Nógrád Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-21 / 197. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. augusztus 21., péntek Johnny Rotten - ma Elég régen megy már a rá­dióban egy műsor, amely sok­kal nagyobb figyelmet, vissz­hangot érdemelne. A Névjegy című, - Magatartásformák - al­című sorozatra gondolok, ame­lyet Wisinger István szer­kesztő-riporter neve fémjelez. O több mint harminc éve se­gédmunkásként kezdte a Bródy Sándor utcában és mára az egyik legkarakteresebb rádiós személyiséggé nőtte ki magát. Ezt igazolják - egyebek mellett - a Göncz Árpáddal készített beszélgetései is. A Névjegy-ben is társalog, s szintén-nem akárkikkel. Jó ér­zékkel választja ki azokat a kö­zéleti embereket, akiknek éle­tútjuk, mondandójuk érdekes lehet hatvan percnyi műsoridő megtöltésére. Alaposan felké­szül „beszélgetőpartneréből” és tiszteletben tartva ugyan a ripor­talany személyiségét, érdemeit, bizony legtöbbször rátapint a kényes kérdésekre is. Ez történt legutóbb a Vámos Tibor esetében is. Megkérdezte a tekintélyes akadémikustól, hogy nincs-e szégyenérzete az elmúlt negyven év miatt, amelynek - úgy látszott- elkö­telezettje volt. De olyan kérdé­seket is feltett, hogy neves szakember létére, miért már­totta be magát a politikába és vajon annakidején mert volna-e úgy beszélni az akkori kor­mányról, mint a mairól. A kihegyezett kérdésekre Vámos Tibor ugyancsak kendő­zetlenül, sok tanulsággal szol­gálva válaszolt. Megemlítette Kedves Testvérek! H azánk nemzeti ünnepét társadalmi ünnepség ke­retében méltó módon megültük, kérve Isten áldását, mindennapi kenyerünket. Most összejöttünk a templomban, hogy Istennek hálát adjunk minden jótéteményért, kérjük áldását munkánkra és egész magyar népünkre. Hálásan emlékezünk arra, hogy a múlt esztendőben II. Já­nos Pál pápával együtt ültük meg Szent István király ünne­pét. Illő, hogy gondolatait, taní­tását liturgikus közösségünkben felelevenítsük. A most hallott szentírási részhez a budapesti Hősök terén tartott beszédében ezt mondta: „Nagy királlyal, a nemzeti igazi atyjával ajándékozott meg tite­ket az isteni gondviselés, aki nemcsak uralkodó erejével volt kiváló, hanem lelkűidében is. A mai nemzedéknek is elismétli azt, amit az Efezusiakhoz írt le­vélben olvasunk: „Azt mondom tehát, sőt kérve kérlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon jár- tatják eszüket. Sötétség borult elméjükre, elidegendedtek az is­tenes élettől... és érzéketlenné váltak... ti azonban nem ezt ta­nultátok Krisztustól. (4, 17-20) Királyotoktól és nevelőtöktől Krisztus ismeretét tanultátok megtanultatok az evangélium szerint élni.” Szent István megteremtette nemzeti életünk társadalmi, po­litikai, gazdasági alapjait. Emel­lett azonban arra is törekedett, hogy népét a keresztény kultú­rára elvezesse és az erkölcsi ér­tékekre nevelje. Ezért - a Szen­tatya szavaival élve - méltán tekinthetjük őt atyának és neve­lőnek. Szent István szellemi öröksé­géhez hozzátartozik a nemzet például, hogy 1945-ben és az azt követő években igenis híve volt egy emberi formátumúnak remélt új világnak. Ma is fel­emelt fejjel vállalja ezt a maga­tartását. Nem kevésbé volt meghök­kentő, amit az eddigi rendsze­rek - az úgynevezett kapitaliz­mus illetve szocializmus - ku­darcáról elmondott. Egyik sem volt képes olyan rendszert pro­dukálni, amely az emberek közti megbékélési szándékot, kompromisszumokat erősítette volna. Már pedig erre azért is nagy szükség lenne, mert az emberiségben még erősen él a vadállati ösztön, az agresszivi­tás, a falkaszellem. Az erős hi­tek, a kemény ideológiák - mindegy milyen előjelűek — előbb-utóbb a becsapottság ér­zéséhez vezetnek ezért mindig kritikával kell közeledni min­denféle eszméhez. Vámos úgy érzi, hogy a ko­rábbi kurzusnak sem volt aktív részese, (nem tartja magát al­kalmasnak semmiféle politikai szerepre), mindig mint csupán egy értelmiségi mondta el ma­gánvéleményét. Most is azt tette, amikor az általa is bírált jelenségek elle­nére hosszú távú optimizmusát kifejtette, bízván a FIDESZ korosztályú nemzedékben. Eh­hez azonban a tehetséges fiata­loknak a liberális elvek mellett számot kell vetniök a szocialisz- tikus gondolatokkal is. * * * Ezekben a napokban, amikor a magyarok harmadik világta­kulturális és erkölcsi nevelésé­nek a munkálása is. Országunk jelenlegi helyzetén erre a nem­zetnevelésre különösen is szük­ségünk van. Szentatyánk nem véletlenül hangsúlyozta a neve­lés fontosságát, amikor a Tu­dományos Akadémia díszter­mében a kultúra és a tudomány embereivel találkozva mondta: „A kultúra egyik legfonto­sabb tényezője a nevelés. Ez azonban nem csupán abban áll, hogy a jövendő nemzedékeknek átadják a tudományos vívmá­nyok és a technikai eredmények foglalatát. Jól tudom, milyen ér­tékes az iskolarend-szeretet az ifjúságnak nyújtott szakszerű oktatásában. De hasonló, sőt még nagyobb erőfeszítést kell tenni a nevelés terén is, előse­gítve a fiatalok személyiségének érlelődését a világnézet, az ér­tékek, a személyes kapcsolatok területén is. Egy leszűkített em­berkép mérhetetlenül hátrányo­san hat vissza a képzésre, amint ezt a közelmúlt tapasztalatai bi­zonyítják, amikor nem részesült kellő figyelemben a hosszú, de elengedhetetlenül szükséges ne­velői folyamat. ” S zentatyánk szavai azt eme­lik ki, amit lelkiismeretes szülők, pedagógusok min­dig felelősen átéreztek: egészen kicsiny kortól fogva szükséges a gyermekek belső lelkivilágá­nak a formálása szilárd és idő­tálló erkölcsi eszmények sze­rint. Ha ez hiányzik, akkor az életfelfogásban a mérték, a pénz, az önző és ösztönös kí­vánságok kielégítése, az egyéni jólét és karrier megteremtése lesz. Mindnyájan megtapasztal­tuk, hogy ez a leszűkített em­berkép, más szóval a materia­lista emberkép milyen károsan hatott vissza a fiatalság szemé­lyi fejlődésére egy generáción keresztül. lálkozójának megannyi prog­ramja zajlik az óhazában, ért­hető, hogy a szellemi életben egyébként is jelenlévő hajlan­dóság a nemzettudat értelmezé­sére, felerősödik. Ebben az ösz- szefüggésben egyáltalán nem véletlen, hogy a médiaháború egyik legújabb ütközete - Han- kiss Elemér Chrudinák Alajos összecsapása- oly nagy port vert fel. A Panoráma című té­véműsorral kapcsolatban ugyanis az a kérdés merül fel, hogy mi szolgálja valójában a magyarság érdekeit. Nem könnyű a válasz, hiszen lemondani a külföldön - főként a szomszédságban, karnyújtás­nyira- élő magyarok sorsának jobbításáról éppúgy felelőtlen­ség lenne, mint ahogyan bírál­ható a más népeket sértő maga­tartás is. Borotvaélen táncol a kérdés: meddig vagyunk jó ma­gyarok, igaz hazafiak és mikor válunk akaratlanul is nacionalis­tákká. Az Aktuális című tévémű­sorból, az I. magyar diák világ- találkozó résztvevőinek nyilat­kozataiból az derült ki, hogy a mai fiatalok sokkal puritánab­ban fogják fel és válaszolják meg ezt a fogas kérdést is, mint az előítéletektől sem mentes idősebb generációk. Számukra az a fontos, hogy találkozzanak, beszélgessenek, egymásnak népdalokat taníthassanak. Egyikük például saját magyar­ságtudatát a járnitudás képessé­gével azonosította. A legtanul­ságosabb azonban annak az er­délyi fiatalnak a véleménye volt, aki szerint nem baj, hogy Soros György esetleg már nem szépen beszél magyarul, a ma­gyarságát az jelzi igazán, hogy pénzt ad. De jó is lenne, ha a politiku­sok is ilyen egyszerűen tudná­nak akárcsak ebben az utóbbi kérdésben is megegyezni.- csongrády ­A múltnak ezt a negatív és káros hatását ma is sokfelé ta­pasztaljuk. Vannak, kik szabad­ságra hivatkozva a „semleges” világnézetű iskolai nevelést hangoztatják. A tapasztalat mu­tatja, hogy „semleges” világné­zet nincs. A gondolkodó em­berhez hozzátartozik a világné­zet, a maga személyi és erkölcsi értékeivel, nemzeti és törté­nelmi tudatával, beleértve a val­lási felfogást is, amely kiskortól fogva alakul és formálódik. Ha ez elmarad, a közömbösség és a kiábrándultság töltheti el a lel­ket. A „semleges” világnézet tetszetős megnevezése gyakorlatilag a materia­lista világnézet igényét takarja. De ennek most van egy sajátos színezete és kísértése. Míg az előző korszakban a ránk paran­csolt ideológiával sokan önkén­telenül is szembefordultak, most a szabadság eszméjével el­fogadhatónak, korszerűnek, modernnek akarják feltüntetni, és így éppen azok az igazi em­beri és erkölcsi értékek nem nyernek megalapozást, ame­lyekre ma leginkább szüksé­günk van. A szabadság mind­nyájunk számára nagy érték, de lehet a szabadsággal visszaélni is. Ilyen visszaélés a „semle­ges” világnézet hangoztatása, súlyos veszélyeket hord magá­ban a Szentatya szavaival élve: „Alapvető erkölcsi erényeket nem egyszer elhanyagolnak, vagy egyenesen nevetségessé tesznek.” Ebben a nevelésben az iskola mellett lényeges feladata van a családi közösségnek is. Erről a feladatról Szentatyánk a kultúra és tudomány emberei előtt mondta: „Bizonyára még világosabb mindenki számára, hogy a bo­nyolult és törékeny folymatban Rohadt Jancsi, azaz Johnny Rotten már régen újra John Lydon. Nem szemtelen, nem ar­rogáns többé, megszelídült, le­csillapodott, bár, ha nagyon akarja, ugyanúgy tudja még forgatni a szemét, s ugyanúgy áll hajának rőt koca, mint a régi szép időkben. Hogy már csak Lydon és nem Rotten, könnyí­tett valamicskét rajta, de a múlt­jával örökösen számolnia kell. Úgy tűnik, hogy az elmúlt 15- 17 év (talán egy kicsit történe­lem is) érintetlenül hagyta a le­gendás punk-banda, a Sex Pis­tols egyik fenegyerekét, aki most mosolyogva ül egy karos­székben. Nyugodtan és derűsen nézegeti a poharat a kezében. Fekete trikójáról harsányan ne­vetnek a fehér szavak: Be My Judge - légy a bírám. Node mi­ben? S miért? Mert kiválóan tud alkalmazkodni, mert minden helyzetben remekül feltalálja magát? Mert (még most is) úgy csavarja az ujja köré például az újságírókat, ahogy akarja? Mert mindig arról van szó, amiről ő kíván beszélni, amiről hallani ő akar?-Mikor 18 éves voltam, bor­zasztó volt arra gondolni, hogy egyszer majd harminchat le­szek. Most annyi vagyok. Meg vagyok lepve. Kellemesen. Semmi bajom nincs, kérem, de tudom, hogy sokat változtam. Malcolm és Jane Mouncher, valamint két gyermekük nem utaztak az idén Spanyolor­szágba nyaralni. Ehelyett a car- diffi család életmentő műtétet hajtott végre 12 éves Ben nevű kutyáján. A Collie-keverék tes­tébe szívritmus-szabályozót ül­ném elegendő a nevelők és a szülők által megtanított néhány erkölcsi elv. A fiatalok konkrét családban és meghatározott tár­sadalmi környezetben élnek: mindaz, ami körülöttünk törté­nik, hatással van személyiségük fejlődésére. Vagy segíti őket a teljesebb érettség felé, vagy - éppen ellenkezőleg - megaka­dályozza belső kibontakozásu­kat, és lerombolja még a termé­szetes vágyat is a teljesség és a boldogság elérésére.” A szülők számára nagy fel­elősség, de egyben a leg­szebb feladat is, hogy az erkölcsi értékek teljességére, a keresztény tanítás megtartására, a helyes magyarságtudatra ala­pozva formálják gyermekeik lelkivilágát. Sok családnál meg­tapasztalható, hogy a nevelés­nek ezt a felelősségét nem értik, vagy nem is akarják teljesíteni. Erre figyelmeztette a Szentatya is: „Sajnos, ma sok család nem képes biztosítani ezt a légkört. A szülőknek nagyon kevés idejük van gyermekeik számára. Oly­kor a szülők is mélyen sebzettek lelkűkben, meginogtak alapvető meggyőződésükben, és így kö­zömbössé váltak az élet igazi és végső értelmével szemben.” Szomorú, de valós tényre utalt a pápai megnyilatkozás. Sok szülő megingott az alapvető megyőződésben, közömbössé vált az élet igazi és végső érte­mével szemben, és ezt hiányos, vagy kiábrándult szellemi lég­kört adják át gyermekeiknek. Ebben a szomorú helyzetben az egyház a maga segítségét ajánlja fel a családoknak, fiata­loknak és felnőtteknek egy­aránt. Nem a hatalmi pozíciókra tö­rekszik, hanem szolgálatával segíteni akar a teljesebb erköl­csi elvekre épülő emberi élet el­érésében, ezzel együtt az élet Úgy tíz-tizenöt éve azt hittem, hogy ez a kor maga az öregség. Féltem, szinte mindig stressz­ben voltam. Ezért ittam és ezért voltam arrogáns. így védtem magam, így akartam megtartani a lelki egyensúlyomat. Az lett a vége, hogy viszolyogni kezd­tem magamtól. Még sírtam is nem egyszer. Meg kellett, hogy álljak, hogy rendbeszedjem magam.- Hogyan látod most a „púnk éveket" ?-Fene tudja. Volt a Sex Pis­tols, abban éltem, nem nagyon néztem vagy láttam másfelé. Azt tudom, hogy rengetegen olyanná lettek mint a Sex Pis­tols. Uniformizálódott a dolog, és én utálom, ha valaki nem tud maga maradni, hanem olyan lesz mint akiért rajong. Mentem az utcán és vagy öt Johnny Rot­ten jött velem szembe. Ugyanaz a haj, ugyanaz a ruha, ugyanaz a pofa. Nevetséges. A PIL-t nem tudták megemészteni, azt hitték,- az a Sex Pistols kettő. Állan­dóan az Isten óvd meg a király­nőt meg az Anarchiát követel­ték tőlünk. A Pistols dolgaiért ez a zenekar tartotta a hátát, mert én ott voltam. Jah Wobble-t még most is sajná­lom, azért, amit ártatlanul ki kellett állnia. Büszke vagyok a PIL-re.- Nem vagy még fáradt? tettek, mert a percenkénti szük­séges 100 helyett neki csak 37-et dobbant a szíve. A beavatkozás 500 fontba ke­rült. Nagy-Britanniában ez volt az első ilyen műtét, amelyet házi­állaton végeztek el. végső értelmének a megtalálá­sában, az üdvösségnek az eléré­sében. Egy gondot még ki kell emelnem, amely Jézus tanításá­ból ered, és amely jellemezte Szent Istvánt is, amikor az Apostolok arról panaszkodtak, hogy nem tudták a gonosz lelket kiűzni. Jézus azt mondta: „Ezt a fajtát nem lehet más­ként kiűzni, mint imádsággal és böjttel." (Mt 17,21) A nevelés­hez sem elegendő csupán a szó vagy a jó példa. Szükséges hozzá Isten kegyelme is, ame­lyet imádsággal és keresztényi áldozatvállalással tudunk kiér­demelni. Egyházi közössé­günknek ez közös feladata. Én magam minden előszombaton a hívekkel együtt imádkozom a rózsafűzért a magyar ifjúságért és családokért. Ezt kérem a hí­vektől is. Fontosnak tartom, hogy Szent István ünnepén, nemzeti ünnepünkön egyházi közsé­günknek ezt a feladatát és kül­detését hangsúlyozzam. Sok minden hiányzik életünkből, sok mindenre szükség van. De különösen szükségünk van Isten áldására ahhoz, hogy ifjúságunk eredményes legyen. Szenatyánk szavaival emlé­kezzünk Szent István kirá­lyunkra: „Egyáltalán nem volt távoli ő, nem a múlthoz tartozik, a ma embere ő. Mert az igazság min­dig időszerű, és ugyanúgy nem veszíti el aktualitását, miként a jóság, az igazságosság és a szentség.” A mai napon közösen kér­jük, hogy közbenjárásá­val segítse a múlt hiá­nyosságának pótlását, és őszinte keresztény életünk szolgálja if­júságunknak és az egész nemz- tünknek erkölcsi megújulását. Amen.-De. Azért nem dolgozom annyit, amennyit kéne. Újakkal zenélek, de a nevem nincs a bo­rítón. Producerkedem olykor­olykor, ha szükség van rám, vagy ha nekem kell valaki. így van ez: néha a más álmaiban pi­hen meg az ember. Szerettem volna megakadályozni, hogy annak a bűnözőnek, annak az Alex Coxnak kijöjjön a filmje szegény Sídről, de nem bírtam milliókat fizetni. Teljesen eláz­tatja Vicious-t. És egyetlen Pis­tols taggal sem beszélt! Hát Joe Strummer meséjét hallgatta meg a konkurens zenekarból! Még mos is megáll az eszem! Nohát ezért is írok én két köny­vet! Kettőt is, igen. Szeptem­berben jelennek meg. Az első­ben magamról beszélek: szüle­tés, család, neveltetés, iskola, aztán a Swx Pistols következik. És megmutatom, bebizonyítom, mennyit hazudtak és regélnek össze-vissza rólunk, mert már únom, utálom a sok marha du­mát. A második könyvben a PIL-től kezdve írom le sorjá­ban, hogy mi történt velem, hogy egyszer már tisztán lásson az, akit érdekelek én, John Lydon, vagy Johnny Rotten, a Rohadt Jancsi, a patkány. Még mindig akadnak pillanatok, amikor ez teljesen mindegy. Vass Imre Gazdaság­élénkítést javasolnak Átfogó gazdaságélén­kítési programot dolgo­zott ki az Ipartestületek Országos Szövetségének vezetősége. Mint Szűcs György el­nök újságírók kérdésére válaszolva elmondta, erre azért volt szükség, mert a restrikcióra alapozó Kupa-program másfél év alatt teljesen kimerült. Az országnak jelentős a valutatartaléka, pozitív a külkereskedelmi mér­lege, viszont a termelés elfogadhatatlan mérték­ben visszaesett. Ezen sür­gősen változtatni kell, ha valóban piacgazdaságot akarunk építeni. A nem­zetközileg elfogadott normarendszerekkel összhangban a korszerű ipar súlyát a gazdaságban növelni lehetne. Ebben a folyamatban jelentős sze­repet vállalnának a kis­iparosok, ha megfelelő gazdasági környezetet te­remtene hozzá a kor­mányzat. A koncepcióváltáshoz szükséges átmenet keze­lésére tettek javaslatot programjukban az IPOSZ vezetői. Az iparosokat je­lenleg fojtogató adó-, tár­sadalombiztosítási és egyéb terhek csökkenté­sére konkrét megoldáso­kat tárnak a kormányzat elé, remélve, hogy azok meghallgatásra találnak. Javaslataik nem a köz­teherviselés elutasítását célozzák, csupán a jelen­legi aránytalan - sokszor kétszeresen megfizettetett adók - mérséklésére irá­nyulnak. Nem elhanya­golható szempont az sem, hogy a kisiparosok „élet­ben tartásával” jelentősen csökkenthető a munka- nélküliek száma. Ha mindegyik vállal­kozó a magáé mellett még egy munkahelyet te­remt, megszűnik az or­szág legégetőbb társa­dalmi-gazdasági problé­mája. Dr. Paskai László bíboros augusztus 19-én, Tatabányán elhangzott beszéde Szent István ünnepére: Az igazság mindig időszerű és nem veszíti aktualitását „Állati” szívritmus-szabályozó

Next

/
Oldalképek
Tartalom