Nógrád Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-04-05 / 157. szám

6 HÍRLAP HÉTVÉGI MAGAZIN 1992. július 4-5., szombat-vasárnap NÓGRÁDI, HÍRLAP Szexkö rkép A legjobb a strandon, de a konyhaasztal sem rossz! Kisebb szerepet játszik a szex az olasz férfiak életében, mint ahogyan azt eddig gondoltuk a „latin szeretőről” - legalábbis ezt állapítja meg a dán Femina című nyugat-európai magazin. Németországban sokat adnak a külsőre: a testszagot a férfiak és a nők egyharmada nem bírja elviselni, mint ahogyan szőrös lábú nővel sem bújna ágyba a férfiak huszonnyolc százaléka. A német férfiak háromnegyede megvan győződve róla, hogy át­lagon felüli jó szerető, a nők vi­szont már korántsem voltak ilyen jó véleménnyel honfitársa­ikról. Ők keveslik az átlag heti két alkalmat. A franciák alig szánnak időt a szeretkezésre, egy aktus átlag 10 percig tart. Ezek után nem csodálható, hogy a francia nők kétharmada fontosabbnak tart egy jó könyvet, mint hogy lefe­küdjön partnerével. A népesség több mint fele arról panaszko­dik, hogy a mindennapi stressz elveszi a kedvét a szextől. A nők a férfiak szemét veszik észre először, a férfiak a telt kebleket. És hogy hol élvezik a gallok a leginkább a szerelmet? A strandon! Kedvelt színhely még az ágy, a fürdőkád, az erdő, a kocsi, a lift és a konyhaasztal. Szerelmi rekordtartóknak a hollandok számítanak Nyugat­Európában: átlag két és fél sze­relmi együttlét esik hetente a felnőttekre és a holland nők kétharmada vallotta, hogy él­vezi a szexet. Görögországban, úgy tűnik, csak problémát okoz az együtt­lét: a férfiak fele panaszkodott korai magömlésre, míg csak­nem a másik fele (harminchét százalék) erekciós nehézsé­gekre. A spanyolok lusták és passzí­vak, ha a szeretkezésről van szó: a nők egyharmada gyakor­latilag nem él szexuális életet. Portugáliában a férfiak ke­vésbé hűségesek, mint ahogyan azt feleségük gondolja: a férjek fele megcsalja feleségét, ugyanakkor az asszonyoknak csak tizenkét százaléka gon­dolja ezt élete párjáról. Ellenkező irányban ez fordí­tottan igaz: a férjek kilenc szá­zaléka hiszi feleségéről, hogy az asszony félrelép, de valójá­ban csak hét százalékuknak van igazuk. Nagy-Britanniában a nők kö­zel fele elégedett nemi életével, bár negyvenhat százalékuknak mindössze egy férfi volt az éle­tében. A harmincöt-negyven- négy év közötti korosztály a „legaktívabb”: átlagban hu­szonhat szeretőt tudhatnak ma­guk mögött. Állatkerti „Guinness-book” A budapesti állatkertben legmagasabb: Zaire, a zsiráf, amely "emelt fővel" 545 centi. Jelenleg olyan értelemben is pá­ratlan, hogy - özvegy, s egye­lőre nincs élettársa. Legsúlyosabb: a széles szájú orrszarvú, étkezés előtt is több mint 4 tonnát nyom. Neve - stíl­szerűen - Easy boy, azaz könnyű fiú. Neje, Lulu csak néhány ki­lóval könnyebb. Legöregebb: Mombasssa, a víziló. Pontosan nem tudni, hogy szülőhazájában, Kenyá­ban mikor látta meg a napvilá­got, de azt igen, hogy 1958-ban érkezett hozzánk. 13 utódot ho­zott a világra. Pedig egy vem- hesség általában kétszáznegy­ven, az újszülött anyai gondo­zása száznyolcvan napig tart. Legtöbbet eszik: az indiai ele­fánt. Árun és „felesége”, Khali naponta fejenként egy-egy má­zsát kebelez be. A menü főtt rizsből, burgonyából, sárgaré­pából, karalábéból, céklából, almából, zellerből, szénából, lucernából és tápokból áll. Leggyorsabb: a zebra és a csíkos hiéna. Mindkét állat ké­pes óránként 64 kilométeres tempóban futni. A testsúlyhoz viszonyítva azonban alighanem az elefánté a pálma: ha üldözik, akár 40 kilométeres sebességre is fel tud gyorsítani. Legértékesebb: Dangó, a go­rillacsemete, gorilláéknál ugyanis fogságban a családi szaporulat ritkaság. „Maradjon meg az utókor számára 55 A gyurmából megformázott UFO, hat ablakszerű nyílással Igazán rendhagyó bejelentést tett ufo-adatközpontunkban K. Istvánné verpeléti lakos. Né­hány nap múlva otthonában ke­restem fel. Kicsi, de takaros portáját virágágyások díszítet­ték, ettől nem messze pillantot­tam meg a kerekes kutat, ami a rendkívüli megfigyelés színhe­lye volt. K. Istvánné így kezdte be­számolóját: - A mai napig na­gyon pontosan emlékszem a tör­téntekre. 1984. december 23-án délután háromnegyed 4—kor tyúkot vágtam. Az időpontra azért emlékszem ilyen jól, mert a konyhába be kellett szalad­nom újságpapírért, ugyanis a tollakat erre szoktam gyűjteni. Ekkor a faliórára pillantottam, ami a szemközti falon függött - pontosan háromnegyed négy volt. Igyekeztem kifelé, hogy gyorsan végezhessek a mun­kámmal, hiszen már szürkült. A kút előtt egy tálban víz volt, amit már régebben elkészítet­tem a munkához. Épp kezde­ném a kopasztást, amikor a víz­ben megpillantottam a fényt! Azonnal keresni kezdtem a fényforrás eredetét. Amikor az égen felfedeztem, nagyon el­csodálkoztam a látottakon. Az udvarom felett egy tojásdad alakú testet vettem észre, ami legalább olyan hatalmas volt, mint egy kisebbfajta háztető. Az ijedségtől alig tudtam meg­mozdulni, így csak annyira tel­lett, hogy összecsapjam két ke­zem, és mindössze néhány szót tudtam mondani ijedtemben. Mi ez, drága istenem?! Érzésem szerint ez a furcsa repülő „valami” nagyon alacso­nyan volt. Ezt azért tudom olyan biztosan, mert máskor a repülőgépeket a háztetőm felett sokáig meg tudom figyelni. De ezt ahogy megpillantottam, né­hány másodperc alatt el is tűnt a háztetőm irányába. Sötétbarna színű volt, oldalán kerek, ablak­szerű nyílásokat vettem észre, amelyek teljesen sötétek voltak. A nyílások alatt legalább ugyanolyan nagyságú és alakú kiálló nyelvek voltak láthatók. K. Istvánné Margit néni elbe­szélése után szinte egyszerre ju­tott eszünkbe, hogy ezeket az élményeket meg kellene for­mázni. Az igazság az, hogy minderre készültem. A táskám­ból gyorsan előkerült az úton már jól megpuhult gyurma. Nemsokára megszületett a „mű”. Időnként Margit néni közbeszólt: az ablakokat tegye egy kicsit közelebb egymáshoz. Már akkor elcsodálkoztam azon, hogy bármit is látott, de azt nagyon jól megfigyelte. Jól látszott rajta, hogy 74 éves kora ellenére nemcsak fizikailag, de szellemileg is élénk és friss! Majd nagy lelkesedéssel to­vább folytatta: - Szürkület volt, így az előbb említett ablakokat és nyelveket még jól láttam. Az utóbbiak tűzpiros színűek vol­tak, de nem villogtak és nem is lobogtak. Nekem úgy tűnt mintha ezek vitték volna a tár­gyat, mert szerintem biztos az volt! Mikor a fejem felett elha­ladt, láthatóvá vált a test másik oldala is, amin szintén ablakok és nyelvek voltak. Az óriási test szinte sötétbarna volt, felszine- az ablakok és a nyelvek kivéte­lével - mindenütt síma.- Hallott-e már M. néni az UFO-król, vagyis azokról az azonosíthatatlan jelenségekről és furcsa szerkezetekről, amiket értelmes lények űrhajóinak vél­nek?-Tudja, nehéz életem volt. Az első férjem néhány hónap házasság után a fronton meg­halt. Ma egyetlen örömöm a lá­nyom és a két szép unokám, akik sokszor meglátogatnak. No meg itt van a kis portám, ahol állatokat tartok, valamint rend­szeresen dolgozom a szőlőben. Rengeteg a munka főleg nyá­ron, soha nem volt nekem időm azon gondolkodni, hogy mi van még ebben a végtelen nagy vi­lágban a Földön kívül. De ami­óta megtörtént velem ez az eset, azóta nem tudok nyugodni. Kedvesem, higgye el, se hülye, se hibás nem vagyok, de még feltűnési vágy sincs bennem. De azért harcolok, hogy ki­mondhassam az igazat, vagyis azt amit a saját szememmel lát­tam! Úgy érzem, addig meg­halni sem tudok, amíg mindezt tovább nem adom. Épp ezért nagyon örülök, hogy meghall­gatott, és remélem, az írás megmarad az utókor számára.- Úgy hallottam először nem akarta megtenni a bejelentését.- Valóban. Mostanában a Hírlapban sokat olvasok ezekről az UFO-król, és már hetek óta gondolkodtam a dolgon - be­megyek a szerkesztőségbe, és elmondok mindent. De tudja, egy kicsit féltem, hiszen az öre­geket az emberek úgyis csak félvállról veszik, főleg ha ilye­neket mondanak! És talán még elmeorvoshoz is elvihetnek ... Kezében összesodorva tart egy régebbi újságot. Lassan ki­tekeri, és a lap alsó részén egy rövid írásra hívja fel a figyel­memet. Gyorsan elolvasom. A cikk címe: Úgy szeretnék UFO- t látni. Az utolsó mondatokat tollal aláhúzták: „Ha UFO- gyanús jelenséget észlel, első­sorban a reális „hétköznapi” óriási fényes csíkot húzott maga után. Ekkor még furcsa hango­kat is hallottunk. Jó néhány év­vel ezelőtt voltam az USA-ban Valter öcsémnél, akkor hallot­tam először ezekről az UFO-król. Nekem is mesélték, hogy az egyik repülőstiszt, va­lami rendkívülit látott. Akkori­ban oda se figyeltem az ilye­nekre. De amióta ezt a furcsa dolgot láttam, azóta is egyfoly­tában csodálkozom. Hogy mik vannak! itt* ' ■ iáiit.... 0rii Székesfehérvárott az Aranybulla Rt. 70-es út menti búzatábláján egy 36 méteres átmérőjű körben az óramutató járásával ellenté­tes irányban megdőlt a búza. Mellette egy közel 2 méteres kis kör és egy háromszög alakú megdőlés is látható. magyarázatokat gondolja vé­gig, mielőtt hivatalos szervekkel megosztaná felfedezését. Azok az intézmények viszont, akik az ilyen jelenségek kivizsgálására hivatottak, elsősorban a hely­színt vizsgálják meg alaposan, és csak másodsorban a beje­lentő idegállapotát.”-Higgye el nem vagyok el­mebajos, és még nem is hallu- cináltam. Amit itt elmondtam, az igaz, és nem kitalált dolog. Az esemény után kérdezősköd­tem a faluban, s meg kell mon­danom - sokan meg is moso­lyogtak az elmondottak miatt, de végül sikerült egy olyan em­berrel beszélnem, aki ugyanab­ban az időpontban szintén látott valamit, de ő már csak a fénye­ket vette észre. Hamar elszaladt az ott töltött másfél óra, közben még sok mindenről beszélgettünk.- Hét évtized alatt megismer­tem az égbolt csodáit. Amikor csak tehetem este kint imádko­zok, ilyenkor - közben - nézem a csillagokat. Gyerekkoromban láttam egy nagy üstököst, még anyám hívta fel a figyelmemet „Nézd csak lányom, mi van ott az égen!” Egy hosszú fényes csillagra emlékszem, hosszú uszállyal. Az ötvenes években pedig egy nagy meteort, ami Néhány hét múlva levelet kaptam Margit nénitől. „ .. . Nehezemre esik, hogy a tudósok között vannak tamás- kodók, pedig amit én láttam az olyan igaz, mint a tiszta égbol­ton felkelő Nap. A furcsa tárgy­nak a képe mindig előttem van, és folyton azt kérdezem magam­tól, vajon mi volt ez? Pedig en­nek már hét éve!” Az ilyen és hasonló megfi­gyelésekkel kapcsolatban a tu­domány művelői heves ellen­szenvvel viseltetnek. Nem csoda, hiszen tudományos vi­lágképünkbe - a földönkívüli szerkezetek megjelenése boly­gónkon meglehetősen abszurd dolog - valahogy nem illik bele. Egy kicsit azért elgondol­kodhatunk. Egy évtizeddel ez­előtt a parajelenségek, az UFO-k sem létezhettek szá­munkra, egyszerűen csalónak minősítették azt is, aki csak úgy simogatással kanalat tud hajlí­tani. Valljuk be talán azt sem hit­tük volna, hogy léteznek olyan különleges képességgel megál­dott emberek, akik számok tu­catjait képesek egymás után megjegyezni... Es egyszercsak lassan bor­sózni kezd a hátunk ... V. Tana Judit Még mindig a világranglista élén Falun több az életunt, mint a nagyvárosokban (Ferenc/.y-Europress). Az öngyilkosságok arányszáma - az utóbbi évek stagnáló, illetve csökkenő tendenciája mellett is - a világ országai közül ha­zánkban a legkedvezőtlenebb. A szomorú tényt a Központi Statisztikai Hivatal most közzé­tett tanulmánya rögzíti. A szá­mok tanúsága szerint Magyar- országon százezer lakos közül átlag tizenöt-hússzal többen vetnek véget önkezűleg életük­nek, mint az ugyancsak magas arányszámokat produkáló Ausztriában, Dániában, Fran­ciaországban, Finnországban, Svájcban és Japánban. A jelenség nem újkeletű: már a huszas és a negyvenes évek között a második helyen álltunk (Ausztria mögött) az öngyilkos­ságok világranglistáján. A második világháború után nagyjából az ötvenes évek kö­zepéig némi javulást lehetett re­gisztrálni, majd fokozatos rom­lás után 1983/84-ben mélypont, ezt követően pedig lassú javulás következett. Ügy tűnik, hogy ez tavalyelőtt, tavaly megállt - de nincs hiteles prognózis arra, hogy a továbbiakban a fekete statisztikai görbe le- vagy föl­felé halad. Szakemberek ugyanis a leg­különbözőbb összefüggések elemzésével sem találják az egyértelmű választ arra, hogy miért áll hazánk az élet eldobá­sában a nemzetközi statisztikák élén immár hosszú évtizedek óta. Amint arra, sincs megnyug­tató magyarázat, hogy lényegé­ben a századforduló óta miért Csongrád és Bács-Kiskun me­gyében a legmagasabbak az ön­gyilkosságok arányszámai. (A két említett megye mögött egyébként szintén hagyomá­nyosan gyakori e halál-ok Bé­kés, Hajdú-Bihar, Jász-Nagy- kun-Szolnok és Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében.) A mérhető mutatók - a gaz­dasági fejlettség, illetve fejlet­lenség, az alkoholfogyasztás mértéke, stb. - és az élet eldobá­sát választók számának alaku­lása között a szakemberek nem találtak értékelhető összefüg­gést. A statisztikákból azonban bi­zonyos demográfiai és egyéb következtetések egyértelműen levonhatók. A férfiak jóval gyakrabban menekülnek a ha­lálba, mint a nők; a senki szá­mára nem dicsőséges arány het­ven-harminc az előbbiek „ja­vára”. Az is egyértelmű, hogy zömmel az idősebb generáció tekinthető veszélyeztetettnek: az önpusztítók hetven százaléka negyven évnél idősebb. Lénye­ges tényező a családi állapot: a házasok között sokkal ritkább az öngyilkosság, mint az egye­dülállók körében. A két világháború között ez a halálnem inkább a városlakók közül szedte áldozatait - újab­ban azonban a kisebb települé­sek alkotják a fő a veszélyzónát. Jellemző, hogy például 1990-ben 100.000 lakos közül Budapesten harmincketten, a megyei városokban harmincné­gyen, a városokban negyvenen, a községekben pedig negyven- hatan lettek öngyilkosok. Ne csak fejtsen! Az újságárusok szerint egyre népszerűbb hobbi a rejtvényfejtés és készítés. Gyócsi Gézától , a Füles rovatvezetőjétől azt kértük, árulja el a talányok készíté­sének néhány műhelytitkát.- Kezdőknek csak kisebb alapterületű hálót javaslok. S el kell dönteni, hogy hagyo­mányos vagy ún. skandináv típusú feladványt készí­tünk-e? Az elv ugyanaz: az első esetben számozva és egyben fekete kockákkal el­választva adjuk a meghatá­rozást, a skandináv rejtvény­ben pedig magából a szava­kat elválasztó kockákból de­rül ki, hogy mire vagyunk kíváncsiak.-Hogyan adjuk fel mond­juk azt, hogy „asztal”?- A legegyszerűbb így: bútordarab. Talányosabb: Artúr királyé kerek volt.. . táncoltatni szokták...- Milyen segédeszközöket érdemes használni?- Elsősorban a magyar nyelv értelmező szótárát, a szinonima-szótárt, a hely­ségnévtárt és a különböző lexikonokat. A történelem- és földrajzkönyvekkel azon­ban csínján kell bánni, azok gyorsan elavulnak ...- Van-e íratlan törvénye a rejtvénykészítésnek?- Értelmes szavakat rejt­sünk el a kockákba! A háló­ban található fekete kockák száma nem lehet több, mint az összes kocka egyhatoda.

Next

/
Oldalképek
Tartalom