Nógrád Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-18 / 221. szám

1992. szeptember 18., péntek PÁSZTÓ ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Rászedték őket, vagy segíthet a jog? A szerződésben nem erről volt szó, állítja az idős házaspár Ha lassan is, de épül és tere­bélyesedik az új tari általános iskola épülete. Annyira, hogy már-már „rádől” Számely István és felesége portájára. Ezért az építők, illetve a községháza el akar venni az idős házaspártól egy bizonyos földterületet, amelyhez Számelyék ragasz­kodnak. Még egy 1990. október 14-én, iskolaépítés céljára meg­kötött írásbeli kisajátítási egye­zség alapján, amely a vitatott földdarabot örökre Számelyék használatában hagyja. Ezen akar most változtatni Szám­elyék rovására a községi ön- kormányzati hivatal. Immár második alkalommal küldték ki hozzájuk az újabb területigény­ről szóló határozatot, amelyet eddig nem vettek át. Templomszentelés Szentivánon Vendégség volt szeptem­ber második vasárnapján Cserhátszentivánon. A mos­tani azért volt különleges, mert ekkor emlékeztek meg a templom építésének 50 éves évfordulójáról. Nehéz idők­ben, 1932-ben szánták el magukat a szentiváni katoli­kus hívek, no és a környező fíliák: Bokor, Kutasó, Alsó- és Felsőtold valamint Garáb szorgalmas lakói, hogy Cserhátszentivánon felépítik közös templomukat és a hozzá tartozó plébániát. A munkálatok lelkes és fárad­hatatlan irányítója Bándi Tibor plébános volt. Igás fo­gatok szekérszámra hordták a követ, kétkezi munkások tömegei dolgoztak a falakon, míg végre 1942-ben meg­indulhatott a harang az új templom felszentelésének ünnepén. Tragédia, hogy a templomépítő Bándi atya, hirtelen halála miatt, már nem örülhetett együtt hívei­vel. Amikor ünnepi mise ke­retében újraszentelték a templomot, érte és minden áldozatos templomépítőért is imát mondtak a résztve­vők. Vendégségi program volt a művelődési házban is, amelyen a nagylóci gyere­kek néptánccsoportja aratott szép közönségsikert. Nincs kényes kérdés - szívesen válaszol a város polgármestere Pásztói híresztelések, s ami mögöttük van Pásztó közvéleményében olyan kérdések kerülnek szóba, amelyek sok embert érintenek, amelyekre a teljes informáltság szükségességé­nek igényével kell válaszolni, hogy az állampolgárokat ne tévesszék meg a mendemon­dák, a híresztelések, a féligaz­ságok. A válaszadásra dr. Dobrovoczky Istvánt, Pásztó város polgármesterét kértem meg, aki elöljáróban hangsú­lyozta: számára nincs kényes kérdés.- Bizonyára Önhöz is eljutott az a vélemény, mely szerint az önkormányzat egy csődtömeget vett meg, amikor nyolcvanhat millióért, a Mechanikai Kft-ét megvásárolta.- Nem csődtömeget, hanem egy élet- és piacképes gyárat vettünk meg teljes egészében, az összes dolgozói létszámmal, beleértve az ingó, ingatlan va­gyont, a vevőkört stb. A Me­chanika azért került nehéz hely­zetbe, mert legnagyobb belföldi megrendelőjük a PANNONG- LAS csődbe került, s 120 milli­óval tartozik a gyárnak. Ez a kintlévőség azért halmozódott fel, mert a helyi vezetés időben nem tette meg a szükséges in­tézkedéseket. A csődeljárást követő felszámolási eljárást el lehetett volna kerülni, ha a gyár gazdasági vezetése a képviselő- testület március 31-ei döntésé­nek megfelelően jár el, illetve azt figyelembe veszi. Ezzel vi­szont nem élt. Ezt bizonyítja a felszámolási eljárás is. Nevet­ségesen alacsony összeggel, 142 ezer forint ki nem fizetett hitelezői követeléssel indult meg. A gyár megvásárlásával az volt a célunk, hogy a város életében jelentős szerepet játszó ipari termelő üzemet megment­sük, működését folyamatossá tegyük.- Miért húzódik az adásvételi szerződés megkötése?- A felszámolást végző RE- ORG Kft. vezetője a július 20-án tartott tárgyaláson kinyil­vánította, hogy a svájci vásárló­val szemben, az önkormányzat vételi ajánlatát fogadja el, és vele köti meg az adásvételi szerződést. Ennek alakszerű írásba foglalására eddig azért nem került sor, mert az 53 mil­lió forint névértékű készletből csak 20 milliót ismer el, mond­ván: ennyivel hirdette meg a versenytárgyalást. Mi viszont nem az irányárat, hanem az előbb említett készletállományt vettük meg.- Ez ügyben történt-e újabb említésre méltó esemény?- A versenytárgyalást követő három napon belül a svájci vevő hazai képviselője levélben je­lezte, hogy részt kíván venni a káefté privatizációjában. Ezzel is érzékeltette, hogy életképes­nek tartja a gyárat.-Az új tulajdonostól, az ön- kormányzattól végkielégítést kérnek a gyár dolgozói.- Ennek teljesítésére jelen­legi munkáltatójuk, a REORG illetékes, tőle kell kérni. Ezzel kapcsolatban a következő az ál­láspontom: jobb egy ütőképes gyárban tisztességesen dol­gozni, mint végkielégítéssel az utcára kerülni. Egyébként a kö­vetkező év végéig, a 160 fős lét­számot 320-ra növeljük.- Ki-ki a szája ízének megfe­lelően mondja, hogy a testület elárverezte a várost, amikor le­hetőséget adott az építőelem- gyár létrehozására.- Az önkormányzat azért fo­gadta a svéd INDUS céget, mert a meglévő gyárak megtartása mellett, új munkahelyek létre­hozásával próbálja megoldani a város legégetőbb társadalmi gondját, a munkanélküliség ke­zelését, illetve csökkentését, az életkörülmények javítását. A te­reprendezési munkálatok, át­meneti, finanszírozási gondok miatt, időközben leálltak. A nemrég megtartott tárgyalás eredményeként a magyar káefté vállalta, hogy finanszírozza a vegyes vállalatként működő INDUS cég beruházását. Az önkormányzat semmiféle mó­don nem részesedik a beruhá­zásból, mindössze az a szándék vezérli, hogy az új, 800 főt fog­lalkoztató létesítmény mielőbb elkészüljön.- Végül érdekelne, hogy a kórház működéséhez megvan-e a szükséges pénz, s az bizto­sítja-e a folyamatos, jó színvo­nalú gyógyító munkát.- Nem csak az ország más városaiban, nálunk sem lehet a régi módon működtetni az egészségügyi intézményeket. Kórházunk vezetésének is in­tézkedéseket kell tenni a beteg- forgási-sebesség gyorsítására. Ennek nem gazdasági, hanem elsősorban szakmai, emberi kö­vetelményei vannak. Ez utób­biak garantálják a kórház elis­mertségét és vonzerejét. Az ön- kormányzat rövid, kétéves múltja alatt, több mint 15 millió forintot juttatott orvosi gépek, műszerek beszerzésére, a gyó­gyító munka feltételeinek javí­tására. A viszonylag zökkenő- mentes tevékenységhez szüksé­ges pénzt az év végéig a finan­szírozó, a társadalombiztosítási igazgatóság és a fenntartó, az önkormányzat biztosítja. Ezzel együtt szükség van azokra az in­tézkedésekre, amelyek a belső tartalékok feltárásával és hasz­nosításával kiegészítik a meg­lévő pénzforrásokat. Az ön- kormányzat nem kíván beavat­kozni a szakmai irányításba, csupán az új gazdálkodási köve­telmények teljesítését kéri szá­mon. Venesz Károly Erdőkürti beszélgetés a népfőiskoláról Az igazi hajtóerő: a tenni akarás Ha valakire ráillik a mondás, hogy „nyugdíjban, de nem nyu­galomban". akkor Budai József­fel kapcsolatosan bátran ki lehet jelenteni. De ha akarná sem tudná lóbálni a lábát, mert egész életében a közért való tenniaka- rás hajtotta, a családjáért, a ki- sebb-nagyobb közösségért ér­zett felelősség. Meg azért sem tudna csak a kertben levegőzni, mert hét kisunokája van, azok­kal pedig a nagyszülőknek is foglalkozniuk kell. Persze most a tágas erdkő- kürti verandán nem a gyermeki csínytevésről kvaterkázunk an­nál jóval komolyabb a téma, nevezetesen: a népfőiskola. Bu­dai József tisztségviselőként, a téma alapos ismerőjeként, olyan emberként, aki hosszú évtize­dekkel ez előtt már fiatalon te­vőlegesen részt vett a népfőis­kolái mozgalomban, illetékes a tájékoztatásra. No, de egy kicsit vissza a személyes életúthoz: Budai Jó­zsi bácsi Erdőkürtön született és a szegedi főiskolai évek után ide is került vissza. A tiszte­lendő úrral szorgalmazták a népfőiskola működését, innen datálható a helyi mozgalom megindulása. A kezdetek óta persze renge­teg hordalék is lefolyt a közeli vizekről, és csak nyolcvanötben pezsdült meg ismét - művelő­dési egyesült „címen” - az élet. Megyeszerte még öt helyen jött létre hasonló, ahol ha óvatosan is, de a népfőiskolák szellemi­sége, a paraszt fiatalok célirá­nyos képzése, a falvak kulturá­lis örökségének az ápolása gyakrabban került szóba. Erdő­kürtön klubkönyvtár létesült és egy bizonyos összeggel már gazdálkodhattak is. Még abban az évben - „nem tudni kik” - előálltak a farbával, hogy nem lehetne-e faluszemi­náriumot indítani, mondjuk „kötődés a faluhoz” elnevezés­sel. A hat hónapos sorozaton neves előadók szóltak a falu jö­vőjéről, a népfőiskolák történe­téről, hagyományokról stb.- Nem is az elnevezés számí­tott. hanem az, hogy olyan fó­rumot találtunk, ahol a magunk dolgáról beszélhettünk. A következő tanfolyamot téli időszakban novemberben indí­tottuk. Hogy folytatni kell, ab­ban biztosak voltunk. Az új ve­zérfonal - nyolcvannyolcat ír­tunk - mi is lehetett volna más, ha nem a közéleti reformgondo­latok témája. Ismét egy jól­csengő név Kövér László, ma benn ül a Parlamentben. Abban az időben immár a megyehatá­ron túllépve többekkel felvettük a kapcsolatot, kölcsönös látoga­tásokat, sőt konferenciát ren­deztünk. Nálunk járt másokkal együtt Vitányi Iván is. A választásokon „befutott” nyolc fős önkormányzati testü­letből heten népfőiskolások vol­tak. Nálunk is megvannak a pár­tok, de a közös célok okán né­hányan függetlenként indultak a voksokért. Kilencvenegy őszén úgy tűnt - a kezdeményezés a polgár- mestertől indult - igény mutat­kozik gazdaképző indítására. Az ötletre a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetemen is „ráha­raptak”. Az elképzelések egyez­tetése után indulhatott a tanfo­lyam. Idén májusban nagy izga­lommal, de annál sikeresebben vizsgáztak a résztvevők. A té- esz-szakemberektől kezdve a mezőgazdasági vállalkozókig, szép számmal voltak érdeklő­dők. Az elméleten kívül jutott idő a gyakorlatiak elsajátítására a rég tanultak felelevenítésére is. Még egy jól sikerült tapasztalat­szerző kirándulásra is tellett. Főleg a biogazdálkodással kap­csolatosan láttak újdonságokat. A Német Népfőiskolái Szö­vetség budapesti képviselője erősen szorgalmazza, hogy a hazai biogazdálkodás elterjesz­téséhez az érdekeltek és az újonnan bekapcsolódók - át­számítva - több tízmillió forint­nyi támogatást kapjanak. Erdőkürtön is sokan gondol­ják - ha van idegenkedés is - hogy a biogazdálkodásé a jövő. Bár a földeken, a gyümölcsö­sökben a kertekben folyik a munka, azt gondolom, jó néhá- nyukban valahol már motoszkál a továbbképzés, az ismeretszer­zés, a tapasztalatok gyűjtésének az újabb igénye. - r.j. ­Közgyűlés Szurdokpüspökiben Szeptember 15-én megtar­totta átalakuló közgyűlését a he­lyi Béke Termelőszövetkezet. A közgyűlés döntése alapján to­vábbra is szövetkezeti formában működik a gazdaság. Elfogad­ták az alapszabályt, majd meg­választották a szövetkezet elnö­két, Bódi Ernő, volt termelési főmérnök személyében. • Buják. Szent-Györgyi Albert születésének 99. évfordulója al­kalmából a nagy tudósra emlé­keznek szeptember 18-án, 9 órakor a róla elnevezett általá­nos iskolában. Az iskolai ün­nepség keretében Antal András, a Csohány Baráti Kör elnöke nyitja meg a nyáron megrende­zett bujáki művésztelep termé­séből összeállított kiállítást. Közreműködnek a pásztói Ra- jeczky Benjámin Zeneiskola ta­nárai. Fogadónap-változás • Pásztó. A korábbi tájékozta­tással ellentétben Tóth Sándor, kereszténydemokrata ország gyűlési képviselő nem a mai napon, hanem a jövő héten, szeptember 25-én, pénteken 10 órától tartja fogadónapját a pásztói városházán. Számítógépek • Héhalom. Működik már egy számítógép a körzeti orvosi rendelőben, amely dr. Búzás Mihály körzeti orvos tulajdona. Segítségével az év eleje óta számítógépes nyilvántartással rendelkeznek, amelyet a beteg­kartonok alapján készítettek. Hamarosan egy új számítógép­pel bővül a rendszer, amelyet a Népjóléti Minisztériumhoz be­nyújtott pályázat alapján a köz­ségháza kap. Költségeinek egyik részét a minisztérium, másikát az önkormányzat fe­dezi. Holnapi számunkban „Szécsény és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Bussines Center Klub Pásztón Első hivatalos rendezvényét tartotta a közelmúltban Pásztón a Bussines klub nyitóelőadásá­val, amely a Privatizáció és hi­tel címet viselte. A meghívott vendégelőadó Csikós Csaba, a Vállalkozók Pártja ügyvezető alelnöke volt, aki ismertette pártja megalakulása - 1989. ok­tóber 23-a - óta eltelt időszak­ban végzett munka eredmé­nyeit, a VP céljait és alapszabá­lyát. Előadásában kiemelte, hogy a privatizációt gyorsítani kel­lene, hiszen a tőkehiány és a kü­lönböző összefonódások a fel­számolók és az állami intézmé­nyek között lassítja annak me­netét. Szükségesnek tartja a bankrendszer átalakítását, a vál­lalkozókat segítő hitelrendsze­rek kialakítását és ideológiáktól mentes gazdasági érdekközös­ségek megalapítását. Az előadást követően kötet­len beszélgetés formájában kér­désekre válaszolt, és sor került néhány helyi vállalkozással kapcsolatos probléma megvita­tására. Kár, hogy a szervezők erőfeszítései ellenére, tucat­nyian voltak a rendezvényen. Doktor úr, a maga szíve... ... sosem fáj? S a kérdésre dr. Angyal János bőrgyógyász főorvos kapásból nemmel vála­szolhat. Szerencsés embernek mondhatja magát és azon kevés orvosok közé tartozik, akik sok munkával, úszással, testmoz­gással és dohányzásmentes életmódjával mutat személyes, jó példát betegeinek. Mindezt béri rendelőjében tudhatom meg. Ugyanis, ha szerda, akkor a 66 éves főorvos autóbuszra ül és a béri egész­ségházban várja betegeit.- Hogyan bírja főorvos úr?-Kiválóan. Éltetőelemem a munka. Jelenleg a Dél-Pesti Jáhn Ferenc kórház a fő mun­kahelyem, de még ezen kívül három helyen rendelek bizo­nyos napokon. Talán az élet­módom és a sportoló múltam, - hiszen húsz évig vízipólóztam - segített megőrizni testi és lelki kondíciómat.-Hogyan került kapcsolatba' Bérrel?- Még tavaly néhány napot eltöltöttem a virágospusztai üdülőben. Megtetszett a kör­nyék, a falu, s legfőképpen az itt élő emberek nyíltsága, jószívű­sége. Ahogyan néhányukkal el­beszélgettem, felvetődött, hogy Boldog vagyok, ha segíthetek mi lenne ha alkalmanként Béren is rendelnék? A polgármesteri hivatal idén januártól bízott meg rendeléssel heti egy alka­lommal. Azóta 200 bőrgyógyá­szati betegem volt, s el kell mondanom, hogy a környékbeli kolléga úr sem féltékeny rám, inkább segítjük egymásnak. A betegeknek is kényelmesebb. Gyorsabban nyerhetnek gyó­gyulást, hosszabb utazástól mentesülhetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom