hagyományosan jó kapcsolat van. Ezért pályáztam meg a főorvosi állást. A sebész szakmai kollégium, amely az ország 25 kiváló sebészéből áll, döntően szakmai szempontok alapján bírálja el a jelentkezőket, de az emberi tulajdonságokat is figyelembe veszik. Hogy ki próbálta befolyásolni a kollégium tagjait és ki nem. arról csak azt tudom mondani. én nem. Valóban ismerek közülük néhányat, de az ország különböző részében dolgoznak, sokféleképpen gondolkodnak a szakmáról. Viszont tudomásom van arról, hogy Novák doktor számos kollégiumi tagot felkeresett és elkövette azt a hibát, hogy nem csak magát menedzselte, hanem a konkurenciát is pocskondiázta. Ez sajnos rossz benyomást keltett bennük. Mindettől függetlenül elismerem, hogy dr. Nováknak sikeres sebészi múltja van a pásztói kórházban. Személy szerint is jó sebésznek tartom. Azonban olyan emberi megnyilvánulásaival találkoztam, amely szerintem nem megengedhetők. Belátom, hogy nehéz lenyelnie azt a békát, hogy mégsem őt nevezték ki. Bár én azt ígértem neki és az érte aggódóknak is, hogy teret engedek a további sebészi munkájának. De annak érdekében, hogy a munkatársaimnak is tudjak műtétet biztosítani és magam is bebizonyíthassam a pásztóiaknak, hogy nem csak pajzsmirigyet tudok operálni, én korlátozni kívántam. Három hete egy négyszemközti beszélgetés során mindezt közöltem vele. Kérésemnek azonban sajnos nem tett eleget, hanem továbbra is a hozzá fordulók műtétjét igényelte. Mivel az igazgató úrnak nincs státusza az osztályon — hiszen független vezetője az intézménynek -, ezért írásban voltam kénytelen pontokba foglalni, amit magatartásában kifogásolok és megszabtam, kiket és mikor operálhat. Erre, sajnos rákényszerültem, annak érdekében, hogy vezető szempont legyen a betegellátás és a betegek ne lássák kárát az esetleges személyi ellentéteknek. Novák doktor így folytatja történetét:- Az én sorsom már korábban bizonytalanná vált. Akkor, amikor a polgármester, megyegyűlésen jelentette ki, hogy nem kíván igazgatónak. Sőt, a hozzám írt leveleinek hangneméből is sok minden kiderült arról, hogyan is gondolkodik rólam és a munkámról. Ez a hűvös viszony, rideg kapcsolat jellemezte mindvégig kettőnk „együttműködését”. Van egy önkormányzati határozat is, amely kimondja: a még hiányzó belgyógyász-főorvosi állás betöltése után, automatikusan megszűnik az igazgatói kinevezésem, és azt a főorvosok váltásban fogják betölteni. Hogy velem mi lesz, azt még nem tudom ... /-----------------------------------\ A kollégák v_________/ F azekas Erzsébet ápolási igazgató a következőképpen foglalta össze véleményét:- Dr. Mérei és dr. Novák nem találnak közös nevezőt, a betegellátás kérdéseiben. Véleményem az, hogy mindkettő értékes szakember. A magam részéről, s mint aki a nővérek munkáját is irányítja, a Mérei főorvos úrral korrekt munka- kapcsolatom van, együtt tudunk működni. Bármilyen problémával fordultam hozzá, közösen megoldottuk. Nagyon humánus embernek tartom. Az igazgató urat viszont nagyon régen ismerem. Nagyra becsülöm, mint sebészt, s mint embert is. Véleményem szerint, ha ez a két orvos összefogna, egyenrangú partnerként tekintenének egymásra. akkor olyan kiváló sebészetet tudnának csinálni Pásztón, hogy azt bárki megirigyelhetné. Dr. Éles János nőgyógyász másodfőorvos, az orvosi kamara helyi elnöke hasonlóan gondolkodik:-Tudom mit akar kérdezni, hogy vannak-e személyes ellentétek dr. Novák és dr. Mérei között? Igen. Kérdéses, hogy ezek mennyire kibékíthetetlenek. Mérei főorvost alig ismerem, a folyosón ha egyszer-kétszer találkoztunk. Nem tudom megítélni. Novák doktor esetében is bizonytalan vagyok. Nagy szükség lenne legalább a szakmai, de az emberi találkozásukra, együttműködésükre is, hiszen ilyen kis kórházban, mint a miénk még nagyobb ösz- szefogás kellene. Kovács Lajosné a sebészeti osztály főnővére:- Tizenhét éve vagyok a kórházban. az osztályon. Dr. Mérei a negyedik főnököm. Novák doktor úrral 1974 óta dolgozom. Én Novák doktort szeretem. tudtam vele együtt dolgozni, a mai napig is tudok. El kell mondanom, hogy a kórház dolgozóinak többsége arra számított, hogy őt bízzák meg az osztály vezetésével. A sebészeti szakmai kollégium másként döntött, amit természetesen tudomásul vettünk. Személy szerint én féltem is Mérei főorvos úrtól, mivel teljesen ismeretlenül jött ide, egy előkelő klinikáról a kis kórházba. Két és fél hónapja, mióta itt van megszűnt a félelmem. Emberséges, közvetlen, lelkiismeretesen törődik a beteggel. Hogy csökken az osztályon a betegforgalom? Erre csak azt tudom mondani, hogy minden főorvosi váltást - érkezzen bárki - az osztály forgalma megérez. Általában fél év, egy év, míg a betegek bizalma megerősödik, visszatér. r \ A polgármester v J Dr. Dobrovoczky István polgármesternek volt alkalma az írást még megjelenése előtt elolvasni, amelyre válaszolt: „A részemre október 13-án megküldött kefelenyomatot tartalmában megismertem. Megállapítható, hogy a cikk csak részben nyugszik a képviselői interpelláción. Ezért mellékelem az interpellációra adott válaszomat, amelyet az interpelláló ugyan nem, de a képviselő-testület október 13-ai ülésén elfogadott. A képviselő úr, ugyanis hiányolta az ülésről az orvosigazgatót, aki értelmi szerzője volt az interpellációnak, a „nyílt titoknak”, így a választ csak az intézményvezető jelenlétében tudta volna elfogadni. Dr. Novák Lászlót természetesen most is meghívtam a testületi ülésre, amelyről ezúttal is távolmaradt.” Most következzen az interpellációra adott válasz: „Hozzám beterjesztett, szeptember 8-án kelt interpellációjában előadottakat körültekintően megvizsgáltam és a következőket állapítottam meg. A Népjóléti Minisztériummal fenntartott és a városi kórház rekonstrukcióját érintő ügyben nincs hivatalos tudomásom a kórház tervezett bezárásáról, ezért a Népszabadság említett cikke és intézményünk jövője között semmiféle összefüggés nincs. Ami a sebészeti osztály forgalmával kapcsolatos „nyílt titkot” illeti, nem tűnik ki interpellációjából. hogy ez ügyben a legilletékesebbtől, a kórház orvos-igazgatójától kért-e felvilágosítást. Az orvosigazgatótól bekért előző év négy hónapjának (május elejétől augusztus hó végéig), valamint az idei év hasonló időszakának különböző szakmai ellátási és betegforgalmi mutatói, semmilyen vonatkozásban sem alapozzák meg a képviselő úr által előadott „nyílt titok” tényállásszerűségét. Ezért a feltett kérdésre okszerű választ nem adhatok.” f------------------------------------\ A z interpelláló V__________) C soór Imre (SZDSZ) képviselő a következőkkel indokolta interpellálását:- Hogy miért interpelláltam? Azért mert biztosan tudom, hogy számos emberben - aki betegként, vagy látogatóként megfordult a kórházban - fogalmazódott és fogalmazódik meg a kérdés: Valami nincs rendben az intézményben? Ha nem adunk erre tisztességes választ, s főleg ha nem oldjuk meg tiszteséggel, akkor csak Pásztó- nak, a körzetben élőknek árthatunk vele. Mivel én sem kaptam kielégítő választ, nem fogadtam el. Véleményem az, hogy egészségesebb közéletre és közérzetre van szüksége a kórháznak és a városnak egyaránt. Utóiratként, vagy az utolsó szó jogán reagálnék néhány vádra. - mondta befejezésül Novák László. - Nincs bennem kompromisszumkészség? Sokáig, éppen ezért, nem küldtem el olyan embereket, akiknek közelmúltbeli nyugdíjazását most számon kérik rajtam. Kérem, én egyetlen pályázót sem pocskondiáztam a szakmai kollégium előtt, és máshol sem. Nem tudom, hogy bírálóim milyen negatív emberi megnyilvánulásaimra gondolnak. De az biztos, ha a világon minden ember egyformának születne, akkor az egy nagyon unalmas világ lenne. Azt a módszert, hogy az egyik sebész a másik működését adminisztratív úton próbálja korlátozni - a szabad orvos- és kórházválasztás korában - elavult módszernek tartom. Hiszen nem arról van szó, hogy rossz sebész vagyok, aki elé a betegek „testi épsége” érdekében korlátokat kellene állítani főorvosának. Amit pedig a polgármester úr állít, hogy engem mint mindig, most is meghívott a testületi ülésre, de nem mentem el, erre csak azt tudom mondani, valóban kaptam egy előzetes tájékoztató levelet, de abban egyetlen utalás sem volt arra, hogy szó lesz a kórházról is. * * * „írjanak az újságok bármit, az idén egyetlen kórház sem fog bezárni.” - mondta október 14-én, dr. Andréka Bertalan a Népjóléti Minisztérium helyettes államtitkára Kaposváron, egy egészségügyi szakembereknek tartott előadásában. Talán egy újabb jó hír, amely számos kis kórház között a pásztóiakat is megnyugtathatja. De mindnyájan tudjuk, nem csak erről van szó. Áhhoz, hogy a „felülről érkezett" ígéretnek jövőre is érvénye maradjon, minden érdekeltnek egy irányba kellene húzni a nagy múltú kórház szekerét. Szabó Gy. Sándor
