Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-10-11 / 240. szám

4 SZEMTŐL SZEMBE 1992. október 10-11szombat-vasárnap „Elment a nyakas magyar Erdélyből, helyére jött az oláh, akinek kezdetben fát lehetett vágni a hátán" Magyarságtudat, Trianon árnyékában Dr. Nemeskürty István Zaklatott korunk nem kedvez az írói állásfoglalásoknak, - lásd például a Csurka István féle dolgozatot - ugyanakkor kije­lenthetjük, hogy a mai magyar- országi politikai közéletben je­lentkezik ilyen elvárás a tollfor­gató emberekkel szemben. Ez a furcsa paradoxon adta meg az igazi ízét és hangulatát annak az eseménynek, amelyet a közelmúltban az MDF salgó­tarjáni szervezete rendezett. Néhány nappal ezelőtt ugyanis Salgótarjánba látogatott Ne­meskürty István, író. Az előadás házigazdája és szervezője, PáI József országgyűlési képviselő egyszerűen csak tanár úrnak szólította a neves vendéget, akinek előadására megtelt a Jó­zsef Attila művelődési központ klubterme, igazolva ezzel azt a véleményt, hogy az emberek többsége igényli a filozofikus gondolatokat, és Salgótarjánban is sokakat érdekel a fórum té­mája: a magyar küldetéstudat. A rendkívül sokrétű, jófor­mán az egész magyar történel­met felölelő előadást, és annak hangulatát írásban visszaadni képtelenség. A legfontosabbnak tűnő, mindennapjainkra máig ható történelmi eseményeket azonban érdemes megemlíteni. Sokan ugyanis hajlamosak je­lenlegi gondjainkat és problé­máinkat az elmúlt 40 év bűneire visszavezetni. (Az előadás tör­ténelmünknek erre a viszonylag rövid, de emlékezetünkben ter­mészetszerűleg legélénkebben élő szakaszára nem is tért ki.) A bajok gyökerei azonban ennél sokkal mélyebbre nyúl­nak, legalábbis az előzménye­ket időben sokkal távolabb kell keresnünk. Mint azt Nemes­kürty tanár úr is hangsúlyozta: a kiegyezés utáni Magyarorszá­gon történtek politikai ballépé­sek, annak ellenére a „boldog békeidőket” részletesebben is tanulmányozó érdeklődő in­kább csak jót tapasztalhat: a múlt század második felében ugyanis virágzott a művészet minden ága, a kultúra, valamint a kor színvonalának megfelelő fejlettségi szinten az ipar és a mezőgazdáság is. Ezek alapján eluralkodott a megelégedettség érzése, ami szerint minden a legnagyobb rendben van, és nem történhet semmi baj . .. / 'S Ki tántorogtak V ________________) Ezz el párhuzamosan pedig a szegénység is óriási méreteket öltött, - akinek viszont nem tet­szett, vagy esetleg még a szavát is fel merte emelni, az elmehe­tett Amerikába... 1896 és 1914 között ugyanis több szá­zezer szegény ember vándorolt ki az Egyesült Államokba. Saj­nos mondhatjuk úgy is, hogy küldték őket, mivel nem voltak hajlandók elviselni az itthoni körülményeket. Ez minden te­kintetben a századforduló poli­tikájának a bűne. Mivel azonban a hazát elha­gyók helyére kellett a munkás­kéz, ezért Erdélybe betelepültek a helyükre az oláhok. A nyakas magyar parasztok után - leg­alábbis kezdetben - nekik akár fát is lehetett vágni a hátukon. A későbbiek során - főleg a ro­mán pópák - az elszegényedő magyar dzsentriktől megszerez­tek nagyobb földbirtokokat is. Tagadhatatlanul ez jelentette az igazi gondot, hiszen ezzel önmagunkat árultuk el. Hol ma­radt abban az időben a magyar küldetéstudat? Szinte egyenes következményként vezetett mindez Trianonhoz, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nevezett békeszerződés Ma­gyarország számára borzalmas következményekkel járó meg­kötéséhez kellett az akkori nagyhatalmak bűnös ármány­kodása is. f \ Művégtagokkal v _________) A z előadó érdekességként emelte ki, hogy akkoriban fel­merült önálló magyar hadsereg felállításának a gondolata. And- rássy Gyula gróf álláspontja szerint Magyarországot, vala­mint az európai kereszténységet kellett volna megvédelmezni ily módon - a szintén keresztény, de pravoszláv Oroszországtól. „Addig nem lesz baj, amíg az árok partján káromkodó sebe­sült katona mellett a tiszt megál­lítja lovát, leszáll, és azt kér­dezi: Te is magyar vagy?” - fe­jezte be előadását Nemeskürty tanár úr az előbbi Kazinczy Fe­renc idézettel. Ezek után a hall­gatóság felmerülő kérdéseire adott választ. A politikát lehetőleg mesz- szire kerülve, a társadalmi és emberi megbékélést előtérbe helyezve adott választ a sokszor bizony a magyar küldetéstudat­tól meglehetősen távol, min­dennapjainkat érintő, politiká­val kapcsolatos felvetésekre. Ezek után adott interjút la­punknak.-Sokan vezetik vissza Tria­nonra az ország jelenlegi gond­jait. Ón hogyan értékeli a neve­zetes „békeszerződés” hatását napjainkra?- Ez a legnehezebb kérdések egyike, amivel a magyarságnak meg kell birkóznia! A hatása ugyanis szörnyű . .. Tudniillik ha egy embernek amputálják a végtagjait, akkor az az ember jajgat, de ha nem jajgat, akkor sem tud úgy élni, mint azelőtt, tehát nem tudja a lábait és a ke­zeit használni... Nekünk pe­dig kezünket, lábunkat amputál­ták! Namármost természetes, hogy semmiféle erőszakos helyzetváltoztatásra nem töre­kedhetünk, nemcsak azért, mert nem illik, hanem mert értelmet­len lenne, újabb problémákhoz vezetne, és valószínűleg sokkal több hátránya lenne, mint elő­nye. Talán nem is tudnánk mit kezdeni az egésszel, és az ezzel is csak újabb gondokat vennénk a nyakunkba. Következésképpen meg kell tanulnunk művégtagokkal élni!- A magyar társadalomban Trianon feldolgozhatatlan tra­umát okozott és okoz a mai na­pig. A műlábakon kívül valami kézzelfoghatóbb megoldást is jó lenne találni. . .- Termékeny békességben kell élnünk a szomszédainkkal! Erre kell törekednünk, még ak­kor is, ha időnként ők másképp állnak a dolgokhoz. Türelmesen meg kell nekik magyarázni, hogy mi nem akarunk rosszat, különösen nem azzal, ha a ma­gyarságunkat, vallásunkat akar­juk megőrizni országhatárokon innen és túl. ( " Á Fennálló veszély V _______________­Előfordulhat viszont, hogy a szomszédos országokban élő magyar nemzetiségeket túszként használják fel az anyaországgal szemben, bizonyos politikai és gazdasági kérdésekben, helyzeti előny kicsikarására. Előfordul­hat ilyen Bős-Nagymaros kér­désében, a Vajdaságban a dél­szláv háború kapcsán, illetve Erdélyben is .. .-Ez a veszély bizony fenn­áll! Ilyenkor mindig esetenként kell ésszerű megoldást keresni és találni. Ennek sajnos nincs más módja. A problémával ugyanis együtt kell élnünk, nincs más megoldás. /------------------------------------\ A vallás szerepe V_______________________­Az előadást követő beszél­getésen felmerült egy kérdés, amely szerint a magyarságnak először önmagában kellene ke­resnie a hibát. Ez azonban sú­lyos elbizonytalanodáshoz ve­zethet, amivel csak rosszabbat teszünk magunknak. A romá­noknak például eszükbe sem jut nemzeti bűntudatosdit játszani, holott lenne rá okuk bőven . . .-Először mindenkinek tisz­tában kell lennie abban, hogy ő miben hibázott, és utána lehet­séges további lépések megté­tele. Nem kell itt megállni, to­vább kell lépni mindenképpen! Meg kell nézni azt, hogy raj­tunk kívül még ki okozta a problémát. Először megnézem, hogy itt van egy seb a kezemen. Utána megnézem, hogy azt fel- dörzsöltem-e, vagy pedig va­laki ütötte rajtam. Ha valaki fájdalmat okozott, akkor termé­szetesen megkeresem, hogy ki volt a tettes ...- Mi a véleménye a határain­kon túl élő magyarság megma­radásának esélyeiről? Előfor­dulhat az is, hogy a vallás lesz az egyetlen megtartó erő . . .- Én magam római katolikus vagyok, és nem most lettem azzá, hanem születésemkor, és ezt mindig is vallottam. Néze­tem szerint egy vallásos indítta­tás nagyon fontos megtartó erő, legyen az katolikus, református, evangélikus, zsidó, vagy budd­hista. Ilyen szempontból el tu­dok képzelni egy eszményi kommunista hitet is, de csak olyan személynél, aki tiszta ember. Ezt az utóbbi gondolatot csak példaként említettem, és azért, mert mostanában erről nem divat beszélni ... (Az előadás után egy érdek­lődő)- a következő kérdést tette fel: mi a tanár úr véleménye ar­ról, hogy a külföldi sajtóban minden héten, több magyarelle­nes cikk is megjelenik. Csak annyit válaszolt: természetesen lesújtja a dolog, de mint egy­szerű író, arra kéri a tisztelt hallgatóságot, hogy ilyen kér­déseket ne tegyenek fel.) /------------------------------------\ Politikamentesen V ________________/- A politikai jellegű felveté­sekre nem szívesen válaszolt az előadás után . . .- Elég volt a politikából ak­kor, amikor a televízió élén áll­tam .. ,A felmerülő kérdésekre, problémákra inkább filozofikus úton szeretnék választ kapni és adni. A pártpolitikai csatározá­sokat kikerülve, ilyen módon is lehetőség nyílik társadalmunk jobbítására.- A nemzeti érzelmek elterje­désére, az előadás címében is szereplő magyar küldetéstudat kibontakozására milyen lehető­séget lát?- A küldetéstudat annál fon­tosabb, minél több ember, minél többet gyalázza! Bibliai örök­ségnek tartom a magyarság kül­detését, és meggyőződésem, hogy a magyar nép ki tud kec- meregni jelenlegi helyzetéből!- Köszönöm a beszélgetést. Faragó Zoltán Két évtized egy húsz esztendős főiskola élén Több mint kétezer üzemgazdász kapott oklevelet Nógrád szellemi életének egyik sajátossága, hogy a me­gyében 1972-ig nem működött felsőfokú oktatási intézmény. Ekkor alapították meg Salgó­tarjánban a budapesti székhe­lyű Pénzügyi és Számviteli Fő­iskola kihelyezett tagozatát. A húszéves évforduló alkalmá­ból beszélgettem dr. Lonsták László igazgatóval, aki az in­dulástól folyamatosan, tehát két évtizede (!) áll az intéz­mény élén.- Emlékszem akkoriban szó volt más típusú - például peda­gógiai jellegű - főiskola indítá­sáról is. Mit gondol miért éppen a pénzügy illetve a számvitel kapott zöld utat?- Ennek főként objektív okai voltak. Az 1968-as gazdaság- irányítási reformot követően eleve megsokszorozódott az igény a közgazdász szakembe­rek iránt. Az egyetem elsősor­ban az országos irányítás, a nagyvállalati felső vezetés szá­mára képzett utánpótlást, de a vállalati szférában nagy szám­ban volt szükség főiskolai vég­zettségű fiatalokra is. így jött létre 1971-ben testvérintézmé­nyünk Zalaegerszegen és ebbe a sorba illeszkedett a mi alapítá­sunk is.- Milyen feltételek között in­dult az oktatás?- Ötven hallgatót vettünk fel a nappali, s husz-huszonötöt a levelező tagozatra. Velem egy­ütt összesen hat - rajtam kívül mind máshonnan érkezett - fő­foglalkozású oktató kezdte el a munkát a zeneiskolának szánt új épületben.-Időközben hogyan változ­tak a körülmények?-Azzal kezdem, hogy 1978 decemberében beköltözhettünk a nekünk épített, ma is használt korszerű otthonunkba. Sőt a rendszerváltás óta jó néhány termet használhatunk az egy­kori oktatási igazgatóság épüle­tében is. Oda költöztettük pél­dául a teljes gépparkunkat és a komoly értéket jelentő szak- könyvtárunkat. Fontos változás volt az életünkben, hogy min­tegy tíz évvel ezelőtt a tagozat­ból intézetté váltunk, hiszen ez magasabb fokozatú, önállóbb oktatási, szervezeti, gazdálko­dási egységet jelent. Az idei tanévben a mintegy 300 nappali és 200 levelező tagozatos halla- gatót harminckilenc tanár ok­tatja...- Ónön kívül van még más is, aki a kezdetek óta itt tanít?- Igen, Lukácsy Dezső igaz­gatóhelyettes kollégám.- Hogyan módosult a képzési struktúra?- Annak idején az úgyneve­zett ipar szakkal kezdtük el a munkát. Jelenleg három szak (számvitel, pénzügy és szerve­zés) és két specializáció (pénz­intézeti és vállalkozási) műkö­dik főiskolánkon. Kezdetben a továbbképzésben nem volt sze­repünk. Ä nyolcvanas évek má­sodik fele óta azonban két éves képzés keretében részt veszünk a mérnöküzemgazdász és szak­üzemgazdász képzésben is, amely második diplomát ad a sikeresen végzőknek.- A húsz év során összesen há­nyán kaptak oklevelet a tarjám főiskolán?- Pontosan 2212 főt nyilvání­tottunk üzemgazdásszá.- Hogyan tudnak elhelyez­kedni az önöknél végzettek?-Úgy tapasztalom, hogy a közgazdászhiány a megyében és a környéken mérséklődött s ebben a mi tevékenységünknek is komoly szerepe volt. Ennek ellenére hallgatóinknak még mindig nincsenek elhelyezke­dési gondjaik. A sok kisvállal­kozás, a jó néhány bank nagy számban igényli a szakembere­ket. Aligha véletlen, hogy a ter­vek szerint a közgazdasági jel­legű felsőfokú intézményekben 2000-ig mintegy másfélszere­sére nő majd a felvehető hallga­tói létszám.-Az elmúlt évek során ho­gyan változott a tananyag? Ma már nyilván nem tanítják a ka­pitalizmus illetve a szocializmus politikai gazdaságtanát. .- Az itt folyó képzés gyakor­latra orientált jellegéből fakad, hogy a tanterv soha nem lehet stabil. A magyar gazdaságirá­nyítás gyakori változásai a mi tananyagunkban mindig tetten érhetők voltak. Emlékszem va­lamennyi tanévnyitón volt olyan feladatom, hogy elmond­jam: mi változott az előző évhez képest. Természetes, hogy a rendszerváltás hatásait is meg- éreztük, de annak már körülbe­lül öt éve, hogy megszűnt a po­litikai gazdaságtan oktatása. Helyette elméleti közgazdaság- tant. makro- és mikroökonómiát tanítunk. A marxizmus-leni- nizmus tanszéki osztályunk tár­sadalomelméletivé vált. Oktatási rendszerünkben egyébként a jelenlegi tanévtől van gyökeres változás. Mostan­tól fogva az első három félév­ben egységes törzsanyag szere­pel minden szakon. Csak ezt követően van módjuk a hallga­tóknak specializálódni. Ez azt jelenti, hogy szakjuknak, érdek­lődésüknek megfelelően vá­laszthatnak a felkínált külön­böző tantárgyak közül. Az a vé­leményünk, hogy másfél éves főiskolai múlttal a hátuk mögött a hallgatók már érettebben, tu­datosabban dönthetnek, mint az érettségi előtti időszakban.- Ön szerint milyen szerepet játszott, játszik a főiskola a vá­ros életében?- Az elvárás - úgy érzem - mindig nagyobb volt, mint a re­ális , lehetőség. Ez a főiskola más mint egy tanárképző, s el­sősorban az adott szakterületen tölthet be ösztönző szerepet. Ebben az értelemben azt hiszem van miről számot adnunk. Szá­mos rangos tanácskozást sike­rült rendeznünk. Ezek révén ki­váló szakemberek sora szerepelt a városban. Tanfolyamainkon többszáz embert készítettünk fel az éppen aktuális közgazdasági témákban. Volt részünk a szá­mítástechnikai kultúra elterjesz­tésében, népszerűsítésében is. Annál is inkább, mert nálunk működött Salgótarjánban a vá­rosban az első számítógép. Mindemellett hallgatóink rend­szeresen részt vettek a város kulturális és sport életében is. Főiskolánk szerepet vállal a nemzetközi kapcsolatok alakí­tásában is.- Intézményük működéséhez nélkülözhetetlen a kollégium.- Valóban így van, hiszen hallgatóink zöme vidéki. így a kétszáz fős kollégium maximá­lisan kihasznált. Ezen a téren is nagy utat tettünk meg, hiszen az építőipari munkásszállóban kezdtük...- Végül, de nem utolsó sor­ban arra lennék kíváncsi, hogy ön - akihez hasonló nem sok le­het az országban - meddig ve­zeti még a főiskolát? Nem érték még olyan vádak, hogy az el­múlt rendszerben is vezető volt?- A kérdés összetett, ezért bontsuk elemeire. Az igazgatói megbízatásom 1991-ben járt le. Akkor újabb öt esztendőre kap­tam megbízást. Az idén már Dr. Lonsták László elmúltam hatvan éves, tehát bármikor nyugdíjba is mehet­nék. Hogy végül is miként ala­kul a sorsom, azt még egészen pontosan nem tudom. Tőlem is, de természetesen másoktól is függ, hogy meddig maradok az intézmény élén. Igazgatónak lenni sohasem volt könnyű, ma sem az. Mun­kámhoz az ad erőt, hogy jó a kollektíva, érzem a kollégáim bizalmát, támogatását. Politikai jellegű támadások nem értek. Gondolom ennek az is az oka. hogy az itt folyó oktatómunka mindig a szakmára koncentrált, s főiskolánkon korábban is de­mokratikus légkör uralkodott.- További sok sikert! Csongrády Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom