Nógrád Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-13 / 191. szám

4 HÍRLAP ____2S__________________ L ÁTÓHATÁR 1992. augusztus 13., csütörtök Keressük együtt! Megyénk legismertebb közéleti szereplői Látogatóban Baán Jánosnál A nógrádi bányászélet festője Tavaly nagy érdeklődés mel­lett tette meg a Budapest és Vi- segrád közötti vízi utat az úgy­nevezett Médiahajó, melyet a Hírtőzsde Lapkiadó Társaság az idén is vízrebocsát. Ennek napja szeptember 16-án lesz. A Mé­diahajó utasai lesznek a politi­kusok, a művészek és a sporto­lók, újságírók. Azt tervezzük, hogy saját költségünkön magunkkal vi­szünk a hajóra két Nógrád me­gyei közéleti személyiséget is, és velük együtt, illetve a segít­ségükkel próbálunk meg választ kapni napjaink sokakat érdeklő, érintő kérdéseire. Persze ahhoz, hogy ezt megtehessük, olvasó­ink segítségét kérjük. Töltsék ki az alábbi szelvényt, és küldjék Sóshartyánban él egy idős ember, Adorján János. Külön­leges tehetségét sokan ismerik országszerte, csak éppen el nem ismerték soha . . . Az udvaron borjú nagyságú komondor fogad - van olyan in­telligens, hogy a gazdája jelen­létében nem támad meg. Min­denesetre már a látványa is el­rettentő. Adorján János nagyon ked­vesen fogad, szívesen beszél munkájáról és szenvedélyéről, a szobrászatról. Amikor az újság­cikkre terelődik a szó, szeré­nyen csak annyit mond: nem akar ő feltünősködni ... Hosz- szas kapacitálás után mégis rá­áll a-dologra, és bevezet az ap­rócska műhelybe, amelyet egyetlen hatalmas márvány­tömb és egy gipszöntvény fog­lal el. - A kisfiam és a felesé­gem - simogatja meg a fehér követ. Nem tudom, kitelik-e még az időmből, hogy befejez­zem, hiszen 78 éves vagyok - teszi hozzá. A fiam meghalt, egészen ki­csi korában. Belelépett egy fa­forgácsba, bedagadt a lába, ezért elvittük orvoshoz. Kapott egy tetanuszt, öt perc múlva vége volt. Fiatalabban hunyt el, mint amilyennek próbálom megörökíteni, de mivel csak egy másfél éves kori fényképe maradt, a szomszéd kisfiú állt modellt hozzá.- Volt egy kis játékhegedűje, nagyon szerette - mutatja a gipszmásolat kezében a hang­szert. Sok évvel ezelőtt vettem ezt a be szerkesztőségünk címére au­gusztus 17-ig. A legtöbb szel­vényt kapott két közéleti szemé­lyiség (politikus, művész, tanár stb.) lesz a vendégünk a Média­márványtömböt Pesten. Lassan haladok vele, mert szeretek ala­pos munkát végezni. Az idős mester bemutatja a pontozó működését: szobormá­soláshoz használt szerkezet, mindig tudja a kőfaragó, hogy mikor, meddig kell vésnie. A kemény kőből apró szilánkok és por válik le, amikor János bácsi bemutatja tudományát a fény­kép kedvéért.- Azt kérdezi, hogy hol tanul­tam? Gyakran jártam idős Szabó Istvánhoz Benczúrfal- vára, és segítettem neki a fa­szobrok faragásában. Tőle is ta­nultam elég sokat. Menjünk le a pincébe! - ja­vasolja. Kicsit eldugva megpil­lantom Szabó István életnagy­ságú portréját is.- Van itt vagy száz darab kü­lönféle szobor - mutatja az áll­ványra helyezett alkotásokat.- Ez az egyik legkedvesebb - simít végig az életnagyságú, fia­tal nőt ábrázoló gipszöntvé­nyen. Ő a kiskőrösi múzeumi­gazgató lánya, aki járt ide mo­dellt ülni. Végül csak egy mell­szobrot készítettem róla. A portrék között egymás után fedezem fel Ady, Kodály, Bar­tók, Petőfi képmásait. Külön­féle fantáziafejek is megjelen­nek munkásságában: kuruc, végvári vitéz, Dózsa-portré so­rakoznak egymás mellett. Akad néhány agyagba álmo­dott életkép is: részeg ember, aki a kalapját is elhagyta, de a laposüvegre nagyon vigyáz, be­szélgető öregasszonyok, pihenő aratók. hajón. Címünk: Nógrád Megyei Hírlap, Salgótarján, Erzsébet tér 6. 3100. A borítékra, levelező­lapra írják rá: Közéleti tizenegy. Beküldési határidő: aug. 17.-Nézze! Emel fel János bá­csi egy agyagszobrocskát, ame­lyen szundikáló idős asszonyt ábrázol — ennek a modellje az anyósom volt. Elaludt mindig tévé nézés közben, és akkor mintáztam meg. Mondogatta, hogy ne csináljak belőle bolon­dot, de bizony csak elkészült ez a szobor! A portrék között mutat egyet, amely Kisfaludy Stróbl Zsig- mondot ábrázolja.- Jártam nála Pesten, és sokat tanultam tőle. Egyszer aztán megmintáztam őt is, és neki ad­tam. Azt mondata, tetszik neki. Amikor meghalt, a lánya visz- szaadta a szobrot. A falakon a formázáshoz ké­szített rajzok árulkodnak a há­zigazda tehetségéről. Ki- sebb-nagyobb templomi kegy­tárgyak is kikerültek a keze alól.- A hartyáni templomban vannak falikarok és szobrok, amelyeket én készítettem. Az agyagból készített tárgyakat a régi pálfalvai téglagyárban éget­ték ki, még annak idején ..- Igen, a szobrászkodásból nem lehet megélni, és nem lehe­tett régebben sem. Eredetileg kőműveskedtem, de már akkor is szerettem az olyan dolgokat, amelyeket meg kellett mintázni. Később sírkőkészítéssel is fog­lalkoztam. Felmegyünk a pincéből. A bejárati ajtó melletti asztalkán egy kislány portréja áll.- Az unokám - mondja ma­gyarázatképpen János bácsi. - Régi darab ez, azóta neki is Salgótarján központjától nyugatra, a város Rózsadomb­jának nevezett családiházas ut­cában él dr. Baán János, akiről hébe-hóba szép újságcikkek je­lennek meg, még ritkában kiál­lításai is nyílnak, mégis vi­szonylag ritkán beszélnek róla. Élete összefonódott a bányával, festői képességeire pedig már Fayl Frigyes is fölfigyelt. Dr. Baán János régóta nyugdíjas, s mint történni szokott, az ő, ko­rábban kiterjedt baráti, ismeret­ségi köre is megritkult. Kiállí­tott képei, akvarelljei közönség- sikert aratnak, de közben válto­zatlanul nagy körülötte a csönd. Idén tavasszal a bátonyterenyei Ady Endre Művelődési Köz­pontban volt kiállítása. A tervek szerint, még ebben az évben Szlovákiában is tárlaton mutat­kozik be. Etesen született 1914. május 6-án. A salgótarjáni Chorin Fe­renc Gimnáziumban érettségi­zett 1932-ben. Jogi diplomát a pécsi egyetemen szerzett, ahol 1947-ben doktorált. Hites könyvvizsgálói oklevelet kapott 1956-ban a pesti közgazdasági egyetemen. A Salgótarjáni Kő­szénbánya Rt-hez 1932-ben ke­rült, az anyagosztályra. A szén­bányák igazgatóhelyetteseként ment nyugdíjba 1976-ban. A művelődési és közoktatási miniszter - élve az 1991. évi XX. törvény 99. szakaszában biztosított jogkörével - 1992. szeptember 1-ei hatállyal regio­nális oktatásügyi központokat alapít a köztársasági megbízot­tak székhelyén: Budapesten (kettőt), Miskolcon, Debrecen­ben. Szegeden, Győrben, Pé­csett és Veszprémben. A regionális oktatásügyi központ (ROK) a minisztérium felügyelete alatt működő költ­ségvetési szerv, amely önálló majdnem ekkora kislánya van. A következő pillanatban egy fiatal hölgy kerül elő, akiről azonnal megállapítjuk, hogy a szobor modellje ő volt egykor! Némi változás ugyan tapasztal­ható, de ez az évek múlásának következménye, nem pedig az alkotó kezemunkájának.- Sokan jönnek még ma is, hogy mintázzam meg őket, de-Jogász és közgazdász, de már évtizedek óta fest és rajzol, megbecsült tagja az amatőr képzőművészeti mozgalomnak. Nyugdíjaztatása után pedig el­sősorban a képzőművészet az, amely értelmet ad a hétközna­poknak, s kiállításokat rendez. Honnan ez az érdeklődés?- Diákkorom óta festek. Ha szüleim nem halnak meg korán, talán festő és rajztanár lett volna belőlem. A sors azonban más­ként rendelkezett, most igyek­szem egy kicsit „korrigálni”. A festészethez az első lökést Fayl Frici bácsi adta még a gimnázi­umban, akihez a rajzszakkörbe ingyen jártam. Tőle tanultam nagyon sokat, az Isten áldja meg haló porában is, mert ő nemcsak festő, hanem nagyon jó ember is volt. Rendszeresen 1956-tól fes­tek, Radics István ösztönzésére. A régi Ipartestületben rendezett képzőművészeti kiállításokon minden évben szerepeltek a ké­peim. Baán János festészetét első­sorban a bányászélet határozza meg. A nógrádi medencében ennek okkal van nagy hagyo­mánya, hiszen a napjainkban tűnőben lévő, az életformát is meghatározó szénbányászatra épült Salgótarján és sok más te­gazdálkodási jogkörrel rendel­kezik, igazgatóságból és a régió pedagógusaiból álló választott testületből áll. Igazgatóját pá­lyázat alapján a Művelődési és Közoktatási Minisztérium he­lyettes államtitkára nevezi ki. A ROK feladata, hogy köz­reműködjön a miniszter ágazati irányítási feladatainak ellátásá­ban, segítse a nevelési-oktatási intézmények fenntartóinak irá­nyító tevékenységét, valamint az intézmények szakmai mun­káját. bizony ma már nem vállalok munkát. Tulajdonképpen a leg­fontosabbnak azt tartom, hogy befejezhessem a kisfiam és a feleségem márványszobrát - tér vissza kedves témájához. Nem tudom, hogy telik-e még az időmből... - teszi hozzá ismét, elgondolkodva, az idős emberek csendes nyugal­mával. Faragó Zoltán lepülés, ez határozta meg törté­nelmét, a hétköznapokat és az ünnepeket is. Hogy csak néhány példát em­lítsünk, a nemrég elhunyt idős Szabó István szobrai. Mustó Já­nos, Iványi Ödön korábbi képei, stb. érvényeset mondtak a bá­nyászéletről, amely egyébként úgyszólván minden itt élő mű­vészt megérintett. Baán Jánost pedig különösen, hiszen élete volt a bánya. Festményein (Aknabejárat, Bányász, Székvölgy) ez, a táj képét is formáló bányavilág je­lenik meg, amelynek műtárgya­ival, aknabejárataival, drótkö­télpályáival volt egykor tele­szórva a vidék. A festmények, akvarellek, filctollrajzok ezen kívül a hazai és a bejárt európai tájakat, port­rékat őrzik. Köztük mindenek­előtt a Balatont, a Vas megyei Nyőgért (Baán János édesapja nyőgéri), az alföldi és a palóc tájakat. A Tátra és az Adria, az osztrák Alpok csakúgy megje­lenik a lapokon, festményeken, mint például Szarajevó, ami most oly szomorú időszerűség­gel bír. Amikor Baán János le­festette, még a béke honolt a kü­lönböző kultúrákat őrző város­ban. — mér Lejárt... Lejárt... Döbbenetes véletle­nek: szinte egyidőben lejárt az útlevélé, a személyi igazolvány ér­vényessége. Lejárt az autója műszaki alkal­massága, a jogosítvány orvosija, s még ugyan­abban a hómpban megszűnt a vállalat, ahol a munkahelye volt. így sokakhoz hasonlóan az utcára került. . . Lejárt, lejárt!-Nem számít apu, te jó fej vagy, majd meg­mutatod nekik - mond­ták szinte egyszerre a gyerekek! Mennyi utánajárásba került, amíg rendbe te­szem magam körül ezt a töméntelen adminiszt­rációt, meg majd hogy rendszeresen kapjak, munkanélküli segélyt - nevetett a felesége ké­pébe még este, és reggel gondolt egyet, s a na- gyonis nehézkesen mű­ködő hivatalok, intéz­mények helyett átsétált az örökkévalóságba. Élt harminckilenc évet. . . Három gyereke közül még egyiknek sincs vál­lalata, autója, személyi igazolványa, jogosítvá­nya. Útlevele viszont mind a háromnak van, sőt együtt a családdal 1991-ben külföldön is jártak, amikor a Cseh- és Szlovák Köztársa­ságban élő, rimaszom­bati dédmama kilenc- venhét éves korában el­halálozott. A temetésen illett ott lenni.. . S milyen jó volt hallani a nagy ro­konságtól:-Könnyű nektek, ott Magyarországon, jó-fej az apátok. . . Most pedig:- Micsoda döbbene­tes véletlen, hogy egyik napról a másikra ennyi minden lejárt az élet­ben. . . Erdős István ii Közéleti tizenegy" Az én jelöltem Neve:............................................ K Foglalkozása: ............................. Lak helye:..................................... a s A Balaton-part csodabogara „Hollária” úr - alias Kis György József - a mutatványos, zenész pályát megjárt 58 éves ember külön­leges öltözködésével hívja fel magára a figyelmet. Olykor-olykor kiruccan a Balaton-partra, ahol hortobágyi csikósnak, kommandósnak, juhásznak öltözve szórakoztatja a turistákat. „Ha még futja az időmből.. Tehetségét soha nem ismerték el A legfontosabb, hogy még ezt a szobrot befejezhesse Regionális oktatási központok

Next

/
Oldalképek
Tartalom