Nógrád Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-24 / 174. szám

Kérdőjelek 20 ezer turista Több mint 20 ezer amerikai turista látogatott el az év első hat hónapjában a volt Szovjetunió utódállamaiba, 27 százalékkal több, mint tavaly ugyanebben az időszakban. A leginkább ked­velt kirándulóközpontok ugyan­akkor nem változtak: Moszkva, Szentpétervár és az Aranygyűrű híresen szép történelmi városai mellett a transzszibériai utazá­sok vonzották a legtöbb látoga­tót. Ezzel együtt a hivatalos Intu- riszt utazási iroda összesen csu­pán 131 ezer külföldi turistát fo­gadott, negyedével kevesebbet a tavalyinál. Az ózonréteg védelme Teljesen száműzte termelésé­ből az amerikai Apple Computer számítástechnikai cég az ózonré­teget károsító klórfluorkarbonok (CFC) képződését. Az Apple ez­zel az elsők között tudhatja ma­gát az ultraibolya-sugárzás ellen óvó ózonréteg védelmezőinek sorában. Műszaki segélyprogram Műszaki segélyprogramot ha­gyottjává a Közös Piac Ukrajná­nak az ipari, a tervezési, a közle­kedési, a mezőgazdasági és a pénzügyi szolgáltatási reformok támogatására. A program rövid időn belül beindul. Összege nem ismeretes. Közös piaci illetéke­sek szerint a program célja gyor­sítani az ukrán gazdasági refor­mot. Békés rendezés A délkelet-ázsiai országok ké­szek békés úton rendezni nézetel­téréseiket a dél-kínai tengeren fekvő szigetcsoport hovatartozá­sa ügyében. A hat országot tö­mörítő ASEAN külügyminisz­terei Manilában befejeződött ta­nácskozásukon zárónyilatkoza­tot fogadtak el. Ebben hangsú­lyozták, hogy a vitatott Spartly- szigetekkel kapcsolatos feszült­ség növekedése aláásná a térség biztonságát. Az ASEAN minisz­terei egyidejűleg állást foglaltak amellett, hogy a dél-kínai tenge­ren fokozzák együttműködésü­ket a hajózási forgalomban és a kábítószer-ellenes harcban. Palócok Párizsban Ki utazik De Gérando-Teleki grófnő mindenkinél előbb tekintette meg a hollókői házat; már dél­után három órakor a helyszínen volt, órákkal a hivatalos UNESCO-megnyitás előtt. En­nek pedig az volt az oka, hogy tárgyalást folytatott a Nógrád megyeiekkel egy őszi, tours-i népművészeti zenés-táncos fel­lépésről. S mivel Loire-völgyi városban már több komolyze­nei, énekes előadást szervezett magyar művészekkel, ezúttal táncra, népi vigalomra szottyant kedvük a baráti társaság tagjai­nak. így aztán természetszerű­leg nem sikerült nyélbe ütni Nagy Ignác hollókői polgármes­ternek a helyi asszonykórus vendégjátékát, bármilyen nagy Michel Gyarmathy is megtisz­telte jelenlétével a megnyitót Ultrán — orosz hajóvita A lekszandr Ruckoj orosz alel- nök nyílt provokációnak nevezte az orosz-ukrán flottavita leg­újabb fellángolását okozó feke­te-tengeri hajóincidenst. Mint az AP hírügynökségnek adott in­terjújában kijelentette: a viták megoldásánál civilizált módsze­reket kell alkalmazni, nem pedig „banditaszerű trükköket”. Az eset kapcsán szerdán éles hangú nyilatkozatot tett Kasza- tonov tengernagy, a fekete-ten­geri flotta főparancsnoka is. A tengernagy azzal vádolta Ukraj­nát, hogy szeretne hajókat meg­kaparintani a flottából, s hogy az ukrán hatóságok magas béreket, lakást és más előnyöket ígérve akartak rábírni tengerészeket az átállásra. Kaszatonov szerint az ukrán vezetés megszegte azt a korábbi