Nógrád Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-10 / 188. szám

1992. augusztus 10., hétfő BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 A foglyok fele tífuszban pusztult el Szabó Gábor emlékei A nagybátonyi rendőrőrs új épületben, új technikai felszereléssel működik Fotó: Gyurkó Bűnügyi fertőzöttségben Bátonyterenyén, illetve az egykori Nagybátonyban az 1976-os felszámolásig műkö­dött rendőrőrs, utána pedig egy kmb csoport. A térség közbiz­tonsági helyzete az utóbbi években azonban olyan mérték­ben romlott, hogy a megye egyik legfertőzöttebb területe lett. Ezért a megyei rendőrfőka­pitányság tavaly ismételten rendőrőrsöt állított fel. Az új in­tézmény a legjobb úton van afelé, hogy kapitánysággá lép­jen elő. A részletekről Tóth Ti­bor századossal, az őrs parancs­nokával beszélgettünk.- A közelmúltban költöztek új helyükre. Hogyan kerültek a volt munkásőrség épületébe?- Az ORFK gazdasági főosz­tálya vásárolta meg az objektu­mot. Mivel régebben a munká­sőrség tulajdonában volt, így nem kellett különösebb belső átalakításokat elvégeztetnünk. Felújításokra azért szükség volt, így a fűtés rendbetételére, fes­tésre, mázolásra, tatarozásra. Bútorokat,technikai berendezé­seket is több milliós nagyság­rendben szereztünk be.-A költözködés okozott va­lamilyen problémát?- Nem volt gond, egy nap alatt sikerült átköltöznünk. Az állomány örült a változásnak, mert sokkal kedvezőbb körül­mények között dolgozhat.-Hogyan alakult önöknél a létszámhelyzet?-A hivatásos állomány fel­töltése folyamatban van, eddig hét állás betöltetlen.- Milyen a kapcsolatuk az önkormányzattal ?- Együttműködésünk példás­nak tekinthető. Anyagilag sok segítséget kaptunk tőlük, töb­bek között egy szolgálati lakást is. Az esetleges jövő évi lét­számfejlesztés miatt szeretnénk a régi épületünk egy részét is megtartani!- Hogyan ítéli meg annak le­hetőségét, hogy rendőrkapi­tánysággá léphessenek elő?- Esélyeink jók, hiszen a lét­szám, a műszaki és a technikai feltételek lehetővé teszik, ráa­dásul a bűnügyi fertőzöttség is okot ad rá. Egyébként a főkapi­tányság és az önkormányzat is kezdeményezte ezt.- Mikorra várható mindez?- Pontosan nem tudjuk, ez a belügyminiszter úr döntésén múlik, de a 3. negyedévre el­képzelhető. Faragó Zoltán Fejérkő Sámsonházán Kisterenyén, a vasútállomá­son találkoztam Szabó Gábor, hetvenegy éves helybeli lakos­sal, aki várakozás közben szíve­sen mesélt életéről.-Erdélyi vagyok, egy Má- ramarossziget melletti falucs­kából származom. Mindig von­zódtam az egyenruhához, ezért amikor Eszak-Erdély visszake­rült Magyarországhoz, jelent­keztem a hadseregbe. Utána gyorsan elment tőle a kedvem. A szakaszvezetőségig vittem, de nem volt az jó beosztás. Hol az embereimnek nem tetszett valami, hol meg a tisztjeimnek! ’43-ban kerültünk ki a frontra. Megjártam én a Don- kanyart is! Nagyon sokan meg­haltak közülünk ... 1944 októ­ber 17-én fogságba estünk. Úgy hajtottak minket, mint az álla­tokat! Nem léphettünk ki a sor­ból se jobbra, se balra, mert kü­lönben rögtön agyonlőtték az embert! Lovas kozákok kísértek minket. Még a dolgunkat is me­net közben végeztük ... A táborban is szörnyűek vol­tak a körülmények. Úgy hullott az ember, mint ősszel a légy! Az első télen a foglyok fele el­pusztult tífuszban. Megbeteged­tem én is, de aztán valahogy csak megmaradtam ... 47-ben azt mondták, hogy mehetünk haza! Boldogok vol­tunk. Ennek ellenére égy uráli szénbányába kerültünk. Amikor onnan eljöhettünk, 48’-ban, én a magyar csoportba jelentkez­tem, mert Pesten éltek roko­naim. Vonatoztunk nyugat felé, egy héten keresztül, Márama- rosszigetig, nem messze a fa­lumtól! A fronton, a táborban átéltem sok mindent, de akkor nagyon fájt a szívem! Közel voltak a szüleim, a testvéreim, mégis messze. A könny is kie­sett a szememből. Karanténban voltunk ott hetekig, utána jöhet­tünk át Magyarországra. Nem lett volna tanácsos Romániában maradnom. Ma minden ideköt, de a szülőföld is gyakran eszembe jut. F.Z. Mátracserpuszta csendje Idősek klubja • Mátraterénye. A Nádújfalu településrészen működő idősek klubja huszonnyolc férőhellyel rendelkezik. A rászorulók közül pillanatnyilag tízen veszik igénybe az éjszakai szállás lehe­tőségét, a többiek pedig főként napközben tartózkodnak az in­tézményben. A napi négyszeri étkezést nyújtó otthonnak saját konyhája van. Sok a munkanélküli • Nagybárkány. A munkanél­küliek rendkívül magas száma nehéz feladat elé állítja a község önkormányzatát. Mivel az állás­talanok túlnyomó többsége ci­gány származású, ezért rajtuk kívánnak segíteni elsősorban, mégpedig úgy, hogy hagyomá­nyaikra építve egy kosárfonó kisüzemet létesítenének. Mivel arra nem számíthatnak, hogy belátható időn belül a környé­ken munkaalkalom kínálkozik, legalább 45 főt szeretnének fog­lalkoztatni. Nem elhanyagol­ható szempont azonban, hogy a vállalkozás neheze még hátra van: mielőbb piacot kellene ta­lálniuk. Milliók kölcsönbe A sámsonházi polgármesteri hivatal jókora épület. A kihasz­nálatlanul álló részben az ön- kormányzat tavaly egy turista- szállót rendezett be. A „Fe­jérkő” névre keresztelt szállás egykor a tanácselnök szolgálati lakása volt. Az eltelt esztendő eredményeiről Képes Gyuláné polgármesterrel beszélgettünk.- Milyen a szállás forgalma?- Ha vannak vendégeink jó, ha nincsenek, akkor sem vesz­teséges a vállalkozás, hiszen ki­használatlanul állna a fél épület!- A beruházás nem került túl­ságosan sokba?-Melegítő konyhát, hideg­meleg folyóvizes zuhanyzót alakítottunk ki, ágyakat, ágy­neműket szereztünk be. Vásá­roltunk edényeket is. Nem kü­lönösebben nyereséges az „üz­let”, de azért rá sem fizetünk!- Kik látogatják elsősorban a turistaszállást?- Legutoljára a nagyszénási plébánia szervezésében jártak itt cserkészek. Ők gyakran jön­nek az utóbbi időben. Meg kell Öt község bizakodása az állami céltámogatásban Ihatatlan a kutak vize A Kis-Zagyva völgyében ta­lálható öt település - Lucfalva, Márkháza, Nagybárkány, Kis- bárkány és Sámsonháza - közö­sen határozta el a vezetékes ivóvízellátás megoldását. A be­ruházás részleteiről Balya And­rással, a nagybárkányi polgár- mesterrel beszélgettünk.- Sajnos Nagybárkányban az ivóvíz minősége nagyon rossz: egyenesen ihatatlan. Az viszont senkinek sem tiltható meg, hogy a saját kútja vizét fogyasz- sza... A közkutak környezete is elviselhetetlenül elszennye­ződött az utóbbi években, vizük nem használható. Ezért is lenne óriási szükség a vezetékes ivóvíz bevezeté­sére. A Kis-Zagyva völgyének önkormányzatai közösen kí­vánnak pályázni állami támoga­tás elnyerésére. Környezetvé­delmi okokból szándékunkban áll az ivóvízbekötéssel párhu­zamosan a szennyvízelvezetés megoldása is.- Hogyan képzelik el a vízbe­kötés megvalósítását?- Gerincvezeték épülne, a Hasznosi-víztározótól Salgótar­jánig. Erről a megyei közgyű­léssel megállapodást kötöttünk. A gerincvezetékről való leága­zást minden település a saját ha­táskörében oldaná meg. Ha va­laki kilép a társaságból, akkor a bennmaradóknak át kell vállalni az ő költségeit is. Az állami cél- támogatásra a pályázatot au­gusztus 19—éig kell benyújtani. Reméljük a legjobbakat, vagyis azt, hogy elnyerjük. f.z. hogy mondjam, sokkal fegyel­mezettebbek és tisztelettudób- bak, mint más vendégeink! Ta­lán az is közrejátszik, hogy számukra mindig szerveznek programokat! Egyébként voltak már ven­dégeink Budapestről és Szeged­ről is. A környéknek vannak olyan látnivalói, amelyek meg­érnek egy kirándulást! Itt van a geológiailag védett kőfejtő, a várrom, és ez szép dombvidék, ami közel fekszik Salgótarján­hoz és Pásztóhoz is. F.Z. A mátranováki Kecskés Viktor és Bodor Béla a nyári szünetet horgászással tölti a Nyírmedi-tó partján Fotó: Gyurkó Péter A környék csodálatosan szép, de az út csapnivaló. A Nyír- medi-tavat elhagyva valamivel még rosszabb lesz, és a végén az ember kisebb csodának érzi, hogy végre megérkezett Mátra- cserpusztára. Ha a villanyszám­lás véletlenül nem éppen most jött volna, akkor bizony semmi mozgás nem lenne a parányi te­lepülésen. így viszont néhányan mozgolódó embert találunk az üzlet körül. Egyikük, Varga Ágoston, mint született helybeli, jó ismerője a környéknek, és szívesen is beszél róla.- Nyugdíjas itt már majdnem mindenki- mondja. - Talán még ketten járnak el dolgozni Novákra. Én is bányász voltam, utána Németországban vállal­tam munkát, és végül a Ganz- Mávagtól mentem nyugdíjba.-Milyen volt itt az élet ré­gebben, és milyen most?-Valamikor volt saját isko­lája a pusztának, de bezárták. Nemrégiben felújították, és kul­csos házat csináltak belőle. Hétvégeken járnak is ide a ki­rándulók. Működött itt 1949-től önálló termelőszövetkezet is, de aztán egyesült a mátraterényei- vel, és megszűnt. Az üzlet vezetője, Sótér Bé- láné arról beszélt, hogy bizony ma már csak mindös.sze 45- 50-en laknak itt.-Idős emberek kivétel nél­kül. Vásárolni mindenki hoz­zánk jár, mivel más nincs ... Valamikor kocsma is volt itt, a szomszéd helyiségben, de bi­zony bezártuk már régen. Most a termény van itt- mu­tatja a lepakolt zsákokat. Nem ez a lerakat, akinek szüksége van rá, annak rögtön házhoz szállíttatjuk.- Milyen az üzlet forgalma?-Az emberek az élelmisze­reket viszik elsősorban. A for­galom eléggé változó ... Annyira azonban biztosan nem, mint a visszafelé vezető út szintkülönbségei... F.Z. • Bátonyterenye. A város ön- kormányzata a korábbi években alkotta rendeletét az első lakás­hoz jutó fiatal házasok támoga­tásáról. Az ebben foglaltakat érvényesítik ebben az esztendő­ben is. Eszerint az anyagi segít­ségnyújtás elsődleges feltétele, hogy az igénylő helyben lakjon, illetve dolgozzon. 1992. első fe­lében több helybeli élt ezzel a lehetőséggel: a beérkezett je­lentkezések alapján húsz család részére folyósítottak kamatmen­tes kölcsönt, egyenként maxi­mum 150 ezer forintot. Az erre a célra felhasznált összeg min­tegy hárommillió forint. Az összes pénz még nem kelt el, a további igények kielégítése is van lehetőség. A nevelőotthonban nyáron is zajos az élet Bátonyterenye. Az Ádám Zsigmond Nevelőotthonban a nyári hónapokban talán zajo­sabb az élet, mint iskolaidőben. A lakók közül aki csak teheti, néhány napra vagy hétre csere­táborba, vagy jobb esetben a családjához utazik. Vannak azonban olyan gondozottak is, akiknek erre nincs lehetőségük, és az egész nyarat kénytelenek az otthonban tölteni... Az intézmény kapcsolatainak köszönhetően idén hajdúbö­szörményiek táboroztak itt, ezekben a napokban pedig ti­zenöt csehszlovákiai gyerek tár­saságában tölthetik idejüket a „házigazdák”. A nyár egyik jelentős esemé­nyének számított az itt meg­szálló. nyolc bajor vendég fo­gadása. Róluk videófelvételeket is készített Puporka Éva és Varga Sándor, akik program­jaik jelentős részére elkísérték a Németországból érkezett láto­gatókat. Ők egyébként a kelet­európai német ifjúsági szövet­ség küldöttségeként jöttek ha­zánkba, abból a célból, hogy a magyarországi cigányság hely­zetét, szokásait és életkörülmé­nyeit tanulmányozzák. A szö­vetség fő feladatának tekinti, hogy a fajgyűlölet, a másság el nem ismerése ellen harcoljon, és ebben példát is mutasson német honfitársainak. Augusztus második felében az Ádám Zsigmond Nevelőott­honba tiszadobi gyerekeket várnak cseretáborozásra. Faragó-Gyurkó Éva és Sándor videófelvételeket készített a programokról Kié lesz az ügyelet? Bátonyterenye. Már lassan egy éve, hogy felvetődött a gondolat: a város akár át is vehetné a megyei kórház ügyeleti szolgálatát, mely a települést és a környéket is érinti. Ez ügyben megbeszé­lés is lezajlott már, mely vég­leges eredményt nem hozha­tott, hiszen elsődlegesen a cseppet sem bagatell finanszí­rozás kérdését kell megvála­szolniuk a feleknek. Azóta újabb lépés nem tör­tént, bár ma is tény, hogy a kórház átadná a szolgálatot, s a város vezetése továbbra is nyitott a felmerülő kérdések megválaszolására. Mindezek azt sugallják, hogy a tárgyalá­soknak a közeljövőben folyta­tása következik... Nagybúcsú Mátraverebély-Szentkút kegyhelyen e hét végén, au­gusztus 15-én tartják az idei nagybúcsút. Az ünnepi alkalomból a szentmisét hat, nemrégiben felszentelt pap koncelebrálja, az misé­zik együtt. A kegyhely a ferences rend kezelésében van, ezért a Nagyboldogasszony tisz­teletére tartott főbúcsún je­len lesz Hegedűs Kolos, tar­tományfőnök is. 9? Holnapi számunkban „Rétság és környéke összeállítással találkozhat a kedves olvasó

Next

/
Oldalképek
Tartalom