Nógrád Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-24 / 174. szám

1992. július 24., péntek SPORTTÜKÖR HÍRLAP 7 Fordulat a Salgglas labdarúgói körül: négymilliós támogatásra gondol a sportbizottság Mentőövet nyújt a városi önkormányzat? Amit a vezetők főznek, a csapat kénytelen megenni? Krimibe illő fordulatok ját­szódnak le nap mint nap a Salgglas Salgótarján labda­rúgócsapata körül; íme most egy nem várt újabb fejle­mény, de mindenekelőtt en­gedtessék meg, hogy emlékez­tetőül összefoglaljuk az elmúlt napok történéseit - melyekről lapunkban természetesen már beszámoltunk. Régebb óta ismeretes, hogy a Salgglas együttesét - Nógrád megye egyetlen labdarúgó pro­ficsapatát, egyszersmind sző­kébb hazánk reprezentánsát - nehéz anyagi gondok gyötrik. A pénzhiány hatása addig ter­jedt, hogy a csapat NB Il-es in­dulását is veszély fenyegette. A sportklub lényegében egyedüli szponzora, a Síküveggyár Rt. csődbe jutott; mire nevezni kel­lett a másodosztály küzdelme­ire, a csapatnak árva garasa sem volt, amiből befizesse a szüksé­ges 380 ezer forintot az MLSZ részére. Ekkor a megyei önkormány­zat segítséget nyújtott, átvállalta a nevezési díj befizetését. Ezzel a Salgglas időt nyert, de a veze­tők előtt ottmaradt a feladvány: sikerül-e előkeríteni a csapat működéséhez éves szinten mi­nimálisan szükséges, mintegy 10 millió forintot? A „világ” szeme természete­sen a Síküveggyár Rt. vezéri­gazgatóján volt; ő megígérte: amennyiben cégét kedvező po­zícióban „hozza ki” a csődeljá­rásból, akkor anyagi támoga­tásban részesíti az rt. márkane­vét viselő klubot. Kisebb huzavona után végre kedden nyilatkozott a cégve­zető: a Síküveggyár Rt.-nek a hitelező bankokkal nem sikerült megállapodnia, emiatt a cég várhatóan felszámolás alá kerül; ezen eljárás során viszont min­den olyan költséget, amely nem közvetlenül a termeléssel, vagy a gyár működésével függ össze, minimálisra kell csökkenteni; következésképpen az rt.-nek a labdarúgócsapatot sem áll mód­jában támogatni. Ezzel a bázist nyújtó gazda­sági egység - bár nem saját jó­szántából - mintegy kihúzta a talajt az egyesület lába alól. A Salgglas vezetői ekkor (még mindig kedden vagyunk) kétségbeesésükben - utolsó mentsvárként - a helyi önkor­mányzathoz fordultak, hogy te­kintettel a sportág itteni nagy­szerű hagyományaira és népsze­rűségére, mentsék meg a város­nak - akármilyen néven, akár­milyen szervezeti formában - az NB Il-es csapatot. A dr. Zsély András polgár- mesterrel és Ercsényi Ferenc alpolgármesterrel folytatott megbeszéléseket követően Pro- tovin Ferenc és Bulyovszky De­zső klubelnökök nyilatkoztak lapunknak. Elmondták - s mi megírtuk -, hogy a város veze­tői ..bizonyos reményt csillan­tottak fel” arra vonatkozóan, hogy egy, fúzió által létrehoz­ható közös városi csapatot az önkormányzat esetleg hajlandó lenne támogatni és ebben a do­logban csütörtökön (azaz teg­nap) foglal állást a kulturális és sportbizottság. Amennyiben vi­szont negatív válasz érkezik az önkormányzattól, kénytelenek lesznek egyezségre jutni a fú­ziós ajánlattal bejelentkezett REAC vezetőivel, következés­képpen a tarjáni NB Il-es csapat Rákospalotára kerül. Másnap (szerdán) viszont Er­csényi Ferenc meglehetősen ha­tározott stílusban kérdőre vonta ezen sorok íróját, hogy miért publikál valótlanságokat; ők ugyanis nem tettek ígéretet arra, hogy egy közös városi csapatot támogatnának. A fúzióban leg­főképpen érdekelt SBTC-től is nemleges válasz érkezett. Ezek után megfogalmaztuk: agyő, NB II.? És ebben a pillanatban kap­csolódunk be a mába, jobban- mondva a tegnapi nap fejlemé­nyeibe, melyek - mint fentebb jeleztük - krimibe is beülhetné­nek. Lássuk hát. Felkereste szerkesztőségün­ket Ercsényi Ferenc és Protovin Ferenc. Ercsényi elmondta, hogy aznap (csütörtökön) dél­előtt ülésezett az önkormányzat kulturális és sportbizottsága, s kezünkbe adta a legépelt nyilat­kozatot, amelyet a következők­ben szó szerint idézünk. „A kialakult helyzetet figye­lembe véve Salgótarján város önkormányzatának kulturális és sportbizottsága rendkívüli ülé­sén foglalkozott az NB Il-es Salgglas labdarúgócsapatának helyzetével. Megállapította és egyhangú­lag véleményt nyilvánított ab­ban, hogy tekintettel a városi hagyományokra és a labdarú­gás rendkívüli népszerűségére, Salgótarján városának szük­sége van NB Il-es szintű labda­rúgó-szakosztályra. Ennek érdekében a bizottság az alábbiakat javasolja: 1. Felkéri a polgármester urat, hogy lehetőleg két héten belül rendkívüli testületi ülésre hívja össze a képviselő-testüle­tet. 2. Megvizsgálva az önkor­mányzat költségvetési lehetősé­geit, készítsen előterjesztést a szakosztály minimális működé­séhez szükséges összeg önkor­mányzat által történő biztosítá­sára, amelynek várható mértéke 1992-ben kb. 4 millió forint. A bizottság kinyilvánítja azt a véleményét, hogy hosszabb tá­von célszerűnek látszik az ösz- szes érdekelt részvételével egy városi labdarúgóklub létreho­zása, ezt azonban az egyesüle­tek hatáskörébe tartozónak ítéli, ezért létrehozásában nem kíván tevőlegesen részt venni. Salgó­tarján, 1992. július 23. Mindez önmagáért beszél. A város illetékes bizottsága - úgy gondoljuk - nagyon bölcsen döntött, amikor támogatásra ítélte a megye egyetlen profi futballcsapatát. Ám ez még csak az ütközet első menete volt. A kulturális és sportbizottság „mindössze” javaslattételi jog­gal rendelkezik. A végső szó a két héten belül összehívandó rendkívületi testületi ülésen mondatik ki. Az alpolgármester ötven százalék esélyt lát a tá­mogatás megszavazására. Ercsényi egyszersmind ra­gaszkodott hozzá, hogy a la­punkban megjelent írásokról szólván az álábbi észrevételét tegyük közzé: 1. Nem igaz, hogy Salgótar­ján város önkormányzata csak egy, a három komolyabb labda­rúgócsapat fúziójaként esetleg létrejövő új egyesületet támo­gatna. - 2. Nem igaz az a meg­állapítás, mely szerint „az ön- kormányzat vezetői kijelentet­ték: nem támogatják a futballis­tákat.” Ehhez - érintettek lévén - kommentár gyanánt mindössze annyit tennénk hozzá: akkor va­jon miért tiltakozott egy nappal korábban, hevesen, a nyílt ut­cán, körülbelül húsz ember füle hallatára az ominózus újságcikk azon kitétele ellen, amelyben az önkormányzat kilátásba helye­zett támogatása szerepel? Az újságírót - ha valami nem tetszik - mindig könnyű megta­lálni. Mi viszont kizárólag az NB Il-es csapat megtartása mel­lett kardoskodunk - minden ér­dek vagy indulat nélkül. A Salgglas labdarúgócsapata tehát ismét időhöz jutott. S ha életet még nem is, de vala­mennyi reményt nyert. Protovin Ferenc elmondta: az önkor­mányzati döntés megszületé­séig semmiképpen nem jelentik be visszalépésüket, nem fuzio­nálnak a REAC-cal, hanem ad­dig együtt tartják a csapatot és teljes gőzzel készülnek az NB Il-es bajnokságra. Az idő azonban sürget. Au­gusztus 16-án, azaz alig több mint három hét múlva kezdődik a bajnokság. Minél hamarabb meg kell születnie a döntésnek; ha indulhat a csapat az NB Il-ben, akkor talpra kell állítani az együttest; ha nem indulhat, időt kell hagyni a mindvégig korrektül viselkedő játékosok­nak, hogy új klubot keressenek. Balás Róbert őId BANK i(4484) Jugoszlávok egyénileg f Barcelona. Végleges döntés született a hosszú ideje húzódó „jugoszláv-ügyben”. Amint csütörtök délben a NOB hivata­losan közölte, Kis-Jugoszlávia egyéni sportolói rész tvehetnek az olimpián, négy csapatuk azonban nem. Ugyancsak in­dulhatnak az ideiglenes tagsá­got kapott Bosznia-Hercego­vina sportolói, s Macedónia képviselői független csapatként vehetnek részt a játékokon. Kovács - válogatott • A magyar atlétaválogatott vasárnap az olaszországi Do- modossolában szerepel az Olaszország - Franciaország - Magyarország hármas viadalon. A résztvevők legjobbjaik, olim­pikonjaik nélkül veszik fel a küzdelmet az ellenfelekkel. Mé- rei László szövetségi kapitány csapatába beválogatta a balas­sagyarmati Kovács Dusánt, aki 400 m gáton és a 4x400-as vál­tóban áll rajthoz. Maradona - hová? • Buenos Aires. Az FC Napoli továbbra sem hajlandó felbon­tani Diego Maradonával fenn­álló szerződését, aki viszont változatlanul nem kíván újra az olasz csapatban játszani - kö­zölte az argentin csatárcsillag menedzsere, Marcos Franchi. Az üzletember szerdán tért haza Buenos Airesbe, miután Ná­poly, Marseille és Sevilla között ingázott. Az utóbbi két város klubjai szeretnék megszerezni Maradonát. Franchi hamarosan visszatér Európába, hogy ismét megpróbálja jobb belátásra bírni az olasz klub vezetőit. SBTC - Salgglas • Salgótarján. Labdarúgó-elő­készületi mérkőzést játszik egymással szombaton délelőtt 10.30 órai kezdettel az SBTC és a Salgglas csapata a tóstrandi pályán. A nyári olimpiák története (XX.) 1984. Los Angeles Visszaadott „bojkottkölcsön” Ismét a politikai élet alaku­lása diktált az olimpiai mozga­lomnak. Az amerikai szervezők nem szavatolták a szocialista régióból érkező sportolók biz­tonságát, ők pepdig éltek a „ki­váló” alkalommal, és visszaad­ták a négy évvel azelőtti „köl­csönt” a vendéglátóknak. Tá­volmaradtak az olimpiától. Ezt a lépést szinte az utolsó pilla­natban tették meg, amikor a leg­több sportoló már az edzőtábo­rokban rótta a hosszakat, gyűrte a métereket. Rájuk, a legfonto­sabbakra nem gondoltak a dön­tés meghozatalakor... Az amerikai sportolók tarol­tak a versenyeken. Carl Lewis A Nógrád Megyei Sakkszö­vetség rendelkezésünkre bocsá­totta megyénk sakkozóinak mi­nősítési listáját. Nemzetközi mesterjelöltek (FIDE-jegyzék szerint): 1. Ho- vanecz László 2340 Élő-pont, 2. Istvanovszky Kálmán 2340, 3. Frink Ferenc 2305, 4. Szarvas Sándor 2290, 5. Szabó Ervin 2275, 6. Szokács László 2260, 7. Klein Péter 2260, 8. Král Pé­ter 2245,9. Márton István 2245, 10. Farkas Szabolcs 2225, 11. dr. Szidon Péter 2215 (inaktív), 12. Egyed András 2210, 13. Gál Gábor 2205 (inaktív). négy aranyérmet akaszthatott le, így a játékok legeredménye­sebb résztvevője lett. A 100 és 200 méteres síkfutásban, a 4x100-as váltó befutó embere­ként, és a távolugrásban sze­rezte győzelmeit. A női magasugrásban tizen­két évvel müncheni sikere után a nyugatnémet Ulrike Meyfath újra bajnok lett. A maratoni futásban először avattak női bajnokot. Egy ame­rikai hölgynek, Noan Benoltnak jutott az aranyérem. Az úszó­versenyek során a német Mi­chael Gross fantasztikus világ­csúcsot úszott 200 méteres gyorson, csakúgy mint Steve Magyar címviselő mesterje­löltek: 1. Tóth László 2300 M-Élő, 2. Gallai János 2285, 3. Ponyi Attila 2265, 4. Klepej Jó­zsef 2260, 5. Fenes Endre 2170, 6. Kánya Zoltán 2165,7. Kassai Sándor 2160, 8. Szabó László 2155, 9. Tóth Pál 2115, 10. Tóth József 2115, 11. Bronner Zoltán 2105, 12. Koltányi Imre 2105, 13. Lengyel István 2100, 14. Nagy Béla 2100, 15. Patai József 2100. Magyar címviselő női mes­terjelöltek: 1. Pataki Mónika 2000 M-Élő, 2. dr. Szidonné P. Mária 1950. Lundquist a 100 méteres mell­úszásban. A szocialista országok közül egyedül délkeleti szomszádunk, Románia képviseltette magát a napfényes Kaliforniában. Spor­tolóik húsz aranyérmet szerez­tek, köztük olyan nagyságok, mint a középtávfutó Melinte és Duica, illetve a súlyemelő Nicu Vlad. Azzal, hogy a magyar sporto­lók nem vettek részt ezen a nyári játékokon, a hatalmas le­hetőséget engedték ki a kezük­ből, hogy megismételhessék, esetleg túlszárnyalhassák a hel­sinki teljesítménüket, aló aranyérmet. Hegedűs Henrik Drága város Barcelona hihetetlenül megdrágult az olimpia idejére. A 35 fokos párás melegben a nemzeti ital­nak számító frissítő, a horchata átszámítva 400 forint, a sör ára is nyolc­szorosa a szokásosnak. Az étteremben a 6000 pese- tás, (mintegy 5 ezer forin­tos) számla átlagosnak számít. A eipőpueolás is mintegy 400 forintba ke­rül. Egv szállodai luxus­lakosztályért éjszakán­ként elkérik az 1000 dol­lárt (mintegy 80 ezer fo­rint.) Hovanecz vezeti a listát Sakkozók minősítése • • Orömlabdarúgásra szövetkeztek Áll, balról: Vámos, Talon, Kadlóth, Sótér, Varga, Seregi, Langár, Laczkó, Végh. Guggol, balról: Sisa, Pászti, Tavaszi, Fejes, Mogyoró, Csuberda, Gémesi, Bistei A kispályás labdarúgás egyre nagyobb tömegeket hódít meg az egész világon. Teremben űzött változata Amerikában igazi közönségvonzó látvá­nyosság, de a tengeren innen, sőt már hazánkban is egyre in­kább felnő „nagytesvére” mellé. NB I-es, válogatott játékosok egész sora vesz részt a honi pontvadászaton. De nem kell még ennyire se messzire menni. Salgótarján­ban, Balassagyarmaton a kispá­lyás labdarúgó-versenyrendszer átfogja szinte az egész évet. A megyeszékhelyi helyosztókra minden télen - napokon keresz­tül - zsúfolásig megtelik a sportcsarnok. Salgótarjánban túlvannak az idei pontvadászat felén. A tabel­lát a Salgótarján és Vidéke Áfész csapata vezeti. A szövet­kezetiek „mellesleg” a nemrég remek nemzetközi siker része­sei voltak. A történet még tavasszal kezdődött. Az áfészesek Hús­véti kupa néven nemzetközi tornát rendeztek Salgótarján­ban, részt vettek a milánói kis­pályás labdarúgók is. Ézt az alkalmat viszonozva - dr. Végh Béláné segítsége révén- a közelmúltban a tarjániak utaztak egy hasonló kupaküzde­lemre a lombard fővárosba. És ha már ott voltak, a díszes ser­leget is hazahozták; három mérkőzésből kettőt megnyertek- Limito Milan: 6-1, OMS Mi­lan: 8-5 - és egyszer döntetle­nül - Zanini Milan: 2-2 - mér­kőztek. Soroljuk fel a sikert elért csa­pat tagjait: Talon Attila, Végh Béla, Varga Jenő, Gémesi László, Langár Tamás (a torna legjobbjává választották), Laczkó László, Pászti- István, Fejes László, Mogyoró István, Csuberda Zoltán, Szabó János, Tavaszi László, Molnár Arnold, Grúz Károly, Seregi Albert (já­tékosok), Sisa József, Gordos Sándor, Bistei István (vezetők). Seregi Albert, aki hét éve vette át a szervezői (intézői) te­endőket Tavaszi Lászlótól, el­mondja: a csapat még 1968-ban alakult Dóra Gyula, Manusek Béla, Ravasz László és Tavaszi László jóvoltából. Első mérkő­zésüket éppen kollégáink, a Nógrád Megyei Hírlap elődjé­nek újságírói ellen játszották. A csapat az évek során or­szágos megmérettetéseken is többször feljutott a dobogóra. Néha nagypályán is szerepel­nek, s ilyen esetekben a kör­nyék megyei, megyei II. osztá­lyú csapatai ellen sem szoktak szégyent vallani. A gárda össze­tartó ereje a remek baráti szel­lem. Szeretnek másokon is segí­teni. Nem állhatjuk meg, hogy ne ejtsünk szót Salgótarján labda­rúgásának jelenlegi helyzetéről. Seregi meggyőződéssel vallja, hogy csak önzetlen összefogás­sal lehet előbbre jutni. Saját példáját is említi: amikor ta­vasszal megnyerte az SBTC 11-es rúgó bajnokságát, a díj­ként kapott ötezer forintot SKSE-szurkoló létére a stécé- seknek adta. Úgy gondolja, hite­les sportvezetők tudnának ta­lálni támogatókat ebben a vá­rosban is. Fennállásuk 25. évfordulóját jövő februárban nagyszabású nemzetközi teremtornával fog­ják megünnepelni. (balás)

Next

/
Oldalképek
Tartalom