Nógrád Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-02 / 155. szám

1992. július 2., csütörtök SPORTTÜKÖR HÍRLAP 7 Az utolsó vacsora után, avagy a Salgglas labdarúgócsapatának búcsúja a másodosztálytól? Egy fél disznó többet ér a zsörtölődésnél Volt egyszer egy NB II., nevezetesen az 1991/92. évi pontva­dászat, melyben Nógrád megyét a Salgglas SE gárdája képvi­selte. A szezonzárás után nem ültek örömünnepet a tarjáni klubnál, bár éppen lett volna miért: a csapat valami egészen el­képesztően rossz körülmények között, minimális költségekből gazdálkodva kivívta a bennmaradást. Bár ez a tény csupán az utolsó fordulóban vált bizonyossá, összességében a Dávid Ró­bert vezérelte társaság 24 ponttal, 29-42-es gólkülönbséggel a 12. helyet szerezte meg a Keleti csoport küzdelmeiben. Az örömünnep elmaradt, de vajon lenne-e értelme a hangzatos él­jenzésnek? A klub, a szakosztály helyzetét ismerve aligha __ M ár a bajnokság kezdete előtt ott lebegett Damoklész kardja a Salgglas együttese fe­lett. Az anyagi források erőtel­jes elapadása, a báziscég - a Salgglas Rt. - támogatásának jelentős csökkenése, a további támogatók hiánya kétségessé tette az indulást is. Nagy nehe­zen viszont sikerült azt a pénzt előteremteni, mellyel egyáltalán a nevezési díjat befizethették és a szereplés minimális összegű anyagi fedezetét megteremtet­ték. Ám ahhoz, hogy elindul­hassanak, a játékosok önkéntes vállalása mondhatni belee­gyező szavazata is kellett. Miért? A klub és a bázisválla­lat anyagi kondíciói ugyanis mindössze egy minimális ösz- szegű alapbért tettek lehetővé, melyért a fiúk a napi kemény tréningek mellett dolgoztak is. Igen kérem, dolgoztak, még­hozzá a síküveggyárban, ahol amolyan szakmai átképzés kere­tében faládákat bontottak. Sikerült hát megérni, hogy a honi futballban némiképp jegy­zett egyetlen nógrádi másodosz­tályú csapat tagjainak ne csak a focival, hanem - számos magá­néletbeli dolog mellett - a napi megélhetést biztosító munkával is törődniük kelljen. Mondom ezt csupán azért, mert vajon egy profinaik mondott ligában mi is várható egy amatőr körülmé­nyek között dolgozó gárdától? A helyzetet csak súlyosbí­totta, hogy az idény előtt a Salgglas néhány kulcsembere eltávozott a gárdától. Aki he­lyükbe érkeztek - bár nem rossz képességű labdarúgók -, nem tudták megfelelően helyettesí­teni az „elődöket”. Volt tehát gyakran fejfájásra oka a szak­vezetésnek, arról nem is be­szélve, hogy egy-egy sérülés, vagy kiállítás kapcsán néhány alkalommal alig akadt egy csa­patra való játékos. /------------------------------------\ F urcsa képlet v_____________________) A kapuban Hiesz helye biztos volt, bár igazi riválisa nem akadt ezen a poszton. A hátvéd­sor mutatkozott a csapat legbiz­tosabb pontjának, igaz ebben döntő szerepet játszott, hogy ru­tinos futballisták alkották a hátsó alakzatot. Juhász, Bab- csán, Gyetvai megbízhatóan futballozta végig az idényt, s hozzájuk felnőtt az igen tehet­séges Hóman is, s távozása előtt Zsély úgyszintén. Elvileg a kö­zéppályán válogathatott a leg­jobban Dávid Róbert, hiszen ebben a sorban Hodúr, Králik, Balga, Laczkovich, Stark, szük­ség esetén Gyetvai, Gubán és Zsély is bevethető volt. Közü­lük a meghatározó ember a gárda korelnöke, csapatkapitá­nya Balga volt, akinek jó, egyenletes teljesítményét öt gólja jelzi. Ezzel házi gólkirály lett, s maga a tény egyben vala­hol minősíti is a csatársor telje­sítményét. A támadók között a csapatban legtöbbször helyet kapott Gubán, Balogh Z. és Pá­pai összesen annyi találatot ért el, mint a már említett középpá­lyás egymaga. Fentiek ismere­tében csak dicsérhetjük a Salg­glas teljesítményét, a bennma­radást kiívását. Hasonló körül­mények között dolgozó együt­tesek már régen búcsút intettek az NB II-nek, vagy éppen ebben a szezonban búcsúztak. Furcsa matematikai képlettel állunk most szemben. A kétté- nyezős művelet a következő: bennmaradás = kiesés! Vonat­kozik ez a jelenlegi helyzet sze­rint a Salgglas csapatára, mely ebben a pillanatban még NB Il-es résztvevőnek számít, ám aligha vesz részt a következő bajnokságban. Az ok prózai: mindössze a nevezési díj befize­tésére van pénz, s ezt is Korill Ferenc, a Nógrád Megyei Köz­gyűlés elnöke ajánlotta fel. A működéshez szükséges anya­giak hiányoznak, ennek ismere­tében pedig a gárda további léte is kérdéses. Arról persze szó sincs, hogy megszűnik a klub, ám az NB II-ben való „nem” egyenesen a megyei I. osztályba repíti a csaptot, elárvult másod- osztályú helyüket pedig a kie­sők közül az egyik legehetősebb egyesület - de nem Nógrád me­gyéből - foglalhatja el. Kit érdekel? E folyamat kapcsán óhatatla­nul felvetődik a régi probléma: vajon ebben a városban, Salgó­tarjánban, miért nincs lehetőség az összefogásra a sport terüle­tén? Az NB Il-es tagság - han­gozzék bármily furcsán is - egy érték. A sportnak egy olyan ér­téke, melyet eldobni több, mint vétek. Egy olyan csapatot szél­nek ereszteni, mely bizonyí­totta, hogy érett a másodosztá­lyú szereplésre, mely egy-egy hétvégén százaknak, olykor ez­reknek szerzett felejthetetlen - és persze felejthető - perceket, kellemes időtöltést, bizony nem a legésszerűbb dolog. Ám úgy tűnik Salgótarján sportéletében az egyéni érdekek mindennél fontosabbak. Meglehet persze, hogy a Zagyvarónán és Gyula-rakodón vívott foci­meccsek, a lengőteke bajnoksá­gok, a strandröplabda verse­nyek és a tollaslabda erőpróbák még azok számára, akik tehet­nének is valamit a sportért, sok­kal fontosabbak . .. / 'N Kacsintgatások \ _________________________) A bajnokságot követően any- nyira még futotta a klubnak, hogy egy vacsorát prezentáljon játékosainak, szakvezetőinek és az illetékes városi, illetve me­gyei vezetőknek. Hogy Salgó­tarján meghívott városi vezetői közül senki sem vett részt ezen az utolsó/?) vacsorán, mit sem bizonyíthat jobban, mint a ver­senysport iránti érdektelensé­get, így a Salgglas labdarúgói­nak ilyen megbecsülését. Ezért duplán sem meglepő, hogy a fél csapat már más, másod-, illetve elsőosztályú együtessel tárgyal, hogy több játékos alacsonyabb osztályú gárdák felé kacsingat. Utóbbiak oda, ahol havonta mondjuk kapnak egy fél disz­nót, egy jó munkahelyet, s nin­csen olyan gondjuk, hogy azon zsörtölődjenek: miért nem kell a NB Il-es futballcsapat Salgótar­jánnak? Vaskor István Új könyv Nógrád megyei sportolókról: romantika nélkül Egy kis nosztalgia Vaskor István Egy kis nosztalgia Nógrádi sportolók emlékezései A nyári olimpiák története (I.) Először: az „őshazában”! Athén, 1896. Akkor nosztalgiázzunk egy kicsit!... Vajon akad-e olyan sportsze­rető egyén Nógrád megyében, aki ne emlékeznék Básti Pista mexikói olimpiai diadalára. Bo­tos Andris madridi EB-ezüstér- méne, müncheni olimpiai bronzára? Ki ne emlékezne szí­vesen Kajdy Tibi remek góljára, amellyel az SBTC labdarúgói Pesten legyőzték a Ferencvárost és egészen az NB I-es dobogó harmadik fokáig meneteltek? Van-e, aki ne ismerné Botos Tibit, a profi ringek kemény öklű bajnokát. Kovács Kokót, aki Nagybátonyból indulva baj­noki címig, sokszoros váloga­tottságig vitte? Vagy Szikora Pistát, aki éppen most is láza­san készül a barcelonai ötkari­kásjátékokra?! Meglehet hogy akadnak olyanok is. De mi nem csak ne­kik ajánljuk azt az új sport­könyvet, amellyel a közelmúlt­ban gazdagodott a Nógrád me­gye sportjával foglalkozó, ör­vendetesen növekvő számú ki­adványok tárháza. Egy kis nosztalgia című könyvében kollégánk, Vaskor István, a Nógrád Megyei Hírlap vezető szerkesztője szűkebb ha­zánk sporttörténetének széles tablóját tárja elénk. Növeli az írás értékét, hogy a szerző nem esett bele a romantizálás, az ér­zelgősség csapdájába. Hangját a lehető legnagyobb tárgyilagos­ság jellemzi. A jó tollú, fiatal újságíró az őrá jellemző objektív szemüve­gen keresztül értelmez újra eseményeket, mutat be emberi, sportemberi sorsokat. A szerző, tudatos koncepció­jának megvalósításához a leg­jobb riporteri műfajt, az interjút választotta. A több mint más­fél száz olda­lon nem keve­sebb, mint harminchét ko­rábbi és mai sportoló, sportvezető portréján, saját vallomásán ke­resztül, „első kézből” ismer­hetjük meg, ér­telmezhetjük újjá a nógrádi sportélet eredményeit, kudarcait, azok okait, s a számos „hét­pecsétes” ku­lisszatitkot. A mű külön értéke, hogy szerzője nem áll meg a jég­hegy csúcsán, hanem mé­lyebbre ás. Az olimpiai baj- nokQk, világsztárok mellett megtudhatjuk, hogy milyen ne­hézségek közepette tevékeny­kedik Tóth Jóska a nézsai kise- gyesület élén, hogyan tudja rá­szedni az elpuhányodó ifjúságot a rendszeres testmozgásra Cseh Zoltán Ersekvadkerten, vagy éppen Véghseő Tamás Nagy­orosziban? Mi lett a húszmilliót érő lábú gyarmati középcsatár­ból? És így tovább ... A szerző természetesen nem vállalkozhatott a teljességre. Bizonyára vitatéma tárgya lesz, hogy ki miért került be a kö­tetbe, s miért maradt ki? Megyénk sportélete szeren­csére remek hagyományokkal rendelkezik. Van miről írni! A szerző nem csinál titkot abból, hogy készül a folytatásra! Az Egy kis nosztalgia köny- nyed nyelvezetű, szórakoztató olvasmány, kellemes időtöltést nyújt a sportszeretőknek. A képi illusztrációkat szintén kollégánk, Gyurkó Péter, a Nógrád Megyei Hírlap fotóro­vatának munkatársa készítette. Az ízléses kivitelű kötet a na­pokban, a Nógrád Megyei Sportigazgatóság gondozásában került a könyvpiacra. A nyom­dai munkálatokat a Heves Me­gyei Önkormányzat nyomdájá­ban végezték. Balás Róbert Az ókori olimpiai játékok felújításának gondolata egy francia férfiú. Pierre de Cou- bertin báró agyában pattant ki a múlt század végén. 1892-ben a Francia Atlétikai Sporttársaságok uniójának ülé­sén elképzeléseit a nyilvánosság elé tárta: „Vigyünk külföldre evezősö­ket, vívókat, futókat, és íme, szabad forgalmat indítunk meg, amelynek segítségével a vén Európa vérkeringésébe bele­visszük a béke gondolatát. Ez bátorít fel engem arra, hogy az önök segítségével, a mai idők követelményeinek megfelelően átalakítva javasol­hassam az olimpiai játékok fel­újításának gondolatát. ” Szavait -tettek követték. Két év múlva már meg is alakult a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság. Elhatározták, hogy az első já­tékokat az „őshazában", Gö­rögországban rendezik meg, 1896-ban. A század utolsó éveiben sorra alakultak meg a nemzeti olim­piai bizottságok, köztük a ma­gyar is. így amikorra elérkezett a megnyitó napja, már több mint tucatnyira duzzadt a NOB lét­száma. 1896. április 6-án György ki­rály, a görög uralkodó megnyi­totta az első újkori olimpiai já­tékokat az athéni stadionban. Tizenhárom ország 285 ver­senyzője vett részt a küzdel­mekben. Hazánk apró, mindössze nyolc főből álló csapata megle­pően jól szerepelt. Két arany-, egy ezüst- és két bronzérem volt a „termés”. A 18 éves műegyetemista, Hajós Alfréd szerezte első és második olimpiai aranyérmün­ket. A Zea öböl hideg vízében a 100 és az 1200 méteres gyorsú­szásban nem talált legyőzőre. Az athéni lapok győzelmei után nemes egyszerűséggel a „magyar delfinnek” nevezték. Dáni Nándor a 800 méteres síkfutásban második, míg Szo- koly Alajos 100 méteren harma­dik helyezést szerzett. A maratoni futó Kellner Gyula nagy bonyodalmak után kaphatta kézbe a bronzérmet. Történt ugyanis, hogy negye­dikként ért célba, de az előtte beérkezett Velokasz nem meg­engedett eszközöket vett igénybe (a táv egy részét kocsin tette meg), így megfosztották harmadik helyétől. Kellner tehát bronzérmes lett, a győzelmet pedig az a Szpiri- don Luisz szerezte meg, aki - hazai lévén - a közönség tom- bolása közepette vehette át megérdemelt jutalmát. Az újkori olimpiák első nyer­tesét John Brendau Conollynak hívták. Hármasugrásban győzött, s mivel egyeteme engedélye nél­kül utazott ki az olimpiára, ki­zárták őt. Ilyen is megtörtént a hőskor­ban. Az athéni olimpia bebizonyí­totta a világnak, hogy szükség van erre az nagyszerű, nagy tö­megeket megmozgató sporte­seményre, melynek lényegét legszebben Coubertin fogal­mazta meg: „A béke vagy te, Sport, a né­peket egymáshoz fúző szép sza­lag.” Hegedűs Henrik öId BANK MINT MINDIG Nyitány Chicagóban • Zürich. Elkészült az 1994. évi egyesült államokbeli labda­rúgó-világbajnokság menet­rendje. A nyitómérkőzésnek jú­nius 17-én a chicagói Soldier Field stadion ad otthont. A dön­tőt a 102 083 férőhelyes Los Angeles-i Rose Bowl stadion­ban rendezik meg. A döntő sor­solását 1993 decemberében Las Vegasban tartják. Az időrend: csoportmérkőzések: 1994. jú­nius 17-től 30-ig; nyolcaddöntő: július 2. és 5. között; negyed­döntő: július 8. és 10. között; elődöntők: július 12-én és 13-án; döntő: július 17-én. Laudrup Firenzében • München. Brian Laudrup, az Európa-bajnok dán labda­rúgó-válogatott kitűnősége, aki eddig a Bayern München csapa­tában játszott, az olasz Fiorenti- nához szerződik. Az északi csil­lagért 10 millió márkát fizet az olasz klub a bajoroknak, akik a kapott pénzből meg tudják vá­sárolni a Dortmundtó! Thomas Helmert. Laudrupnak több aján­lata volt, de azért szerződött a Fiorentinához, mert itt játszik német barátja, Stefan Effen­berg, akivel az Eb-döntőben el­lenfelek voltak. Sportszerű Jorginho • Zürich. A Nemzetközi Lab­darúgó Szövetség (FIFA) dön­tött az idei fair play-díjakról. A játékoskategóriában ezt a brazil Jorginho érdemelte ki. aki hosz- szú évek óta európai klubcsapa­tokban játszik. A 28 éves labda­rúgó három évig szerepelt a Bayer Leverkusen csapatában, s innen igazolt a Bayern Mün­chenhez. A szövetségek sport- szerűségi díját a spanyolok nyerték el. Beenhakkert kirúgták • Madrid. Kiadták az útját Leo Beenhakkernak, az év folyamán „kudarchalmozó” Real Madrid labdarúgócsapata holland edző­jének. A szakvezetőnek ugyan 1994 júniusáig szólt a szerző­dése a spanyol főváros csapatá­nál. de Ramon Mendoza elnök­kel történt megbeszélés után szakítottak. Utóda Benito Flora. Krabbéékat nevezték • Frankfurt. A Német Olim­piai Bizottság véglegesítette a barcelonai olimpiára nevezett sportolóinak névsorát. A bizott­ság az atléták csapatában ne­vezte a doppingmanipuláció vádja alól vasárnap Londonban felmentett Katrin Krabbét, Grit Breuert és Silke Möllert is. Érsekvadkerti siker • Az Érsekvadkerti SE megyei 1. osztályú labdarúgócsapata a hét végén a szlovákiai Ipoly- szakállason szerepelt egy négy csapat részvételével lebonyolí­tott nemzetközi tornán. Az ér­sekvadkertiek, első mérkőzésü­kön, 3-3 arányú döntetlen után büntetőkkel nyertek a szlovák területi ligás Ipolyság ellen. Ezt követően elhódították az „ara­nyat” a körmöcbányaiaktól, mi­után a bányaváros 111. ligában szereplő csapatát legyőzték 3-1 arányban. Szécsényi sakksiker • Újszászon rendezték meg a hét végén a sakkozók Szabad Föld Kupája országos döntőjét, ahol a Szécsényi SE Gál, Kol- tányi, Halaj, Gyebnár S., Gyeb- nár Gy. összeállítású csapata a 18 döntőbe került együttes kö­zül az előkelő ötödik helyen végzett! A verseny kiegyensú­lyozottságára jellemző, hogy a szécsényieket mindössze más­fél pont választotta el a győze­lemtől. Gál Gábor a 9 partiból szerzett 7 pontjával az első tábla legjobbja lett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom