Nógrád Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-24 / 226. szám

EX SZ-határozat a szerb küldöttség eltávolítására Kibővül-e a Háromszög? v^suiKarol Csurka úrnak a Magyar Fó­rumban közzétett megosztó, an­tidemokratikus nézetei ellent­mondanak azoknak az alapvető elveknek, amelyekért az 1956-os magyar forradalmat vívták — mutat rá kiadott nyilatkozatában neves amerikai magyarok, köz­tük ’56-os szabadságharcosok egy csoportja. Magyarország ké­pét a világban, politikai és gazda­sági újjászületését Csurka elszi­getelt, de potenciálisan mérgező ideológiája nem károsította helyrehozhatatlanul — olvasható az állásfoglalásban. Jövő és biztonság Várhatóan a svéd „jóléti rend­szer” megnyirbálásával próbál a kormány további 20 milliárd ko­ronát megtakarítani a jövő évi költségvetésben. A svéd jóléti társadalomból fakadó bizton­ságérzet többek között a biztosí­tóintézetek által kifizetett külön­féle segélyeknek és juttatások­nak köszönhető. Tavaly ez az ösz- szeg elérte a 288,1 milliárd koro­nát. A napokban várhatóan be­fejeződik a takarékosságról szó­ló tárgyalás a kormány és az el­lenzék között, és kiderül: jövőre a svédek mennyivel kevésbé ér­zik magukat „biztonságban”. Esik a rubel árfolyama Ismét esett a rubel árfolyama a moszkvai bankközi valutapiacon — jelentette az AFP hírügynök­ség. Kedden egy dollárt 241 ru­belért adtak, míg a megelőző pi­aci napon, csütörtökön még 205,5 rubelért lehetett venni a zöldhasút. A piac résztvevői sze­rint az orosz pénz árfolyamzuha­násához nagyban hozzájárult az energiaárak megduplázása. Az ENSZ közgyűlése tegnap­ra virradó éjjel 127 szavazattal úgy döntött, hogy Jugoszlávia ezentúl nem vehet részt a testület munkájában. A döntés ellen csak hat ország szavazott, az érintett mellett afrikai államok, míg 26 állam tartózkodott. Sir David Hannay brit nagy­követ, aki az EK-országok nevé­ben a javaslatot beterjesztette, jelezte: az ENSZ történetében példa nélkül álló lépést abban a reményben hozták, hogy a politi­kai nyomással elősegítik a válság rendezését, a genfi békekonfe­rencia sikerét. Szerbia-Monte- negrónak, amely nem tekinthető a volt Jugoszlávia utódának, fel­vételét kell kérnie az ENSZ-be. Igényét csak akkor fogadják majd el — jelezte a brit nagykö­vet —, ha eleget tesz az alapok­mányból eredő kötelezettsegei- nek: azaz békeszerető állam, amely teljesíti a világszervezet határozatait. Az Egyesült Államok kedden jelentést terjesztett az ENSZ fő­titkára elé az emberiség ellen a volt Jugoszláviában elkövetett bűnökről. Az okmány ellenőrzött ténye­ket tartalmaz foglyok meggyil­kolásáról és kínzásáról, polgári lakosokkal a fogolytáborokban való embertelen bánásmódról, A Biztonsági Tanács ajánlásá­ra született határozat szerint a közgyűlés még idei ülésszakának befejezéséig, december közepéig ismét napirendre tűzi a jugoszláv tagság kérdését: azaz, amennyi­ben Belgrád alapvetően változtat politikáján, reménye lehet, hogy felveszik az ENSZ-be. Milan Panic, Jugoszlávia mi­niszterelnöke is szót kapott. Flosszú, érezhetően lámpaláza- san elmondott beszédében azt mondotta, hogy kormánya kez­dettől együttműködött az ENSZ-szel, elutasítja az etnikai tisztogatást, kivonta csapatait a szomszéd köztársaságokból, nincs azokkal szemben területi igénye, és nem támogatja a Bosz­niában, Horvátországban harco­ló szerbeket. Felvételüket fogják kérni az ENSZ-be, mert leg­alább annyira megfelelnek a kö­vetelményeknek, mint sok más állam — hangoztatta. válogatás nélküli pusztításokról és etnikai tisztogatások eseteiről — hangoztatta Richard Boucher, a washingtoni külügyminisztéri­um szóvivője. Boucher szerint az Egyesült Államok a jelentés élőterjeszté­sével a tagállamok közül első­ként tett eleget a Biztonsági Ta­nács 1992. augusztus 13-án elfo­Erdős André magyar ENSZ- nagykövet felszólalásában rá­mutatott: nem kétséges, hogy az egykori Jugoszlávia területén másfél éve zajló véres események fő felelősei a belgrádi hatóságok. A szörnyű erőszakcselekmé­nyek, pusztítások és csalódások ellenére előre kell nézni, keresni a válság megoldását, helyreállí­tani a békét a térség népei kö­zött. — Bízunk benne, hogy Ju­goszlávia vezetői levonjak a szükséges tanulságokat a köz­gyűléshatározatából, s ajövőben tiszteletben tartják a demokráci­át, az emberi és a kisebbségi jo­gokat — mondotta a magyar nagykövet, hangsúlyozva, mi­lyen régi történelmi, jószomszédi szálak fűzik országunkat a térség népeihez. Erdős végül sikert kí­vánt Milan Panic kormányfőnek s mindazoknak, akik az igazsá­gos béke hívének vallják magu­kat. gadott határozatának, amely sürgeti, hogy rögzítsék a genfi konvenciónak a boszniai hábo­rúban való megsértését. A szóvivő közölte: kormánya hamarosan határozatban indít­ványozza, hogy hozzanak létre bizottságot a vádak kivizsgálásá­ra és a bűnösök felelősségre vo­nására — írta az AFP. Hanna Suchocka lengyel mi­niszterelnök tegnap kezdődött magyarországi útja előtt a len­gyel lapok méltatták az esemény fontosságát. A Zycie Warszawy rámutatott, hogy a budapesti megbeszélések a Visegrádi Há­romszög keretén belüli konzultá­ciók folytatását jelentik. Az új­ság emlékeztetett arra, hogy tíz nappal ezelőtt találkozott Su­chocka Vaclav Klaus cseh kor­mányfővel, és a legközelebbi jö­vőben várható a kapcsolatfelvé­tel Pozsonnyal. A Rzeczpospolita a gazdasági együttműködés helyzetét ele­mezte, rámutatva, hogy míg 1991-ben a kereskedelmi forga­lom mintegy 432 millió dolláros volt, amelyen belül a lengyel ex­port 40 százalékkal csökkent az azt megelőző évhez képest, idén tovább zuhant a forgalom: az idei év első 7 hónapjában mind­össze 115 millió dollárt tett ki. A problémákról beszámolva a lap rámutatott arra, hogy mind sür­getőbb a lengyel-magyar-cseh- szlovák szabadkereskedelmi övezet létrehozása, s valószínű­nek tartotta, hogy Hanna Su­chocka és Antall József tárgyalá­sain ez lesz a legfontosabb téma. A Kurier Polski azt emelte ki, hogy az új helyzetben a Visegrádi Háromszögnek négyszöggé kell alakulnia, „ehhez azonban a ma­gyarok beleegyezése kell, Buda­pest és Pozsony között pedig az utóbbi időben igencsak feszültté vált a viszony a dunai vízlépcső ügye, a kisebbségi problémák stb. miatt. A magyarok azonban realisták, és minden bizonnyal beleegyeznek a Háromszög ki­bővítésébe.” Bibliaoktatás Izraelben Sulamit Aloni izraeli oktatási miniszter vallási körökben megütkö­zést keltett közlésével, amely szerint az állami iskolákban a további­akban nem kívánja Talmud-iskolák növendékeit alkalmaztatni bib­liaoktatásra. Mint mondta, megdöbbenéssel fedezte fel tárcája átvé­telekor, hogy az általános iskolákban ultraortodoxok tanítják a zsidó történelmet. (A Bibliát a zsidó nép történeteként oktatják az ország iskoláiban.) Á Merec laikus baloldali párttömörülést vezető minisz­terasszony szerint képtelenség a gyerekekkel elhitetni azt, hogy a vi­lág hat nap alatt teremtetett, ma, amikor az ember már a Holdon jár. Az egyik vallásos párt lapja, a Hacofe vezércikkében arra sürgette Rabin kormányfőt, hogy vegye el az oktatási tárcát Alonitól, aki — a lap szerint — „nem is rejtegeti azon szándékát, hogy Izrael állam ok­tatási rendszeréből kiirtsa a zsidó értékeket”. Az izraeli oktatási rend­szer háromfajta iskolát ismer, a nagy többséget a világi állami iskolák teszik ki, vannak állami kézben levő vallásos tanintézetek is, míg az ultraortodox iskolák magánkézben vannak. Amerikai jelentés a volt Jugoszláviáról Foglyok meggyilkolása, kínzása Új bányatörvény születik A cikkelyek mögött ott az ember Részletek Tóth Sándor országgyűlési képviselő parlamenti felszólalásából A pásztói-bátonyterenyei választókörzet országgyűlési képviselője Tóth Sándor, aki a Kereszténydemokrata Nép­párt vezérszónokaként mondta el gondolatait az új bányatörvény-tervezet szep­tember 14-ei parlamenti vitá­jában. * Nem tagadom, hogy válasz­tókörzetemben is, talán lobby­nak tűnik, de megemlítem: Nógrád megyében már alig fo­lyik bányászat, és ez sajnos egyre inkább terjedő tünet. Mindössze két külfejtésen fo­lyik bányászkodás: Mátranovák térségében Besenyőbércen, Székvölgyön, illetve mélymű- veléses bányában is mindössze két helyen égnek a lámpák: Nyírmeden és ugyancsak Szék­völgyön. Akik a széntevékeny­ségnél dolgoznak, mindössze 882-en vannak. Hasonló állapo­tok jelzik a magyar bányászatot az ország minden részén. A bányászokért, családjaikért és jövőjükért is aggódunk, mi­kor most az ország nyilvános­ságának a kereszténydemokra­ták észrevételeit tolmácsoljuk a bányászatról szóló 5517-es számú törvényjavaslattal kap­csolatban. A jogi cikkelyek mögött látjuk a bányászembert, aki sok századtól örökölte a tu­dást és az emlékezést, akit eh­hez a tudáshoz és emlékezéshez érzelmek is kötnek. Az előttünk lévő törvényja­vaslat alapján az új bányatör­vény újra megteremtheti a piac- gazdaság működését a bányá­szatban - ez a véleményünk -, lehetőséget teremthet a haté­kony és környezetkímélő bá­nyászathoz nélkülözhetetlen tu­lajdon- és bérleti viszonyok kia­lakulására is. Mi. keresztény- demokraták különösen hangsú­lyozzuk a humánpolitikai kér­déseket. Az elmúlt években több bá­nyaüzemet bezártak Nógrád megyében is. Borsodban is csak azért, mert nem tudtak kellő mértékben hozzájárulni a bá­nyavállalati központok indoko­latlanul magas költségeihez, és a központ karcsúsítását csak akkor kezdték meg. amikor a sor végén álló bányák bezárásá­val sem javult a bányavállalat helyzete. Véleményünk: célszerű lenne a szén- és bauxitbányaüzemekét önálló gazdálkodó egységekké szervezni, mivel csak így tehe­tők gazdaságosakká, ekként ál­lítható meg a bányabezárások sora. Még a II. világháború előtt ismert volt az úgynevezett két- laki bányászélet, ami azt jelen­tette, a bányászok nagyobbik fele a mezőgazdasági dologidő­ben földet művelt, a bányabeli fejtegetéseket az őszi és a téli időszakra telepítették. Nógrád megyében, Borsodban, sőt a Bakonyban több száz bányász munkahelyét lehetne így meg­őrizni, évekig késleltetve a munkanélkülivé válást. Csupán megjegyzem, ez utóbbi olyany- nyira egzisztenciális kérdéssé vált választókörzetemben is, hogy fiatal bányászok mondták nekem az imént, akik roppant nehéz körülmények között dol­goznak, vállalják a sátrakat, fa­házakat is, csak a munkahelyük megmaradjon. Bányászati privatizáció A kétlaki bányászokat fog­lalkoztató kisüzemek privatizá­lásába javasoljuk az önkor­mányzat bevonását, tekintettel arra, hogy ez esetben az elsőd­leges feladat a foglalkoztatási gondok megoldása. A privatizá­lásban a dolgozói tulajdon a bá­nyászat területén is szerepet kaphat, elsősorban a már szóba hozott időszaki, vagy ahogyan mondják, bicska - vagy táj­nyelven bicsak-bányák - eseté­ben. amikor az önkormányzat a dolgozói részvényekkel együtt többségi tulajdont szerezhet. A bányatörvény-tervezetből nem hiányzik a komplex kuta­tásra, bányaművelésre, vala­mint a bányatermékek minőség- javítására ösztönzés szándéka sem. A minőségjavítás mellett ugyanakkor szorgalmazni kel­lene a meddőhányók újrafeldol­gozását, a bányászati mellék- termékek meddőelővájásból ki­szállított dolomit, ivóvíz-minő­ségű bányavíz, fejtésből lecsa­polt metán - és így tovább - ér­tékesítését. Vannak országok, ahol az önkormányzatok részesednek a bányavállalkozók által fize­tendő bányajáradékból, haszná­lati díjból. Ennek Magyarorszá­gon nincs hagyománya, ám megfontolandó lenne, hogy si­kerrel kecsegtető kutatás esetén az önkományzat kapjon hitelga­ranciát a terület előkészítésére, az infrastuktúra időbeni fejlesz­tésére. A rendszerváltás a bányászok körében is megköveteli a társa­dalmi viszonyok átrendezését, a bányászok és a bányászat jogos és elavult kiváltságainak felül­vizsgálatát, átértékelését. Ezek a feladatok - helyesen - nem kerültek be az új bányatör­vény-tervezetbe, de politikai, jogi rendezésük elodázhatatlan, minél előbb, mert nehezítik, késleltetik a változást, az új tör­vény egyes rendelkezéseinek végrehajthatóságát. Nekünk, kereszténydemokra­táknak az a felfogásunk, hogy a munkaadók érdeke nemcsak a gazdasági szabályozók stabili­tása, az igazságos adórendszer, a helyi és a központi hatósá­gokkal való kapcsolattartás, ha­nem a munkavállalók értékter- melés-arányos javadalmazása, a szakképzett, megbízható mun­kaerő foglalkoztatása is. Ezért a munkaadó részéről nézve a je­lenleg a bányászoknak fizetett hűségpénz paradoxon, mivel 25-30 esztendő után ezzel nem lehet kárpótolni a föld alatt el­szenvedett egészségkárosodást, és arra ösztönzi a bányászem­bert, hogy utolsó leheletéig túrja a föld mélyét. Igazán humánusnak azt tart­juk, ha a jövőben a munkaadó, ha fiatal, friss munkaerőhöz akar jutni, túl 10-20 éves elköte­leződés fejében nyújtson hitel- garanciát a munkavállalónak a letelepedéshez, az otthon- és családalapításhoz. A fölvett hi­tel törlesztéséhez a bánya a költségeinek terhére nyújtson segítséget. 20 esztendei fizikai munka után a munkaadó a bá­nyászok átképzését, az újrakez­dés támogatását részesítse előnyben, főleg a bányászatban megromlott egészségű dolgo­zók számára. A munkahelyi pótlékok, köztük a földalatti pótlék fizetésének és mértéké­nek kérdése sem lehet a törvé­nyi szabályozás tárgya termé­szetesen. Ez is a munkaadó- és a vállaló közti megegyezéshez tartozik. Számunkra: a bányászkodás legfontosabb, nélkülözhetetlen eleme maga a bányászember, a munkavállaló. Itt az ideje, hogy olyan tiszta profilú, bányamun­kás-centrikus érdekvédelmi szakmai szervezetek jöjjenek létre, amelyek vagyonnal, pén­zalapokkal rendelkeznek, és va­lódi védelmet biztosítanak tag­jaiknak. Megemlítem, örülnék, ha az elkövetkezendő esztendőben már december 4-én, szent Bor­bála napján ünnepelnék bányá­szok napját. Ezt a nagymúltú ünnepet úgy állítanánk az or­szág elé, ahogyan régebben is, gyönyörű jelképeivel, belső emberi tartalmával, amelyből szinte sugárzik a tisztelet azok iránt, akik naponta a mélybe szállnak, olajkutak mellé állnak, vagy a külszínen lendítik a lapá­tot. A bányászember érdekében Ismerjük a mélyműveléses bányászat egészségromboló ha­tását, amit a társadalom ötéves korkedvezménnyel eddig is el­ismert. A bányász-szakszerve­zetekkel közösen célul kell ki­tűznünk, hogy a föld alatt dol­gozó bányászember az egyes bányák egészségkárosító hatá­sától függően csupán 4—7 ezer műszakot legyen köteles dol­gozni az első nyugdíjig. Ezzel összhangban a társadalombizto­sítási járulékot a normatívánál magasabban kell meghatározni, hogy az fedezetet nyújtson 60 esztendős kor előtt a résznyúg- díjra, rokkantság esetén pedig a teljes nyugdíjra. A bányatörvény-tervezet több cikkelyében említést kap a környezetvédelem. Tudjuk, a környezetvédelmet ma már egységesen törvényekkel lehet biztosítani, s ha törvény, akkor ember, ha ember, akkor erkölcsi magatartás. Ilyen formában mi vállalni tudjuk a vádat, antropo- centristák vagyunk. A bánya­művelés különösen ráfordítja erre a figyelmünket, ezért az az észrevételünk, hogy amennyi­ben külön kormányrendelet nem készül, vagy a végrehajtási utasítás nem tartalmazza, a bá­nyatörvényt ki kellene egészí­teni a földtani szervezet ható­sági és szakhatósági, valamint egyéb állami feladatainak meg­határozásával. Feltétlenül szükséges szabá­lyozni a tervezetben az ásvány- vagyon-védelem fogalmát, tar­talmát, valamint definiálni az e területhez kötődő fogalmakat. A tervezet fogyatékosságát mutatja, hogy a bányászat kö­rébe utalja teljes körben a kuta­tást. Véleményünk szerint kü­lön k.ellene választani az ipari célú kutatást és az alapkutatást. Az utóbbi - tekintve, hogy a célja a föld megismerése - nem bányászati tevékenység, így nem is szabályozható a bánya- törvényben. Ilyenformán cél­szerűnek tartanánk a koncesz- sziót kettéválasztani ipari célú kutatási koncesszióra, valamint kitermelési konceesszióra. A kutatási koncessziót ugyanis olyan cégek, szervezetek kap­hatnák meg, amelyek a koszerű kutatási módszerek alkalmazá­sára szakosodtak, de kitermelési bányászati kapacitással nem rendelkeznek. Á koncesszió jel­zett kettéválasztása a nemzet­közi gyakorlattól sem idegen. Javasoljuk továbbá előírni a bányavállalkozói rekultivációs alap kötelező képzését, ebből ugyanis megnyugtatóan lehetne rendezni a rekultiváció, tájren­dezés stb. anyagi forrását, és megfelelő szabályozással az esetleges vállalkozói csőd nem érintené a rekultiváció pénzügyi fedezetét. Nincs rendezve azoknak a szakmai, tudományos szem­pontból kiemelkedő ásványok­nak, ásványtársulásoknak, ős­maradványoknak a sorsa, ame­lyek a kitermelés során kerül­nek elő. Tekintettel arra, hogy ezek a természet alkotásai, to­vábbá nemzeti kincsnek minő­sülő értékek, olyan rendelkezés felvételét is javasoljuk a terve­zetbe, amely ezeknek a bejelen­tési kötelezettségét írná elő. A bányatörvény-tervezet, il­letve annak biztonsági szabály­zata, a bányakapitányságok és felügyelői, bármilyen szigorral óvják is a bányászok munkahe­lyi biztonságát, egészségét, a balesetek, a szerencsétlenségek teljesen nem zárhatók ki így sem. Ezért fontosnak és nélkü­lözhetetlennek tartjuk a bányá­szok csoportos élet- és baleset- biztosítását, amit legcélszerűbb lenne munkaadói kötelezettség­ként előírni. Egyenlő esélyekkel Az elmondottak alapján a bá­nyászatról szóló 5517-es számú törvényjavaslatot mielőbbi el­fogadásra ajánljuk, melyhez mi is benyújtjuk majd módosító in­dítványainkat. Ugyanakkor fel­hívjuk kormány és az illetékes miniszterek figyelmét, hogy az új bányatörvény felhatalmazása alapján olyan rendeleteket al­kossanak, olyan intézkedéseket foganatosítsanak majd, amelyek a régi állami bányavállalatokat nem hozzák előnyösebb hely­zetbe az új hazai bányavállalko­zóknál, illetve az újonnan ala­kuló hazai és külföldivel közös gazdasági szervezeteket, fog­lalkoztatáspolitikai szemponto­kat is figyelembe véve stabili­zálja a szénbányászat helyzetét. Ezen belül is, elsősorban Nógrádban ne tegyen hátrányos megkülönböztetést a külfejtéses bányászattal szemben. Végül: szakmailag, erkölcsileg is fedd­hetetlen munkatársak kerülje­nek a bányakapitányságok és a bányászati hivatal állományába. Tisztelt Ház! Szent Borbála napján az ország több helyén még ma is szokás cseresznyeá- gat, azaz Borbála-ágat vízbe he­lyezni. A kizöldülő ág egy ar­chaikus jelkép, a megújuló élet szimbóluma. Bízunk benne, hogy a megszülető törvény nyomán új ág zsendül majd a magyar bányászat törzsökös fá­ján.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom