Nógrád Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-26 / 201. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. augusztus 26., szerda Augusztusi forróság a diósjenői strandon A Börzsöny lábánál található diósjenő strandra az elmúlt napok kánikulája százakat csalogatott ki. A festői környezetben meghúzódó medencékben a hazai vendékegen kívül a nyugati országokból érkező turisták is szívesen lubickolnak. - Fotó: Rigó Száz kilométer magasságban villannak fel A szobrok maradnak Elhunytak - valahol Oroszországban Az Új Magyarország nyomán heti rendszerességgel közöljük az Oroszországban elhalálozott Nógrád megyeiek listáját. Nemcsak azok nevét (születési évét, helyszínét, lakóhelyét, rendfokozatát, a fogvatartás jellegét: hadifogoly, kényszer- munkás) adjuk közre, akik a jelenlegi Nógrád megyében éltek, hanem azokét is, akik a korabeli vagy a történelmi megyehatáron születtek. Amennyiben bárki hozzátartozóját véli egy név mögött felfedezni, forduljon a Magyar Vöröskereszt megyei szervezetéhez, ahol keresőlapot tölthet ki, s az MV Keresőszolgálata megpróbálja az adatokat azonosítani. Hosszúra nyúló eljárásra kell számítani. Szabados Mihály 1922. Te- rény honvéd 1945.08.03. hdf. Szabó Ferenc 1917. Dré- gelypalánk honvéd 1945. 04. 03. hdf Szabó Gvula 1921. Tamóc 1945.05.01. hdf. Szabó István 1920. Magyar- nándor őrvez. 1945.08.06. hdf Szakács József 1924. Érsek- vadkert 1946. 08.04. hdf. Szűcs József 1915. sziráki járás honvéd 1945. 04. 26. hdf. Szebcrényi László 1913. Kisterenye honvéd 1942. 03.14. hdf. Szenográdi Ferenc 1919. Udvarhelypuszta (Berkenye) honvéd 1943. 02.20. hdf. Szlamka Kálmán 1909. Zagyvapálfalva 1947. 07.04. km. Hullócsillagok hónapja A legnagyobb meteoritok egy része földet ér Az évente visszatérő meteorrajok közül Magyarországon az egyik legerősebb áram a július 20-a augusztus 19-e közötti. Az 1862. évi III. üstökösből származik és Laurentius-rajhoz tartozó Perseidák elnevezést viseli. Igen gazdag meteorhullást okoznak. A meteorjelenséget olyan meteoritok (szilárd testek) idézik elő, amelyek 10-70 kilométeres sebességgel hatolnak be a Föld légkörébe. Nagyságuk lehet porszemnyi (mikrometeo- rok), de lehet hatalmas szikla- tömbnyi is (óriásmeteoritok). A meteoritok a légkör felső részében elpárolognak, és annál nagyobb magasságban fékeződnek le, minél kisebbek. Az úgynevezett hullócsillagok átlagosan körülbelül száz kilométer magasságban villannak fel. A legnagyobb meteoritok egy része földet ér, és ott nagy rombolásokat idéz elő. Így képződnek a meteoritkráterek. A meteoritok gyakorisága a tömeg növekedésével erősen csökken, úgyhogy a veszedelmes óriásmeteorok rendkívül ritkán esnek a Földre. Az ide jutó meteoritanyagból a szabad szemmel látható hullócsillagok 0,05 százalékot tesznek ki, a nagy tűzgolyók részaránya pedig csupán 0,01 százalék. Néhány nagy meteorit lezuhanásának helyét is ismeri a tudomány. Ilyen a tanguszkai meteorit, amely Szibériában 1908. június 8-án zuhant le, és az ott lévő faállományt ezerkétszáz négyzetkilométer területen pusztította el. Keresem a tudatom Állítólag nem vagyok igazi magyar. Vagy legalábbis nem eléggé. Nem érzem át a hétköznapok tennivalóinak intézése közben, de az ünnepeken sem, hogy én MAGYAR vagyok, így csupa nagybetűvel, Nem gondolkodom ezen eleget. Pedig kellene. Számomra mindenesetre ez derül ki mostanság a sajtóból, elsősorban a Híradóból, meg a Hétből. Ezekben a műsorokban azt mondják, a magyar társadalom most keresi önmagát, identitástudatát, ez a legfontosabb kérdéseinek egyike, s jövőjét alapvetően befolyásolja sikerül-e megtalálnia ezt a nehezen kimondható idegen kifejezést, pontosabban annak tartalmát. Mert a világ boldogabbik felén élőknek már sikerült, sőt el sem vesztették, és ettől olyan jó nekik. Sajnos én nem szoktam találkozni a társadalommal. Csak rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel, munkatársakkal, vagy olyan emberekkel érintkezem, akikkel jószerencsém véletlenül összehoz. Ők pedig nem a társadalom. Ez már abból is látszik, hogy soha nem mondták még - de nem is vettem észre semmilyen erre utaló jelet -, hogy ők ezt az „identitási- ,zét” keresnék. Ezek a gyarló társadalmon kívüliek eléggé el nem ítélhető módon, nem fogják elhinni - pénzt keresnek. S ami a leginkább foglalkoztatja őket, hogy nem, vagy egyre nehezebben találnak. Ettől olyan lehajtott fejűek, ettől értékelik oly kevésre, hogy nincs már Varsói Szerződés, KGST, hogy végre nem állomásoznak idegen katonák hazánkban, holott ezek igen jelentős vívmányok. De mindez kevés! Nekik kevés. Bezzeg a németnek, osztráknak, franciának, amerikainak nem kevés. Ő igenis büszke német, osztrák, francia, amerikai. Neki megvan az identitás- tudata. Neki miért, nekünk miért nem? Történelmünk nem kevésbé szegényes - sőt! - mint bármely más nemzeté, nem adtunk kevesebb lángelmét a világnak, mint a többi ország. Hát akkor? Persze, kiölte az elmúlt negyven év, a pártállam internacionalista népbutítása. Nehéz egycsapásra visszaszerezni. Ám fel a fejjel, hisz van akinek már sikerült. Az a tarka in- ges, aranyláncos magyar férfi ugyanúgy száll ki abból a me- tálszínű Opel Vectrából, mint amilyen lezser unalommal fizeti a méregdrága budapesti szállodát az a szőke német, az a" balatoni háromszintes villa teraszán napozó hosszúcombú magyar szépség ugyanúgy nyúl a jeges martini után, mint amilyen természetességgel ül a repülőgépre az a napszem- üveges amerikai. Tényleg irigylésre méltóan büszkék, s messziről látszik: van... „identitástudatuk". A magyar társadalomnak azonban nincs. Mert a magyar társadalom egyelőre a Trabantok, Wartburgok, Ladák, és a lakótelepi egérlyukak világa. - Ozsvárt Kilenc alkotóval, profi, nemzetközi faszobrász tábor üzemel Debrecenben. Az alkotó munka során készült művek a várost és környékét gazdagítják. MTI fotó: Oláh Tibor Tarkabarka vidám vásárfia Kézit csókolom, kedves nénik, és bácsik! Most, hogy újra hirdették a Vidám vásárt, a szüleim megbeszélték, kimegyünk mi is megnézni, mert tavaly nem volt rá idő. Nekem meg külön öröm, hiszen hamarosan kezdődik az iskola, ott már nemigen lehetek vidám, esetleg csak akkor, ha a kövér Baranyainak ellopjuk a tízóraiját. Szóval kimentünk egy hatos busszal, és ott elkezdtük a vásárt járni. Csodálatosan szép dolgok voltak mindjárt a bejárati asztalokra téve. Mindenféle játék, beljebb ruhafélék, nagy üvegekben italok, az apukám szerint ezek a hamisított konyakok és vodkák. Folytattuk a nagy nézelődést, mert volt látnivaló bőven. A képfestő bácsi egy papírra különböző festékes tubusokból nyomott egy-egy fogkefére való anyagot, berakta egy csavarógépbe, ami nálunk is van, de centrifuga, aztán ami kijött belőle, az volt a kép. Hetven forintért. Én nekem az tetszett, amelyik a házmester nénire hasonlított. amikor mérges, és csavarók vannak a hajában, és ordibál, hogy büdös kölykök, megint besároztátok a lépcsőházat. De mégse vettünk, mert apu valami hasonlóságot vélt felfedezni a kép és az anyósa között... A színpadon ekkor már ment egy táncos műsor, ez tetszett, csak nagyon sütött a nap. Itt volt az ideje egy jó hideg kólának, de a büfés néni csak meleget tudott adni, mivel a hűtőjük nem volt jó. Apu megivott egy sört, hogy tartsa a koleszterinszintjét, de nem volt hideg, mondott is rá valamit, de csak a lóra emlékszem. Később még láttunk divat- bemutatót, meg szkanderver- senyt, majd a polgármester bácsi megvágott egy nagy vekni kenyeret, mondta is az anyu, hogy ez biztosan frissebb, mint ami nálunk az ábécében kapható. De apu megmagyarázta, hogy ez új kenyér. A sétahelikopter is állandóan ott körözött fölöttünk, de arra már csak a jövő évi Vidám vásáron szállunk fel, mert koleszterinszintet tartani, meg a levegőben is furikázni egyszerre nem lehet. Hazafelé menet még kisírtam egy dinnyét, de nem lékelték meg, így csak otthon derült ki, hogy olyan Velencei-tó íze van, mire az apukám valami Lőrinc bácsit kezdett szidni, hogy ne a dinnyét rontsa meg a gyalázatos, használjon inkább ultra- pempörsz pelenkát! (DF) A bénító butasággal nem lehet kiegyezni.. Az erőszak, a bűnözés, a korrupció, a kártékony ostobaság térnyerése ellen természetesen a jó törvények kell megvédjék az állampolgárokat. A károkozó butaság mindezek közül azért a legveszélyesebb, mert nem nyíltan, egyértelműen mutatkozik meg, mint a bűnözési hullámok, de fű alatt közlekedik. Álcázza magát, miközben a legfontosabb, éltető gyökereket vágja el: az értelmes, közérdekű cselekvést akadályozza meg. A törvénykezéstől pedig éppen a rendszerváltozás lázasgyors lendületében nem lehet elvárni, hogy a szakszerűség követelménye mellett egyértelmű, biztos sorompókat állítson az akarnok butaság, a trükkös új, .jogértelmezések” útjába. Marad a mindennapos leleplezés, minősítés kényszere: szabadság, demokrácia formálódik 1990 tavaszától, de a butaságra nem lehet automatikusan kiterjeszteni a figyelmet, bizalmat. Még akkor is így van ez, ha felkészületlenség, ^ ostobaság csúcsteljesítményeivel már- már a „szóbaállás” is túlbuzgóság. Legyintenek is sokan ezekre az „agyhúgykövekre”, de mert egy-egy időszakban oly mértékben elszaporodnak, s egymásba kapaszkodva, egymást felerősítve úgy burjánza- nak, hogy nem lehet eltekinteni szemétté nyilvánításuktól, ösz- szesöprésüktől. S ez akkor különösen kényes-nehéz munka, ha egy-egy politikai párt körül nemcsak megtűrik, de biztatják, uszítják a hangos és ostoba karrieristákat, akiktől 2-3 év alatt bizony inkább meg kellett volna szabadulni már a mozgalomnak, amelyik komoly jövőt szeretne progrosztizálni magának. A feltűnő szellemi nyomorékság állapota ugyanis természetes egyszerűséggel párosul az erkölcsi káosszal, az agresszivitással, rosszindulattal, a más nézetet vallók szidalmazásával. Vagyis a butaság képviselőinek lételeme az elhúzódó dühödt acsar- kodás, a csatazaj, amelyben úgy tűnhet, ringben élünk, ahol el kell fogadni az új pofonok, az adok-kapok püfölködések erőviszonyait ... Egy építésre, országmentésre vállalkozó politikai erő, párt nem tarthat igényt hosszú ideig erre az üvöltőkórusra, mert az állampolgárok, a szavazók igen nagy többsége közöny ítélettel, ellenszenvvel honorálja a párt türelmét, amellyel elviseli, eszköztárában tartja az ostobák hangzavarát, a hangzavar kommunikációs faliújságjait, brossúráit, megafonjait. .. A rendszerváltást megelőzően ugyanezt a győztesnek látszó butaságot azért kényszerült elfogadni a társadalom, mert Budapest és Moszkva között a telefonon a Kreml utasításaira visszafelé csak azt lehetett mondani: igen, igen, igen ... S legföljebb a magyar főváros időjárására azt, nem, itt nem havazik, itt esik az eső ... Az ésszerűség, szakszerűség, humanizmus szempontjai elle- pében ez a „kapcsolat” nem tűrt vitát, tagadást: a butaság, tudatlanság érvelése szerint akármi megtörténhetett... De 1992-ben miért kellene viselnie akár egyetlen napra is a magyar társadalomnak a nyilvánvaló ostobaság erőszakosságát? Miért kellene belenyugodni, hogy képviselők, ön- kormányzatok, politikusok egy-egy csoportja laza nyugalommal hárítja el az elemi tisztesség, a józan ész tiltakozó érveit, kérdéseit? Van kéznél egy törvény-„értelmezés”!? Ez felmutatható, elmagyarázható. Van egy fű-alatti érdek összefonódás!? Ez csendben elleplezhető. Van közérdek is. De ez utóbbi mit sem számít: a lelkesedés, 'a párthűség megvédelmezi a legostobább „értelmezést” is, amelyet az adott érdek- csoport favorizálása védelmében összetákolnak. 6 ráadásul olyan ellentmondást nem tűrő gőggel, görcsös- séggel, hogy az már elképesztő. S ráadásul a kormányzati pozíciókban lévő, hatalmaskodó „értelmezőktől” mintha egyre többen eltanulnák a gőgös hatalom jelszavait... De ilyen helyzetben is, ilyen szerencsétlen körülmények ellenére is az értelmiségnek muszáj megmaradnia a tudás, a szakszerűség, a tisztesség képviseletében, mert a kívülmara- dás, a hallgatás ugyanolyan képtelenség, mint emitt az a hiedelem, hogy a szellemi muníciót hangossággal, porkavarás- sal, konspirációval pótolni lehetne. A biztonságot nyújtó törvények, a törvényesség holnapi reménye nem ment fel a kötelességtől: ma, itt dolgozni kell, küszködni kell az út megtisztításában, kijavításában, mert az utakat mindenáron járhatóvá kell tenni. A bénító butasággal soha, egyetlen napra sem lehet, nem szabad kiegyezni... Erdős István
