Nógrád Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-11-12 / 163. szám

4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1992. július 11-12., szombat-vasárnap A televízió egyáltalán nem ártatlan eszköz Beszélgetés Pál József (MDF) országgyűlési képviselővel Hankiss Elemér kulturális bizottsági meghallgatásáról- Legelőször is azt szeretném megkérdezni, tulajdonképpen miért kellett javasolni Hankiss Elemér felmentését televízióel­nöki tisztségéből? Mert a a bi­zottsági ülés közvetítéséből számomra az derült ki, hogy Hankiss elég meggyőzően cá­folt.- A miniszterelnök írásos kezdeményezésére, meghatáro­zott szempontok szerint került sor a bizottsági meghallgatásra, amelynek összideje több mint 30 óra volt. Amint az állásfogla­lásból kiderül, a bizottságot nem győzte meg az, amit Han­kiss Elemér elmondott. Aki nem volt jelen a három alka­lommal lezajlott meghallgatá­son, az a televíziós összeállítás­ból ügy ítélhette meg talán, hogy az elnök meggyőzően cá­folt. Ez az összeállítás messze nem adta vissza sem a hangula­tát, sem pedig a tartalmi lénye­gét ennek a meghallgatásnak. Osztom Kulin Ferencnek azt a véleményét - aki a Hét egyik műsorában úgy fogalmazott hogy a magyar közszolgálati te­levíziózás mélypontjának tartja, ami a meghallgatás kapcsán eme két összeállításban a sze­münk elé került. Az a kétszer másfél órás adás messze elma­radt a tárgyilagosságtól. S erre példákat is tudok mondani. De talán elegendő, ha Kása Ferenc MSZP-s képviselőtársunk na­gyon is megszívlelendő szavait említem, amelyek az utolsó szóig kimaradtak .. .- Nekem meglehetősen fur­csának tűnt, hogy Hankiss Ele­mért nem politikai, ideológiai beállítottsága és a kormányhoz való lojalitásának hiánya miatt javasolták felmenteni. Vélemé­nyem szerint ugyanis ez sokkal tisztességesebb eljárás lett volna. Az is teljesen megdöb­bentett, hogy a tévé gazdálko­dására vonatkozó kérdéseknél a számvevőszék jelentését meg sem hallgatták.- A bizottság valamennyi tagja ismerte a számvevőszék álláspontját. Ezen felül doku­mentumok, információk tömege állt rendelkezésünkre. Több mint elegendő a véleményalko­táshoz. Végül is a bizottság egy négy pontos állásfoglalást ho­zott, amelyet Hankiss Elemér egyáltalán nem cáfolt meg. Ugyanis amit elmondott, az né­hány ponton finoman szólva tá­vol van az igazságtól. Például azt állította, hogy a fizikai dolgozók jövedelme a tévében húsz százalékkal csök­kent, azért, mert a parlament zá­rolta azt a bizonyos egymilliárd forintot. Itt nem egyszerűen ténybeli tévedésről van szó, ha­nem vagy tájékozatlanságról, vagy szándékolt ferdítésről. Tudniillik ez az egymilliárd nem tartalmazza a bér költsé­geit. Ha a fizikai dolgozók jö­vedelme húsz százalékkal csök­kent, az keményen vezetői fel­elősség. Miközben pedig az ő bérük csökkent, vannak olyan munkatársak, aki több, mint há­rommillió forintot keresnek. Arról van tehát szó, hogy a jö­vedelmeket illetően tovább tar­tott a differenciálódás. Ez a te­levíziós összeállításban meg sem jelent. Vegyünk egy másik példát, a Novofilm ügyét. Ez a magáncég kölönböző megbízatásokat ka­pott a tévé jelenlegi gazdasági vezetőjétől, egyszer hatvan-, és egyszer negyvenmilliós tétel­ben. Ezt a Magyar Televízió utalta át. Ezek a pénzek költ­ségvetési pénzek, amelyek át­mentek egy magáncég tulajdo­nába. Kimutatható, hogy ezzel a vállalattal korábban a gazdasági igazgatónak közös gazdasági érdekeltsége volt. Senki ne mondja azt, hogy ez véletlen. Ez eléggé látványos lisszefüg- gés. De szólni kell arról is, hogy nemrégiben adták át az „új stú­diót”, amely már egyébként ré­gebben működik, s amivel je­lentősen megnőtt a gyártási ka­pacitás. Ennek ellenére nagy tömegben adják ki külső cégek­nek a megbízatásokat... Talán ezek a példák is rávilágítanak arra, hogy a szervezetében ke­reskedelmi és tartalmában köz- szolgálati televízió disszonáns helyzetet idéz elő. Bennünket egyébként a konkrét gazdasági ügyek mo- dell-jelleggel érdekeltek. Olyan típusesetekkel foglalkoztunk, amelyek megvilágítják, hogy a televízió elnöke kinevezése óta milyen irányokban mozdította el az intézmény belső munkáját. Tehát nem a büntetőjogi fel­elősség megállapítása volt a dolgunk, hanem hogy a készülő média-törvénnyel kíséreljük meg összhangba hozni a televí­ziónál jelen pillanatban lezajló folyamatokat. Mivel Magyarországnak csak egyetlen televíziója van, nyil­vánvaló, hogy ennek közszolgá­latinak kell lennie. A jelek viszont azt mutatják, és éppen ezekben a részkérdé-- sekben, hogy nem abban a szel­lemben történtek meg a belső elmozdulások a televízió életé­ben, amit a törvény megcéloz, hanem azzal ellentétesek vol­tak. A kulturális bizottság több­ször kifejezte aggályait a tévé elnökének tevékenységével kapcsolatban, és miután a hely­zet semmit sem változott, ez vezetett oda, hogy sor került a meghallgatásra.- Számomra igazából az nem világos, hogy miben nem volt közszolgálati a Magyar Televí­zió eddigi működése.- A közszolgálatiság modell­jét az új törvény igyekszik pon­tosan körülhatárolni. Amit pe­dig az utóbbi időben a televízi­ónál tapasztalunk az nem a köz­szolgálatiság erőteljesebb meg­jelenítése felé vezetett, hanem a közszolgálatiságnak és a keres­kedelmi televíziózásnak egy nagyon furcsa vegyületét ered­ményezte. Ez nem tiszta hely­zet, és olyan változásokat eredményezhet, amelyek ak­korra, amikorra a törvény meg­születhetne, kész tények elé ál­lítják az országot.- Ezek szerint a közszolgálati televíziózás azt jelenti, hogy nem készülnek üzleti alapon műsorok?- Nem. egyáltalán nem. A közszolgálati televíziózás elve a mi szempontunk szerint egy ér- tékcentrikusságot jelent. Egy olyan értékcentrikusságot, amelyben a gazdálkodási szem­pontokon felül elsősorban az érvényesül, hogy az adott nem zet kultúrája és érdekei miként testesülnek meg a tévé műsor- szerkezetében, adásrendszeré­ben, filozófiájában, egész maga­tartásában. Ez itt láthatóan va­lami más irányban mozdult el.- Ezek meglehetősen meg­foghatatlan dolgok. Konkrétan mi hiányzik ebből a televízióból és mit kellene elhagyni?-Szó sincs megfoghatatlan dolgokról. Egy televízió műkö­dése és szellemisége legalább annyira konkrét, felfejthető, mint gazdálkodásának tény- számai. Ám itt vissza kell ka­nyarodnunk, hogy a probléma világosabbá váljon. Készül egy média-törvény, készül a Ma­gyar Televízióról és a rádióról egy törvény. Hankiss Elemér ezzel a készülő törvénnyel kap­csolatban rendkívül ellentmon­dásos nyilatkozatokat tett. Kez­detben azt mondta, hogy az ő ál­láspontja egyetlen ponton sincs ellentétben a törvénytervezettel, aztán a konkrét intézkedéseiben pedig számos esetben éppen ez ellen tett. Itt van például az autonómia kérdése. Ä Magyar Televízió autonómiáját az elnök merőben másképp képzeli el, mint ahogy az a jelenlegi törvénytervezet­ben benne foglaltatik. Van egy­szer ennek a televíziónak a gaz­dálkodása, másodszor az elle­nőrzése, és egy minőségi kont­rollja. Ezt jelen pillanatban Hankiss Elemér teljes mérték­ben egy kézben képzeli el, ami önmagában véve is nonszensz, mert a világ egyetlen televízió­jában sincs az, hogy a külön­böző irányú ellenőrzési pontok egy kézben összpontosulnának. Ez a felfogás jelképessé tenné mind a kuratóriumot, mind a felügyelőbizottságot. Mint aho­gyan Hankiss Elemér az egész kormányfelügyeletet igazából jelképesnek tekinti. A közszol­gálati televízió pedig sohasem független az állami kötelezett­ségvállalás kényszerétől. Ezt az alkotmány is egyértelműen ki­mondja, s ezt az alkotmánybíró­ság is határozottan és nyoma­tékkai értelmezte. Márpedig, ha megvan az állami kötelezett­ségvállalás, akkor az a filozófia, amit Hankiss követ, az merőben ellentétes ezzel. A kettő nem ta­lálkozik. Nem találkozhat az után sem, amikor a törvény megszületik. Tulajdonképpen az egész problémakör hátterében egy alapvető fdozófiai különbség áll. Úgy érzem, hogy a jelenlegi helyzet egy kicsit hasonlít arra, amikor Mózes lejött az első tör­vénytáblákkal a Sinai hegyről, és megdöbbenve látta, hogy a tábor ez alatt aranyborjút emelt a közösség fölé. A Hankiss-féle felfogás érzésem szerint egy ilyen aranyborjút akar az állam és a nemzet fölé helyezni, ami­kor a televíziót mindennek a ha­tálya alól ki akarja vonni. Már­pedig egy olyan fontos tudatbe­folyásolási eszköz, mint a tévé nem lehet a nemzet fölött. Én a törvényesség talaján állok és Mózes igazát vallom, hogy nem az aranyborjú számít, hanem a törvény. A jelképes fogalma­zásról áttérve egy világosabb fogalmazásra: aki szétnéz a mi régiónkban, az láthatja, hogy a dolgok nemzeti keretek között zajlanak, ezért rendkívül fontos, hogy egy nemzetnek mekkora és milyen állapotú a helyzettudata. Ma nagyobb veszélyek fenyege­tik a nemzetet, mint ahogy azt általában érzékelni szoktuk. Az a liberális felfogás, amely úgy kezeli ezt a kérdést, ahogy, olyan tartalmakat, értékrende­ket sugároz, mint amilyeneket jelenleg, és amilyen szerepet szánni akar a televíziónak, az éppen ezt a veszélyt nem veszi figyelembe. S ezzel a nemzet új és korszerű identitástudatának kibontakozását akadályozza meg. A televízió egyáltalán nem ártatlan eszköz. Hogyha azt törvények fölé, az állam és a nemzet fölé emeljük, egy idő után megnézhetjük magunkat, mi lesz belőlünk.- Ha kérdés helyett szabad véleményt mondanom; a fentiek megerősítik bennem azt az ér­zést, hogy a mai politikai közé­letben gyakran filozófiák, elvont eszmerendszerek csatáznak, ahelyett, hogy konkrét tények ütköznének. Azért mondom ezt, mert számomra a meghallgatás, de még az elnök felmentése is sokkal tisztességesebb eljárás­nak tűnt volna, ha már megal­kotja a parlament a média-tör­vényt, a mindenkori elnöknek adnak időt, hogy ezen keretek között dolgozzon, s ezután szembesítenék őt azzal, hogy mely konkrét pontokon tért el - hä felmerül, hogy eltért - az ér­vényben lévő törvény betűjétől és szellemétől. Mert így az egész ügy a levegőben lóg.- Semmiféle törvény nem írja elő, hogy a személyi kér­désnek és a jogalkotásnak össz­hangban kellene lennie. De nem is ez a gond, hanem az, hogy ez a kérdés nem fajult volna idáig, ha egy normális napi munka- kapcsolatban lehet ezekről érte­kezni. De gyakorlatilag Hankiss amerikai távollétével kiiktatta magát az itthoni folyamatokból és nem volt mód arra, hogy mi­közben folyik a televízió átala­kítása és a törvény előkészítése, a kettő párhuzamosan haladjon egymás mellett és a kettő finom összehangolása megtörténjen. A bizottság állásfoglalásának második pontjából - amely ar­ról szól, hogy vitattuk a jellegé­ben kereskedelmi, tartalmában közszolgálati televízió ideál­képnek megvalósíthatóságát, és mikor ez nyilvánvalóvá vált eredménytelenül szólítottuk fel a tévé elnökét az ilyen irányú átalakítás leállítására - világo­san kiderül, hogy figyelemmel kísértük menet közben Hankiss tevékenységét. Ha egy ekkora szervezetben, mint a televízió, végrehajtanak döntő átalakítá­sokat, akkor, amire a mé­dia-törvény életbe lép, ez hihe­tetlenül megnehezíti a helyze­tet. Hankiss Elemérnek ezekre az átalakításokra nem volt meg a törvények biztosította lehető­sége sem. A kérdés ugyanis az, hogy hogyan érvényesüljön a köz­szolgálatiság, s emellett hogyan érvényesüljön a sajtó szabad­sága, hogyan lehet kiküszöbölni a kormány túlsúlyát, vagy bárki másnak a túlsúlyát, s ugyanak­kor megmaradjon a közszolgá­lati médiákkal kapcsolatos kormányzati felelősség. Ezt a rendkívül bonyolult feladatot a törvénytervezet jó irányban kí­sérelte megoldani. Most az van hátra, hogy a koalíció és az el­lenzék kompromisszumra jus­son a törvénnyel kapcsolatban, mert ez mindenkinek érdeke. Ha ez nem történik meg, akkor érvényben maradnak a korábbi törvények, azok a törvények, amelyek nagyobb kormányzati beleszólást tesznek lehetővé, mint amit a média-törvény majd engedélyez. Tehát tulajdonkép­pen igazából senkinek nem ér­deke, hogy a jelenlegi helyzet fennmaradjon.- Ón szerint ebből kiindulva, mi lesz előbb: tévé-, illetve rá­dióelnök, vagy média-törvény?- Gombár Csaba felmondása július elsejével szól, Hankiss Eleméré szeptember tizenötö­dikével. A törvényhozási üte­met ismerve ez azt jelenti, ha­marább nem lesz elnöke a rá­diónak és a televíziónak, mint ahogy a média-törvény elké­szül.- Tehát a törvény elfogadása után nevezik ki az új média-el­nököket?-Erre vonatkozóan nem is­merem a kormányzati szándé­kot. Ez nem tartozik a kulturális bizottság kompetenciájába.- Véleményem szerint ez azért fontos, mert a törvény hi­ányában a kormány kinevezheti a saját embereit az intézmények élére, s mire lesz törvényi sza­bályozás, már akkora befolyás­hoz jut, hogy a törvény léte csu­pán formalitás lesz.-A mai helyzet sem a kor­mánynak, sem az ellenzéknek nem jó, s különösen nem hasz­nál az országnak. Ezért kellene elfogadni mielőbb a média-tör­vényt. Az naivitás, hogy mond­juk egy alelnök aki ebben a „holtidőben” irányítana, olyan helyzetet tudna teremteni, hogy mire a szabályozás elkészül, akkorra már kormányzati túl­súly érvényesüljön. Olyan belső erőviszonyok vannak ezekben az intézményekben, hogy ez képtelenség.- Ez az átmeneti állapot azonban mindenképpen magá­ban hordoz veszélyeket, hiszen amíg az országban csupán egyetlen tévé létezik, kardinális kérdés, hogy ki befolyásolhatja működését. S számomra úgy tű­nik, a kormány minden erővel szeretné ezt a befolyást megsze­rezni. Igazi veszéllyé pedig ez annak fényében válik, hogy a kormányfő olyan kijelentést tett, hogy tulajdonképpen a rend­szerváltozás levezényléséhez nyolc év kellene ... Tehát olyan hatalmi törekvések vannak je­len, amelyek arra engednek kö­vetkeztetni, hogy a kormány hosszú távon akarja megtartani hatalmát, és ennek egyik fontos eszköze a médiák megszerzése.-Nem tudok ezzel egyetér­teni. Tudniillik azok a lépések, amelyek ebben a kérdésben szü­lettek, mind a törvényesség tala­ján állnak. Az ellenzéknek itt két taktikája van. Abban az esetben, ha bizonyos életben lévő törvények megfelelnek az érdekeinek, akkor ezeket érvé­nyesnek, és követendőnek tartja. Ha nem, akkor kádárista törvényekről beszél. Ezt a ka­méleon-játékot azért tartom ve­szélyesnek, mert mindannyian a jogállamiságra esküdtünk. Ez pedig azt jelenti, hogy nem szűnnek meg törvények egyik napról a másikra. Érvényben vannak olyanok is, amelyekkel nem értünk teljesen egyet, de ezek is csak akkor szűnnek meg, ha a törvényhozás módo­sítja. Aki ezt nem tartja be, az tulajdonképpen a jogállamiság eszméjét támadja, vagy ő tör minden eszközzel a hatalomra. Ez a kettős taktika ebben a helyzetben is tökéletesen érvé­nyesül. Például a kinevezésre vonat­kozó szabályokat azért nem tar­totta érvényesnek az ellenzék, mert a kádári rezsim alatt hoz­ták meg. Ugyanakkor a törté­nelmi igazságtétel kérdésében azért nem lehetett végrehajtani az eredeti politikai célkitűzése­ket, mert itt viszont érvényes­nek tartották a múltbéli törvé­nyeket. Ez a látványos ellent­mondás a televízió esetében is kiütközött és nyilvánvalóvá lett.- Szerintem ugyanezt csi­nálja a kormány is.- Szerintem nem. Van rá példa?- Például az 1974-es, a tele­vízió felügyeletére vonatkozó törvény. Ezt a kormány felül­vizsgálhatta volna. Tett erre vonatkozó javaslatot?- A kormány nem tehetett erre javaslatot, mert ott van a média-törvény, ami rendezi ezt a kérdést. Tehát a kormány annyiban tett erre vonatkozó kezdeményezést, amennyiben beterjesztette a média-törvényt.- De a kormány éppen azt a rövid intervallumot akarja ki­használni, ami a média-törvény megszületéséig hátra van, arra, hogy megszerezze a befolyást a közszolgálati médiákra.- Megkérdezhetném, hogy miért fél ennyire a kormánytól? Nem kellene. De nem erről van szó. A kormánynak „hivatalból” köte­lessége a helyzet kezelése. Ar­ról van szó ugyanis, hogy az al­kotmány változatlanul előírja a közszolgálati médiák esetében a kormányzati felelősséget. És amíg ez nem változik, ez a fel­elősség fenn áll. Tehát nem egy fülénél fogva előrángatott és a helyzethez idomítható rendelkezésről van itt szó, hanem a helyzet maga olyan, hogy a kormányzati fel­elősségnek jelen kell lennie. Ozsvárt Tamás Konkrétan mi hiányzik ebből a televízióból? Kulcsár Gabriella felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom