Nógrád Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-05 / 184. szám

4 HÍRLAP

LÁTÓHATÁR

1992. augusztus 5., szerda

Hazafias érzelmű emberekre van szükség

A magyar népfőiskolái mozgalom múltja és jelene

Közművelődésünk utóbbi fél évszázadában, most másodszor vagyunk tanúi a népfőiskolái mozgalom virágzásának. Sz. Tóth Jánossal, a Magyar Népfőiskolái Tanács titkárával a reneszánszát élő népfőiskolákról beszélgettünk.- A fiatalságnak, a közép- korosztálynak nincsenek személyes élményei a korábbi népfőiskolákról. Kérem, szóljon arról, mikor és hol milyen céllal indult útjára e mozgalom.- Ami igaz, az igaz: a történelem tantárgyból kimaradt a népfőiskola. Nagyon remélem, hogy szeptembertől az egyetemeken oktatni fogják a népfőiskola történetét. De ami ennél sokkal fontosabb: a mozgalom jelenlétével egyre többen ismerhetik azt meg.

Lényegében a dán népfőiskola az, amely a múlt század közepén az egész mozgalmat elindította. Úgy látták, hogy szükség van egy olyan sajátos művelődési intézményre, amely az ingyenes állami oktatás mellett, a paraszti rétegeknek a nemzeti felemelkedéshez biztosít plusz lehetőséget. Tudvalévő, hogy ebben az időben Dániában erős volt a német befolyás. így az önálló nemzetté válásban fontos szerepet vállalt a mozgalom.- És mi volt a helyzet hazánkban?- A mozgalom az 1930-as években, a világgazdasági válság idején népszerűvé vált nálunk is. A parasztság az intézményes iskolarendszerbe nem

nagyon tudott bekapcsolódni. Földes Ferenciül tudjuk, hogy a középparasztság a foglalkoztatottak 35 százalékát képviselte, a középiskolában mindössze egy százaléka jutott be. A népi írókat az vezette, hogy megmentsék a paraszti kultúrát a beintegrálják a nemzeti kultúrába, felemeljék a paraszti réteget, elősegítsék az egész nemzet előrelépését. A 20-as évek próbálkozásai után 1936-ban Sárospatakon, 1938-ban Nagytar- csán szervezték meg az első népfőiskolákat. Ettől kezdve a 40-es évek végéig egymás után születtek új és új népfőiskolák. Több helyen, mint például Sárospatakon papnövendékek közreműködésével folyt az a munka.

A svéd irányzat - amely a paraszti réteg mellett a munkásfiatalokkal is foglalkozott - szintén gyökeret vert a magyar népfőiskolái mozgalomban.-A mozgalom az 1950-es évek elején lekerült a magyar közművelődési élet palettájáról. Több mint 30 évig nagy volt a csend körülötte. Milyen körülmények között éledt újjá ?-Igaza van. 1980-ig még csak emlegetni sem volt célszerű. Az újjászületésben elévülhetetlen szerepük volt az egykori sárospataki népfőiskolásoknak. Az intézet végzős növendékeihez hasonlóan, a volt sárospataki főiskolások minden évben megtartották találkozójukat. Kezdetben csak családi körben. Később ez egyre bővült. Czine Mihály, Csoóri Sándor, Illyés Gyula és mások előadásokat tartottak a magyarság helyzetéről, s egyre erősödött a mozgalom újjászületésének gondolata.

Fontos évszám 1982, amikor a csoport felvette a kapcsolatot Pozsgai Imrével, hogy a népfront keretében újra szervezzék meg a mozgalmat. A szervező- munka során jutottak el a népművelési intézetbe, személy szerint hozzám is.-A mozgalom, most 1992-ben milyen tradicionális, illetve milyen új vonásokat tartalmaz?- A 80-as években többször a szemünkre vetették, hogy csak nosztalgiázunk. Klerikarizmus- sal, konzervatizmussal illettek minket.

A mai magyar társadalomban is alapkérdés: a nemzeti öntudat, a közösség, az egyén önbi- zamának erősítése. Felelős közösségi állampolgárokra, hazafias érzelmű és gondolkodású emberekre van szüksége az országnak. Öntudatos polgárrá nevelés az egyik cél.-S mindezt hogyan, milyen formában szeretnék megvalósítani?

— Mi nem tudjuk, és nem is akarjuk azt csinálni, amit elődeink. A templomok melletti épületekben a hallgatók szalmazsákon aludva, maguknak főzve vettek részt a népfőiskola munkájában. Arra sincs lehetőségünk, ami a hagyományokkal rendelkező fejlett nyugati országokra jellemző. Nálunk az elképzelhetetlen, hogy egy fiatal elmegy 2-3 évig mondjuk jogot, vagy művészettörténetet tanulni. Ez a magyar mentalitásba, életmódba, anyagi lehetőségbe nem illik bele.

Amit a kor megfogalmaz, azt kell tenni. Autonom személyeket formálni. Új típusú szövetkezetek alakulnak, s az ebben való részvételre, gazdálkodásra fel kell készíteni az embereket. Vállalkozást értő személyeket akarunk képezni.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a szakmai ismeretek mellett fontosnak tartjuk az állam- polgári felelősség kialakítását. Nekünk nem feladatunk a szakmai képzés és átképzés. Erre megvan a kialakult állami rendszer. Velük együttműködve kell dolgoznunk. Közösen megpróbáljuk az emberek életét elviselhetőbbé tenni.-Ezek szerint a különböző állami szervekkel szorosan együtt kívánnak dolgozni?-Igen. Az önkormányzatoktól kezdve a művelődési házakon keresztül egészen a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szervezeteiig.

*—Hogyan ítéli meg Nógrád megye népfőiskolái mozgalmát?- Megyéjükben nemcsak a gyökerek erősek, az újjászervezésben is élen járnak.

Kálló községben a nyolcvanas években az első katolikus népfőiskolát szerveztük Tneg. Említhetem Patvarcot, Hugya- got, de egyre több településen ismerik fel a mozgalom helyi jelentőségét.

Szenográdi Ferenc

Utazás a nagyvilágba

Fotó- és könyvkiállítás a könyvtárban

Honismeret

fiataloknak

Utazás a nagyvilágba címmel fotó- és könyvkiállítás várja a látogatókat augusztus 30-ig Salgótarjánban, a Balassi Bálint Nógrád Megyei Könyvtárban.

Akinek anyagi lehetőségei nem teszik lehetővé a nagyvilágban való, hosszabb-rövidebb ideig tartó barangolást, jól teszi, ha ellátogat ide, s legalább a gyönyörű, részben fekete-fehér, részben színes fotográfiák segítségével sok szép tájjal, városokkal, emberekkel ismerkedhet meg. Aki pedig már bejárta a világ sok országát, látott tengereket, hegyeket, sivatagokat, folyópartokat, tóvidéket és alföldet, az is örömét leli ebben a kiállításban. Fölidézheti mindazt. amit ő is látott, esetleg másként, mint a fotográfus lencséje. Ha pedig éppen most készülődne valahová, akkor is segíthet ez a kis tárlat, például abban. hogy egyáltalán mit érdemes megnézni.

Mindjárt a kiállítás elején az Express utazási iroda idei nyári programjait kínáló prospektusok várják a látogatót. Aztán Buda László, Biliary Zoltán, Bencze Péter, Varga István, F. Csaba Mária. Brunczel Tibor. Angyal Barnabás, Herbst Rudolf, Könnyei Gyula, Kovács Istvánná, Répás István, P. Tóth László, dr. Fancsik János, Ispán Béla. Poriyi György, Palotás József művészi igénnyel készült felvételei következnek.

Buda László ezúttal főleg az utazás legfontosabb momentumaira, az indulás és az érkezés pillanataira, a vonat- és buszállomások hangulatára irányítja a figyelmet (Vonaton, Buszon). Ezt teszi Bihary Zoltán is (Megérkezés). Bencze Péter kanadai tájakat, városokat mutat be. Varga István különösen költői hangulatú hegyvidéki felvételeiből ad ízelítőt (Hegyek között. Tátra stb.). F. Csaba Mária fotói ugyancsak líraisá- gukkal tűnnek ki (Búcsúzó fények, Kontrasztok, Ködben, Ébredő táj). Brunczel Tibor

Kék csend. Pihenő, Halászok, Egy nap emléke. Remény című képei a víz és ég, a valóságos táj és az ember belső világa mély összefüggéseit villantja föl. Angyal Barnabás, Környei Gyula, Kovács Istvánné, Répás István, Ispán Béla, Ponyi György mind megannyi hangulatot, ember és természet egységét jelző, tiszta kompozíciós renddel bíró vizuális vallomásként is értelmezendő fotográfiát állított ki. P. Tóth László Tuta- jos-a ugyancsak meghitt emberi mozzanatot jelez, dr. Fancsik János természetfotói, Palotás József erdei vadjai azt a megnyugvást kínálják, amit csak a természetben élő ember érezhet. Ezek a fotók tehát korántsem csupán az utazásról szólnak, hanem egyúttal egy roppant időszerű kérdésről is, amin az ember további sorsa múlhat. Nevezetesen arról, amiről a riói Föld-csúcs is szólt, vagyis bolygónk védelméről. Mindent elveszíthetünk, ha nem fogjuk föl az üzenet értelmét, a kék tengereket és eget, az éjszakai csillagfényt, a zöld mezőket, a meghitt erdei zugokat, a növény- és állatvilág sokszínűségét. Az utazás emberi örömét is.

Pedig nincs szebb, mint a világ. A fotókon kívül erről győz meg a könyvkiállítás is, amely útikönyveket mutat be. Gazdag a választék baedekerekben. Egyik táróban korábbi, idegennyelvű utikönyvekete látunk. A többi tárló pedig az újabb, magyar nyelvű könyvsorozatokból ad ízelítőt. Itt vannak a Panoráma nagy- és kis útikönyvek, városkalauzok. De már megjelentek a könyvpiacon a Polyglott útikalauzok, a korábbi Progressz útikönyvek után például az American Éxpress, a Nagel útikönyvei, és így tovább. Kitűnően használható Kőbányai János Fedezd fel Izraelt! című könyve, vagy Goren Tamás Izrael című Útikalauza, ami korábban látott napvilágot.- mér

A július 30-áig tartott XVII. honismereti tábor résztvevői ez évben a szorospataki volt úttörőtáborban töltöttek el tíz napot, s ez alatt a település történetét, az ott élő bányászok életét kutatták.

A fiatalok „párokban” dolgoztak, s egy-egy ember személyes élményei alapján összesítették a tapasztalatokat. A leírt anyag, s különböző tárgyi emlék a Nógrádi Történeti Múzeumba kerül, ahol szakemberek a meglévő források segítségével rekonstruálják nemcsak Szorospatak (bányatelep) működését, hanem - a korábbi táborokban készült munkák felhasználásával - Nógrád megye történelmét is.

Amíg a mátraalmási üdülőtelep a múzeum kezelésében volt, könnyebben kivitelezhető volt a tábor megrendezése, ennek elveszítése után más jellegű problémák is előkerültek, s kérdés: a jövőben miből, hogyan, hol lesz tábor. S egyáltalán lesz-e?

Pócs Viktória

A kulturális élet, a szellemi tevékenység körében érthető módon ma már senki sem fordít gondot a régi látszatok fenntartására. Az alapítványok alkalmi, gesztusértékű finanszírozásait senki sem akarja, nem tudja már felnagyítani, fontossá ragozni az állampolgárok érdekei szempontjából, így ma olyan az egész kultúra-finanszírozás, mint pár csepp eső a feltüzese- dett homokon.

Mert bizony 1992 nyarán lassan a kulturális élet sivatagában járunk, és jószerivel semmi esélyünk rá, hogy oázisra leljünk.

Nem túlzás azt állítani, hogy a magyar polgárok nagyobbik fele, ma nem azzal foglalkozik, hogy végiggondolja, megváltoztassa a kultúrához való viszonyát, gyorsan vagy lassabban európai mértékűre igazítsa lépéseit, ha operába, színházba, könyvtárba, galériába, moziba,

„Bungy - Jumping”

A siófoki strandon egy autódaru kosarából ugorhatnak ki ki az izgalmat kedvelők. Egy ugrás ára ötezer forint.

valamilyen klubba, koncertre indul. Nagyobbik felük egyszerűen a létezés elemi, technikai kérdéseinek megoldására, valamilyen szintű fizikai túlélés megvalósítására törekszik, több-kevesebb sikerrel. Ok aligha keresik, hiányolják a kulturális sivatag oázisait.

Az állampolgárok kisebbik fele durván három csoportra osztható: opera, koncertterem, csillogó galéria jár azoknak, akik az országot vezetik. Színház, művészmozi, elit-könyvtár azoknak, akik azt hiszik, hogy ők vezetik az országot. Kommersz mozi, rock-klub azok részére, akiket '92-ben éppúgy nem érdekel, hogy ki vezeti az országot, mint ahogy öt évvel ezelőtt sem érdekelt.

A munkáslakónegyedek kulElhunytak - valahol

Oroszországban

Az Új Magyarország nyomán heti rendszerességgel közöljük az Oroszországban elhalálozott Nógrád megyeiek listáját.

Nemcsak azok nevét (születési évét. helyszínét, lakóhelyét, rendfokozatát, a fogvatartás jellegét: hadifogoly, kényszer- munkás) adjuk közre, akik a jelenlegi Nógrád megyében éltek, hanem azokét is, akik a korabeli vagy a történelmi megyehatáron születtek.

Amennyiben bárki hozzátartozóját véli egy név mögött felfedezni, forduljon a Magyar Vöröskereszt megyei szervezetéhez, ahol keresólapot tölthet ki, s az MV Keresőszolgálata megpróbálja az adatokat azonosítani. Hosszúra nyúló eljárásra kel! számítani.

Kovács István 1921. Balassagyarmat, honvéd, 1945. 03.21. hdf.

Kovács István 1922. Pásztó,

túrházai, szocreál játszóterei éppúgy elsüllyednek a kulturális sivatagban, mint ahogy a falu szép könyvtára is elsüllyed, mert képtelen a jó mesekönyvet és a fontos szakkönyvet rendszeresen megvásárolni. így a nyitvatartási idő, a vonzó, tiszta olvasóterem illúzióvá lesz, mert épp a lényeg hiányzik . . . S mit sem tud változtatni ezen a népművelői, könyvtárosi szakma igyekezete.

Valamilyen oázis-esélyek mégiscsak a túléléssel küszködő intézmények körzetében teremthetők meg. Salgótarjánban mondjuk egy táncház, egy zeneiskola, egy múzeum, könyvtár, a főtér, a hozzákapcsolódó nyári kert képes lehet arra, hogy a sivatag körülményei között oázissá váljon. A méregdrága

szakaszvez. 1945. 07.28. hdf.

Kovács János 1913. Szé- csény, szakaszv. 1943. 04.08. hdf.

Kovács János 1918. Hort (Nógrád m.) honvéd, 1945.

08.06. hdf.

Kovács János 1910. Lőrinci (Nógrád m.) honvéd, 1946. 08.04. hdf.

Kovács József 1922. Ludány honvéd, 1947. 10.08. hdf.

Kovács József 1894. Tésa(?) (Nógrád m.) honvéd, 1945. 01.29. hdf.

Kovács József 1922. Mária- nosztra (Nógrád m.), honvéd 1945. 02.06. hdf.

Kovács Mihály 1918. Mátra szele, honvéd, 1946. 01.29. hdf.

Kismester József 1922. Te- reske(?), (Nógrád m.), Derecske (?) (Bihar m.), honvéd, 1946.

03.07. hdf.

Kispál András 1920. Nagy- bátony, honvéd 1943 . 04.11. hdf.

Kispál István 1920. Nagybá- tony, őrvez. 1943.04.10. hdf.

színháztermet, a mozit már nem igen lehet ebbe a körbe sorolni, s ugyancsak nem a régi meghitt népszórakoztató helyeket sem, mint a Dolinka volt nemrég, vagy Eresztvény, Salgó, mert a pompázatos természeti értékeket is elfedi lassan a közöny sivatagja, a gon- datlanság szemete.

S ha már nem kell adnunk a „közművelődési" látszatokra, statisztikákra, ugyan ki fogja számonkénti a szellemi és testi kultúra közösségi értékű szolgálatát?! Ki fog azon gondolkodni, hogy kellene az egészséges nevetés, egy-egy közös szép élmény a gyerekekkel, hol fog ez megszületni, ha csüggedten ott ülünk a kékesen villogó képernyők előtt, és bámuljuk az égicsatornák. a videoszalagok szánalmasan ostoba filmkínálatát? Hol lesz az oázis?

Erdős István

Emlékérem a nácizmus elleni harc önkénteseinek

A Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere - a Magyar Ellenállási Szövetség kezdeményezésére, az előző kormányok több évtizedes mulasztását pótolván - 1992. július 28-án kiadott 15/1992. számú rendeletével, a német megszállók elleni harcra önként jelentkezett magyar katonák érdemeinek elismerésére „Független, demokratikus Magyarországért” emlékérmet alapított.

Az emlékérmet azoknak adományozza, akik az ideiglenes nemzeti kormány to- borzó felhívásra önként jelentkeztek, majd 1945. május 9-éig felvétettek a magyar honvédség állományába, valamint a honvédség hadrendjén kívül szervezett náciellenes magyar katonai alakulatokban.

Az emlékérem posztumusz is adományozható a túlélő házastársnak és leszármazottjának.

A Magyar Ellenállási Szövetség várja jelentkezésüket: az 1945-ös honvédelmi minisztérium szervezőinek, beosztottjainak; a honvéd kerületi kiegészítő parancsnokságok, bevonulási központok katonáinak; a jászberényi I.. a pécsi 4., a szegedi 5.. a debreceni 6. és a 7. honvéd hadosztály; a debreceni 1. őrzászlóalj; az I. vasút- és hídépítő zászlóalj; az 1. vasútbiztosító zázszlóalj; a határportyázó századok, a folyami flottila. az aknakutató alegységek, a kórházak, szertárak, intézetek állományában szolgáltaknak, a magyar királyi honvédség 24. hadosztályának átállt és Hajmáskérre elvonult tisztjeinek és katonáinak, továbbá a hadrenden kívül alakult Budai önkéntes ezred, a temesvári 1. önkéntes magyar hadosztály, az 1. magyar vasútépítő hadosztály, a 3. magyar vasútépítő dandár, az 1. magyar távbeszélő-építő zászlóalj egykori tisztjeinek, tiszthelyetteseinek és honvédéinek.

Várják mindazokat, akik a háború éveiben önként vállalkoztak a nácizmus elleni harcra, és 1945. május 9-éig beléptek valamely náciellenes magyar katonai alakulatba, és mindmáig hívek maradtak az egykor vállalt függetlenségi eszméhez, a demokratikus Magyarországhoz.

* *

A leveleket és jelentkezéseket az. alábbi címre kérik: Magyar Ellenállási Szövetség, 1054 Budapest, V. kér. Zoltán u. 16. IV.em.

Hol lesz az oázis?