Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-22-23 / 250. szám
HÍRLAP ÜNNEP - TÖRTÉNELEM 1992. október 22-23., csütörtök-péntek Hol tart az ’56-os kutatás Nógrád megyében? Zárolt dokumentumok 1990 szeptemberében kezdtük el az ’56-os forradalom megyei történéseire vonatkozó korabeli, illetve az utólag keletkezett, de a forradalomra nagyon lényeges adatokat tartalmazó dokumentumok rendszeres feltárását. A kutatás kezdetén egy rövid illetve egy hosszú távú célt tűztünk magunk elé. 1. A rövi távú cél megvalósítása, vagyis az 1956. október 23-a és 1956. december közepe közötti időszakra vonatkozó dokumentumok összegyűjtése befejezéshez közeledik. Eddig három nagy forráscsoportot néztünk át módszeresen: a megyei, a járási bíróságok és az ügyészségek iratait; a volt megyei pártarchívum összes szám- bajöhető dokumentumát; s végül a közigazgatásban különböző szinteken keletkezett forrásokat. (Ezen kívül feltártuk az előzőekben említett időhatárok között a teljes megyei sajtót, illetve 1957-ből és 1958-ból azokat a cikkeket, amelyek ’56-tal foglalkoztak.) A feltárás legnagyobb hoza- dékát az „igazságosztó” intézmények: a bíróságok és ügyészségek iratanyagának tételes átnézése szolgáltatta. Innen, meg a megyei pártarchívum külön- gyüjteményéből kerültek elő reményen felüli mennyiségben az 1956. október vége és december közepe között keletkezett eredeti dokumentumok. így többek között a községi nemzeti bizottságok jegyzőkönyvei, amelyekből rendszerint megállapítható a felkelők által megválasztott falusi vezetők és nemzetőrök nevei, illetve azok a követelések, amelyeknek Nagy Imre, a minisztertanács elnöke nevezetes rádiónyilatkozatát mondja megvalósításából remélték a rendszer ellen fellázadt falusiak az emberibb életet. A megyei üzemek munkástanácsainak jegyzőkönyvei úgyszintén megtalálhatók a büntetőperek között. S mivel ezek működése november 7-e után is legális volt, ezen dokumentumokból december elejéig követhetjük nyomon a megyében is létező „kettős" hatalom problematikáját. (A munkásság nem volt hajlandó lemondani kivívott jogairól, de Kádárék helyi rezidensei sem voltak képesek érvényesíteni akaratukat, hatalmukat.) A különböző szintű tanácsz- szervek irataiból viszont a forradalom azon szereplőire találtunk igen bőséges adatokat, akiket nem citáltak bíróság elé, hanem megúszták ’56-os szeBékés tüntetők a Margit-hídon 1956. október 23-án M agyarnak lenni Európa közepén onnantól kezdve sistergő, veszélyes élethelyzet volt a történelemben. hogy Árpád hadai, a honfoglaló törzsek letelepedtek a Duna-Tisza mentén. Az új haza lakóinak az otthonosságért meg kellett szenvedni: az Európába érkező magyar nép másságát egyformán nehezen viselték el a szláv népcsoportok és a németek ... De tudtunk alkalmazkodni a feudalizálódó európai környezethez: földművelők, állattartók lettünk, a pogány szellem helyett a kereszténység segítségével tudtuk megtanulni az új szokásokat, a szigorú törvényeket, s a munkát, a rendszerességet ... Túléltünk tatár hordákat, török dúlást. Túléltük az ország részekre szakadását, s szinte évszázadonként véres küzdelembe kényszerültünk a szabadság, a függetlenség, a nemzeti fennmaradás esélyéért. Bocskai és Thököly, Rákóczi és Kossuth, Károlyi, Nagy Imre személyében a szabadság-küzdelmek élére tündöklő tehetségű személyiségek álltak, akik tudták, hogy a függetlenség akarása replésüket egy fegyelmivel, vagy legrosszabb esetben „csak” elbocsátották őket. Egyetlen egy nagy irategyüttes - a Belügyminisztérium Történeti Irattárának - átnézésére nem volt eddig módunk, pedig a közbiztonsági őrizetesek megyei listáját innen reméljük teljessé tenni. (Ezeket ugyanis a megyei ügyészség aktái között már nem találhattuk meg, mert 1979-ben kiselejtezték azokat.) 2. Hosszú távon azt tervezzük, hogy az eddig feltárt kb. 10-15 ezer oldalnyi, s a még ezután feltárandó dokumentumok alapján elkezdjük a megye 1956-os okmánytárának az ösz- szeállítását. A leendő kötete(ke)t egy nagyobb lélegzetű bevezető tanulmánnyal kezdenénk, melyben megpróbálnánk összefoglalni a megye ’56-os eseményeit, illetve magyarázni azokat a mozgató rúgókat, melyek az egyes szereplőket arra késztették. hogy szerepet vállaljanak a népfelkelésben. Ezt követné(k) a dokumentumokat időrendben tartalmazó kötet(ek), majd egy helynévmutató, a forradalomban résztvevők személyi adattára, s végül a forradalom eseményeinek településenkénti mutatója zárná a sort. Vállalkozásunk második része rendkívül idő- és pénzigényes, de a dokumentumok ilyen mélységű és mennyiségű nyilvánosságra hozása után lehet csak igazán érdemben vitatkozni 1956-ról, a forradalom és szabadságharc indítékairól és utóéletéről. Á. Varga László levéltár-igazgató (Ferenczy Europress) 1956 értékelése, az események minősítése az elmúlt esztendőkben teljesen megváltozott. Ma már mindent tudunk. Mindent? Nem. A tények, a forradalom hétköznapjainak vizsgálatára, a megtorlás történéseinek elemzésére alakult például az 56-os kutatóintézet, amelynek munkatársával, dr. Standeiskv Éva történészkandidátussal beszélgetünk.- Mit lehet még vizsgálni? A további tényeket. Sokak véleményével ellentétben számtalan fontos részletről nem tudunk semmit - mondja a kutatónő. - Főleg a vidéki események történései tisztázatlanok. Szeretném. szeretnénk tudni, milyen szerepe volt például a vidéki munkástanácsoknak, a felkelő csoportoknak és a nemzeti bizottságoknak? Az új információk megszerzésének egyik legfontosabb feltétele a dokumentum. Az eddig szigorúan titkos anyagok ma már többnyire hozzáférhetőek, ám még mindig akad a levéltári dokumentumok között jóné- hány '56-os tabu. Kutatásaim gazdag forrásai a bírósági dokumentumok. Mondhatnám, ezek az elsődleges források, hiszen az '56-ot követő megtorlás dokumentumai mellett számtalan olyan kiegészítő iratot - kihallgatási jegyzőkönyvet, különféle jelentéseket - találtunk, amelyek új megvilágításba helyezik a történteket. Rengeteg olyan dokumentum létezik, amely ma is szigorúan titkos, hozzáférhetetlen. Mint az megtudtuk, a Belügyminisztérium bizonyos aktáiról van szó, amelyekben peranyagok dokumentumai lapulnak.- Csak találgatunk, miért titkosak. Vélhető, az anyagok között különféle, egykori hálózati jelentések is lehetnek, továbbá olyan fontos iratok, amelyek az akkori szovjet-magyar kapcsolatokról tanúskodhatnak. Ezen anyagok feldolgázásával talán kideríthető lenne, mi volt a párt szerepe az eseményekben? A BM az anyagok kiadási tilalmát a személyiségi jogok védelmével. állambiztonsági érdekekkel indokolja. Talán tartanak attól, hogy a napjainkban is dúló III./ Ill—as hisztéria újabb fordulatot vehetne, fellángolhatna, ha konkrét nevek merülnek fel. S hogy mit tesz a történész az újabb tényekkel? Készül az ’56- os kutatóintézet évkönyve, az újabban feltárt tények itt jelennek majd meg először nyomtatásban. Nagyon sok folyóirat vár tőlünk anyagokat. Ami pedig a saját szűk területemet illeti, az 1945-utáni kultúra és politikai történetével foglalkozom, s ezen belül is a politizáló írókkal. A megtorlás időszakában zajló íróperek foglalkoztatnak.-Meglepetés, teljesen új dokumentumok?-Nem hiszem, hogy előkerülnek, ám igencsak új fordulatot hozna a kutatásban néhány olyan dokumentum, amelyből kiderülne, hogy mi volt a párt. és mi volt a Szovjetunió szerepe: azaz a megtorlás felelőssége miként oszlik meg a Kádár-kormány és a szovjet vezetés között? B. Sz. P. A remény évszáma nem eladó! mellett azért kell harcolni, hogy a nép, a sok millió magyar állampolgár meglelje „honját a hazában”, vagyis otthon lehessen, otthonos lehessen saját országában. Nem más népek érdekei ellenére, de saját erejéből, tehetségéből építkezve teremthessen ez a nép lakható házat, hazát... Ha a szabadságküzdelmek rendre elbuktak is, azért a magasztos célokhoz általuk, a véráldozat által mégis közelebb jutott a magyarság. A huszadik század derekán, 1956-ban szovjet tankok legázolhattak egy szabadságharcot, de a rabságot, a szolgaságot, a gyarmati viszonyt itt már nem lehetett ugyanúgy megtartani, visszaállítani. Már nem lehetett újra beszolgáltatást szedni a földművesektől, már nem lehetett diadalútnak hazudni, nemzeti érdekű összefogásnak hamisítani az úgynevezett szocialista fejlődést. 1956 októberében nemcsak a szabadság ellen fogtak fegyvert a diákok, a munkások, a bányászok, de nagyon is magasztos jövőépítő célokért is. Nem pusztán egy jól láthatóan hazug ideológiai alapon szervezett birodalom láncainak lezárása, a függetlenség, szabadság kivívása volt a cél, de lakható, otthonos új Magyarország megszervezése is. Egy új magyar honfoglalás megvalósítása is. S . hogy ilyen célok előre- mozdítására, milyen gyorsan és micsoda erővel kezdődött el a munka 1956 októberének utolsó napjaiban, azt csak történelmi példaként lehet emlegetni. Micsoda ereje, hatása volt a szókapcsolatnak a közigazgatásban: nemzti bizottság! Micsoda ereje, hatása volt a gyárakban, bányákban, a munkások önigazgató testületéinek, a munkástanácsoknak. Micsoda hitek, remények magasodtak a fiatalokban, sőt idős parasztemberekben egyaránt: értünk való, otthonos új világ születik ... Senkit sem kellett arra emlékeztetni, hogy legyen hazafi. Ahogy az ember lélegzik, jár, beszél, úgy volt magyar, úgy volt lelkesült állampolgár sok millió ember. S a Himnusz, a Szózat éneklése nem hivalkodás volt, de könnyes-boldog élethelyzet megsokszorozása: együvé tartozunk! Erősítsük, véglegesítsük azt a felemelő érzést, hogy Magyarország, hazánk szabad, és szabadon rendezzük be itt a saját életünket. A Kossuth-téri, a mosonmagyaróvári, a salgótarjáni gyilkos bosszúálló sortüzek dühödt- sége, pusztító indulata pontosan ilyen ambíciókra, reményekre dördült rá. A kommunista birodalom megtartásának, a magyarországi Moszkva-kiren- deltség továbbélésének elemi akadálya, ha tízezrek, százezrek komolyan, átéléssel mondják: aki magyar, velünk tart! Ha milliók éreznek, cselekszenek egyformán: elég volt a hazugság-világból, elég a látszatok világából, elég a szocializmusból. A gépfegyverek, a tankok, a kivégző osztagok parancsot kaptak: lőni. gyilkolni, hogy megmenekülhessen a birodalom. S eljött az idő, hogy a szabadságtól lelkes magyar állampolgárok már újra féltek megszólalni, féltek a vonatban mellettük ülő embertől, féltek az „információktól”. S az új nemzedék a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes években már hazug, deformált klisé-képeket kaptak 1956 októberéről. Már-már úgy látszott, hogy nincs esély arra, hogy a forradalom eszméje újra nemzeti ös szefogást teremtsen. De ez a helyzet mégis megváltozott, mert március 15-én, az 1848-as forradalom nemzeti ünnepén egyre többször szerepelt egymás mellett a márciusi tizenkét pont, meg az ötvenhatos diákság tizenkét pontja. A március 15-ei megmozdulások, tüntetések 1956 szellemében így már előkészítették a rendszerváltást: új, szabad, demokratikus Magyarországot kíván az ifjúság, a nép... 1990 tavaszától 1992 őszéig kiderült, milyen rögösek, nehezen járhatók a szabadság útjai, ha megfelelő demokratikus intézmények, törvények, szokások nem szabályozzák egyértelműen a folyamatokat a nemzet-egész érdekében . .. Kiderült: hiába vallja magát 1956 örökösének egy-egy politikai csoport szavakban, ha tetteiben láthatóan önös érdekek az igazi vezénylők, és 1956-ot új kiváltságok megerősítésére való politikai tőkének tekintik, amelyet lényegében felélnek, aprópénzre váltanak anélkül, hogy a forradalom eszméit, törekvéseit igazán folytatni tudnák 1992-ben. P edig 1956 az egész népé! Pedig 1956 öröksége arra kötelez, hogy amikor hazáról, hazafiságról beszélünk, akkor azt mérlegeljük, otthont lelt-e, reményt talált-e tízmillió ember az új Magyarországon. Az otthonosság, a boldogulás látható reménye nélkül hazafiságról, nemzeti érzelmekről csak szavalni lehet. Különösen olyan helyzetben, amikor 1956 és 1989 között egész nemzedék agyába, érzelmeibe építettek be riasztó csengőt: vigyázat, kényes terep a hazaszeretet... Ha egy társadalom a szegénység, a zűrzavar, a korrupció, a gazdasági leépülés felé mozog a valóságos folyamatokban, amelyek mind a nép érdekei ellen valók, az állampolgári bizalom ellen valók, akkor ugyanazt a népet hiába agitálja, ösztönzi bárki is, hogy látványosan állítsa helyre szívében, lelkében a hazafiság érzését. Jó volna 1956 tanulságát komolyan venni végre a politikában: semmit nem ér a nép nevében beszélni, a nép érdekeire hivatkozva magyarázkodni, a nép boldogulásáért cselekedni kell! Halasztás nélkül kell cselekedni! Akinek ugyanis lyukas a cipője, azt az embert hiába agitálják, hogy ne fázzon a télen. Hiába győzködik, hogy csak demagóg baloldali sajtóhíresztelések fújják fel ezt az egész lyukas-cipő ügyet... A lyukas cipős állampolgár minden agitáció, rábeszélés ellenére először kivonja magát a társadalmi, közösségi kötelezettségei alól, majd passzivitást demostrálandó, - nemcsak menekül a szónoklatok elől, de káromkodva bezárkózik. Színlelésnek, képmutatásnak minősíti a szabadság rendjét, a demokrácia eszményeit... Mindezen veszélyes fenyegetésekkel szemben 1956 öröksége azt követeli meg tőlünk, hogy változtassuk meg a rossz látszatot: mintha szüntelenül és automatikusan ismétlődne az eszmék, az emberek kisajátítása, nincs mit tenni ellene ... 1956 bizonyította: a legreménytelenebb helyzetben is van lehetőség konstruktív cselekvésre, ha milliók céljai, érzelmei azonosak... 1992-ben ez az azonosság nem lehet más, mint az otthonosság akarása, a boldogulás esélyének hangsúlyozása. Akarjuk hát, hangsúlyozzuk hát! 1956 nem eladó. S nem vehető bérbe néhány hordószónoklatra mée az „illetékeseknek” sem. E zerkilencszázötvenhat emlékeztetni megmarad itt e hazában a remény évszámának . .. Erdős István Megtorló szovjet harckocsik a Parlament előtt
