Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-24-25 / 251. szám
2 HÍRLAP ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉSEK 1992. október 24-25., szombat-vasárnap Szabadságunkat 1956 hőseinek köszönhetjük (Folytatás a: 1. oldalról) falvy Bertalan kultuszminiszter jelenlétében - az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetének 36. és a köztársaság kikiáltásának 3. évfordulója alkalmából adományozott kitüntetéseket pénteken délben, az Országház kupolacsarnokában. A köztársasági elnök rövid megemlékezésében rámutatott: az egybegyűltek életműve hűen tükrözi, hogy sikerült megvalósítani azokat az értékeket, amiért küzdöttek. A kitüntetettek további életpályájához sok sikert és nyugalmat kívánt. Andrásfalvy Bertalan közoktatási miniszter a Rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában rendezett koszorúzási ünnepségen megtartott beszédében kiemelte: - Azoknak, akik itt nyugszanak nem adatott meg az a kegyelem, hogy hősi halottként emlékezzünk rájuk. Szenvedésük nagyobb és embertelenebb volt azokénál, akik a harcmezőn buktak el. Akkor végezték ki őket titokban, amikor azt hittük, elérkezett a konszolidáció, viszonylag jobban, szabadabban élhetünk. A kultuszminiszter hangsúlyozta, hogy a forradalmárok szenvedése az eszmékért, nem volt hiábavaló; szabadságunkat nekik köszönhetjük. Hozzátette: a szabadság és haza eszméiért sokan meghaltak, s amikor az ország a túlélésért küzd, erre is gondolnunk kell.- Akik itt nyugszanak, nagy álmokat álmodnak. Becsüljük meg, amit tőlük nyertünk, és emlékezzünk rájuk tisztelettel - zárta beszédét a miniszter. Az ünnepi beszéd után Göncz Árpád köztársasági elnök, Antall József miniszterelnök és Szabad György, az Országgyűlés elnöke koszorút helyezett el az 56-os forradalom szabadság- harcos áldozatainak és Nagy Imre szimbolikus síremléke előtt. Koszorúztak a minisztériumok, az önkormányzatok, az egyházak és az 56-os társadalmi szervezetek is. Az ünnepélyes tiszteletadás után az áldozatok hozzátartozói, harcostársai és a látogatók helyezték el virágaikat. Ha én most ünnepelnék ... Hallgatom a híreket, nézem a kora esti Híradót, s nem hiszek a fülemnek: október 23-iki nemzeti ünnepünkön, a késő délutáni órákban köztársasági elnökünket, Göncz Árpádot a ünneplő, emlékező (???) tömeg egyszerűen lefütyülte a Kossuth-téri szónoki emelvényről. Döbbenetes a látvány. Nem európai, mégcsak nem is XX. század végi, ám mégis szomorú valóság, hogy magyarországi. Ha én emlékezni, ünnepelni és felvonulni vágyó lennék, nem keverném a napi politikát vélt, vagy valós sérelmekkel. Ha hősökre emlékeznék, nem sértenék egyetlen közjogi méltóságot sem. Ha egy nép nagy, de szomorúan végződött forradalmát immár szabad hazában, méltó körülmények között ünnepelném, nem tenném azt, amit tízezrek tettek pénteken, a köztársasági elnök tervezett beszédénél. Ha ma, 1956 eseményeinek kapcsán emlékeznék, sok meghurcolt, legyilkolt, fogva tartott, elítélt embert felsorolnék. Ha egyet a ma élők közül mondanék, Göncz Árpádot említeném. Ha felvonulnék - ha másért nem is -, de történelmi múltjáért tisztelettel figyelném. Ha az ötvenhatos forradalomra emlékeznék, semmi esetre sem tüntetnék. Világ szégyenére nem tenném, mert állampolgári hitem mondatja vélem, hogy október 23-ika nem a megzavarodott emberek tüntetésének a napja. Ez teljesen más. Nem a Magyar Televízió elleni kirohanások ten’ezett dátuma, hanem egy forradalom emlékezete. Olyané, melyben apák, nagyapák, testvérek, ismerősök áldozták boldogságukat, jövőjüket, életüket a hazáért. Értünk, mindany- nyiunkért. (vaskor) Ünnepi képviselő-testületi ülést tartottak Balassagyarmaton Tanulnunk és tanítanunk kell ’56 szellemét A bátonyterenyei Ady Endre Művelődési Házban Stolmár G. Ilonát hallgatták a szabadságharc hősei, akik túlélték az árulókat A POFOSZ megyei ülése Bátonyterenyén Megosztott ünnepeink Bátonyterenyén az Ady Endre Művelődési Házban tartotta csütörtökön ünnepi ülését a POFOSZ megyei szervezete. A gyűlés ünnepi szónoka Stolmár G.llona, arról beszélt, hogy mint ahogyan régen ünnepeinkhez - vagy helyettük -, a rendszer kreált egy másikat. Most az 56-os forradalom és szabadságharc évfordulóját osztották meg a köztársaság kikiáltásának ünnepével. Pedig ezen a napon igazából a forradalom és szabadságharc hőseire emlékezünk és arra, hogy a kommunizmus bomlás 1956. október 23-án a pesti barikádokon kezdődött. S ha azt kérdeznék, van-e nekünk siratófalunk, akkor azt mondom az egész ország egy nagy siratófal, hiszen alig van olyan család, akinek ne lenne szenvedő, meghurcolt, kivégzett hozzátartozója. Végezetül beszélt azokról az évtizedekről, amikor a hősöket árulóknak hívták, s nevüket sem volt szabad kiejteni. De a hősök túlélték az árulókat. Ez után Beda József, a POFOSZ megyei elnöke huszonöt bajtársának - három posztumusz - nyújtott át emlékérmet. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 36., valamint a Magyar Köztársaság kikiáltásának 3. évfordulójának előestéjén, október 22-én délután, a városháza tanácstermében ünnepi ülést tartott Balassagyarmat képviselő-testülete. Dr. Bilecz Endre (független) országgyűlési képviselő előadásában a történész szemével vázolta az okokat, amelyek 1956 októberéhez vezettek. Közöttük sokféle indíttatású volt, de egy közös céllal: a tobzódó kommunista diktatúra hélyett legyen demokrácia! Ezért tört ki népfelkelés, amely az orosz tankok gyilkos sortüzei után függetlenségi harcba torkollott. A szónok beszédében megemlékezett az 1956. december 8-ai salgótarjáni véres sortűz áldozatairól, hőseiről is. A mának szóló biztató üzenetként méltatta a nemzeti bizottságok és munkástanácsok akkori szerepét, amelyek spontán népi forradalmi szervekként működtek és bizonyították, hogy a magyar nép nemes célokért képes összefogni, feledve az ellentéteket. Kiemelte, az erőszakkal szétvert forradalom szellemisége, akkor halt meg, amikor elfelejtettük ’56-ot. Évtizedekig tiltva volt az emlékezés, a könny. Meghurcolták, a társadalom perifériájára taszították azokat akik bárhogyan is részesei volAz ünnepi megemlekezes közönségé tak a szabadságharcnak. Elvégezte romboló munkáját az iskola is, amelyben tiltva volt az igazság. Befejezésül arról beszélt, hogy megértve és együttérezve a meghurcoltakkal, megkínzot- takkal és a kivégzettek hozzátartozóival. csak azok erkölcsi megbélyegzésére van szükség, akik élet ellenes bűntetteket követtek el. Nagy szükség van a társadalmi békére, s miközben körülöttünk dúl a békétlenség, fegyverek dörögnek, mindent meg kell tennünk, hogy társadalmi békét teremtve tanuljunk, tanítsunk és cselekedjünk október 23-a szellemében. „Óra pro nobis” Szécsényben Szécsényben október 22-én este fél hétkor az ifjúsági és művelődési központban irodalmi összeállítással emlékeztek meg az 1956-os forradalom- és szabadságharcról. Óra pro nobis, könyörögj érettünk!- zendült fel az esendő hang a színpadon. Hiszen - miközben a forradalom áldozataira emlékezünk -, a körülöttünk forMegemlékezés a rétsági művelődési házban Az 1956-os forradalom és szabadságharcról valamint a köztársaság kikiáltásának évfordulójáról való megemlékezésnek Rétságon a városi művelődési központ adott otthont, csütörtökön a kora esti órákban. A város vezetői, a honvédség képviselői, a helyi általános iskola diákjai és a városlakók részvételével zajlott le az esemény. A himnusz hangjai után Pécsi Ildikó színművésznő szavalata vezette. be az ünnepséget. Gvurkó Péter felvétele rongó, vergődő Közép-Európa népeiért, magunkért is elkél a könyörgő imádság. Azért, hogy nemzeti megbékélés, nyugalom legyen szűkebb és tágabb hazánkban egyaránt. Az est szónoka Pál József, (MDF) országgyűlési képviselő volt, aki szintén a fentiek szellemében mondta el ünnephez kapcsolódó gondolatait. Kiemelte, hogy 1956 októberében nemzeti felkelés volt, amely össznépi akaratként a rendszer megváltoztatását célozta, s mikor a tankokból lőttek a népre, amikor eldördültek a mosonmagyaróvári és a salgótarjáni sortüzek, akkor vált az nemzeti felszabadító harccá. Tragédia számunkra, hogy évtizedekig nem ejthettük ki azt a szót, hogy forradalom, s ami még fájóbb, hogy a mai nemzedék nem ismerhette meg ennek igazságát. Mindent el kell követnünk, hogy 1956 valóságát megismerhessük, értékeit magunkévá tegyük. Kiemelte, hogy az akkori célok legfontosabbika megvalósulhatott, független demokratikus ország lehettünk. Végezetül azoknak az emberi nagyságát méltatta, akik harcoltak 56-ban és küzdenek szellemérét. Ez adhatja erkölcsi erőnket társadalmi békénkhez és a hazáért való együttmunkálko- dásunkhoz. szetében az ember szolgálatáról. Réti Zoltán: - Az motoszkál a fejemben, milyen jó, ha az emberek szeretik egymást. Lehet, hogy én egy gyertyácska vagyok, de az az igazi erő, ha egyesítjük a gyertyák lángjait. Dr. Magyar Pál: - Köszönöm, de nem érdemiem meg. Azoknak a nevében vettem át, akik küzdöttek és meghaltak a forradalomért. Az ünnepi ülést résztvevői a katolikus temetőben megkoszorúzták a forradalom hőseinek tiszteletére állított kopjafát. Este a Rózsavölgyi zeneiskolában hangverseny volt a forradalom és szabadságharc emlékére. Az ünnepi ülésen - elsőként a rendszerváltás óta - díszpolgári címet adtak át. Balassagyarmat város polgárainak hálájaként a közelmúltban elhunyt Szabó Vladimir posztumusz, valamint Réti Zoltán és dr. Magyar Pál kapták meg a címet. Az ünnepi ülés végén kértünk tőlük villáminterjút. Szabó Vladimirné Schmolka Agnes: - Meg vagyok hatva és nagyon örülök. Köszönöm! Tragikus, hogy férjem már nem élhette meg. Úgy érzem, ez a „kapu" neki volt fenntartva. Miközben állandó közelségben élt Istennel, semmilyen divat kedvéért nem mondott le művéA megemlékezés a temetőben lévő kopjafánál ért véget. Az irodalmi összállítást Figyelemmel hallgatta a közönség a szé- csényi ifjúsági és művelődési központban