Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-08 / 238. szám
1992. október 8., csütörtök ARCOK-HARCOK HÍRLAP 7 Sajtóhangulat, 1992: Itt már mindennek vége van? Semmi ok nincs arra, hogy kollektív elkeseredés uralkodjon el Szektáról, vallásról, a kétkulcsos áfáról és az állítólagos sajtó okozta letargiáról beszélgettünk, munkáról ezúttal nem. Aki kérdéseinkre válaszolt: dr. Várkonyi József, a köztársasági megbízott területi hivatalának vezetője.- Gyakran találkozunk mostanában hivatalból istentiszteleteken. Ön hogyan éli meg ezt a változást?- Nagyon boldogan. Ahová, mint hivatalvezetőt hívnak, elmegyek. Nagyon örülök, hogy a templomok tele vannak, és sok közöttük a fiatal. Lelkiismereti szabadság van Magyarországon, szabad templomba menni, és én azt hiszem, hogy a vallás szabályai az embereket a jóra, a szépre, a békére, a türelemre, a szülők megbecsülésére neveli. Ez az egész társadalom számára hasznos.- Sokat vitatkoznak arról, hogy a hittanórák a templomban vagy az iskolában legyenek-e? Ügy alakult, hogy zömmel az iskolában vannak. Ón szerint ez teljesen normális?- Az oktatás helye az iskola. Szabad a hittant is oktatni most már, a rendszerváltozásnak ez nagyon lényeges eredménye - amiről sokszor megfeledkeznek. Az már az iskola igazgatóján múlik, hogy a hittanórákat az iskolán belül tartják-e meg vagy sem. Én azt találom jónak, ha az iskolában történik a hittanoktatás.-Azt szokták mondani, aki Szügyi körzeti iskola: kétszázötven diákból csak harmincán akarnak szlovákul tanulni. Dr. Várkonyi József újságot olvas, rádiót hallgat, tévét néz, az letargiába esik Magyarországon. Ha egyetért ezzel, akkor mivel vidítja fel magát ezen ténykedések után?- Aki újságot kézbe vesz, bekapcsolja a televíziót, a rádiót, az számítson arra. hogy közvetlen kapcsolatba kerül a hírközléssel, a hírek magyarázatával. Én már annak nagyon örülök, ha szép magyar nyelven beszélnek, írnak, ha pontosan fogalmaznak, és betartják a helyesírás szabályait. Örülök annak is, ha bármelyik média egy-egy eseményről tárgyilagosan és szakszerűen számol be. Persze, azt meg kell mondanom, hogy tapasztalható olyan tendencia, hogy az újságolvasókat, nézőket, hallgatókat olyan közleményekkel bombázzák, amelyek nem a megnyugvást, nem a bizalmat, nem a hitet erősítik, hanem letargiát, „itt már mindennek vége van” hangulatot sugallnak. Ezeknek szerintem politikai töltete van. Az újságolvasó tud disztingválni ezen írások között, és eldöntheti, melyik lapból szerzi az információkat.- Ön melyikből szerzi?- Előfizetője vagyok a Nóg- rád Megyei Hírlapnak, és családi hagyomány nálunk, hogy a Magyar Nemzet jár. Ezenkívül elolvasom az Új Magyarországot, és elolvasok minden lapot, amelyikben egy-egy érdekes publicisztikára felhívták a figyelmemet. Igyekszem minél több sajtóterméket olvasni.-Az is kérdés lehet, hogy amikor a sajtó letargiát sugároz, akkor a sajtó hibás-e, vagy a helyzet?- Először azt kellene tisztáznunk, hogy rossz-e a helyzet, vagy sem? Vannak gondok, de a helyzet nem rossz. Magyarország a béke szigete. Vannak szociális problémák, de a magyar emberek dolgoznak, bizakodnak, vállalkoznak. Tehát semmi ok nincs arra, hogy kollektív elkeseredés uralkodjon el. Annál is inkább, mert ha egy nép elkeseredik - bár nagyon nehéz egy népet teljesen elkeseredetté tenni - , abból semmi jó nem származhat.- Mivel vigasztalná azt a kiskeresetű munkást, aki most éppen a kétkulcsos áfa bevezetésétől fél?- Korai a kérdés. Első kérdés, elfogadja-e ezt az Országgyűlés, és ha igen, milyen formában? Továbbá, hogy a módosítás mértéke adott esetben milyen kihatással lesz az árak emelkedésére? Nem hiszem, hogy a pénzügyi kormányzat olyan adómódosítást vezetne be '93-ra, amely jelentősen megnövelné az inflációt. Ha valaki panaszkodni fog, én nem vigasztalom, hanem meg akarom majd értetni vele. Azt hiszem, számíthatunk abban a kormányra és a parlamentre, hogy azoknál, akiknél a módosítás nagyobb terhet jelent, megfelelő szociális intézkedéssel ellentételezik azt.- Mit mondana egy Krisna-hívő gyereknek?- Én nem mondanék semmit, mert egy gyereknek elsősorban az édesapja és az édesanyja mondja meg, hogy ő milyen vallási filozófiát, szemléletet tesz magáévá. A gyermek még kiskorú, itt a szülőknek nagyon nagy a felelősségük. Más kérdés a 18 éven felüli felnőtt, akinek lelkiismereti szabadsága, hogy vallást válasszon. Elég sok szektáról hallunk. Gondoljunk arra, hogy egy tehetséges 15-16 éves gyerek elindulhat egy ígéretes pályán. Ha a gondolkodásmódját olyan eszméhez kapcsolja, amelyik csak a lemondást, a visszavonulást hirdeti, akkor nem biztos, hogy jót tesz saját magának.- Dudcllai A Hét telitcdálcLtci 13+1 Dr. Szabó Sándorhoz 1-Az ön édesapja is jogász. Kapott tőle valamilyen in- .díttatást az ügyvédi pálya iránt?- Csak egyet: sosem erőltette, hogy jogi pályán dolgozzam. 2- És dolgozna-e együtt dr. Torgyán Józseffel? . - Igen. Égy bányában, ahol én lennék a vezérigazgató, ő pedig a vezércsillés. 3- Válasza valahol már kemény politika, bár ön nem ta- . gadta sosem, hogy az MDF tagja.- Méghozzá alapító tagja. De most szép lenni igazán MDF-es- nek, amikor a kormánynak még el kell vinnie az összes balhét, s együtt kell élnie a Csurka-tanulmánnyal. Persze, én könnyen mondom ezt, hiszen nálunk a fiam nyilas, én az oroszlán jegyében születtem. 4- Volt más párt tagja is? . - Nem. Én csak az MDF-be léptem ki és be. Amikor párttá alakult, akkor ki, amikor az önkormányzati választások jöttek, akkor be. 5- Ön valóban meggazdagodott salgótarjáni alpolgár- . mestersége idején?- Egy gyomorfekéllyel lettem gazdagabb, valamint azzal a hihetetlen értékű információval, hogy kik jöttek hozzám érdekből, kik pedig őszintén. 6- Elvállalná-e újra az alpolgármesterséget? . - Szívesen, de nincs már ehhez megfelelő méretű szoba a városházán. 7- Valóban gazdag emberek az ügyvédek? . - Az ügyvéd gazdagságát ügyfelei határozzák meg ... 8- Sokan szóvá tették, hogy ön Kanadáról ír utibeszámo- .lót, más meg H úgy ágig sem jut el.".- így igaz. Az egész öt-hat évi nyelvtanulás és vállalkozó kedv dolga. Egyébként pedig ki az az idióta, aki nyugodtan hagy el egy ügyvédi irodát három hónapra? 9- Volt-e nagy kudarca, bukása az idén? . - Igen. Egy hegyibicikli-versenyen két bordám törött el egy óriási bukás következtében. 1 Ö - Sokat dolgozik és sportol. Van ideje aludni? L W . - Napi hat óra mindenképpen. 11. - Es a családra mennyi jut?- Ebben a hat órában benne van minden: alvás, feleség, gyermek, s még az áfa is. 1 O - És mit szól mindehhez felesége? 1 rL. - Szerencsére testnevelés szakos, így elviseli a sportolásomat is, mert ehhez valóban csak asszisztálni lehet. n — Munkájában nem zavarják a csinos női ügyfelek? . -Zavarnak, de remélem ez így lesz még legalább negyven évig. Mi az ön általános életfilozófiája?- Azt üzenem a fiataloknak, hogy aki tanul, az hülye, aki pedig nem tanul, az hülye is marad. Vaskor István + 1 a pedagógusoknak kéne tudniuk, milyen nhéz ilyenkor elhelyezkedni!- Haláleset történt nálunk - veszi át a szót Pólyák Ferenc, az intézmény jelenlegi igazgatója, ki már készen örökölte a kialakult helyzetet. - Meghalt egy volt kollégánk. Orosz-matematika szakost hoztunk a helyére, ami megoldotta a mi problémáinkat, mert szakos nevelőre bízhattuk az orosz tanítását is, ám egyszersmind kialakította azt a helyzetet is, amiben óraszám Közoktatási Minisztérium Nemzetiségi Osztályának megbízott vezetője - telefonon hívom őt - ismeri a szügyi problémákat:- Amikor ’89-ben még elindítottuk az országban a „vendégtanári rendszert”, megállapodtunk az iskolaigazgatókkal, hogy először mindenkivel egy évre szóló szerződést kötnek. Nem jogtalan tehát, hogy nem újították meg Szügyön a tanítónő szerződését, különösen, ha tényleg voltak kommunikációs Nincs szükség a szlovák vendégtanárra Sajnálattal értesítem, hogy szerződéses munkaviszonyát 1992. július 31-vei megszüntetem. Az 1992-93-as tanévben nem tudok önnek megfelelő óraszámot biztosítani: csökkent a szlovák nyelv tanítása iránti igény; tanítványaink más idegen nyelvet - angolt - akarnak tanulni. A haláleset következtében megüresedett álláshelyet orosz-matematika szakos nevelővel töltöttem be. így az orosz nyelvet szakos tanár fogja tanítani. A szlovák nyelvi órák száma kevés, más órák ellátásával a magyar nyelv ismerete nélkül nem tudom megbízni. A fenti ékről tájékoztattam a minisztériumot is. Eddigi munkáját megköszönöm. Szügy, 1992. július 7-én Nagy Pál iskolaigazgató A történetnek Nógrád megyében a szügyi iskolában - már csak cserepeit tudjuk ösz- szeszedni - azokat sem teljességgel. Szügy szlovák lakosú, nemzetiségi község. 1990 őszén szlovák pedagógust kértek és kaptak, aki kerek két esztendeig tanított az iskolában szlovák és orosz nyelvet, valamint testnevelést. Vlastimil Martant. a fiatal pedagógust azonban hazahívta a pozsonyi közoktatási minisztérium - máig sem tudják a szügyiek, hogy miért. Kaptak azonban helyette egy új pedagógust, egy tanítónőt, ugyancsak Pozsonyból. Neki viszont - most szünetben, pontosan július 7-én - az iskola mondott föl. Ma - így a tények -, nehézségekkel küzd az iskola a szlovák nyelv tanítását illetően .. . *- Átmenetiek a nehézségeink - mondja a rajzóráját épp beje- fező Nagy Pál, aki címzetes igazgatója a legújabbi tisztújítás óta az iskolának. - Mielőtt ugyanis megírtam a felmondó- levelet, kerestünk egy arra megfelelő nevelőt, aki óraadóként vállalta nálunk a szlovák nyelv oktatását. Sajnálatos módon, egy családi tragédia miatt még nem tudott kezdeni.-Miért volt szükség a váltásra? Nem felelt meg önöknek a pozsonyi kollegina?- Messzire nem erről van szó! A probléma magva abban rejlett, hogy nem tudunk el- gendő óraszámot adni neki. Az utóbbi két évben ugyanis angolt is tanítunk az iskolában, s ez kötötte le a gyerekek érdeklődését. Katarina nem tudott magyarul; az orosz nyelv oktatását is csak szükségből bízhattuk rá, hisz kezdettől fogva kommunikációs problémáiig voltak vele - nemcsak nekünk, de a gyerekeknek is. — Nem önök az első iskola Magyarországon, ahol idegen ajkú nevelő tanít egy nyelvet. Sőt, az a tapasztalat, hogy magasabb szintű a gyerekek nyelvtudása, ahol ilyen tanárt foglalkoztatnak.- Igen, magunk is tapasztaltuk a Vlastimil Martan esetében. Csakhogy a szlovák nyelv iránt megcsappant érdeklődés miatt a ciklusonként indokolt 40 óra helyett mindössze 13-14 gyűlt össze szlovákból, más tárgyak gondozását pedig egyszerűen nem tudtuk tiszta lelkiismerettel rábízni. Szügy iskolája körzeti iskola. Nógrádmarcalról és Csesztvéről is idejárnak a gyerekek, mégis letör a hír: alig vannak harmincán a kétszázötven körüli kisdiákból, akik a szlovákot választják idegen nyelvként tanulni. Ott, ahol amióta csak létezik, szlovák községként tartják nyilván a falut; ahol minden családnak vannak rokoni kapcsolatai az Ipoly túlpartján, s ahol, ha az elmúlt időszak vétkes könnyelműségének következtében a szülők nem is, de a nagyapák még mindig beszélik őseik anyanyelvét. No persze másutt is tanulnak a gyerekek angolt, csak éppen jóval nagyobb kínnal, s jóval kisebb sikerrel, mint ahol a nagyiék is segíthetnek a nyelvtanulásban. Logikus lehet ez, nyilván tudják a szügyiek is, csak még talán maguknak sem merik bevallani. De miért épp a szünet legközepén küldték el a nevelőt? Ha valakiknek, hát épp nélkül maradt a pozsonyi tanítónő. A szlovák nyelv iránti megcsappant érdeklődést ő sem tudja mivel magyarázni, de ragaszkodik diákjaihoz, akik - ha nem kínál a városi iskolákkal azonos feltételt az idegen nyelvek tanításában is - beszállingóztak Balassagyarmatra. Egyet tehetett hát szerinte is az iskola: hogy megalkudott: óraadót foglalkoztat a jövőben, akivel szemben nincsenek olyan kötelezettségei az intézménynek, mintha főállásban foglalkoztathatnák őt. Mata Mihály a Művelődési és problémáik. Erősen kifogásolható, mi több, embertelenségnek mondanám azt a módszert, hogy csak a szabadságidő alatt postázták ki neki a felmondólevelet, ami nyilvánvalóan megpecsételte az ő szeptemberi munkába állítását.- Vezet-e kiút a szügyiek problémájából - kérdezem az osztályvezetőt, s igyekszem hűen jegyzetelni mondanivalójának lényegét.- Közös érdekünk a kiút — mondja. - A minisztérium, a szlovák partner segítségét maga mögött tudva, továbbra is fenntartja a vendégtanárok szerződtetésének lehetőségét: ha írnak nekünk, segítünk. Tanulsága is akad persze ennek az ügynek: törekedni fogunk a jövőben mi magunk is arra, hogy valóban olyan tanárokat küldjünk ezekbe az iskolákba, akik beszélnek magyarul is: többségében nyelvet oktató iskolákról van ugyanis szó, ahol nemcsak a követelmény, hanem a gyerekek tényleges tudásszintje is alacsonyabb az adott nyelvre vonatkozóan, mint mondjuk a kétnyelvű intézményekben. Hubai Grúber Miklós Praktikusabb az óraadó, mint a főállású.
