Nógrád Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-18-19 / 169. szám
4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1992. július 18-19., szombat-vasárnap Vállalkozói portrék és típusok Nógrád megye múlt századi üvegiparában / Értéket teremteni és megtartani csak tisztességes munkával lehet Dr. Szvircsek Ferenc történész-muzeológus tanulmányai a jelen okulására Dr. Szvircsek Ferenc történész-muzeológus munkaszobájának falán, éppen a feje fölött Zahn János portréja függ a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban. Ez sem véletlen, hiszen a múlt századi keres- kedő-iparűző személye, vállalkozói magatartása napjainkban ismét időszerűséggel bír. Dr. Szvircsek Ferenc, akinek eddig 122 tanulmánya látott napvilágot Salgótarján és Nógrád megye ipartörténetének tárgyköréből, most egy tanulmánykötetet írt azokról a vállalkozókról, akik meghatározó szerepet játszottak Nógrád megye XIX. századi üvegiparában. E könyvében, amelynek majdani megjelentetéséhez legutóbb a Nógrádi Mecénás alapítvány is hozzájárult ötvenezer forinttal, a Kossuch-, a Kuchinka- és a Zahn-család vállalkozásainak történetét dolgozta föl. Kutatásairól beszélgettünk vele.-Jelen tanulmánykötete milyen kutatási időszak eredményeit foglalja össze?- Tíz éve foglalkozom az üvegiparral, illetve ezzel a témával. Vállalkozói portrékat és típusokat mutatok be. A kötet tanulmányai mellett megjelennek a könyvben a fellelhető, datált és azonosítható üvegtárgyak fotói Magyarországról és Szlovákiából (Iparművészeti Múzeum, Esztergomi Keresztény Múzeum és Főszékesegyházi Kincstár, Budapesti Történeti Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, valamint Besztercebánya, Rimaszombat, Rozsnyó múzeumai). Tudományos kutató- és feldolgozó munkáim során a magyar üvegkészítés történetét bemutató monografikus feldolgozások hívták fel a figyelmemet arra, hogy igen sok kis üveghuta, üvegműhely működött az elmúlt századokban az ország területén szinte az ismeretlenség homályába takarózva. Ezért tűztem ki célul, hogy a Nógrád megyei üvegipar fejlődését, a hazai gyáriparban elfoglalt szerepét és jelentőségét feltárjam és feldolgozzam, s ennek során a magyar iparfejlődés olyan korszakáról és vállalkozóiról készítsek monográfiát, melyek példaértékűek a megyében. Olyan vállalkozókról írtam, akik a különféle vállalkozói típusok egymás mellett élésével gazdagítják a róluk megalkotható képet.-A Kossuch-, a Kuchinka- és a Zahn-családokról van szó. Mi jellemző rájuk?- E családok képviselői eltérő indíttatásúak, de a cél mindegyiküknél közös volt: a családi boldogulás, vagyonoso- dás mellett a hazai üvegipar színvonalának emelése, felvirágoztatása. Olyan időszakban jelentkeztek, amikor a magyar üvegipar még eklektikus-histo- rizáló vonásokat tükrözött, rokokó üvegek hagyományainak folytatói voltak, s ezeket nemcsak hazai, hanem külföldi kiállításokon is sikerre víve elismeréseket szereztek a megyei üvegiparnak. Ebben az időben tűnik fel Zlatnón Pantocsek Leo Valentin, aki tevékenységével kilépett a világ színpadára, s hozzájárult új művészi irányzatok kiteljesedéséhez technikai újításaival, például az irizálás feltalálásával. Nógrádi vállalkozóink ahhoz a vállalkozói réteghez tartoztak, akik önerejükből törtek fel az átlagból, s anyagi függetlenséget tudtak teremteni vállalkozásukhoz. Közöttük is akadtak, akik másod- vágy harmadgenerációban elveszítették az alapítók által megteremtett vagyont, lehetőséget (Kuchinka- és Zahn-család tagjai), és visszamerültek a feledés homályába.-A tanulmányok ezúttal három alapító-vállalkozó típusát rajzolják meg, illetve mutatják he családjuk, vállalkozásuk fejlődéstörténetén keresztül. Milyen jellemzőket emelne ki típusokkal összefüggésben?-A kereskedő-iparűző Zahn János György (1803-1873) külföldi eredetű család tagjaként a hagyományozott üvegipart művelte tovább pusztán tapasztalati-szakmai tudása alapján. Az újdonságra fogékony vállalkozóként a legnehezebb időkben hozta létre gyárát 1834-ben Zlatnón. Bérlőből csak 1867-ben vált tulajdonossá. Vállalkozását társa és barátja, Pantocsek Leo Valentin orvos-vegyész segítségével lendíti fel arra a szakmai magasságra, melyben megalkothatták az ókor klasszikus méltóságát sugárzó üveget, az irizáló üveget, a szecesszió új irányzata számára ezzel megteremtve a technikai lehetőséget.- És milyen vállalkozói típust testesít meg Kossuch János? Ki volt ő?- Kossuch János (1813-1863) a szatócs, majd losonci kereskedői sorból indult valódi self made man, aki szintén az átlagból tört fel, s élete aránylag rövid pályafutása alatt önerőből jelentős vállalkozásokat (vaskohó, üveggyár, pesti kereskedelmi lerakat), s vagyont hozott létre. Azt vallotta, hogy utódai a vagyont ne csupán a család anyagi jólétének megteremtéséhez használják fel, hanem elsősorban a munkára, a munkaalkalomra és munkaadásra. Kossuch János nyitott szemmel és értelemmel befogadója lett kora szellemének, lépést tudott tartani vele. Alakjában a megyei szlovák vállalkozót is tisztelhetjük. Fiaival a magyar nemességet is megszerezte a XIX. század végén a család.- Végül, de nem utolsó sorban, mi a Kuchinka-család rövid története?- A köznemesi származású Kuchinka-család tagjai hasonlóan az előbbiekhez, nagyobb vagyon, illetve hitel nélküli fel- emelkedéséhez a polgári munkaerkölcsre büszkén, szaktudásukra és rokoni-családi kapcsolataikra szerencsésen támaszkodva (Kossuch-, Zahn- és Ma- dách-család) helyettesíteni tudták a szükséges tőkét. Míg Kossuch és Zahn bérlőként kezdve, a felemelkedés rögös útján vált vállalkozóvá, tőkés kereskedővé és gyártulajdonossá, Ku- chinkáék - mint birtokosok - előnyt élvezve csatlakoztak hozzájuk. Egy generáció után azonban ők már a vállalkozások feladására kényszerültek, felcserélték azokat a birtokos-politikusi szerepkörrel.- Ha már itt tartunk, vajon, a későbbiekben hogyan alakult e három család, illetve vállalkozásaik sorsa? .- A Zahn-család nem vér szerinti örökösei a XIX. század végén hozzáértés hiánya miatt felhagytak az üveggyártással, sőt, még a megyéből is eltávoztak. Egyedül a Kossuch-család tartott ki Trianonig a megyében, majd Ajkára tette át székhelyét. Ők vitték tovább az üvegipari vállalkozás mellett az alapító által vallott polgári munkaerkölcsnek megfelelően azt a gondolatot, hogy valódi értéket csakis tisztességes munkával lehet létrehozni, és a megszerzett értéket is csupán munkával, tisztességes munkával lehet megtartani. Az én vállalkozásom ezt az ellentmondásokkal tarkított utat kívánja feltárni, illetve bemutatni a XIX. századi iparfejlődés magyarországi menetébe ágyazva. A rendelkezésre álló írott források adataiból, és az alapvető üvegtörténeti munkákból merítve, a fellelhető üveggyárak kataszterét is felállítva a mozaikszemekből szeretném rekonstruálni a megyei üvegipar megnyugtatóan hiteles képét. -mér Interjú Lovászy Csabával, az FM helyettes államtitkárával A tulajdonjog-változtatás felér egy földreformmal Mindannyian tudjuk, hogy a termőföld elvileg ugyanolyan termelőeszköz, mint minden más egyéb. Azzal a különbséggel, hogy ez az egyetlen olyan termelőeszköz, aminek a mennyisége nem növelhető. A civilizáció előrehaladásával ez nyilvánvalóan mindig is csökkenni fog. Ebből következően Magyarországon a termőföld védelmét kiemelten kell kezelni. Az egy másik kérdés, hogy ennek a termőföldnek a használata, a hasznosítása hogyan történjen, ez már szakmai feladat. A gépek a nyári mezőgazdasági munkák dandárját végzik a földeken Erről a kincsről, tulajdonlásáról és kezeléséről beszélgettünk Lovászy Csabával, a Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkárával, aki a közelmúltban meglátogatta az új helyre költözött megyei földhivatalt.- Az új földtörvénynek mik az új vonásai?- Lényegében nem új földtörvényről van szó. Adva van egy régi földtörvény, aminek a módosítása napirenden van - szögezte le Lovászy Csaba. Persze nem azért, mintha egy új földtörvény nem lenne aktuális. A magyar agrártörvény-alkotásban van egy szigorú zárt rend. Az első ilyen törvény volt a kárpótlási törvény, amely alapvetően földügyeket rendezett. Ezt követte a két szövetkezeti törvény. Szeretném aláhúzni, hogy két szövetkezeti törvény, mert a köztudatban egy törvényről beszélnek, az úgynevezett átmeneti törvényről. Sajnálatos módon igen kevés szó esik a másik szövetkezeti törvényről, a magyar szövetkezetek átalakulásáról. Ez tehát már három törvény. Ennek a három törvénynek a szükségszerű végrehajtására kell a jelenlegi földtörvényen bizonyos korrekciókat végrehajtani. Ezek szükséges, de nem elégséges korrekciók. Szükséges, hogy ezt a három törvényt alkalmazni lehessen, de messze nem elégséges ahhoz, hogy egy európai léptékű földtörvényünk legyen.- Milyen sajátosságai lesznek az új földtörvénynek?- Magának a módosításnak az a lényege, hogy a három törvénynek a végrehajtásával a föld tulajdon- és használati viszonyai alapvetően megváltoznak. Abból, hogy a földtulajdon és a földhasználat elválik egymástól, két dolog következik. Az egyik az, hogy a mai szövetkezetek szükségképpen átalakulnak földhasználó szövetkezetekké, hiszen a szövetkezeti földtulajdon megszűnik. A másik dolog pedig, hogy a termőföld tulajdonhoz jutó emberek dönthetnek, hogy a földtulajdonukat ők használják-e, vagy bérletbe adják? A bérlő lehet bárki, de lehet adott esetben - s véleményem szerint ez lesz a gyakorlat a volumenét tekintve - egy szervezet, amit úgy hívnak, hogy szövetkezet. Ha ez így van, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy a jognak ezt a helyzetet követnie kell. Egyrészt a földtulajdonost kell biztosítania a tulajdoni jogosítványairól, de másfelől legalább ilyen fontos a föld használóját is biztosítani, hogy az ő használata háborítatlan legyen és megfelelő jogi kereteket kapjon. Ez nem új gondolat, hiszen Európa nyugati országaiban a földhaszonbérlet intézményét másfél évszázada alkalmazzák s nagyon komoly és kemény feltételeket szabnak a föld tulajdonosának és haszonbérlőjének. A törvény keményen védi a föld használóját azért, mert az államberendezkedésnek és a társadalmi struktúrának az alapja a földtulajdon-jog. Tehát egyfelől a földtulajdonost védem és maximálisan körülhatárolom a tulajdonjogot, ugyanakkor a földhaszonbérleti jogot is védem. Ezt a kérdést például a jelenlegi hatályos földtörvényben nagyon precízen ki kellett dolgozni. A másik sarkalatos kérdése ennek a földtörvény módosítási javaslatnak egy új intézmény. Ez az úgynevezett részarány haszonbérlet. Ez egy vadonatúj dolog.-Mit jelent a részarány haszonbérlet?- Ez kicsit hasonlít az osztatlan közös tulajdonhoz, de mégsem ugyanaz. Amikor a kárpótlási törvény végrehajtása olyan szakaszba kerül, hogy eldől, kinek, melyik terület jut, akkor nyilvánvalóan praktikus lenne, hogy azok, akik előre tudják, hogy valamilyen haszonbérlőnek - legyen az szövetkezet, vagy más szerv - adják majd haszonbérbe a földjeiket akkor ésszerű lenne egymás mellett licitálni. Ebből következően kialakulnának nagyobb táblák, amikben mindenkinek van részarány tulajdona. A haszonbérlő számára kellemesebb, ha egy nagyobb táblát tud egyben bérelni, mint külön-külön. A tulajdonosnak ebben az esetben nem kellene kiméretni és kicövekeltetni a földjét, ha már előre tudja, hogy haszon- bérletbe akarja adni, hanem a társakkal együtt adja haszonbérbe. Ebben az esetben rengeteg költségtől és munkától megkíméltetnénk. Ha azonban ő a haszonbérletet fel akarja bontani, ki akarja venni és kiméretni a földjét, megteheti, mert erre joga van. Ezt azonban jogilag le kell szabályozni, s ingatlannyilvántartásba is be kell vezetni. Azaz a részaránytulaj- dont, mint ingatlannyilvántartási jogcímbejegyzést, az ingat- lanyilvántartási törvényben be kell vezetni és módosítani kell.- Szerezhetnek-e földtulajdont a külföldiek?-Nagy téma a külföldiek tulajdonszerzése. Ahány elképzelés, annyiféle. Az egyik tábor azt mondja, hogy a külföldi részére teljesen fel kell szabadítani a termőföld tulajdon szerzését. Ez az egyik álláspont. A másik álláspont szerint a termőföldnél egy abszolút monopolhelyzetet lehet teremteni egy vásárlással. A termőföld kiemelt nemzeti kincs, ezért fokozott védelem illeti meg. A tilalom mellett szól még azt hiszem az is, hogy Magyarországon földpiac lényegében nincs. S ha piac diktálta ár nincsen, akkor több mint életveszély adásvételi szerződést kötni.-A földhivatalok, s jelesül a Nógrád Megyei Földhivatal hogyan készült fel erre a feladatra?- Nemcsak nagy munkáról van itt szó. A tulajdonjogban beállt változás példa nélküli. Ez felér egy földreformmal. Anélkül, hogy a földhivatalok tekintetében elfogult lennék, mondhatom, hogy olyan gárda, aki a szakmai felkészültségét és hoz- zállását tekintve példátlan a szó nemes értelmében. Noha sok helyen jelentős létszám problémával küzdenek, de akik dolgoznak, s akik ezekben a munkákban részt vettek azok példásan állták meg a helyüket. A földdel kapcsolatos törvények tekintetében vissza kellett állítani a történelmet. Itt egy olyan félelmetes nagy háttérmunka zajlott le, amiről nemigen tudott az ország. Ma az az igazán elegáns dolog, hogy bemegyek egy földhivatalba, bemondok egy helyrajzi számot s öt perc múlva megkapom az anyagot. Ez így természetes - Angliában. Nálunk azonban még nem. Az viszont, hogy ezt az eredeti állapotba való visszaállítást meg tudtuk teremteni, felmérhetetlen feladat volt. Csak fanatikus hittel lehetett végrehajtani. Azért használok múlt időt, mert ez a munka elkészült. Ha ezt nem tudtuk volna megcsinálni, akkor az egész kárpótlási törvény végrehajtása megfeneklett volna. Ez a dolog személyi oldala. A dolog tárgyi oldala tekintetében eléggé vegyes a kép. Itt Salgótarjánban korszerűek a körülmények, de nem mindenhol ilyenek. Nagyon remélem, hogy rövid időn belül azonban minden földhivatalnál hasonló körülményeket regisztrálhatunk. " -Mennyire elégedett a Nógrád Megyei Földhivatal munkájával?- Kitűnő munkát végeznek az itteni kollégák. Hadd mondjak róluk csak ennyit. Pádár András
