Nógrád Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-11 / 215. szám
4 HÍRLAP MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY 1992. szeptember 11péntek TjffRS-KÉP-ch „A harc folytatódik" . . .! Ezzel a nem éppen megnyugtató, határozott kijelentéssel fejezte be szavait egy skin head (magyar kifejezéssel bőrfejű) riportalany a Fiala és Neumann táskarádiója című rádióműsorban. , Természetesen a beszélgetés témája az idegenekkel szembeni magatartás volt. Az előzmények, a történt atrocitások ismeretében nem volt váratlan, hogy azok a fiatalok, akik nem viselik - pontosabban nehezen viselik - főleg a fővárosban a nem magyar nációt, azok után sem változtatnak a felfogásukon, hogy Budapest rendőrfőkapitánya összehívta őket egy békítő tárgyalásra. Nagyon komoly probléma ez és sajnos nem látszik a megoldás. Most meg, hogy Európa civilizált részein is olyan drasztikus események történtek, mint az idegenek elleni rostocki „háború”, még nyugati ösztönzést is éreznek sajátosan értelmezett küldetésük érvényesítésére az erre hajlamos személyek. A rádióriportban elhangzottakból az is kiderült, hogy az elkövetők is érzik cselekedeteik fonákságát és javaslatot is tettek a feszültségek csökkentésére. Szerintük meg kellene valamilyen módon különböztetni azokat a sötét bőrűeket, akik tanulás céljából tartózkodnak Magyarországon, vagy diplomáciai szolgálatot látnak el. Azokat nem bántanák. A skin headeket ugyanis elsősorban azok a csellengő csencselők idegesítik, akik ellepik a pesti Váci utcát és szinte uralják ott a terepet. A javaslatnak van azonban egy komoly szépséghibája. Az engedély nélküli magánpénzváltókkal, a bankjegyhamisítókkal, az üzérekkel szembeni eljárás a rendőri szervek dolga és a civileknek nincs joguk önbíráskodni akkor sem, ha magyar, akkor sem, ha külföldi, netán arab az utcai ügyeskedő. A bőrfejűekkel való kapcsolat normalizálása úgy nem megy, ahogyan az egyik megkérdezett mesélte. Ha igaz, amit mondott, akkor az „átverés” az ő szemükben alig megbocsátható hiba. Egyszer a rendőrség a közreműködésüket kérte egy verekedés lecsillapításához, aztán pedig előállították és számon kérték őket. Kölcsönös bizalom nélkül nem „működik” semmilyen emberi kapcsolat. * * * Manapság, amikor a művészetekre, jelesül az irodalomra nehéz napok járnak, jóleső érzés volt hallgatni a Stúdió '92-ben Jovánovics Miklóst Szegvári Katalin mikrofonja előtt. Az irodalombarátok, az olvasni szeretők számára igencsak örvendetes dolgokról számolt be. Elmondta, hogy az Extra Vasárnap című közéleti, irodalmi lap, - amelynek főszerkesztését néhány íróbarátja unszolására vállalta néhány hónappal ezelőtt - szeptember 6-ától már nemcsak kéthetenként, hanem minden héten megjelenik, méghozzá új címen, Mérték elnevezéssel. Ezzel a kiadó - a Schenk Verlag - azt akarja elérni, hogy az olvasó a címe alapján ne csak egy napig tartsa érvényesnek, frissnek. Nem visszafelé lépnek tehát, hanem előre. Kezdeményezőkészségüket, bátor vállalkozószellemüket az is igazolja, hogy a szépirodalom könyvszerű népszerűsítésével is megpróbálkoznak. Elsőként Bertha Bulcsu, Császár István és Görgey Gábor köteteit adják ki. S ezzel még mindig nem volt vége a kellemesen meglepő bejelentéseknek. Jovánovics azt is közölte, hogy „frankfurti mintára” szeptember 10-étől 13-áig Pécsett megrendezik a magyar könyvvásárt, amely elsősorban a szakma számára jelent fórumot, de nyitva áll a nagyközönség előtt is. A beszélgetésben természetesen az irodalmi élet nagyon fontos tartalmi kérdéseiről is szó esett. Jovánovics, - aki több évtizedes szerkesztői, kiadói gyakorlattal rendelkezik, az író- szövetségben is viselt funkciót- sajnálattal szólt arról, hogy a magyar irodalomban másfél évszázada hagyományos két tábor- mely egyszersmind a progressziót is képviselte - szembenállása mára gyűlölködéssé fajult. Az ő véleménye szerint ez sugárzott ki a társadalomra és semmiképpen nem fordítva! Ebből viszont az következik, hogy az íróknak mégiscsak óriási a felelősségük. Az Extra Vasárnap - vagy most már a Mérték - mindene- .setre példát mutat abban, hogy egy szerkesztőségen belül miként kell békében együttdolgozni eltérő világlátású, különböző politikai nézetű toliforgatóknak. Jó lenne, ha ez a magatartás is hatna a társadalomra, nemcsak az írók közti viszálykodás, kirekesztősdi!-csongrády Fűtsenek-e gabonával? Dániában szokatlan méretű társadalmi vita bontakozott ki egy nemcsak gazdasági, hanem legalább annyira erkölcsi jellegű kérdéssel kapcsolatban: szabad-e a gabonát fűtésre használni akkor, amikor a Föld számtalan országában éheznek sőt éhen is halnak az emberek? A gabonahasznosítás gondja az után vetődött fel, hogy a Közös Piac elhatározta: 12 országában a jövőben a földterület 15 százalékát nem szabad bevetni. A kérdéses területen csak olyan jellegű termelést lehet folytatni, amely nem élelmezési célokat szolgál. A dán gazdálkodók ezért engedélyt kértek, hogy az ilyen földeken termő gabonát legalább az erőműveknek eladhassák fűtőanyagként. A pártok parlamenti frakcióiban parázs vita zajlik. „Amikor a televízió képernyőjén éhező embereket látok, felfordul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy Dániában gabonával tüzelnek” - jelentette ki Martin Gleerup képviselő. Neki is köszönhető, hogy a lakosság egyre nagyobb része azt szeretné, ha a fölös gabonát az ínséges időket élő fejlődő országoknak ajándékoznák. Azonban a pártok között e tekintetben sincs egyetértés. Sörén Rishöj, a fejlődő országokat hagyományosan támogató szocialista Néppárt tagja, az energia-bizottság elnöke, attól tart, hogy a nagylelkű gabona-ajándékozó gesztus nem hatna serkentően a fejlődő országokra. Ha viszont gabonával fűtenének a dán erőművekben, ezáltal értékes munkahelyeket lehetne teremteni ... Az amerikai filmeknél létfeltétel: a végén happy endnek kell lenni, a főhős nyerje el jutalmát, a gonosz pedig méltó büntetését. Persze ehhez a felálláshoz nem kell a tengerentúlra mennünk, hisz gyermekkorunkban Grimm. Andersen és a 77 magyar népmese történetein nevelkedtünk, s ott példák tömkelegé sorakozott előttünk. Lásd: Jancsi és Juliska, Piroska és a farkas. Ilyen, ám modern formába öntött, Hongkongban játszódó, mesés felépítésű történet, a Dupla dinamit hősei Chad és Alex, az ikertestvérek, s Frank, aki a jóságos „öregapó” szerepét tölti be. Ők hárman, a jók szerepkörében, akit-amit nem tudnak agyonütni, azt lelövik, megfojtják, felgyújtják, levegőbe röpítik, árammal üttetik, összepasszírozzák. Mire ezek a sorok megjelennek, addigra olvasóink közül többen már túl lesznek a holland származású Jean-Claude Van Damme, volt karate-világbajnok főszereplésével vetített izgalmas, ám többnyire szokványos fordulatokkal tarkított akciófilm megtekintésén. Tripla dinamit Jelenet a Dupla Dinamit című filmből Mielőtt elmélyednénk a filmben, az élre kívánkozik: volt jobb. Látták önök az Oroszlánszívet vagy legutóbb a Börtöncsapdát'? Ha igen, biztos igazat adnak: mind a cselekményszövésben, mind a színészi játék tekintetében igényesebbek voltak, mint ez a mostani film, amelyben az igazi vonzerőt Európa és Ázsia filmben ritkábban megjelenített találkozása, s a távol-keleti külsőségek adják. Az, hogy Van Damme-ból kettő is a vásznon van, annyiban szerencsés, hogy láthatjuk, milyen magas szinten tart a filmesszakma a néző átverésében. Egyéb iránt a történet hétköznapi. Végy egy sikeres vállalkozót, akinek hongkongi üzletére szemet vetnek a rossz emberek. Nagy, látványos tűz- párbaj közepette, megöletik hát feleségével együtt. Két kicsiny gyermekük azonban túléli a mészárlást. Egyikük a Távol-Keleten nevelkedik, míg másikuk Frank bácsi, a volt testőr védőszárnyai alatt, az USA-ban cseperedik fel, elsajátítva a közelA Charlatans együttes Jonathan Bernstein a Rockstarban megjelent cikkében elmondja, mennyire sajnálja, hogy a Stone Roses nem csinál semmit, hogy a Primal Scream az ígéreteit, adott szavát nem tartotta meg, hogy híveit rútul becsapta, hogy a Happy Mondays tulajdonképpen egy nagy nulla. Ő másképp fogalmaz, sokkal brutálisabban, ami már természetesen nem sajnálkozást, hanem inkább dühöt sejtet. Az acidon és a dance-floor muzik dinamikáján felnőtt közönséget hangos nevetésre késztette a vau-pedál, így aztán visszakerült a padlásra a limlom közé, ahol tavaly az angolok hatalmas örömujjongással leltek rá. Ez is mintha bántaná Berns- teint. Annak viszont nagyon örül - ahogy írja -, hogy a popbiznisz, bármennyire igyekezett is, képtelen volt teljesen immunissá, érzéketlenné tenni, még hál- Istennek másokat is, s így történt meg, hogy felfedezhette magának a Charlatans (kóklerek) nevű együttest, amely Northwixhből indult el, és eddig még megfelelt a hozzá fűzött reményeknek. Legfőképpen, mert saját maga tud maradni, világosan látja, mit akar s mit bír, mit tud abból, amit akar. „Hogy megvallott istenüknek illendően áldozzanak, szédítő táncot járnak - s járatnak mindenkivel -, élénken tarkítják, fűszerezik azt paródiával, bolondozással, szokatlan tornamutatvánnyal. A Charlatans a sztroboszkóp fényétől távolra húzódik, elvonul- tan dolgozik.” Northwich Liverpool és Manchester között van, és a Charlatans nem is felejti el, hogy majdnem szertartásos tisztelettel kell főt hajtania a Beatles, illetve a Smiths előtt. Mint annyian mások, négyszámos kislemezzel kezdtek. 1990-ben jelent meg, címe: Az egyetlen, akit ismerek. Ugyanebben az évben, Some Friendly címmel adták ki első LP-jüket, és most nem túl rég került az üzletekbe újabb albumuk, A 10-éről 1 l-ére virradó éjszaka. Tim Burgess, az énekes és Rob Collins - meg a Hammond orgonája - emelkedik ki az egyébként állítólag személyzetében névtelennek ítélt, jámbor (és összetartó!) csapatból. Akár fiú-Bangles is lehetnének. A címoldalakon, belső fotókon elsőként szereplő, szívtiprónak mondható Burgess ilyeneket szólt már: „Csak a legjobbak akarunk lenni: rögtön a Stones PS ÁROK és a Beatles után. Minden adottságunk megvan hozzá.” Vagy: „Tegnap este elmentem, megnéztem Princet. Kivert a verejték: ezt az undokságot nem lehet velünk egy napon említeni.” És: „Valahányszor elolvasom, amit nyilatkoztam, elszégyellem magam. De azért mégiscsak azt hiszem, hogy a mi zenénk a legjobb közel s távol, és azt gondolom, hogy jól hiszem.” A második nagylemez kétségtelenül egységesebb, mint az első. Burgess: „Nem bánom, kit bosszantok vele, de úgy ítéljük, hogy ez a lemez azért nagyon fontos, mert érződik rajta az ihlet.” A tánc múzsájának csókjáé? John Brooks, dobos: „Langyos zene megy itt már évek óta. Ami a listákon van, az nem jó.” Martin Blunt, basszus: „Azt hiszem, vagyunk annyira intelligensek, hogy világosan lássuk, hogy a technot úgy kell alkalmaznunk, hogy igazán előnyünkre váljon. Gépek nem lehetnek hangszerek. Nem abban a rendben használjuk őket. ahogy mások szokták. Talán a groove, a vidámság nehézkesebb lesz, de valódi hangszereken játszunk, és ez a lényeg.” Vass Imre Képes technikatörténet A gőzhenger Röntgenképek telefaxon Egy új japán telefax-készülék képes normál telefonvonalakon az eredetihez hű röntgenfelvételeket továbbítani. Inchenkénti 200 pontos, magas képminőségű filmeket használnak a MEDIC MF-5500 elnevezésű készülékben, amelyet a KDD Technológia (Tokió) és a Sharp (Osaka) cég közösen fejlesztett ki. A készülék a távoli helyeken sürgőssé vált orvosi vizsgálatokat és általában a diagnózisok kórházak közti cseréjét biztosíthatja. A képtovábbítás három percig tart. Az International Medicor cég augusztustól árusítja a készüléket, mintegy 3 millió forintért. harc minden csínját-bínját. Eltelik 25 év, mint a mesékben szokás. Frank összehozza a testvéreket Hongkongban, hogy leszámoljanak szüleik gyilkosaival. A bosszúhoz, a különféle, fülnek csodálatos hangokat kiadó gyorstüzelő fegyvereken, s a dagadó izmokon kívül, természetesen elengedhetetlen egy szép, de naiv leányzó jelenléte is, aki valószínűleg megdobogtatta a két alakban jelenlévő Van Damme szívét az életben is. Izgulni szeretnénk az ikrek, Chad és Alex sorsáért, s Frank életben maradásáért, ám ez nem igazán sikerül. Kiszámíthatóak a fordulatok, így tudjuk: a gonoszok halálnak halálával halnak meg, a jók pedig... mintha burokban, golyóálló bőrrel születtek volna. Persze az is lehet, hogy a rosszaknak mégiscsak van szívük, gondolván, ha a főhősök életben maradnak, a mennyek országába juthatnak. Mindezzel csak egy baj van. Az életre nem lehet átültetni a film irányított fordulatait, mivel itt, aki rosszat akar tenni, úgyis addig szervezkedik, amíg sikerül a terve, meg egyébként is, az életben általában a jók halnak meg, a gonoszok pedig élik életüket. S ellenük a tripla dinamit sem nyújt védelmet. (vallus) 125 évvel ezelőtt 1867-ben még messze volt a világ a gépkocsi-közlekedés későbbi elterjedésétől, de már ekkor is óriási igény mutatkozott a kikövezett utak iránt. Ezek készítésének elmaradhatatlan segédeszköze volt az úthenger, amit különféle, de mindig lóvontatású formában már a XVIII. században alkalmaztak. A gőzhenger azonban lassan került forgalomba, először Franciaországban 1859-ben 17,5 tonnás és 5 lóerős kivitelben használták - de kevés sikerrel, majd 1864— ben az olasz Pavesi cég két kisebb kivitelzésűt készített, de az első, legjobban használható gőz úthengert 125 évvel ezelőtt Nyitott limuzinon vitték a Wembly-stadionba a Hamburgban élő Reza Abdolalit, akit 20 évesen a SEGA-komputerjáté- kok királyává koronáztak. Az arab fiatalember tiszteletére Michael Jackson hangversenyt adott. A „Moon Walker” nevű SEGA-játékban kilenc európai ország legmagasabb pontszámot elért versenyzői küzdöttek. Abdolali győzelme után közölte, voltaképpen nem szereti az ilyen játékokat, de kénytelen volt tudomásul venni, hogy a „Moon Walker” volt az egyike annak az öt variációnak, amelyben a versenyzők összemérték tudásukat a bajnoki címért. Az Európa-bajnoki csatát - amelyen négymillió európai SEGA-játékos közül a legjobbak vettek részt - London egyik 1867-ben Aveling és Porter készítette el. Az útépítéssel kapcsolatban megemlítjük a (makadám útburkolatot, amely nevét a skót származású, amerikai mérnöktől, J. L. McAdam-tó\ (1756- 1836) kapta. Ő alapzatképpen 15-25 cm vastagságú zúzott követ vagy terméskövet használt, amire a kb. 10-12 cm vastagságú, behengerelt és vízzel öntözött zúzottkő-réteg került, majd 2 cm finom hengerlési zúzalék, végül a felülete 2 cm homok. A forgalmi terhelésnek megfelelően, készülhetett alapozás nélkül is. Képünkön Aveling és Porter gőzhengere látható. K.A. előkelő éttermében, a Roof Garden-ben vívták. A győzelmében biztos brit Karl Roberts (15 éves) már előre bejelentette igényét az első helyek egyikére. De már az ugyancsak szigetországbeli Mandy Roberts is megszorongatta a gőgös angolt: két labdajátékban megelőzte. A német arab versenyző két első és egy második helyet szerzett - s ez elég volt az összetett bajnoksághoz is. Reza Abdolali szokatlan trükökkel harcolt győzelméért: a százméteres futásnál például megfordítva tartotta a botkormányt és keresztezett hüvelykujjal nyomkodta a két gombot. „így tudok a leggyorsabban futni. Korábban 10 másodpercen felüli időket futottam. Aztán kitaláltam ezt a trükköt” - mondja Abdolali, akinek 9,51 mp a rekördja. Százméteres „komputerfutás”
