Nógrád Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-10 / 136. szám

1992. június 10., szerda SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Hagyományőrzők Nemrégiben ismét alakult egy hagyományőrző és falu­szépítő egyesület, méghozzá nem is messze Tarjántól, Sóshartyánban. Az alapítók nagy fába vágták fejszéjüket, amikor a XX. század vége fele, a régi, kihalóban lévő néphagyományok, népszo­kások megmentését, megőr­zését, újraélesztését tűzték zászlajukra. Terveik komolyságát mu­tatja, hogy céljukul határoz­ták meg egy községi kalen­dárium megvalósítását is. Már megindult annak feltér­képezése: kik azok az idős, adatközlő emberek, akik se­gítségre lehetnek a kiadvány forrásanyagának összegyűj­tésében. Emellett, könyvtár­ban és levéltárban búvár­kodva, javában kutatnak az egyesületi tagok, akik már harincan vannak, a község korábbi életére utaló doku­mentumok után. Jó kézben a Karancs-Medves Dénes Vilmos mesterségének címere: üzletember Magyarországról indult, Spanyolországból érkezett Gimnáziumi diáktársai ma is jól emlékeznek rá. Nem titok, mégcsak nem is szégyen, hogy Dénes Vilmos - ráadásul - sok leány „kedvence” is volt a het­venes évek közepén. A 33 éves fiatalember a salgótarjáni Bo­lyai gimnáziumban érettségi­zett, s ezt követően egy eszten­deig a Karancs Szállóban dol­gozott. A szakma iránti elhiva­tottság azután egyenesen a bu­dapesti Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Főiskolára „repí­tette”. Sokáig gyakran járt haza Tarjánba, majd szinte kámfor­ként tűnt el néhány esztendőre, mígnem tavaly már újra láthat­ták őt a rokonok, ismerősök, ba­rátok. Oly érdekes, nagy kalan­dok után __- Önt sokan ismerik Salgó­tarjánban, s arról suttogtak so­kan, hogy valahol a világ másik végén él és virul. Ezért is meg­lepő, hogy itt, a megyeszékhe­lyen találkozunk.- Mint minden mesében, eb­ben is volt túlzás. Csupán annyi az igaz a mendemondákból, hogy a kalandvágy engem is külföldre vitt. 1987-ben Spa­nyolországban jártam túristaú- ton, s annyira megtetszett az ot­tani élet, hogy kinn maradtam.- Diplomával a zsebében,, a teljes bizonytalanságban?- Fogalmazhatnék így is, bár az élet nem ezt igazolta. Először is gyorsan sikerült lakást bé­relni, négy hónap alatt megis­mertem a spanyol nyelvet, köz­ben mindenféle munkát vállal­tam, elsősorban a vendéglátás területén. Az itthoni viszonyok­hoz képest egy fél év múltán va­lóban tudtam, mi is az élet, gondok, problémák nélkül.- Mégis, immáron újra itthon van. Ennyire jó volt a kinti élet?- Hazatérésemnek külön tör­ténete van. Maradhattam volna Spanyolországban, hiszen való­ban gondtalanul éltem. Közben édesapámmal, aki Salgótarján­ban él, tartottam a kapcsolatot, s az itthoni fejleményekről, a rendszerváltásról mindig tud­tam a legfrisebb híreket. Az „öregtől” egyik alkalommal kaptam egy hirdetést, melyet egy magyar újságból ollózott ki, s az egy spanyol kozmetikai cég reklámját tartalmazta. Valahogy A közelmúltban a lap hasáb­jain szóba került a Medves fennsíkon a megszűnt bazaltbá­nyában létre hozott, s ebek harmincadjára jutott szabadtéri, kőbányászati bemutató esete. Akkor felmerült, talán lesz még esély arra, hogy rendeződjön a sorsa. Nos, nem sokat kellett várni ahhoz, hogy kedvező hí­reket kapjunk. Jó páran azok közül, akik magukénak érzik a tájat, tesznek is érte, nem csak beszélnek róla, szervezkedni kezdtek, hogy a Karancs-Med­ves hegység természetvédelmi értékeinek helyreállítása, to­ez felizgatta fantáziámat, s ha­mar rátaláltam az Arual nevű vállalkozásra, s annak vezető­jére. Innen szinte ment minden a maga rendjén, mint a karika- csapás.- Meglepő, amit mond.- Tehát megismerkedtem a cég tulajdonosával, Luis Marti­nez Virgili úrral, aki felvetette, hogy Magyarországra is sze­retne betömi termékeivel, s en­gem el tudna képzelni itteni képviselőjének. Személyes, jó barátságot kötöttünk vele - mert azt eddig nem is említettem, hogy feleségem, Éva velem volt s ismerkedni kezdtünk az Antallal. Gyorsan ment a dolog: 1991-ben visszajöttünk, s el­kezdtük a termékek hazai for­galmazását.- Egyébként mit szóltak aha- tóságok az „eltűntek" megkerü­léséhez?- Semmit. Sem a határon, sem azóta nem kérdezett ben­nünket senki: mit is csináltunk, hol voltunk három évig.- Bár ez itt nem a reklám he­lye, de mi is az Aurai?-Egy 1949-ben alakult vábbi védelme és fejlesztése ér­dekében összefogják mindazo­kat, akiknek életteret, otthont nyújt ez a táj. A nemes cél mellett a közös érdek és a sürgető szükség ko­vácsolta össze a környezetükért felelősséget érző és aggódó ala­pítókat a több évtizede elhanya­golt, megrongálódott termé­szeti, történelmi, egyházi érté­kek helyreállítása, a környezet növény- és állatvilágának feltá­rása és bemutatása érdekében. Mindezekhez azonban meg kell teremteni a szükséges anyagi feltételeket. Első lépés­kozmetikai cég. Mi csak a fod­rászattal kapcsolatos termékei­ket forgalmazzuk. Elsősorban a főváros menő belvárosi üzletei­ben és az ország déli részén si­került betömünk a piacra, bár az igazsághoz tartozik, hogy ára­ink az átlagnál egy kicsit maga­sabbak.- Miért? Talán csodaszereket árulnak?- Erről szó sincs. Olyan bio­termékeket forgalmazunk, ame­lyek orvosilag is ellenőrzöttek, s nagy hatásfokúak. Csak egy példát mondanék. Egy Ausztrá­liából hazatelepült hölgy dollá­rezreket költött a hajára - mert hullott -, amikor megismerke­dett a mi termékünkkel. S láss csodát: megállt a hullás, előbúj­ként létrehívták hát a Ka­rancs-Medves Természetvé­delmi Alapítványt, amelynek Kuratóriuma megpróbálja ösz- szefogni Salgótarján és kör­nyéke lakosságát, vállalatait, üzemeit, szervezeteit, intézmé­nyeit, hogy részvételükkel, anyagi s egyéb eszközeikkel támogassák szándékukat. Bízunk benne, hogy nemes céljukat siker koronázza, s az OTP-nél vezetett 751—5269—4 számú alapítványi számla, amelyhez mindenki csatlakoz­hat, elegendő felajánlást tartal­maz majd a megvalósításhoz. tak az elveszettnek hitt hajszá­lak is. Azóta a hölgy természe­tesen rendszeres vásárlónk.- Nógrád megyébe nem sike­rült betörniük?- Nagy propagandát nem fej­tünk, nem is fejtettünk ki, nincs reklámhadjáratunk. Ennek elle­nére Szécsényben nyílott egy olyan fodrászat, ahol a Csampa Tamásné vállalkozó az Arual termékeit használja munkája so­rán, s egyúttal árusítja is hajá­poló szereinket. Eddigi rövid tevékenysége jól bizonyítja, hogy nem mindent az ár - mégha az viszonylag magas is - határoz meg, hanem a minőség. S mi ezért bízunk hosszú távon is cégünk sikerében. Vaskor István Salgótarján és környéke Bolhapiac • Salgótarján. A nyári vakáció folyamán a MINI RING tóst­randi pályáján, egész napos bolhapiac üzemel, ahol a város diákjai árusíthatják és cserélhe­tik megúnt portékáikat. Felújítások • Bárna. Nemrégiben több közintézmény állagának meg­óvására is sor kerülhetett. így sikerült befejezni az iskola és az óvoda külső festését, valamint ez utóbbi lábazatának és a rava­talozónak felújítását. Támogatás • Kishartyán. Az önkormány­zat megalkotta rendeletét az első lakáshoz jutók helyi támo­gatásáról. A kérelmek benyújtá­sának határideje június 30. Min­tegy 150 ezer forint áll rendel­kezésre, amelyből 2-3 családot tudnak segíteni, kamatmentes kölcsön illetve vissza nem térí­tendő támogatás formájában. Ez utóbbit azok kaphatnák, akik az eddigiekben még nem élvezték az önkormányzab anyagi segít­ségét. Holnapi számunkban „Pásztó és környéke” összeállítással találkozhát a kedves olvasó Dénes Vilmos és felesége egy Arual-bemutatón Egy sikeres gyermeknap nyomában Az Együtt a család vetélkedő fődíjával a három boldog nyertes Elsorvad a bárnai Ugri-bugri? Fának lenni kopár sziklán % Együtt­egymásért- Múlt év januárjában alakult meg a TESZ Za- baron, hogy a kultúra zászlaja alatt fogja össze a falu lakosságát - mondja Kéri Lászlóné elnök. - A polgármesterről eleinte azt hittük, ellenünk van, azért gyakori az ellenke­zése. De aztán változtak a dolgok.-Tudja, keménynek kellett lenni - mond véle­ményt Kovács Béla pol­gármester.- A falu érdeke azt diktálta, hogy minden egy irányt kövessen előre haladásunk érdekében. A korábbi években minden­ben Geredet kellett kö­vetni, a falunk meg köz­ben ment szépen tönkre. De az elmúlt másfél év alatt sokat változott köz­ségünk arculata. így van?- néz Kérinére, aki bizony bólogat. Idén is volt gyermeknap, s nem csak a gyermekek kedvére, örömére. Jó-jó, az elmúlt évek­ben sem csak a gyermekek örül­tek ezen a napon, ennek a nap­nak, hisz a gyermek öröme a szülő öröme volt azokban az években is. Most azonban más­ról van szó. Arról, hogy idén a TESZ összefogott több szerve-_ zettel, intézménnyel, sőt a cél érdekében egymással békésen megférő MDF-SZDSZ-FI- DESZ-BIT NODISZ „tömörü­léssel”, s szerveztek egy egész várost megmozgatni próbáló, mintegy huszonkét magán és ál­lami cég anyagi és tárgyi támo­gatására építő gyermeknapi rendezvényt, ahol a szülőknek is jutott feladat bőven. Bár vol­tak fődíjak, a szervezők éleslá­tását dicséri, hogy minden résztvevő gyermek kapott va­lamilyen kisebb ajándékot. Ami azonban mindezek mellett a lé­nyeg: kellemes, napos időben együtt sportolhatott, vetélked­hetett, izgulhatott a család. Egyébként az Együtt a család vetélkedőn 88 család vett részt, ami több mint 300 főt jelent. A legidősebb résztvevő a 78 éves Molnár Sándorné, míg a legif­jabb a 4 hónapos Prakfalvi And­rás volt. A versenyzőket többek közt Salgótarján történetéből tesztelték, aztán a Kresz-park- ban és a Tarján-patak melletti sétányon ügyességi feladatok várták őket. A nap folyamán kiosztották a TESZ által meghirdetett Csupa­szív díjat is, amelyet kilenc kis­diák kapott meg. Mivel a gye­rekek részéről igény van rá, jö­vőre a felnőtteket díjazzák ezzel a kitüntetéssel. (vt) „Néhány kopár, csupasz fa áll egy sziklás hegyoldalon, de fák ágai közt mindig vidám ma­dárkák dalolnak.” És milyenek a gyerekek! Ké­pesek mindezt tátott szájjal el­játszani, nyújtózkodni, suhogni, mintha fák lennének egy kopár sziklán, és verdesni a két ke­zükkel, énekelni, mint a madár­kák. Mindent átélnek, ehhez számukra feleslegesek a díszle­tek, csak a fantáziájuk segíti őket kalandozásaikon.- A szakköröseim semmit nem tanulnak be, hanem impro­vizálnak. Ők találják ki a szö­veget, a mozdulatokat, a törté­net konkrét fordulatait - mondta Hagymási Józsefné bámai pe­dagógus, a megyei művelődési központ művészeti díjasa, aki több éve vezeti a bámai iskola színjátszócsoportját, az Ugri-bugri színpadot.- Lehetőséget adok arra, hogy a gyerek megvalósítsa önmagát. Ők pedig élvezik, hogy maguk gyártották a törté­neteket. A legfontosabb, hogy a gyerek gyerek maradjon, de ta­nulja meg kifejezni érzéseit.- Miért hasznosak ezek a fog­lalkozások?- Fejlesztik a képzelőerőt, a fantáziát, a kommunikációs készséget, a mozgáskultúrát. Az Ugri-bugri színpad az előző években sikert sikerre halmozott, rendszeres szereplői voltak országos fesztiváloknak. Voltak. Mert idén hiába keres­tük a bámai gyerkőcöket a terü­A tanárnő optimista leti válogatón, nem mentek. Nem mehettek.- Már az előző tanévben is - pénzhiányra hivatkozva - csök­kent az az idő, mikor a csoport­tal foglakozhattam, idén pedig a korábbi évektől eltérően felsős csoport nem, csak alsós indult, velük is mindössze heti egy al­kalommal találkozhattam. Úgy értékeltem, ez az idő nem éle- gendő ahhoz, hogy a gyerekek­kel valóban színvonalas elő­adással állhassunk ki. Mjért nem próbálkozott pá­lyázattal pénzhez jutni? Egy­magában ez lehetetlenség lenne. Nem firtattam a mélyebb oko­kat, amiért sorvadni kezdett ez a hagyomány. De az biztos: nem lenne szabad pusztulni hagyni! Csillagjegy és fodormenta mindenkinek bea­zonosítania magán az anyajegyeket, mert ő már több csillagképet is fel­fedezett másokon, s ez akármit is jelent­het. (Netán UFO az illető?) A második nagy húzása akkor volt, amikor a húse­vés ártalmairól, a megevett állatok bosszújáról kezdett beszélni, s megje­gyezte: ő ma né­hány fodormenta- levélen kívül mást nem evett. Hát ez tényleg csak akkor árt, ha éhenhal tőle az ember. vt Megmozdult az iskola Mármint a Fáy András (egykor Kemerovó) körúti piros is­kola. Először akkor, amikor az kezdett terjedni, hogy el­mozdítják a diáksereget az isiből, s leköltöztetik őket a vá­rosba, mint mondják, egy volt kaszárnyaépületbe. Ez után jött a második megmozdulás, amikor a tanárok, szülők, diá­kok örült utánajárásba kezdtek, hogy megtudják: valóban menni kell-e a tanulóknak a jelentős társadalmi összefogás­sal épült iskolából? Azóta kiderült az ég az iskola felett. Egy évre. Azután kerülnek majd megint terítékre. Pár napja elmen­tem egy sci-fi klub rendezvényére. Az előadó, szép számú hallgatóság előtt sziporkázott a ka- nálhajlítgatástól a negyedik dimen­zióig sokféléről. Egyszercsak azt mondta: célszerű

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom