Nógrád Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-01 / 206. szám

Almák az utcán Mintegy kétszáz paraszt tünte­tése miatt vasárnap csak órákkal a tervezett időpont után kezdőd­hetett meg a franciaországi Avig­non városában a kormányzó szo­cialista párt szokásos nyári egye­teme. A felháborodott parasztok blokád alá vették a híres pápai palotát, s két tonna almát öntöt­tek szét a város utcáin. A meg­mozdulással az Európai Közös­ség mezőgazdasági politikája, il­letve a franciaországi gyü­mölcsárak esése ellen tiltakoz­tak, egyben rendkívüli segélyt és a külföldi import szigorítását követelve. Megnyílt a kabuli repülőtér Kabul nemzetközi repülőterét hétfőn állítólag ismét megnyitot­ták a belföldi polgári légiközle­kedés és a nemzetközi járatok előtt. A hírt a kormánnyal szem­ben álló erők hírügynöksége, az AIP közölte. A repülőteret há­rom hete zárták le a heves raké­tatámadások és bombázások mi­att. A Gulbuddin Hekmatjarisz- lám fundamentalista vezető fegyveresei által végrehajtott tá­madások során jelentősen meg­rongálódott a leszállópálya és az irányítótorony. Hétfőn meg­kezdték a kiégett repülőgépek eltávolítását. (Augusztus 10-e, a Hizb-i iszlámi és a kormánycsa­patok közötti összecsapások kezdete óta legkevesebb három afgán és egy orosz gép kapott ta­lálatot az afgán főváros repülőte­rén.) Hová tűnt az orosz arany, ezüst, platina? Az orosz kormány az ismert amerikai magánnyomozó céget, a Krolltbízta meg azzal, hogy fel­derítse: hová tűnt a gorbacsovi években az akkori szovjet nem­zeti bankból 50 milliárd dollár­nyi deviza és több száz tonna arany, ezüst, illetve platina. Jack Anderson, az ismert riporter adatai szerint az orosz vezetés ti­tokban bízta meg a nyomozással a Kroll céget, amely korábban si­keresen kutatott a Ferdinand Marcos egykori Fülöp-szigeteki elnök, Duvalier, Haiti diktátora és Szaddám Húszéin iraki elnök által elsikkasztott, illetve elrejtett vagyonok után. A téma kapcsán felvetődött Mihail Gorbacsov felelőssége is. Éhhalál fenyegeti a bárányokat Az új-zélandi Déli-szigeten megkezdték hétfőn a farmerek a műit heti hóvihar következtében elpusztult több mint egymillió újszülött bárány tetemének az el- hantolását. A Reuter szerint a négynapos ítéletidő Canterbury tartományban egy egész juhnem- zedéket pusztított ki, súlyos gondokat okozva az ötéves re­cesszióból éppen kilábaló állat- tenyésztőknek. Újabb félmillió újszülött bárányt fenyeget éhha­lál, mert anyjuk nem ad tejet — jelentette ki a mezőgazdasági mi­nisztérium szóvivője. A termé­szeti katasztrófa következtében az anyagi kár elérheti a 16-20 millió amerikai dollárt. Mindenki vádol mindenkit Szerb és bosnyák vezető a hétvégi szarajevói merényletről A boszniai szerbek vezetője, Radovan Karadzica BBC brit tv- állomásnak adott vasárnapi in­terjújában azt állította, hogy a boszniai muzulmán erők lőtték ki azt a tüzérségi lövedéket, melynek következtében aznap egy szarajevói piactéren többen életüket vesztették. Karadzic személyesen Izetbegovic bosz­niai elnököt vádolta, mondván: még saját népét is megöleti, csak hogy megmutassa, hogy a londo­ni Jugoszlávia-konferenciának nem volt semmi értelme. Egyéb­ként a vasárnapi támadás halálos áldozatainak számáról ellent­mondásos hírek érkeztek: a boszniai kormányzat 16 halott­ról és 78 sebesültről adott hírt, míg a Reuter szerint a helyszínen lévő újságírók hét áldozatról tudnak. Eközben az ENSZ az utolsó pillanatban kénytelen volt ké­sőbbre halasztani egy segélyszál­lító gépkocsikonvoj indítását Gorazde városába. Bár a telepü­lés állítólag felszabadult a szerb ostromgyűrű alól, a világszerve­zet menekültügyi főbiztosságá­nak egyik illetékese szerint a szerbek figyelmeztették őket: a város körül olyan képlékeny a helyzet, hogy még egy százalék esélyt sem adnak a konvoj célba jutására. Ezt ENSZ-források úgy értelmezték, hogy a városba vezető út mentén még mindig sú­lyos harcok folynak. — A nyugati világ elárulta sa­ját elveitt amikor nem volt haj­landó tudomást venni a jugoszlá­viai problémáról — jelentette ki ugyanakkor a Newsweek című amerikai hetilapnak adott, s az újság hétfői számában megjele­nő interjújában Alija Izetbegovic boszniai elnök. — Bennünket kellemetlenül meglep a Nyugat politikai akaratának hiánya — mondta a Reuter szerint a politi­kus, hozzátéve: még szerencse, hogy a második világháború kez­detekor ezek az országok nem haboztak ennyit, mert máskü­lönben most a nácik uralnák a vi­lágot. Izetbegovic szerint térségük nem tartozik az Egyesült Álla­mok prioritásai közé, s részben ez magyarázza a mostani tragé­diát. — Ezt meg lehetett volna előzni, ha Washington már ko­rábban bekapcsolódik — mond­ta. Ugyanakkor Európát is fe­lelőssé tette a Boszniában végre­hajtott bűnökért, mert — mint ál­lította — az a szörnyűség, amely­nek most ők áldozatai, a konti­nensen született fasizmus és szo­cializmus keveréke. Walesa szitokpárbajba keveredett A hét végén egész Lengyelor­szágban ünnepségeket tartottak a Szolidaritás győzelmének, az augusztusi megállapodások alá­írásának 12. évfordulója alkal­mából. Le eh Walesa államfő a Szent Brigitta-bazilikában tartott ün­nepi mise után kíséretével az ele­sett hajógyári munkások emlék­művéhez vonult, ahol beszédé­ben méltatta a Szolidaritás győ­zelmének jelentőségét, és figyel­meztette ellenfeleit, hogy a veze­tés hibáit és tévedéseit kihasználó taktikájuk sem áshatja alá az el­ért eredményeket. A nagygyűlés résztvevőinek egy része az ün­nepség után a gdanski hajógyár kettes kapujához vonult, ahol szitokpárbajba keveredett a be­járatot megszállva tartó, sztráj­koló hajógyári munkásokkal. Eközben tovább élesedett a helyzet a sztrájkoló üzemekben. A kormány megkeményítette ál­láspontját, és nem hajlandó a vállalatvezetőségek feje felett ígéreteket tenni. Ezért a bytomi Rozbark szénbánya tizennégy bányásza vasárnap éhségsztráj­kot kezdett. A tyehi FSM autó­gyár vezetése kiküldte a felmon­dólevelet az első 400 dolgozó­nak abból a több mint kétezer­ből, akik az utolsó felszólítás da­cára nem voltak hajlandók fel­venni a munkát. Az elsőként el­bocsátottak között van a sztrájk- bizottság hatvannégy tagja. Kína fegyverbeszerző körútja a FÁK-ban A radartól a harci gépekig mindent Csín Csi-vej kínai védelmi mi­niszter hétfőn befejezte csaknem egyhetes fegyverbeszerző útját Oroszországban. Látogatását számos katonai szakértői kül­döttség látogatása előzte meg a Független Államok Közösségé­nek tagállamaiban. A nagy for­galom oka: Kína ez idő szerint igyekszik rövid idő alatt sok kor­szerű fegyvert beszerezni a Szov­jetunió utódállamainak viszony­lag olcsó kínálatából. E törekvé­se félelemmel tölti el szomszéda­it, és olyan vádakhoz vezet, hogy Kína uralkodó szerepre tör a dél­kelet-ázsiai térségben. Peking viszont mindenképpen ki akarja aknázni a jó lehetőseget elavult fegyverzetének és hadi­S arának korszerűsítésére. Mivel roszországnak, Ukrajnának és a FÁK más tagállamainak égető szüksége van mindenféle fo­gyasztási cikkre és keményvalu­tára, viszonylag olcsón kiárusít­ják korszerű fegyverzetük egy részét. További vonzerő Kína számára, hogy Oroszország bar- terüzletekre is kész. Kit véd Moszkva a Balkánon? A lemaradását pótolni igyek­vő orosz diplomácia balkáni ténykedése élénk téma manap­ság az orosz politikai közéletben. A konzervatív parlament szerint kiváló lehetőség nyílik a nagyha­talmi státus helyreállítására, a kormányt liberális megközelítés­ből bírálók viszont azt vetik a ka­binet szemére, hogy nem elég következetes, nem elég rugalmas és gyors. Két történész tollából szárma­zó terjedelmes cikk leszögezi: Oroszország mindig Szerbiát tá­mogatta a törökök s a Habsbur­gok ellen, s valójóban ebben a térségben is orosz-német szem­benállás volt, hiszen Berlin Hor­vátországot segítette. Elismeri ugyanakkor, hogy a szerb nacio­nalizmus már a századelőn sok veszélyt rejtett magában. A szerzők "bírálják a nyugati kormányokat, amelyek az embe­ri jogok lábbal tiprásával vádol­ják Szerbiát, holott az általuk — és most már Oroszország által is — támogatott Horvátország sok­kal rosszabbul áll. Az orosz diplomácia rövidlátó módon elkötelezi magát a Nyu­gat, elsősorban Németország mellett. A nyugatiak ugyanis Oroszországgal szemben is al­kalmazhatják a Balkánon szer­zett tapasztalataikat. Ez a ténye­ző pedig kiváló ütőkártya lehet az Oroszországban egyre nép­szerűbb szélsőséges nacionalista körök számára. Mester Nándor A kínai haderő beszerzési lis­táján egy repülőgép-hordozó anyahajó, egy nagy hatósugarú radarrendszer, számos harci re­pülőgép és páncélozott harcjár­mű szerepel. Némelyikről már meg is alkudott partnereivel, má­sokról még folynak a tárgyalá­sok. Peking és Moszkva máris alá­írt néhány fegyverüzletről szóló megállapodást. Az egyik értel­mében az előbbi több mint egy- milliárd dollárért megvesz 24 da­rab SU-27-es harci repülőgépet az utóbbitól. Orosz források sze­rint Peking az összeg 65 százalé­kát fogyasztási cikkekkel fizeti ki, s csak a maradék 35 százalé­kot keményvalutával. Tizenkét ilyen repülőgépet már leszállított az orosz fél, a további tizenkettő szállítása néhány hónapon belül esedékes. Mind a 24 SU-27-es állomáshelye az ország déli ré­szén lesz, hogy sakkban tarthas­sák a dél-kínai-tenger térségét. Megállapodást kötöttek a felek M1G-31 típusú orosz elfogó va­dászgépek adásvételéről is. Néhány fegyverüzlet még füg­gőben van. Különös érdeklődést mutat Kína az ukrajnai Nyikola- jev hajógyárában épülő Varjag (Vareg) nevű repülogép-hordo- zó anyahajó iránt. Diplomáciai források szerint Ukrajna már fel is ajánlotta megvételre Kínának, de az árban nem tudtak meg­egyezni a felek. Katotjai szakér­tők becslése szerint a Varjag ára megközelíti a 2,4 milliárd dol­lárt, megvétele tehát felemészt­hetné Kína idei katonai költség- vetésének csaknem a felét, léven az 32 milliárd jüan (valamivel kevesebb, mint hatmilliárd dol­lár). Valerij Manilov altábornagy, a FÁK legfelsőbb katonai pa­rancsnokságának szóvivője hangsúlyozta a minap, hogy a Független Államok Közösségé­nek tagállamai „kizárólag védel­mi célokra” adnak el fegyvereket Kínának. Meglehet, bár nagyon nehéz megvonni a határt védő- és támadofegyverek között. Az orosz-kínai fegyverüzlet számos tétele például legalább annyira tekinthető támadófegyvernek, mint védő jellegűnek. Barta György Libanon, a „gyenge láncszem” Izrael kész kivonulni Dél-Li- banonból, ha Bejrút aláírja vele a békeszerződést, s olyan erős had­sereget állít fel, amely képes lesz megakadályozni a libanoni terü­letről indított Izrael-ellenes fegy­veres akciókat. Ezt a washingto­ni forduló keretében a libanoni delegációval tárgyaló izraeli kül­döttség társelnöke mondta va­sárnap egy amerikai televíziós állomásnak. Yoszef Hadassz sze­rint országa elismeri az Izrael és Libanon közötti nemzetközi ha­tárokat, ám úgy tűnik: Bejrút csak akkor hajlandó békemegál­lapodást kötni velük, ha a többi arab ország is ugyanígy cselek­szik. A libanoni delegáció vezetője a maga részéről úgy vélekedett, hogy Izrael az arab országok „gyenge láncszemét” látja Liba­nonban, s ezért akar különbékét kötni vele. Á politikus a Reuter beszámolója szerint sürgette a tel-avivi vezetést, hogy a két fél legalább elvben jusson megálla­podásra a csapatkivonások me­netrendjéről. Ennek fejében — mint mondta — Libanon kész fi- elembe venni az összes izraeli iztonsági ai pdalmat. Izrael az I982-es libanoni in­váziója után hozta létre az úgy­nevezett „biztonsági zónát” Li­banon déli részén, nogy ezzel is védje területeit a szomszéd or­szág területéről induló rakétatá­madásokkal, illetve fegyveres kommandóakciókkal szemben. gy bi2 Ausztria-lottó A Lotto Unió Kft. tájékoztatása szerint a 35. heti Ausztria- lottó nyereményjegyzéke a következő: a 3 darab 6 találatos szelvényre egyenként 8.637.386 schillinget, a 16 darab 5 plusz 1 találatos szelvényre egyenként 312.074 schillinget, az 589 darab 5 találatos szelvényre egyenként 12.716 schillin­get, a 410 darab 4 találatos szelvényre egyenként 328 schillin­get, a 31 darab 3 találatos szelvényre egyenként 25 schillinget fizetnek. A nyerőszámok: 3, 4, 11, 27, 32, 39, a pótszám: 15. A 2 darab telitalálatos Joker-szelvényre egyenként 2.115.865 schillinget fizetnek. Joker-nyerőszámok: 3 12 8 5 3. Em my-díjaso k A nőknél Candice Bergen és Dana Delaney, a férfiaknál Christopher Lloyd és Craig Nel­son kapta a legjobb színésznek járó Emmy-díjat a vasárnap esti díjkiosztó ünnepségen. A televí­ziós alkotásokat díjazó Emmy- ket idén 44. alkalommal osztot­ták ki. Különdijat kapott Ted Turner, a CNN hírtévé alapítója, aki a világméretű hírhálózat megteremtése mellett két másik, kábeles tévécsatornájával meg­határozó szerepet játszik a klasz- szikus amerikai játékfilmek be­mutatásában csakúgy, mint a sportesemények közvetítésében. A legjobb drámai tv-sorozat- nak a CBS Alaszkában játszódó, Northern Exposure című (a Ma­gyarországon is fogható RTL Plus műholdas adón Éppen Alaszka! címmel vetített) soro­zata minősült, míg az év legjobb humoros tv-sorozatának diját a Murhpy Brown (ez pedig a Sky One műsorán szerepel) kapta — az, amelynek címszerepéért Candice Bergent is kitüntet­ték. Kérdőjelek Kisebbségek Európája? Érthető a londoni Times aggodalma ? Azon kesereg a brit világiro­dalom hagyományain felnőtt lap, hogy az új Európában Nagy-Bri- tannia „egy lesz a sokak közül, s még csak az sem biztos, hogy egyenlő lesz az egyenlők között.” Tény, a 12-ek Nyugat-Európájában januártól megszüntetik az ér­tékek es az emberek szabad mozgásának mindenféle eddigi korláto­zását, s a politikai együttműködés új rendje is tovább növeli a közös érdekek érvényesülését, és jócskán lefarag a tagországok örök életű­nek hitt szuverén jogaiból. Ez kemény dió mindenkinek, Angliának — úgy tűnik — különösképpen, hiszen nagyhatalomként méretei ará­nyában érzékeny arra, amiről le kell mondania. Kinek a javára? Ha az EK- és később talán egész Európa — jövőjéről van szó, ez a legna­gyobb kérdőjel a megváltozott hatalmi viszonyokat nehezen emésztő Kontinensen. Az új típusú Európában ugyanis nem lesz többségi nemzet: sem a 12-ek körében, s meg kevésbé az egész földrészt felölelő (egyelőre még kisbetűkkel írandó) lehetséges európai egyesült államokban. De elviselik-e majd, ha kisebbségi nemzetnek számítanak az egészhez képest a legnagyobbak — holnap az angolok, franciák, németek, ola­szok és holnapután már esetleg az oroszok — is ? Hiszen ha ez a konti­nens valóban a régiók föderációjaként működik majd, ott a legfonto­sabb ügyekben a föderációs közérdek és akarat érvényesül majd, jó néhány — főként gazdasági — nemzeti-állami előjog pedig nemzete­ken túlmutató regionális erdekekbe mosódhat bele. Lehet, hogy így szorul hátra, nem is túl soká az örök életűnek látszó nemzetállam, ha kicsi, ha nagyobb, ha nőtt, ha csökkent a területe például ebben a szá­zadban? A kisebbségek Európája lesz talán a nemzetek összebékülésének Európája? Akár a jövő század első évtizede választ adhat rá — csak éppen az oda vezető út ígérkezik nagyon rázósnak. S ha most Lon­donban aggódnak is hangosabban, azért lehet, hogy mégis mifelénk rázósabb. (FEB) Etnikai tisztogatás Nagy-Britanniában Templomba menekült, mégis lelőtték Európa elfeledett polgárháborújában, Észak-írországban a hét vé­gén 3000. áldozatát szedte az évtizedek óta tartó véres erőszak, amelyet a Daily Mail című brit lap méltán nevezett „Nagy-Britan- nia saját belső etnikai tisztogatásának”. Az ír szigetet 1169-ben szállta meg először II. Henrik angol király. Évszázadokon át szín­katolikus volt a sziget, mígnem 1607 után, egy északon vérbe foj­tott ír fölkelés után be nem kezdtek telepedni a félig kiürült ország­részbe angol és skót protestánsok. ____ A nyugtalan Írország nagyob­bik, katolikus déli része az első világháború idején lezajlott újabb lázadások után — ekkor született az ír Köztársasági Had- sereg(IRA) —, 1921-ben függet­lenséget kapott, de észak hat me­gyéjét, tekintettel az ottani pro­testáns többségre, a brit korona megtartotta, csupán önkor­mányzatot adott. A helyi katoli­kus kisebbség iránt türelmetlen protestáns helyi kormányzat el­len a hatvanas években erősö­dött fel megint a lázongás. A ka­tolikus polgárjogi mozgalomra és a kísérő terrorcselekményekre válaszul 1969. augusztus 14-én a brit hadsereget kivezényelték a laktanyákból, a rendőrség meg­segítésére. E naptól — a protestánsok uralta északír önkormányzat tényleges összeomlásától — tart­ják számon azt a gyilkosságsoro­zatot, amelynek most a hét végén esett el épp 3000. áldozata. A 21 éves Hugh Mc Kibben nőtlen fia­talember egy kis katolikus ter­rorszervezet szimpatizánsa volt, és egy futballmeccsről tartott ha­zafelé, amikor lelőtték a buszon. 1969. augusztus 14-én este az első áldozat ugyancsak katolikus volt: a 29 éves John Gallagher, nős, három gyermek apja. Egy templomban igyekezett mene­déket keresni, mégis lelőtték. A függetlenség és az Írország­gal való egyesülés jelszavával küzdő katolikus terroristák mindazonáltal szorgalmasabbak voltak. A két időpont között — a legmegbízhatóbb becslések sze­rint, hiszen nem minden nyomo­zati adat kerül nyilvánosságra — 1750 embert öltek meg Eszak- írországban. Ebből mintegy 400 volt a biztonsági erők tagja, a többi pedig helyi protestáns — kisebbrészt ellenfél terrorista, legnagyobbrészt civil. (A katoli­kus terroristák merényletei to­vábbi 112 emberéletet követel­tek eddig Angliában, de ez nem számít a 3000-be.) A brit koro­nához hű protestánsok terror­szervezetei körülbelül 780 kato­likus életét oltották ki. A bizton­sági erők 350 embert öltek meg. További mintegy 150 áldozat gyilkosaival a becslések nem tudnak elszámolni, és állítólag á nyomozások sem. A brit-ír egyezmény óta a ka­tolikus terroristák tevékenysége — a biztonsági erők és az ellensé­ges szervezetek elleni támadáso­kon kívül — lopakodó etnikai tisztogatás formáját öltötte. Minden évben tucatjával gyil­kolnak meg találomra polgári személyeket az ír határ felé eső északír területeken, ahol a pro­testánsok viszonylag kevesebben vannak. Ha az áldozatnak semmi köze semmilyen protestáns szer­vezethez, meg csak katona sem volt soha, akkor az IRA bocsá­natkérő levelet küld a családnak. A protestánsok ezerszámra köl­töznek el, sokan meg sem állnak Angliáig, Amerikáig. A brit kormány most már má­sodik éve kísérletezik új tárgya­lásokkal. A terrorizmust leg­alább szóban elutasító, úgyneve­zett alkotmányos protestáns és katolikus pártokat igyekszik egy asztalhoz ültetni részint saját ma­gával, részint az ír kormánnyal. A tárgyalások, sok bukdácsolás után, az idei nyári szünetig már S í előre haíadtak. Céljuk va- épp visszaállítani Észak-ír- ország önkormányzatát. Észak-írországban, a Nyugat Bosznia-Hercegovinájában az etnikai térkép még nagyrészt ugyanoly mozaikszerű, mint Boszniában volt a háború előtt. A hűvös északon nem sietnek a fojtott dühű terroristák. De ha a brit kormány sem siet a megol­dással, végül meglehet, mégis a terroristák „tisztázzák” az etni­kai összetételt, nem épp az utána elképzelhető békés megoldás nagyobb dicsőségére. Mészáros György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom