Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-05 / 235. szám
1992. október 5., hétfő BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Akinek nincs illetményfája, és messze az erdő, annak lehet, hogy hideg tele lesz Szurdok Sok a megrendelés, szoros a határidő A varroda biztos munka Mátraterenye krónikája, a Szurdok legújabb számában arról is beszámol, hogy a képviselő-testület Czene Istvánnét bízta meg az általános iskola igazgatói teendőinek ellátásával György István betegsége idejére. „Becsengettek” címszóval az iskolakezdésről is olvashatnak a lapban. Ellentmondásos, és a meglepetésektől sem mentes éve volt a hűtőháznak - derül ki többek között egy értékelésből. A sportrovat főszereplője a nádújfalui NB Il-es tekecsapat, amely hat hetes felkészülés után 5:3-ra nyerte az évad nyitómérkőzését szeptember 20-án az Egri Zöldért ellen. Szuha. Szorgos kezek dolgoznak, a gépek gyorsan késztermékké alakítják az alaktalan anyagot. A Mátragyöngye MgTsz varrodájában most sem állt a munka.- Mi a titka, hogy itt mindig van mit varrni? - érdeklődtünk.- Bérmunkában varrunk a tarjáni ruhagyárnak! - válaszol Szűcs Józsefné meós. - A német és amerikai piacra most épp szoknyákat készítünk. Inkább sok is a rendelés!- Eszerint nincs is gondjuk?- A munkára nincs. Nagyon kevés a munkalehetőség a környéken, nem nagyon lehet válogatni. Szeret is itt dolgozni mindenki. A gond csak az, hogy egyre szorosabbak a határidők. De mindig teljesítjük időre! Ha túlórázni kell, vállaljuk.- Mekkora a létszám?- Tizenhat fővel, de sokan hiányoznak általában, hol betegség, hol szabadság' miatt. Zömmel asszonyokból tevődik össze a munkaerő, most is csak egy lány van a létszámban. Az elvándorlás nem jellemző: van, aki már 5-6 éve dolgozik itt. Amíg lesz megrendelés, ez egy biztos hely a varrni tudóknak! . Jegyzőt keresnek • Mátramindszent. Csütörtökön ül ismét össze a település önkormányzati képviselő-testü- lete. A legfontosabb napirendi pont egy pályázat kiírása lesz, ugyanis az eddigi jegyző, Molnár Frigyesné nyugdíjba megy, a falu pedig nem maradhat jegyző nélkül. Óvónő-továbbképzés • Bátonyterenye. Négy részből álló továbbképzés kezdődik a nagybátonyi hármas számú óvodában kedden, mintegy negyven óvónő részvételével. A téma:, természeti nevelés az óvodában. Elsőrendű cél, hogy a kicsiket már ebben a korban megtanítsák a természetben fellelhető állatok, növények felismerésére, hogy a maguk lehetőségeihez mérten megtanulják óvni környezetüket. Kopjafaavató • Bátonyterenye. A kistere- nyei 3. számú általános iskolában kopjafát avatnak október 6-án, kedden 10 órakor. Az ünnepségen a várost Szomszéd Tamás alpolgármester képviseli, s az Állami Zeneiskola kamarakórusa ad műsort. Tolvajok • Dorogháza. Nem szívesen látott vendégek jártak múlt héten a helyi iskolában: keddre virradóra betörtek az épületbe, s ha már a jól elrejtett tévéhez, videóhoz nem juthattak hozzá, „emlékül” magukkal vittek egy pénzes kazettát, benne a diákok kirándulásra szánt pénzét, mintegy 25 ezer forintot. Mivel ez már a sokadik intézmény, amelyet tolvajok kerestek fel, a vagyonvédelem biztosítására polgári őrséget szerveznek a községben. Nagyüzem a Fütőber üzemcsarnokában A Bátonyterenyei Fütőber Épületgépészeti Kft. megújult névvel végzi mindennapos munkáját. A gyártott termékek a hazai picokon kívül tőkés relációban is igen keresettek. Felvételünk az üzemcsarnokban készült, ahol nagyméretű tartályokat is készítenek. Gyurkó Péter felvétele Nem házasodnak saját falujukból Az idősek beszélik a nyelvet A negyedik évfolyamban A napokban került utcára a Bátonyterenyei Krónika negyedik évfolyamának első száma. A helyi baráti egyesület kéthavonta megjelenő lapja kiállta a próbát: mind többen vannak, akik várják a krónika rendszeres megjelenését. Még többen is lennének, ha a lapban olyan írások is megjelennének, amelyek szélesebb olvasói rétegeket érdekelnek, közelebb visznek a városlakók hétköznapi életéhez, a mindennapi problémákhoz. A lap szerkesztői most változtatást kezdeményeztek. Ezt a változást, a tematikusságot tükrözi a mostani szám. Továbbra is tekintettel lesznek az aktualitásokra, ámde minden lapszámot egy-egy téma köré szerveznek, amihez az olvasók közreműködését is kérik. Érdekes dolgot hallottunk a szlovák ajkú Sámsonházán. Arról beszélgettünk, hogy a fiatalok értik-e, beszélik-e a szlovák nyelvet. Kiderült, hogy sajnos nem. Hiába van lehetőség az óvodában a nyelvet gyakorolni, ha a családokban már nem beszélnek egymással. Itt csak az ötven éven felüliek beszélik a szlovákot, akiket a gyerekek megértenek, de már a fiatal házasok nem beszélik a nyelvet. Ennek pedig az az oka, hogy a házasulandók nem a falujukból választanak párt. Hosszú évekre visszamenően egy-két fiatal pár választotta csak egymás otthonról. A lányokat kiválasztják ott, ahol dolgoznak, s a fiúk pedig elmennek a lány után. Ok azután nem is beszélnek már egymás között szlovákul. A falusi óvoda nemzetiségi, ámde iskola már nincs Sámsonházán. A gyerekek más településekre járnak. Ennek következtében a nyelvtanulás megreked. A szülők nem szorgalmazzák, a gyerekeknek pedig nem hiányzik. Szenet (s egyebet) vegyenek! Sámsonháza. A településen jártunkkor a falu szélén hangoskodásra figyeltünk fel.-Szenet vegyenek! - kiabálta egy férfi a teherautóból, melyen még bőven akadt a fekete gyémántból eladni való. Gondoltuk, árusunk biztosan falubéli. Aztán kiderült: Miskolcról érkezett! Itt ez nem újság: az egész országból járnak erre - mondják - ki ezt, ki azt árul, az almától a tűzifáig. És olcsón! Ebben a drágaságban ki-ki úgy él meg, ahogy tud. Eladó is, vevő is. Néhány hete még égetett a nap melege, ma már pedig fog- vacogtató hidegre ébredünk reggelenként. Ha hinni lehet a népi bölcsességnek, akkor rettenetesen hideg télre számíthatunk. Tüzelőanyag-ügyben először az Észak-Magyarországi Tüzép 214. számú telepén, Kis- terenyén kíváncsiskodtunk.-Van-e nagy forgalmuk, mióta beköszöntött az ősz? - kérdeztük Szoó Károlynét, a telep vezetőhelyettesét.- A növekedést tapasztaltuk, de ennek az is oka volt, hogy a tüzelőutalványok lejártak szeptember harmincadikéval. Azért a készpénzes vásárlások is növekedtek valamelyest, ha nem is a remélt mértékben. Tavaly nagyobb forgalom volt!- Ezt talán az árak is magyarázzák. Vagy nem?- Sokan panaszkodnak az árakra, de fűteni muszáj lesz. Kis mennyiségeket, 10-20 mázsákat vesznek szénből, ezek A hideg beálltával kelendő lett a szén is közül a legkelendőbb a cseh szén, aminek 618 forint mázsája. De visznek magyar brikettet is, s van, aki itt szerzi be a tűzifát.- Miért, hol lehet még beszerezni a környéken?- Megjelent konkurenciaként az erdőgazdaság, amely a tűzifa, valamint a bánya, mely viszont a szén eladásában igyekszik versenytársunk lenni, s bizony, ez érezteti hatását...- Ha elszippantják önök elől a vevők egy részét, nem féltik-e az állásukat? Kisebb forgalomhoz nem lesz kisebb létszám?-Ez megeshet, mert küszöbön a privatizáció, bár még nem tudni, bennünket ki vesz meg. A nagybátonyi erdészetnél Ágoston Dénes műszaki vezető szerint most győzik a megrendeléseket.- Mely fafajták a legkeresettebbek?- Az akác és a cser a legfelkapottabb. Mivel nagy tételeket nem nagyon visznek - zömmel gépkocsival szállítják az árut -, ki tudjuk elégíteni az igényeket a folyamatos termelésből, nagyobb erőfeszítés nélkül. Következő helyszínünk Mát- raalmás volt. A hideg arrafelé korán szokott beköszönni. Tóth György, Gyurkó Sándor és Gembiczki Árpád - valameny- nyien helybéliek - megszokták a téli zimankót. Gembiczki Árpád: - Én rokkantnyugdíjas vagyok az erdészettől. A 4 köbméter illetményfa úgy tart ki télen, hogy a lakásnak, melyben a szüleimmel lakom, csak egy részét fűtjük. Amiben alszunk. Azon kívül csak a főzés, ami viszi a tüzelőt.- Az illetményfa nálunk is jól jön - vallja Tóth György. - Ha az öcsém nem dolgozna az erdészetnél. bizony nem tudom, hogy mire lenne elég a pénz. Nagyon sokba kerülne a meleg biztosítása. Gyurkó Sándor: - Én mindig sokat dolgoztam. Voltam favágó, 32 évig bányász, és a szervezetem nem csak a munkához. hanem a hideg elviseléséhez is hozzászokott. A járadékfán kívül a húgom és a sógorom szerzik be a tüzelőt, ami nem olcsó. Sokan vannak arra utalva, hogy az erdőben elhullott gallyakat szedjék össze, és abból biztosítsák a télire valót. Csak azokat tudjuk sajnálni, akiknek az erdő is messze van, és nem olyan helyen dolgoznak, ahol illetménytüzelő jár. Ilyenek pedig sokan vannak a falvakban ... (Balázs) Ruhák a Fessből A Fess Ruhagyár jánosaknai üzemében exportra gyártanak ruházati cikkeiket. Felvételünkön a szalagon folyó munka látható. „Amíg egészséges voltam, nem éreztem a fáradtságot” Kevés dolgozója van a sám- sonházi polgármesteri hivatalnak. Közülük a legidősebb a 62 éves Majercsik János, akinek foglalkozásához talán azt írhatnánk, mindenes. Nyugdíj mellett segít itt a munkában, bár jó néhány éve még aligha gondolhatta, hogy egy irodában dolgozik majd.- Kisiparosoknál dolgoztam kőművesként 1969-ig, aztán a lucfalvai Kis-Zagyvavölgye téesznél tevékenykedtem tíz évig, alkalmazottként. A té- eszhez már a betegségem miatt kerültem, amiatt kellett abbahagynom a kőműves munkát, és 47 éves koromtól lettem rokkantnyugdíjas.- Hogyan kezdte az életét?-Jobbágyiba mentem ipari tanulónak 1949-ben, aztán hoztak egy országos rendelkezést, ami szerint az összes ipari tanuló átkerült Mohácsra. Ámikor végeztünk, ott tettünk elméleti. Hatvanban pedig szakmai vizsgát.- Nem igazi sikerszakma manapság a kőműves mesterség. Jobb volt akkoriban kőművesnek lenni?- Annyiból mindenképpen, hogy sok munkalehetőség volt. Nagy építkezések kezdődtek, kedvezményesen lehetett telket venni. Nem volt ritka, hogy tízen dolgoztunk egy-egy kisiparosnál, pedig csak kettőt alkalmazhatott volna. Ha jöttek az ellenőrök, el kellett mennünk a szomszédba.-Mennyit kerestek akkor?- Változó volt. Napi tíz órát dolgoztunk, Kazáron például 15, Taron 10 forint volt az órabér.- Akkor az a pénz még többet is ért.- Akkoriban ez nagyon jó pénz volt. Ez a kereset bőven biztosította a család megélhetését. Amikor az iskolát elvégeztem, 1951. augusztusában nősültem, novemberben vonultam be katonának, három évig Szegedre. Itthon közben az nehéz időszak volt, rendszeres beszolgáltatások Rákosinak. Amíg egészséges voltam, nem éreztem a fáradtságot. Ami kellett, mindig megteremtettem. Most már nehezebb. Tíz település találkozója Dorogháza. Ismét találkozott egymással tíz település (Nagybárkány, Mátraszele, Nemti, Mátramindszent, Dorogháza, Szuha. Bárna. Mát- raverebély, Homokterenye és Mátranovák) vezetése, hogy folytassák az immár két éve rendszeres tapasztalatcseréjüket. A „tizek” megvitatták, közösen értelmezték a köztisztviselők jogállására vonatkozó törvényt, s arról is szó esett, milyen nehézségekkel kell szembenézniük, ha jövőre esetleg valóban csak 30 százalékot áramoltatnak vissza a kistelepüléseken képződő személyi jövedelemadókból. A telefonhelyzet sem kerülte el a tanácskozók figyelmét, bár konkrétan nem tudják, mikorra várható a jelenBátonyterenye és környéke Holnapi számunkban „Szécsény és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Fát és szenet már több helyen is adnak
