Nógrád Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-02 / 129. szám
AT&T USA Direct Amerika magyarul válaszol. Hívja Amerikát könnyen, gyorsan, magyarul! Mostantól könnyebbé válik a kapcsolattartás az USA-ban élő rokonaival, barátaival. És már a nyelv sem lehet akadály. Az AT&T USA Direct magyar nyelvű szolgálatán keresztül gyorsan és egyszerűen hívhatja Amerikát. Gyorsan és egyszerűen, mert mindössze három dolgot kell tennie:- Elég ha tárcsázza a 00-800-01112 számot. Ez az AT&T USA Direct magyar nyelvű szolgálatának telefonszáma. Hívására az AT&T magyarul beszélő telefonkezelője válaszol.- Közölje a számot, amelyet hívni szeretne, körzetszámmal és hívószámmal együtt.- Ne felejtse el azt Is megmondani, hogy R-beszélgetést kér. Ezután már csak néhány másodperc és meghallja szerettei hangját. Az AT&T USA Direct magyar nyelvű szolgálata bármely telefonról hívható, ahonnan nem-zetkőzi hívást lehet kérni. A szolgálat igénybevétele Önnek ingyenes. Ha véletlenül nem tudja a telefonszámot, az AT&T telefonkezelője szívesen megkeresi Önnek a telefonkönyvben. Ráadásul, a hívott fél az AT&T kedvező nemzetközi árain fizeti a hívást. Legközelebb tehát, ha az USA-ban élő rokonaival, barátaival szeretne beszélni, hívja az AT&T USA Direct magyar nyelvű szolgálatát. Egyszerűen tárcsázza a 00-800-01112-t. És Amerika magyarul válaszol. AT&T USA Direct 00-800-01112 ©AT&T 1992 Déi-tiroli történelem Jóléttel megvásárolt kisebbség Harminckét éve függőben levő konfliktus zárult le a dél-tiroli Néppárt kongresszusi döntésével. Ausztria 1960-ban emelt panaszt az ENSZ-nél azért, mert a dél-tiroli nemzetiségi kisebbséget elnyomják Olaszországban. „Nincs több követelésünk. Amit akartunk, megkaptuk" — jelentette most ki a dél-tiroliakat képviselő párt vezetője Meránóban. Megoldódott tehát egy súlyos feszültségekkel, robbantásos merényletekkel, kiélezett jogi vitákkal, sztrájkokkal tarkított nemzetiségi konfliktus. Példa Európa más tájainak: íme, így is lehet... Félnivalója van az ellenzéknek? Lesz lengyel ügynöklista Tirol osztrák tartomány déli része, Alto Adige néven 1919- ben került Olaszországhoz, a Monarchia háborúvesztése nyomán. Bolzano, Trento, Merano és környéke lakossága akkor is, azóta is túlnyomórészt német nyelvű, noha olaszok is lakták ősidők óta a vidéket. A béke- szerződések a győztesek oldalára időben odaállt Olaszországnak kedveztek, és a dél-tiroliak egyik napról a másikra arra ébredhettek, hogy ezentúl Róma parancsol náluk. 1935-től Mussolini fasiszta rendszere erőszakos olaszosítás- ba kezdett: a német neveket olaszra kellett cserélni, az utcai feliratokkal, helységnevekkel együtt. Az iskolákban, közhivatalokban csak olaszul lehetett megszólalni. Ipartelepítés indult Bolzano mellett, és az iparral olaszok ezrei érkeztek délről. Mindez a dél-tiroliakat nem igazán töltötte el lelkesedéssel. 1939-ben, az Anschluss után Hitler és Mussolini egyezséget kötött a vitás területről: a német ajkú lakosság választhat. Aki a Reichet akarja, átköltözik és német maradhat, aki a helybenla- kást választja, olasz ezentúl. A lakosságnak ez tragédia, őket senki sem kérdezte, mit akarnak. A második világháború azonban meggátolta a tömeges lakosság- cserét. 1946-ban újabb béke, és a határokat újra Olaszország javára vonják meg, ám a lakosság most már demokratikus jogokkal élve tiltakozik. Népszavazást akarnak a terület hovatartozásáról. A párizsi békeszerződés ezt nem veszi figyelembe. Egyezmény születik azonban De Gasped és Gruber osztrák külügyminiszter között: Olaszország tiszteletben fogja tartani a nemzeti kisebbség jogait. De Gasped maga is erről a vidékről való, trentói, szava biztosíték a dél-tiroliaknak is, Bécs- nek is. 1948-ban meg is születik az első tartományi törvény, amely különleges jogokat biztosít Dél-Tirolnak, Trento székhely- lyel. Ez azonban nem elégíti ki az ott élő németajkúakat. Megszületik a jelszó: „Los von Trient!” (Elszakadást Trentótól!). A mozgalom élére a katolikus Dél- Tiroli Néppárt áll, és vezetője, Silvius Magnago. Bolzano székhellyel új közigazgatási határt akarnak, olyat, amelyen belül a német nyelvűek alkotják a többséget, szemben Trentóval, ahol olasz többség érvényesül. Követelésüket Bécs támogatja. Ausztria 1960-ban panaszt tesz az ENSZ-ben, s Dél-Tirol ettől kezdve nemzetközi konfliktus is, miközben Olaszország elutasít „minden külső beavatkozást” belügyeibe. Közben Dél- Tirolban nő a feszültség, egymást érik a robbantásos merényletek, terrorakciók. Ezek többnyire Észak-Tirolból, Ausztriából indulnak ki, a terroristák ott találnak menedéket. A szélsőséges nemzetiségi indulatok elszabadulnak, és a római kormány jónak látja, hogy tárgyalásokat kezdjen a feszültség csökkentésére. Évekig tart az alku és huzavona, míg 1969-ben végre megegyeznek egy intézkedéscsomagban: nyelvhasználat, kétnyelvű közigazgatás, iskolák, bíróság, arányos képviselet a helyi közigazgatásban, a római parlamentben. Körültekintő és mindenre kiterjedő az alku, részletes jogszabályokkal garantált nemzetiségi jogállást tűz ki célul. Résztvevői olasz részről Aldo Moro, az SVP részéről Silvius Magnago. Ha sokáig tartott az alku a jogállás tartalmáról, még tovább tart a megvalósítás. 1972-ben hagyja jóvá az olasz törvényhozás az új tartományi alapszabályt. Majd húsz évig tart, csöp- penként adagolva, egyik római kormányválság és a másik között a dél-tiroli csomag megtöltése. Az olasz kormányok nem túl nagy kedvvel, de az adott szót állva mindent végrehajtanak. Bolzano ma egyike a leggazdagabb olasz városoknak. A tartományjóval számarányán felül részesül a központi költségvetésből. Róma végül nem is annyira a jogokkal, mint inkább a jóléttel vásárolta meg a német ajkú kisebbség támogatását. A dél-tiroliak ma gazdagok, és nem kívánnak többé elszakadni Olaszországtól. A jogok körül azért ezzel egy időben folyik a huzavona. Bolzano egyre többet és többet akar, menet közben bővül a kívánság- lista. Az eredmény mára: Európa egyik legjobban garantált nemzeti kisebbsége, ahol a jogi és igazgatási megoldások példaértékűek lehetnek más vidékeknek is. A legnagyobb vita a dél- tiroli csomag „nemzetközi jogi érvénye” körül dúlt. Bolzano (Ausztria támogatását élvezve) úgy véli, hogy a legfőbb garancia a megszerzett jogok megtartására, ha Olaszországot nemzetközi fórum, a Hágai Bíróság ellenőrzi: betartja-e maradéktalanul, amit megadott. Hiszen a római parlament bármikor elfogadhat korlátozó törvényeket is — vélik az óvatos dél-tiroliak. Róma álláspontja, hogy a kérdés belügy, nemzetközi fórumoknak nincs tehát hozzá köze. Ám az európai légkör változásával felülkerekedik lassan az a vélemény, hogy ne utasítsák el a nemzetközi kapcsolódást. Végül is az európai integrációban a nemzeti szuverenitás jó része már nemzetek fölötti szervekhez került, még több kerül oda a jövőben. Ausztria maga is EK-tag- ságra pályázik. Az egész kérdés éle a mai Európában nem olyan, mint harminc évvel ezelőtt volt — ismerte fel az olasz vezetés. így idén április 22-én az olasz kormány, egyik utolsó aktusként még a lemondás előtt, jegyzékben küldi meg Ausztriának az egész dél-tiroli jogszabálycsomagot. A jegyzéket az SVP úgy értelmezi, hogy ezzel „létrejött a szükséges nemzetközi kapcsolódás”. Ausztria és a bolzanói helyi kormány Hágához fordulhat ezentúl jogsértés esetén, ahogyan erről az 1969-es megállapodásban is szó esett már, s Ausztria egyfajta „pártoló hatalomként” szerepel. Ez egyedülálló az európai nemzeti kisebbségek jogait szavatoló megoldásokban, s valószínűleg példaértékűnek tekinthető. Most már Ausztrián a sor, hogy ő is elfogadja a dél-tiroliak és Róma után a „csomagot”, és a maga részéről is lezártnak nyilvánítsa a dél-tiroli kérdést. A szélsőséges, elszakadást követelők kisebbségbe szorultak Bolza- nóban. Győzött a józan, kiegyezésre, kompromisszumokra kész magatartás Rómában is, Bolza- nóban is. Talán Európa keletebbre eső vidékein is okulhatnának egyesek e történetből... (MTI) A hét végi lengyel lapok vezető témája a parlament azon határozata volt, amely kötelezte a belügyminisztert: nyújtsa be a vezető állami tisztségviselők, parlamenti tagok, bírák, ügyészek és ügyvédek között található volt titkosügynökök listáját. Az ellenzék egyértelműen alkotmány-, törvény- és személyiségi- jog-sértőnek tartja e döntést, Jan Olszewski miniszterelnök szerint az ellenzék nyilván azért tiltakozik, mert van félnivalója. A Nowa Europa című lap szerint az akció egyik célja a figyelem elterelése, s nem véletlen, hogy éppen akkor vitték át puccsszerűen e határozatot a szejmben, amikor a bukás szélére került a kormány. A jobboldali Nowy Swiat éppen ellenkezőleg, úgy állította be, mintha az ellenzék azért próbálná meg most sürgősen megbuktatni a kormányt, nehogy leleplezzék a soraiban hemzsegő volt titkos ügynököket. (Ez az állítás kronológiailag nem helytálló, ugyanis az ellenzék már napokkal e parlamenti határozat előtt közölte, hogy bizalmatlansági indítványt nyújt be a kormány ellen, az ügynök- listára vonatkozó határozat benyújtásáról előre pedig csak Ja- nusz Korwin-Mikke, a javaslat- tevő képviselő tudott, aki állítása szerint kizárólag a belügyminiszterrel konzultált korábban erről az ötletéről.) A Gazeta Wyborczában Woj- ciech Maziarski egyrészt úgy vélte, hogy a csehek és a németek már keserűen bánták, hogy azt az utat választották, amit most a szejm, másrészt az egész ügy csak arra jó, hogy elterelje a figyelmet az érdemi kérdésekről, és a falusi tanácsokig lemenően megbénítsa az államapparátust. A szerző úgy vélte, hogy nemcsak a kommunistáktól örökölt kartotékok igazságtartalma kétséges, de annak a csapatnak szavahihetősége is, amely monopolizálta a hozzájuk jutás lehetőségét. „A belügyminisztérium a Keresztény Nemzeti Egyesülés emberei kezébe került, egy olyan pártéba, amely nevében keresztény, cselekvésének stílusában pedig bolsevik. Egy lyukas fillért sem adnék azon csapat munkájának tárgyilagosságáért, amelynek tagjait Macierewicz miniszter nevezi ki... A háború a kommunizmussal és védelmezőivel befejeződött — megnyertük. Ha pedig nincs háború, akkor nincs ellenség sem. A bűnözőket a büntetőtörvénykönyv alapján meg kell büntetni — a többit pedig hagyjuk békén.” A lap listája szerint a belügyminisztériumnak 77 ezer ember múltját kell megvizsgálnia. Uj fő-zeneigazgató Berlinben Az ötvennyolc éves spanyol karmester, Rafael Frühbeck de Burgos lett a Bismarckstrasse nagy hírű intézményének, a Berlini Német Operának új fő-zeneigazgatója. Szerződése ót évadra szól, és 1997 nyarán jár le. Az 1992- 1993-as évadban kezdi meg működését. Frühbeck de Burgos 1991 óta a Bécsi Filharmonikusok vezető karnagya, és ezt a tisztségét a jövőben is megtartja. Tudni vélik továbbá, hogy szándékában áll a város keleti részében levő Berlini Rádió szimfonikus zenekarával is szerződést kötni. A Bismarckstrassén 1990 óta nem volt betöltve a fő-zeneigazgatói állás.
