Nógrád Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-23 / 225. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. szeptember 23., szerda Gyermekszépségverseny Pénteken díjkiosztás a III. korcsoportban Lucfalvai a győztes és a második helyezett! A gyermekszépségverseny publikációit figyelemmel kí­sérő olvasóink tudják, hogy a 111. korcsoportban is befejező­dött a múlt héten a fényképek közlése. Az összeszámlálásnál azokat a szavazatokat vettük figyelembe, amelyek legké­sőbb a tegnapi postával érkez­tek szerkesztőségünkbe. A legtöbb szavazatot - 820-at - Bacsa György (Luc­iáivá) kapta, alig előzve meg Bacsa Zoltánt, (szintén Luc­iáivá), aki 817 szavazatot ka­pott. A harmadik helyen Kiss Attila (Salgótarján) végzett 531 szavazattal. A díjak átadására szeptem­ber 25-én. pénteken délután három órakor kerül sor a szer­kesztőség épületében. Erre tisztelettel meghívjuk és vár­juk - mint augusztusban is tet­tük a II. korcsoport győztesei­nek kihirdetésekor - a fent megnevezett három kisgyer­meket és kísérőiket. Velük fényképes riportot készítünk a jeles esemény alkalmából. Madách Imre időszerűsége A Miskolci Akadémiai Bi­zottság szeptember 25-én tartja 28. ülését Balassagyarmaton. Az ülés napirendje szerint Ma­dách Imréről, a múlt század nagy magyar költőjéről, az MTA levelező tagjáról hangzik el előadás. Az előadót, dr. Ko­vács Anna irodalomtörténészt arról kérdeztük, miben látja Madách Imre időszerűségét napjainkban?- Lehet-e még, és mi újat le­het mondani Madách Imréről, akinek csak egyetlen művéről, a Tragédiáról is könyvtárnyi iro­dalom szól?- Nemcsak lehet, hanem kell is. Minden kornak és nemze­déknek feladata, hogy „megbir­kózzon” a Madách-i örökség­gel. Madách életútja példaér­tékű, életműve pedig kimeríthe­tetlen teljességű gondolati, mű­vészi forrásnak bizonyul.- Mit jelent ez életútjával kapcsolatban?- Megdöbbentő, milyen mé­lyen él még napjaink közgon­dolkodásában is néhány le­genda, valójában tévhit a ma­gányba visszahúzódó, külvilág­tól elforduló „remetéről”. Élet­rajzára tekintve, valójában előt­tünk áll maga a cselekvő ember, a történelemben tenni akaró, maga és nemzete sorsát alakí­tani kívánó, s ezért a kihívá­sokra mindig válaszoló, a cse­lekvési alkalmakat megragadó egyén. Emlékezzünk itt arra a Madách Imrére, aki tevékenyen bekapcsolódott a reformkori Nógrád politikai közéletébe, munkájával résztvett a forrada­lom és a szabadságharc esemé­nyeiben, s az önkényuralmi évek kényszerű hallgatása után, amikor lehetőség adódott, azonnal színre lépett, s 1861-ben ott találjuk a nagypo­litika színpadán. Az országgyű­lésen többi között a felirat, vagy határozat kérdésében fejtette ki nézeteit, és mint a nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó bizott­ság tagja nagyszabású beszédet fogalmazott „A nemzetiségek ügyében” címmel is. Az ebben megfogalmazott gondolatok ma is időszerű és alapvető kérdése­ket jelentenek, egyebeken kívül ezekről is részletesen kívánok szólni Balassagyarmaton. Orvostörténeti ritkaságok Lóránd Nándor és Réthy Aladár egykori gyűjtőmunkája ered­ményeképpen, a Kecskeméten az orvos és gyógyszerészeti múze­umban olyan a 20. század első felében Bács-Kiskun megyében használt orvosi műszerek találhatók, melyekkel egyedül az al­földi város büszkélkedhet Magyarországon. MTI Fotó Iskola - önkormányzatoknak A Magyar Urbanisztikai Tár­saság és a torontói Kanadai Ur­banisztikai Intézet között egyre szorosabb együttműködés ala­kul ki.- Egy évvel ezelőtt dolgoz­tuk ki azt a programcsomagot, amelynek alapján végül szabá­lyos „iskolai” keretek között működünk: eddig öt szeminári­umot tartottunk, mindegyiken 4-5 kanadai előadó is közremű­ködött. E tanfolyamok egyik-másik előadásán 200 ön- kormányzati osztályvezető ült a padokban. A témaköröket úgy állítottuk össze, hogy az a le­hető legszélesebb kört érde­kelje. így kerültek napirendre például az önkormányzati-me­chanizmus működési elvei, a helyhatósági adóztatás „mester­fogásai”, a területfejlesztés problémái, az önkormányzatok és a lakosság kapcsolatának kérdései és persze általában a településmenedzselés trükkjei - mondta Dr. Tibor Frankot, non-profit érdekeltségű szerve­zet magyar származású európai programigazgatója az együtt­működés távlatairól.- Az első néhány tanfolyamot újabbak is követik?- Szeptemberben megkezd­tük az új „tanévet”, amely há­rom részből áll majd: szeptem­ber 28-án ötnapos konferenciát rendeztünk, amelyre tizenegy neves szakértőt hívtunk meg Kanadából. Köztük lesz To­rontó várostervezési igazgatója, a vancouveri világkiállítás egyik szervezője, a Kolumbiai Helyhatóságok Szövetségének igazgatója, aki különösen a pénzügyi kérdésekben mozog otthonosan. A második szakasz októberben lesz és azt szeret­nénk, ha az előadások témáját maguk a hallgatók szabnák meg. A Madách-i életmű szerves részét alkotják a költő elméleti tanulmányai, filozófiai, esztéti­kai írásai. Ám az életrajhoz ha­sonlóan az életmű tekintetében is tapasztalható bizonyos leszű­kítő egyoldalúság. Az a nézet, amely azt sugallja, hogy Ma­dách „egykönyves” költő lenne. Márpedig ez nincs így. Többi költői alkotásáról, verseiről, drámáiról most nem szólva, fi­lozófiai, esztétikai írásai is cá­folják e tévhitet. Nélkülük nem is lehet helytálló képünk az életműről. Emeljük ki a tanul­mányok közül a két székfoglaló értekezést. Az Akadémia szá­mára a nőről vallott nézeteit foglalta össze (1869). melyet a Tragédia Évája kapcsán emle­getni szokás, de rendszerelem­zését még nem végezték el. Ér­vényes ez a Kisfaludy Társa­ságban elmondott beszédére is (1862), amelyben Madách mű­vészetről vallott fölfogását ösz- szegzi. Ebben az értelemben, gondolom, meghatározó elemé­nek kellene lennie napjaink Madách-kutatásának.- mér A Délsziget táguló körei Tudatosan, módszeresen tá­gítja köreit a Délsziget. A tér­ben is. műfajokban is. Moldvay Győző (Modell és híd) Hatvan és Hódmezővásárhely szellemi kötődéseit. kapcsolódásait elemzi. Irigykedve olvasom, mert kevés helyre jellemző ez az emelkedett, elszánt lokálpat­riotizmus. Okát is, történetét is tudom, mégis hagyom elcsábí­tani magam a témától. Regiszt­rálom, hogy "földim": Kabdebó Lóránt izgalmas és gondolatéb­resztő tanulmánnyal (A holoca­ust a magyar irodalomban) je­lentkezik a lapban. A témáról tanácskozást tartottak Pécsett, amelyen a magyar irodalomtu­dósok mellett németek, fran­ciák, izraeliek stb. is kifejtették a véleményüket. Kabdebó gon­dolatmenetében az az lijszerű, hogy mintegy keresztmetszeté­ben szemlézi századunk iro­dalmát, a szorongás, megalá- zottság, alávetettség, kirekesz­tettség élményét felfedezi Kas­sák, Babits lírájában is. Éppen a jelenkori (balkáni) események döbbentek rá, hogy korántsem tekinthető befejezett múltnak a faji, nemzeti, vallási diszkrimi­náció, üldöztetés. A humánum az etika mindenkor az üldözöt­tek, az áldozatok oldalán állt, lett légyen a költő (Pilinszki, Radnóti, Vas István) magyar zsidó, vagy katolikus. Csak a szeretet emelkedhet felül a bor­zalmon, s csak a költők tudják megfogalmazni időtállóan az esendőséget, egyszersmind a reményt és esélyt is a túlélésre. Burányi Ferenc (Jelenkori olasz költők) Magyart Barna (Erdélyi jelentés), Danielisz Endre (Szalontai séta) írásai ta­núsítják, hogy a hagyomány ápolva él igazán. - horpácsi ­Holló klub Tarjánban A sajátos, fanyar humort képviselő Holló Színház an­nak idején a televízió humor­fesztiválján „futott be.” A népszerű együttes néhány hó­nappal ezelőtt már Salgótar­jánban is vendégszerepeit, óriási sikerrel. Főleg fiatalok töltötték meg a színháztermet. Ez adta az ötletet a József Attila Művelődési Központ munkatársainak, hogy Holló klub néven rendszeresítsék a társulat tarjáni jelenlétét. Első alkalommal szeptem­ber 24-én. csütörtökön 19 órai kezdettel lesz „klubfoglalko­zás”. Galla Miklós és a szín­ház tagjai angol jeleneteket adnak elő, beszélgetnek a kö­zönséggel, zenei csimborasz- szökat, különleges videókat mutatnak be és meglepeté­sekkel is várják híveiket. Elhunytak - valahol Oroszországban Az Új Ma­gyarország nyomán heti rendszerességgel közöljük az Oroszországban elhalálozott Nógrád megyeiek listáját. Nemcsak azok nevét (szüle­tési évét, helyszínét, lakóhelyét, rendfokozatát, a fogvatartás jel­legét: hadifogoly, kényszer- munkás) adjuk közre, akik a je­lenlegi Nógrád megyében éltek, hanem azokét is, akik a korabeli vagy a történelmi megyehatá­ron születtek. Amennyiben bárki hozzátar­tozóját véli egy név mögött fel­fedezni, forduljon a Magyar Vöröskereszt megyei szerveze­téhez, ahol keresőlapot tölthet ki, s az MV Keresőszolgálata megpróbálja az adatokat azo­nosítani. Hosszúra nyúló eljá­rásra kell számítani. Lagorinszkij László 1927. Salgótarján, Pályaudvar u. hon­véd. 1945. 05. 05. 28. hdf. Lábodi István 1912. Ka­rancsalja, honvéd. 1945. 04. 18. hdf. Lorencz Márton 1916. Hé­halom, honvéd, 1947. 08. 20. hdf. Lotbek Mihály 1925. Berke­nye, *, 1947. 07. 16 km. Lukács István 1912. Rom­hány, honvéd, 1945. 09. 09. hdf. Suman Gyula 1918. Bárna, honvéd, 1942. 12. 29. hdf. Szombati Imre 1906. Rét- ság, honvéd, 1945. 03. 06. Sztregu Sándor 1909. Szé- csény, szakaszv. *, hdf. Az állástalanok negyven százaléka harminc év alatti fiatalember A KSH a közelmúltban olyan adatgyűjtési módszert vezetett be a lakosság gazdasági aktivi­tásának vizsgálatára, amely sok tekintetben az eddiginél részle­tesebb és árnyaltabb képet ad a foglalkoztatottságról és a mun­kanélküliek számának, helyze­tének alakulásáról. A folyamatos munkaerő­felmérés szerint ez év első hat hónapjában a munkanélküliek száma átlagosan 426.000 volt. Ez a szám az első negyedévben valamivel alacsonyabb, ápri- lis-május-június hónapokban magasabb volt, de a növekedés aránylag kis mértékű volt, mert tavasz végén és nyár elején a korábbinál több szezonális jel­legű munkaalkalom adódott. Összességében a regisztrált munkanélküliség kilenc száza­lékos arányt ért el. Az állástalanok tekintélyes hányada, mintegy 154.000 em­ber azonban az úgynevezett passzív munkanélküliek kate­góriájába sorolható - derül ki a felmérésből. Ők ugyanis szán­dékuk szerint szívesen vállaltak volna munkát, de az elhelyez­kedés érdekében aktív lépéseket nem tettek, így természetesen a munkaerő-közvetítő irodák ki­mutatásaiban sem szerepeltek. Az I. fél év munkanélküliségi rátája már 11.9 százalék. A valós helyzet azonban rosszabb ennél: a statisztikusok tudniillik 100.000-nél többre becsülik azoknak a számát, akik - az előbbiekhez hasonlóan - nem jegyeztették be magukat a közvetítőknél, mert maguk ke­resnek (álláshirdetés útján vagy más módon) állást. A felmérés adatai arra is fel­hívják a figyelmet, hogy a fog­lalkoztatási problémák legfőbb kárvalottjai a fiatalabb korosztá­lyok tagjai: a munkanélküliek 40 százaléka 30 év alatti; ezen belül - az országos átlaghoz vi­szonyítva - a tizenévesek köré­ben csaknem háromszoros, a 20-24 évesek között pedig más- félszeres a foglalkozás nélkü­liek aránya. A kép teljességéhez tartozik, hogy az első félévben mintegy 140.000-en rövidített munka­időben dolgoztak. további 37 lOO- en pedig azért voltak tá­vot munkahelyüktől, mert fog­lalkoztatásukat munkaadójuk­nak átmenetileg szüneteltetnie kellett. Isten óvja Kelet-Európát! A televízió-híradó, majd A Hét hosszú percekig közvetített egy tüntetést, amelynek szónokai a média-el­nökök leváltását sürgették. A tüntetés egyre ismerősebb résztvevői fél év alatt sokadszor kerülnek képernyőre, és aligha­nem meg vannak győződve róla, hogy ügyüknek, harcuknak jót tesz a nyilvánosság. Emlékeznek a képekre? Het­ven éves, igen romos arcú mat­róna tüntetőén „csápol”, mint egy tinédzser a rockkoncert ré­vületében ... Népszerűsége vélt öntudatával mutatja a győ­zelem jelét... Peregnek a szó­noklatok, s mintha egy futball­meccs kínosan, szánalmasan erőlködő kórusa üvöltené: fel­harsan a pfúj, felharsannak jól skandálható nevek, mondatok. A transzparenseken szellemes­nek vélt gyűlölködés-poénok. Akárha találok is lehetnének. Akárha igaz lehetne az ügy is, amelyért itt tüntetnek.. . Akár az új demokrácia fontos része is lehetne efféle megmoz­dulás. Mintha a televízió főhír­adója ezt szuggerálná terjedel­mes tüntetés-közvetítésével, fontoskodásával. Amit látunk, valóságos, tehát vezető hírré vá­lik! Döbbenetesen fontos in­formációvá, hogy az eleddig tel­jesen ismeretlen és hallgatag jobboldali képviselő ilyen és ilyen intelmekre hallgatva ab­bahagyja a nemrég kezdett éh­ségsztrájkját, minthogy ezt teszi a rádió szerkesztője is ... Kik ezek, mit akarnak tőlem? - kérdi a tévénéző. A még na­gyobb nyilvánosságot, meg tel­jesebb „tárgyilagosságot” köve­telő hangos tüntetőknek eszükbe sem jut, hogy amiről itt beszélnek, üvöltenek, az nem érdekli igazán az állampolgáro­kat. Gombár sem érdekli, és Hankiss sem igen! De még a Csurka-Zacsek, vagy a Zétényi- Takács féle szerzőpárosok agy­szüleményei sem. T évedés, hogy az érdeklő­dés hiánya ellenére is fel lehet pumpálni ilyen ügyeket, ilyen személyiségeket a közügyek pódiumára. Aki látja ezt a tüntetést, aki hallja ezeket a szónoklatokat, skan­dáló kórusokat, az elsősorban is ösztönös félelmet érez, majd »/.áriáimat, csömört, az efféle politizálást illetően. Az állam­polgár épp elég bajnak tartja, hogy ilyen stílus, ilyen monda­nivaló utcára kerül, ilyen „tö­meget" sorakoztat maga mellé, s ekkora televíziós nyilvánossá­got érdemel. Még nagyobb bajnak tűnik, ha majd ezeket és az efféle ké­peket még meggyőzőbb terjede­lemben, még nagyobb „tárgyi­lagossággal” közvetítik a világ­nak, a határokon túl élő ma­gyarságnak. A műhold-kór, egy jól láthatóan kevésbé intelli­gens, kevéssé toleráns politizá­lással a háttérben több kárt fog okozni, gerjeszteni a magyarság európai kapcsolatai körül, mint amilyen kulturális, nemzetépítő haszon egyáltalán elképzelhető. Pedig a Vajdaságtól Kárpá­taljáig, Marosvásárhelyről Du- naszerdahelyig, vagy Pozsonyig a magyarok használható de­mokrácia-mintákat, felemelő siker-példákat, meggyőző em­berség-mintákat várnak Ma­gyarországról, nem kutyavoní- tás-bölcsességű politikai attrak­ciókat, kocsmaszagú agitáció- kat. Ilyenekkel az elmúlt évtize­dekben is tele volt a padlás, csak akkor a „népeinket össze­kötő internacionalizmus” esz­méjét akarták eladni, ma pedig i lép, a népek érdekei szerint aló cselekvés hiányát pótolják nemzetiszínű szólamokkal, ve­szélyes tűzokozó petárdákkal. S akik a tárgyilagos képer­nyőn, a műholdas műsor­ban a harsonákat fújnák, irtóznak a békétől, a megbéké­léstől, mert nekik - úgy tűnik -, lételemük a csata, a győzelem. Kezükben egy műholdcsatoma fegyverré válik. Az Isten őrizze meg Kelet-Európát az új fegy­verektől! Erdős István Növényevők leszünk? Idén az előrejelzések szerint nem várható húshiány - közölte Mike Imre, a Húsipari Szövet­ség titkára. Bár a kistermelők és a szövetkezetek minden eddigi­nél kevesebb sertést nevelnek, a belföldi ellátást ez nem befolyá­solja. Fennakadás inkább jövőre lehet, az idei aszálykárok kö­vetkezményeként kialakuló ta­karmányhiány miatt. A problé­mák elkerülésére a szövetség az 1993-97- közötti időszakra hosszútávú tervet dolgoz ki. Az alapkérdés: ki tudnak-e alakí­tani reális felvásárlási árat? Ha a tennelők diktálta áremelke­dést a felvásárlók követnék, belföldön irreális magassá­gokba szökne a sertéshús ára, exportunkat pedig egyszerűen lehetetlenné tenné. A helyzet kialakulásában nagy szerepe van a ■ .'Iőnzö- veikezetek likvidál.;!.! Hídjai­nak is. Mivel a korádban felvett hiteleket nehezen tudják vissza­fizetni, a bankok arra ösztönzik őket, hogy pénzzé tegyék for­góeszközeiket. A szövetkezetek legtöbbször az állatok levágá­sával, értékesítésével próbálnak pénzügyi gondjaikon úrrá lenni. Tavaly év végén már csak hat­millió sertést tartottak Számon az országban, míg az azt meg­előző időszakban dupláját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom