Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-24-25 / 251. szám

2 HÍRLAP ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉSEK 1992. október 24-25., szombat-vasárnap Szabadságunkat 1956 hőseinek köszönhetjük (Folytatás a: 1. oldalról) falvy Bertalan kultuszminiszter jelenlétében - az 1956-os for­radalom és szabadságharc kez­detének 36. és a köztársaság ki­kiáltásának 3. évfordulója al­kalmából adományozott kitün­tetéseket pénteken délben, az Országház kupolacsarnokában. A köztársasági elnök rövid megemlékezésében rámutatott: az egybegyűltek életműve hűen tükrözi, hogy sikerült megvaló­sítani azokat az értékeket, ami­ért küzdöttek. A kitüntetettek további életpályájához sok si­kert és nyugalmat kívánt. Andrásfalvy Bertalan közok­tatási miniszter a Rákoskeresz­túri köztemető 301-es parcellá­jában rendezett koszorúzási ün­nepségen megtartott beszédé­ben kiemelte: - Azoknak, akik itt nyugszanak nem adatott meg az a kegyelem, hogy hősi ha­lottként emlékezzünk rájuk. Szenvedésük nagyobb és em­bertelenebb volt azokénál, akik a harcmezőn buktak el. Akkor végezték ki őket titokban, ami­kor azt hittük, elérkezett a kon­szolidáció, viszonylag jobban, szabadabban élhetünk. A kultuszminiszter hangsú­lyozta, hogy a forradalmárok szenvedése az eszmékért, nem volt hiábavaló; szabadságunkat nekik köszönhetjük. Hozzátette: a szabadság és haza eszméiért sokan meghaltak, s amikor az ország a túlélésért küzd, erre is gondolnunk kell.- Akik itt nyugszanak, nagy álmokat álmodnak. Becsüljük meg, amit tőlük nyertünk, és emlékezzünk rájuk tisztelettel - zárta beszédét a miniszter. Az ünnepi beszéd után Göncz Árpád köztársasági elnök, An­tall József miniszterelnök és Szabad György, az Országgyű­lés elnöke koszorút helyezett el az 56-os forradalom szabadság- harcos áldozatainak és Nagy Imre szimbolikus síremléke előtt. Koszorúztak a minisztéri­umok, az önkormányzatok, az egyházak és az 56-os társa­dalmi szervezetek is. Az ünne­pélyes tiszteletadás után az ál­dozatok hozzátartozói, harcos­társai és a látogatók helyezték el virágaikat. Ha én most ünnepelnék ... Hallgatom a híreket, nézem a kora esti Hír­adót, s nem hiszek a fülemnek: október 23-iki nemzeti ünnepünkön, a késő délutáni órákban köztársasági elnökünket, Göncz Árpádot a ün­neplő, emlékező (???) tömeg egyszerűen lefü­tyülte a Kossuth-téri szónoki emelvényről. Döbbenetes a látvány. Nem európai, mégcsak nem is XX. század végi, ám mégis szomorú va­lóság, hogy magyarországi. Ha én emlékezni, ünnepelni és felvonulni vá­gyó lennék, nem keverném a napi politikát vélt, vagy valós sérelmekkel. Ha hősökre emlékez­nék, nem sértenék egyetlen közjogi méltóságot sem. Ha egy nép nagy, de szomorúan végződött forradalmát immár szabad hazában, méltó kö­rülmények között ünnepelném, nem tenném azt, amit tízezrek tettek pénteken, a köztársasági el­nök tervezett beszédénél. Ha ma, 1956 eseményeinek kapcsán emlé­keznék, sok meghurcolt, legyilkolt, fogva tar­tott, elítélt embert felsorolnék. Ha egyet a ma élők közül mondanék, Göncz Árpádot említe­ném. Ha felvonulnék - ha másért nem is -, de történelmi múltjáért tisztelettel figyelném. Ha az ötvenhatos forradalomra emlékeznék, semmi esetre sem tüntetnék. Világ szégyenére nem tenném, mert állampolgári hitem mondatja vélem, hogy október 23-ika nem a megzavaro­dott emberek tüntetésének a napja. Ez teljesen más. Nem a Magyar Televízió elleni kirohaná­sok ten’ezett dátuma, hanem egy forradalom emlékezete. Olyané, melyben apák, nagyapák, testvérek, ismerősök áldozták boldogságukat, jövőjüket, életüket a hazáért. Értünk, mindany- nyiunkért. (vaskor) Ünnepi képviselő-testületi ülést tartottak Balassagyarmaton Tanulnunk és tanítanunk kell ’56 szellemét A bátonyterenyei Ady Endre Művelődési Házban Stolmár G. Ilonát hallgatták a szabadságharc hősei, akik túlélték az árulókat A POFOSZ megyei ülése Bátonyterenyén Megosztott ünnepeink Bátonyterenyén az Ady Endre Művelődési Házban tar­totta csütörtökön ünnepi ülését a POFOSZ megyei szervezete. A gyűlés ünnepi szónoka Stolmár G.llona, arról beszélt, hogy mint ahogyan régen ünne­peinkhez - vagy helyettük -, a rendszer kreált egy másikat. Most az 56-os forradalom és szabadságharc évfordulóját osz­tották meg a köztársaság kikiál­tásának ünnepével. Pedig ezen a napon igazából a forradalom és szabadságharc hőseire emléke­zünk és arra, hogy a kommu­nizmus bomlás 1956. október 23-án a pesti barikádokon kez­dődött. S ha azt kérdeznék, van-e nekünk siratófalunk, ak­kor azt mondom az egész or­szág egy nagy siratófal, hiszen alig van olyan család, akinek ne lenne szenvedő, meghurcolt, kivégzett hozzátartozója. Vége­zetül beszélt azokról az évtize­dekről, amikor a hősöket áru­lóknak hívták, s nevüket sem volt szabad kiejteni. De a hősök túlélték az árulókat. Ez után Beda József, a PO­FOSZ megyei elnöke huszonöt bajtársának - három posztu­musz - nyújtott át emlékérmet. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 36., valamint a Magyar Köztársaság kikiáltásá­nak 3. évfordulójának előesté­jén, október 22-én délután, a vá­rosháza tanácstermében ünnepi ülést tartott Balassagyarmat képviselő-testülete. Dr. Bilecz Endre (független) országgyűlési képviselő előadá­sában a történész szemével vá­zolta az okokat, amelyek 1956 októberéhez vezettek. Közöttük sokféle indíttatású volt, de egy közös céllal: a tobzódó kom­munista diktatúra hélyett legyen demokrácia! Ezért tört ki nép­felkelés, amely az orosz tankok gyilkos sortüzei után független­ségi harcba torkollott. A szónok beszédében meg­emlékezett az 1956. december 8-ai salgótarjáni véres sortűz áldozatairól, hőseiről is. A mának szóló biztató üze­netként méltatta a nemzeti bi­zottságok és munkástanácsok akkori szerepét, amelyek spon­tán népi forradalmi szervekként működtek és bizonyították, hogy a magyar nép nemes célo­kért képes összefogni, feledve az ellentéteket. Kiemelte, az erőszakkal szét­vert forradalom szellemisége, akkor halt meg, amikor elfelej­tettük ’56-ot. Évtizedekig tiltva volt az emlékezés, a könny. Meghurcolták, a társadalom pe­rifériájára taszították azokat akik bárhogyan is részesei vol­Az ünnepi megemlekezes közönségé tak a szabadságharcnak. Elvé­gezte romboló munkáját az is­kola is, amelyben tiltva volt az igazság. Befejezésül arról beszélt, hogy megértve és együttérezve a meghurcoltakkal, megkínzot- takkal és a kivégzettek hozzá­tartozóival. csak azok erkölcsi megbélyegzésére van szükség, akik élet ellenes bűntetteket kö­vettek el. Nagy szükség van a társadalmi békére, s miközben körülöttünk dúl a békétlenség, fegyverek dörögnek, mindent meg kell tennünk, hogy társa­dalmi békét teremtve tanuljunk, tanítsunk és cselekedjünk októ­ber 23-a szellemében. „Óra pro nobis” Szécsényben Szécsényben október 22-én este fél hétkor az ifjúsági és művelődési központban iro­dalmi összeállítással emlékez­tek meg az 1956-os forradalom- és szabadságharcról. Óra pro nobis, könyörögj érettünk!- zendült fel az esendő hang a színpadon. Hiszen - miközben a forradalom áldozataira emlé­kezünk -, a körülöttünk for­Megemlékezés a rétsági művelődési házban Az 1956-os forradalom és szabadságharcról valamint a köztársaság kikiáltásának évfordulójáról való megemlékezésnek Rétságon a városi művelődési központ adott otthont, csütörtökön a kora esti órákban. A város vezetői, a honvédség képviselői, a helyi általános iskola diákjai és a városlakók részvételével zajlott le az esemény. A himnusz hangjai után Pécsi Ildikó színművésznő szavalata ve­zette. be az ünnepséget. Gvurkó Péter felvétele rongó, vergődő Közép-Európa népeiért, magunkért is elkél a könyörgő imádság. Azért, hogy nemzeti megbékélés, nyugalom legyen szűkebb és tágabb ha­zánkban egyaránt. Az est szónoka Pál József, (MDF) országgyűlési képviselő volt, aki szintén a fentiek szel­lemében mondta el ünnephez kapcsolódó gondolatait. Kiemelte, hogy 1956 októbe­rében nemzeti felkelés volt, amely össznépi akaratként a rendszer megváltoztatását cé­lozta, s mikor a tankokból lőttek a népre, amikor eldördültek a mosonmagyaróvári és a salgó­tarjáni sortüzek, akkor vált az nemzeti felszabadító harccá. Tragédia számunkra, hogy évtizedekig nem ejthettük ki azt a szót, hogy forradalom, s ami még fájóbb, hogy a mai nemze­dék nem ismerhette meg ennek igazságát. Mindent el kell kö­vetnünk, hogy 1956 valóságát megismerhessük, értékeit ma­gunkévá tegyük. Kiemelte, hogy az akkori cé­lok legfontosabbika megvaló­sulhatott, független demokrati­kus ország lehettünk. Végezetül azoknak az emberi nagyságát méltatta, akik harcol­tak 56-ban és küzdenek szelle­mérét. Ez adhatja erkölcsi erőn­ket társadalmi békénkhez és a hazáért való együttmunkálko- dásunkhoz. szetében az ember szolgálatá­ról. Réti Zoltán: - Az motoszkál a fejemben, milyen jó, ha az emberek szeretik egymást. Le­het, hogy én egy gyertyácska vagyok, de az az igazi erő, ha egyesítjük a gyertyák lángjait. Dr. Magyar Pál: - Köszö­nöm, de nem érdemiem meg. Azoknak a nevében vettem át, akik küzdöttek és meghaltak a forradalomért. Az ünnepi ülést résztvevői a katolikus temetőben megkoszo­rúzták a forradalom hőseinek tiszteletére állított kopjafát. Este a Rózsavölgyi zeneiskolá­ban hangverseny volt a forrada­lom és szabadságharc emlékére. Az ünnepi ülésen - elsőként a rendszerváltás óta - díszpolgári címet adtak át. Balassagyarmat város polgárainak hálájaként a közelmúltban elhunyt Szabó Vladimir posztumusz, valamint Réti Zoltán és dr. Magyar Pál kapták meg a címet. Az ünnepi ülés végén kértünk tőlük villáminterjút. Szabó Vladimirné Schmolka Agnes: - Meg vagyok hatva és nagyon örülök. Köszönöm! Tragikus, hogy férjem már nem élhette meg. Úgy érzem, ez a „kapu" neki volt fenntartva. Miközben állandó közelségben élt Istennel, semmilyen divat kedvéért nem mondott le művé­A megemlékezés a temetőben lévő kopjafánál ért véget. Az irodalmi összállítást Figyelemmel hallgatta a közönség a szé- csényi ifjúsági és művelődési központban

Next

/
Oldalképek
Tartalom