Nógrád Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-04-05 / 157. szám
1992. július 4-5., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP ÍRecept ajánlat a sdgóbányai LKaiser sörözőből I Hozzávalók 4 személyre: 60 dkg | sertéscsülök, | Kaiser sör 3 dl, AA, l/L i\ 3 I paprika 2 dkg, f lecsó 20 dkg, f só, bors, Az elkészítés módja: |A csülökhúst a dsontjáróll j lefejtjük, jól megmossuk, j lecsurgatjuk és megsózzuk, f Megfelelő nagyságú lábasban, l vöröshagymával-paprikával, | I borsozva sütni kezdjük. | l Fedővel letakarjuk, sülés| } közben levét Kaiser sörrel i pótoljuk, többször locsoljuk. | j Amikor félkészre pirult, az | idei- friss lecsót ráöntjük, és ' készre sütjük. Petrezselymes | j: burgonyával, káposztasalátá- val tálaljuk. Qő rlniii/yni láttán (fahom Qáiutt üsd ftőszétö W. Könyvespolcra Görögök, mítoszok és legendák. Valamikor az Istenek és Istennők az Olimposz megközelíthetetlen csúcsáról szemlélték Görögországban az embereket, és csodákkal beavatkoztak az életbe. Ez a kötet életre kelti a görög történelem varázserejű hőseit, és titokzatos istenségeit. Az étkezési kultúrának nemcsak az a fokmérője, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy mivel és hogyan. A kés-villa-kanál „triumvirátusában” nehéz volna fontossági sorrendet fölállítani; mind a három elengedhetetlen kelléke az egy, vagy több fo- gásos menü elfogyasztásának. Ám a kanalat talán mégis megilleti az első az egyenlők között cím, mert rendhagyó, "tábori" körülmények között Kés, villa, kanál — kézben és tányéron több-kevesebb sikerrel pótolhatja másik két társát. Ám az evőeszközök ízléses forgatásának ugyanis egyik fő szabálya a rendeltetésszerű használat. Azaz a pörköltet és köretét ne kanállal meregessük ki a tányérunkból, a véget nem érő makaróni-szálakat ne a kés pengéjére fölcsavarva próbáljuk megszelídíteni. A kanál-szabályok szerint az étkészlet e darabját a hüvelyk-, a mutató és a középső ujj között kell tartani: a hüvelykujj legyen fölül, a másik kettő pedig alul. A nyelet - csakúgy, mint a kés és a villa esetében - lehetőleg fölső végével fogjuk kézbe. Ha levest, szószt, vagy bármi egyéb folyékony étket meregetünk, ügyeljünk arra. hogy ne legyen „csurig” a kanál, mert ha megbillen a ruha bánja. „Ősi” előírás, hogy a késnek a jobb, a villának a bal kézben a helye. Arra azonban nincs egyértelmű válasz, hogy ez a balkezesekre is kötelező-e? Az illemtan konzervatívabb- képviselői szerint a „balosoknak” is tartaniuk kell magukat a régi szabályhoz: végtére is nem túl bonyolult feladat az eszközhasználat elsajátítása. Mások viszont egyáltalán nem tartják főbenjáró bűnnek a kés-villa helycseréjét, mondván, hogy az éles szerszámnak az ügyesebb kézben a helye. Jelzésértéke van annak, hogy egy-egy fogás elfogyasztása után hogyan rakjuk az evőeszközt a tányérra. A párhuzamosan egymás mellé tett kés, villa a világon mindenütt azt jelenti, hogy a vendég köszöni, befejeszte, a terítéket el lehet vinni. Ha viszont a kés és a villa keresztberakva „farkasszemet néz” egymással a tányéron, ez annak udvarias közlése, hogy jöhet az újabb porció. Hozza testközelbe tavalyi ruháit! Akik a divat változásait nyomon követik, már értesülhettek arról, hogy az idei nyár a nőies, testhezálló, szexis ruhadarabok évadja lesz - ellentétben az elmúlt évek lezser, ún. hanyag viseletéivel. A módimódosulás ugyan általában megviseli a pénztárcákat, ezúttal azonban elkerülhető a divatdeficit: a tavalyi, vagy régebbi holmik ugyanis viszonylag könnyen „áramvonalasíthatók”. Nézzük, hogyan? A nadrággal nem nehéz a dolgunk: vágjuk le térdig érőre a szárát, s kész a bermuda. Farmernadrágból - ha a csípőbőség nem több 100 cm-nél - éppen kitelik egy újvonalú, lefelé szűkülő szoknya. Trikóból - top. Ez is egyszerű: vágjuk le a vállrészt, készítsünk kb. 2 cm-es gumiházat. Ebbe húzzunk be kalapgumit, a végére vékony zsinórt varrva, hogy szabályozható legyen. Sorthoz, szoknyához, blézer alatt roppant praktikus, egész nyáron viselhető. Régi, egyenesvonalú dzsörzé, vagy vászonruha szinte mindenkinek lapul a szekrényében. Újjávarázsolhatjuk, ha elől-hátul karcsúsítjuk. Tegyünk rá egy nagy fehér bubigallért, hogy dekoratívabb legyen. Bő, derékban vágott karton, vagy vászonruha „áramvo- nalasítható”. Levághatjuk szuper-minire, s akkor önállóan, vagy szoknyával hordható. Varrjunk rá sok apró színes gombot! Igazi kánikula-ruha is lehet belőle, nagy carmen-de- koltázzsal, mini hosszal. Levágjuk a vállrészt, mell fölött 3 cm széles gumiházat gépelünk, s ebbe olyan hosszú szalagot tűzünk. ami egyben vállpánt. Keresztrejtvény Beküldési határidő: július 10. Legutóbbi rejtvényünk helyes megfejtése: „Mióta ilyen kócos vagyok, úgy érzem hogy mindenki engem néz.” Könyvjutalmat nyertek: Forgó Elemér, Mátranovák, Véndiófa út 10., Havran Sándorné, Salgótarján, Lovász J. u. 14., Sándor Ferenc, Vizslás, Mező I. u. 8. A könyveket postán juttatjuk el a nyerteseinknek. Nemcsak pusztulásuk, életük is rejtélyes Mit tudunk az angolnákról? Az angolnák telepítése, tömeges pusztulása valószínűleg hosszú időre vitatémát szolgáltat a szakembereknek. A vizek élővilágának tudós ismerői azonban állítják, hogy e kígyómozgású furcsa hal egész élete tele van olyan mozzanatokkal, amelyek mindmáig talányosak és szinte megma- gyarázhatatlanok. A hazai vizekben a balatoni telepítést megelőzően is mindig előfordult angolna vándor hal, anfely édesvizekben fejlődik, de ívni a távoli Sargasso tengerbe, a Bermudák és a Bahama szigetek közé ’’utazik”. Ikráit meghatározott hőmérsékleten, 300-800 méteres mélységben rakja le. Az angolna-ikrákból 5-6 miliméteres, átlátszó, fűzfalevél alakú lárvák kelnek ki, amelyeket a Golf-áram Európa nyugati partjai felé hajt. Az apró lárváknak kerek három évre van szükségük ahhoz, hogy megtegyék a Sargasso tenger és az európai partok közötti 8.000 kilométeres utat. Tízezrével vágnak neki a folyóknak, hogy az áramlással szemben, minden akadályt leküzdve egyre feljebb jussanak. Viszonylag hosszú távolságokat tudnak szárazon - például fű között - megtenni, így olyan tavakba is eljuthatnak, amelyek folyókkal nincsenek közvetlen összeköttetésben. Barkácstanácsok ezermestereknek 7 A csiszolás ABC-je A tükörsima, szép felület kialakításának kellékei között feltétlenül helyük van a csiszolópasztáknak, emulzióknak, amelyek a legfinomabb műveletekhez, a polírozáshoz, a fényezéshez használatosak. A csiszolóanyag a folyékony, vagy pasztához hasonló szerben oldottan van benne, amit a felületen puha textildarabbal, báránybőrrel, kézzel, vagy kézi csiszológéppel lehet fölkenni és fényesíteni. Csak fém, lakk és műanyag felületre alkalmazható - fára tehát nem! A fából készült munkadarabok felületének kialakítása jórészt attól függ, hogy a szál irányában, azaz hosszban, vagy keresztben, esetleg átlósan csiszolunk-e. Legsimábbá akkor varázsolhatjuk a felületet, ha az anyag szálirányában vezetjük a csiszolópapírt - ám ez a leginkább munka - és időigényes forma, mert így távolítja el a legkevesebb szemcsét a fáról a dörzsanyag. A keresztbe csiszolás ugyan sokat levesz a felületből, amely azonban durvább, „szőrösebb” marad. Az átlós irányú simítás afféle köztes megoldás: nem túl munkaigényes, de eredménye tökéletes. A barkácsolók többsége által használt körbeforgó korongos, vibrációs kisgépek tulajdonképpen átlósan csiszolnak, viszont a szalgcsiszolókkal szálirányban is lehet dolgozni. Kézi csiszolásra csak akkor érdemes vállalkozni, ha kis felületet akarunk megszépíteni. Ilyen esetben akkora darabot vágjunk le a csiszolóívből, amekkorát négy ujjunkkal leszoríthatunk és egy kis részét még visszahajthatjuk mutató- és a hüvelykujjunk közé. (A tű! nagy papír megakad, egyenetlenül kopik és könnyen fölsérti a kezünket. A kézi csiszolásnak főleg akkor van létjogosultsága, ha idomokat, éleket akarunk elsimítani. Célszerű, ha ehhez a munkához úgynevezett alakos fatömböt készítünk. A nagyobb darabok megmunkáláshoz érdemes kesztyűt húzni. Ha egyenletes, sima felületet csiszolunk, a papírt egy kb. 10x8x5 cm-es fakockára U- alakban hajtsuk fel, s a kocka oldalai mellé felhajtott darabjait fogjuk át mutató- és hüvelykujjunkkal. Ha enyhén ívelt a felület, fa helyett keményebb habszivacs lehet a felfogó eszköz. A szakmai kategorizálás szerint a csiszolás ugyan forgácsoló művelet, de a munka során nem forgács, hanem por keletkezik, s nem is kevés. Ajánljuk tehát az ezermestereknek, hogy a mindenüvé behatoló por elleni védekezésül kössenek kendőt szájuk-orruk elé, vegyenek maguk elé egy minél hosszabb kötényt, s húzzanak fel egy kiselejtezett sapkát, vagy egyéb fejfedőt munka közben. Szűcs Lajos Civilizációs betegségünk az érelmeszesedés Amikor csak a műtét segíthet Az érelmeszesedésben szenvedőknél a rizikótényezők mérsékléséért a beteg is sokat tehet. Ezen kívül számos gyógyszert alkalmazunk, amelyek a vér folyékonyságát növelik, az alva- dást, az alakelemek káros tapadását csökkentik, az erek simai- zomzatát ellazítják. A konzervatív kezelést a tágítás, vagy műtét után is tovább kell folytatni, mert csak így várható tar- tósabb eredmény. Az a beteg, aki a saját érdekében nem tesz meg mindent a javulásáért, tovább eszi a „tiltott fa gyümölcsét”: semmiféle módszerrel nem gyógyítható meg. Mégegy- szer hangsúlyozni kívánjuk a járás és torna szerepét, amely a legolcsóbb, legveszélytelenebb, leghatásosabb. A katéteres tágítás elsősorban rövid szűkületek és elzáródások kezelésére alkalmas, főleg olyan betegeken, akiknél műtéti javallat a kellő oldalról fennáll, de a beteg általános állapota, vagy érstátusa alapján nem végezhető el, illetve igen nagy a műtét rizikója. Az idült verőérelzáródások kétségtelenül leghatásosabb kezelési módja a műtéti érhelyreállítás. Azt azonban előre kell bocsátanunk, hogy ezek a műtétek nem képesek az érelmeszesedést meggyógyítani, amely az egész szervezet rendszerbetegsége, csupán az éppen legbetegebb érszakaszt törekednek helyreállítani. Sajnos a betegség máshol, de idővel a helyreállítás helyén is ismételten jelentkezik és ez nem a sebész hibájából, hanem az alapbetegség természetéből adódik. A műtét javallata három fó pilléren nyugszik: a betegség stádiuma meghatározza, hogy kinél kell operálni. Feltétlenül szükséges a műtét a szöveti elhalások, a nyugalmi fájdalom szakaszában, mérlegelés alapján a 100 méter, vagy az alatti járástávolsággal rendelkezőknél. A betegek általános állapota, egyéb betegségei döntik el, hogy alkalmasak-e érzéstelenítésre, illetve műtétre és milyen műtétre? Az angiographiás képek - Doppler-vizsgálat, klinikai tapasztalat - együttesen meghatározzák, hogy erek alkalmasak-e , és milyen helyreállító érműtétre. A tapasztalt érsebész más szakmákkal szorosan együttműködve dönt a műtét és annak fajtája kérdésében, amelyet még az adott műtéti helyzet is lényegesen módosíthat. A szóbajövő műtéti típusok: A gerinc melletti, ereket szűkítő, úgynevezett sympathicus rostok átmetszése. Az elzáródott érszakasz felmetszése, belőle az elzáródás kihántása, majd varrattal történő zárása. Az érpálya pótlása saját vénával, vagy műérrel. Az elzáródás éptől épig történő megkerülése saját szövetű, vagy műanyag érpótlóval. Ezen műtétek döntő többsége hosszú, sok órás beavatkozás és feltételezi az orvosok és a beteg jó együttműködését. A tartós, jó eredmények eléréséhez igen fontos a beteg magatartása is. Dr. Gyurkó György Dr. Révész Johanna
