Nógrád Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-11 / 137. szám

HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. június 11csütörtök Mi Sem természetesebb, hogy az ünnepi könyvhét idején az irodalmi, kulturális jellegű rá­dióműsorok mindegyike foglal­kozik e nevezetes eseménnyel valamilyen szempontból. Mert ez aztán bőven akad az idén. Lehet pro- és kontra véleményt formálni arról, hogy ez a könyvhét mennyiben más, mint a korábbiak. Ahhoz képest, hogy néhány héttel ezelőtt még az sem látszott biztosnak, hogy folytatódik-e- egyáltalán e sok évtizedes nemes hagyomány, bizony jó, hogy végül is meg­rendeztetett. Nem öröm viszont a könyvek magas átlagára, bármennyire is „fizetésközeibe” került a ren­dezvénysorozat dátuma. Egye­lőre az is szokatlan, hogy a jú­nius 5-ei országos megnyitó előtt jó néhány helyen -így Nógrád megyében is - már ko­rábban „felgördült a függöny”. Az is furcsa, -bármennyire demokratikus - hogy a Magyar Könyvterjesztők Egyesülete pá­lyázat útján döntött arról, hogy mely művek alkotják a hivata­los könyvheti listát. így például nem tudni, hogy Moldova György A félelem kapuja című új regénye azért nem szerepel ezen, mert az író nem pályázott, vagy az az oka könyve mellőzé­sének, hogy nem találtatott mél­tónak oda „felkerülni.” (Egyéb okra gondolni sem akarok.) Tény, hogy könyvhét van, az államiak mellett az újkeletű ki­adók is felvonultak, nem is akármilyen kínálattal. A Min­denes című rádióműsor jó ér­zékkel tapintott rá az idei slá­gerkönyvekre. Nem feltétlenül a fogadtatás értelmében nevez­hetők ezek így, hanem aktuali­tásuk révén, tekintve, hogy az utóbbi három esztendő történé­seivel foglalkoznak, a rendszer- váltás folyamatát elemzik. Po- mogáts Béla, akinek Napló a történelemről címmel jelent meg kötete, két olyan szerzővel -Lengyel Lászlóval és Sándor Ivánnal - beszélgetett, akiknek hasonló műfajban és módon megírt könyvük látott most napvilágot: az előbbinek Tépe- lődés, az utóbbinak A karnevál harmadik napja címmel. (S a 92 „listás” mű között ott találni még Lengyel Péter Holnap- előtt-jét és Spiró György Ka- násztáncá-t, amelyeknek szin­tén van egyfajta számvetés jel­legük.) A rádióban szereplő szerző­trió feltűnően egyetértett abban, hogy e jegyzetek, publicisztikák lázas, önemésztő keresésről ta­núskodnak. Lengyel László ezt úgy fogalmazta meg, hogy még mindig nincs egy egységes egésszé összeálló világkép, amely támpontot jelenthetne a dolgok megítélésében. Sándor Iván és Pomogáts Béla azt hangsúlyozta, hogy túl. kell lépni a politika nézőpontján, mert azt korlátozza a szellemi élet horizontjait. Vajon nincs igazuk? * * * Micsoda fintora a történe­lemnek, hogy Kelet-Közép-Eu- rópa országai az 1980-as évek végi változásokat követően egy jottányit sem közeledtek egy­máshoz, sőt - a köztük lévő fe­szültségek nyíltabb megjelené­sével - még távolodtak is egy­mástól. Az a vita, amelyik a Pa­noráma című tévéműsor és a szlovákiai Magyar Polgári Párt vezetői között zajlik, mint csepp a tengerben tükrözi ezt a senkinek sem jó helyzetet. Ezért üdvözlendő minden jó szándékú kezdeményezés, amely oldani igyekszik a görcsöket, tisztázni a félreértéseket. Nos, a TV2 az elmúlt héten egy ilyen vállalkozásba fogott. Indulási oldal címmel elindított egy, sorozatot, amelynek célja, hogy szomszédaink beszéljenek nekünk önmagukról, ’’mutassák magukat olyanoknak, amilye­nek, vagy amilyenek lenni sze­retnének.” Egy lengyel író egy­szer pályaudvarnak nevezte e térséget. Innen származik a mű­sor címe, hiszen készítői azt szeretnék, ha a képernyőn a vendégek úgy beszélgetnének a házigazdákkal, mintha várná­nak egy olyan vonatra, mely mindenkit kijuttat az alagútból. Az első adás címe Szlovákia jövője, a jövő Szlovákiája volt. Kiss Gy. Csaba irodalomtörté­nész, a térség problémáit jól is­merő kutató saját nyelvükön (!) faggatta a stúdióba meghívotta­kat: Ivan Käme ne c történészt, és Ivan Strplca lapszerkesztőt a fenti témában. Elsősorban a nemzeti identitástudat dilemmái kerültek terítékre, de alaposan körüljárták a politikai, valamint a nyelvi, etnikai nemzetfogal­mak kérdéskörét is. Bár az álláspontok távol áll­tak egymástól, a vita rendkívül toleráns, mondhatni európai modorú volt, s igencsak biztató jelként értékelendő az együttes szándék a múlt lezárására, a hi­degháború elmúltával is fenye­gető közös ellenség, a naciona­lizmus megfékezésére.- csongrády ­Finn zenekar Salgótarjánban Bizonyára ismerősen cseng a salgótarjáni zeneértők fülében Virág László neve, aki a zeneis­kola megnyitása óta bábásko­dott a muzsikát tanulni kívánók fölött. Negyedik esztendeje Finnországban működik, egy if­júsági kamarazenekart dirigál, velük mutatkozik be június 11-én este hét órakor a salgótar­jáni zeneiskola pódiumán.- A gyerekek - hisz tíz-ti­zenöt éves diákokból áll a cso­port - saját maguk gyűjtötték össze a pénzt erre a tíznapos magyarországi útra - mondta Virág László Úgy tizenkét évvel ezelőtt még én indítottam el az „Élő zene a falusi iskolák­nak” mozgalmat, amelynek ke­retében a salgótarjáni kamara- zenekar járta a falvakat, iskolá­kat Nógrádban, hogy kereszt­metszetet adhasson a muzsika történetéből. Ehhez hasonlót indítottunk el a finneknél is, és ez adta a bevételt a kis zenészek mostani kirándulásához. 1988 szeptembere óta vagyok Finnországban, először Vantaa- ban, majd Juuka városában taní­tottam kamarazenét, valamint hegedűt és brácsát. A mostani együttes Lieska város zeneisko­lásaiból áll. Egyébként öt mar gyár zenetanár oktatja a finn gyerekeket, és meg kell monda­nom, igen jó tapasztalataik van­nak a kinti kollégáknak a ma­gyar zeneoktatásról. Természe­tesen mi is sok érdekes szakmai dolgot tanulhatunk tőlük. Salgótarjáni fellépésünk mel­lett ellátogatunk Karancske- szibe, Kékesre, Budapestre, de Siófokon és Pécsett is bemutat­kozunk a tíznapos „munkaki­ruccanás” keretében. Repertoá­runk a barokk szerzőktől Sibe- liuson és Farkas Ferencen át a legmodernebbekig terjed. Nagyon bízom a gyerekek­ben, és az itteni közönség ér­deklődésében. Deák Ferenc Kis helytörténet Szeléről Ezekben a napokban ke­rült ki a nyomdából Földi István szerkesztésében a Honismereti tanulmányok Mátraszele múltjából címet viselő könyvecske 1990-ben indult, évente megjelenő, immár harmadik kiadása a megyei Mecénás Alapítvány gondozásában. Az ízléses köntösben kia­dott helytörténeti kiadvány első dolgozatában Földi Ist­ván egy volt szelei cég, a Má­tyásbányai Szénkitermelő Vállalat 1930 és 1946 közötti történetét ismerteti. Ugyan­ezen szerző tollából született A szabadművelődés kor­szaka címet viselő tanul­mány. A Luca-napi szoká­sok és molnárkalács-sütés Mátraszelén címet viselő múltidéző írás Herpergerné Kovács Erzsébet munkáját dicséri. -szgys­Csütörtököt mondunk Mottó: „A kijelentések igazságtartalmának semmi köze ahhoz, hogy milyen hitelesen csengenek, és megfordítva.” (A politikai nyilatkozatokra vonatkozó Parker-féle törvény Murphy törvénykönyvéből) Vége a meccsnek. Hétfőn az Alkotmánybíróság egyér­telműen állást foglalt a Göncz-Antall vitában. Leg­alábbis egyértelműnek értel­mezik a kormánypártok és az ellenzékiek egyaránt. (Saját szemszögükből.) Hogyan ér­telmezzük hát? Értelmezés I. Ha kor­mánypárti képviselő lennék, holtbiztos, hogy úgy értel­mezném: mi győztünk! Mesz- szemenően egyetértek az Al­kotmánybíróság határozatá­val: éljen a kormány! Hiszen ott áll a határozatban fehéren- feketén, hogy „a köztársasági elnök ma személyre tett javas­latot bírálhat felül, a kinevezés vagy felmentés törvényi elő­feltételeinek teljesülésén túl­menően további feltételeket nem támaszthat”. Értelmezés II. Ha ellenzéki képviselő lennék, holtbiztos, hogy úgy értelmezném az ominózus kérdést: mi győz­tünk! Messzemenően egyetér­tek az Alkotmánybíróság hatá­rozatával: éljen az ellenzék! Hiszen ott áll a határozatban fehéren-feketén, hogy „a vé­leménynyilvánítás szabad, a sajtószabadság fogalmába szervesen beletartozik a tájé­koztatás államtól, kormánytól politikai és más erőktől való függetlensége”. Értelmezés III. Mivel vá­lasztópolgár vagyok, meg tu­dom érteni kisbéri választó- polgár társaimat, akik soro­zatban már hetedszer nem mentek el szavazni: úgy fog­lalnak állást a település kör­nyékén, hogy az erőviszonyo­kon egy mandátum úgysem sokat változtat, és egy képvi­selővel kevesebbet kell az adófizetők pénzén eltartani. Jelen esetben pedig már ez is eredmény. Balázs József Nógrádban a világ legnagyobb szoftverháza A minőségi szoftvertermékek és szolgáltatások piaca - főként az úgynevezett COCOM-lista megszűnésének, a külkereske­delmi tevékenység liberalizálá­sának eredményeként - az el­múlt évekhez viszonyítva ha­zánkban is jelentős bővülést mutat. Ennek a tendenciának az ismeretében a neves COMPU­TER ASSOCIATES (röviden CA) -cég egyike volt azoknak, akik már a rendszerváltás előtt megjelentek a közép-kelet-eu- rópai piacon. A cég termékeinek megyei székhelyű hazai forgalmazója, az OKALL Bt. révén megyénk­ben is közvetlenül elérhetővé válnak ezen csúcsminőségű szoftverek az itt működő gaz­dálkodó egységek számára. A CA mindössze 15 éves. Programozók csoportja alapí­totta, ám hamarosan az ötlet­gazdag kis csapat jelentős té­nyezővé vált az amerikai és nyugat-európai szoftverpiacon. Évi 50 százalékos növekedési ütemével hosszú ideig a leg­gyorsabban fejlődő amerikai vállalat volt. 1989-ben az évi egymilliárd dollárt meghaladó forgalmával a világ legnagobb szoftverháza lett. Ma 26 országban van leány- vállalata, s mintegy 100 irodája a világon. A CA választéka több mint 300 termékből áll, amelyeket kb. százezer nagygé­pes rendszeren és több mint kétmillió PC-n használnak! A CA startégiáját az 1990 ta­vaszán bejelentett új architek­túra, a CA90 határozza meg, amely alapvető céljául a lehető legkövetkezetesebb hardver- és szoftverfüggetlenséget, a nem­zetközi előírások és szabványok betartását és a felhasználók be­fektetéseinek (számítógép- és programvásárlás, programfej­lesztés) védelmét szolgálja. A CA termékeinek lényeges előnye, hogy az egyes termék- csoportok integráltak, és szoft­verei különböző hardver, ill. op. rendszer platformokon egyaránt működnek, (pl.: IBM nagygép, DEC-VAX, MACINTOSH, IBM PC/AT ill. IBM MVS,VM és VSE, UNIX, MS-DOS stb. op. rendszerek). A felhasználók támogatását szolgálják a rendszeres tanfo­lyamok, konferenciák, ahol ta­pasztalatok cserélhetők, és meg­ismerhetők a legfrissebb ered­mények. Az egyes termékek felhasználói a világ különböző részein csoportokba szerve­ződve cserélik ismereteiket. A CA nagy figyelmet fordít vevőire. Az egész világon on­line hálózat áll a felhasználók rendelkezésére, amelyen a cég New York-i adatközpontja az év minden napjának 24 óráján keresztül elérhető. Manapság a piacgazdaság irányában történő elmozdulás velejárójaként a vállalatok, vál­lalkozások vezető menedzserei, elemzői el vannak árasztva in­formációkkal. Másrészt az üzleti életben való talponmaradáshoz elen­gedhetetlen az információk rendszerezése és gyors feldol­gozása, a határidők, a költség- vetési keretek betartása, a min­denkor „élő” üzleti terv elkészí­tése és menedzselése. Hiányoznak ugyanakkor azok a segédeszközök, ame­lyekkel megvalósítható ezen cé­lok elérése, kiszűrhető a meg­szerzett, ill. előállított hír, isme­retanyag valódi stratégiai ér­téke. A probléma professzionális megoldását a CA szoftvereinek (SuperCalc5, SuperProject, Compete, dBFast stb.) alkalma­zása jelenti, amelyeket kifeje­zetten az említett igények meg­valósítására terveztek. Hír értékű talán az is, hogy a következő tanévtől várhatóan több magyar egyetem tananya­gában szerepel ezen szoftverek oktatása. Egyeztetett üzleti stratégiá­juk részeként az oktatási intéz­mények és az önkormányzatok jelentős árkedvezménnyel vásá­rolhatnak CA-termékeket. Ter­mészetesen vállalkozásuk más minősítési programcsomagokat is forgalmaz. Ezek közül - an­nak aki még nem ismeri - meg­említeném a PC-BÉR teljes körű bérügyviteli rendszert, amely több mint 250 referen­ciahelyen (pl.: APEH-PSZTT) jól működik, ami a jövőbeli vá­sárlónak biztos garanciát tük­röz.-Ezúton is kérem a tisztelt olvasókat, hogy jöjjenek el a COPY-X Kft. és az OKall Bt. ál­tal június 17-19.-én a MTESZ Technika Házában szervezett közös szakmai bemutatko­zónkra, ahol mindezt megte­kinthetik.” - nyilatkozta la­punknak Győri János Attila, az OKALL Bt. üzletvezetője. Hajdanvolt nógrádi várak Kékkő vára, a Balassák ősi fészke Nógrád megye egyik leghíre­sebb vára. A Kürtös-patak mel­lett fekvő vár a Balassa család ősi fészke. A vár és az alatta lévő település nevét állítólag onnan kapta, hogy e dombnak kék színe volt. A domb barlang­jában pedig élt egy sárkány, aki naponta felfalt egy bárányt, és utána a patakban megfürdött. E patakban egyszer egy kék, csil­logó drágakövet talált. Ezt meg­tudva Géza király, meg akarta azt szerezni, de senki sem bírta a sárkányt legyőzni, sokan el­pusztultak. Végül is Detre fia, Balázs legyőzte a sárkányt. A drágakő felét odaadta királyá­nak, a másikat feltette a vár bás­tyájára, melyet a sárkány bar­langja fölé építtetett. Innen a vár neve: Kékkő. A település feletti dombon már a tatárok idejében is állt egy vár. 1237 óta a Balassa csa­lád tulajdona. 1290-ben az ok­iratok is megemlítik, s utána egyre gyakrabban. A XV. szá­zadban a várat várfallal kerítik be. Ebben az időben az erődít­ményeknek kettős feladata volt. A Balassa család lakhelye, s a bányavárosok védőbástyája a A kékkői vár török támadások ellen. Nógrád legtöbb várát már a török elfog­lalta, így egyre nőtt a kékkői vár szerepe. 1556-ban Balassa Já­nosnak itt 100 lovasa 50 gyalo­gosa volt, de hozzájuk szerzett még 50 lovast és 50 gyalogost. 1576-ban a török ezt a várat is el akarta foglalni. Balassa Já­nos pont nem tartózkodott ott­hon, a zólyomi várukban járt, s a védők a törökök elől elköltöz­tek a divényi várba. így került Kékkő a törökök kezére. Mint sok nógrádi várat, úgy a kékkőit is Páljfy Miklós kassai várkapitány szabadította fel, amit előtte a törökök felrobban­tottak. A várat Balassa Zsig- mond felújította és visszanyerte fontos védelmi szerepét. 1703-ban azonban ismét elfog­lalták a törökök és a többszörös harcok idején a vár elpusztult. A Balassák után a vár a For­gácsok, majd az Almásiak és a Károlyiak tulajdonába került. Károlyiék 1759-ben kápolnát emeltek. Balassa Bálint édesapja, Tmre is a vár kapitánya és tulaj­donosa volt. A pozsonyi várbör­tönből való megszökése után ide menekült. Mért börtönözték be őt? Állítólag kapcsolatot tar­tott fenn a törökökkel, mert­hogy a kékkői várban megtanult törökül is. A várral szemben a múlt szá­zad közepén kálváriát építettek a városka lakói. A sűrű erdőn keresztül vezető útról nagyon szép a kilátás az Ipoly völ­gyébe. S az a monda járja, aki e kálváriát megjárja, az egészsé­ges és gazdag lesz. A vár dombja és a környék­beli hegyek tele vannak szelíd gesztenyével, amiket a monda szerint még a törökök ültettek ide. Ez a városka lakóinak köz­kedvelt eledele. Ősszel zsá­kokba szedik, és télen igen ked­velt vacsorájuk, a főtt, vagy sült gesztenye, frissen fejt tejjel. Ér­demes ilyenkor ellátogatni Kékkőre, és hozni egy kisebb zsákkal. Igen sok monda kering a vár történetéről, főleg a Balassák idejéből. Ezek közül a legismer­tebb a „Véres domb” és a „Ho­gyan dobta ki Balassa Károly feleségét a vár ablakán?” című. Jelenleg a várat, illetve az alsó várkastélyt felújítják. Va­lamikor itt volt a járási levéltár (a kápolnában), s honvédségi egészségügyi raktár. Ezért nem volt látogatható. A régi felső vár falait meg­erősítik, az alsót pedig tataroz­zák, és a közművelődést szol­gálja majd. Benne lesz a járási levéltár, a képtár, a hangver­senyterem, a kongresszusi te­rem, az olvasó és több szakköri helyiség. Ä városka a történelem fo­lyamán mindig járási székhely volt. Ma Nagykürtös az, mely szinte teljesen összeépül Kék­kővel, s talán egyszer még ezt az összenőtt két települést ismét Kékkőnek hívják. Akkor na­gyobb lenne, mint Balassa­gyarmat. Szlovákia területén fekszik még Somoskő vára, amely Ma- gyarorszság és Szlovákia köz­vetlen határán fekszik, szlovák területen. E várat, történetét jól ismerjük. Ma teljes felújítás alatt áll, ezért a Somoskő felől nem látogatható, csak az alatta lévő bazaltömléssel együtt Szlovákián, Füleken keresztül. Hemerka Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom