Nógrád Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-02 / 207. szám

1992. szeptember 2., szerda SPORTTÜKÖR HÍRLAP 7 Vívás, nemzetközi Balaton-bajnokság Ulej Róbert ezüstérmes Siófokon ezekben a napok­ban bonyolították le a Coca-Cola Kupáért zajló 33. nemzetközi vívó Balaton-baj- nokságot. Hétfőn a férfi pár­bajtőrözők léptek pástra. Az 51 induló között volt két korábbi Balaton-bajnok: a világbajnok dr. Pap Jenő és az olimpiai ezüstérmes Kolc- zonay Ernő. A salgótarjáni Viktória Vívó Egyesület színeiben Ulej Róbertnek volt legna­gyobb esélye az eredményes szereplésre. A „nagyágyúk” közül Kolczonay a nyolc közé ju­tott, s a 3. helyet szerezte meg, Papot azonban az oszt­rák Rothlönder megakadá­lyozta abban, hogy döntős le­gyen. Ulej viszont, remek ví­vással, egészen a fináléig ju­tott, s a tarjániak üdvöskéjét csak az aranyéremért folyta­tott asszóban, szoros küzde­lemben tudták megállítani. Szereplése remek siker. Az első helyért: Zsigmond - Ulej 8:6. A dobogósok: 1. Zsigmond György (BVSC) 2. Ulej Róbert (Viktória SE) 3. Kolczonay Ernő (Fless Klub). Nyolc kilót fogyott a „kövér ember” Horváth Zsolt rácáfolt az előítéletekre Gyertyafény a játékvezetők öltözőjében Végveszélyben a tarjáni kézilabda! Horváth Zsolt, az SBTC-Salgglas NB Il-es labda­rúgócsapatának támadójátékosa régebb óta a viták kereszttüzé­ben áll. Az elmúlt bajnokságban 15 találattal csapata házi gólki­rálya lett, az új idény előtt Horváth „fogyókúrán” azonban a „zümmögőkórus” ismét rákezdett: van-e elég esze Szalaynak? (Az SBTC-Salgglas edzőjének - a szerk.) Mit akar ezzel a lomha, kövér emberrel? Az NB Il-ben, a gyorsabb, har­cosabb védők mellett labdába sem fog rúgni.- Hozzám is eljutottak ezek a vélemények - mondja Horváth. - Valóban nem vagyok nád- szálvékony gyerek; nekem ilyen az alkatom, tizenhat éves korom óta. Igaz az is, hogy az NB II-ben nehezebb boldogulni a védőkkel, mint egy osztállyal lejjebb. Idő kell, amíg felvesz- szük a gyorsabb ritmust. Szalay Horváth mellett ezzel érvelt: Zsolti az elmúlt idény­ben 15 gólt rúgott, sokkal töb­bet, mint az összes többi csatár együttvéve. Ilyen gólérzékeny játékosnak feltétlenül meg kell Szveti Sztefan. Tegnap el­kezdődött a Fischer - Szpassz- kij párosmérkőzés. Az évszázad visszavágójának elnevezett sakktalálkozón a 20 évvel ez­előtti világbajnoki döntőt is­métli meg a két sportember. Az 1972-es reykjavíki finá­lén, amely a nagyhatalmak hi­degháborújának minden jelét magán viselte, Bobby Fischer először nyert világbajnoki címet az Egyesült Államoknak. A kü­lönc sakkzseni a lélektani had­viselés minden létező eszközét bevetette Borisz Szpasszkij el­len, ami a szovjet fél részéről sem maradt válasz nélkül. Ami a 49 éves Fischer „sirámait”, az adni a bizonyítási lehetőséget.- Igyekeztem meghálálni a szakvezetés bizalmát - folytatja Horváth. - Az alapozásom rendkívül jól sikerült, nyolc ki­lót fogytam, az előkészületi mérkőzésen elég sokszor a há­lóba tudtam találni. Elérkezett az első bajnoki mérkőzés. A DVSC ellen Hor­váth a kezdő tizenegybe került. Teljesítménye szinte kritikán aluli volt, kihagyott egy nagy helyzetet, edzője le is cserélte.- Sajnos, azon a mérkőzésen semmi nem jött össze szá­momra - erősíti meg a közép­csatár. - Túlságosan fűtött a bi­zonyítási vágy, játékom ezért nagyon görcsös volt. Kihagy­tam egy nagy helyzetet, ha azt a labdát befejelem, lehet, hogy megnyerjük a találkozót. Na­gyon sajnáltam a történteket. Eger ellen ki is kerültem a csa­patból, úgy érzem, méltán. Szegeden viszont visszake­rült az együttesbe, remekül ját­szott, két gólt lőtt, a mezőny egyik legjobbjának bizonyult.- A Tisza partján nagyon éreztem a játékot. Az egész csa­pat remek teljesítményt nyúj­tott. Örülünk, hogy ilyen hamar sikerült kiköszörülnünk az Egerben esett csorbát. Első gó­lomnál Hómann nagyszerűen futott el a bal oldalon, csodála­tos labdát adott középre, s ne­kem már csak a pontot kellett feltennem az i betűre. Második találatomat 11-esből szereztem, amit illik értékesíteni. Mindezek után mit vár a szarvasiak ellen?- Remélem, ott folytatjuk, ahol Szegeden abbahagytuk! Szeretnénk jó játékkal itthon tartani mind a két bajnoki pon­tot. Személy szerint, ha helyet kapok a csapatban, góllal sze­retném kivenni részemet a si­kerből. Szeretném mindenkinek bebizonyítani, hogy hasznára lehetek a csapatnak. Summa summárum: Horváth esete is bizonyítja, óvakodni kell az előítéletektől. átlagtól teljesen eltérő kívánal­mait illeti, azokban a monteneg­rói szigeten, Szveti Sztefanon sem lesz hiány. A 20 év után először versenyző amerikai nagymester még a megnyitó előtti pillanatokban sem adta végleges áldását az időközben szemmel alig láthatóan meg­emelt versenyasztalra, a bőrbe­vonatú szék támlájának és kar­fájának magasságára, az asztal felett elhelyezett lámpa fényere­jére. Fischer mit sem változott „fénykora” óta, ugyanolyan makacs, követelőző és szőr­szálhasogató. Amúgy nyoma sincs a 20 évvel ezelőtti szikár, elegáns fiatalembernek. Az Ad­Nem is olyan túl régen még kettős rangadókat játszottak a hegyoldali kézilabda stadion­ban. Presztízskérdésnek tűnt, hogy melyik csapat játssza az elő- és melyik az úgynevezett főmérkőzést: az Építők férfi vagy az ákkor SBTC színekben indult női csapat. Az utóbbiban többek között a Lukács testvé­rek és Zorga Zsuzsa bűvölték a labdát s az ellenfeleket, a férfi­aknál Nágel parádés szélsőjáté­kának, Szlávik góljainak, Kiss János bravúros védéseinek tap­solt a többszáz néző. Parázs hangulat uralkodott akkoriban a „katlan” körül. A közönséget a játék, a kézilabdá­zókat a nézők villanyozták fel. Nem volt irigylésre méltó hely­zetben egyetlen vendégcsapat sem, ha a Czimmer János vagy Nagy István edzette helyiekkel kellett játszaniok. A tarjániak azonban - mind a nők, mind a férfiak - képesek voltak ide­genből is pontot rabolni vagy éppen győztesként hazatérni. Mára bizony alaposan meg­változott a világ a kézilabdázók körül is. A női csapat - amely éveken át a Síküveggyár színei­ben az élmezőnyben tanyázott, majd az utóbbi időben a Ma­dách Diáksportkörrel egyesülve játszott az NB II-ben - az idei nyáron megszűnt. (Ennek okai a pénzhiányon túl alapos szakmai elemzést is kívánnának.) A férfi csapat - már Salgótar­jáni Kézilabda Club néven - a múlt héten még elindult az NB II. Északkeleti csoportjában. Az első két mérkőzésen vereséget szenvedtek (Egerben súlyosan, itthon minimális arányban) ugyan, de ennek ellenére min­den elismerést megérdemel az a tucatnyi sportoló, s az a néhány vezető, aki szereti annyira ezt a világon oly népszerű játékot, hogy egykönnyen nem adja fel. Pedig lenne oka rá. Bár a bajnokságba való be­nevezéshez, néhány idegenbeli mérkőzés utazási költségeihez, a játékvezetők és az orvos - ba­ráti alapon csökkentett (!) - tiszteletdíjához szükséges pénz a sport alapítvány nyújtotta öt­venezer forintból rendelkezésre Egér utódai? A minap a strandon, a pancsikáló óvodás korú lánykák gyermekkoromat juttatták eszembe. Mezítlá­bas kölykökként a szérüs- kertben kergettük a rongy­labdát. Valamennyien az akkori aranycsapat nyom­dokaiba akartunk lépni. Mindezt halálosan komo­lyan gondultuk. Egy-egy mérkőzés előtt már-már ve­rekedésig fajult, melyikünk legyen Puskás Öcsi, Kocsis Sanyi, Bozsik Cucu? A pancsikáló kislányok most azon vitáztak, hogy melyikük legyen Egerszegi Krisztina. Egérke is így kezdte? Sz. F. tűz és víz riai-tenger partjára egy köpcös, kopaszodó, vörös borostájú, fá­sult tekintetű, bizonytalan já­rású férfi érkezett meg. Az 55. évében járó Szpassz­kij szinte minden feltételbe szó nélkül beleegyezett. A félig- meddig már visszavonult sak­kozó a világranglistán vissza­esett a 101. helyre. A leningrádi születésű, joviális úriember időközben francia állampolgár lett, s boldogan éli átlagos életét Marina nevű francia feleségével és Boris fiával a Párizs melletti meudoni otthonukban. Noha magára szedett néhány kilót, és megőszült, Szpasszkij virul, és tele van életerővel. áll, ez azonban csak a „létmi­nimum” alatti színvonalhoz elég. A város által adott, gya­korlatilag hasonló nagyság- rendű támogatást a tavaszi sze­zon felemésztette s az alkalmi szponzorok (például a Salgótar­jáni Ruhagyár) néhány ezer fo­rintját is felhasználták már. Mi sem jellemzi jobban az áldatlan helyzetet, hogy a játék­vezetők öltözőjében - amely nem kap természetes fényt - gyertyával világítanak, ugyanis az ÉMÁSZ kikapcsolta a vil­lanyt az épületben. Egyelőre víz még van, de hagyományos mó­don melegítik. Ä szerelést a já­tékosok otthon mossák - mosat­ják-, s egyetlen pohár üdítőre sem futja a közösből. Belépődí­jat a mérkőzéseken nem szed­nek, mert nincs kivel és sze­detni. Annak a két lelkes em­bernek, aki mindenesként végzi az edzések, a mérkőzések körüli gyakorlati teendőket, idejébe és energiájába a jegyárusítás már nem fér bele. Az edzők gyakor­latilag honorárium nélkül, ügy­szeretetből végzik munkájukat. Már előre tartanak attól, hogy október derekán miként jutnak el olyan távoli helyekre mint Mátészalka, vagy -az idén a másodosztályba került - Zá­hony. Ha a játékosoknak saját kocsijaikkal kell utazni, nem­csak deficites útjuk lesz, de fi­A Nézsai SE csapata leg­utóbb a negyedik helyet sze­rezte meg a labdarúgó megyei I. osztályban. Ezzel a terveket nem sikerült teljesíteniük, hi­szen a nyugat-nógrádi köz­ségben a dobogóra várták az együttest. Vajon milyen tervekkel vágtak neki az új bajnoki esz­tendőnek? - erről faggattuk Tóth Józsefet, az egyesület el­nökét.- Nem túlságosan nagy re­Kucsera Tibor ményekkel indulunk az 1992/93-as pontvadászaton, hi­szen meghatározó játékosok egész sora vált meg az egyesü­lettől - mondja az elnök. - Fél zikailag alig lesznek képesek legjobbjukat nyújtani. Mi sem természetesebb eb­ben a helyzetben, hogy a kö­zönség érdeklődése is erősen megcsappant mára és alaposan lecsökkent a nézők száma. Csak a játékosok elhivatott­sága, önzetlensége, áldozatvál­lalása nem változott. Nem raj­tuk múlik, hogy meddig lesz kézilabda Salgótarjánban! Most, hogy a hasonlóan köz­kedvelt és szintén nagy hagyo­mányú kosárlabda és labdarú­gás sorsa a városi összefogás révén -legalábbis átmenetileg - egyenesbe került, érdemes lenne figyelni a kézilabdásokra is. Annál is inkább, mert nem milliókat kémek, csupán né­hány ezer forintra, néha szállí­tóeszközre, az elrongálódott felszerelés cseréjére lenne szük­sége a Salgótarján nevét viselő kézilabdaklubnak. Az NB 1/B-s múlt, a húsz éves NB Il-es tagság alapján és mindenekelőtt a játékos-edző, Szabó Attila vezérelte jelenlegi játékosállomány tudása, lelke­sedése, önzetlensége megérde­melné a támogatást. A közönséget is visszahódító győzelmeikkel jó reklámhordo­zói lehetnének a városnak, s bármelyik tarjáni cégnek meg­érné a szerény befektetés ... Csongrády Béla csapatra való játékos távozott az együttesből. Ondrik Mihály, Varjú László, Zsirai József, Fenyvesi Ferenc, Horhi Henrik és Lieszkovszki Tamás elvesz­tése súlyos vérveszteség szá­munkra. Zsirai személyében az edzőnk is eltávozott. Új szakve­zetővel, új csapatot kell építe­nünk, ami nem látszik könnyű feladatnak, s valószínűleg az eredményesség is kárát látja en­nek.- Ki lesz a szakvezető, és kik alkotják a „megmaradott” csa­patot?- Deák Ervin az új edzőnk. A régi csapatból a mostani idény­ben számításba jöhet Gáli, Pál, Prontvai, Sebestyén, Pál, Ku- csera Tibor, Kucsera Béla és Stefanik. Az ifjúsági csapatból a felnőttek keretébe került Bóhis Péter, Vastag Csaba és Balogh Róbert. Visszatért a Nógrád- sápra kölcsönadott Kucsera Tamás és Tóth Tibor. Nekik kell helyt állniuk az idei pontvadá­szaton.- Milyen célokkal vágtak neki az új pontvadászatnak?- Hosszabb távú célunk, hogy néhány éven belül kiala­kuljon egy olyan csapat, mely­nek szereplése méltó a nézsai hagyományokhoz. Idén, a valós helyzetet figyelembe véve, a 6-10. helyek valamenyikét sze­retnénk megszerezni. Távlati elképzeléseinket kedvezőtlenül MINT MINDIG L——■(4484) Bírói tanfolyam • Salgótarján. A Nógrád Me­gyei Labdarúgó Szövetség já­tékvezetői testületé tanfolyamot indít mindazon fiatalok szá­mára, akik kedvet éreznek lab­darúgó-mérkőzések vezetésé­hez. A jelentkezéseket szep­tember 21-éig várják a megyei szövetség irodájában (Salgótar­ján, Füleki út 14.). Szeged visszalépett • A Szeged SC férfi kosárlab­dacsapata a legutóbbi bajnokság végén kiesett az NB I A cso­portjából. A Tisza-partiak az új pontvadászaton a Salgótarjáni Kosárlabda Klub ellenfeleiként, a B csoportban szerepeltek volna. Anyagi nehézségeik mi­att azonban visszalépni kény­szerültek. A szövetség az NB I B csoportjába a Miskolci EAFC legénységét sorolta be. Courier vezet • Monte-Carlo. Továbbra sincs változás a férfi teniszezők világranglistájának élén. íme, az állás: 1. Jim Courier (ameri­kai) 3696 pont, 2. Stefan Ed- berg (svéd) 3503, 3. Pete Samp­ras (amerikai) 3116, 4. Michael Chang (amerikai) 2222, 5. Go­ran Ivanisevics (horvát) 2154, 6. Petr Korda (csehszlovák) 2066, 7. Ivan Lendl (amerikai) 2016, 8. Boris Becker (német) 1918, 9. Andre Agassi (ameri­kai) 1889, 10. Carlos Costa (spanyol) 1655. Papp megy, de marad ® Budapest. Papp László, a magyar ökölvívók szövetségi kapitánya - aki 24. éve tölti be a posztot - bejelentette, hogy de­cember 31 -én lejáró szerződését semmiképpen sem óhajtja meg- hosszabbíttatni és végérvénye­sen nyugdíjba vonul. Minden látszólagos fiatalság ellenére érzi a 67. esztendő súlyát: fáradt és pihenni szeretne. Amennyi­ben Szántó Imrét nevezik ki szövetségi kapitánynak január 1-jétől, akkor Papp László nyugdíjasként továbbra is szí­vesen segíti a munkáját. befolyásolja, hogy Németh Ká­roly, az ifjúsági csapat edzője nem vállalta a további munkát. Távozását sajnáljuk, mert sza­Prontvai János kértelmére a csapat jövőjét ille­tően is nagy szükségünk lenne. A bajnokság első két fordu­lója után látszódik, hogy Tóth József kisebbfajta borúlátását nem a túlzott álszerénység dik­tálja. A nézsai együttes az idénynyitón Szécsényben 2-0 arányú vereséget szenvedett, múlt vasárnap pedig hazai pá­lyán 1-1-es döntetlenre végzett a nagylóciakkal. Egy pontjuk­kal a nyolcadik helyen tanyáz­nak. (Keti) (balás) Fischer és Szpasszkij: Szabó Attila (a kép jobb szélén) igazán érti e játék csínját-bínját Az együttes gerince és az edző eltávozott Nézsán most a jövő csapatát építik ÖI6 BANK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom