Nógrád Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-04-05 / 157. szám

1992. július 4-5., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP 7 mt > - \ Iflj Egy mentalitás időszerűsége A „hiányzó láncszem” - Bérczy Károly Balogh Károly monográfiája kiadásra vár Bérczy Károly A Magyar Irodalomtörténeti Társaság nógrádi tagozata azzal a kéréssel fordult a Nógrádi mecénás alapítványhoz, hogy Balogh Károly Bérczy Károly­ról készült monográfiájának ki­adását támogassa. Tekintettel az alapítvány anyagi lehetőségei­nek szűkösségére, erre most nem kerülhetett sor. Mindazo­náltal a kötet megjelentetése változatlanul fontos lenne, a megyei irodalomtörténet ezzel egyedülálló és országos jelentő­ségű tettet produkálna. Miért? Erről, valamint a szóban forgó kézirat hányatott sorsáról, és nem utolsó sorban a balassa­gyarmati születésű Bérczy Ká­roly munkásságának, napjaink­ban is roppant időszerű szelle­miségéről beszélgettünk dr.Ko- vács Anna irodalomtörté­nész-muzeológussal a salgótar­jáni Nógrádi Történeti Múze­umban.-Pontosan milyen kéziratról van szó, hogyan került elő, és mi a jelentősége?- Balogh Károly: Bérczy Ká­roly élete és kora című művéről van szó, ami 1938-ban íródott, és azóta is kéziratban áll. Iroda­lomtörténész-muzeológusként 1990-ben a Balogh-családnál Madách-hagyatékot gyűjtöttem. A családi anyagok közül ekkor került elő ez a kézirat is. Már akkor elhatároztuk, hogy az irodalomtörténeti társaság nóg­rádi tagozata kiadja ezt a köny­vet, hiszen az a véleményünk. hogy hiánypótlónak számít. Bérczy Károly a múlt századi magyar irodalom különleges, már-már különcnek számító alakja. Életéről és munkásságá­ról nem jelent meg összefoglaló munka. A legtöbbet egy 1938-ban megjelent kis külön- lenyomatban lehet olvasni róla. Ennek szerzője szintén Balogh Károly, címe „Egy biedermeier család Pesten a XIX. század ele­jén”. E kis tanulmányt a műve­lődéstörténészek is sokat idézik, része annak a monográfiának, amiről most beszélünk.-Mi az oka annak, hogy az irodalomtörténeírás ennyire nem foglalkozott Bérczyvel?-Talán az, hogy az ő gon­dolkodásmódja nem teljesen il­lett bele a_korabeli közgondol­kodásba. Ó a megszokott fran­cia és német szellemi orientáci­óval szemben — Széchenyi Ist­vánhoz hasonlóan — inkább az angol mintát követte. Nemcsak angolosan öltözködött, hanem úgy is gondolkodott. Amikor Magyarországon a klasszikus irodalmat (görög, latin) és a zömmel német irodalmi műve­ket fordítják, ő fölvállalja, hogy Puskin Anyeginjét fordítja le. A másik ok pedig az lehet, hogy hagyatékának nagy része kéz­iratban maradt, ráadásul nem is valamely nagyobb közgyűjte­ményben, hanem a családnál. Ez a hagyaték a hetvenes évek­ben került Salgótarjánba, a Nógrádi Történeti Múzeumba, íly módon a felelősségünk is roppant nagy. Ezért lenne fon­tos például e kötet megjelente­tése is, amire sem a múzeum­nak, sem az irodalomtörténeti társaságnak nincsen pénze. A kézirat Kerényi Ferenc iroda­lomtörténész gondozásában tel­jesen nyomdakész állapotban van. S mert gondolkodásunkban „hiányzó láncszem” Bérczy Ká­roly, ez csak tovább növeli a könyv megjelentetésének jelen­tőségét. Hogy milyen szem­pontból „hiányzó láncszem” Bérczy, arra még visszatérhe­tünk.-Beszéljünk tehát róla. Mi az, amit eddig is illett tudni Bérczyről? — A balassagyarmati szüle­tésű Bérczy Károly (1821-1867) a múlt századi polgárosodó irodalom jeles alakja. Művészként, alkotóként mint prózaíró, fordító és lap- szerkesztő ismert, Puskin Anyeginjének első magyar for­dítója, a magyar sportirodalom megteremtője, a Vadász és Ver­senylapok, a Vadászműszótár szerkesztője volt. Közéleti sze­mélyiségként is kiváló, Petőfi mellett a Tizek Társaságának tagja, gróf Széchenyi István ba­rátja és munkatársa, a Nemzeti Casino titkára. Tevékenysége elismeréséül tagjai sorába vá­lasztotta a Magyar Tudományos Akadémia, Ferenc József pedig 1867-ben címeres nemeslevél­lel tüntette ki. Pesten élve, az irodalmi élet központjában munkálkodva is számtalan csa­ládi, baráti szál fűzte szülőme­gyéjéhez, Nógrádhoz. Madách Imre közeli jó barátja és első életrajzírója volt. Életútjáról és életművéről éppen Balogh Ká­roly könyve tartalmazza a leg­többet. — Melyik Balogh Károlyról van szó, hiszen többen is visel­ték a családban ezt a nevet? — Balogh Károly (1879-1944) a nógrádi család tagjaként harmadikként viselte ezt a nevet. Nagyapja a szabad­ságharc tragikus áldozata, fel­eségével, Madách Máriával, a költő nővérével együtt fellází­tott román parasztok ölték meg bestiális kegyetlenséggel Ma- rosszlatina határában. Közös gyermekük, II. Balogh Károly együtt nevelkedett és tanult Madách Aladárral, a költő fiá­val. Az irodalomtörténet-írás­nak nagy szolgálatot tett, ami­kor megírta a Madách Imre fel­ügyelete alatt töltött sztregovai gyermekévek emlékét. Bérczy Margitot, Bérczy Károly leá­nyát vette feleségül, s az ő gyermekük könyvünk szerzője, aki irodalomtörténetíróként vált ismertté. Főművét 1934-ben adta ki, az apja emlékezésének felhasználásával írt „Madách az ember és a költő” című életraj­zot. Nagyapjáról, Bérczyről könyvét 1938-ban fejezte be, s ez azóta is kéziratban áll.-Milyen terjedelmű és tar­talmú a kézirat?- A kéziratot Balogh Károly leánya, Bérczy Károly déduno­kája. Madách Imre oldalági le­származottja, Balogh Anna bo­csátotta kiadásra rendelkezé­sünkre, aki a családi archívum dokumentumaival is segítette a sajtó alá készítést. Dr. Kerényi Ferenc irodalomtörténész, Ma- dách-kutató végezte el a sajtó alá rendezést, szerkesztette, a jegyzeteket készítette, és utó­szóval látta el. A kézirat terje­delme összesen 212 oldal, ebből a Balogh tanulmány 1-186, a jegyzetek 187-206, az utószó 207-212 oldal. Tartalma Balogh Károly érzékeny irodalomértés­sel, ugyanakkor filológiai meg­bízhatósággal követi végig Bérczy Károly életrajzát, elemzi műveit, fejezetekre ta­golva.- Mit tartalmaznak a fejeze­tek?-A tíz fejezet címe utal tar­talmukra. Lássuk ezeket: I. Bérczy származása, apja Stand János, Nógrád megye főorvosa. II. Bérczy és Madách pesti diá­kévei, első költeményei és be- szélyei. III. Bérczy szolgálata gr. Széchenyi István mellett, a Tízek Társasága és a márciusi napok. IV. Bujdosása a világosi fegyverletétel után. V. Az iroda­lom újjáéledése, házassága, az Elet és ábránd és a Világ fo­lyása című kötetei. VI. A ma­gyar sportirodalom megterem­tője. VII. Egy biedermeier csa­lád Pesten a XIX. század elején. VIII. Bérczy tanulmányai, töb­bek között a Tragédiáról. IX. Az Anye gin-fordítás. X. Bérczy élete a kiegyezést közvetlenül megelőző években.-A kiadásra váró kéziratot Kerényi Ferenc „a hiányzó láncszem’’ -nek nevezi utósza­vában, miként az már elhang­zott. Mi indokolja ezt az elneve­zést?- Hiányt pótol a kézirat több vonatkozásban is. Egyrészt, részleteiben ismertté válhat a Bérczy-életrajz, lényeges ele­mekkel gazdagodhatnak nóg­rádi irodalomtörténeti ismerete­ink. Ez irodalomtörténeti szem­pont. Másrészt, kortörténeti szempontból is figyelemre méltó a kötet. Bérczy Károly élete azt példázza, hogy a lát­szólag vékony és kialakulatlan magyar polgárság mennyire ál­dozatvállaló és teherbíró tud lenni társadalmi célok érdeké­ben. Bérczy nemzedékének ke­véssé látványos polgári erényei, mint a hasznosság elve és gya­korlata, a mértéktartás, a helyes önértékelés, kiestek emlékeze­tünkből, vagy legalábbis nem­zeti önismeretünk peremére szorultak. Ez napjainkban is a különösen időszerű tanulságok közé tartozik. Nem utólsó sor­ban pedig jelentős lehet a kötet tudománytörténeti szempont­ból. A kispolgári szemléletű és bázisú, ezért évtizedeken át el­ítélendő magyar biedermeierről 1940-ben jelent meg Zolnai Béla könyve, azóta csak kisebb tudományos közlemények lát­tak napvilágot. Miközben e stí­lusirányzat létét, önállóságát ta­nulmánykötetek, kiállítások bi­zonyították szerte Közép-Euró- pában, elsősorban persze Auszt­riában és Dél-Németországban. Balogh Károly munkája a ma­gyar biedermeierről szóló átte­kintésként is „hiányzó lánc­szem” a további kutatás szá­mára.- Az értékes kéziratot a Ma­gyar Irodalomtörténeti Társa­ság megyei csoportja a Nógrádi mecénás alapítvány támogatá­sával kívánta megjelentetni. Sajnos azonban erre most nem jutott pénz. Mi lesz a kézirat to­vábbi sorsa?- Természetesen, nem mon­dunk le arról, hogy a két alkotó, Bérczy Károly és Balogh Ká­roly munkája itt Nógrádban tel­jesedhessen be. Félmillió fo­rintra lenne szükség a mű ezer példányban történő kiadásához. Megpróbálunk támogatókat szerezni, és jövőre is pályázunk. A Nógrádi Történeti Múzeum a kézirat nyomdai előkészítését, szerkesztését, lektorálását vál­lalta. Az irodalomtörténeti tár­saság megyei csoportja titkára­ként mindent megteszek azért, hogy e nemes és jelentős célra rendelkezésre álljanak az anyagi feltételek. - mér Sikeres darabok, jó előadások, változó számú nézők ✓ Évad végi számvetés: túlsúlyban a humor „A színház a legérzéke- tyebb szeizmográf: jelzi a ársadalomban készülő föld­rengést, a nagyobb mozgások elmúltával pedig az utórezgé- >eket. A színházi feszültség örrása, hogy a közös élmény levében színpad és nézőtér vépes ráérezni a szavakkal nég megfogalmazhatatlan i'áltozásokra. Magát a társa- Jalmi robbanást ugyanez a vözösség nem követi hasonló ,ebesség gél; idő kell, amíg a ■ a lóság és a kollektív tudat szinkronba kerül” - írja Kól­ái Tamás színikritikus Szín- íázváltás (1986-1991) című kötetének külső borítóján. E találó sorok jó vezér­fonálként szolgálhat­nak az 1991/92-es évad zárómérlegének kikészítésénél. De amennyire íasználható ez a frappáns gon- iolat társadalmi összesenben, s alán még egy színházi műhely nunkájának értékelésénél is, tnnyira más kritériumoknak :ell érvényesülni egy befogadó •zínház esetében, s pláne ha - nint Salgótarjánban - „csupán” :gy művelődési központról van .zó, amelynek egyik - ha nem s elhanyagolható- feladata a .színházcsinálás”, s ahol a be- nutatott programokat nagy nértékben befolyásolhatja az :setlegesség, a színházaknak 'aló kiszolgáltatottság. Egyetlen mérce marad: az, írni a beígért műsorból megva- ósult, az amit végül is szep- ember óta látni lehetett a szál­adon, függetlenül minden egyéb motivációtól. Az áttekin­tés a most zárult szezonban könnyebb, mert ezúttal nem vált két „félidőssé” a bérletsorozat. Az egyik leggyakrabban sze­replő társulat a Mikroszkóp Színházé volt. Az általuk bemu­tatott politikai kabarék egy-egy ismertebb személyiség (Antal Imre, Gálvölgyi János. Markos György — Nádas György, Sas József) köré szerveződtek. (Ár­kus József műsora a humorista betegsége miatt, „igazoltan” maradt el.) Ezeknek a produkcióknak a zöme valóságérzékenynek, jó színvonalúnak bizonyult, (le­ginkább a Gálvölgyi est) de nem voltak igazán színházi programok. Jó lenne, ha a jövő­ben csak .Jciegészítőként” sze­repelnének a bérletsorozatban, mint ahogyan a budapesti szín­házak között is egy sajátos szín­foltot képez a Mikroszkóp. A humort más módon — és egymástól is el­térően - képviselte a bérletsorozatban a Radnóti Színház két előadása. Mind Bemard Shaw Pygma- lion-ja, mind pedig Moliere A képzelt beteg-je „klasszikus” darabnak számít a színházi iro­dalomban és helyes, hogy a fel­növekvő korosztályok számára lehetővé tétetik a megismeré­sük. Az Árkus kabaré kimara­dását a bérletes programban egy Arizona előadás pótolta: Neil Simon Az utólsó hősszerelmes című kellemes bohózata. Igaz, hogy bérleten kívül, de végül is a színházi évad része­ként a nevettetés jegyében ke­rült színre a kecskeméti Katona József Színház művészeiből verbuvált alkalmi társulat által Eisemann Mihály Egy csók és más semmi című zenés játéka, elfogadható színvonalon. Ennél jobb volt a Budapesti Kamara- színház produkciója Fehér Klára Ez az ország eladó című, nem túl jól megírt, de aktuális témájú vígjátékából. A bérleten kívüli, a humor jegyében szín­padra állított programok közül messze a legjobb volt a Galla Miklós vezette Holló Színház vendégjátéka, de nem lehetett panasz az évadzáró előadásra sem, amelyen a Budapesti Ka­maraszínház mutatta be Edward Knoblauch Faun című darabját. A bérletsorozat erős vígjátéki vonulatát mindössze három da­rab illetve előadás volt hivatott ellenpontozni. Ebből kettőt a Radnóti Színház mutatott be. Füst Milán Árvák című drá­mája - bár nem elégítette a vá­rakozást - fontos szerepet töl­tött be a kiváló író munkásságá­nak jobb megismertetésében. K ülön fejezetbe kí­vánkozik Ibsen Nórá-ja, hiszen mintegy két éves késéssel, többszöri beharango­zás után került végre a salgótar­jáni közönség elé. Érdemes volt kitartóan várakozni rá, mert a Radnóti egy sajátos felfogású, érett előadást produkált. Mint annak idején megírtuk, az elmúlt színházi szezonnak volt egy helyi művelődéstörté­neti kuriozitása is Soha nem volt még arra példa, hogy egy öntevékeny színjátszó csoport előadása bekerült volna a bér­letsorozatba. Nos ezúttal a Ki- ViSZI-vel ez történt. A fiata­lokból álló együttes Schwajda György Segítség ... Himnusz! című drámáját mutatta be. az amatőrökhöz képest tiszteletre méltó színvonalon, nagy siker­rel, azt bizonyítva, hogy rájuk máskor is lehet számítani. T ehát az elmúlt tíz hó­nap során tíz bérleti és négy azon kívüli színházi jellegű elő­adás volt. (Kettővel több, mint a megelőző időszakban.) Ez a ha­vonkénti mintegy másfeles át­lag kifejezetten jónak mond­ható. Nem így az előadások ütemzése! Hisz előfordult, hogy két hónapig nem volt egyetlen program sem, aztán pedig két hétbe három is sűrűsödött. Az egyenetlenséget akkor is szóvá kell tenni, ha az nem feltétlenül a szervezők hibája. Örvendetes viszont, hogy a korábbi rossz tapasztalatokhoz képest az elvi­selhető szintre csökkent a meg­hirdetett előadások dátumának csereberéje. A tizennégy darabot hét tár­sulat mutatta be. (Eggyel több, mint tavaly.) A Mikroszkóp il­letve a Radnóti négy-négy alka­lommal, a Budapesti Kamara- színház pedig kétszer vendég­szerepeit a József Attila Műve­lődési Központban. Egyszer lé­pjen fel az Arizona és a Holló Színház, a kecskémét/ társa­ság” és a Ki ViSZI. *áír.*KŐSÍéai, a most zárul Kern András (jobbról) az elmúlt évi színházi szezon egyik ven­dégsztárja mint A képzelt beteg Fotó: Gyurián Tibor szezonban is nagy formátumú, tekintélyes színészegyéniségek egész sora (Bálint András, Kern András, Körmendi János, Hau- mann Péter, Mikó István) lépett fel Salgótarjánban. Egyi- kük-másikuk több alkalommal is. Nem kevésbé imponáló a rendezők névsora sem, benne Acs Jánossal, Babarczy László­val, Kazimir Károllyal, Marton Frigyessel, Valló Filterrel. A salgótarjáni publikum ki­ismerhetetlen. Elenyésző s:zá­múak azok a színházbarátok, akik évről-évre váltanak bérle­tet. Az értelmiség tekintélyes része egyáltalán nem jár szín­házba, vagy másutt éli ki ilyen irányú vonzalmait. Egyszer telt ház van a délutáni és az esti elő­adáson is, máskor meg érthetet­len az érdektelenség. A „tarjáni színházszervezők” ezért sincse­nek irigylésre méltó helyzetben, nem beszélve a kínálat, a szűk énztárca gondjairól. Csongrády Béla i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom