Nógrád Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-22 / 224. szám
Heves harcok Boszniában Heves fegyveres összecsapások jellemezték Szarajevóban a tegnapra virradó éjszakát. A DPA és horvát rádió értesülése szerint a legsúlyosabb harcok a Stup nevű nyugati elővárosban voltak. Ugyanakkor szerb szabadcsapatok tüzérségi tűz alatt tartották az óváros területét is. Tegnap hajnalban harcokat jelentettek a boszniai főváros szinte valamennyi kerületéből. Panic: az embargó legtöbb oka megszűnt Csaknem három héttel az olasz segély- szállító repülőgép le- lövése és az ENSZ humanitárius légi- hídjának lezárása után vasárnap ismét landolt a világszervezet egy gépe a boszniai főváros repülőterén. A repülőgép hamarosan ismét felszállt, irányt véve New York, az ENSZ- közgyűlés helyszíne felé, fedélzetén Alija Izetbegovic boszniai elnökkel. Vasárnap este megsebesült öt francia ENSZ-békefenn- tartó (kettő közülük súlyosan) a horvátországi kikötőváros, Zára közelében: aknaszedés közben robbanás történt, ez okozta a balesetet. Milan Panic jugoszláv miniszterelnök vasárnap este New Yorkba repült, hogy részt vegyen a világ- szervezet közgyűlésén. Célja az országa ellen elrendelt szankciók feloldásának megkísérlése. New Yorkba várják Fran- jo Tudjman horvát elnököt is. Panic elutazása előtt elmondott televíziós beszédében azt állította, hogy az embargó legtöbb oka megszűnt, és ezt a világnak is el kell ismernie a szankciók feloldásával. Nem ismeretes egyelőre, kap-e szót a közgyűlésen a jugoszláv elnök. A jugoszláv kormányfő beszéde Az alapvető cél: visszatérni a nemzetközi közösségbe Ötven nap kevés ahhoz, hogy helyrehozzuk azt, amit ötven 'í’«frrái romboltak, s hiába gondolják sokan azt, hogy egyik napról a másikra túl lehet lépni a hibákon — mondta a nemzethez intézett üzenetében Milan Panic jugoszláv kormányfő, aki indulatosan válaszolt a személyét és kormányát ért bírálatokra. A belgrádi televízió esti híradójában elhangzott beszédében a miniszterelnök New Yorkba indulása előtt összegezte két hónapos tevékenységének mérlegét. Emlékeztetett arra, hogy érkezésekor Jugoszlávia romokban volt már, az állam szétesett, háborúban állt, mindent elárasztott a nyomor, tízezerszám nyomorította meg a fiatalokat a háború, sok ezer friss sírhalom volt, s az ország tele volt gyászruhás asszonyokkal. Egy megszégyenített, megalázott országba jöttem, amelynek tehetséges és bátor polgárai vannak, akiknek minden adott volt ahhoz, hogy szerencsésebb életük legyen — mondotta a 62 éves 51:49 ,99 Francia „igen a maastrichti szerződésre Schlüter: Nem léphet érvénybe... Poul Schlüter dán miniszterelnök vasárnap este egyértelműen elutasította annak lehetőségét, hogy — az eredeti terveknek megfelelően — 1993. január elsején életbe lépjen a maastrichti szerződés. Az összes 12 állam aláírása nélkül a szerződés nem léphet hatályba — mondta televíziós nyilatkozatában a dán kormányfő. A franciaországi népszavazás szoros kimenetelére utalva hangoztatta, nyilvánvaló, hogy más országokban is vannak fenntartások a szerződéssel kapcsolatban. Schlüter bejelentette, hogy kormánya két-három héten belül Fehér Könyvet hoz nyilvánosságra a dán népszavazáson kimondott „nem” után kialakult jogi helyzetről. A miniszterelnök ismét állást foglalt amellett, hogy a maastrichti szerződésről 1993- ban Dániában újabb népszavazást tartsanak — írta a DPA. A vártnál is szorosabban alakult az eredmény a maastrichti szerződés ratifikálásáról vasárnap megtartott franciaországi népszavazáson: az igen szavazatok 51 százalékot értek el. Bár közvetlenül a szavazás lezártakor a közvé- lemény-kutató intézetek első előrejelzései még az igen szavazat 51.5 százalékos győzelmét jósolták, s ennek nyomán Francois Mitterrand elnök — a francia politikai gyakorlatban szokatlan módon — röviddel 22 óra után már köszönetét is mondott a francia szavazóknak a kedvező döntésért, ekkor a hivatalos összesítésekben még a nem szavazat vezetett, s csak minimális előnyre tett szert a későbbiek során. Hajnalig a belügyminisztérium a valamivel több mint 38 millió szavazásra jogosult közül már 37.6 millió adatait összesítette, csupán néhány tengerentúli terület és megye, valamint Párizs egyik kerületének adatai hiányoztak. A szavazáson 26,5 millióan vettek részt. A távolmaradók aránya valamivel alatta maradt a harminc százaléknak. Az igen szavazatok száma ß.081.935 volt, nemet 12.596.124 választó mondott, néhány ezren érvénytelen szavazatot adtak le. Paul Quiles belügyminiszter közlése szerint a hiányzó körzetek már nem befolyásolhatják a végeredményt, az igen szavazat 51 százalékos többségét. Mindenképpen bizonyossá lett tehát, hogy a francia választóknak csak mintegy fele mondial igent az európai gázda- sági, pénzügyi, illetve politikai unióra, sőt, a tartózkodást figyelembe véve ez a szám még magasabb is. A szavazatok megoszlásának első elemzése szerint a falusi körzetek nagy része, főként délen, az unió ellen szavazott, nyilvánvalóan a közös piaci mezőgazdasági politika elleni tiltakozásul. De nemmel szavaztak többségükben az ország északi ipari körzeteinek lakói is, igent mondtak viszont a Németországgal szomszédos nyugati körzetekben s a legutóbb nagyvárosban lakók. Mitterrand rövid televíziós és rádiós beszédében azt mondotta, hogy a népszavazás „Franciaország történetének egyik legfontosabb napja” volt, s az eredmény „minden francia számára kötelező”. Hozzátette azonban, hogy „nincsenek győztesek és ypgztesek” a szavazat követően. Pierre Bérégovoy miniszterelnök nyilatkozatában komoly figyelmeztetésnek nevezte a rendkívül szoros eredményt a kormány számára. Európa nagy napja Érezhető megkönnyebbüléssel fogadták Ausztria vezető politikusai a francia népszavazás eredményét. Klestil államfő Európa nagy napjáról beszélt, Vranitzky kancellár az európai egység felé vezető fontos lépésnek nevezte a franciák döntését, Alois Mock külügyminiszter szerint igazolódott az európai integrációs politika. Utóbbi arra számít, hogy legkésőbb az edinburghi közös piaci csúcs után megszületik a döntés a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről Ausztriával. A külügyminiszter szerint a Maast- richttal szembeni meglehetősen nagy ellenállás azt mutatja, hogy az egységesedés folyamatának új dinamizmusra van szüksége. Klestil ugyancsak arra számít, Major gratulációja John Major brit miniszterelnök, az EK soros elnökének minőségében, vasárnap este rendkívüli EK-csúcsér- tekezletet hirdetett október elejére. Azt mondta, a tanácskozáson meg kell vitatni azokat az aggodalmakat, amelyek a francia „igen” dacára is megmaradtak Európában az uniószerződésekkel, az európai együttműködéssel kapcsolatban. A brit kormányfő gratulált Mitterrand francia elnöknek, hogy sikerült győzelemre vinnie az „igent” a maastrichti uniószerződésekre, de közölte, hogy a brit parlament egyelőre nem vitatja tovább az EK-szerződések ratifikálását, először is a rendkívüli csúcsértekezletig nem, utána pedig addig nem, míg a dánok nem tisztázzak saját helyzetüket. Major kijelentette, hogy továbbra is érvényes az elmúlt hetekben gyakran hangoztatott jelszava, miszerint az uniószerződések „jók Nagy-Britanniának és jók Európának”, de ezúttal azt emelte ki, hogy a következő hetekben elsősorban a szerződések azon elemeit kell erősíteni, amelyek informális, nem mindenkire kötelező együttműködést tesznek lehetővé az egyetértő tagállamok között. hogy a terveknek megfelelően 1993 januáijában megkezdődhetnek a megbeszélések. Busek alkancellár arra mutatott rá első nyilatkozatában, hogy Ausztria első perctől kezdve magáénak vallotta a maastrichti megállapodást. Most az lenne a cél, hogy mielőbb teljes jogú tagként csatlakozva a Közös Piachoz Ausztria, is részt vehessen a maastrichti elvek valóra váltásában — mondta. Az osztrák politikusok egy része mindazonáltal intő jelet lát abban, hogy a franciák pozitív válasza oly csekély többségű. Vranitzky kancellár az osztrák televíziónak nyilatkozva arról beszélt, hogy a kormányoknak adott a feladat: a maastrichti elképzelések előnyeit meg kell is- mertetniök a lakossággal. Az osztrák kormány minél nagyobb támogatásra törekszik — mondotta, és hozzáfűzte: 1995/96- ban tart lehetségesnek ausztriai népszavazást. Az ellenzék részéről elsőként vasárnap este a zöldek adták közre véleményüket. Eszerint a dán referendum után most a francia eredmény is azt mutatja, hogy sürgős szükség van cselekedni az európai integráció ügyében. A párt ügyvivője, Franz Floss úgy véli: az 51 százalék kevés az egységes Európához. Széles vitára van szükség ahhoz, hogy Európát „újrafogalmazzák”, s létrejöjjön a demokratikus integráció. EK-visszhang Általános megkönnyebbülés fogadta Brüsszelben, az Európai Közösség politikai fővárosában a francia népszavazás pozitív végeredményét. Jacques Delors, az EK-bi- zottság elnöke a közösségre nézve „döntő jelentősegű előrelépésnek’vminősítette, hogy a francia szavazók többsége az „igen” mellé tette le a voksát, akik ezzel — Delors szerint — mind Franciaország, mind Európa, mind a demokrácia, mind pedig a történelem jövője szempontjából egyértelműen köszönetét érdemelnek. Az Európai Közösség központjában érthető szorongással néztek a vasárnapi referendum elé, tartva tőle, hogy az a maastrichti szerződés halálos ítéletével felérő eredménynyel zárulhat. Az utolsó napokban nem múlt el úgy nemzetközi diplomáciai esemény, hogy az azon esetleg résztvevő közösségi politikusok valamilyen formában ne „üzentek” volna a francia szavazópolgárnak az „igen” érdekében — Delors egyenesen lemondását helyezte kilátásba a „nem” győzelme esetére. Á bizottság francia nemzetiségű elnöke most a pozitív eredmény üdvözlésé mellett arra is utalt, hogy a nemzetközi közvélemény Döntő jelentőségű előrelépés” népszavazást övező általános érdeklődése rávilágított Franciaországnak az új európai építményt célzó „kollektív vállalkozásban” kezdettől fogva játszott kiemelkedő szerepére. A „nem’’szavazatok magas arányát Delors nem tartotta igazán fontos tényezőnek. Mint fogalmazott: „Egy népszavazáson egyedül az eredmény számít”. Ennek ellenére üzenettel fordult a Maastrichtot elutasítókhoz is, hangsúlyozva, hogy a közösségnek fontos feladata lesz számításba venni „aggodalmaikat”, amely elvárásnak leginkább a demokratikus gyakorlat további elmélyítésével tud majd megfelelni. „Rendkívül bátorítónak” minősítette az eredményt Martin Bangemann, a bizottság ipari és belső piaci ügyekért felelős tagja is, különös tekintettel arra, hogy az „igen” — szerinte — „rendkívül nehéz feltételek közeÍ tette” született. Bangemann szerint azért is ontos ez az eredmény, mert — mint mondotta — egyedül az európai gazdasági és pénzügyi unió megteremtése vethet véget azoknak a pénzügyi spekulációknak, amelyek a közelmúltban is súlyos megpróbáltatásoknak tették ki a közösségi monetáris rendszert. Mitterrand kockáztatott Ezen a népszavazáson nincsenek győztesek és vesztesek — jelentette ki első kommentárjában Francois Mitterrand köztársasági elnök a maastrichti szerződés ratifikálásáról vasárnap rendkívül szoros eredménnyel végződött népszavazás után. Az első kommentárok rámutatnak: Mitterrand kétségkívül rendkívüli kockázatot vállalt a népszavazás kiírásával, mert parlamenti úton könnyen elérhette volna a ratifikálást. Ugyanakkor azt is aláhúzzák, hogy a francia politikai élet jelenlegi, volt, vagy a jövőre tekintő vezetői — Mitterrand, Bérégovoy, Rocard, Fabius, Gis- card és Chirac — kivétel nélkül az igen szavazatot népszerűsítették, azonban őket együttvéve csak a franciák alig több mint fele követte, és saját — a francia belpolitikában őket fenntartás nélkül követő — táboruk is megoszlott. A vezető politikusok nyilatkozatai ennek megfelelően már bizonyos értelemben a belpolitikai tanulságokat helyezték előtérbe, figyelemmel a tavasszal esedékes nemzetgyűlési választásokra. Laurent Fabius, a Szocialista Párt főtitkára „a kormánytöbbség kibővítését” helyezte kilátásba, elsősorban a népszavazáson az igen mellett állást foglaló zöldekkel — annál is inkább, mert a szocialisták tavasz- szal minden bizonnyal elveszítik jelenlegi relatív parlamenti többségüket. Giscard d’Estaing, a mérsékelt jobboldali UDF párt- szövetség elnöke, aki támogatta az igen szavazatot, s első nyilatkozatában ki is jelentette, hogy annak szoros győzelme csak ennek a támogatásnak volt köszönhető, a kormányzóképes jobboldali egység kialakítására szólított fel. Miss America ’93 A 21 esztendős Leanza Cor- nettet választották meg Amerika szépévé. A Miss America 1993 büszke cím új birtokosa diáklány, korábban Rondában nyert szépségversenyt. Népies mezőnyben nyerte el a szépiek szépét megillető koronát, s a vele járó 35 ezer dollárt és a sportkocsit. Comett kisasszony távközlési tanulmányokat folytat, emellett énekesnői ambíciói vannak, bár még nem hivatásos előadó. Az AP es a UP1 jelentéséből az is kiderült, hogy szegről- végről amerikai indián, és az AIDS elleni küzdelem lelkes résztvevője, támogatója. Csapatcsökkentés Az amerikai szenátus megszavazta, hogy százezer főre csökkentsék 1996. szeptember 30-ig az Európában állomásoztatott amerikai csapatok létszámát. Egy korábbi döntés értelmében 1995. október 1-jére 150 ezerfőre csökkentik az amerikai csapatok létszámát az öreg kontinensen. Az újabb határozat nem változtatja meg a terveket, hanem csak egy újabb esztendőre szabja meg a kivonási ütemet. Leszállt az „Endeavour” Szerencsésen földet ért vasárnap a floridai űrrepülőtéren az „Endeavour” amerikai űrrepülőgép, amely nyolc napot töltött a világűrben, hétfőnyi személyzettel a fedélzetén. Á szeptember 12-én felbocsátott űrhajó 127-szer kerülte meg a Földet, s ezalatt az űrhajósok 43 kísérletet hajtottak végre, amelyek részben már a tartós amerikai űrállomás megépítésének programjához kapcsolódtak. Az űrhajósok ezúttal azt vizsgálták, milyen hatással van az űrutazás a halakra, békákra és más élő szervezetekre. 7 millió munkanélküli? A jelenlegi hússzorosára, 7 millió főre is felszökhet jövőre Oroszországban a munkanélküliek száma — jelentette ki Andrej Nyecsajev orosz gazdasági miniszter a Rosszijszkije Vesztyi című napilapnak. Oroszországban jelenleg csupán negyedmillió körül van az állástalanok száma, mivel az állam továbbra is szubvencionálja a veszteségesen működő vállalatokat. Tetszik a „dakszli” Lelkes beszámolót közölt az új Ikarus autóbuszokról a legnagyobb példányszámú lengyel napilap, a Gazeta Wyborcza. A Varsóban „dakszlinak” becézett csuklós buszok kényelmi és műszaki előnyeit hangsúlyozva a cikk megjegyezte, hogy azok közel 30 százalékkal drágábbak a korábban vásárolt típusnál, ezért vett a főváros tömegközlekedési vállalata csupán öt darabot, egyelőre próbaként. Mennyit ér Svájc szavazata? A közösség német nemzetiségű biztosa ugyanakkor hevesen kikelt azok ellen, akik hasonló népszavazást szorgalmaznak Maast- richtról Németországban is. A szerinte képmutató követelés megalapozatlan, mivel a német alkotmány vonatkozó passzusai értelmében szükségtelen egy ilyen referendum megszervezése, amely egyébként is — Bange- mann szerint — az „igen” szavazatok legalább 60 százalékos többségét hozná. Reményét fejezte ki viszont az iránt, hogy a Maast- richtotjúniusban elutasító — s így annak életbe lépesét jogilag mindmáig egyedül „blokkoló’’ — dánok hamarosan ismét az urnák elé járulnak majd. ;,A dán alkotmány nyitva nagyja a lehetőséget egy népszavazás megismétlésére, amennyiben a kérdést más formában teszik fel” — emlékeztetett a politikus. Karel van Miért, a közösség közlekedésért felelős belga nemzetiségű biztosa kilátásba helyezte, hogy az Európai Közösség a megnyugtató francia eredmény tudatában mától „lelkiismeret-vizsgálatot” tart, és végiggondolják, mely eszközök szolgálhatják a legjobban a közösség tekintélyén az elmúlt hetekben esett csorba kiköszórülését. A Nemzetközi Valutaalapot (IMF) nálunk főként a költség- vetési deficittel és a hullámzóan alakuló hiteltárgyalásokkal kapcsolatosan szokták emlegetni. Érdemes azonban egy pillantást vetni a legtekintélyesebb nemzetközi pénzügyi szervezet kulisz- szái mögé, s erre jó alkalmat szolgáltat egy látszólag rutinesemény, Svájc csatlakozása. Az alpesi ország, amely — semlegességére hivatkozva — ma még az ENSZ-nek sem tagja, évtizedeken keresztül az IMF-en is kívül állt. Igaz, szilárd pénzügyi és gazdasági helyzete ezt lehetővé tette. 1984 óta azonban előnyösnek látta a kapcsolatok kiépítését, afféle fizető kültag lett, ami több kötelezettséggel járt, mint részvételi joggal. A svájci kormány ezért május második felében népszavazást írt ki a belépés kérdéséről. Miután a leadott voksok többsége helyeselte a teljes körű csatlakozást, Svájc az IMF százhatvannegyedik tagja lett. „Belépődíja” 1,7 milliárd SDR volt (az SDR különleges lehívási egység, amely 1969-ben még egy dollárral volt egyenlő, de az amerikai valuta értekének csökkenésével árfolyama állandóan emelkedik.) Ezzel az anyagi hozzájárulással 1696 százalékos szavazati jogot szerzett, ami révén Svájc a határozathozatali rangsorban a tizennegyedik. Bem azonban többet kíván az egyszerű tagságnál. Szeretne részt venni a valódi döntéseket meghozó igazgatótanácsban is. Ezjelenleg 22 végrehajtó igazgatóból áll, akik közül az önálló taf ok az Egyesült Államokat, ranciaorszagot, Nagy-Britanni- át, Németországot, Japánt, Kínát, illetve a pénzzel nem fukarkodó Szaúd-Arábiát képviselik. A többi tizenöt esetében választási csoportosulások alakultak ki. A belső tárgyalásokon újabban felvetődött az igazgatótanács huszonnégyre történő bővítése. Az egyik uj tag Oroszország (inkább távlatai, mint jelenlegi pénzügyek okán), a másik Svájc lehetne. Az utóbbi választói csoportja ugyan nem éppen a régióból kerülne ki, de együttesen csaknem három százalékra rúgna: beleértve Lengyelországot (0,94 százalék), Azerbajdzsánt (0,10), Kirgiziat (0,067), Tádzsikisztánt (0,064), Üzbegisztánt (0,155) is. Ellenszolgáltatásként a közép-ázsiaiak elvárnák, hogy Svájc fedezze az IMF-be történő belépésük anyagi részét, igaz, ez csak — természetesen eltérő meggondolásokból — 50-80 millió forintnak felelne meg. Egyelőre azonban sem az Egyesük Államok, sem a fejlődő országok nem rajonganak a bővítésért. A végső döntésre e hónap végén, a washingtoni évi közgyűlésen kerül sor. Akkor derül ki, lesz-e svájci csereüzlet a Kelettel, a kölcsönös támogatás jegyében... kaliforniai üzletember, aki — ami.nX a& iwivtre^-^jÄTns^éle-” jén lett Jugoszlávia miniszterelnöke. Milan Panic beszédében kitért arra, hogy sokan az államiság szétrombolásával vádolták, amikor indítványozta, hogy kérjék az ország ENSZ-felvételét. Közismert — mondotta a miniszterelnök —, hogy minden készen áll a kizárásra, s hogy ezt elkerüljük, kifejeztem készségünket arra, hogy magunk kérjük a felvételi eljárás megkezdését. Kivárjuk azt az időszakot, amikor már feltételek nélkül lehetünk az ENSZ tagállama — mutatott rá Panic, aki hangsúlyozta, hogy nem ő, nem is kormánya a felelős a történtekért, hanem éppen azok, akik őt most bírálják, azok, akik száz hónapja vannak már hatalmon, de neki száz napot sem akarnak adni. Alapvető célom az, hogy elérjük a szankciók visszavonását, s hogy visszatérjünk a nemzetközi közösségbe — hangsúlyozta Milan Panic.
