Nógrád Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-30 / 231. szám

Jugoszlávia-konferencia Lesz-e együttműködés? Kérdőjelek Merre megy Románia? Lehetséges, hogy a romániai belpolitikai viszonyok tisztázására szánt vasárnapi választások nyomán a helyzet még több bizonytalan­ságot mutat? Nemcsak azért, mert az elnök személyéről újabb fordu­ló hivatott dönteni, s a parlamenti választások végeredményére a hét végéig még várni kell. A szavazás a társadalom megosztottságát tükrözte. Több mint nyolcvan párt indult (igaz, túlnyomórészben el is véreztek), de a lá­bon maradottak is csak másokkal szövetségben képesek Kormány- többséget alkotni. Iliescu elnök Nemzeti Megmentési Frontja az elő­rejelzések alapján megelőzte ugyan a demokratikus ellenzéki össze­fogást, elvesztette azonban eddigi abszolút többségét. Ám milyen le­het és milyen lesz egy koalíció, amikor elsősorban a Gheorghe Funar s a hasonszőrűek által fémjelzett szélsőséges, nacionalista csoportok kínálkoznak társként a hatalomra? Mennyiben változtat a választás a magyar nemzetiségű román ál­lampolgárok helyzetén? Az érdekeit képviselő RMDSZ, természetes hullámzásokkal, megőrizte helyzetét a törvényhozásban. Az új kö­rülmények között alighanem keményebb és bonyolultabb küzdelmet kell majd folytatnia a szélsőséges kilengésekkel szemben. Eddig a parlamenti számtan szerint a legnagyobb ellenzéki csoportosulást je­lentette, a jövőben azonban a Demokratikus Konvenció veszi át ezt a helyet, a kérdés, mennyire lesz képes egyyüttműködni az ellenzék? Hogyan alakulhat a választások fényeban a magyar-román vi­szony? Ha bebizonyosodik a nemzetközi megfigyelők első jelzése, hogy alapjában korrekt választások zajlottak, magyar részről — az eddigi szellemben — változatlan nyitottságot tanúsíthatnak majd a kapcsolatok fejlesztésére. Illúziókat senki sem táplálhat, hogy köny- nyű tárgyalások ígérkeznek. De vajon egymás mellett élő, sok tekin­tetben egymással összefonódó sorsú országok viszonyát a választási szakaszok helyett nem lehetne-e hosszabb időszakok léptékével mér­ni? (FEB) A Vatikán hadat üzent a szexturizmusnak Munkáspárti kongresszus Az angliai Blackpoolban megkezdődött a brit Munkáspárt kongresszusa. A hatnaposra ter­vezett tanácskozáson ismerteti programját John Smith, a párt új vezetője. A párt jobboldali szár­nyát képviselő skót ügyvéd Neil Kinnockot követi, akit azután váltottak le, hogy a Munkáspárt már a negyedik parlamenti vá­lasztáson maradt alul a Konzer­vatív Párttal vívott versenyben. Zöld űt A svájci választók 63,5 száza­léka megszavazta a vasárnapi re­ferendumon két, a svájci Alpo­kon átvezető — alagutat is magá­ban foglaló — vasútvonal építé­sét. A csekély részvételi arány — 45 százalék — nem csökkenti a döntés jelentőségét: az új vasút­vonal fontos lépés az egységes Európa, legalábbis a közlekedési hálózat megteremtése felé. A zöld utat kapott építkezés annak ékes bizonyítéka, hogy a kanto­nok országa már nem ragaszko­dik elszigeteltségéhez, lakosai változtattak az európai integrá­cióval szembeni ellenséges érzü­leteiken. Szenátusi előretörés Javított helyzetén a Francia Szocialista Párt a szenátusban: 66 helyett ezentúl 71 szocialista szenátor lesz majd a 321 tagú tes­tületben, vagyis az előretörés el­lenére a kormányzó párt tovább­ra is jelentős kisebbségben ma­rad. A francia megyék nemzet- gyűlési képviselői és önkor­mányzati testületéinek küldöttei vasárnap a szenátus tagságának csaknem egyharmadát újították meg. A giscardista UDF öt helyet vesztett, a gaulleista RPR viszont egy helyet nyert. A Francia Kommunista Párt egy mandátu­mát elvesztette, s ezzel elvben el­vesztette azt a lehetőségét is, hogy szenátusi frakciót hozzon létre. Egy pártonkívüli szenátor­ral együtt azonban lehetőség nyí­lik a frakció fenntartására. Sikeres hidegfűzió Lehetséges a hidegfúzió — erősítették meg az Orosz Tudo­mányos Akadémia uráli tagoza­ta Magas Hőmérsékletű Elektro­kémiai Intézetében és az Uráli Műszaki Egyetemen dolgozó tu­dósok. Az ITAR-TASZSZ az Uralsz- kij Rabocsij című lap keddi szá­mában megjelent közlésre hivat­kozva jelentette •Ziz-cnáVi tu­dósok kétszer is sikeres hidegfú­ziót hajtottak végre. Világszínvo­nalú eredménynek minősítette a kutatók teljesítményét a kísérle­ten jelen lévő neves francia fizi­kus, Jean-Pierre Vígier is. Az el­ső ilyen reakciót amerikai kuta­tóknak sikerült végrehajtaniuk 1989-ben, azóta is volt több ha­sonló próbálkozás, de ezek ku­darccal végződtek. Struccpolitika A Metropolitní Telegraf című jobboldali prágai napilap szerint a cseh politikának világossá kell tennie a bősi vízi erőművel kap­csolatos álláspontját. A lap keddi számában megje­lent kommentár szerzője arról írt, hogy a cseh kormány „igyek­szik csendesen kihátrálni” a bősi ügyből. Fenyeget viszont az a ve­szély — tette hozzá —, hogy „még az év vége előtt váratlan fordulatot vesz a Magyarország­gal fennálló vita”. A kommentá­tor nyilvánvalóan arra utalt, hogy a szlovák építők a C-vari- áns értelmében még idén ősszel el akarják terelni a Dunát, s en­nek várható magyar reakciója nem csupán Szlovákiát, hanem Csehországot is érintené — hi­szen a közös csehszlovák állam felszámolását csak 1993. január 1-jére tervezik. A Metropolitní Telegraf sze­rint a cseh kormány jelenleg „struccpolitikát” folytat, ami azért sem szerencsés, mert „átte­kinthetővé kellene tenni az ösz- szes kelet-közép-európai ország egymás közti viszonyát”. „Nem engedhetjük meg magunknak, hogy potenciális konfliktus-tűz­fészek létezzen leendő keleti ha­tárunktól mindössze néhány ki­lométerre” — állapította meg a cseh kommentátor. Cyrus Vance és Lord Owen, a Jugoszlávia-konferencia két társ­elnöke a válságban szemben ál­ló felek közötti együttműködés megteremtésén fáradozik. Ez az együttműködés elősegítheti a térség békéjének megteremtését, s ez összhangban áll Szerbiának a válság kezelésével kapcsolatos álláspontjával is — jelentette ki Slobodan Milosevic szerb elnök hétfőn, miután az amerikai és a brit diplomatával találkozott. Vance és Owen olyan javaslatot kívánnak tenni a válság megol­dására, amely a volt Jugoszlávia területén élő valamennyi nép „Green ice” fedőnévvel szer­vezték meg és hajtották végre közösen amerikai és olasz rend­őrök a nemzetközi kábítószer­kereskedelem ellen minden idők legnagyobb hadműveletét. Ösz- szesen 201 személyt tartóztattak le, tonnákra rúg a lefoglalt kábí­tószer és pénz, pénzátmosásra használt fedőcégek és pénzinté­zetek tucatjait számolták fel. Minderről Nicola Mancino olasz belügyminiszter számolt be Ró­mában nemzetközi sajtóértekez­letén, miközben hasonló tájé­koztató zajlott egy időben Wa­shingtonban. „Lefejeztük a világ legna­gyobb kokaincsempész-hálóza- tát a pénzátmosás csatornáival együtt” — jelentette ki Mancino, aki Peter Secchia római amerikai nagykövettel közösen adott tájé­koztatást. A kilenc hónappal ezelőtt in­dult hadművelet a kolumbiai ko- kainkartellek ellen irányult, az amerikai DEA (kábítószer-elle­nes ügynökség) és az olasz rend­őrség és csendőrség kábítószer­ellenes részlegeinek együttmű­A természeti kincsekben (kő­olaj, gyémánt, vas, foszfátok) gazdag ország fejlődését nagy­mértékben visszavetette az 1975 novemberében megszűnt portu­gál gyarmati uralmat azonnal fel­váltó, több mint másfél évtizedig elhúzódó polgárháború. A GNP 1989- ben mindössze 620 dollár volt fejenként, a külföldi adósság 1990- ben viszont már 7,6 milli­árd dollárra rúgott. A hatalmon lévő MPLA- Munkapárt, s az ellene elkesere­detten harcoló UNITA 1989 nyarától már több ízben állapo­dott meg a fegyvernyugvásban, de az összecsapások mindig ki­újultak. 1988 decemberében Kuba, Angola és a Dél-afrikai Köztársaság New Yorkban meg­állapodott, hogy a Dél-afrikai Köztársaság lemond Namíbia el­lenőrzéséről, illetve az UNITA támogatásáról, Kuba pedig ki­vonja csapatait Angolából. Az amerikai támogatást élvező kor­mányellenes szervezet, valamint a sokoldalú szovjet-kubai segít­ségre támaszkodó kormány lé­pésről lépésre közeledett egy­máshoz, felismerve, hogy a kato­nai patthelyzet csupán békés esz­közökkel oldható fel. Az MPLA-Munkapárt 1990. december 4-én kezdődött 111. kongresszusán az államfő kerek perec kijelentette: az országban csődöt mondott a szocialista kí­sérlet. A tanácskozás döntött a többpártrendszer, a gazdasági reformok és a magántulajdon bevezetéséről, állást foglalt a szólás-, a sajtó-, a vallás- és a számára elfogadható — mondot­ta az újságíróknak nyilatkozó szerb vezető. Milosevic, akinek szavait a belgrádi székhelyű Tanjug hír- ügynökség tolmácsolta, a to­vábbiakban annak a véleményé­nek adott hangot, hogy Szerbia helyzete javult a tárgyalásokon, a minden oldalról tapasztalt nyo­más és beavatkozás ellenére. Mi­losevic elmondotta: a konferen­cia társelnökeinek felvetette a szankciók kérdését is, és ismétel­ten hangoztatta: sem Szerbia, sem Jugoszlávia semmiféle mó­don nem vett részt a bosznia-her­ködésével. A nagyszabású akció még a tájékoztató időpontjában tartott, s közben érkezett a hír, hogy Kolumbiában egy ottani ügynök a banditákkal vívott tűz­harcban életét vesztette. A kolumbiai kartellek a koka­int az Egyesült Államokba és Európába csempészték és érté­kesítették hálózatukon át, amelybe beletartoztak szicíliai maffiáscsaládok és a nápoly kör­nyéki camorra szervezete. A narkópénzeket Olaszországban és másutt „mosták tisztára”, majd visszairányították Kolum­biába. Olaszországban 30 személyt vettek őrizetbe, köztük néhány „minden gyanún felül állót” is, így a BNL kereskedelmi bank egy tisztviselőnőjét, aki a pénz- átutalásokban működött közre, és egy mantovai 80 éves nyugdíjas asszonyt, akinek bankszámláját használta fel a kábítószercsem- pész-hálózat. Amerikában 167 letartóztatás történt ugyanennek a nyomozásnak a keretében. A közös akció úgy jött létre, hogy olasz nyomozók egy ko­lumbiai szálon amerikai kollégá­gyülekezési szabadság mellett. Ezt követően a luandai parla­ment 1991. március 27-én fo­gadta el a többpártrendszerről szóló törvényt. Az ellenlábas UNITA 1991. márciusi VII. kongresszusán fogadott el ha­sonló horderejű határozatokat. Leszögezte, hogy mivel teljesí­tette katonai célkitűzéseit, s ellen­őrzése alatt tartja a lakosság je­lentős részét felölelő falvakat és vidéki városokat, befejezettnek tekinti a 16. éve zajló polgárhá­borút. Jonas Savimbi bejelentet­te, hogy egyoldalú tűzszünetet léptetnek életbe, s a parlamenti választásokig elismerik a jelenle­gi kormány hatalmát. A portugáliai béketárgyalá­sok 1991. áprilisi fordulója ezek után már kézzelfogható eredmé­nyeket hozott. A két fél április 17-én megállapodott, hogy a szabad választásokig egységes hadsereget hoznak létre, s min­den más fegyveres erőt leszerel­nek. Az angolai kormány elfo­gadta a portugál közvetítők ja­vaslatát, hogy a tűzszünet meg­kötése után 18 hónapon belül rendezzék meg a választásokat. Az MPLA-Munkapárt április végi rendkívüli kongresszusa szociáldemokrata eszmeiségű új programot és szervezeti szabály­zatot fogadott el, a demokratikus szocializmus építését tűzve ki célként. Egyúttal állást foglalt a tűzszünet es a béke megteremté­se mellett. Pár nap múlva, 1991. május 1-jén a szembenálló felek képviselői a portugáliai Estoril- ban parafálták a békemegállapo­dást. cegovinai konfliktusban. Ezért arra számítunk, hogy ezeket a szankciókat, amelyek súlyos veszteségeket okoztak gazdasá­gunknak, hamarosan feloldják — tette hozzá a szerb állam­fő. Hétfőn este Genfbe érkezett Alija Izetbegovic, Bosznia-Her­cegovina elnöke. Izetbegovic kedden Vance-szel és Owennel találkozott. Érkezése után kije­lentette: nem számít sokra meg­beszélésein, miután a londoni konferencia határozatait sem si­került megvalósítani — idézte őt a Tanjug. ikba botlottak, akik ugyanazon a nyomon jártak. Az akció nagy fogása szeptember 25-én történt Rómában, ahol a „Pereira kar­tell” két vezetője, Jose Duran ía „pápa”) és egyik alvezére a hol­land pénzátmosást kézben tartó Bettein Martensszel találkozott egy kávéházban. Utánuk letar­tóztatások sorozatát hajtották végre az Egyesült Államokban, Costa Ricában, Londonban és másutt. „Tonnaszámra foglaltunk le kokaint és annyi piszkos pénzt, hogy egyelőre megszámolni sem tudtuk, legalább 20 köbméternyi bankjegy” — mondta az akciót vezető egyik rendőrtisztviselő. Olaszországban lefoglaltak 10 milliárd lírát, 1 milliárd líra ér­tékpapírt, a tengerentúlon 54 millió dollárt és számos fontos iratot, amely további felgöngyö­lítést tesz lehetővé. „Igen fontos csatát nyertünk meg a kábítószer elleni háborúban, hála az ameri­kai és olasz nyomozók magas szakmai felkészültségének és jó együttműködésének, de a hábo­rú folytatódik” — mondta Sec­chia nagykövet. Ennek főbb pontjai a követke­zők íjOfaa&r—!rr T tásokat tartanak 1992 szeptem­berében vagy novemberében; 2. A kormány és az UNITA csapa­tait egyesítik, a légierőt és a hadi­tengerészetet megnyitják az UNITA tagjai előtt; 3. A Nem­zetközi Vöröskereszt felügyelete alatt kicserélik a hadifoglyokat; 4. Az átmeneti időszakban az MPLA-kormány marad hatal­mon; 5. A kormány, az UNITA, Portugália, az Egyesült Államok és a Szovjetunió képviselőiből vegyes katonai-politikai bizott­ság alakul a választások előkészí­tésére és a fegyveres erők átszer­vezésére; 6. Az UNITA törvé­nyes politikai szervezet lesz. 1991. május 25-én az utolsó kubai katona is elhagyta Ango­lát, május 31-én Savimbi és Dos Santos Lisszabonban aláírta a békeszerződést, a fegyvernyug­vás rögtön életbe lépett. Július 15-én az angolai kormány általá­nos amnesztiát hirdetett, augusz­tus végén visszatért hazájába Ro­berto Holden, az FNLA vezető­je, akinek szervezetét — az UNI- TÁ-val ellentétben — a MPLA vezette kormánynak sikerült fel­morzsolnia. Jonas Savimbi UNI- TA-vezető szeptember végén költözött vissza az emigrációból. Dos Santos államfő november 11-én jelentette be, hogy a vá­lasztásokat 1992 szeptemberé­ben tartják. Előkészítésére több­párti tárgyalássorozat indult az időközben létrejött vagy legali­zált politikai szervezetek bekap­csolódásával. 1992 márciusában az ENSZ Biztonsági Tanácsa ügy határozott, hogy kibővítve az angolai békefenntartó erők tevékenységét, további 400 fős csoportot küld az országba a vá­lasztások ellenőrzésére és segíté­sére. A választásokon esélye csak a két legnagyobb szervezet­nek van. Az eredmény attól függ, hogy A római egyház vezérkara vé­get akar vetni a távol-keleti szex­turizmusnak. A családi ügyek­ben illetékes pápai testület Bangkokban tartott legutóbbi ülése zárónyilatkozatot fogadott el, amely modern kori rabszolga­ságnak nevezi a thaiföldi lányok „szexuális kizsákmányolását’’. A Vatikán arra szólítja fel az utazá­si irodákat, hogy töröljék ajánla­taik közül a szexutakat, amelyek semmibe veszik az emberi jogo­kat. A nyugat-európai turisták ál­tal előszeretettel felkeresett thai­földi lánykák még jószerével gyerekek, ezért a vatikáni doku­mentum külön kitér a velük szembeni szexuális visszaélés ká­ros hatására. Nemcsak testi fejlő­désükre van rossz hatással a fér­fiak szerelmi éhsége, hanem pszichés zavarokat is előidézhet náluk. A szexualitás úgymond a kormányzó MPLA-Munka­párt (Angolai Népi Felszabadí- tási Mozgalom) mennyire tudja kihasználni kelheti előnyét, il­letve hogy a szavazok 27 elmúlt 17 év uralkodó pártját és annak politikáját részesítik-e előnyben, vagy inkább a változást ígérő UNITA (Nemzeti Unió Angola Teljes Függetlenségéért) képvi­selőinek szavaznak-e bizalmat. Bizonytalan a portugálellenes gyarmati küzdelem harmadik szervezete, az FNLA (Angolai Nemzeti Felszabadítási Front) esélye, akárcsak az olyan újon­nan alakult csoportosulásoké, mint az Angolai Polgári Szövet­ség, vagy a Demokratikus Meg­újulás Pártja. Többen ez utóbbi­isten ajándéka, amit a thaiföldi kirándulások megfosztanak sze­mélyes jellegétől, és lealacso­nyítják. A Vatikán felszólítja a világ országait, hogy ratifikálják a gyerekek jogairól szóló ENSZ- konvenciót. Ennek 34., 35, és 39. paragrafusa külön felhívja a a elmet arra, hogy foglalkozza- a szexuálisan kihasznált gye­rekek helyzetével. A katolikus egyház konkrét javaslatokat is kidolgozott, hogy elejét vegyék a gyerekekkel szemben alkalmazott erőszak­nak és a szexuális visszaélések­nek. Nem csupán a szexturiz­must kívánja betiltani a Vatikán, hanem azt is, hogy a tömegtájé­koztató eszközök szexuális étvá­gyat keltsenek a gyerekek iránt. Ezenkívül kívánatosnak tartaná, ha a szülő és az iskola „egészsé­ges szexuális nevelésben részesí­tené a kiskorúakat”. (FEB) ban látták azt a lehetséges har­madik erőt, amely egyensúlyt te­remthet a két régi ellenség kö­zött, viszont 1992 májusában a szervezet alkotóelemeire bom­lott. Ä Keskeny politikai helyzet, az ellenségeskeüC', folytatódása, a békemegállapodásban tett választási előkészületek je­lentős hiányosságai ellenére ke­rült sor a szavazásra. Két nappal a választás előtt feloszlatták a kormányhadsereget és az UNI­TA katonai szárnyát, Dos Santos és Savimbi pedig az utolsó pilla­natban — meg nem erősített hí­rek szerint — megegyezett nem­zeti egységkormány megalakítá­sában. Az alkotmánybírósági tárgyaláson Gorbacsov nem tanúskodik Mihail Gorbacsov volt szovjet államfő és az SZKP egykori főtitká­ra erkölcsi fenntartásait hangoztatva elzárkózott attól, hogy tanús­kodjon a szovjet állampárt betiltásáról zajló alkotmánybírósági tár­gyaláson. Erről Gorbacsov levélben értesítette az orosz alkotmánybírákat. Indoklásában kijelentette: a bírósági tárgyalást a szemben álló erők saját szűk politikai érdekükben akarják felhasználni, s ebben a játsz­mában nem kíván részt venni. Mindehhez hozzáfűzte azt is, hogy meglátása szerint a nagy hírveréssel folyó tárgyalás valójában a köz­vélemény figyelmének elterelését célozza a valóban létfontosságú problémákról, s ezzel sem tud egyetérteni. Az Alkotmánybíróság sajtóirodája Gorbacsov levelének nyilvá­nosságra hozásával egyidejűleg közölte: a volt főtitkáron kívül az SZKP összes megidézett egykori vezetője hajlandó tanúskodni. Sőt, többen közülük állítólag külön is elégedettségüknek adtak hangot, amiért a bíróság zárt ülésén tanúskodhatnak majd. Mint ismeretes, Gorbacsovon kívül idézést kapott az egykoron mindenható Politikai Bizottság valamennyi prominens személyisége, köztük Jegor Ligacsov, a párt hajdani második embere, Ivan Poloz- kov, a szintén felfüggesztett Oroszországi KP konzervatív vezére. (MTI) Olaszország „Green ice” hadművelet Több mint másfél évtizedes polgárháború után Választások Angolában Angola történetében az első szabad, többpárti választásokat tar­tották v. a. vttksttlás folyik ma is. Az 1.246.700 négyzetkilométernyi afrikai ország a kontinens at­lanti-óceáni partvidékén terül el, keletről Zambiával, északról Za- ire-ral, délről Namíbiával határos. 9 milliós lakosságának többsége a bantu népcsoporthoz tartozik, 45 százalék az animista vallást kö­veti, 43 százalék keresztény. A politikai-gazdasági élet központja az 1,5 milliós főváros, Luanda.

Next

/
Oldalképek
Tartalom