ígéretét, miszerint a flot­ta egyelőre egységes irányítás alatt fog maradni. A tengernagy egyébként el­mondta: az ukrán lépések miatt egyes felháborodott orosz tisztek azzal fenyegetőztek, hogy a flotta többi hajójára kitűzik az orosz zászlót. (MTI) Jobb időkben? „Viszontlátásra, jobb időkben!” — e szavakkal búcsúzott utolsó elnöki rádióbeszédében Václav Havel. Lemondásával immár a hét eleje óta nincs államfője Csehszlovákiának, bár funkcióit zökke­nőmentesen átvette a szövetségi kormány elnöke, illetve a parlament elnöksége. Alkotmányos vál­ságtól tehát nem kell tartani Prágában, ám azok, akik a „bársonyos forradalom” kezdetétől rokon- szenwel figyelték a neves drámaíróból világszerte elismert politikussá lett Havel pályafutását, mégis kissé rossz szájízzel figyelhetik a történteket. Jobb időkben? — mondta Havel. Vagyis most rossz idők járnak? Kétségtelen, hogy az elnöki le­mondás a cseh és szlovák ellentétek kibontakozásá­val, a lassan immár alkotmányjogi síkra terelődő szakítás és különválás elkerülhetetlenné válásával esik egybe. Havel pedig, mint sokszor kifejtette, nem akart egyfajta „felszámolóként” helyén ma­radni. Akkor már inkább a tisztes távozás, saját er­kölcsi normái és elvei szerint. Legalábbis átmeneti­leg, hiszen az elteijedt vélekedés szerint nincs nála esélyesebb jelölt cseh elnöki posztra. Nagyobb volt a tekintélye, mint a hatalma? Köz­kedveltebb volt külföldön, mint saját hazájában? Üdvrivalgás Prágában, tojásdobálás Pozsonyban? Tevékenységét s ténykedésének ellentmondásait nyilván sokáig vitatják majd a szakértők. Ám az biztos, hogy a megújult Kelet- és Közép-Európá- nak nála nemigen volt ismertebb vezetője a nagyvi­lág szemében. S az is biztos, hogy távozása nem csu­pán belhoni következményekkel jár. Egyrészt szomszédos országként, másrészt a szépszámú ma­gyar kisebbség révén hazánknak sem mellékes, csakugyan elkerülhetetlen-e a cseh-szlovák váló­per, s ha igen, milyen körülmények közt zajlik majd. (FEB) Egy elgondolkodtató tanulmány Karlovy Vary: „Előbb a házunk táján söpörjünk!” „Ahhoz, hogy külföldön ér­vényt tudjunk szerezni érdeke­inknek, előbb a házunk táján kell söpörnünk!” — ajánlja az idei amerikai elnökválasztás jelöltje­inek (Bili Clintonnak és George Bushnak) a tekintélyes személyi­ségekből álló „Kék Szalag Testü­let. A National Commission on America és a New World 21 volt nagykövetet, katonai vezetőt, egykori kormánytagot, törvény­hozót, üzletembert és akadémi­kust tömörít. Elnöke Winston Lord, az Egyesült Államok volt pekingi nagykövete, a Külkap- csolatok Tanácsának elnöke. A testületet a Nemzetközi Carnegie Békealapítvány szponzorálja. Miközben újjáépíti a gazdasá­got és a társadalmi struktúrát odahaza, az Egyesült Államok­nak továbbra is vezető szerepet kell betöltenie a nemzetközi élet­ben, és el kell kerülnie az izolaci- onizmust — állapítja meg a ta­nulmány. — De az amerikai ve­zető szerepnek újszerűnek kell lennie: kollektív cselekvésre kell mozgósítania, ahelyett, hogy Washington egymaga cseleked­nék. Inkább katalizátorként kell fellépnie, mint parancsnokként. Előre bocsátva, hogy a hideg­háború fintorainak egyike, hogy annak megnyerője, az Egyesült Államok meggyengülve került ki belőle, a tanulmány rámutat: „Kevés nagy célt lehet Amerika nélkül megvalósítani, de Ameri­ka egymaga már nem sokat tud elérni” — mutat rá a tanulmány. A testület különben egyetért Bush elnökkel és Clintonnal, a Demokrata Párt elnökjelöltjé­vel, hogy az Egyesült Államok­nak — a hidegháború befejező­dése és a katonai kiadások csök­kentése ellenére — a világ leg­erősebb katonai hatalmának kell maradnia, hogy „kezelni tudja az erőszakos és kiszámíthatatlan vi­lágot”. A tanulmány javasolja, hogy a nemzetközi együttműködés elő­mozdítása érdekében vegyék fel Japánt és Németországot az ENSZ Biztonsági Tanácsa tagja­inak sorába. Gazdasági kérdésekkel foglal­kozva a tanulmány sürgeti az amerikai gazdaság megélénkíté- sét azáltal, hogy a beruházást elé­be helyezik a fogyasztásnak. El­ismerve a takarékosság szorgal­mazása okozta politikai problé­mákat, a testület leszöjgezi: „Ve­zetőinknek a nemzeti erdeket sa­ját érvényesülésük elé kell he­lyezniük, és vállalniok kell a fáj­dalmas gyógymódok előírásá­nak nehez feladatát”. A fájdal­mas gyógymódok sorában a ta­nulmány különösen az energia­árak emelésének szükségességét említi. A testület elnöke, Winston Lord elmondotta újságíróknak, hogy a tanulmányt többéves vi­tatémának szánták iskolákban és más fórumokon, de közzétételét úgy időzítették, hogy vitát pro­vokáljon az elnökválasztási kampányban. A tanulmány há­rom területen áll ellentétben a Bush-kormányzat politikájával: 1. Nem vált be az az amerikai politika, amely a kábítószer­problémát oly módon akarja megoldani, hogy megkísérli kül­földön leállítani a drog előállítá­sát és szállítását. 2. Miután évtizedeken át más országokat hibáztatott a maga kábítószer-problémáiért, az Egyesült Államoknak most vál­lalnia kell a felelősséget odahaza a kábítószer-fogyasztást meg­akadályozó, felvilágosító és gyógykezelő programokkal. 3. Az Egyesült Államok köte­lezze magát, hogy harcol a Föld légkörének globális felmelege­dése ellen, s ennek érdekében 2000-re az 1990-es színvonalra csökkenti a gázkibocsátást, amit Bush a legutóbbi riói környezet­védelmi csúcson nem volt haj­landó vállalni. Végül a tanulmány javasolja, hogy 2000-re kettőzzék meg (emeljék évi 31 milliárd dollárra) a külföldi segélyekre fordított összegeket, beleértve a volt Szovjetunió államait. Ez utóbbi­ak kötelezzék el magukat a de­mokrácia és a szabad piacgazda­ság mellett a segély fejében. Ami pedig a nemzetközi gazdasági rendszert illeti, a testület szüksé­gesnek tartja, hogy csökkentsék a kereskedelmi akadályokat, és erősítsék a monetáris együttmű­ködés rendszerét. (3.) Toursba? Judit de Gérando-Teleki számára fontos a magyar kapcsolat hatást is tett beszélgető partne­rére az idén áprilisban a Holló­kőn tett látogatás. A tagság aka­rata - demokráciákban - szent. Brunda Gusztáv, a Nógrád Megyei Közgyűlés munkatársa végül a Nógrád táncegyüttes fellépését tudta jó szívvel aján­lani. Erre október 6-án sor is ke­rülhet, feltéve, ha az anyagiak­ban a francia magyartáborok meg tudnak egyezni dr. Lázár Györggyel, a három hónapos magyar világörökségi bemuta­tók gazdasági vezetőjével, aki egyébként itthon a Madách Színház gazdasági igazgatója, igen tapasztalt üzletember. De Gérando-Teleki grófnő a két nép kölcsönös megismeré­sének útját egyengeti. Teszi, amit a szíve sugall, s nem vár érte semmit, mert tettéért a hála a siker - vallja az egyik őse, Brunszvik Teréz nyomán. S el­meséli, hogy családjában nem a semmittevésre, nem a nagy csa­lád dicsfényében való olcsó sütkérezésre nevelték, hanem arra, hogy cselekedjen, visel­kedjen, hogy megérdemelje a múltat. Miután négy gyermekét felnevelte, elkezdhetett igazán eszerint élni: ismerjék meg a mi kis országunkat, ne keverjék össze fővárosunkat Bukaresttel. A maga területén valami ha­sonlót tesz a színházi ember, Michel Gyarmathy is. Több mint öt évtizedes pályáján, hosszú időn keresztül revűibe mindig beépített egy-egy ma­gyar vonatkozású jelenetet, s az odavetődő magyar túristák zö­mét őszinte szívvel fogadta, és ingyenesen bevitte az előadá­sokra. Nekünk is juttatott jegyet- tizenötöt. Ugyan melyik ma­gyar színházban lehetne erről szó? Mondjuk erdélyi vagy fel­vidéki magyarok számára. A Folies Bergere - szünetet nem számítva - kétórás műsora ma is lenyűgöző. Sznobok, avantgardisták kerüljék. Persze nincs összehasonlítási alapom, hogy milyen irányban változott a színház az előző évtizedekhez képest, amikor még a Folies a Párizs-járó idegennek elmu- laszthatatlan látnivaló volt, mert sajátos részét képezte a metro­polisnak, s nincs tapasztalatom más revűszínházakról sem. Csak azt tudom, hogy ez az elő­adás - aminek ugyanúgy nincs címe mint a többinek, azaz mégis, mert mindegyik „folies”, vagyis magyarul „bolondsá­gok”, a Berge pedig magát a vá­rosnegyedet jelenti, ahol a szín­ház található - így, ahogy van gördülékeny, látványos, szóra­koztató. Nincs egy perc megál­lás, sorjáznak a jelenetek, jön- nek-mennek, táncolnak, éne­kelnek a szereplők. S a közép­pontban egy gyönyörű harmin­cas éveiben járó énekes-tán­cosnő: Estelle, aki négyéves ko­rától nevelkedett a Fólies-ban, lévén édesanyja egy korábbi műsor sztárja. Sok, ma elismert magyarnak hosszú utat kellett megtenni ah­hoz, hogy jól érezhesse magát Párizsban. Értünk is küzdöttek. S ma, velük, a környezetükben- és a világörökségek kiállítá­sának idején az UNESCO szék­házában - jól eső érzés magyar­nak lenni. S bizonyára a holló­kői ház vonzásának is tudható, hogy a megnyitó utáni másnap lakásán vendégelt meg - a ház egyik tervezőjével egyetemben- egy francia hajóépítész-mér- nök. Tehát hanem is melegszí- vűek, de barátságosak - sok más példát említhetnék - a franciák. Többekkel beszélve éreztem, hogy új alapokra sze­retnék helyezni a két ország közti viszonyt. Nagyon helyes. Sutba kéne vágni a kölcsönös fenntartásokat; ez lenne mind­kettőnk érdeke. Sulyok László (Folytatjuk) Alsóbb osztályba léphet? A Karlovy Vary központjába bevezető úton jól megtermett egyenruhás legények intenek megálljt. „Hova, hova?” — kérdi a rangidős, miközben társa ug­rásra kész, ruganyos párducként figyel. Az elcsigázott külföldi au­tos már nyújtja is jogosítványát, a kocsi forgalmi engedélyét, vala­mint űjsagíró-igazolványát — ez utóbbit azért, nátha olvasták a közlekedésrendészetnél, hogy a sajtó nagyhatalom, nem olvas­ták: a közeget nem érdekli más, csak az, hogy van-e igazolás a szállodafoglalásról. Útbaigazítást is kap: „Ott menjen balra, aztán egy nagyobb kereszteződésnél megint Balra, és akkor onnan egyenesen.” Mint utólag kiderül, azért nem lehetett az eredetileg tervezett úton bemenni a centrumba, mert akkor alig lőtávolságnyira kellett volna elhaladni a patinás Hotel Pupp előtt, ahova viszont na­gyon illusztris személyiségeket vártak. Ezek után kissé érthető, hogy a fesztivál fődíját, a kristály vázát Enrique Gabriel Lipschutz ar­gentin rendező belga-francia- spanyol koprodukcióban ké­szült, „Krapatchouk” című filmje nyerte. Két kelet-európai szeren­csétlenről szól, akik mezőgazda- sági idénymunkán voltak Dél- Franciaországban, s amikor a párizsi pályaudvarról haza sze­retnének indulni, senki nem tud­ja, hol a fenében is található az időközben szabaddá és függet­lenné vált „prazsevicai köztársa­ság”. A film alapötlete évekkel ezelőtt született meg, de Jugo­szlávia széthullása különös aktu­alitást kölcsönzött a témának. Karlovy Vary infrastruktúrája fesztiválszempontból meglehe­tősen „prazsevica” jellegű, bár a szolgáltatásokat hajlamosak pá­rizsi árszínvonalon nyújtani. Korábban kétévenként tartot­tak „seregszemlét” a fürdőváros­ban. Most már évente meg akar­ják rendezni, ráadásul a hivata­los cseh szervek az „A” kategória megőrzéséhez is ragaszkodnak. Ez kissé túlzás. Karlovy Vary egyszerűen nincs azonos súly­csoportban Cannes-nal, Berlin­nel, Velencével, hogy csak a leg­kirívóbb kontrasztokat említsük. A filmszakmában ez elsősorban két következménnyel jár: alig tudnak itt bemutatni kiemelke­dően jó filmet, valamint nem lé­tezik a filmpiac, ami nélkül pedig nem filmfesztivál a filmfesztivál. A legjobb cseh rendezők leg­utolsó, sikerültebb műveit sem nevezték be az itteni versenybe: a külföldi megjelenés nagyobb presztízst jelent. Az amerikaiak sem jelentkeztek egyetlen ver­senyfilmmel sem, ami azért jelez valamit. A versenyművek zöme teljesen visszhangtalan maradt, és sajnos ez érvényes Salamon Ándrás Zsötem című produkci­ójára is. Ami a másik nagy hiá­nyosságot, a filmpiac szegényes voltát illeti, ez Antonin Lienm filmkritikust, a zsűri elnökét is keserűen lemondó sóhajra kész­tette. Az „A” kategóriájú film- fesztivál a gazdagok játéka. Ta­lán jobb lenne, ha Karlovy Vary kevesebb hófehér Lincoln luxus­autót akarna látni az utcákon, vagy ha már ezt akaija, akkor a város vezetésének krémje nem éppen a fesztivál ideje alatt men­ne el szabadságra — még ha nyár is van. Esetleg meg lehetne pró­bálkozni valamilyen tematikus fesztivállal. De még ennél is jobb lenne, ha az egész rendezvényt áttennék Prágába: ott ugyanis egy gyönyörű nagyváros lüktet, színes forgataggal, sok tízezer szenvedélyes, helybeli moziláto­gatóval. Karlovy Vary is gyönyö­rű, de inkább arra való, amire ki­találták: a gyógyvíz hasznosítá­sára. Emberi Erőforrás Stúdió Megbízónk egy dinamikusan fejlődő, több kirendeltséggel rendelkező, az irodatechnika értékesítése terén sikeresen működő magáncég. Nógrád és Heves megye területére ÉRTÉKESÍTÉSI MENEDZSERT keresünk. Olyan 20-35 év körüli, felsőfokú végzettségű partner jelentkezését várjuk, aki jó kapcsolatteremtő készséggel rendelkezik. Feladata csúcstechnológiák értékesítése. A cég hosszútávu együttműködésre keres partnert, ezért cserébe jó anyagi feltételeket és kreatív, mozgalmas munkát ajánl. Önéletrajzát szeretettel várjuk levélcímükre. CONIX 1147 Budapest, Fűrész u. 65/b

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom