Nógrád Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-02 / 155. szám

Bosznia Veszélyben a légihíd A szarajevói repülőtér körüli harcok kiüjulása miatt kevés a remény arra, hogy beindíthatják a segélyprogramot és a légihidat. Lewis MacKenzie, az ENSZ- erők vezérkari főnöke elrendel­te, hogy a légikikötő ideiglene­sen szüntesse be a repülőgépek fogadását. Előzőleg három ENSZ-katona könnyebben megsebesült a repülőtér környé­kén zajló lövöldözés következtében. Tűzszünetet hirdetett a szerb erőknek Radovan Karadzic boszniai szerb vezér és követelte, hogy cserébe vonják ki a horvát hadsereget Boszniából, és az Izetbegovic boszniai elnökhöz húzó bosnyák erők is hirdesse­nek tűzszünetet. Szerb egységek a boszniai fő­várostól keletre megállították azt az ezer kanadai kéksisakost, akik a szarajevói repülőtér biztosítá­sára lettek volna hivatottak. 120 francia tengerészgyalogos indult szerdán délelőtt a nantes-i légitá­maszpontról repülőgéppel Sza­rajevóba, a reptér biztosítására. Ki az igazi magyar a sógoroknál: A burgenlandi vagy a bécsi? A burgenlandi (Felsőpulya- Oberpullendorf) Paul Kiss kép­viselő, az Osztrák Néppárt nép­csoportreferense lemondott hi­vataláról, így tiltakozva az oszt­rák kormány magyar népcsopor­tot érintő döntése ellen. A keddi minisztertanácsi határozat a Bécsben élő mintegy 50-60 ezer magyar származású osztrák ké­résének engedve 8-ról 16-ra nö­veli a kancellári hivatal mellett működő népcsoporttanács ma­gyar tagozatának létszámát. A burgenlandi magyarságot képvi­selő Paul Kiss lemondása mögött az ausztriai magyarok régi vitája húzódik. A mostani kormány- döntést megelőzően a népcso­porttanácsba csak a burgenlandi őshonos magyarságot vonták be, s ezzel az osztrák kormány őket ismerte el népcsoportnak. A bé­csi magyarok, akiknek száma csaknem háromszorosa a bur­genlandiakénak (a legutóbbi népszámlálás 16 ezer fős létszá­mot állapított meg), nehezmé­nyezik a születési előjogon ala­puló megkülönböztetést, s szá­mos, némely esetben évtizedek, sőt százada működő egyesüle­teknek is szeretnék kivívni a nép­csoportstátust. Ezt a kérést fi­gyelembe vette most az osztrák kormány. Az Ausztriában élő magyarok ügye osztrák belügy, s Magyaror­szág abba nem avatkozik bele, még ha a maga részéről nem is tesz különbséget magyar és ma­gyar között. Tény az is, hogy a burgenlandi magyarok panasza — nem utolsósorban a kulturális egyesületük és annak vezetője, Szeberényi Lajos révén — a bécsi magyar követséghez és a ma­gyarországi politikusokhoz is el­jutott. Ugyanakkor az osztrák kormány döntése nem befolyá­solja a burgenlandiak státusát, sőt az anyagi támogatás mérté­ket se. Az osztrák kormány költ­ségvetéséből évente valamennyi népcsoportnak összesen jutta­tott 32 millió schillingből eddig is kaptak a bécsi egyesületek is, s a burgenlandiak eztán is ugyanazt a támogatást fogják élvezni. (MTI) Koporsó az algíri nagymecsetben Az algériai elnöki palotában ravatalozták fel tegnap reggel a hétfőn meggyilkolt Mohamed Budiafot, a Legfelsőbb Államta­nács elnökét. Reggel nyolc órá­tól vettek tőle végső búcsút bará­tai, munkatársai, a diplomáciai testület tagjai és sok ezren má­sok. A palota előtt hatalmas tö­meg sorakozott fel, de a rend­őrök távol tartották őket. A Bu- diaf eszméit éltető tömeg egy al­kalommal áttörte a kordont, de nagyobb rendzavarásra nem ke­rült sor. A déli órákban a kopor­sót átszállították az algid nagy­mecsetbe, a mártírok terére. A kormány rendeletére az állami alkalmazottak délutánra szabad­ságot kaptak, s a hivatalos szer­vek ajánlására számos vállalat ugyancsak elengedte alkalma­zottait, hogy jelen lehessen a gyászszertartáson, illetve megte­kinthessék a gyászmenetet. Dél­után három órakor az egész or­szágban egyperces gyászszünetet tartottak a meggyilkolt elnök emlékére. Csak a halál, a merénylet áldozatául esett Budiaf elnök tragédiája biztos, minden más bizonytalan. Ma még nem tudni, polgárháborúba torkollik-e az algériai válság, hogyan oldják meg az elnöki utódlás kérdését, s milyen szerepet vállal Haled Nazzer, akit az „erős ember­nek” tartanak a háttérben. Hiszen elnökök és miniszterelnökök vál­tották egymást, de a védelmi miniszter egyfajta hatalmi folyamatos­ságot képviselt, s végső érvként mindig közbelépett a hadsereg. Algéria belső helyzete a nyolcvanas évek végén vált rendkívül fe­szültté. Kiöregedett, és elvesztette a talajt a lába alól a három évtized­del ezelőtti szabadságharc nagy nemzedéke. Elkopott, s a mind nyo­masztóbb problémák megoldására alkalmatlanná vált az állampárt szerepét magára vállaló FUN, a Nemzeti Felszabadítási Front. A ko­rábban szinte menetrendszerű belső puccsok, palotaforradalmak már nem bizonyultak elegendőeknek. Új erőjelentkezett, az iszlám fundamentalizmus. Khomeini Iránjá­nak eszmei és Szaúd-Arábia anyagi támogatásával már évek óta szer­vezkedett, de képtelen volt igazi tömeghatást elérni. Csakhogy a nyolcvanas esztendők végére megháromszorozódott, huszonhétmil­liósra nőtt Algéria népessége, s a többséget kitevő fiatalok, akik már kinőttek az FLN-mítoszból, munkanélküliséggel, nyomorral, kilá- tástalansággal szembesültek. Hiába rendelkezett országuk páratlan olajgazdasággal, a bevétel háromnegyede a hibás gazdasági döntések következtében felhalmozódott adósság törlesztésére ment. Ilyen kö­rülmények között az iszlám szélsőségesek demagógiája sajnos termé­keny talajra talált, s 1988-ban, Algír Bab el Oued negyedében kitört az első éhséglázadás, a búzadara-felkelés, amelynek véres elnyomása során 176-an vesztették életüket. A hatalom visszavonult, 1989-et az alkotmányreform esztendejé­vé nyilvánította, s a helyi választásokon a fundamentalisták 54 száza­lékot kaptak, az FLN 32 százalékával szemben. Húzták-halasztották az első pluralista parlamenti választásokat, de végül tavaly decem­berben az urnák elé járultak az algériaiak. Ismét az iszlám erők győz­tek a Madani szociológiaprofesszor vagy a mecsetek Savonarolájá- nak nevezett Ali Belhadzs, a szegénynegyedek gyújtóhangú prédiká­tora jöhetett számba jövendő államvezetőként. A választást a máso­dik forduló előtt felfüggesztették, a fundamentalista vezetőket letar­tóztatták, de közben a hadsereg lemondatta Sadli Bendzsedid elnö­köt is, helyébe Budiafot emelve az államfői székbe. Ő a „nagy generá­cióhoz” tartozott, de már a függetlenség első évében, a letartóztatás elől Marokkóba menekült, s 28 évet töltött emigrációban, a demok­ratikus Algériáért küzdve. Hazatérése ellentmondásos visszhangokat váltott ki. Nem vált a demokrácia dicsőségére, hogy a választásokon győztes FFS-t, az Isz­lám Üdvfrontot törvényen kívül helyezték, s a választott parlamentet szétkergették. Ugyanakkor fellélegeztek az iszlám szélsőségesek által célba vett szomszédok, Marokkó és Tunézia, de Egyiptom is, s a nyu­gati világ sem bánta, hogy nem alakul ki Líbia és Szudán mellett egy új fundamentalista góc. Az algériai ügyekben hagyományosan érdekelt Franciaország, ha nem is hivatalosan, de örült a megnyugvásnak, hi­szen egymillió algériai és kétmillió egyéb mohamedán vendégmun­kást tartanak nyilván. Budiaf személyét pedig egyfajta biztosítéknak tekintették, hogy a demokráciát helyreállítsák. Az elnököt meggyilkolták, valószínűleg a fundamentalisták, de az sem kizárható, hogy egyes katonai csoportok is közrejátszottak. Al­géria pedig súlyos válsággal terhes, és határain kívül is aggodalommal várják a fejleményeket. (FEB) Egymillió márkát követeltek Túszdráma a börtönben Egy különleges kommandó vetett véget kedden éjfél körül a werli túszdrámának. A helyi börtönben foglyok kerítették ha­talmukba a személyzet néhány tagját, egymillió márkát követel­tek készpénzben, valamint autót a meneküléshez. Mint a rendőr­ség, illetve az észak-raj na-veszt­fáliai igazságügy-minisztérium szóvivője szerdára virradóra kö­zölte, a különleges egység akkor lépett közbe, amikor a túszejtők áldozataikkal éppen be akartak szállni a kocsiba. A korábbi hí­rekkel ellentétben nem hárman, hanem csak ketten voltak, s ami­kor látták, hogy nincs esélyük, két túszukat benzinnel öntötték le, majd felgyújtották őket. A rendőrségi közbeavatkozás meg­mentette az áldozatok életét. Az akció közben a túszejtők is meg­sérültek. Az emberrablók ked­den a vesztfáliai város börtöné­nek kórházi részlegében először hat embert ejtettek túszul, de hármukat a nap folyamán elen­gedték. Afganisztán kártérítést kér Moszkvától Burhanuddin Rabbani, az Af­gán Köztársaság új elnöke ked­den az országos rádió hálózatán keresztül a néphez intézett be­szédében kijelentette: feloszlatja az ország katonai és rendőrségi alakulatait, és új, az iszlám vallá­son alapuló fegyveres szerveze­tet állít fel. Az elnök, aki vasár­nap lépett hivatalba, nem ha­gyott kétséget afelől, hogy az or­szág radikális, az iszlámon ala­puló átalakulás elé néz. Afga­nisztán külpolitikájával kapcso­latban Burhanuddin Rabbani el­mondta: Oroszországra szállt a Szovjetunió Afganisztánnal szembeni felelőssége, ezért felhí­vást intézett Moszkvához, hogy nyújtson segítséget az ország há­borús idők utáni újjáépüléséhez, valamint fizessen kártérítést. Francia igen várható Szeptember 20-ára írták ki Franciaországban a népszava­zást az Európai Unió alapját je­lentő maastrichti szerződés rati­fikálásáról. A döntést a minisz­tertanács tegnapi ülésén hozta meg Francois Mitterrand elnök, Pierre Bérégovoy miniszterel­nök javaslatára. Á választóknak mindössze egyetlen mondatos kérdést adnak fel: egyetértenek-e a szerződés ratifikálásával. A legfrissebb közvélemény-kutatá­si adatok szerint a szavazók csak­nem kétharmada jelenleg hajlan­dó lenne igennel szavazni. Tartalék a Mirnek Progressz M-13 jelzéssel teher­űrhajót indítottak Föld körüli pályára kedden este, moszkvai idő szerint pár perccel 21 óra előtt a bajkonuri űrközpontból. Az újabb Progressz a Mir űrállo­másra szállít „fogyóeszközö­ket” : élelmiszert, ivóvizet, üzemanyagot és más cikkeket, továbbá a tudományos kutatá­sokhoz szükséges berendezéseket. Haj ótűz Tűz ütött ki kedden este a balti flotta egyik utasszállító hajóján, az Anna Kareninán. A németor­szági Kielbe tartó hajó éppen a szentpétervári Vasziljevszkij-szi- get melletti kikötőben horgony­zott, amikor a gépházban a tüzet észlelték. A fedélzeten tartózko­dó mintegy 700 utast sikeresen és sérülés nélkül kimentették, akárcsak a legénység tagjait. A helyi tűzoltóságnak még a késő esti órákban is munkát adott a hajótűz. Életbe lép a harmadik kárpótlási törvény (Folytatás az 1. oldalról) A törvényben külön részlete­zett jogszabályok alapján sza­badságvesztéssel sújtottak, elő­zetes letartóztatásba helyezet­tek, illetőleg kényszergyógyke­zelés alá vontak, valamint az in­ternáltak, kényszermunkára vit­tek, közbiztonsági őrizet alá he­lyezettek, illetve a kitelepítettek szintén kárpótlásra jogosultak, amennyiben személyes szabad­ságukat 30 napot meghaladóan korlátozták. Ez a jogcím vonat­kozik a harcoló alakulatok köte­lékében munkaszolgálatot telje­sítőkre, a szovjet szervek által kényszermunkára elhurcoltakra, továbbá azokra is, akiket szovjet bíróság politikai indítékú ítélete alapján, illetve más szovjet ható­ságok intézkedése nyomán kor­látoztak szabadságukban. A szovjet hadifogságba esett katonákat 1945. augusztus 1-jé- től tekintik kényszermunkára hurcoltnak. A törvény vonatko­zik a II. világháború idején faji, vallási vagy politikai okból kül­földre deportáltakra, valamint azokra, a törvény hatálybalépése idején hazánkban élő magyar ál­lampolgárokra, akik bizonyítha­tóan nemzetiségi, vallási vagy politikai okból, a párizsi béke- szerződésben rögzített határain­kon kívül szenvedtek sérelmet. A kárpótlás alapösszege je­lenleg 11 ezer forint. Az összeg a szabadság korlátozásának idő­tartamától függ. Két hónap ese­tén az alapösszeg, három és négy hónap esetén az alapösszeg két­szerese, öt és hat hónap esetén az alapösszeg háromszorosa illeti meg a kárpótoltat. A fél évet meghaladó szabad­ságelvonás esetén a kárpótlás ösz- szegét úgy kell kiszámítani, hogy a szabadságelvonásban töltött hónapok számát meg kell szo­rozni az alapösszeggel. A kár­pótlásra jogosult az így kiszámí­tott értékű kárpótlási jegyeket egyszerre kapja meg. A Magyarországon élők a kár­pótlási jegyet átválthatják életjá­radékra. Áz életjáradék összegét úgy kell kiszámítani, hogy a sza­badságvesztésben eltöltött időt kell osztani a kárpótlásra jogo­sult várható élettartamával — ezt a törvény mellékletében rögzí­tették —, és ezt kell megszorozni az alapösszeggel. Ez jelenleg ide­iglenesen 5000 forint, de hama­rosan a kormányzat szándékai szerint 11 ezer forintra nő. Az alapösszeg mértékéről egyéb­ként minden évben az Ország- gyűlés dönt a költségvetési tör­vényben. Áz életüktől vagy szabadsá­guktól politikai okokból jogtala­nul megfosztottak vagyoni kár­pótlásra is jogosultak. Á vagyoni kárpótlás vonatkozik a bérlakás végleges elvételével okozott sé­relemre is. A vagyoni kárpótlás esetén az első kárpótlási törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Nem jár kárpótlás azokért a sé­relmekért, amelyek után a sérel­met elszenvedő a magyar állam­tól már kártalanításban, kárpót­lásban vagy visszatérítésben ré­szesült. Szintén kizáró ok, ha va­laki az államvédelmi szervek hi­vatásos állományú tagja volt, ha karhatalmista volt, ha az 1956- os forradalom és szabadságharc leverésében való részvétele miatt kitüntetésben részesült, illetve ha annak leverésében önként vett részt. (MTI) Szomorú sziilitMp Ünneplés és fogadás nélkül telt el tegnap a 31. születés­nap az angol trónörökös felesége, Lady Di számára. Miután az angol sajtó már hetek óta másról sem ír, mint a trónörö­kös pár házasságának válságáról, Diana és Károly herceg a napot egymástól távol töltötte. A hercegnő egy kórházat látogatott meg, Károly pedig — anyja, a királynő képviseletében — a Buckingham Palotá­ban az új tunéziai nagykövetet fogadta. Ezt követően Ká­roly pólómeccsre készült. A The Sun című bulvárlap értesülése szerint az estét a herceg egymagában töltötte highgrove-i birtokán. (A DPA alapján.) Ausztria: A Hofburg Lipót szárnyának ura még Kurt Waldheim, a tucat­jával érkező meghívók azonban már az új, július 8-án hivatalba lépő államfőnek, Thomas Kles- tilnek szólnak. Á külügyminisz­térium volt főtitkára már csak az illem miatt sem akaija találkozó­inak terveit idő előtt szellőztetni, de azért a kíváncsi sajtó már re­besgeti: nem lesz hiány utazás­ban, vendégfogadásban. A legnagyobb dilemma meg­oldása nem csekély diplomáciát igényel. Ki legyen az első? Ha betartanák a sorrendet, s Klestil azzal kezdené a találkozók sorát, aki elsőnek jelezte e szándékát, akkor René Felber svájci elnök állna az élen. Ő ugyanis még a választás előtt jelezte, minden­képpen nagyon hamar szeretne találkozni Ausztria új államfőjé­vel, bármelyik jelölt győzzön is. Legesélyesebb riválisa — így tartja megbízható forrásból szer­zett értesülése alapján a Profil cí­mű hetilap — Göncz Árpád. S mivel a Klestil házaspár magán­emberként társaságban megany- nyiszor elmondta, milyen közel állnak szívéhez a magyarok, mennyi magyar barátjuk volt minden külföldi kiküldetésük­ben, meglehet, a Magyar Köztár­saság elnöke lesz mégiscsak az első külföldi államfő Klestil hi­vatalos tárgyalópartnerei között. Csendben dolgoznak már a fel­adaton a protokoll szabályaiban járatos, az új államfő elképzelé­Uj elnök, lij tervek Waldheim búcsúvacsor áj a Nagyszabású vacsorán búcsúzott el Kurt Waldheim, Ausztria tá­vozó elnöke a diplomáciai testület tagjaitól. A kedd esti rendezvényre 150 nagykövetet, ügyvivőt és más diplomatát hívtak meg. A vacsorá­ról hiányzott Peter Árán, Izrael bécsi ügyvivője. A két ország 1986 — a Waldheim múltja miatt kirobbant nézeteltérés — óta nem képvisel­teti magát nagyköveti szinten egymás országában. Hatéves elnöki te­vékenysége legnagyobb csalódásának nevezte Waldheim azt a körül­ményt, hogy számos kormány nem vett tudomást a múltját tisztázó nemzetközi vizsgálatokról. A búcsúbeszédben a távozó elnök aktuá­lis nemzetközi politikai kérdésekre is kitért, és aláhúzta, hogy az ezekben a napokban folyamatosan érkező szomorú háborús hírek nem feledtethetik: az elmúlt években új esélyt kapott a demokrácia, a szabadság és az emberi jogok érvényesülése. seit ismerő külügyérek. A plety­kák szerint a dilemmát valahogy úgy oldják meg, hogy Felberrel nem hivatalos munkamegbeszé­lésen találkozik az új államfő, Göncz Árpáddal pedig nagyon is hivatalosan a július utolsó heté­ben megnyíló Bregenzi Fesztivá­lon. S azután jöhet egy igazi sváj­ci látogatás, minden olyan külső­séggel, amely az ilyen esemény­hez illik. Ezek egyelőre — ha hin­ni lehet a suttogásoknak — ter­vek, ám bizonyára nyilvánosság elé kerülnek a július 8-i beiktatá­si ceremónia után, különöskép­pen, mert Klestil hivatalbalépése után nagyon hamar találkozni kí­ván a sajtó képviselőivel. Szintén terv, de egészen bizo­nyos: az új államfő szeptember­ben Amerikába utazik. Erről azért nem illik beszélni, mert a dolog az előd számára fájó pont: Kurt Waldheimnek hat év alatt nem adatott meg a washingtoni meghívás, a háborús múltjáról elterjedt hírek miatt nem volt szalonképes az amerikai vezetők számára. Klestilnek — amint ezt megválasztása után kissé elha­markodottan, mert Waldheimre nem gondolva, kijelentette — nincsenek problémái a tengeren túl. Három terminust töltött kü­lönböző beosztásokban Los An­gelesben, New Yorkban, illetve Washingtonban, igazán jó isme­rőse, ha ugyan nem barátja a po­litikai élet számos vezetője. így azután nem csoda, hogy bár a hi­vatalos készülődés csak a beikta­tás után kezdődik, az amerikai „munkalátogatásnak” nevezett út programja szinte készen áll. Senki nem tagadja, hogy ez az út fontos: utoljára osztrák államfő — Rudolf Kirchschläger — 1984-ben járt a tengerentúl. Franciaország is küldi a meg­hívót — ezekben a napokban Dumas külügyminiszter lesz a postás —, s az elsők között je­lentkezett Richard von Wei­zsäcker német államfő és Vác­lav Havel is. Miközben az oszt­rák diplomácia máris örvendezik az új korszak miatt, a pénzügy­minisztériumnak fő a feje. Ami­kor Waldheim július 8-án átadja hivatalát, gyakorlatilag üres kasz- szát hagyományoz utódjára. Pár százezer schilling ha maradt az egész évre szóló 5,3 milliós elnö­ki költségvetésből. Mondhat­nánk, nem szép dolog, de az is igaz, hogy a keret túllépése ha­gyomány. Mégis, Klestil csak ősztől számíthat arra, hogy a pénzügyminisztérium felülvizs­gálja a költségvetést és pótkere­tet ad — no akkor sem száz szá­zalékot. Az elnökváltás különben egyéb kiadásokkal is jár: Wald­heim kiköltözése után megkez­dődik a 19. kerületi elnöki rezi­dencia renoválása — 3 és fél mil­lióért. Még szerencse, hogy a kancellárián — a Hofburgban — csak a nyaranta szokásos festést tervezik. Szászt Júlia

Next

/
Oldalképek
Tartalom