Nógrád Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-26-27 / 228. szám
4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1992. szeptember 26-27., szombat-vasárnap Salgótarjáni politikus a Szocialista Internacionálé berlini kongresszusán Üdvözlünk benneteket a családban!” 55 Szeptember közepén magyar szempontból két fontos eseményt rendeztek Németország fővárosában, Berlinben: a Friedrich Ebert Alapítvány szervezésében háromnapos gazdasági konferencia zajlott „Közép és Kelet-Európa gazdasági reformjainak kihívásai” címmel, egy nappal ennek befejezését követően pedig a Szocialista Internacionálé kongresszusát tartották, ahol el kellett dönteni, milyen státuszt kapjon a két jelentkező magyar párt, a szocialisták és a szociáldemokraták. Boldvai László, az MSZP megyei elnöke (aki végzettségét tekintve közgazdász) mindkét eseményen jelen volt.-Haladjunk időrend szerint, kezdjük a gazdasági konferenciával: mindenki tudja, hogy milyen nehézségei vannak jelenleg Közép-Kelet-Európának. Milyen újdonságokat lehet még felszínre hozni e témában?- Ezen a konferencián számos ország szocialista és szociáldemokrata érzelmű gazdasági szakembere vett részt. Az, hogy Európát a fejlett nyugati országoktól kezdve Albánián át Belorussziáig számos ország képviselte, s más kontinensről is érkeztek, (hiszen valahogy a fejlődő országok is megpróbálnak tanulni a kelet-európai átalakulásokból) már önmagában is mutatja, hányféle megközelítés létezik. A Magyarországot képviselő MSZDP-s és MSZP-s résztvevőket természetesen az izgatta leginkább, mi a véleményük a fejlett Nyugat szakértőinek a konferencia tárgyát képező államokról. A harmadik kalap- Akkor lássuk: hová sorolja hazánkat a Nyugat?- Elsősorban a német álláspont érdekes, hiszen Európa vezető gazdasági hatalmáról van szó, amelyik maga is nem kis problémával küzd: fel keli zárkóztatni maga mellé a volt NDK-t, és sorban álln(án)ak nála a többiek is.- Kik élveznek itt prioritást?- Természetesen a volt NDK. Hogy az arányokat érzékelni lehessen: éves szinten az össz- nemzeti termékfeleslegből 100 milliárd márkát invesztálnak a keleti országrész „szintre hozásába”, részben közvetlen tőke- befektetések, részben állami beruházások formájában. A sorban - és ez politikai szempontból nagyon is érthető- a volt Szovjetunió nagyobb tagállamai következnek utánuk. Akik (ha gazdaságilag elmaradottak is), mégiscsak atomhatalmak a térségben. S ezután következik a „harmadik kalap”, melybe a Baltikum és a visegrádi hármak (Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország) tartoznak. Ez a bizonyos harmadik kalap számíthat összesen mintegy tízmilliárd márkára, ami a keletnémet százmilliárdnak töredéke ugyan, de nem kevés...-És rövidesen ez a csoport egy állammal több lesz, hiszen küszöbön Szlovákia és Csehország szétválása. Erről is esett szó?- Azok a mozgások, amik az önállósodások irányába mutatnak, nem nagy tetszést arattak nyugaton. Rámutattak a szétválás nehézségeire, s kiemelték: a XXI. század nem az önálló, pici, elemeikre hullott nemzetállamok százada lehet. A hangsúlyt a gazdasági, politikai, pénzügyi és katonai kapcsolat- rendszerek kifejlesztésének kellene kapnia. Ez a vezérfonal jellemezte az egész tanácskozást, s ízelítőt hallhattunk abból is, hogyan kóstolgatják az önálló nemzeti lét kérdésköreit a volt szovjet birodalom romjain kialakult új államok. Előnyben vagyunk- Térjünk vissza hazánkra: előnyben, vagy hátrányban vagyunk a „harmadik kalapban" található többi országhoz képest?- Volt szerencsém megismerkedni Hans Beck úrral, az EGK budapesti nagykövetével, aki komoly szakértője az európai gazdaságnak, hiszen húsz évig „szolgált” az EGK brüsz- szeli központjában. Azt mondta: mi előbbre tartunk ugyan, de intett attól, hogy ezt túldimenzionáljuk.- Mivel támasztotta alá érvelését?- Nekünk nagyon jót tett az - mondotta -, hogy évekkel ezelőtt már valamilyen csírája kialakult nálunk a piaci mechanizmusnak. Az a menedzserréteg, amely komoly szellemi tőkét jelent, most kezd kamatozni Magyarországnak. Természetesen Németország keleti fele ebben is jóval egyszerűbb helyzetben van, hiszen megadatott számára egy senkiéhez sem hasonlítható lehetőség: adott volt két állam, azonos nyelvvel, de homlokegyenest különböző fejlettséggel, s ebből az NSZK Európa vezető gazdasági hatalma volt. Most alárendelték a köny- nyebb szintre hozásnak a személyzeti politikát: a privatizált keletnémetországi cégek volt állami szektorban dolgozó szakemberei közösen dolgoznak a nyugati menedzserekkel. Ez egy hatalmas pluszt jelent...- Beck úr diplomata. Gazdaságunkról hogyan nyilatkozott?- Ahogy illik: diplomatikusan. Gondosan kerülte az olyan véleménynyilvánítást, amely túl kedvezőtlen lehet. Egy négyszemközti beszélgetés alkalmával azt mondta: bízik a magyarokban, mert hatalmas kitartás, akaraterő van bennük, s „a magyarok mindig a talpukra esnek”. Azt azért megemlítette, hogy van, amit ő másképp csinálna, példdául lassúnak ítélte a privatizáció folyamatát.- A gazdasági konferencia és a Szocialista Internacionálé kongresszusa között volt egy nap szünet. Azt mivel töltötte?- Szétnéztem Berlinben, ahol korábban egyetemista voltam. (A keleti felén.) A különbségek még most is nagyok. Ami furcsa volt: több volt keletnémet üzlet még ma is zárva van, újságpapírral befedett „ablakokkal” áll üresen. Bármennyire is igaz, hogy két év telt el az egyesülés óta, még mindig meg lehet mondani 99 százalékos biztonsággal egy-egy emberről, hogy Berlin melyik felén lakik. Az arckifejezés és a ruházkodás még árulkodik. Korábbi ismerőseim elmondták: vannak ugyan közös sörözgetések, de a német-német különbségek még dominálnak egy ideig. Ez az egyesítés nem egy varázspálcás mutatvány, hanem hosz- szú-hosszú folyamat.. . Szocintern-sztárok: Gorbacsov és Rabin-Ha jól tudom, az MSZP-t három ember képviselte a Szóéin tern kongresszuson, ezek egyike ön volt. Milyen benyomásai vannak erről az eseményről?- Már az egy óriási dolog, ha ott lehet az ember. Alig túl a harmincadik évén elég furcsán érzi magát az ember ott, ahol 50-80 év közöttiek dominálnak - és olyan történelmi személyiségekkel kerül karnyújtásnyi közelségbe, mint Gorbacsov, Jichak Rabin. Bettina Craxi, Kalevi Sorsa, hogy csak néhányat említsek ... A tanácskozás tartalmi vázát öt témakörre lehet bontani: a szociáldemokrácia szerepe a mai világban, a gazdasági kiegyenlítődés illetve leszakadás problémái, a környezetvédelem, új elemként jelentkezett a kisebbségek helyzetének értékelése, és a szinte örök téma itt is előkerült: a szociális problémák kérdése.-Kik tették önre a legnagyobb hatást?- A Szocintem sztárja vitathatatlanul Mihail Gorbacsov volt: valamennyi volt kollégája - vezető államférfiak - állva köszöntötte, amikor a terembe lépett. Senki sem vitathatja, milyen érdemei vannak abban, hogy a világ ekkorát változott az utóbbi néhány évben. Az már az ő személyes tragédiája, hogy azt a csomagtervet, amely az állampárt fokozatos lebontására, a szovjet birodalom megszüntetésére kidolgozott, nem tudta megvalósítani. Nem számolt azzal, hogy a konzervatív politikai erők puccsra is képesek, csak, hogy ne hagyják veszni saját elképzeléseiket. Hogy most hol tartanak az új tagállamok, arról lehangoló képet kaphattunk: a dollár-rubel árfolyam most olyan, hogy százezrek mondhatják el magukról azt: havi három dollárból kell megélniük! Ez a létező legnagyobb nyomorszint. A változások pedig időbe telnek ...- ... és Gorbacsovon kívül?-Jichak Rabin! Mindenkire nagy hatást tett, ahogy higgadtan, átgondoltan meggyőzte a konferencia résztvevőit, hogy ez az izraeli vezetés egyszer s mindenkorra elszánta magát a háborúskodás befejezésére.- Most már rátérhetünk a magvar kérdésre: hogyan zajlott 'az MSZP- és MSZDP-tagfelvétel elbírálása? L ________.__ - ^__' - ^1 Bol dvai László- Az MSZP-nek, mely 1989-ban az MSZMP reformerőiből alakult, már sikerült az elmúlt két évben megszerezni a hazai legitimitást, melyet a ’90-es választásokon szerzett félmillió szavazat, és az időközi választások több eredménye bizonyít. Igen fontosnak tartottuk, hogy az a nagy történelmi háttérrel rendelkező szervezet, amely tömöríti a világ szociáldemokrata. szocialista irányzatainak nemzeti párti képviselőit, az pozitívan bírálja el az MSZP tagfelvételi kérelmét. Persze akkor is gyomorszorítö érzés volt, hogy sikerül-e mindez, miután a Szocintem tényfeltáró bizottsága magyarországi vizsgálatai után azt javasolta, hogy az MSZDP-vel egy elbírálás alá essünk. Hiszen az egyik lett küldött csak a mi esetünkben követelt név szerinti szavazást a kérdésben. Én, mint újonc, nagyon furcsán éreztem magam a Reischtag falai között. Aztán egészen más érzés kerített hatalmába akkor, amikor 42-4 arányban igennel szavaztak kérelmünkre. Csak az észt, lett, litván és egy amerikai, bro- oklyni szocdem párt voksolt ellenünk. Csodálatos volt utána, amikor a német egyesítés megindításához vezető úton elévülhetetlen érdemeket szerzett Horn Gyulának gratuláltak a világpolitika már említett nagyjai: üdvözlünk benneteket a családban! Balázs József Beszélgetőpartnerünk: Peremartoni Krisztina A békekorszak lezárult? Mit csinálnak manapság a régi petőfisek? Volt egyszer egy munkáskultúra Hovatovább a munkás szó is kimegy a divatból Mind többször hallani: az embereket ma nem a kultúra érdekli. A nehezedő életkörülmények, a növekvő munkanélküliség, a távlattalanság terjedése alapvetően megváltoztatta az emberek érdeklődését. Tény. előbb lakni, táplálkozni, öltözködni kell ahhoz, hogy valamilyen szellemi igény egyáltalán megjelenjen az emberekben. Viszont minél nagyobb gazdasági gondok nyomasztanak egy országot, annál nagyobb szükség van az általános és szakmai kulturális színvonal emelésére. Ennek hiányában remény sincs arra, hogy enyhüljenek a gondok. A kultúra ugyanis életvezetést, mentalitást is jelent, mindazt, ami egy ország, régió, vagy település társadalmát jellemzi. Salgótarjánt és az egész medencét a múlt század közepétől a szénbányászat és a rá épülő ipar fejlesztette hazai viszonylatban középvárossá, illetve értékteremtő ipari, műszaki és sajátos tartalmú, ám a humán kultúra értékeit szervesen magában foglaló és fejlesztő úgynevezett munkáskultúra hordozójává. Mondhatni, volt itt egyszer egy munkáskultúra (is). Közösséget formált, életmódot jelentett. rányomta bélyegét a város arculatára. Több mint egy évszázadon át! Látni való, hovatovább maga a munkás szó is kimegy a divatból, legföljebb a munkavállaló helyettesíti. Közöttük azonban továbbra is ott vannak a munkások, ha nem is így hívják őket. Érdekeik - a kulturálisak is - védelme és érvényesítése a mostani látszat ellenére sem kerülhet le a napirendről. A mai magyar társadalom ugyanis még korántsem hasonlít a szociális piacgazdaságokkal rendelkező nyugati jóléti társadalmakra. Ellenkezőleg, úgyszólván múlt századi fölhalmozási korszakban van. S néha úgy látszik, a mai fölhalmozó mintha kevesebb előrelátással rendelkezne a múlt századinál, aki saját érdekében is törődött azokkal, akiket gyárában foglalkoztatott. A rimái példa éppen Salgótarjánban közismert. Az acélgyárba már bekerülni is rangot jelentett, szociális kon- szolidáltságot, kulturális fel- emelkedést is. A legutóbbi négy évtized ugyancsak több korszakot jelentett, amelyek során a korábbi struktúrák és módszerek megváltoztak. Sajnos, jelentős közösségi kulturális formákat meg is szűntettek. Mindazonáltal - részben újabb formák megjelentésével, és ideológiai indíttatásból is - a munkáskultúra létezett és értelmet adott a kisebb-na- gyobb közösségek életének. Későbbi higgadtabb korszakokban ez ismét nyilvánvalóvá válik majd. A korszakváltás szükségességéhez természetesen gazdaságilag sem fér kétség. Az első ipari forradalom korának megfelelő kulturális formák felváltása is sürgető igény. Napjainkban azonban ennek igen kevés jele van. Van azonban nosztalgia. Nemrég a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum barátainak köre emlékezetes estét rendezett, ahol Erdődy Mihály, azaz Dymi, az egykor itt élt költő, publicista és író munkásságát mutatták be, Vertich József gyűjtése alapján. A tarjáni kuplékat, verseket és jeleneteket a régi Petőfi színjátszó csoport tagjai adták elő. Ismét találkozhatott a közönséggel Angyal Erzsébet, Kapás János, Somoskőy István és Vertich József.-Mit csinálnak a régi petőfisek?- Semmit - mondja Vertich József. - Az acélgyári híres színjátszás 100 év után 1987-ben csöndben kimúlt. Tagjaink megöregedtek és meghalnak. Az utánpótlásra már nem is gondol senki. Változnak a viszonyok, változnak az emberek. Új formákra lenne szükség, vonzó elképzelésekre, de most ez nem látszik időszerűnek. A hajdani petőfisek közül ma még hat-nyolc ember mozgósítható, ők emlékeznek a fénykorra.- Ez m ilyen időszakot jelent?- Két fénykor volt. Az első 1939 és 1944 között, az Acélgyári Olvasóegylet színjátszói ekkor nagyzenekarral is dolgoztak. Egyébként, az olvasóegylet könyvtára volt az első bibliotéka Salgótarjánban. A másik fénykor pedig 1952 és 1958 között zajlott. Az amatőr vasas színjátszók között országosan is élen volt a Petőfi. A szakszervezet és a vállalat segített, a közönség igényelte előadásainkat, amelyek között nagy számban szerepeltek a világirodalom klasszikusai is. Igazi színházi légkört sikerült kialakítani és magas színvonalú munka folyt. Egy időben mi voltunk a város színháza. Különben el lehet olvasni a történetünket. Ez hozzátartozik Tarján történetéhez.-Én a negyvenes években mindig a zenekari árok szélén könyököltem mint kisgyerek - emlékezik Angyal Erzsébet. - Először a Szent Iván éji álomban játszottam. A petőfis időszak életem legszebb korszaka volt. Vidám, lelkes társak között éltem, és nagyon sokat tanultam, szép magyar beszédet, viselkedés formát. A százéves évfordulón beálltunk a színpadra. hadd szívjuk a színpadi levegőt. Azt hiszem, a csoport színházpótló is volt a városban. Somoskőy István, aki Vertich Józsefen és Csics Györgyön kívül rendező is volt, azt mondja:- Mindig szerettem olvasni, ki akartam tágítani a világot magam körül. Ezt jelentette számomra a Petőfi. Úgy érzem, kicsit gazdagabb vagyok ma is más embereknél, mert verseket ismerek, mert színházat csináltunk, mert jól éreztük magunkat egymás között. És mi hogyan érezzük magunkat manapság?-mér (FEB) Ha tehetné, naphosz- szat a fák között kóborolna, az erdőket járná. Gyalog, időnként futólépésre váltva, esetleg lovon. Peremartoni Krisztina szerelmese a természetnek is, a sportnak is. Szinte nincs nap, hogy ne tartana legalább egyórás kemény futó-tréninget valahol Szentendre környékén. A nagy hobbira, a lovaglásra már jóval ritkábban adódik idő és alkalom. S bár a színpadon gyakran derűt fakaszt, beszélgetőtársként csöppet sem vidám.- Fél évizedet töltöttem a Vígszínházban, s csak most utólag tudom felmérni, mi mindent kaptam ettől az öt esztendőtől. Számomra a Víg a mindenkori biztos támpontot jelentő O-ki- lométerkő volt. Amikor az igazgató. Várkonyi Zoltán meghalt. úgy éreztem, mintha a biztos talajt is elveszítettem volna a lábam alól.- Dehát a szerepek megtalálták a művészi apa nélkül maradt Krisztinát. . .- Csakugyan jöttek szerepek, de nem igazán jók. S az az igazság. hogy én magam sem voltam igazán jó bennük. Éretlen voltam még azokban az években, nem művésznő, csak - ahogy emlegettek - mutatós, helyes kis nő ...- Pedig ismert, népszerű lett. rossz kedvre, lehangoltságra nem lehet sok oka.- Megint csak a O-kilomé- terkőhöz térek vissza. Várkonyi halálával mintha a színészvilág békekorszaka is lezárult volna. S lehet, tévedek, de úgy érzem, nemcsak az én életemben, hanem az egész szakmáéban. Persze nemcsak hullámvölgyek, hanem hullámhegyek is voltak. Nyíregyházán, Pécsett belekóstoltam a vidéki művészéletébe - ezek pályám igazán szép és jó „pillanatai” voltak. Ott találkoztam valódi közösséggel, a színház és a társulat együttélésével. Most pedig aki körülnéz, létbizonytalanságot, rendezetlenséget lát a mi pályánkon. Mintha valami óriási darálóban lennénk, ami szétmorzsol mindent. Nem tudnék olyan pályatársat mutatni, aki - ha őszinte - igaz szívvel állítaná, hogy jól érzi magát a világban.-Nem túl sötét a kép, amit önmagáról és önmagának fest?-Tudom, hogy az árnyak mellett ott vannak a fények is. Eljátszhattam Csehov Cseresznyéskertjének egyik szerepét - 'ez életem nagy vállalkozása és boldog pillanata volt.. .- Van egy önálló műsora is.- A „Csodák és furcsaságok” című gyermekműsor. Ez is pályám napos oldalán van - pedig létrejöttében nagyobb része volt a véletlennek, mint magamnak. Sok, gyerekeknek szóló tévéműsort csináltam - a kicsik alighanem személyes ismerőseik közé sorolnak. Ez adhatta az ötletet Dolák-Saly Róbert zeneszerzőnek és zenekarának, hogy közreműködőnek hívjanak egy versekből, dalokból, mesékből ötvözött összeállításhoz. Miközben eszem is, szívem is azt mondja, hogy nem jó ma színésznek lenni, boldogság a gyerekeknek játszani. Furcsa nem?! (széman)
